Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-29 / 100. szám, szerda

A szlovák kormány új tagjai HERBERT ĎURKOVIČ mérnök, miniszterelnök-helyettes, tervezésügyi miniszter Herbert Ďurkoviô 1928. december 27-én született Trenčianske Jastrabíén. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után a Szlovák Műszaki Főiskola gépészmérnök karára iratkozott be, ahol 1952-ben mérnökké avatták. A dubnicai gép- és kohászati üzemben dolgozott: Tényleges katonai szolgálatának befejezése után ismét oda tért vissza. 1958-ban az igazgató műszaki helyettese, öt évvel később pedig az üzem vezetője lett. Amikor 1965. július elsején néhézgépipari iizem néven Martinban új gazdasági termelési egység létesült, annak főigazgatója lett és mindeddig ott dolgozott. Mérnöki munkáján kivül élénk pártés közéleti tevékenységet fejtett ki. Az 1956 és 1960 közötti években nemzetgyűlési képviselő, az 1964—1965-ös években a CSKP KB gazdasági bizottságának tagja, a XIII. kongresszus után pedig 1968 tói, 1968-ig az SZLKP KB plénumának és elnökségének lagja volt. Októberben kooptálták az SZLKP KB tagjává és az SZNT 1969. december 21-i plenáris ülésén megválasztották az SZNT képviselőjévé. 1963-ban a „Kiváló munkáért" kitüntetésben részesült. JÁN GREGOR mérnök, iparügyi miniszter ján Gregor 1923. május 10-én TurC. Stlavničkán született sokgyermekes munkáscsalád fiaként. A martini kereskedelmi akadémia elvégzése után 1943-től, 1945-ig Svitben a Bata-féle kereskedelmi munkaiskola tanítója volt. Aktívan részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben. A felszabadulás után egy ideig még Svitben dolgozott, azután 1947-ben Bratislavában a textil-, bőrés gumiipari üzemek körzeti iga*gatőságán a kereskedelmi szakasz vezetője lett. Itt dolgozott egészen 1952-ig. Ezt követően a kereskedelmi megbízotti hivatalban dolgozott mint a főigazgatóság igazgatója, 1953-ban és 54-ben pedig, mint a megbízott helyettese. 1954-ben a könnyűipari megbízotti hivatalba ment át. 1958-tól, 1960-íg a közszükségleti ipari megbízott helyettesének tisztségét látta el. A következő három év folyamán a Szlovák Tervbizottság osztályvezetője volt. 1963. IV. 1-én kinevezték a Szlovák Tervbizottság elnökének helyettesévé. 1968. január 1. után, a tervezésügyi miniszter helyettese lett. Évek óta dolgozik országos szakbizottságokban és a KGST bizottságaiban. Mu nkakötelezettségei mellett tevékenyen részt vesz a politikai és pártéletben. 1961-től 1965-ig a bratislavai közgazdasági főiskolán folytatott ta nulmányokat, ahol közgazdasági mérnökké avatták. Mint a Szlovák Nemzeti Felkelés aktív résztvevője számos kitüntetésben részesült. FRANTIŠEK MIŠEJE mérnök, pénzügyminiszter František Mišeje 1921. február 8-án a prievidzai járásban, Diviacka Nová Vesen született. Már 19 éves korában, 1940-ben belépett az illegális SZLKP-ba, és a párt prievidzai illegális iárási bizottságának tagja volt. 1943 április 12-én letartóztatták és október 20-ig Bratislavában és Ilaván iilt börtönben. Röviddel a szabadulása után, 1943 novemberében csatlakozott a partizánokhoz, és egészen 1944. augusztus 29-ig az egyik partizánegység biztosa volt. A felszabadulás után a Belügyminisztériumban és a Munkaerőügyi Megbízotti Hivatalban dolgozott 195? júliusáig. Majd a Csehszlovák Állami Bank alkalmazásába lépett. 1959-től 1960. közepéig a nyitrai Knb elnöke volt. Ettől az időtői napjainkig az Állami Bank bratislavai területi igazgatója. 1953 és 1957 között a közgazdasági főiskolán, a pénzttgyiés hitel szakon tanult. 1957-ben közgazdasági elnökké avatták. Mnnkája mellett különféle pártfunkciókat is ellátott. A CSKP XI. kongresszusán a CSKP KB Központi Revíziós Bizottságának tagjává és a XII. kongresszuson a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának tagjává választották. Az SZLKP KB mellett működő gazda sági bizottság tagja. A Csehszlovák Kereskedelmi Bank megalakítása óla tisztséget visel a bank szerveiben, a CSTBSZ szlovákiai bizottsága elnökségének tagja. 1989. október 3-án az SZLKP KB tagjává kooptálták, és az SZNT 1969. december 22-1 plenáris ülésén az SZNT képviselőjévé választották meg. A személyi kultusz időszakában Prágában vizsgálati fogságba vették a Karol Šmidke elvtárs ellen koholt vádakkal összefüggésben. 1950. július 26-án bocsátották szabadon. Mišeje elvtárs számos magas hazai és szovjet kitüntetésben részesült. KROCSÁNY DEZSŐ mérnök, munka- és szociálisügyi miniszter Krocsány Dezső, 1925. inájus 17-én a Dunaszerdahelyi járásban Nagylégen született. Magyar nemzetiségű. Az alapiskola elvégzése után ácsnak tanult ka. Mivel szülőhelyén nem volt munkalehetőség, 1944-ben Budapestre ment és ott munkásként dolgozott. Amikor 1944-ben újból visszatért szüleihez, elfogták és kényszermunkára hurcolták Németországba, és ott dolgoztatták egészen a felszabadulásig. A háború után 1949-ig asztalossegéd volt Bratislavában, s a következő évben * Csehszlovák Építőttzemek Mfihelyvezetőjeként dolgozott. Egyéves pártiskolát végzett, majd a bratislavai BIZ igazgatója lett. 1952-től, 1954-ig a Stavomontáže vállalati Igazgatója volt. Innen a Bratislavai Kerületi Nemzeti Bizottságra került, ahol ez építésügyi bizottság elnökének tisztségét látta el. Amikor 1939-ben megszüntették a kerületi nemzeti bizottságokat, az SZLKP bratislavai kerületi bizottságának dolgozója lett, ahol a népgazdasági osztály vezetőjeként dolgozott. 1951-től, 1955-ig az SZLKP bratislavai városi bizottsága plénumának tagja volt, 1964-ben a nyugat-szlovákiai knb képviselője, 1966-tól 1968-ig az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi bizottsága ellenőrző és revíziós bizottsága tagjaként dolgozott. 1966-ban a CSEMADOK központi bizottságának tagjává választották, ahol 1969-ig működStt, 1968-ban a CSKP KB tagja lett. A Munka Érdemrend (1955.), a „Kiváló munkáért" kitüntetés (1985.) és a február 20. évfordulója alkalmából adományozott emlékérem tulajdonosa. Nagymegyer város díszpolgára. Tapasztalatok - vélemények I! A lévai járásban a párttagok értékelését végző biH! zoftságok néhány tagjával beszélgettünk e felelősül ségteljes feladat teljesítése során szerzett tapasztald latokról A lévai járásban a párttagok értékelését végző bizottságok néhány tagjával beszélgettünk e felelősségteljes feladat teljesítése során szerzett tapasztalatokról. Az alapelvek szerint Bulla László mérnők, a Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanára, a városi pártbizottság titkára: Szervezési szempontból az ipolysági körzetben jól előkészítettük a beszélgetéseket, eddig még nem tapasztaltunk zökkenőket. A körzeti értekezleten, az alapelvek érvényesítésének szükségessége mellett, főként azt hangsúlyoztuk: nem az a lényeg, mikor fejezik be az értékelést, hanem az, hogy ezt a politikai feladatot jól megoldják. Ez alatt afct értem: igazságosan értékeljenek, valóban csak az maradjon a pártban, aki erre méltó. A párt levelének alapelvei helyesek, de tapasztalatból tudom, a jobboldal képviselői megpróbálnak „takaródzni". Például, aki súlyosabb hibát vétett, az a „komplex értékeléshez" ragaszkodik, elsősorban a január előtti érdemeit emlegeti, és igyekszik elhallgatni a döntő tényezőt: azt, hogý milyen magatartást tanúsított 1968 augusztusában, a CSKP KB novemberi és 1969 áprilisi ülése után. Vagyis az alapelveket a „maguk módján" igyekeznek magyarázni. Talán a jobboldal úgy érezte, hogy itt is teret kaphat. Ogy látszik, a jelenség országos méretben megnyilvánult. A Központi Bizottság azonban leszűrte a tanulságot', és irányelveiben újból hangsúlyozta: az utóbbi időszakban elfoglalt állásfoglalásoknak és tetteknek az értékelése a legdöntőbb. Vagyis hiába nevezik egyesek a felelősségrevonást radikalizmusnak, ez nem befolyásolhatja az értékelő bizottságot. Egyáltalán nem nevezhető radikalizmusnak, ha azt mondjuk: az egyén beosztásának és műveltségének megfelelően kell megállapítani a felelősség fokát. Ezt az elvet bizottságunk is alkalmazza, a munkások állásfoglalását és tévedéseit másként értékeljük, mintha ugyanezt a hibát egy tanító vagy képzett gazdasági vezető követi el. Most az értékelés kapcsán említem, hogy az idős kommunisták a helyi szervezetben és a környező falvakban, bátor és nyílt állásfoglalásukkal augusztus után és ma is, sokat segítenek a közvélemény formálásában. A párt jövőjét formáljuk Hanzlík János, a palásti körzeti nemzeti bizottság dolgozója, a helyi pártbizottság tagja: Taggyűlésen vitattuk meg a párt levelét, s megmondtuk, minden párttag olvassa el, mert ennek ismerete nélkül nem állhat a bizottság elé. A pártbizottság elkészítette a szervezet munkájának elemzését és a párttagokat csoportokba sorolta, aszerint: milyen álláspontra helyezkedtek az 1968-as évben, augusztusban, a múlt évben, és miként vesznek részt a pártmunkában. így az értékelést végző bizottságok látták, hogy kinél minlyen kérdésekre kell irányítaniuk a beszélgetést. Alapszervezetünknek 63 tagja van, ezért két bizottság végezte az értékelést. Kellemesen meglepett a párttagok őszintesége. Éreztem, komolyan gondolják azt, amit elmondtak. Ismerik a párt levelének tartalmát, a párt feladatait. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy politikai tudásuk nagyon különböző. Még a gazdasági szakemberek között is vannak egyének, akiknek hézagos a politikai felkészültsége. Tudom, ez országos jelenség, mivel lebecsültük az ideológiai nevelést, de ebbe nem nyugodhatunk bele. Marxista tudás nélkül a párttagok nem tudják helyesen befolyásolni munkatársaik véleményét. Ezért másként kell megszervezni a pártonbelüli nevelést. Voltak néhányan, akik 1968 augusztusában téves nézeteket vallottak, ezek a párttagok elismerték tévedésüket, nagyon őszintén megmondták, hogy miben kételkedtek. Munkájukat jól végzik és továbbra is párttagok akarnak maradni. Természetesen ezekkel az egyénekkel kicsit tovább beszélgettünk, mert azt akarjuk, hogy aktivan bekapcsolódjanak a szervezet életébe. A beszélgetéseken arra helyeztük a fő súlyt, hogy a párttagok többsége konkrét munkát vállaljon. Átszerveztük a nemzeti front helyi bizottságát, ezzel a tömegszervezetek munkájának javítását szorgalmaztuk. E szakaszon már látjuk az aktivizálódás első eredményeit. Igazságosan értékelünk Fényes István, a pereszlényi pártalupszervezet elnöke: A beszélgetéseken általános vélemény: januárnak jönnie kellett, legfőbb ideje, hogy változás történt. Csakhogy ettől a változástól nemcsak mi reméltünk valamit, hanem az ellenségeink is. Az akkori vezetés úgy dolgozott, mintha ez utóbbiakról megfeledkezett volna. Mi, az emlékezetes májusi ülés után azt mondtuk: a szocializmus léte forog kockán . .. Nem tudtuk megérteni, miért nem hallgat az akkfari pártvezetés a barátainkra, hiszen csak velük karöltve létezhetünk. Ezt tudták az egyszerű párttagok és nem tudták a főiskolát végzett vezetőink? Ezt sokan kérdezték az értékelésen. A beszélgetéseken megmagyarázzuk ezeket a kérdéseket, de igyekszünk az alapszervezetünkre irányítani a párttagok figyelmét. Mert a felsőbb szerveknek fent, nekünk pedig a falunkban kell érvényesítenünk pártunk politikáját. Az értékelést nemsokára bevégezzük, még hét párttaggal kell beszélgetniik. A tapasztalatom? A párttagok azt mondják: ebben a vezetésben bízunk, mert egy rövid év alatt rendet csinált az országban. Ugyanakkor követelik, vonják felelősségre a régi vezetőséget, amely megengedte, hogy kibontakozhasson a „csendes" ellenforradalom. Vannak olyan párttagok, akik augusztusban azt mondták, „más megoldást is lehetett volna találni". Később, mikor a sajtó megkezdte az „elhallgatott" tények közlését, belátták, hogy tévedtek. Ezt a beszélgetéseken nagyon őszintén elmondják. Lényegében csupán azt tették, hogy ismételték a sajtóban olvasottakat. Én ezeket tartom megtévesztett egyéneknek, akik különösképpen nem ártottak a pártnak, becsületes emberek és érdekünk, hogy továbbra is párttagok maradjanak. Szervezetünkben egy párttag sem követett el olyan hibát, hogy ki kellene zárnunk a pártból. Nekünk más jellegű gondjaink vannak: a fiatalok többsége elmegy a faluból, sok az idős ember a pártszervezetben és a szövetkezetben is. Többet kell foglalkoznunk az utánpótlás nevelésével. Eszmei egységet, aktivitást Bartal Károly, az ipolysági körzeti nemzeti bizottság dolgozója, a pártbizottság aktivistája: A párt levele sok olyan megállapítást közöl, amiről mi már évekkel ezelőtt beszéltünk. Láttuk miként özönlöttek az emberek a pártba a felszabadulás után, de még az ötvenes évek elején is. Egyszer aztán arról kezdtünk beszélni, hogy „vannak kommunisták, és vannak párttagok". Az utóbbiaknak csupán annyi közük volt a párthoz, hogy zsebükben tagkönyvet hordtak. Őket csupán ennyi kötötte „az egy eszmét valló és egy célért küzdő" kommunisták pártjához. Ez viszont elegendő volt arra, hogy csökkenjen a párt tekintélye a tömegek előtt. „Felhígult" a párt, az eszmei egységet felváltotta a „látszategység". Azt vártuk, hogy 1968 januárja olyan folyamatot indít el, amely újból megteremti a pártban az eszmei egységet. Nem így történt. A tagkönyvcserére úgy nézek, mint egy újabb próbálkozásra, amelynek célja: előfeltételt teremteni az eszmei egység kialakításához. A beszélgetéseken többen elmondták, aggódva figyelték a tagkönyvcseréről szóló híreket. Az idős elvtársak kételyei nem voltak alaptalanok, ezt megerősítette a múlt héten kapott párton belüli tájékoztatás is. Ha megengednénk, hogy az opportunisták többsége továbbra is a pártban maradjon, akkor nem lenne értelme a tagkönyvcserének. Pereszlénybe járok mint a pártbizottság aktivistája és Ipolyvisken lakom. Így mindkét pártszervezetet ismerem. Nálunk nem jelent nagy gondot az értékelés. Pártszervezetünk nem ingott meg, nincsen rá példa, hogy párttagok nyilvánosan téves nézeteket hirdettek volna. Nálunk nem az eszmei egység kialakítása, hanem a párttagok aktivitásának növelése jelenti a feladatot. Az értékeléseken arra törekedünk, hogy a párttagok — képességeik szerint — konkrét feladatot kapjanak. Őszintén és nyíltan Fényes Sándor, az ipolyviski pártalapszervezet elnöke: Szervezetünk azok közé tartozik, ahol a kommunisták elmondhatják: minket nem lepett meg az 1968-as augusztusi események. Augusztus 21 várható volt, csak azt nem tudtuk, mikor következik be. Nálunk még ezekben a napokban sem volt „kilengés", nem festettek jelszavakat, nem sztrájkoltak, mindenki dolgozott. A faluban akadtak hangoskodók, de ezeknek nem adtunk teret. Pártszervezetünk mindig érvényesítette a vezető szerepét. Nálunk sok az idős párttag, akiket nem tévesztettek meg a demagóg jelszavak. Tudtuk, hogy ki a barátunk és ki az ellenségünk. Mi akkor sem toboroztunk a pártba, mikor ezt a járás előírta. Még a kapitalista rendszerben megtanultuk: nem a létszám határozza meg a pártszervezet erejét. Lehetnénk mi kétszer ennyien is, de talán #kkor most arról beszélnénk, hogy, sajnos, tagságunk fele „tévedett". A múltban azt vettük fel a pártszervezetbe, aki munkájával, viselkedésével bizonyította: méltó a párttagságra. A jövőben is ezt az elvet érvényesítjük. Nálunk az értékelést a paszszív tagok aktivizálására irányítjuk. Megalakítottuk a pártcsoportokat, szeretnénk elérni, hogy mindenki konkrét feladatot kapjon. Mert legjobban úgy serkenthetjük a párttagokat, ha konkrét feladatokkal bízzuk meg őket, és ellenőrizzük a feladatok teljesítését. Feljegyezte: CSETŐ JÁNOS Pionírok találkozója Több mint kétszáz pionír vesz részt Szlovákiából azon az ünnepi találkozón, amelyet a Szlovákiai Pionírszervezet Tanácsa rendez május 8—10-én Bratislavában hazánk felszabadulása 25. évfordulójának alkalmából. A találkozón, -amelyen értékelik a pionír kollektívának a felszabadulás tiszteletére kifejtett eddigi aktivitását, a legjobb kollektívákat és egyéneket tüntetik ki. Az ünnepi találkozó a szovjet hősök slavíni emlékművének a megkoszorúzásával kezdődik. Utána a Klement Gottwald Gyermek- és Ifjúsági Házban műsoros délután lesz. Május 9-én a pionírok a katonai díszszemlén vesznek részt és utána a kollektívák és az egyének átveszik a kitüntetéseket.