Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-24 / 96. szám, péntek

Amire nehéz rájönni... Utazás a hiánycikkek és visszaélések körül A tehetetlen újságíró noteszából: „Egyszerűen rájöhet. Menjen el a Mototechna raktárába... [itt pontos címet mond a kérdezett), kérjen huzalt sebességmérőre. Azok a lányok, akik ott dolgoznak, egyszerűen lerázzák, hogy nincs. Akkor kérje (itt pontos nevet mondj a vezetőt, és igyekezzék vele négyszemközt maradni. Hívja meg estére vagy szombatra (pontos vendéglőcímet mond), és kérje újra a huzalt. Megkapja. Fizesse ki, vagy mondja, hogy a kocsiban hagyta a pénzt és tűnjön el. És megvan a bizonyítéka. Megírhatja. Érdemes lesz, mert higgye el, hogy ezekkel az autóalkatrészekkel rettentő csalafintaságok történnek, hogy enyhén fejezzem ki magam ..." A tanácsot megfogadom. Elmegyek a ... -i Mototechna raktárába és kérek sebességmérőre huzalt, Oktáviába valót. Nincs — mondják a lányok. Kérdem, hol találom meg urat. Mondják, hogy benn van a szobájában. Bemegyek, egyedül van. Mondom, hogy gondjaim vannak, így meg úgy, sebességmérőre huzalom nincs, de két félliteres vodkám van és jól elszórakozhatnánk este, ha van ideje és tud segíteni vagy tanácsot adni. Nem kapok tanácsot, hanein sebességmérőre huzalt. Hurrá, megvan a bizonyítékom! Az olvasó azonban már bizonyára rájött, hogy nincs semmilyen bizonyítékom, különben nem pontoznám ki a Mototechna címét és a raktár vezetőjének a nevét. Csak én tudom, kiről van szó, és nem árulom el. Nem árulhatom el, mert olyan sajtópört akasztanak a nyakamba, hogy attól koldulok. A lekenyerezés ugyanis négyszemközt zajlott le, s én mint lekenyerező, bűntárs vagyok, s ha magamat ki is húznám a csávából, az illető nemhogy büntetést kapna, hanem még nyilvánosan bocsánatot is kérhetnék tőle. Jgy hát nem lehet. Aztán gondoltam egyet és igyekeztem meggyőzni egy anyagbeszerzőt, aki traktorok javításához hajszol pótalkatrészeket, hogy árulja el, ki menynyiért, milyen körülmények között hajlandó pótalkatrészt adni. Cserébe megígértem, hogy ezt az információt csak akkor adja meg nekem, amikor biztosítom számára a hiánycikkeket. Noteszomban ez a felelet áll: „Ezt ínég akkor sem csinálnám meg, ha jövő héten nyugdíjba mennék és ez lenne utolsó munkám. Mert itt nemcsak rólam van szó, hanem vállalatomról is. amely itt maradna alk

«trĹ :z nélkül, mert akkor aztán nem kapnánk egy görbe vasszeget sem senkitől. És a fiúk nem dolgozhatnának, a keresetükre menne ... Ezt vegyem a lelkemre? Nagyon sajnálom. Tudom, hogy disznóság ez a korrupció, de nem tehetem meg." Nem közlöm az illető nevét, hiszen nem érdemli meg a kipellengérezést, munkatársaira gondol, amikor korrumpál... Nem, ez így sem megy. Az egyik járási építővállalat anyagbeszerzője elpanaszolja a tégla beszerzése körüli nehézségeket (3 millió téglára lett volna szüksége tavaly, és csak 1 millió 400 ezret kapottj, majd elmondja, milyen körülményes a mosdók és egyéb fürdőszobai berendezések vásárlása, de azután észbe kap, rádöbben, hogy mindez bekerülhet az újságba és kijelenti: „Azért a szállítóinkkal egészen jól megvagyunk, igazán mindent megtesznek. Ha van anyagjuk, adnak ..." összegezve az eddigi tapasztalatokat, megállapítható: azok, akik az anyagbeszerzés körüli nehézségeket és a korrupció elharapózásának következményeit a legfájóbban saját bőrükön érzik — nem hajlandók bizonyítékokat szolgáltatni a korrupt szállítók ellen, mert ezzel veszélyeztetnék a további anyagbeszerzést. Aki lekenyerezteti magát — természetesen nem árulkodik önmaga ellen. Az egyéni akció sem segít, mert a megvesztegetésnél rendszerint nincsenek tanúk. Marad tehát egy lehetőség: olyan független szervhez fordulok, amely éppen a szabálytalanságok leleplezésében érdekelt, az ellenőrző bizottsághoz. A Rimaszombati Járási Népi Ellenőrző Bizottság több érdekes visszásságot leplezett le. De itt is vannak nehézségek: a burgonyaellátás szabálysértéseit képtelenek voltak leleplezni, mert a próbavásárláskor egyszerűen nem volt a raktárban egy szem burgonya sem. Viszont az építőanyag-kereskedelem szakaszán megállapították, hogy például Tornaiján egyetlen hónap alatt 672 000 koronás forgalomnál 101 700 korona értékű épületanyagot nem a piacon értékesítettek, tehát az eladás teljes egy hatodát elvonták a vásárlóktól. Ezzel csökkent az egyéni építők ellátottsága és felmerült a megvesztegetés lehetősége. A ratkovái 09 01 175 sz. boltban 356 korona értékű textilárut találtak, amelyet eltitkoltak a vásárlók elől. Ugyanitt 1535 korona értékű textília becsomagolva, megcímezve a raktárban állt, elküldésre készen. A pultnál viszont „nincs"-csel feleltek a vásárlóknak. Az esetet átadták az ügyészségnek. Valami eredmény tehát van. A megvesztegetés és az anyaghiánnyal való visszaélés azonban annyira elharapózott, hogy a megvesztegetés és a protekciózás számos vonatkozásban rendszerré vált, amelyen egyegy leleplezés keveset segít. Jelenünk e kétségtelenül legviszszataszítóbb jelensége kétféleképpen számolható fel: 1. Olyan termelési színvonal elérésével a hiánycikknek számító árut termelő üzemekben, hogy a szállítónak ne lehessen érdeke a spekuláció. 2. Olyan közhangulat megteremtése, amelyben a spekulálóknak és a megvesztegethető eladóknak félliteres vodkák és borítékba tett százasok helyett megvetés és elbocsátás jut. Ez utóbbi módszerhez a kedves olvasó együttműködésére van azonban szükség. Leírtam, hogyan próbálkoztam a leleplezéssel, s mennyire sikertelen volt igyekezetem. Ezért kérem mindazokat, akik jobb, eredményesebb ötlettel szolgálhatnak, írják ezt meg, kipróbálom. Ne féljenek bevallani, hogy „dugtak" valamit a vásárlásnál, beszerzésnél. Gondolkozzanak a sarokba szorított anyagbeszerzők is, és tudassák „módszereiket", segítsenek a rászorultságukkal visszaélő tisztességtelen emberek leleplezésében. Mint mindig, ebben az esetben is tiszteletben tartjuk a levélíró érdekeit és a leleplezést az információ alapján hivatalos ellenőrző szervvel, vagy annak segítségével bonyolítjuk le a levélíró nevének megemlítése nélkül. A becstelenség elleni törekvésünkben segítségüket várjuk. VILCSEK GÉZA A számok mögött emberek vannak A Bátkai Állami Gazdaság kötelezettségvállalása Méltán érezhetnek örömet a Bátkai Állami Gazdaság dolgozói, amikor az igazgatóság közgazdásza, Varga György összegezte kötelezettségvállalásaikat. Néhány szám, néhány adat: terven felül 149 mázsa marhahúst, 76 mázsa sertéshúst termelünk. Az állattenyésztésben 274 263 korona értékű túlteljesítést vállalunk ... Ezek a számok a dolgozók igyekezetéről tesznek tanúbizonyságot. Arról, hogy hogyan, milyen módon akarják az állami gazdaság dolgozói népgazdaságunk helyzetét megerősíteni. Csakhogy a számok mögött emberek állanak! A lehetőségeket össze kell egyeztetni a szándékkal, az akarattal és nem utolsósorban saját munkabírásunkkal. A Bátkai Állami Gazdasághoz tartozó fügéi telepen K a m e nszky Rudolf sertésgondozó is így tett. Az 1 kg-os súlygyarapodás eléréséhez szükséges takarmány mennyiségét 60 dkg-mal csökkentette. Rövid számolás után megállapította, hogy ezzel 6900 kg abraktakarmányt takarít meg. összevetette ezt a számot eddig elért eredményeivel. Gondosan mérlegelte a hizlalás terén szerzett tapasztalatait és vállalta, hogy a napi súlygyarapodást még 11 dkg-mal emeli. A közgazdász kiszámította, hogy Kainenszky Rudolí az idén 11739 koronát takarít meg, ha teljesíti vállalását. Köztudott, hogy a közgazdászok számokban gondolkoznak. Érthető, hogy Varga György örült ennek a számnak. Különösen pedig annak, hogy Kamenszky Rudolf a vállaláshoz egy felhívást is mellékelt, amelyben felhívta a dolgozókat: tegyetek tí is hasonlóan! Az állami gazdaság szakszervezeti elnöke, Susányi István technikus pedig felismerte ennek a vállalásnak a politikai jelentőségét is. Néhány nap múlva a felhívást sokszorosították és elküldték minden munkahelyre. Nem maradt válasz nélkül! Bátkán hagyománya van a szocialista versengésnek. Különösen a sertésgondozók körében. Szőke Piroska tavaly kitüntetést kapott jó munkaeredményeiért. Nem akarnak lemaradni a többiek sem. Feleltek tehát Kamenszky Rudolf felhívására. Kialakult a végleges szám: 76 mázsával többet adunk sertéshúsból. Mennyi egységbe összefogott akarat áll egy ilyen egyszerű szám mögött! Bizonyára hasonló módon került a vállalások közé ez a néhány adat is: Cukorrépából minden hektáron 10 mázsával többet termesztünk, és 28 000 korona értékű társadalmi munkát is vállalunk. HAJDÚ ANDRÁS A sóhivatal arról neveze" tes, hogy nem árulnak benne sót, és semmiféle sófajta vagy sóbánya nem tartozik a hatáskörébe. A sóhivatalban nem intéznek el sóval kapcsolatos iratokat. Másfélét sem, és nem hoznak gyors határozatot az ügyfél ügyes-bajos dolgaiban. Á sóhivatalnak sokkal több ügyintézője van, mint ügynöke és a megfigyelőnek olykor olyan érzése támad, hogy nem a hivatalnokok vannak a hivatalért, hanem a hivatal van a hivatalnokokért. A sóhivatalban meghallgatásra talál minden baj, de nem nyújtanak egyikre sem orvoslást. A hivatalnak sok bejárata van. Vannak kijáratai is, de az pénzbe kerül. Azonkívül van sok-sok szobája is, hogy az ügyfél ne unja meg az egyhangú környezetet. Mire végigjárja a helyiségeket, kezdheti az egészet elölről. Így szórakoztatóbb, azonkívül olyan hatást kelt, mint egy önmagába visszatérő egész. A sóhivatal nincsen sóból, és mikor túlnövi saját kapacitását, elnyeri az aktagyári rangot. A sóhivatalban a felsorolt panaszokat olykor jegyzőkönyvbe veszik, ám a lényegen ez mit sem változtat, marad minden a régiben, csupán az ügyfél cipőtalpa lett vékonyabb, és az ügyintéző arcán a bőr vastagodott valamennyivel, ám ez szabad szemmel alig-alig észlelhető, és SÓ Hl VA TAL nem tartozik szervesen az ügyintézéshez. Hogy az ügyintézéshez mi tartozik? Hiszen ha ezt valaki tudná ... A látszatból kiindulva jól fűtött, jól berendezett irodahelyiségek tartoznak hozzá és a bejárati ajtón egy felirat: „Felek fogadása háromszor hetenként, nyolctól tizenkettőig." Hogy a hét többi napjain és óráiban mit intéznek a sóhivatalban, azt egyelőre sötét homály fedi. A hivatalos órák alatt mindenesetre a bejárat előtt hosszú sorban várakoznak a hívő lelkek. Bizakodó lelkek nélkül a sóhivatal épp oly kevéssé létezhetne, mint valamely egyházközség. A sóhivatal soksok szobáiban lakások is lehetnének, vagy napközi otthonok, vagy szakkörök, de akkor hol állnának a hívők és miből élnének a sóhivatalnokok? Nagyon komoly gondok ezek, s néha úgy érzem, hogy szinte megoldhatatlanok, mert ha megoldhatók lennének, hol fejtené ki hatáskörét a sok-sok sóhivatalnok? Az egyik sóhivatalt a másiktól a teljesség kedvéért végtelen telefonhálózat köti össze, melyen a beosztottak kényelmesen elintézhetik magánügyeiket. Természetesen a hivatalosakat is, de azt jobb mégis az ügyféllel személyesen végezni, hogy rendben legyen a terv. Az ügyintézés terve ... Hogy ebben és ebben az időszakban ennyi és ennyi ügyintézés történt. Hz megfelel a tényeknek is... Hogy mégsincs sehol látható nyoma? Ez csak természetes, hiszen azért sóhivatal a sóhivatalI Llogy hol hivataloskodik ez " a sóhivatal? Ugyan, kérem, ne adjuk a tájékozatlant! Éppen önök ne jártak volna még ott? DÄVID TERg

z KEVÉS EMBER ismeri igazán azt, amit mindennap lábával tapos, a talajt, amin maga is, háziállatai is járnak-kelnek, amelyben a növények gyökereznek, s gabonát, szénát, burgonyát, gyümölcsöt, zöldséget, tát termelünk. A talajt, amely az állatokra nézve is kihatással van, amelytői az építkezés módja is függ, és ame lyet a művészet (szobrászat), keramika sem nélkülözhet. Érthető, hogy akit érint, annak érdeke a talaj ismerete, és hogy ne csak népiesen, hanem tudomá nyosan is meg tudja nevezni. Nem kétséges, nagy mértékben a talajtól IQgg, init termelhetünk rajta. Ezért az illetékeseknek is érdeke, hogy az ország talajainak elnevezése talajnemükkel megegyezzen. Ez különösen a talajjavító eljárásoknál, a korszerű talajmüvelésnél, trágyázásnál, öntözésnél fon tos, hogy a félreértéseket elkerüljük. A talaj nemének helyes elnevezése, ismerete alapkövetelménye annak, hogy jó vagy rossz lesz e a termésünk, természetesen ezt követően, hogy a termést állattenyésztés vagy közvetlen eladás útján milyen sikerrel értékesítjük majd. Ha az alapozás rossz, úgy az épület sem lehet jő, mert nem nyugszik biztos alapon. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy a mezőgazdasági üzein egyik legfontosabb termelési tényezője az éghajlaton, a fekvésen stb. kívül a talaj. A talaj nem mozdulatlan test, mint azt sokan hiszik, mint pl. a»J<őzet, ellenkezőleg, állandó nagy változásoknak van kitéve és ezt sokszur elfeledjük. Mindezekből kiindulva az Dj Szó szerkesztőségének segítségével már a múltban is rámutattam arra, hogy sajnos, megtörténik: sem nemek elnevezését a nemzetközi talajtani konferencia megállapítása és Novák professzor földszakértő talajusztályozása szerint közöltem. ) A szótárakban előfordul még ma is, hogy talajnemek mindkét A talajnemek szakszerű elnevezése a mezőgazdasági ágazatban, sem a szak- vagy szépirodalomban nein vesszük figyelembe a fentieket. A szlovák nyelven irt talajtani szakmunkák, szavak fordító vagy a szlovák forrásmunkákat használó szakemberek, nyelvészek, írók, földszakértők, de különösen fordítók összetévesztik, értelemzava róan fordítják nemcsak a magyar, de mondhatnám az összes más nyelvekre is a szlovák talajtani elnevezéseket. Összetévesztik a szlovák „hlina" (agyag) és „i 1" (v á lyog) szavakat. Nem figyelve ar ra, hogy az agyag (hlina) középkötött (stredne (ažká) talajnemet jelent a benne foglalt 30—45 százalék vályogos részecske alapjan. Ezzel szemben az II (vályog) a nehéz, kötött talajt jelenti (ťažká pőda), mert hiszen ebben a vályo gos részecske 75 százalékon felül van. (A százalékokat és a talajelnevezését agyagként tüntetik fel. A szótárakban ugyanis azt látjuk, hogy az agyag nemcsak agyagot, hanem vályogot is jelent. Szomorúbb eset, ha a nehéz, kötött talaj, az il (vályog) a szótárakban egyáltalán nem szerepel. Találkozunk olyan esettel is, hogy az agyagot (hlina) vályognak (Ilnek) fordítják, persze helytelenül. Ezzel az írással azt szándékozom elérni, hogy elősegítsem a rendteremtést ebben a fogalomzavarban, így kell, hogy ismertessem a talajtani szakirodalomban nálunk használt, nemzetközi földszakértői bizottság által jóváha gyott, a dr. Novák-féle talajosztályozás szerinti talajok helyes értelmezését. A legkönnyebb talajnemet nálunk a homok (piesok) kép viseli. Ezt a talajnemet helyesen fordítják. Sajnos a középkötött talajt, amit szlovákul h 1 i n á n a k nevezünk, magyar fordításban vályognak olvashatjuk. A vályog pedig nálunk a nehéz, és nem a középkötött talajt, a „hlinát", a legjobb talajnemet jelenti. Az eltérés ugyanis ott van, hogy nemcsak a magyar usztályozás, de más nyelvek szerint is, ellentétben a nemzetközileg elfogadott Novák-féle klasszifikációval a fenti sorrend így alakul: „homok", utána nem agyag (hlinaj, de vályog (il) és végül nem vályog (il|, de agyag (hlina) következik. Tehát az agyag itt a legrosszabb talajnemet jelöli meg. Nem célom helyszűke miatt az osztályozás alapját képező szaktudumányt részletezni, elég ha rámutatok, arra, hogy a kötött, nehéz talajok több munkát, gép és igaerő felhasználást, időt kívánnak megmunkálásukhoz. Ügy gondolom ehhez nem kell további ökonómiai kimutatás. De egyúttal állítom, hogy a talaj helyes elnevezésének jelentősége éppen a mezőgazdasági ökonómiának egyik olyan fontos alapja, amit ma már nem volna szabad elhanyagolni. Ha elhatároztuk, hogy lehetőleg sokat, jót és lehetőleg olcsón akarunk termelni, mindnyájunk kötelessége, hogy az értelemzavaró fogalmakat, bármily okból is állottak elő, mielőbb eltávolítsuk, nemcsak a mezőgazdasági szakirodalom fordításából, de a mindannyiunk műveltségének biztosítása szempontjából a nyelvtanuláshoz szükséges szótárokból is, legyen az szak- vagy zsebszótár. Szükségesnek látom röviden megemlíteni, hogy a szótárak értelmezéséhez tudni kell, hogy mást jelent a talaj elnevezése petrografiai-geolúgiai vagy kémiai szempontból és mást jelent kéiniaittechnológiai szempontból. Az ilnek ugyanis ipari osztályozása (fajans porcelán, fazekas ipar, tégla stb.) tulajdonsága sze rint (tűzmentes porcelánagyag stb.) nem egyezik meg az ilnek talajtani osztályozásával. Nem szükséges külön hangsúlyoznunk, hogy ezt a talajtani osztályozást kellene figyelembe venni a szótárak készítőinek is és minden fordítónak is. Már ötvenkilencben rámutattam a fentiekre, és javaslatom alapjan a Szlovák Tudományos Akadémia nyelvészeti osztályának felkérésére az illetékes megbízotti hivatal 1960. június 16-án figyelmeztette a könyvkiadóvállalatokat, valamint a szakiskolák igazgatóit, hogy ná lünk az agyagtalajt középkötött talajnak (hlinának), tehát nem vá lyognak, a vályog talajt (il) pedig nehéz, kötött talajnak kell tekinteni. Miután ennek az intézkedésnek realizálása figyelmen kívül maradt, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 4767/69 RP számú intézkedésével lehetővé tette, hogy a mezőgazdasági irodalomból egyúttal a szótárakból is, a ma még, sajnos, előforduló hibákat mielőbb kiküszöbölhessük. KMOSKO LÁSZLÓ