Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-04 / 79. szám, szombat

Hétvégi hirmagyarázatunfc | CsellSZlOVák liemZeti I18P 9Z EXPO 70~ei1 Az „új messiás" halála Nincs olyan hét, hogy ne számolnának be hírszolgáltatá­sunkban a reakciO erőinek valamilyen komplottjárói. Az utóbbi hetekben Laosz és Kambodzsa, a múlt héten brazzavil­le-i Kongó, ezen a héten pedig Dél-Jemen és Szudán volt kor­mányellenes összeesküvés, vagy ellenforradalmi puccskísérlet színhelye. Még ha közhelyként is hangzik, újból le kell szö­geznünk, hogy a haladás és a demokratikus reformok ellen irányuló veszélyes kísérletek hátterében a CIA amerikai kém­központ és amerikai segítség ált. 0 Kikre számítottak? A tavaly május 25-i forrada­lom óta mélyenszántó átalaku­lások kezdődtek e jelentős af­rikai arab országban. A forra­dalmi érzésű hazafias tisztek mozgalma — minden jel sze­rint — tartósan győzött és ko­molyan hozzákezdett annak megvalósításához, amit az 1956 óta független országban egy­mást váltó kormányrendszerek elhanyagoltak vagy egyszerű­en nem akartak. Numeirt tábor­nok kormánya aktív harcot hir­detett az imperializmus, a neo­kolonializmus és a belső re­akció ellen, irányt vett az ipar és a mezőgazdaság állami szek­torának erősítésére, bevezette a külföldi beruházások ellenőrzé­sét, s mindenképpen a múlt rendszerektől örökölt elmara­dottság mielőbbi felszámolására törekedett. Demokratikus tisz­togatást hajtott végre a tiszti­karban, s bizonyos vidékeken megszüntette a hagyományos „törzsi igazgatást", amely a központi államigazgatási rend­szerrel szemben a félfeudális hagyományokat konzerválta. Ennek az intézkedésnek külö­nösen az elmaradottabb, rosz­szabb társadalmi és gazdasági viszonyok között élő dél-szu­dáni néger lakosság körében volt nagy Jelentősége. Változás történt Szudán politikájában az arab közösség iránt is: a khar­túmi kormány határozottan el­kötelezte magát az arab népek nemzeti felszabadító mozgalmá­nak, nevezetesen a palesztinai arabok felszabadításának aktív támogatása mellett. A khartúmi vezetők azóta is jelentős, pozi­tív szerepet játszottak az arab országok vezetőinek értekezle­tein. így aztán várható volt, hogy a haladás legmegátalko­dottabb ellenségei — a neoko­lonlallsta uralomra törő impe­rialisták, — minden eszközzel zavarni fogják a demokratikus Szudán fejlődését. Az etnikai­lag és vallásilag heterogén or­szágban a vallást fanatizmus felszítása látszott a leghatáso­sabbnak. £ Szakítás a családi hagyományokkal Hadi imám, aki El Mahdt né. ven szerepelt az anszar szekta főpapjaként, tekintélyes család­ból származik. Nagyapja, Mo­hammed Ahmed az első El Mah­di, az „igazi Mahdl" a múlt század második felében a szu­dániak britellenes felszabadí­tó „szent háborújának" a vezé­re volt, s mint Hyen, a törté­nelem pozitív személyiségei kö­zött szerepel. Számos győzelme után az ellenséges túlerő ke­rekedett felül, s hamvait abba a Kék-Nílusba szórták, amely­nek egyik szigetén napjainkban az anszar szekta ütött tanyát. A Mahdi utódal méltatlanok­nak bizonyultak a jelzőre. A mahdi ugyanis azt Jelenti: „az, aki jó útra vezet" messiás meg­váltó. Ez a nemzeti felszabadí­tó mozgalommal összefonódott messlásvárás a siita mohame­dánoknál terjedt el. A síiták körében kialakult anszar szek­ta különösen bigott teokratikus elveket követ. Nevét onnan kap­ta, hogy az annak idején Mek­kából elűzött Mohammed pró­fétát befogadó medlnaiakat ne­vezték el anszaroknak. A nílusi Aba szigeten a Nu­melrl-rendszer által száműzött reakciós ttsztek amerikai jegy­verek kezelésére oktatták az imám híveit. Bizonyítékok van­nak rá, hogy amerikai gépek szállították a hadifelszerelést, egy gép eltévedt, s a kormány­csapatok identifikálták. Az imám híveinek lázadása komoly volt. Hogy mégis lever­ték, abban a kormánycsapatok túlereje nem kizárólagosan, döntő tényező volt. A szudáni események legfontosabb mo­mentumának azt tarthatjuk, hogy a múltban belviszály októl gyötört ország népe tömegesen a Numeiri-kormány mellé állt, rokonszenvéről és támogatásá­ról biztosította a vezetőket. 9 A lázadás után Az imám lázadásának gyászos fináléja után a khartúmi kor­mány most döntő elhatározá­sok előtt áll. Nem kétséges, hogy a történtekből levonandó tanulság: éberen szembe kell nézni az imperialisták ügynö­ketnek, az arabok ellenségeinek mesterkedéseivel, ugyanakkor rendületlenül és következetesen követni kell a „szocializmus szudáni útját". Ez többek kö­zött az egyes országrészek fej­lettségében mutatkozó különb­ségek felszámolását, Dél-Szu­dán helyzetének rendezését Je­lenti. Ez azért is fontos, mert a múltban az Itteni nép szepa­ratista mozgalommal, a külön­álló Azania létrehozásával vá­laszolt az elnyomó kormányok hajthatatlanságára. Dél népével a megegyezés azért is fontos, mert az itteni túlnyomórészt néger törzsekből álló lakosság egyrészt természeti, másrészt keresztény vallások híve, s emiatt is ellentétben vannak az északi mohamedánokkal. A szudáni fejlemények min­denesetre újabb érzékeny csa­pást jelentenek a cselszövő im­perialistákra és bérenceikre. LÖRINCZ LÁSZLÓ Osaka — A csehszlovák nem­zeti nap délelőtt az EXPO köz­ponti fesztiválterén tartott ün­nepséggel kezdődött meg. Ha­bár az időjárás nem volt ked­vező — esett és jelentősen le­hűlt a levegő — röviddel 10 óra után mintegy 10 000 láto­gató gyülekezett a téren. Az egybegyűltek tapssal üdvözölték Ludvík Svoboda köztársasági el­nököt és kíséretét. A díszemelvényen helyet fog­laló csehszlovák vendégek mel­lett a császári páholyban köz­társasági elnökünkkel együtt jelen volt J'aizo Isizaka, az EXPO japán társaságának elnö­ke és más neves japán szemé­lyiségek. Az ünnepség a két ország himnuszával kezdődött meg, majd felvonták a japán és a csehszlovák állami lobogót. Ezt követően hazánk elnökét szí­vélyes szavakkal üdvözölte Toru Haguivara, aľ EXPO 1970 japán kormánybiztosa. Üdvözlő szavai után Ludvík Svoboda elnök emelkedett szó­lásra. Megnyitotta a csehszlovák nemzeti napot és kijelentette, hogy örömmel tett eleget a Ja­pánba szóló meghívásának a világikállítás alkalmából. „A Csehszdovák Szocialista Köztársaság immár hagyomá­nyosan részt vesz a világkiállí­tásokon — mondotta. Részvéte­lünket mindenekelőtt a nemze­tek kölcsönös megismeréséhez és a világbéke megerősítéséhez való hozzájárulásként értelmez­zük. Ezért nem véletlen, hogy az osakal csehszlovák kiállítás témája népünknek a nyugalmas, békés munka Iránti forró vá­gyából fakad. Művészi formá­ban óva int a háború borzal­maitól és harcra szólít a béke, a nemzetek közötti barátság, va­lamennyi ország gyümölcsöző együttműködése érdekébea. Meggyőződésem, hogy éppen itt, Japán földjén, amely túlsá­gosan is megismerte a háború borzalmait, megértésre talál népünk e vágya és üzenete. Csehszlovákia és Japán tár­sadalmi rendszere különböző — mondotta a továbbiakban Ludvík Svoboda elnök —, de ez nem akadályozhatja az egyen­jogúságon alapuló kölcsönös együttműködésünket. Ez első­sorban a külkereskedelemre vonatkozik, amelyről két fej­lett ipari ország között soha­sem mondható el, hogy már ki­merítette az összes lehetősége­ket. A modern társadalom fej­lődés e l smegkövetell a széles körű cserét a tudomány, a technika, a kultúra, a művé­szet, az Iskolaügy, a sport te­rületén, az emberi tevékenység valamennyi ágában. Szeretném, ha az oszakui csehszlovák kiállítás elősegíte­né a különböző szakaszokon és területeken fennálló csehszlo­vák—Japán kapcsolatok elmé­lyítését. Szeretném, ha a cseh­szlovák pavilon a látogatóknak minél teljesebb képet adna né­pünk életéről és munkásságá­ról, szocialista köztársaságunk szívós, békés erőfeszítéseiről. Végül engedjék meg, hogy a csehszlovák nemzeti nap alkal­mából szívélyesen üdvözöljem a Japánból és külföldről érke­zett látogatókat, és köszönete­met fejezzem ki a vendégszere­tetért a Japán kormánynak és Oszaka városának." Köztársasági elnökünk tiszte­letére délben díszebédet adott Taizo Isizaka, az EXPO 70 ja­pán társulatának elnöke. Az ebédet mondott pohárkö­szöntőjében Ludvík Svoboda el­nök poharát „a világkiállítás sikerére, a japán népénep ba­ráti együttműködésére" ürítet­te. „Meggyőződésem — mondot­ta pohárköszöntője végén —, hogy Csehszlovákia részvétele az EXPO 70-en nem csekély mértékben tovább bővíti orszá­gaink kölcsönös kapcsolatait." A fesztiváltéren az egész nap folyamán cseh és szlovák mú­vészegyüttesak léptek fel. Nagy sikert aratott a Lúčnica, amely Japánban „Makiba No Hana" [Mezei virág) név alatt ven­dégszerepel, valamint a várőr­ség zenekara. Valamennyi japán napilap a csehszlovák nemzeti nap alkal­mából terjedelmes cikkeket, tá­jékoztatásokat és bőséges fény­képanyagot közölt Csehszlová­kiáról. A Mainicst Szlmbun kö­zölte Ján Marko külügyminisz­ter cikkét a csehszlovák külpo­litikáról és részletes tájékoz­tatást adott a világkiállítás csehszlovák pavilonjáról. A fesztiváltéren lefolyt ün­nepséget, amelyen Ludvík Svo­boda elnök részt vett, a Japán és a külföldi sajtó, valamint televízió 150 riportere és fény­képésze örökítette meg. Ugyan­csak 150 újságíró kísérte Svo­boda . elvtársat a csehszlovák pavilonban tet tlátogatása so­rán. 25 éve szabadult fel Magyarország (Folytatás az 1. oldalról) a JKSZ Elnöksége Végrehajtó Bizottságának tagját, Emil Bod­narast, az RKP KB Végrehajtó Bi­zottságának és állandó elnöksé­gének tagját, valamint Franz Muhrtt, az osztrák küldöttség vezetőjét, az OK P elnökét. Az ülésen Kádár János, az MSZMP KB első titkára mondott ünnepi beszédet. Kádár János beszéde Huszonöt évvel ezelőtt, a fel­szabadulás napján, 1945. április 4-én új lap nyílt a magyar nép történelmében. Népünk vissza­nyerte nemzeti függetlenségét, és megnyílt előtte a fejlődés, a társadalmi felszabadulás lehető­sége — mondotta beszéde be­vezető részében Kádár János. Sok szovjet harcos öntözte vérével a magyar földet, adta életét népünk szabadságáért. Mély és el nem múló hálát ér­zünk a szovjet nép Iránt, a hal­latlan áldozatokért. Soha nem feledjük: felszabadítónk a Szov­jetuniói Köszönő szavakkal fordulunk az élőkhöz és kegyelettel emlé­kezünk azokra a szovjet harco­sokra, akik a legdrágábbat, éle­tüket áldozták felszabadításun­kért. Emléküket népünk nemze­dékről nemzedékre őrizni fogja. A szovjet hadsereg oldalán küzdöttek a már felszabadult más népek fiai is. Kegyelettel gondolunk azokra a bolgár, ju­goszláv, román harcosokra, akik vérüket ontották, életüket ál­dozták Magyarország felszaba­dításáért. A Szovjetunió a magyar né­pet felszabadította és segítette Magyarországot a békekötésre irányuló törekvéseiben, abban, hogy a legyőzött ország rövid időn belül visszanyerje szuvere­nitását. Leonyid Brezsnyev beszéde A Szovjetunió Kommunista Pártja, Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és a szovjet kor­mány, valamint az egész szovjet nép nevében küldöttségünk for­ró, testvéri üdvözletét és őszin­te jókívánságait tolmácsolom önöknek és a Magyar Népköz­társaság minden polgárának nemzeti ünnepük, országuknak a fasiszta uralom alól történt felszabadulása 25. évfordulója alkalmából — mondotta Brezs­nyev elvtárs üdvözlő beszédé­nek bevezető részében. Negyedszázad választ el ben­nünket azoktól a napoktól, ami­kor Magyarország népe előtt megnyíltak az új élet építésé­nek ragyogó távlatai. Es ma, amikor gondolatban végigtekin­tünk az azóta megtett úton, kü­lönösen szemléletes a magyar földön végbement forradalmi változások jelentősége, nagysá­ga, mélysége. Magyarország, a magyar mun­kásosztály, a szövetkezeti pa­rasztság, az értelmiség, az egész dolgozó nép joggal büszke az elmúlt negyedszázadra. Önök, kedves barátaim, ez idő alatt hatalmas történelmi átalakulást valósítottak meg. E magas fórumon — folytatta beszédét Brezsnyev elvtárs — szeretnénk méltóképpen kife­jezni mély tiszteletünket a szo­cialista Magyarország dolgozói­nak harci élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt és an­nak központi bizottsága iránt, amelynek élén népének dicső fia, a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő személyi­sége, a Szovjetunió hű barátja, Kádár János elvtárs áll. Gustáv Husák felszólalása 1970. IV. 1. Ötven évvel ezelőtt, 1920. április 5 én alakult meg a Spanyol Kom­munista Pirt. Bár a monarchikus rendszerű Spanyolország nem vett részt a vi­lágháborúban, a belső erők harca, * katalán nemzeti mozgalom és munkásmozgalom erősödése for­radalmi hullámokat indított el. Az 1917 es általános sztrájk, a pa­raszttelkeléssel egybekapcsolt, 1919 márciusában kialakult tömeg­sztrájk forradalmi helyzetet te­remtett. Ilyen körülmények köze­pette és több európai országhoz viszonyítva aránylag korán alakult meg Spanyolország Kommunista Pártja. Az SKP létrejöttében oagy sze­repe volt Dolores Ibarrurinak, a spanyol és nemzetközi munkás­mozgalom kimagasló személyisé­gének. A váltakozó reakciós rendszerek idején rendkívül nagy erőfeszíté­sekre volt szüksége a pártnak, hogy védelmezni tudja a munkás­osztály érdekeit. Az 1921-es ma­rokkói vereség politikai válságot vont maga után, majd ezt köve­tően a Prima de Rivera tábornok által 1923-ban végrehajtott állam­csíny folytán fasiszta diktatórikus rezsim jött létre. A monarchia megdöntése után, 1931-ben kikiáltották a Spanyol Köztársaságot, de a jobboldali szervezkedés, a fasiszta Falanga szervezet és a jobboldalt pártok egységfrontja (CEDA| az antide­mokratikus erők fellendüléséhez vezetett. Félszázada a harc élvonalában A párt és a munkásosztály ere­jét azonban nem lehetett többé megtörni. 1938 januárjában a kom­munista, a szocialista párt, a szak­szervezetek és a köztársasági pár­tok összefogása létrehozta az anti­fasiszta népfrontot, mely 1936 feb­ruárjában a választások folyamán hatalmas győzelmet aratott. Az új társadalmi átalakulás során a bel­ső reakcióval történt összecsapás a spanyol polgárháborúba (1936— 1939) torkollt. A Spanyol Kommunista Párt mindvégig a demokratikus erők élvonalában állt, s irányítója volt a három évig tartó véres küzde­lemnek. Dolores Ibarruri, aki La Pasio­narla (a szenvedélyes) néven pub­likált a mozgalmi sajtóban, legen­dás hírű, szenvedélyes harcosa lett a polgárháború demokratikus erőinek. A fasiszta és jobboldali erők által támogatott Franco tá­bornok ucalomra jutása után Spa­nyolország formálisan monarchia lett, de a valóságban fasiszta dik­tatúra alakult ki az országban. A demokratikus erök a diktatú­ra győzelme ellenére is tovább folytatták küzdelmüket. Az egész időszakot hatalmas sztrájkhullá­mok jellemzik, melyek közül a legjelentősebb az 1962-es bányász­sztrájk, melyben félmillió dol­gozó vett részt. A sztrájkmozga­lom harci megmozdulásokba csa­pott ít. A tömegsztrájkok mind­máig gyakorta fellángolnak. Napjaink Spanyolországát a kommunisták által szorgalmazott egységes népfront erőteljes kibon­takozása jellemzi. A politikai és gazdasági válságban a trancoista uralom mindent elkövet, hogy lát­szatreformokkal és különböző ma­nőverekkel kozmetikázza a korha­dó államrend pilléreit. Ilyen trükknek tekinthető fuan Carlos herceg trónörökös jogának elis­merése, valamint technokrata kor­mány létrehozása is. Hisszük, hogy a Spanyol Kom­munista Párt vezetésével végül is a haladó társadalmi rétegek fo­kozódó küzdelme áttör a diktatú­rán. GINZERY ÁRPÄD Engedjék meg, hogy ezen az ünnepi ülésen átadjam önöknek és az egész magyar népnek Csehszlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság kormánya és dolgozó népünk őszinte, baráti, elvtársi üdvözle­tét abból az alkalomból, hogy országukat a hős szovjet had­sereg 25 esztendeje szabadította fel. Csehszlovákia és Magyaror­szág népe együtt, egymás mel­lett élnek több mint ezer éve. Az ezer év viharos és békés korszakai kölcsönösen meghatá­rozták sorsunkat, és sok hagyo­mányunkat. A magyar nép felszabadulá­sának 25. évfordulóján nem fe­lejthetjük el a hitleri nácizmus és a hazai fasiszta rendszerek önkényuralmát, a náci okkupá­ció áldozatait és rémségeit — ami ellen nemzeteink fasiszta­ellenes és demokratikus erői küzdöttek. Ám az a döntő erő, amely a náci hadseregeket szét­morzsolta és szabadságot ho­zott Magyarország és Csehszlo­vákia népeinek — és sok más népnek is — a szovjet hadse­reg és a Szovjetunió hős erőki­fejtése volt. Élénken emlékszünk még 1956-ra, a magyarországi ellen­forradalmi kísérletre, amikor a szocialista országok nemzetközi szolidaritása segítette a magyar népet forradalmi eredményei megőrzésében és a népi hatalom megújításában. Nemrég hason­ló kísérletre vállalkoztak Cseh­szlovákiában a szocialistaelle­nes és a jobboldali erők és ezeknek az erőknek imperialis­ta tanácsadói, szövetségesel. A magyarországi fejleményeken okulva, az osztályellenség ru­galmasabb taktikát választott, tervel azonban változatlanul ar­ra Irányultak, hogy a szocialis­ta rendet megdöntsék Csehszlo­vákiában. Nehéz politikai harcot vív­tunk a nyugati imperialista pro­pagandával és egyéb eszközök­kel támogatott ellenséges op­portunista erőkkel. Ma — a pár­tunk központi bizottsága által vezetett egyéves céltudatos harc után — bízvást elmondhatjuk, hogy Csehszlovákia népe döntő politikai győzelmet aratott a szocialistaellenes és ellenforra­dalmi felforgató erők fölött or­szágunkban. Szeretném biztosítani önöket, tisztelt magyar elvtársaink és barátaink, hogy a magyar nép­nek északi határain ma nem­csak jó szomszédja, hanem meg­bízható szövetségese is van. To­vább akarjuk mélyíteni és erő­síteni kölcsönös baráti, testvé­ri kapcsolatainkat, mind a poli­tikai és gazdasági életben, mind pedig egyéb területeken.

Next

/
Thumbnails
Contents