Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-30 / 101. szám, csütörtök

Jelentős feladatokat vállalunk Dr. SZELI ISTVÁN igazgató az újvidéki Hungarológiai Intézet munkájáról Egy éve múlt, hogy Ojvidéken megkezdte munkáját a Hungarológiai Intézet. Az alakítás óta eltelt idő tehát még nagyon rövid ahhoz, hogy egy tudományos intézmény valamilyen parádés eredményekről számolhasson be. Az intézet munkatársai azonban nem töltötték tétlenkedve az időt. Hogy mit tettek tavaly, s melyek az idei terveik — erről beszélgettünk dr. Szeli István igazgatóval. Elöljáróban csak annyit kell elmondani, hogy a Hungarológiai Intézetet az Újvidéki Egyetem Bölcsészeti Kara alakította, mint önálló tudományos intézményt, azzal a céllal, hogy a jugoszláviai magyarság életének néhány sajátos és lényeges területét tanulmányozza. Ennek megfalelően fogalmazták meg az alapítóokmányt is: „...hogy tanulmányozza a jugoszláviai magyarság nyelvét, irodalmát és kultúráját, hogy tudományos kutatómunkájával felölelje mindazon kérdéseket, amelyek a kétnyelvűségből, Jugoszlávia népei és nemzetiségei irodalmának és művelődésének egymásrahatásával s általában a magyar és a délszláv kulturális, irodalmi és nyelvi kapcsolatokból erednek ..." Szeli Istvántól legelőször is azt kérdezzük meg, hogy született meg az Intézet megalapításának gondolata. — Az alapítás gondolata már az ötvenes években felmerült. B. Szabó György 1954-ben arról cikkezett, hogy a magyar nyelv és irodalom létesítendő tanszéke csak intézeti munkával oldható meg eredményesen sokféle, bonyolult, érzékeny és jelentős feladatait. Az ötvenes években azonban ez a terv egyrészt káderhiány, másrészt pedig az akkori idők közéleti klímája miatt nem valósulhatott meg. Sok esztendőnek, mintegy másfél évtizednek kellett elmúlnia, amíg megtehettük az első lépéseket az Intézet megalapítása felé. 1967-ben azután egy munkacsoport többrendbeli tanácskozás és a feladatok tüzetes megvitatása után elkészítette indítványát az Intézet megalakítására. Ogy találtuk, hogy elsősorban nyelvi, irodalmi és művelődéstörténeti kutatásokat kell folytatnunk, hogy ilyen vonatkozásban fogalmazzuk meg önmagunk szellemi tartalmait, kulturális helyzetünket és jelenünket. — S mit hozott az első év, mivel biztatnak az első lépések? — Természetes, hogy még nem számolhatunk be nagy és jelentős eredményekről, hisz az Intézet csuk a múlt év februárjában kezdte meg a munkát. Ha azonban nem is büszkélkedhetünk jelentős eredményekkel, elmondhatom, hogy tavaly, azaz már a megalakítás esztendejében néhány nagyszabású elgondolás megvalósításába kezdtünk. Így például a jugoszláviai magyar irodalom anyagának, múltjának, emlékeinek számbavétele és felgyűjtése, az alkotói ópuszok tüzetes vizsgálata több kutatónk által megindult. Ezt a munkát nagyon fontosnak tartjuk, mert hazai magyar irodalmunk egész anyagát feldolgozó irodalomtörténeti szintézist csak a nélkülözhetetlenül szükséges monografikus munkák és részlettanulmányok megírása után lehetséges kialakítani. Összegyűjtöttük az anyagot a húsz éve elhunyt költőnk, Thurzó Lajos életművének feldolgozásához, jórészt Sinkó Ervin irodalmi hagyatékának kiadásához, elkészült a Szenteleky-monográfia jelentős része, s folyik több más életrajzi és bibliográfiai kutatás is. —• A nyelvészeti kutatások köréből mindenképpen említést érdemelnek a kétnyelvűség különféle vonatkozásait tanulmányozó projektumok: az iskolás és az iskoláskor előtti gyerekek nyelvi kölcsönhatásai a LENIN -ÜNNEPSÉG A KASZÁRNYÁBAN Abban a katonai alakulatban, melynek parancsnoka Liška tiszt, méltóan ünnepelték V. I. Lenin születésének 100. évfordulóját. Az egész alakulat ünnepi gyűlésén, amelyen részt vettek a szuviet hadsereg képviselői és családtiinjaik is, a beszédet Kolár tls/.t mondotta. Az ünnepély befejezése után a vendégek szívélyesen elbeszélgettek a katonákkal, majd emléktárgyakkal és virágokkal ajándékozták meg őket. Koša Ondrej, őrnagy magyar-szerb környezetben, valamint a magyar és a szerbhorvát nyelv összevető mondattana. Az első kapcsán elmondhatom, hogy több kutató központot létesítettünk, szép számú pedagógust kapcsoltunk be a munkába és több száz gyerek beszédjét vettük hangszalagra. Az összevető nyelvtani kutatások keretében tavaly jól sikerült tudományos tanácskozást tartottunk, s munkatársaink is részt vettek nemzetközi összejöveteleken. De az élőnyelv, a jugoszláviai magyar beszédnyelv körébe vágó kutatásainkba is több, elsősorban a Magyar Tanszéken dolgozó nyelvész kapcsolódott be. Ebből a témakörből néhány munka elkészült és meg is jelent. Hasonlóan elégedettek lehetünk a magyar-jugoszláv irodalmi kapcsolatok tanulmányozásában elért tavalyi eredményekkel is. — Ha már az első évvel elégedettek lehetünk, akkor milyennek ígérkezik a következő, mit várhatunk ettől? — Idei tervünk elkészült. Lényegében a tavaly megkezdett terveken dolgozunk tovább, hiszen legtöbbjük nem egy évre szóló munkát jelent, az összevető mondattan például öt évet vesz igénybe, azonban új területekkel is bővül a tevékenységünk. Nemrég tartottunk például egy megbeszélést, amelyen a folklórkutatás feladatait, terveit állapítottuk meg. Sajnos, nincsenek képzett folklóristáink, így ez a munka magyarországi szakemberek segítségével és irányításával történik majd. A nyelvészeti munkák közül meg kell említenünk, hogy a Szerb—Magyar Nagyszótár tavaly megjelent első kötete után nyomdába adtuk a másodikat, s nemsokára az utolsó is elkészül. Úgyszintén sajtó alatt vannak a szakszótárak is, melyek nélkülözhetetlen segítséget jelentenek majd a kétnyelvű nyelvhasználatban. Hozzá fogtunk a magyar nyelv minimális szótárának készítéséhez is. Sajnos a programban egyetemesen művelődéstörténetnek nevezett témacsoport és kutatási feladatkör, tudományos életünk legelhanyagoltabb területe egyelőre csak kevés témával van képviselve intézetünk munkatervében. Az efféle tudományos kutatás eredményes folytatására kellően felkészült szakkáder híján, csak a fejlődés szakaszában gondolhatunk arra, hogy ebben az Irányban is elmélyítsük munkánkat. — Tavaly egy kiadvány is megjelent: A Hungarológiai Intézet tudományos közleménye. Milyen fogadtatásra talált és lesz-e folytatása? — Közleményünk első száma, mely külső és belső munkatársaink tanulmányait tartalmazza, igen nagy érdeklődést váltott ki és gyorsan el is fogyott. Reméljük, hogy az idén már negyedévenként megjelenő folyóirat lesz. A jugoszláviai magyar tudományosság fejlődése szempontjából erre nagy szükség van, hiszen eddig a hazai magyar tudományos kutatómunka eredményeit sehol sem tehettük közzé. BURÁNYI NÁNDOR Előadás a magyar tapasztalatokról A Prágai Magyar Kultúra székházában dr. Szabó Bálint, az MSZMP KB Párttörténeti Közleményeinek főszerkesztője a napokban előadást tartott a magyarországi szocialista átalakulás tapasztalatairól. Az előadáson jelenlevő csehszlovák történészek, a párt történetével foglalkozó szakemberek és pártmunkások a vita során élénk érdeklődést tanúsítottak a párt 1956 utáni átszervezésével kapcsolatos tapasztalatok, a párt taktikája, a szövetségi politika, a konszolidáció megalapozás-i, az ideológiai munka formái és más kérdések iránt. (smf A néprajzi kiállítások margójára Fél év lelorgása alatt már a második etnográfiai terület jelentkezik néprajzi kiállítással. Elsőnek a lédeci falumúzeum mutatta be Zobor-alja néprajzi anyagát, másodiknak Galánta és környéke néprajzi kiállítást rendezett Csehszlovákia felszabadulása 25. évfordulója tiszteletére. Méltó megemlékezés, követésre méltó példa. Többletmunkavállalás a szocialista etnográfiai kutatás érdekében. A rendezőség, a városi művelődési otthon, a helyi honismereti múzeum, a Csemadok járási bizottsága mellett működő néprajzi szakkör munkáját, a legnagyobb elismerés illeti. A szlovák és magyar társadalmi összefogás iskolapéldáját látjuk a megmozdulásban. Népeink etnográfiai múltjában elsősorban azt kell keresnünk, atni közös, ami más népekhez tűz. Népi kultúráink kölcsönös megismerése egymás megbecsülésére tanít, kizár mindenfajta nacionalista megnyilvánulást, ifjúságunkat szocialista hazafiasságra neveli. A ma gyar és a szlovák nép kulturális fejlődése századok folyamán anynyira azonos, hogy nehéz lenne megállapítani etnográfiai ismere tek nélkül, ki mivel járult hozzá e sokban közös néprajzi prolii kialakításához. A két nép közös történelmi sorsa a jobbágyi elnyomás, a hazai kapitalizmus kizsákmányolása alakította ki ezt a nagyon is rokon kulturális arculatot. Ismeretes, hogy Érsekújvár, Komárom, Ipolyság vidéke hasonló jellegű kiállítás megszervezésén dolgozik. Eddig Csehszlovákiában nyolc magyar néprajzi kiállítás anyagát ismerhettük meg. A kiállított anyag kibővítette anyagisme retünket, ugyanakkor alapját képezi a további etnográfiai és etnológiai kutatásnak, a kiválasztás, összehasonlítás, disztingválás lehetőségeivel. Rangot adnak a népi kultúrának, de ugyanakkor kötelezővé teszik a Csemadok Központi Bizottsága mellett működő néprajzi társaságnak a szakszerű munka feltételeinek megteremtését. A múltban megrendezett néprajzi kiállítások nem voltak men tesek a rendezési és szakmai hibáktól. Népünk szociális és kultúrálls fejlődéséről tájegységek keretén belül sem adtak átfogó képet, elhanyagulták a munkásosztály néprajzának bemutatását, aránytalanul a vasárnapi etnográfia bemutatására törekedett túlzott lfraisággal. A munkás hétköznapok népi kultúrát alakító jelentőségéről a legtöbb esetben megfeledkeztek. Az első magyar néprajzi kiállítások megelégedtek a tárgyi nép rajzi anyag bemutatásával, remélve, hogy a rendszerezést, szakmai leírást egy tudományos szerv tartja kötelességének elvégezni. Abban az időben a Csemadok KB mellett működő néprajzi társaság postulátuni volt. A lédeci falumúzeum megkezdte a néprajzi leíró cédulák elkészítését, tárgyanként fényképpel, rajzzal ellátva. Csak az így kezelt anyag válhat használhatóvá a néprajz-tudomány számára. A központilag szervezett adattár és leíró nédularendszer előfeltétele a szakszerű munkának. A galántai kiállítás anyaga eltérő a lédeci anyagtól, de ennek ellenére meg állapíthatjuk, hogy a díszítések akár csak a Zoboraljaiak asziin metrikus felosztásúak. Az ókor díszítő elemeit, melyek a népművészet alapállományát képezik, csak a farkasdi káposztagyalu centrális beosztású faragásán láthatjuk. A farkasdi mosóla térszemlélete megegyezik a magyar népi díszítés felfogásával, perspektivamentes. ízléses kivitelezésről tanúskodik a két komáromi láda. Á népi kerámia a kultúr- és szociális hatások sokrétűségét bizonyltja. Láthatunk közöttük Nová Banán, Komáromban, Győrött készült tejesköcsögüket és három értékes szalagdíszítésű főzőedényt. A tejesköcsögökre festett kereszt a pogánykori hitvilág emléke, hivatása a benne tartott tejet a gonosztól megőrizni. Szép díszítésű a Kossúthiról származó szekrény, akárcsak a Tóthkomlósról származó faragott szék. A klvarrások gazdag reneszánsz és barokk elemeket tartalmaznak. A kiállított anyag erős nyugatl-keleti, déliészaki és északi-déli migrációra enged következtetni. A kiállítás rendezése kitűzött célját elérte, a figyelmet ráirányította népeink haladó hagyományaira, ami hűen fejezi ki a szocializmust épitő ember vágyait és érzelmeit, a tudomány és művészet rendelkezésére eddig ismeretlen anyagot szolgáltatott. LIPCSEY GY. íiJüifiiiniiiiiuiuijnNiJHimniiiiiiiiünüiHNHiiii SZÜLÖK, NEVELŐ K FÓR U MA A gyermekek spontán • •• •• * * közössegei A KÖZÖSSÉGI NEVELÉS sikerének érdekében meg kell ragadni minden lehetőséget, hogy kitűzött célunkat elérjük. E lehetőségek egyike a spontánul kialakult baráti, vagy azt megelőzően, a pajtási kapcsolaton alapuló gyermeki csoportok nevelési lehetőségeinek a felhasználása a nagyobb, pl. osztályközösség kialakításában. A nevelők számára izgalmas kérdés az, hogy a baráti csoportok milyen szerepet töltenek be a közösségi nevelésben, mennyiben segítik elő a társadalmi kapcsolatok kialakulását és mennyiben járulnak hozzá a gyermekek személyiségének fejlődéséhez. Sokan, különösen a múltban, eleve helytelennek tartották az olyan törekvéseket, melyek a spontán gyermeki csoportokban kínálkozó nevelési lehetőségeket kihasználva igyekeztek megszilárdítani a nagyobb kollektívát, az osztály vagy az iskola közösségét. Az ilyen nevelők — Makarenkóra hivatkozva — azt vallották, hogy kimondottan káros, ha az osztály- vagy iskolai közösségek a gyermekek meglevő baráti kapcsolataira épülve fejlődnek. Makarenko egy helyen valóban az>t írja, hogy a közösségi kapcsolatokat a rokonszenv, a tagok közötti mélyebb érzelmi kötődés mellőzésével kizárólag mint funkcionális kapcsolatokat kell kiépíteni. Mindenütt, ahol szervezett közösségről van szó, ott a közösségnek szervei is vannak és az elvtársnak az elvtárshoz való viszonya nem a barátság, nem a szeretet, sem a szomszédság, hanem a felelősségteljes függőségi viszony kérdése. Makarenko sajátos nevelési viszonyai között helytálló volt ez a nézet, hiszen ó büntetett előéletű fiatalokkal foglalkozott, a telepein a társadalomtól sokkal jobban elzárt gyermekközösségek kialakításán fáradozott, mint a mi tanítóink. Éppen ezért Makarenkónak ez a nézete mechanikusan nem valósítható meg a mi nevelési gyakorlatunkban. Ilyen irányban egész sor jelentős kutatás (Kasl, Kačáni, Čečetka, Baráthj megfelelő alapot nyújt annak bizonyítására, hogy a spontánul kialakult baráti közösségeknek rendkívül nagy jelentőségük lehet a közösségi nevelésben, feltéve, ha a pedagógusok és a szülők is józan megfontolással, megfelelő nevelói tapintattal közelednek a csoportokhoz. Az említett szerzők szinte egybehangzóan vallják, hogy a baráti csoportok nem akadályozzák a közösség helyes megszervezését és sikeres működését. A spontán csoportokat kedvezően kell befolyásolni s a tagoknak mindenképpen el kell sajátítaniuk azt a képességet, liogy egyéni érdekeiket, vágyaik teljesülését stb. alá tudják rendelni a közösség érdekeinek, s amikor szükség van arra, ismerjék el az alá- és fölérendeltséget, mely a csoportbeli funkciók gyakorlásából adódik. Igazi baráti kapcsolat csak akkor jöhet létre, ha a barátságnak minden belső és külső feltétele adott. Ilyenek az általános pszichikai feltételek, az erkölcsi beállítottság, a humanista érzelem, az emberekhez való viszony, a fejlett intellektuális képességek, a megfelelő külső és sok egyéb. A barátságban kifejezésre jut a gyermekek és ifjak egész erkölcsi arculata. Ha elfogadjuk azt a nézetet, miszerint a barátságot a személyiség erkölcsi-politikai irányultsága befolyásolja, akkort azt is tudomásul kell vennünk, hogy éppen az emberek közötti érzelmi kapcsolatok hatnak jelentős mértékben az egyén erkölcsi tudatának és meggyőződésének a kialakulására. Ezért helytelen, ha a közösségi nevelés során mostohán kezeljük a gyermekek baráti kapcsolatait, s nem számolunk annak felbecsülhetetlen nevelési jelentőségével. A gyermekek baráti kapcsolatainak kialakulását a már említett belső feltételeken kívül külső feltételek is meghatározzák. Ilyenek pl. a hasonló életkörülmények, a sport, a játék, a közös munka, a családok kapcsolata, szomszédság stb. Tanulságos a barátkozás motívumainak vizsgálata is. A belső motívumok közül a 10— 12 éves korban leggyakrabban a közös érdeklődés, a hasonló lelki tulajdonságok, a becsületesség, az ügyesség, az erő, a baráti segítség, a jóindulat, a kedvesség, a szerénység, a szorgalom, a fejlett értelmi képesség stb. szerepelnek. Idősebb gyermekeknél a felmérések tanúsága szerint első helyen az őszinteség, a becsületesség, az igazságosság, a bizalom és az értelmi képességek szerejielnek. A BARÁTI CSOPORTOKBAN a tagok kapcsolata lényegesen szilárdabb, mint a formális csoportokban. A baráti közösségekben mély érzelmi kapcsolatok alakulnak ki, melyek hosszabb időre megszabhatják a gyermek személyiségének a fejlődését. Köztudott, hogy az érzelmi kötődés, a harmonikus személyiség kialakulása szempontjából nélkülözhetetlen, mert segít az érzelmi nevelésben. Ezekben a csoportokban a gyermekeknek először van alkalmuk (a családon kívül) olyan szociális tapasztalatokra szert tenniük, amelyek a felnőtt társadalomba való beilleszkedés szempontjából nélkülözhetetlenek. E tapasztalatok nemcsak az önrealizálás tekintetében fontosak, hanem az általános humanista beállítottság, az egyéni és társas tevékenység megszervezése, az egyéni és a közösségi érdek összhangjának a kialakítása tekintetében is. Az elmondottakból következik, hogy a baráti kapcsolatok kialakításában nemcsak az érzelmi elem a fontos — habár elsősorban ez dominál —, hanem a racionális elem is szerepet kap bennük. A racionális mozzanatok az ésszerű döntésekben nyilvánulnak meg, de fellelhetők a szoros együttműködésben, a szolidaritásban és a kölcsönös segítségnyújtásban is. A baráti kapcsolatok szinte törvényszerűen alakulnak ki mindenütt, ahol szociális közegben a gyermekek gyakran találkoznak, együtt dolgoznak, s kölcsönösen megismerik egymást. E kapcsolatoknak különösen a serdülőkorban nagy jelentőségük van, mert nemcsak védelmet jelentenek a serdülőnek az elidegenedés ellen, hanem lehetővé teszik azt is, hogy egyensúlyt teremtsen maga és a környezete között. Az igazi baráti közösségben a gyermek ki tudja magát élni, s la tudja vezetni felgyülemlett energiáját. A baráti kapcsolatok kialakulásában bizonyos fejlődési szakaszokat különböztetünk meg. A kisiskoláskorban és azt megelőzően még nem beszélhetünk barátságról a szó igazi értelmében. Ebben a korban a kapcsolatok kevésbé szilárdak, s csak a pajtási kapcsolatok szintjét érik el. Az igazán mély baráti kapcsolatok csak később, a serdülőkorban alakulnak ki és mélyülnek el. Helytelen volna, ha a közösségi nevelés során minden baráti csoportosulásnak azonos jelentőséget tulajdonítanánk. Megkülönböztetünk ugyanis pozitív, neutrális és negatív közösségeket, attól függően, hogy milyen viszonyban vannak a nagyobb közösségekkel (pl. az osztályközösséggel |. A NEVELŐK ÉS SZÜLÖK számára összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a baráti kapcsolatokban nem szabad rosszat látni. Legfontosabb feladat minden nevelő számára, hogy megfelelő tapintattal kedvezően befolyásolja e csoportok tevékenységét. KULACS DEZSŐ