Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-04 / 79. szám, szombat

A kassai kormányprogram új történelmi korszakot nyitott ĽUBOMÍR ŠTROUGAL miniszterelnök beszéde a kassai ünnepi gyűlésen Elvtársak, drága BarátaimI Huszonöt évvel ezelőtt ebben • régi városban beteljesedett nemzeteink nagy reménye. A hatéves háborús dráma a Szov­jetunió érdemeként a végéhez közeledett. Cjkori történelmünk újabb dicső oldalakkal gazda­godott. A felszabadító harcok jelentős szakasza Itt Kassán játszódott le. Huszonöt évvel ezelőtt Kassa lett köztársasá­gunk felszabadított területének fővárosa. A csehek és szlová­kok Nemzeti Frontja első kor­mányának megalakítása és a kassal kormányprogram kihir­detése olyan aktus volt, mely történelmünk új korszakának volt az előhírnöke. Megragadom ezt az alkalmat, hogy újból rávilágítsak újkori történelmünk alapvető kapcso­lataira, szocialista utunk felté­teleire és kiindulópontjaira. A kassai kormányprogram jóvá­hagyása megfelelt a második világháború fejlődésének. A Szovjetunió és hadserege döntő részvétele a német fasizmus le­győzésében, valamint ellenállá­sunk következetes, fasisztaelle­nes és demokratikus irányzata határozta meg az utat a cseh­szlovák állam felújításához. Jellemző volt, hogy Bene§ el­nök elhagyta Londont és a kor­mánnyal együtt Moszkvából ér­kezett a felszabadított hazába. Mint ismeretes a londoni emigráció képviselői más kiutat kerestek a jövőbeli nemzetközi helyzetet és a köztársaságon belüli rendet illetően. A háború gyors befejezése, a szovjet csa­patok győzelmes előrenyomulá­sa és a hazai ellenállás keresz­tülhúzta ezeket a terveket. Ez a fejlődés határozta meg az új csehszlovák kormány megalakítását és programját, melynek alapját a CSKP moszk­vai vezetősége által kidolgozott Javaslatok képezték. Pozitív ha­tással voltak ebben a Szlovák Nemzeti Tanács kommunista képviselői, Gustáv Husák, Laco Novomeský és mások, akik a Szlovák Nemzeti Felkelés ta­pasztalataira és a felszabadított szlovákiai területek forradalmi helyzetére támaszkodtak. Az időseknek és a középnem­zedék tagjainak saját tapaszta­lataik vannak a háború előtti és a háborús időszakbői. Több­ségükben tisztán látják, mik voltak azok az okok, amik or­szágunk náci leigázásához és mesterséges kettéválasztásához vezettek. München és minden ami előtte és utána volt, nem­zeteink számára figyelmeztető marad. A fasizmus elleni harc folya­matában kialakult nálunk a de­mokratikus erők csoportosulá­sa, és ebben döntő szerepet játszott Csehszlovákia Kommunista Pártja. Ez a csoportosulás osztály- és szociális rétegeződését illetően nagyon széles körű volt. Részt vett benne a munkásosztály és a többi dolgozó, valamint a burzsoázia egy része, kommu­nisták és nem kommunisták egyaránt. Természetesen a hazai fasisz­taellenes front harcának tartal­mát csak a nemzeti és állami szabadságért folytatott harc ké­pezte. Ennek a küzdelemnek osztály- és szociális szempont­jai voltak. Ez törvényszerűen megnyilvánult a demokratikus nemzeti és szociális változások közös programjának kialakítá­sában. A kassai kormányprogram még nem a szocialista forrada­lom programja volt. Megfelelt a csehek és szlovákok közös érdekelnek, a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség ér­dekeinek, valamint a burzsoá­zia egy részének is. A nemzeti demokratikus forradalom prog­ramja volt ez, amely megnyi­totta az utat a szocialista jel­legű Intézkedések fokozatos megvalósításához. Az akkori helyzetet a legjob­ban Klement Gottwald jellemez­te Szlovákia Kommunista Párt­jának 1945. április 8-án Kassán megtartott konferenciáján, ami­kor azt mondotta, hogy a szo­cializmus még nem közvetlen célunk, most a demokratikus és nemzeti forradalom követke­zetes megvalósítása a felada­tunk, hogy megnyithassuk az utat az új célok felé. Egyúttal rámutatott, hogy a kommunis­ták tovább fejleszthetik a for­radalmat, egészen addig a vég­ső célig, amelyért egész életük­ben harcoltak. A nemzet más vezért keres, és ez csakis a munkásosztály és a kommunista párt, a munkásosztály pártja lehet — mondotta. Ez azért teljesült, mert az antifasiszta küzdelem magvát a kommunisták képezték. Ebben az Időben a kommunista párt volt az egyetlen tényező, amely a hazai ellenállásban — első­sorban a Szlovák Nemzeti Fel­kelésben megőrizte harci szer­vezettségét. A kassai kormányprogram megerősítette kommunista pár­tunk irányvonalát, a München és a német fasizmus elleni har­cában. Leküzdve a cseh és szlo­vák burzsoázia, valamint a ná­ci uralkodók politikájának kö­vetkezményeit, új külpolitika) irányzatot tűzött kl, az árulók és kollaboránsok vagyona álla­mosításának követelményét. Majd a nemzeti bizottságok el­ismerésével lerakta a népi ha­talom szilárd alapjait. Csehszlovákia történelmében mindig fontos szerepet Játszot­tak a külpolitikai kapcsolatok. Törvényszerű volt, hogy a há­ború éveiben nemzeti felszaba­dító és antifasiszta harcunk egyre szorosabb kapcsolatba került a Szovjetunió nagy har­cával. A kassal kormányprog­ram az 1943. decemberében megkötött barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború utá­ni együttműködési szerződésből kiindulva úgy fogalmazta meg a Szovjetunió történelmi felada­tát Csehszlovákia állami szuve­renitásának felújításában és nemzeteink felszabadításában, mint köztársaságunk létezésé­nek és szilárd nemzetközi hely­zetének alappillérét. Dolgozóink szempontjából na­gyon fontos volt, hogy szocia­lista állammal való szövetség­ről volt szó, melynek céljai azo­nosak voltak pártunk céljaival és dolgozóink vágyaival. Ez a körülmény növelte pártunk te­kintélyét. Hangsúlyoznunk kell, hogy ez a választás a mi saját választásunk volt, saját elha­tározásunkból cselekedtünk így. Állandóan ismételnünk kell azt, mivel az utóbbi években, különösen 1968-ban sokan ta­ga&ni akarták. Még a burzsoá demokraták, Így Beneš és má­sok is rádöbbentek a Szovjet­unióval való szövetségünk szük­ségszerűségftre. A csehszlovák—szovjet barátság eszméje egész történelmünk folyamán bevált. Nem tudjuk felsorolni mindazt, hogy mit Jelent szá­munkra ez a baráti szövetség, mit Jelent politikai és katonai téren, a tudomány és kultúra terén. Az elmúlt években — 1948-tól csaknem tízszeresére növekedett külkereskedelmünk a Szovjetunióval. A szovjet piac rendkívül nagy lehetőségeket biztosít számunkra. A szovjet tudomány és technika fejlődése egyre kedvezőbben befolyásol­ja gazdaságunkat. Nyersanyag­alapunk csekély, ezért létfon­tosságú számunkra, hogy köl­csönős gazdasági szövetségünk megbízhatóan biztosítja legfon­tosabb nyersanyag-szükségle­tünket. Vasércszükségletünk 82 százalékát, kőolaj-szükségle­tünk 98 százalékát, gyapotszük­ségletünk 50 százalékát szovjet szállítmányok fedezik. Gabona­szükségletünk egy harmadát a Szovjetunióból kapjuk. Nem volt véletlen, hogy a szocialistaellenes erők elsősor­ban a Szovjetunióval való szö­vetséges kapcsolatainkat tá­madták. Tudták, hogy ennek aláásása azt jelenti, hogy Cseh­szlovákiát megfosztják a nyu­godt szocialista fejlődés bizto­sítékaitól. Ebben a helyzetben a Szovjetunió és a többi szö­vetséges ország beavatkozása megállította azt a folyamatot, amely veszélyeztette a szocia­lista vívmányokat és keresztülhúzta az ellenség számításait. Ez az eljárás összhangban állt a barátságunkból és osztályszo­lidaritásunkból eredő kötele­zettségekkel. Csehszlovákia felszabadulásá­nak 25. évfordulója alkalmából barátsági és szövetségi szerző­dést kötünk a Szovjetunióval. Tesszük ezt annak tudatában, hogy az az út, melyet közösen megtettünk, helyes volt. Arra törekszünk, hogy az új szerző­dés kapcsolataink szocialista és internacionalista Jellegét fejez­ze ki. Köztársaságunk nemzetközi erejét, nemzetközi tekintélyét a szocialista országok egysége jelenti. Az, hogy külpolitikánk végeredményében valamennyi szocialista ország érdekét szol­gálja. A Szovjetunió és Cseh­szlovákia képviselői májusban új szerződést vitatnak meg, amely újból megerősíti majd Gottwald közismert kijelenté­sét: „örök időkre a Szovjetunióval I" Ma, 25 évvel a háború után sem mondhatjuk azt, hogy a háború valamennyi következ­ményét kiküszöböltük. Európá­ban kialakult a szocialista or­szágok hatalmas társadalma, és ennek tagja a Német De­mokratikus Köztársaság, a mun­kások és parasztok első német állama. Más a helyzet a Német Szövetségi Köztársaságban. A nyugatnémet államférfiak kü­lönböző kijelentései ellenére, Nyugat-Németország eddig nem foglalt el egyértelmű álláspon­tot az Európában a háború után kialakult realitás elisme­rését illetően. A további fejlő­dés megköveteli, hogy Nyugat­Németország pozitív lépéseket tegyen, melyek a kölcsönös kapcsolatok megjavításához ve­zethetnek. Ogy ahogy üdvözöl­tük a két német állam képvi­selőinek erfurti találkozóját, ugyanúgy támogatni fogunk minden más jószándékú lépést. A kassai kormányprogram­nak még ma is nagy jelentősé­gű további határozata volt a csehek és szlovákok közti viszony rendezése. Tudjuk, hogy a burzsoá köztár­saság idején ez a kérdés volt államunk belpolitikai rendezé­sének legfájóbb pontja. A cseh burzsoá és kispolgári rétegek a kassai kormányprogram ja­vaslatának tárgyalásánál elle­nezték a csehszlovák kapcsola­tok kérdésének következetesebb megoldását. Pártunk érdeme, hogy a kassai kormányprogram ezen a téren jelentős haladást Jelentett. A szlovák nemzeti ön­állóság elismerése, az egyenlő­ség elvének kihirdetése, a Szlo­vák Nemzeti Tanács elismerése és az, hogy a köztársaságot, mint egyenrangú nemzetek kö­zös államát építették — ez az új csehszlovák állam megoldá­sának alapelve. Az elmúlt huszonöt évben a nehézségek ellenére is arra tö­rekedtünk, hogy valóra váltsuk ezeket az elveket. Vitathatatlan tény, hogy ez alatt növekedett a szlovák nemzet részvétele a szocialista állam igazgatásában és irányításában. Népgazdasá­gunk fejlődése lehetővé tette egyúttal Szlovákia Jelentős gaz­dasági fejlődését is. Az elmúlt huszonöt évben jelentős sikere­ket értünk el Szlovákia és a cseh országrészek gazdasági színvonalának kiegyenlítésében. Míg 1937-ben Szlovákiában az egy főre eső ipari termelés a csehországi termelésnek, csak egynegyedét képezte, ma már a kétharmada. Nagy fellendü­lést értünk el a szlovák nem­zeti kultúra, tudomány, művé­szet terén ls. Nem akarjuk elhallgatni, hogy a nemzeteink közti kap­csolatokban hibák és tévedé­sek adódtak. Ilyen volt például, hogy egyes becsületes elvtársa­kat burzsoá nacionalizmussal vádolták. A válság Jelei a hat­vanas évek második felében megnövekedtek. Végül is a föderációval meg­oldottuk a nehézségeket. Ezzel következetesen teljesítettük a kassal kormányprogramban ki­tűzött alapelveket. A föderációval megteremtettük nemzeteink együttélésének alapját a közös köztársaságban. Fontos változás történt, amely új tapasztalatokat igé­nyel különösen az államveze­tésben. Most arra kell töreked­nünk, hogy a nemzeti szervek ugyanúgy, mint a szövetségi szervek olyan munkamódszere­ket alkalmazzanak, melyek le­hetővé teszik a föderatív ren­dezés előnyeinek kihasználását. Mindnyájunk érdeke, hogy kö­zös államunk erős legyen, mindkét köztársaság megszi­lárdítsa társadalmunk s álla­munk egységét teljes összhang­ban a társadalmi előrehaladás­sal. Az egység és az erő alapját elsősorban az egységes gazda­ság képezi. A szövetségünk csakis nemzeti köztársaságaink egységében, az egységes törek­vésünkben lehet erős. Itt is ér­vényesek Husák elvtárs szavai, aki a CSKP Központi Bizottsá­gának januári plénumán kije­lentette, hogy politikai szem­pontból azt kell előtérbe he­lyezni, ami összeköti nemze­teinket, ami megszilárdítja az egész csehszlovák államot. Két­ségtelen, hogy a szlovákok és csehek szilárdan elhatározták, hogy örökké közös államban, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saságban akarnak élni. Amikor ma a kassai kormány­programról beszélünk, rá kell mutatnunk arra ls, hogy ez a program történelmünkben elő­ször oldotta meg a népi hatalom kérdését a nemzeti bizottságok megalakításával. Ezzel kifejeződött a néptöme­gek kezdeményezése a hatalmi szervezkedésben és biztosítot­ták a munkásosztály és a többi dolgozó részvételét az állam Irányításában. Ezért ma újból ki akarom emelni a nemzeti bi­zottságok 25 éves munkáját és hozzájárulásukat a nemzeti és demokratikus forradalom fel­adatainak megvalósításához, valamint a szocializmus építé­séhez. A nemzeti bizottságok az ál­lami és közügyek igazgatásá­nak demokratikus tömegisko­lájává váltak és segítséget nyújtottak több tízezer lelkes, áldozatkész funkcionárius ki­nevelésében. Tudjuk, hogy a nemzeti bizottságok tevékenysé­gében sok a nyílt kérdés és bo­nyolult probléma. A Központi Pártbizottság és a kormány azonban arra törekszik, hogy ezeket megoldja. Elsősorban meg akarják erősíteni jogkörü­ket és bővíteni akarják hatás­körüket, hogy számos kérdés­ben már a legalacsonyabb szin­tű nemzeti bizottságokon hoz­zanak végleges döntést. Egyút­tal biztosítani akarjuk, hogy a nemzeti bizottságok fejlődésé­nek koncepciója egységes le­gyen a két nemzeti köztársa­ságban, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság egységes po­litikai rendszerének megfele­lően. A tapasztalatok megtanítottak arra, hogy államunk fejlődése * szempontjából milyen nagy je­lentőségű a szocialista törvé­nyesség és a népi hatalom szer­veinek állandó megszilárdítá­sa. A rend és a fegyelem azt feltételezi, hogy senki se avat­kozhasson be törvénytelenül az állampolgárok jogaiba, de egy­úttal mindenütt következetesen érvényesítsék a törvényeket, ahol megsértenék. Az elmúlt két év megmutatta, hogy az ellenség tudatosan ártani akar a szocia­lista államnak, ezért, indokolt, ha újból hangsúlyozzuk a for­radalmi éberség szükségessé­gét. Elvtársak! Népünk fasizmus ellen foly­tatott harcának mély osztály- és szociális gyökerei voltok. Dolgozóinknak nem lehetett közömbös, milyen szociális-gaz­dasági viszonyok közt fognak élni a felszabadított köztársa­ságban. A kassai kormányprog­ram ezen a téren ls megfelel az akkori fejlődés szükségle­teinek és a dolgozó nép vágyai­nak. Az Idegen, elsősorban a német, a megszállókat segítő polgárok, valamint a megszál­lókkal kollaborált cseh és a szlovák burzsoázia vagyonának kisajátításával a termelőeszkö­zök jelentős része az állam ke­zébe került. Ezzel kialakult az ÚJ szociális struktúra alapja, és megnyílt az út a szociális követelések fokozatos megvaló­sításához. Hasonló volt a hely­zet a falvakon, ahol az ellen­ség és árulók földjének kisajá­títását a földreform követte, amely lehetővé tette, hogy a munkásosztály fontos szövetsé­gesre találjon a szocialista for­radalom győzelméért folytatott harcában. Az elmúlt 25 év alatt törté­nelmi határkővet léptünk át: mögöttünk maradt a kapitaliz­mus korszaka, és új korszak, a szocializmus korszaka kezdő­dött. Csehszlovákia nemzetközi helyzetével és belső fejlődésé­vel is olyan állammá vált, mely előtt határozott út áll, s mely­nek szilárd helye van Európá­ban és a világban. Ezeket az éveket nagy társadalmi változások jellemzik: a munkásosztály a hatalom hordozójává vált. Nagy szocia­lista változások történtek falun is. A mai mezőgazdasági terme­lés, amely 21 százalékkal na­gyobb, mint 1936-ban volt, mintegy 2 millió dolgozóval foglalkoztat kevesebbet, mint a háború előtt, ami a munka­termelékenység háromszoros növekedését Jelenti. Köztársaságunk új gazdasági arculatot kapott: ipari állam Je­lentős műszaki erővel, és tartó­san teljes foglalkoztatottságot biztosít. A dolgozóknak lehető­ségük nyílt arra, hogy művelőd­jenek. A tudomány és a kultú­ra Jelentősen fejlődött. Ezek a változások az egész köztársa­ságra vonatkoznak, részük van benne a cseheknek és a szlo­vákoknak, valamint a köztár­saságban élő nemzetiségeknek is. 1968-ban lebecsülték 25 éves törekvésünk valamennyi ered­ményét. A jobboldali opportu­nisták és a revizionisták azt hirdették, hogy a felszabadulás óta eltelt időszak a sötétség korszaka volt. Ugyanakkor di­csőítették a München előtti köztársasőgot. Céljuk, nyilván­való: le akarták járatni a kom­munista pártot, meg akarták fosztani vezető társadalmi sze­repétől és kezükbe akarták ka­parintani a hatalmi pozíciókat. Az első köztársaság gyors gaz­dasági fejlődésére és magas életszínvonalára vonatkozó szá­mos állításuk alaptalan. A szo­cialista Csehszlovákia háború utáni fejlődésének tényei azon­ban bizonyíthatók. Aránylag gyorsan kiküszöböltük a kapi­talista múlt legsúlyosabb ha­gyatékát, a lakosság egyes ré­tegeinek nyomorát. 1937-hez vi­szonyítva a személyi fogyasztás két és félszeresére növekedett. Az elmúlt húsz év eredményei nagyon tanulságosak, és véle­ményünk szerint ezekhez gyak­rabban kell visszatérnünk. Eze­ket az éveket népünk munkája töltötte meg. A szocialista köztársaság népünk alkotása. A hibák és tévedések ellenére is büszkék lehetünk rá. Mindnyájan tudjuk, hogy nép­gazdaságunk nehézségeket él át. A nehézségek következmé­nyeit több téren érezzük. A si­ránkozás és a pesszimizmus azonban nem jelent kiutat; csakis valamennyiünk becsüle­tes és kezdeményező munkája hozhat javulást. Tudjuk, hol vannak a hibák. A kihasználat­lan kapacitások, a termelés struktúrőjának hiányosságai, a tudomány és technika nem ki­elégítő fejlődése és más hiá­nyosságok — ezek azok a kér­dések, melyeknek megoldásá­ban a következő ötéves tervben 1970. IV. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents