Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-30 / 101. szám, csütörtök

Ján Marko külügyminiszter folytatja megbeszéléseit Kairóban néhány sorban Kairó — ]án Marko csehszlo­vák külügyminiszter, aki szom­bat óta hivatalos látogatáson van az Egyesült Arab Köztársa­ságban, tegnap reggel megláto­gatta dr. Mohamed Labib Su­kairit, az egyiptomi nemzetgyű­lés elnökét. Ezt követőleg Hasz­szu nával, az Arab Liga főtitká­rával találkozott. Mindkét beszélgetésen a két felet érdeklő kérdésekről volt szó. Tüzérségi párbaj a Szuezi-csatornánál Kairó — A keddi nagyarányú egyiptomi légitámadás után az egyiptomi tüzérség is heves tá­madást intézett a Szuezi-csator­na keleti partján lévő izraeli állások ellen. A kairói katonai szóvivő sze­rint az egyiptomi tüzérség a csatorna partjának mintegy 100 km-es szakaszát lőtte. Ez volt az egyiptomi fegyveres erők egyik legnagyobb légi és szá­razföldi akciója. A tüzérségi tá­madás az izraelieknek súlyos veszteségeket okozott. Az ENSZ különbizottsága, amely az Izrael áltól megszállt arab területeken az emberi jo­gok megsértésének eseteit vizs­gálta ki, befejezte munkáját és tegnap Kairóból Genjbe repült. A bizottság egyhetes tartóz­kodása alatt 48 személyt hallga­tott ki az EAK-ban, akik tanúsí­tották, hogy az izraeli megszál­ló hatóságok számtalanszor megsértik az emberi jogokat, kínozzák, megfélemlítik és el­űzik otthonából az arab lakos­ságot. Izraeli kormánynyilatkozat Jeruzsálem — Szerdán reg­gel az izraeli kormány nyilat­kozatot adott ki. A nyilatkozat azzal vádolja Egyiptomot, hogy területéről szovjet pilóták száll­nak fel „operatív rendeltetés­sel". Ugyanakkor megjegyzi, hogy az állítólag szovjet piló­ták által vezetett repülőgépek nem közelítik meg a tűzszüneti vonalat és nem vesznek részt légi ütközetekben. Izraeli illetékesek siettek ki­jelenteni, hogy ez a „fejle­mény" nem csupán Tel Aviv, hanem az „egész nyugati vi­lág" ügye. Abba Eban külügy­miniszter a délelőtt folyamán magához kérette az Egyesült Államok és Franciaország izra­eli nagyköveteit és tájékoztatta őket a kormány nyilatkozatá­ról. Izrael máris hozzálátott, hogy. tőkét kovácsoljon magának a szovjet pilótákkal kapcsolatos — egyébként érvekkel és té­nyekkel alá nem támasztott — állításaiból. Golda Meir miniszterelnök rö­viddel a kormánynyilatkozat megjelenése után üzenetet inté­zett Nixon amerikai elnökhöz, és felkérte, hogy vizsgálja fe­lül a közel-keleti helyzetet a legújabb izraeli „adatok" fé­nyében. Jordánia panaszt emelt a Biztonsági Tanácsnál New York — Az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának elnökéhez intézett levelében Mohamed el­Farra, Jordánia állandó ENSZ­képviselője, tájékoztatta a vi­lágszervezetet Izrael soroza­tos agresszív cselekményeiről és arról, hogy az előre kitervelt támadások áldozatai többségiük­ben polgári személyek. JOHNSON KÉTELKEDIK? New York — Lyndon John­son, az Egyesült Államok volt elnöke felkérte a Columbia Broadcasting System elnevezé­sű televíziós társaság vezető­ségét, hogy emlékműsorából hagyják ki azt a részt, amely­ben a Warren-bizottság záróje­lentésében kételkedik. Tudva­levő, hogy ez a bizottság vizs­gálta ki Kennedy elnök meg­gyilkolásának körülményeit. A Johnson elnökkel folytatott be­szélgetést Walter Cronkite, a CBS-társaság kommentátora ké­szítette. A volt elnök azzal in­dokolja kérelmét, hogy a nem­zeti biztonság kérdéseiről van szó. Johnson elnök a beszélgetés során kételyeit fejezte ki afe­lől, vajon helyesek-e azok a motívumok, amelyek a Warren­bizottság szerint Oswaldot a merénylet elkövetéséhez vezet­ték. KISLEXIKONUNK GAMBIA A hétfői népszavazás eredmé­nye alapján köztársasággá kiál­tották ki Gambiát. Az Atlanti­óceán partján fekvő nyugat-afri­kai ország 200 évig sínylődött gyarmati rabságban. 1963-ban bel­ső önkormányzatot kapott. Ekkor nevezték ki miniszterelnökké Dá­vid Jawarát, a Haladó Párt veze­tőjét, aki most az új alkotmány értelmében Gambia köztársasági elnöke lett. Gambia 1965 ben vált önálló állammá. Az angol kormánnyal kötött megállapodás szerint a Rrit Nemzetközösség tagja maradt éc államformája királyság lett. Az angol királynő töltötte be ed­dig az államfői tisztet. A függet­lenség kikiáltásának évében Gam­bia szerződést kötött Szenegállal közüs diplomáciai képviseletről és hadügyről. Először 1965-ben tartottak népszavazást az állam­formáról, de ekkor a köztársa­ság hívei nem szerezték meg a szükséges szavazattöbbséget, míg a hétfői szavazáson átütő sikert arattak. Gambia földrajzi fekvése egé­szen szokatlan, Hosszú sávként ékelődik a Szenegál Köztársa­ságba, hossza szélességének tíz­1970. IV. 30. szerese. Az egyik legjelentősebb nyugat-afrikai viziút — a Gambia folyó két partján fekszik. A folyó széles torkolatánál épiilt az or­szág fővárosa, B a t h u r s t, mely egyben a legjelentősebb kikötő is. Éghajlata trópusi, a napi hő­mérséklet erősen ingadozik, a nappali és az éjszakai hőmérsék­letkülönbség eléri a 25 fokot is. Júliustól novemberig tart az esős évszak, az év többi részé­ben száraz forró szél fúj. Gambia elmaradt monokultúrás jellegű mezőgazdasági ország. A gyarmati rabság hosszú evei nyo­mot hagytak élete minden terű létén. A lakosságnak — melynek túlnyomó többsége szudáni né­ger — 35 százaléka analfabéta és az iskolaköteles gyermekeknek csak 11 százaléka jár iskolába. Az orvosi ellátás nagyon rossz, az országban nagyon elterjedt a malária, a lepra, a tüdővész és az álomkór. Vasúthálózata nincs és úthálózata is fejletlen. Leg­fontosabb útvonala a Szenegál két részét összekötő, a szenegáli kormány által épített útvonal. A Gambia alsó szakasza tengeri ha jók számára is hajózható. A kereső lakosság 94 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Gambia legjelentősebb terméke a a földi-mogyoró, melynek nagy részét külföldre, elsősorban Nyu gat Európában szállítják. Ezenkí­vül rizst, kölesfélét. kukoricát és pálmamagot termelnek. A me­zőgazdaság nem tudja kielégíteni az ország élelmiszerszűkségletét. Gambiának jelentősebb ipara nincs. Háziiparilag bőrt dolgoz­nak fel és tex­tilárut készíte­nek. Egyetlen ás­ványkincsét, a titánércet angol társaság bányász­sza. Sok-sok év és nagy munka kell ahhoz, hogy Gambia leküzdje a gyarmati rend­szer maradvá­nyait és a fejlet­tebb afrikai or­szágok közé ke­rüljön. —cs — A SZOVJETUNIÓBAN könyv­alakban adták ki az SZKP 1917 és 1924 között hozott legfon­tosabb határozatait és a tevé­kenységére vonatkozó legfon­tosabb dokumentumokat. SZÓFIÁBAN közleményt ad­tak ki Aldo Moro olasz külügy­miniszter látogatásáról. A köz­lemény nagy figyelmet szentel az európai biztonsági értekei­let összehívásának, hangsúlyoz­va, hogy mindkét ország hasz­nosnak tartja az erről a kér­désről folytatott tárgyalásokat. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK visszaadja Haltinak azt a há­rom hajót, amelyről a haiti partőrség lázadó katonái a múlt héten tüzet nyitottak a fővárosra — jelentette be Bartch, az Egyesült Államok külügyminisztériumának szóvi­vője. CHILEI teherautó érkezett tegnap Havannába. Chile az el­ső dél-amerikai ország, amely az embargó ellenére megálla­podást kötött Kubával, misze­rint 11 millió dollár értékű élelmiszert szállít az ország­nak. A PÁRIZSI szakszervezetek közös gyűlést hívtak össze má­jus l-re. A kommunista párt párizsi szervezetei felhívták a dolgozókat, vegyenek részt a manifesztáción. BAMAKÓBAN jegyzökönyvet írtak alá a Szovjetunió és Mali 1970—71. évi kulturális együtt­működéséről. A jegyzőkönyv szerint jelentősen kibővül a két ország együttműködése az iskolaügy, a tudomány, az egészségügy, a művészet és a sport területén. 170 000 olasz vasutas lépett 24 órás sztrájkba. A sztrájko­lok béremelést és szociális re­formokat követelnek. SMITH, az amerikai külügy­miniszter afrikai ügyekkel fog­lalkozó helyettese májusban hat afrikai országba látogat el. KAUNDA zambiai elnök Ceau­sescu meghívására május 11— 15-én Romániába látogat. Kommentárunk A bonni klerikális pártok, a Kereszténydemokrata Unió és a Keresztényszociális Unió, a legutóbbi választásokon megbu­kott és ellenzékbe vonult veze­tő garnitúia, mindent elkövet a Brandt-féle keleti politika alá­aknázására, és megpróbálkozik az „oszd meg és uralkodj" klasszikus módszerével. Erről tanúskodik az a legutóbbi eset, amikor Brandt és külügymi­nisztere, Scheel között kínos magyarázkodásra lett szükség. Brandt, mint az SPD elnöke levelet intézett Wladyslav Go­mulkához, a LEMP Központi Bizottságának első titkáiához, s azt bizonygatta, hogy kormá­nya komolyan veszi a lengyel­nyugatnémet eszmecserét. Kül­ügyminisztere ekkor külföldön volt és csak hazatérése után értesült a kancellár leveléről. Egy indiszkréció folytán az a fonák helyzet állott elő, hogy az ellenzéki CDU—CSU előbb tudott a levélről, mint az NSZK külügyminisztere. A keresztény­demokraták értesülésüket ki­sználva igyekeztek éket vei­a kancellár és külügyminisz­tere közé, Scheelt Brandt ellen hangolni. Ezért volt szükség a Brandt lakásán létrejött kima­gyarázkodásra, amely a hiva­talos tájékoztatás szerint „köl­csönös és teljes megértéssel" végződött, mivel a külügymi­niszter késői informálása csu­pán „technikai hiba" következ­tében történt. Brandt egyébként Gomulkához intézett levelében azt bizonygatta: további a is az a célja, hogy „lerakja a Len­gyelország és az NSZK közötti korrekt és jó viszony alapját". A múlt héten, miközben Brandt Norvégiában, Borten miniszterelnökkel tárgyalt s a norvég parlamentben mondott beszédében a Közös Piac kibő­vítésével és külpolitikai kérdé­sekkel foglalkozott, a jelek Feix bírálta a francia kormány magatartását Párizs — Maurice Schumann francia külügyminiszter kedden külpolitikai tárgyú kormánynyi­latkozatot olvasott fel a nem­zetgyűlésben. A nyilatkozatot szavazás nélküli vita követte. A francia külügyminiszter hangoztatta, hogy kormánya elő kívánja segíteni Bonn kap­csolatainak rendezését a keleti országokkal. Az európai biztonsági érte­kezlettel kapcsolatosan Schu­mann ismét kijelentette, hogy annak az enyhülést kell szol­gálnia. Ez azonban ezt feltéte­lezi, hogy a konferencia össze­hívása előtt megtisztuljon a légkör és megerősödjék a biza­lom. Ez a folyamatban levő nyugatnémet—szovjet, nyugat­német—lengyel és NDK—NSZK tárgyalásoktól, valamint a Nyu­gat-Berlinnel foglalkozó négy­hatalmi tanácskozásoktól függ. A Francia Kommunista Párt nevében a vitában felszólaló Léon Feix képviselő bírálta a kormány magatartását az euró­pai biztonsági konferencia ter­vével kapcsolatban. A kormány elfogadja a konferencia gondo­latát, de ragaszkodik annak hosszú és aprólékos előkészíté­séhez. Senki sem tagadja, hogy hasznos dolog jól előkészíteni e$y ilyen értekezletet. Ha vi­szont a kormány részéről nem arról van szó, hogy ezzel a végtelenségig elhúzzák, akkor miért nem tesznek kezdemé­nyezéseket az előkészítés cél­jából. Leon Feix ismételten követel­te az NDK elismerését, majd a kambodzsai fejleményekkel kapcsolatosan kijelentette: nem hiszi, hogy a kormányt meg­lepetésszerűen érte volna a márciusi államcsíny. Schumann külügyminiszter azonnal közbe­szólt és tagadta, hogy a fran­cia kormánynak tudomása lett volna az államcsíny előkészíté­séről. Az osztrák kormánynyilatkozat parlamenti vitája Bécs — Az osztrák nemzet­gyűlésben szerdán megkezdő­dött az új szocialista párti kor­mány programnyilatkozatának vitája, amelyet hétfőn dr. Bruno Kreisky kancellár ismertetett. Már az első felszólalónak, dr. Hermann Withalmnak, az Osztrák Néppárt ügyvezető el­nökének beszéde megmutatta, hogy a néppártiak a koalíciós tárgyalások sikertelensége miatt ellenzékbe mentek át. A néppárti szónok igyekezett olyan benyomást kelteni, hogy a koalíciós tárgyalások siker­telenségéért a szocialista párt felelős. Szemére vetette Jonas köztársasági elnöknek, hogy a tárgyalások csődje után az ed­digi szokásoktól eltérően nem vállalta a közvetítő szerepét. Tekintettel arra, hogy a vi­tában számosan felszólaltak az ülés a késő éjszakai órákig el­húzódott. ARANY HÉT" OSZAKÁBAN rr Oszaka — Az oszakai világ­kiállításon szerdán, Hirohito császár 69. születésnapjával — japán államünnepével — kez­detét vette a hagyományos „arany hét". Japánban az „Osogacu" elne­vezésű újévi napok után az „arany hét" a legnagyobb ün­nepi időszak. Kedden este Oszakába érke­zett a 67 éves Charles Llnd­bergh híres pilóta, aki 1927-bert először repülte át az Atlanti­óceánt, New Yorkból Párizsba. A szovjet pavilonban, amely az amerikaival együtt a legna­gyobb látogatottságnak örvend, kedden fogadták az ötmilliomo­dik vendéget. A 84 éves Taizo Isizaka, az EXPO 70 japán bizottságának elnöke egyike volt annak a 22 kitüntetett személyiségnek, akiknek az államünnep alkal­mából a japán császár a leg­magasabb államkitüntetést — a Felkelő Nap Rendjének első fo­kozatát adta. szerint Varsóban némi haladást értek el a lengyel—nyugatnémet megbeszélések harmadik szaka­szában. Megbízható források szerint — bár a tárgyalások tartalmá­ról nem adtak ki részletes köz­leményt — a múlt heti varsói tárgyalásokon Duckwitz nyu­„Oszd meg és uralkodj" gatnémet államtitkár Bonntól kapott új utasításainak megfe­lelően már nem egy általános, az erőszakiól való lemondást tartalmazó egyezmény megkö­tését javasolta, amelynek csak része lett volna az Odera— Neisse határ elismerése. Ehe­lyett olyan politikai jogi meg­fogalmazás módozatait terjesz­tette elő, amely a Lengyel Népköztársaság számára is egyenértékű lehetne az Odera— Neisse határának az NSZK ál­tali elismerésével. A lengyel álláspont a tanácskozáson ugyanis kezdettől fogva követ­kezetes és változatlan. Len­gyelország és az NSZK politi­kai viszonya rendezésének ki­induló pontja az Odera—Neis­se határ nyugatnémet részről történő elismerése. Enélkül nem lehet szó a normalizálás­ról. A június elején Bonnban folytatódó véleménycsere sorsa nem kis mértékben függ a Brandt-kormány keleti politiká­jának hazai alakulásától. Az ellenzéki CDU—CSU ugyanis e napokban általános parlamenti offenzívát indított a kormány­koalíció ellen. Az interpellá­ciók sorozata a kormányt első­sorban külpolitikai tevékenysé­ge, a Szovjetunióval, Lengyel­országgal és az NDK-val folyó párbeszéde miatt támadja, azzal vádolva, hogy a szocialista or­szágokkal folytatott tárgyalá­sokon „kiárusítják a német ér­dekeket". Ezzel az általános parlamenti vitával a CDU—CSU ellenzék szeretné megkötni a kormány kezét, a háiom síkon folyó tár­gyalásokon, vagy ha ez nem sikerül, a nacionalista indula­tok felkorbácsolásával olyan feszült belpolitikai légkört kialakítani, amelyben a józan megfontolt politikai szándékok eleve meghiúsulnának. A hitleri fasizmus vereségé­nek közelgő évfordulójával kapcsolatban pedig a CDU egy­re nyíltabban követeli, hogy az NSZK-ban ne ünnepeljék meg hivatalosan ezt a jubileumot. Attól félnek ugyanis, hogy Brandt kancellár az ebből az alkalomból tartandó kormány­nyilatkozatában „túlságosan „keleti" hangot üt meg." A szociáldemokrata párt sem ké­szül azonban nagy lelkesedés­sel a negyedszázados évforduló megtartására. Brandt teivezett 20 perces beszédét — amint a a nyugatnémet Die Welt írja — csak azért mondja el, mert „félreértésekre adna okot, ha a bonni kormány hallgatna azon a napon, amikor Párizstól Ke­let-Berlinig, Moszkvától — Washingtonig mindenütt meg­emlékeznek a második világhá­ború végéről, a náci birodalom összeomlásától, a vereségről és a felszabadulásról". Mint ismeretes, a CDU—CSU választási vereségét, az elvesz­tett szavazatokat azzal igyek­szik pótolni, hogy új híveket szerezzen az újnácik soraiból. Ezért nem csoda, ha erélyesen ellenzi, hogy azokat, akiknek a kegyét meg akarja nyerni, emlékeztessék rá, hogyan jár­tak elődjeik. P. f.

Next

/
Thumbnails
Contents