Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-24 / 96. szám, péntek

A LEGFONTOSABB SZAKASZ Ha a párttépítés lenini ©Íveinek deformitásáról beszélünk, akkor elsősorban a kádermunkában tapasztalt fogyatékosságokat említjük. A párttagok a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetéseken gyakran szólnak arról, hogy egy-egy pártszerv milyen hibákat követett el káderpolitikájában. Az utóbbi évtizedben nem egy járásban kerültek vezető funkcióba olyan egyének, akiknek „igazi" arcát csak 1968 januárja, de főként augusztusa után ismerték meg. A párttagok azt mondják, ezeket az egyéneket a pártszerv választotta ki tisztségük betöltésére, hogy ott a párt politikáját érvényesítsék. Egyesek közülük visszaéltek a funkciójukból származó hatalommal és éppen az őket tisztségre javasló pártszerv ellen fordultak. Ha egy egy ilyen konkrét esetet visszapergetünk, akkor feltétlenül elítéljük a pártszerv felületességét, pontosabban a káderek kiválasztásának „gyakorlatát". Mert itt kezdődött a kádermunkában a lenini elvek megsértése. Az osztályellenség „megszűnésének" és az osztályok „egybeolvadásának" elmélete <1 kádermunkában az osztályszempontnak mint kritériumnak háttérbe szorítását jelentette. A beszélgetéseken gyakran említik, liogy munkahelyükön az utóbbi évtizedben az „alkalmazkodó" egyének kerültek funkciókba. Az emberek jól tudják, kik a karrieristák, a „pénzért mindenre képes" egyének. A beszélgetések kiváló alkalmat nyújtanak arra, hogy a bizottságok ezeket az eseteket külön-külön megvizsgálják az érintettek munkájának, állásfoglalásának értékelésekor. Nem vitás, az értékelő bizottságok kádermunkát végeznek, méghozzá a szó legteljesebb értelmében. S bizony a kizárásra javasolt egyéneknél gyakran felteszik a kérdést: ki ajánlotta a felelős tisztségre? A kádermunköban érvényesülő liberalizmus és ösztönösség több járásban tényszerűen kimutatható, ha az 1968-as pártkonferenciákőn megválasztott pártszerv összetételét vizsgáljuk. Példák bizonyítják, a kádarmunkában 1968 januárja után eddig soha nem tapasztalt mértékben helyet kapott a szubjektivizmus. A párthoz való hűség, a funkció betöltéséhez szükséges szakmai, politikai képzettség, valamint az erkölcsi értékek, a munkához való viszony, a szilárd jellein, az őszinteség, a szerénység stb. csupán „elvi" kritériumként szerepeltek. Valójában n kiválasztás alapját a „haladó" és „maradi" meghatározás jelentette. Helyenként arra is fény derül a beszélgetéseken, hogy kik voltak azok az „elvtársak", akik kisajátították maguknak a „haladó" és „maradi" jelzők osztogatását. Akik — bármely szinten — ezt a tevékenységet folytatták, nem sorolhatók a megtévesztettek közé, nincs helyük a pártban. Arról is szólni kell, hogy a kádermunkával kapcsolatban egyes párttagok helytelenül általánosítanak. Tényként kell leszögeznünk -— a fent említett gyakorlat ellenére — az 1968 januárját követő tizenöt hónapban becsületes kommunistákat és pártonkívülieket is „kiemeltek" felelős politikai és gazdasági tisztségekbe. S közülük többen — függetlenül attól, hogy milyen célt követtek azok, akik őket ezekre a helyekre tették — a legválságosabb időkben is helytálltak. S bár ezek a párttagok számszerint kevesen vannak, semmi sem jogosít fel arra, hogy felelőtlenül általánosítsunk és mindenkiben „kételkedjünk", aki az említett időszakban került funkcióba. Teljesen természetes, hogy azok a párttagok és pártonkívüliek, akik élvezik a párt bizalmát, továbbra is tisztségükben maradnak. S történik mindez annak ellenére, hogy az augusztus után emigrált újságíró „kollégáink" — különböző hullámhosszon — napról napra arról igyekeznek „meggyőzni": a tagkönyvcsere során mindenkit eltávolítanak, akit a dubčeki vezetés idején emeltek funkcióba. Micsoda naivság! Vagy talán mégsem az? Ezek az emberek a saját gyakorlatuk alapján ítélnek. Ök valóban szívesen leváltottak volna mindenkit, akit január előtt neveztek ki funkciójába. Hirdették: a vezető helyekre „tiszta kezű" embereket kell tenni. Szükségtelen folytatni, jól ismerjük a következményeket. A kiválasztás eme módszerének semmi közo nem volt a lenini káderpolitikához. Ellenségeink igen jól tudják, hogy a kádernuuikánkban elkövetett hibák okozzák a legnagyobb kárt, ez :k felszámolása igényli a legtöbb időt és energiát. Nem véletlen, hogy a „haladás" képviselői éppen erre a szakaszra összpontosították támadásuk erejét. Lenin a kádermunkát a pártmunka legfontosabb szakaszának nevezte. A legfelsőbb pártszarv — egy év óta — a lenini elveket igyekszik érvényesíteni a kádermunkában. A beszélgetéseken elhangzó véleményük figyelmeztetnek: feltétlenül szükséges, hogy az elvet — minden pártszerv kiválasztja, neveli és széthelyezi kádereit — következetesebben érvényesítsük a gyakorlatban. A legfontosabb, hogy már a kiválasztást a lenini kritériumok szerint végezzük. A kádermunka azért a legfontosabb szakasz, mert a párt csakis helyes káderpolitikájával teremthet szilárd alapot vezető szerepének érvényesítéséhez. CSETÖ JÁNOS // Hogyan kereskedünk a világgal? A DEVIZA NEM HULL AZ ÉGBŐL Beszélgetés ANDREJ BARČÁK külkereskedelmi miniszterrel Noha külkereskedelmünk forgalma az utóbbi tíz esztendő alatt jóformán megkétszereződött — az eredmények jobbak is lehetnének. Ezt szem előtt tartva beszélgettünk Andrej Barčák külkereskedelmi miniszterrel, aki a következőképpen válaszolt kérdéseinkre. • Ismeretes, hogy iparunknak mindenekelőtt nyersanyagokra van szüksége, melyekben hazánk nem bővelkedik. Milyen mértékben biztosították az idei évre a nyersanyagok behozatalát? — Az, hogy mennyi árut importálunk, elsősorban fizetési mérlegünktől függ, mely jelenleg sem a szocialista, sem a kapitalista országok viszonylatában nem a legjobb. Behozatalunknak az exportált árunkért szerzett deviza mennyiségéhez kell igazodnia. Véleményem szerint az ipar részére elegendő külföldi nyersanyagot biztosíthatunk, feltéve, hogy az ipar teljesíteni fogja a külkereskedelmi tervben előírt exportfeladatait. De ugyanilyen fontosnak tartom, hogy a beho zott és a hazai nyersanyagokat célszerűbben és gazdaságosabban használjuk fel, hogy a szintetikus anyagokat gyorsabb ütemben vezessük be, illetve, hogy állandóan szorgalmazzuk a tudományos-műszaki hala dást. • Különösen milyen áru fajtáink iránt mutatkozik érdeklődés külföldön? — Főleg gépeket és gépije rendezéseket exportálunk, vevőink teljes megelégedésére. A csehszlovák gépipar ma össztermelésének negyedrészét szállítja külföldre. Fogyatékosságunk, hogy a gyártási költségek sok helyütt még magasabbak a kelleténél, mert a nyersanyaggal, a villanyárammal stb. nem takarékoskodunk eléggé, Ám ezek a kedvezőtlen jelenségek —, véleményem szerint — az új technika rugalmasabb bevezetésével, a termelés fejlesztésével megszűnhetnek. CHlunk ugyanis az, hogy termékeinkkel mind a szocialista, mind a kapitalista országok egyre fokozódó igényeit általános megelégedésre kielégítsük. Ez természetesen csak jó minőségű áruval érhető el. Gépeinken kívül ipari közszükségleti cikkeink is népszerűek külföldön, bár ezeket — a többi iparilag fejlett országokhoz viszonyítva — egyelőre csak kisebb mértékben exportáljuk. holott éppen ezek a cikkek biztosíthatnák a nagyobb devizabevételt. • Milyennek tartja együttműködésünket a szocialista országokkal? — Gazdasági együttműködésünk elmélyítése társadalmunk további fejlesztésének a biztositéka. Külkereskedelmünk kétm Öl c harmadát a szocialista országokkal bonyolítjuk le (az utóbbi 10 esztendő során országaink között 600 százalékkal növekedett az árucsere), ám a fejlett kapitalista országokkal külkereskedelmünk forgalma alig éri el a 20 százalékot. • Mi a feltétele külkereskedelmi kapcsolataink további elmélyítésének a szocialista országokkal, különösen a Szovjetunióval? — Szerződéses együttműködésünk megfelel elképzelé3 O Z < x rsi <s> < > < seinknek, úgyhogy az az árucsere-forgalom további fejlesztését is biztosíthatja. Lehetőségeink kihasználása azonban népgazdaságunk számos problémájának a megoldásától függ. Nyersanyagokban, élelmiszerekben, közszükségleti cikkekben stb. támasztott túlzott igényeink a közelmúltban a szocialista országokkal szemben nem maradtak következmények nélkül. A behozott cikkek ellenértékeképp kivitelre felajánlott árumennyiség ugyanis nem volt kielégítő. Ezzel magyarázható, hogy a legtöbb szocialista országgal szemben megingott fizetési mérlegünk, vagyis meglehetősen eladósodtunk. Idei tervünk célja ezért mindenekelőtt: a szocialista országokkal helyreállítani külkereskedelmi egyensúlyunkat és biztosítani szerződéses kötelezettségeink teljesítését. • Milyen árufajtákat hozunk be a szocialista országokból? — Amint már említettem, a nyersanyagot, mint pl. a kőolajat, a földgázt, a vasércet, a fémeket a Szovjetuniótól vásároljuk. Kölcsönösen előnyös árucsere-forgalmunk meghaladja pl. az NSZK és Nagy-Britannia vagy akár a Nagy-Britannia és Franciaország közötti árucsereforgalmat. De a Szovjetunióból más árufajtákat is importálunk. Az idén pl. 50 000 tv-készüléket, 6500 tranzisztoros és zsebrádiót, 11 000 személygépkocsit, órákat, fényképezőgépeket stb. szállítanak részünkre. Ezzel szemben a Szovjetunió HZ idén a hengermű-berendezéseken kívül vegyipari, bőrfeldolgozó és textilipari berendezéseket, megmunkálógépeket, Diesel-áramfejlesztő telepeket rendelt tőlünk nagy mennyiségben. Közszükségleti cikkeink egyötödét H Szovjetunióba exportáljuk. • Ismeretes, hogy hoszszabb idő óta bizonyos közszükségleti cikkekben hiány mutatkozik u piacon. Milyen intézkedésekkel igyekszik a Külkereskedelmi Minisztérium enyhíteni ezen a helyzeten? — A közszükségleti cikkek behozatalára ugyanaz érvényes, mint amit már a nyersanyagok behozatalával kapcsolatban kijelentettem. Az igényeket mindenképpen ki akarjuk elégíteni. Ezért pl. már a múlt évben is 400 millió devizakoronával, vagyis 25 százalékkal több közszükségleti cikket importáltunk, mint 1968-ban. Ezen a fejlődésen kedvezőtlen fizetési mérlegünk ellenére az idén sem szándékozunk változtatni, feltéve persze, hogy ipari és mezőgazdasági termelésünk beváltja a hozzá fűzött reményeket. • A külkereskedelem természeténél fogva megkívánja a szövetségi népgazdasági terv alapján történő egységes, központi irányítást. Milyen módon biztosították ezt tekintettel a nemzeti köztársaságokra? — A nemzetközi munkamegosztás, nevezetesen bekapcsolódásunk a KGST-tagországok gazdasági integrációs folyamatába megkívánja népgazdaságunk teljes egységét. Külkereskedelmünk magában véve, de a lobbi forma is, mint pl. a termelés nemzetközi szakosítása és kooperációja, vagy íikár a tudományos-műszaki együttműködés egyenesen megköveteli az integrációhoz vezető folyamatokat. Ezekhez az objektív irányzatokhoz és követelményekhez igazodik külkereskedelmünk, amiért a CSSZSZK Külkereskedelmi Minisztériumával együtt a szövetségi és nemzeti szervek is felelnek. Az össztársadalmi célok és érdekek a külkereskedelemben, tehát az egész irányítási rendszerben jutnak kifejezésre, melyben a főszerepet a szövetségi külkereskedelmi terv és az ebből következő gazdasági és kereskedelempolitikai jellegű tényezők, a káderpolitika, az anyagi érdekeltség stb. elvei játsszák. A külkereskedelem irányításának legfőbb eszközei až egész ország területén egységesek. • Az elmúlt két év alatt aránytalanul emelkedett a külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok száma. Mit tesz a Külkereskedelmi Minisztérium a helyzet orvoslása érdekében? — Célunk a rend helyreállítása, hogy az össztársadalmi érdekeknek megfelelően egységesen lépjünk fel a külföldi piacokon és a hazai integrációs folyamatokat támogatva célszerű gazdasági és szervezési intézkedésekkel közös nevezőre hozzuk a termelés és a külkereskedelem érdekeit. A külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok ellenőrzése már folyamatban is van. Azoktól, amelyek veszélyeztetik nz össztársadalmi érdekeket, illetve amelyeknek tevékenységét jelentéktelennek tartjuk, vagy ha a dezintegrációt segítik elő, természetesen megvonjuk a jogosultságot. • Milyen mértékben veszi ki részét Szlovákia a szocialista és a kapitalista országokba irányuló országos kivitelből? — A szlovákiai termelővállalatok 1969-ben 14,5 százalékban részesedtek az országos exportban. Ám a behozatalból nagyobb mértékben, éspedig 21,2 százalékban (19,5 százalékban a szocialista és 23,9 százalékban a kapitalista országokból.) Ezek a számok arra mulatnak, hogy Szlovákiának a csehszlovák külkereskedelemben való részvétele nem felel meg jelenlegi részesedésének a csehszlovák ipari és mezőgazdasági termelésben vagyis írum használjuk ki maradéktalanul Szlovákia lehetőségeit a külkereskedelem és az egész ország gazdasága érdekében. Föderális gazdasági politikánk és az illetékes nemzeti szervek sürgető feladata tehát — Szlovákia és » cseh országrészek gazdasági színvonala kiegyenlítésének kerelében — Szlovákia- részesedésének a fokozatos növelése a külkereskedelemben is. Ezért tehát több szlovákiai vállalatot kell bekapcsolnunk a csehszlovák külkereskedelembe, ami bizonyos ágazatokban országos jogkörrel rendelkező külkereskedelmi vállalatok létesítését teszi szükségessé Szlovákia területén. A már működő külkereskedelmi vállalatok, pl. a Chemapol, a Kerametal, a Martimex, az Intercoop, a Slovart, a Technoexport mellett néhány szlovákiai ipari vállalatnak jpl. a Chirana, az Omnia, a Drevounia) már megvan a jogosultsága a külkereskedelmi tevékenységre. KARDOS MARTA 1970. IV 24.