Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-07 / 81. szám, kedd

Életem u színház PORTRÉ GOBBI HILDÁRÓL T

öbb mint 30 éve játszik színpadon. Az élet és a színház számára egyet jelent. Soha sem lehet megállni, egy helyben topogni. Aki tehetséges és akar, mindig tehet valamit. Humánusát, értelmeset, nagyot. Olyat, ami nemes és szükségszerű. És mégis: elképzelése és a meggyőződése egyértelmű, ám a valóságban lát szólag nem az. A közéletben energikus és fáradhatatlan Gobbi Hilda a színpadon egészen más. Nem olyan erőteljes, inkább csendes. Legtöbbször és legszívesebben két fő típust kelt életre. A gyermekhősöket és az öregeket. Sok a rokonvonás közöttük. Az egyik fajta figura még álmodozik, a másik már álmodozik. Nem ellentmondás ez a viselkedése, hanem dialektikus egységet alkot. Az életenergiáját meggyőződése táplálja: akadályt, nehézséget nem ismerve küzd az általa helyesnek vélt elképzelések, tervek valóra váltásáért. Néhány jellemző adat életéből: szíiiészi pályafutásának első éveiben, amikor már a Nemzeti Színház elismert tagja, hallatlan energiával zeneakadémiai előadóesteket, irodalmi összeállításokat, irodalmi hangversenyeket szervez, amelyek egyikét-másikát betiltja a rendőrség. A legnehezebb időkben, a negyvenes években rendszeresen fellép a Vasas Székházban és a vidéki munkásközpontokban, Miskolcon, Ózdon, Diósgyőrött, Salgótarjánban és máshol. Molliére megmagyarosítolt vásári komédiáját, a Duda Gyurit, valamint Csokonai Karnyónéját játszszák olyan zajos sikerrel, hogy a rendőrség ezeket is betiltja. Ezenkívül szaval. Petőfit, Adyt, József Attilát és másokat. Legerősebb fegyverével, a tiszta művészi szóval lép fel az embertelenség ellen, ameddig csak lehetőség van rá. Azután illegalitásba vonul. Lakásról lakásra bujkál. A felszabadulás után romokat takarít, szaval, irodalmi matinékat tart és a színház együttesével tájol az ország nagyobb városaiban és üzemeiben. Egy évvel később memorandumot intéz Keresztúry Dezső kultuszminiszterhez a vidéki színészet megsegítése érdekében. Fontos szerepet játszott a Horváth Árpád színészkollégium megnyitásában, ahol a színiakadémiára kerülő munkás- és parasztfiatalok kaptak szállást. 1947-ben a Szabadság-híd avatásán ő szavalta a Szózatot. Jelentős részt vállalt a nyugdíjas színészek házának, az Ódry színészotthonnak létrehozásában. S közben fáradhatatlanul járja a vidéki és budapesti népművelési otthonokat, alkalmi színpadokat. Azután esténként csendesebb vizekre evez. A színházban, a valóság és az álom e csodálatos kavargásában az érzelem és az értelem csatornáin keresztül keres kapcsolatot a közönséggel, megosztja velük kételyeit, álmait. S itt teljesedik be az írás elején említett egység: most a művészet eszközeivel tevékenykedik a költő által áhított harmónia megvalósulásáért. A József Attila Színház társalgójában, majd az öltözőben beszélgetünk. — Pályakezdésemről én is azt mondhatom, mint mások, vagyis, hogy színésznő akartam lenni mindenáron s ez természetes. A színiakadémia elvégzése után a Nemzeti Színházba kerültem, ahol csaknem 25 évet Kulturális hírek • EVA PILAROVÁ népszerű énekesnő, Jaromtr Mayer, Veronika Martenová, Jiŕina Menková és a négy tagú Evident-együttes kíséretében vasárnap Havannába érkezett. A csehszlovák művészek Kubában több előadást tartanak. • Lawrence Olivler — aki tizenhárom éve nem rendezett filmet — utolsó produkciója Marylln Monroe főszereplésével „A herceg és a táncosnő" volt —, elkezdte Csehov „A három nővér" c. műve filmváltozatának a forgatását. John Plowrlght, Jeanne Watts és Loulse Purnell alakltja a három nővért; szerepet vállalt a filmben Lawrence Olivier is. töltöttem. 1959 óta pedig a József Attila Színházban Játszom. Hivatásomról nincs úgynevezett nagy szavakból álló hitvallásom, így mindössze csak annyit mondhatok, hogy szeretek játszani, s mint már említettem, különösen a gyermek- és az öreg-figurákat kedvelem. Sok kedvenc szerepem van, de kettő mégis különösen a szívemhez nőtt: a tiszta szívű Nyilas Misi Móricz Zsigmond színművében, melyet 1943-ban játszottam, valamint a jóságos Aase öregasszony Ibsen Peer Gynt című darabjában. Idáig több mint 300 szerepet játszott. A legszéleskörűbb visszhangot kiváltó alakítása mégis a rádiójátékhoz fűződik. Az egész országban, s azon túl is ő a Szabó néni. — Ez a sokat dicsért és szidott rádiójáték-sorozat immár az 560. folytatásánál tart, népszerűségéhez tehát nem férhet kétség. Amikor elvállaltam Szabó nőni szerepét, magam sem gondoltam arra, hogy az adás ilyen kedvező visszhangra talál. Erről a sorozatról nekem az a véleményem, hogy ha nem is túl igényes formában, mindenesetre Jó átlagos színvonalon dolgoz fel olyan történeteket, amelyek minden emberrel megtörténhetnek. Mert valljuk be, velünk sem esnek meg naponta szenzációs dolgok, sokkal több az ún. kis ügyecske. S ha ezeket érdeklődésre számot tartó rádiójáték formájában dolgozzák fel, akkor ezt a cselekedetet nem kell elítélni, viszont őrködni kell azon, hogy a szerzők minden folytatásnál bizonyos igényeket támasszanak magukkal szemben. E rádiójátékon kívül is szívesen rándulok ki az ún. könnyebb műfajba, amely — amint azt minden színész tapasztalja — a valóságban egyáltalán nem könnyű. Különösen a kabarékat szeretem, s ezen belül is Koblencz néni figuráját. Ebben a szerepben a humor nyelvén nagyon sok Időszerű kérdésről fejthettem ki szívem szerint a véleményemet. Ezután arról érdeklődöm, járt-e már nálunk. — Igen. Többször szerepeltem mér Prágában és Pozsonyban is. Az utóbbi időben pedig Csehszlovákia magyarlakta vidékeire is eljutottam. Többek között Komáromban, Érsekújvárott és Léván szerepeltem önálló műsorral. Őszintén szólva nagyon meglepett a közönség érdeklődése és jólesett az a szeretet, amellyel mindenhol fogadtak. A jövőben is szeretnék minél gyakrabban szerepelni önöknél. A

portré ezzel a beszélgetéssel lett teljes. így alakult ki a háromfajta kép bennem, a sokoldalú színésznőről, az energikus közéleti tényezőről és a figyelmes magánemberről. Ez egy személyben: Gobbi Hilda. Beszélgetésünket az ügyelő hangja szakítja félbe. Néhány perc múlva hét óra, kezdődik az előadás. A színfalak mögött az ilyenkor szokásos sürgés-forgás. Azután felhúzzák a függönyt, s a színpadra belép — Szabó néni. Igen, bármilyen szerepben Játszik, rendszerint ez a közönség első reagálása. Néhány pillanatnyi hatásszünet, majd játszani kezd. És ezután Szabó néniből a közönség tudatában is művésznő lesz... SZILVASSY JÓZSEF ÖTÉVES JUBILEUMRA KÉSZÜL A TRENCSÉNI RUHAGYÁR TORNALJAI RÉSZLEGE • KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSUKAT TÚLTELJESÍTIK • EREDMÉNYES A MUNKAHELYEK KÖZÖTTI VERSENY • AZ ANYAGHIÁNY FÉKEZI A DOLGOZÓK KEZDEMÉNYEZÉSÉNEK KIBONTAKOZÁSÁT. Október elsején lesz öt éve annak, hogy a Trencséni Ruhagyár tornaijai részlege száz munkással megkezdte a termelést. Az egyszerű asszonyok rövid idő alatt megbirkóztak a kezdeti nehézségekkel. A terv teljesítése volt mindig a legfőbb célkitűzésük. Tavaly a vállalat hat üzeme közül a negyedik negyedévben a második helyen végeztek, és ez már jelentős eredmény. Az igazgató elégedett. — Örömmel újságolhatom — mondotta Emil Kontil, az üzem igazgatója —, hogy dolgozóink beilleszkedtek az üzem vérkeringésébe, s ma már a terv teljesítése nem okoz különösebb gondot. Sőt elmondhatom azt is, hogy a termelés növelését az anyagellátás hiánya fékezi. Az üzemrészleg dolgozói hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy 2400 nadrágot és 200 zakót készítenek el terven felül. AMIT MA MEGTEHETSZ... Hogy ezt komolyan gondolták, arról tanúskodik az a tény is, hogy a kötelezettségvállalást az üzem operatív tervébe is belefoglalták és műhelyenként napokra, hetekre, hónapokra lebontották. Az első negyedévre meghatározott és vállalt feladatokat nemcsak, hogy teljesítették, hanem 550 darab nadrággal, illetve zakóval túlteljesítették. Az önköltség terén is — most folyik az összegezés — lényeges megtakarítást értek el. A műhelyek versenyét minden negyedévben értékelik. A legjobb eredményt elért műhely 1000 korona, mestere pedig 200 korona jutalomban részesül. A múlt év utolsó negyedében a' 612. műhely került az első helyre. Hogy idén melyik műhelyé lesz az elsőség, az ezekben a napokban válik ismeretessé. A pénzjutalmon kívül a legjobb műhelyt díszíti a Szovjetunió tulaj körzete dolgozóinak ajándéka, a vörös vándorzászló. Az értékelés során különösképpen figyelembe veszik a műhelyek eredményeit, főleg a munkatermelékenységet, az önköltséget és a minőséget. Hasonló feltételeken alapszik a vállalat üzemrészlegelnek versenye is. Ezzel kapcsolatban a tornaijai üzem igazgatója megemlítette, hogy a kormányrendelet értelmében négy szabad szombaton kellene dolgozniuk. Az akarat és a lelkesedés megvan, ha azonban a vállalat nem tudja biztosítani a szükséges anyagot, az említett szabad szombatokat nem tudják ledolgozni. Pedig — amint mondotta — ők is szeretnének hozzájárulni a jobb piacellátáshoz. Az üzemrészleg udvarán a Kohóipari Epítővállalat új munkacsarnok építését kezdte meg még 1967-ben. Az előre gyártott betonelemekből a munkacsarnok váza rövid időn belül elkészült. A többi munkálatok azonban már lassabban haladnak, de nem is csoda, hiszen csak egypár ember dolgozik az építkezésen. Az építővállalat ígéri, hogy 1972-ben, tehát határidőre átadja rendeltetésének a munkacsarnokot. Lehet, hogy szavukat megtartják, ha azonban legalább egy fél évvel a határidő előtt adnák át rendeltetésének, ezzel nagy hasznot biztosíthatnának népgazdaságunknak. Különben is: nem jő bizonyítvány az építővállalatnak, hogy egy egyszerű földszintes munkacsarnokot 4—5 évig építenek. NÉMETH JÁNOS ILLEGÁLISAN külföldön tartózkodó polgáraink lakásairól mindenki tudja, hogy a legtöbb nem „szomorkodik" üresen. Gazdáik ugyan elhagyták otthonaikat, ám beleegyezésükkei, de sok esetben tudtukon kívül a lakások egy részébe önhatalmúlag mások költöztek be. Az új lakók jogtalanul jártak el, mert ezeket a lakásokat nem a kizárólagos joggal felhatalmazott illetékes nemzeti bizottság utalta ki nekik. A 15/70. számú törvényes intézkedés értelmében az illegálisan külföldön tartózkodó személyek elhagyott lakásuk használatára vonatkozó joga a törvény hatályába lépésének napján, azaz március 11-én megszűnt. Ezért kell a lakásbitorlóknak sürgősen búcsút venniük jogtalanul szerzett lakásaiktól, melyeket a CSSZK, illetve az SZSZK Belügyminisztériumának igazolása alapján a nemzeti bizottságok az arra jogosult igénylőknek utalnak ki. Jogilag azonban korántsem oly egyszerű annak a megítélése, megszűnt-e a külföldön tartózkodók lakáshasználati joga vagy sem. A törvényes intézkedés értelmében ugyanis a bérlő halála esetén, vagy ha illegális külföldi tartózkodása folytán elhagyta családját, lakására házastársa, illetve azok tartanak igényt, akik a bérlő távozása napján más lakás híján vele közös háztartásban éltek. A törvény szerint azok is igényt tartanak az elhagyott lakásra, akik a közös háztartásról gondoskodtak, vagy akik a bérlő eltartására voltak utalva, feltéve, hogy a bérlő külföldre távozása előtt legalább egy évig éltek vele közös tető alatt és más lakásuk nincs. MindezekMl LESZ az elhagyott lakásokkal? nek a bonyolult eseteknek a kibogozása végső esetben a bíróságok feladata lesz. Am az ls megtörténhetik, hogy az illegálisan külföldön tartózkodó polgár lakásának egy részében jogosan lakik valaki (pl. albérletben), mert az albérleti viszonyhoz a nemzeti bizottság még a bérlő ittléte alkalmával adta hozzájárulását. Minthogy azonban az albérlő joga az illegálisan külföldön tartózkodó bérlő jogából következik, akinek a törvényes intézkedés értelmében bérleti joga megszűnt, természetes, hdfey az albérlő joga a lakáshoz ugyancsak megszűnik s ezért azt köteles lesz elhagyni. Azoknak, akik önhatalmúlag, tehát a saját felelősségükre költöztek be valamilyen elhagyott lakásba, a nemzeti bizottságnak a lakás kiürítésére vonatkozó felszólítása alapján, anélkül, hogy pótlakásra vagy bármilyen más elszállásolásra igényt tarthatnának — haladéktalanul el kell hagyniuk a lakást. Ugyanakkor azonban nem téveszthető szem elől, hogy az új intézkedés csupán a bérlők bérleti jogát szünteti meg és nem érintheti az illegálisan külföldön tartózkodó személyek tulajdonában levő házakat, lakásokat és az ott hátrahagyott tárgyakat. A jogtalanul elfoglalt lakással tehát — mihelyt megürül — *a nemzeti bizottság az igénylők sorrendjének figyelembevételével rendelkezik. De még a kiutalást megelőzően átveszi megőrzésbe a volt bérlőnek a lakásban hátrahagyott személyi tulajdonát képező ingóságokat: bútorokat, ruházati és egyéb tárgyakat. Ha ez a megőrzés megfelelő raktárhelyiségek hiányában nehézségekkel járna, vagy lehetetlennek bizonyulna, akkor a nemzeti bizottság a tárgyakat árverésen értékesítheti. Az eladott tárgyakért befolyt összeg sorsáról, közjegyzői lététbe helyezését követően, a körülmények figyelembevételéivel esetenként történik majd döntés. És milyen sors vár a vállalati, Illetve a szolgálati lakásodra? A törvényes intézkedés ezekről sem feledkezett meg. Á' szervezetek a lakásgazdálkodási törvény alapján fognak eljárni. Szövetkezeti lakás esetében pl. a szövetkezetek a nemzeti bizottságokhoz hasonlóan fognak eljárni. Noha az előző bérlő által elhagyott, de egyelőre még ek foglalt lakásokkal kapcsolatos problémák megoldása néni lesz egyszerű, és ráadásul nagy hozzáértést s türelmet fog igfi nyelni, mégis megéri a fáradsá'got, mert azoknak az érdekel, akik a lakáshiány miatt évek óta eredménytelenül várnatf megérdemelt otthonukra, nem szorulhatnak háttérbe az ügyeskedőkkel szemben. Ezért tesz majd fontos és jő szolgálatot a 15/70. számú törvényes intézkedés. -km— A napokban a jegyzetfüzetemben lapozgatva egy névjegyre találtam: „Ing. Pavel Balžanka, Kelet-szlovákiai Vasmű, műszaki ellenőrzés." Balžanka, Balžanka .., annyi emberrel beszéltem az utóbbi időben Kassán és környékén, ki is ez a Balžanka? Aztán eszembe jutott: magas, nyúlánk, szakállas, háromgyermekes családapa, egyszerre végezte el a Műszaki és a Színművészeti Főiskolát (az utóbbinak levelező tagozatát Pozsonyban), most pedig a jogi karra iratkozott be. Es mindössze 28 évesI Ez meg hogyan lehetséges? — kérdezheti az olvasó. Miféle szuper-ember ez, aki ennyi mindent megtanult és fiatal fejjel két diplomával sem éri be? En is ezt kérdeztem tőle, amikor a meleghengerműben készített anyag belső szerkezetében előforduló hibákat megállapító és azokat selejtsorsra juttató automatáról beszélt. — Igen egyszerű — mondotta. — Ha az ember lépést akar Stáwm dipíama tartani a technika mai fejlődésével, állandóan tanulnia kell. Igen. Ez igaz. De, hogyan fér meg egymás mellett a mérnöki és a művészi tudás, nem is szólva a jogról? — Az úgy volt — mondta Balžanka mérnök hogy míg a Műszaki Főiskolára jártam, sokat táncoltam különféle művészegyüttesekben. Megragadott a mozgás, a koreográfia szépsége. A főiskolán lényegében csak csiszolták azokat a mozdulatokat, amelyeket napjában a próbákon és a színpadon végeztem. Oly gyorsan elrepült a tanulás pár éve, hogy észre sem vettem. No és a fog? Miért tanul most jogot? — Először azért, mert egy ilyen nagy üzemben, mint a Vasmű, rengeteg közvetlen vagy közvetett jogi probléma merül jel az ellenőrzés kapcsán és nagyon jó az, ha az embert — ahogy mondani szokás — nem adhatják el. Másodszor pedig — megmondom őszintén —• tudásszomjból. Ha elvégzem a jogot, mindig tiszta lesz a lelkiismeretem, mert tudom, hogy amit tettem, helyesen tettem. Balžanka mérnök széles látókörű ember. Mint népi táncos befárta csaknem egész Európát

t de közben szorgalmasan forgatta a műszaki könyveket is. Ezt bizonyítja az a tény is, hogg

: a Vasmű üzemi lapjához műszaki szákértőnek szándékozzák felvenni. l—lát kérem, ennyi minden *• belefér röpke huszonnyolc évbeI Névjegyét gondosan eltettem. Ha legközelebb Kassán járok — kérésének eleget téve — meglátogatom. Lehet, hogy akkorra már három diploma tulajdonosa lesz... (komlósl) ÍV.