Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-01 / 76. szám, szerda

Elgondolkoztató tíz százalék A kormány márciusi takarékossági intézkedései A MÜLT HÉTEN mör foglalkoztunk a szövetségi kormány márciusi ülésének a munkaidő Jobb kihasználását sürgető, s egyúttal négy szabad szombatot munkanappá nyilvánító határozatával. Az „Elgondolkoztató négy műszak" című cikkünkből kitűnt, hogy a kormány kényszerhelyzetben és figyelmeztetésként hozta meg e népszerűtlen döntését, ugyanis eddigi felhívásai a munkaidő Jobb kihasználására nem bizonyultak eléggé hatásosaknak; a termelés irányítói-szervezői vajmi keveset tettek a tényleges javulás érdekében, márpedig jól tudjuk, Ötnapos munkahétre csak akkor tarthatnánk Igényt, ha ez alatt ez idő alatt legalább annyit vagyunk képesek termelni, mint korábban a hat nap alatt. A szövetségi kormány szóban forgó ülésén egyéb vonatkozású takarékossági, illetve hatékonysági intézkedések is születtek, mégpedig ugyancsak régóta időszerű problémákat, azaz bajokat orvosló intézkedések. Azt Írtam, íégóta időszerű problémák; hozzá kell még tennem: és újabban meghatványozódott problémák, ugyanis arról az Irányítóadmlnisztrálő apparátusról van szó, amely mör évekkel ezelőtt is duzzadt és drága volt, de amely az utóbbi két évben még Inkább megduzzadt és — természetesen — megdrágult. Hogy menyire túladminisztrált ország vagyunk, az nemcsak nekünk tűnt fel, hanem már a külföldleknek is. Valósággal szállóigévé vált az egyik, hazánkban Járt francia gazdasági szakembernek az a kijelentése, mely szerint, ha közigazgatásunkat nézi, csodálkozik, ki is tartja el ezt az országot. A derék francia nyilván tréfás kedvében mondta ezt a megjegyzését, s habár maga fs túlzásnak vélte, ő is tudhatta, és ml is tudjuk, hogy nem ok nélkül mondta, amit mondott. Az irányitó-adminíszti'áló apparátus számbeli növekedésére és aránytalanságára gyakorlatilag mindenütt találunk példát. Vagyis lényegében azt mondhatjuk, hogy általános Jelenség. Ha meggondoljuk, könnyen rájövünk, hogy ebben van kialakulásának, létének magyarázata is. Mert igaz: részben az irányítói-hivatali munka intenzitásának csökkenése is hozzájárult az apparátusok létszámbeli nagyobbodásához, felduzzadásukat azonban döntő mértékben a direktivista-adminisztratív irányítási rendszer eluralkodása okozta, s ezen túl talán még az az egyszerű tény, hogy a hivatali munka Indokolt mennyiségi növekedését sem korszerű műszaki berendezésekkel „fedezték", hanem a kevésbé hatékony módszerrel: létszámemeléssel, így alakult ki aztán az a helyzet, hogy egyfelől túlságosan nagy és drága apparátusaink vannak, másfelől pedig e fényűzően nagy és drága apparátusok sem képesek a társadalom igényelt irányítására és igazgatására. A KORMÁNY márciusi döntése az irányítő-adminlsztráló munka hatékonyságának fokozására, főként gazdaságosabbá tételére irányul. A kormányhatározat távolról sem vonja kétségbe, hogy minél bonyolultabb társadalmunk fejlődése, annál nagyobbak és sürgetőbbek az Jrányító-adminlsztráló apparátussal szemben támasztott követelmények, azonban kimondja: mai viszonyainkhoz és saját színvonalához képest ez az apparátus nagy, ezért létszámát csökkenteni kell. A jóváhagyott elvek értelmében 1970 végéig el kell érni, hogy az 1969. december 31-1 helyzethez képest egészében 10 százalékkal csökkenjék a minisztériumok, a központi hivatalok, a nemzeti bizottságok, a gazdasági, valamint más szervezetek irányitó-adminlsztráló apparátusa, mégpedig úgy, hogy a csökkentést ne géplesen, hanem az ésszerűsítés és a fokozott gazdaságosság jegyében hajtsák végre. A kormány határozata konkrét és egyértelmű. Sokak számára még egyszerűnek Is tűnhet, hiszen könnyű kiszámítani, mennyi az a tíz százalék. Meglehet, vannak esetek, amelyeknél elég lesz csak erre a számszerűségre figyelni, azonban ha ezt általánosan is így tennénk, minden bizonnyal csöbörből vödörbe esnénk. A kormányhatározat megindította folyamat (mert annak kell lennie) azért nem válhat egyszerű létszámcsökkentési akcióvá, mert egyrészt esztelenül túlterhelnénk a fennmaradó erőket, másrészt pedig semmi sem változna a lényegen, az irányltó-admlnisztráló munka célszerűségén, hatásfokán, azaz színvonalán. Az ügyintézés korszerűsítése, tehát ésszerűsítése nem minden esetben Jelentheti az adminisztráció bizonyos fokú felszámolását vagy leegyszerűsítését — ez alighanem további hézagokat idézne elő amúgy sem teljes információ-rendszerünkben —; az ügyintézés [beleértve az irányítást is J korszerűsítése az irányító-admlnisztráló munka tudományos megszervezését, társadalmilag ésszerű és gazdaságos rendszerének megteremtését kell, hogy jelentse, vagyis azt, hogy elvetjük, ami valóban felesleges, és célszerű rendszerbe építjük azt, ami szükséges. A kormányhatározat éppen a téves leegyszerűsítés elkerülése végett figyelmeztet hangsúlyozottan arra, hogy ennek a 10 százalékos csökkentésnek egy olyan irányított és szervezett folyamat keretében kell lezajlania, amelyre konkrét észszerűsítő programot dolgoznak kl az irányítás és az igazgatás nagyobb hatékonysága, de egyben fokozott gazdaságossága Jegyében. NEM VITÁS tehát: ez az egyszerűnek látszó takarékossági intézkedés nem lesz könnyen megvalósítható akkor, ha nem akarjuk elveszteni a réven azt, amit nyerni akarunk a vámon. Indokoltságához és hasznosságához azonban ugyanígy nem férhet kétség. Akárcsak a kormányhatározat ama további intézkedéseinek indokoltságához és hasznosságához sem, amelyek a kísérleti és a kutatóintézetekre, a reprezentációs kiadásokra, valamint a szolgálati utakra vonatkoznak. A tudományos-kutatási alappal kapcsolatban a kormány elrendelte, hogy bírálják felül és a lehető legnagyobb mértékben biztosítsák annak hatékonyságát és gazdaságosságát, miközben ideiglenesen letiltotta minden olyan újabb intézmény, szervezet vagy munkahely létesítését, amely nem járul hozzá közvetlenül a termelési feladatok teljesítéséhez vagy a lakosságnak nyújtott szolgáltatások növeléséhez. Ha az előbbi Irányító-adminisztráló szférára ér vényes volt az, hogy munkáját, küldetését nem szabad, mert nem is lehet lebecsülni, akkor a tudományos-fejlesztési alapra ez kétszeresen érvényes. Ismerve azonban az ebben a szférában kialakult kaotikus helyze tet, ugyancsak indokoltnak minősíthető a kormány említett döntése, különösen ha a gyakorlatban Is valóban azt a célt fogja szolgálni, hogy a már meglevő kapacitásunkat hasz náljuk kl gazdasági gyarapodásunkat jobban elősegítően. A reprezentációs költségeknek, valamint a szolgálati utak kiadásainak mintegy felére való csökkentésére vonatkozó kormányhatározat szintén nem kíván különösebb kommentárt. Nem a szükséges nagyvonalúság, hanem a szükségtelen pazarlás ellen szól ez a határozat, s mint tudjuk, ebből az utóbbiból éppen az előbbi rovására volt több. A kormány felszólította a Nemzeti Front, a szakszervezeti mozgalom és a szövetkezeti mozgalom központi szerveit is, hogy a fokozott gazdaságosság érdekében szintén foganatosítsanak takarékossági intézkedéseket, majd végül kimondta, hogy a saját intézkedései révén szerzett anyagi eszközöket a szövetségi, a nemzeti, illetve a nemzeti bizottsági költségvetések javára kell Írni, s csak a Szövetségi Pénzügyminisztérium egyetértésével lehet felhasználni. ENNYI TEHÁT a márciusi kormányülés döntéseinek a lényege. Bizonyosra vehető, hogy — attól függően, kit hogyan érint — különféleképpen fognak vélekedni róla. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk: ha valóban konszolidálni akarjuk viszonyainkat, akkor konszolidálnunk kell őket mindenütt, s elsősorban a gazdaságosság tekintetében. Mert végre ls nemcsak beszélnünk kell már arról, hogy addig nyújtózkodhatunk csak, ameddig a takarónk ér... Sz. G. Tavaszi séta (Anger felvétele > Tavaszkezdés a tőketerebesi járásban JÓ nagy szorgalomra van szükség Hótakarónak már nyoma sincs a kelet-szlovákiai síkság délebbre fekvő területein. Sajnos, egész télen vékony hóréteg borította itt a határt, népiesen szólva, rosszul teleltek az ősziek, s ennek kedvezőtlen hatásával számolni kell a tőketerebesi járásben is. Pavol Remenický mérnök a járási mezőgazdasági termelés igazgatóság agronómusa sze rint a járásban eddig több min háromezer hektáron kell pó tolni a kedvezőtlen Időjárás kö vetkeztében elsatnyult őszi vetéseket. Egyelőre még Járásszerte anynyira nedves a talaj, hogy a megmunkáló-gépekkel nem lehet ráhajtani. Pedig még mielőtt megkezdődik a vetés, az őszi vetések ápolását, fejtrágyázását a búzánál közel 20 000 hektáron, a rozsnál, 1356, az őszi keverékeknél 2106, az éveló takarmányoknál csaknem 15 ezer hektáron kell elvégezni. Különösen nagy gondot kell fordítani erre azokban a mezőgazdasági üzemekben ahol a kalászosok terméshozama tavaly a közel harminc mázsás járási átlagot sem érte el. A tavaszi mezőgazdasági mun. kálatok első szakaszában is bőven akad tennivalója a tőketerebesi járás mezőgazdasági dolgozóinak. Tavaszt árpát 8048. zabot 1043, tavaszi keveréket 2147, magkukoricát 2018, silókukoricát 3563 hektáron vetnek s az évelő takarmányok alávetését 6500 hektáron kell elvégezniük. A felelős Járási szervek közlése szerint csupán az időjáráson múlik, mikor indul meg a földeken a tavaszi munka. A vetéshez szükséges vetőmagot biztosították. A búzatermesztésnél szerzett néhányéves tapasztalatok alapján az idei árpából és kukoricából Is gazdag termést ígérő fajtákat vetnek. Kedvezőtlenebb a helyzet a műtrágyát illetően. Különösen szuperfoszfátból több mint 1700 tonna a hiány, ami azt jelenti, hogy esetleg 4—5000 hektáron nem kapja meg a szükséges tápanyagot az elvetett mag. Ezenkívül ősszel éppen az említett műtrágyafajta hiánya miatt — csaknem 4000 hektár évelő takarmány tápanyag nél kül maradt, A gépek javítása ugyan még nem ért véget — az alkatrészhiány miatt —, a javítások üteme március második felében viszont annyira megjavult, hogy a jelenleg rendelkezésre álló gépparkkal elvégezhetik a munkát. Vetőgép, műtrágyaszóró, kultivátor van elegendő. A mütrágyaszórást ebben a járásban az idén 5—6000 hektáron repülőgéppel végzik el. Fél évszázada nem késett meg ennyire a tavaszi munka, mint az idén. Ez azt Jelenti, hogy minden jó munkaszervezőre, traktorosra és egyéb mezőgazdasági dolgozóra nagy szükség lesz ebben a járásban is. . /kulik) D arátjának már régebben ™ megígérte, hogy vasárnap számíthat a segítségére a házépítésnél. Barátja mechanikus a Losonc melletti polgári repülőtéren. Családja is ott lakik szolgálati lakásban. Most építenek saját otthont a szomszédos községben. Takaros családi ház lesz, állapították meg egyöntetűen a tervrajzot nézegetve. De addig még sok munkát kell belefektetni, amíg a földből most még épp csak kilátszó építmény elnyeri végleges formáját. Szép, napos, igazi házépítésre való idő volt. Az építkező más barátai is eljöttek segíteni, nem volt hiány dolgos kézben. Megizzadtak a szokatlan munkában, a kezük is felhólyagosodott, de a munka gyorsan haladt, mert a kőművesek szüntelenül sürgették az anyagot, meg aztán, amikor az ember a barátjának segít, helyt kell állnia akkor is, ha a fáradtságtól közben rogyadozik is a lába. A betonozást éppen ebédidőre fejezték be. A gazdasszony kiadós ebédet készített. Tábori módon, ládákon, malteros vödrökön ülve ]ó étvággyal ettek. A szíverősítő sem hiányzott, meg néhány korsó sörrel is leöblítették a torkukat ö is megivott néhány üveg sört. Arra nem Is gondolt, hogy délután szolgálati kötelesség várja, ami előtt szigorúan tilos szeszes ital fogyasztása. A repülőtérre a társaság egyik tagjának személygépkocsiján mentek. A hangárból kitolták a négyüléses „Sokol"-t, amelyen használat előtt néhány kisebb Javítást kellett elvégezni. Segített a mechanikusnak, hogy gyorsabban elkészüljenek a munkával. Négy órára fejezték be. A repülőgép parancsnoka negyed ötre engedélyezte neki a felszállást a gép kipróbálására. Már nem ls gondolt az ebédnél elfogyasztott szeszes italra. A sokéves gyakorlat rutinjával szállt be a gépbe, megindította a motort, s a géppel a magasba emelkedett. Mintegy negyedzetöülésen. Éppen be akarta indítani a motort, amikor észrevette, hogy egy katonatiszt siet feléjük és integet neki, vigye öt is magával. Ismerte a fiatal kapitányt, tudta róla, hogy a HESZ repülőklubjának a tagja ós éppen aznap vizsgázott vitorlázó-repülésből. Négyüléses a gép, van hely az BALESET óráig körözött a levegőben, a motor egyenletesen működött, a gép viselkedésében a legcsekélyebb zavart sem észlelte. A próbarepülés befejezése után simán leszállt, és a szokott helyen, pontosan a hangár előtt állt meg a géppel. A

mikor kiszállt, éppen akkor haladt el a hangár mellett mechanikus barátjának a felesége. Az asszony tréfásan rászólt: „Igazán nem szép tőled, Jóska, hogy itt lakom a repülőtéren, és még egyszer sem ültettél be a repülőgépbe!" Máskor is emlegette már ezt a fiatalasszony. Az Instruktor azonban most úgy látta, itt az alkalom rá, hogy teljesítse az asszony kívánságát. Arra nem is gondolt, hogy súlyos szabálysértést követ el, ha Idegen személyeket enged a repülőgépbe és engedély nélkül felszáll. Betessékelte az asszonyt a gépbe. A közelben az Autójavító Vállalat egyik fiatal alkalmazottja a repülőtér tehergépkocsiját festette. Azt Is beültette a gépbe, a vasárnapi munka jutalmául hadd repüljön egyet a fiú. Segített nekik a biztonsági öv felcsatolásában, majd ő maga ls elhelyezkedett a veti számára is. Klubtagról lévén szó, nem tartotta szükségesnek, hogy ellenőrizze, rendesen felcsatolta-e a biztonsági övet. A bolyki repülőtérről légvonalban csak néhány percnyi repülésre van a város. Mintegy kétszáz méteres magasságból szemlélték a napfényben fürdő Losoncot. A kapitány javasolta, nézzék meg szülőfaluját, Velká Vest. A pilóta beleegyezően bólintott, és arra felé irányította a repülőgépet. A fiatalasszony egyszer csak megszólalt: „Nekem ügy tűnik, mintha egy helyben lebegnénk." Ez csak látszat, nyugtatta meg a pilóta, majd itt a szántás felett meglátják, milyen gyorsan ha-" ladunk. Közben még lejjebb ereszkedett a géppel, U ölgy felett húztak el ép* pen, vészesen közeledtek egy alacsony dombocskához, a pilóta későn vette észre a veszélyt, már nem volt Ideje magasba rántani a gépet. Puha szántásba paskolt bele néhányszor a légcsavar, a következő pillanatban hangos csattanással a földbe fúródott a repülőgép orra. A pilóta felsebbzett homlokából arcára csurgott a vére, miközben ereje végső megfeszítésével kiráncigálta a megrongálódott gépből az eszméletlen nőt, hogy biztonságba helyezze az esetleges robbanás elől. A másik két utast nem kellett kivinni, a lezuhanásnál kirepültek a gépből. Egymás közelében feküdtek a felszántott földön. A fiú csakhamar magához tért, ő nem szenvedett súlyos sérülést, haladéktalanul elindult a faluba, hogy segítséget hozzon. A kapitány nehezen lélegzett, Időnként hörgés tört fel a torkából. A fiatal nő a kórházi ágyon tért magához a tragikus repülőút után. Sérüléseiből kigyógyult. A katonatiszt életét azonban nem tudták megmenteni az orvosok. Rövid időre eszméletre tért, de nem sokkal ezután kiszenvedett, özvegye, két árvája siratja. A repülőgépben mintegy százezer korona kár keletkezett. Közel két évtizedes oktatói múlt állt a pilóta mögött. Mégis egész sor súlyos szabálysértést követett el. Idegeneket szállított a gépen, engedély nélkül repült, szeszes italt fogyasztott repülés előtt, s a géppel lakott terület felett legalább a háromszáz, a határban pedig legalább a százméteres magasságot be kellett volna tartania. |#önnyelműsége miatt bíróság elé került Jozef Aláfi harminchat éves losonci tehergépkocsivezető, a HESZ motorosrepülő-oktatója. A büntetőtanács általános veszélyeztetésért kétévi szabadságvesztésre ítélte. Az anyagi kártérítés ügyében a polgári bíróság hoz Ítéletet. GAL LASZLÔ 1970. IV. 1.