Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-23 / 95. szám, csütörtök

JOZEF LENÁRT ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás a 2. oldalról) nyes, általános érvényű, de nem zárja ki az adott ország viszonyai által meghatározott sajátos vonások lehetőségét. A revizionisták azonban nem veszik figyelembe a különlegességeket, ők mindig azt tartották céljuknak, hogy aláássák Marx, Engels és Lenin tanításának alapját, osztályjellegét, a proletárdiktatúrát és a szocialista változások szükségességét. A revizionizmus azért revizionizmus, mert tagadja a társadalom fejlődésének alapvető törvényszerűségeit és ezeket az osztályok közti békére vonatkozó jelszavakkal helyettesíti. Oroszország elmaradott ország volt. Oroszország azonban nemcsak Európa „múltját" jelentette, hanem egyúttal olyan ország volt, amely a monopoltőke erős helyzete következtében különleges módon Európa jövőjét jelezte. Éppen ez a tény — más tényezőkön kívül — tette lehetővé, hogy Lenin a kommunista mozgalom nemzetközi személyiségévé válhatott. Ez a tény tette lehetővé, hogy Lenin egy olyan párt koncepcióját dolgozza ki, amely nem kizárólag az elmaradt oroszországi viszonyokkal állt összefüggésben, hanem Európa és a világ jövőjével is. Lenin gondolatai ezért keltettek visszhangot Nyugat-Európában és ezért váltak nemzetközi érvényűvé. A leninizmus a mai korszak meghatározó tanítása lett. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta egyre jobban megpecsételte a világfejlődést a szocializmus építése a Szovjetunióban. Cáfolhatatlan tény, amint ezt Lenin ls megmondta, hogy az imperializmus elvesztette monopóliumát a világügyekben való döntésben, melyet 1917 októberéig élvezett, s megszűnt a nemzetközi események uralkodó ereje lenni. Valóra válnak Lenin szavai arról, hogy a szocializmus a világfejlődés és haladó mozgató ereje lesz, hogy a mai világ arculatát két módszer, két alakulat, két gazdaság — a kommunizmus és a kapitalizmus harca határozza meg. Lenin tanítása a proletár és nemzeti felszabadító forradalmak tanításává vált, a haladás és a társadalom kommunista átalakításának szabályává. Fél évszázaddal ezelőtt a világot néhány imperialista nagyhatalom osztotta szét. Ma azt mondhatjuk, hogy a történelem nem ismer még egy példát arra, hogy aránylag ilyen rövid idő alatt lényegesen megváltozott a világ politikai térképe. A földkerekség jelentős részén győzött a szocialista társadalmi rend és szétesett a gyarmati rendszer. Afrikában és Ázsiában számos független ország alakult. Megdőlt a gyarmati rendszer, győzedelmeskedik a nemzeti felszabadító mozgalom, az emberiség a kapitalizmusból a szocializmusba megy át. Fölösleges lenne, ha külön hangsúlyoznánk, hogy ennek következtében szétesnek és meggyengülnek a világimperializmus alapjai. Míg 1919-ben a világ lakosságának 70 százaléka élt a gyarmati vagy félgyarmati országokban, ma számuk nem egész 1 százalékra csökkent. A volt gyarmatok és függő országok dolgozói számára a leninizmus felhívás a harcra az elnyomók ellen, a szabad és boldog életért és az igazságos szociális rendszerért. A gyarmati rendszer óriási különbségeket hagyott maga után. Az imperialisták még ma is kizsákmányolják a volt gyarmatokat. A kapitalizmus nem tudja megoldani a kor óriási ellentmondásait. Az egy főre eső nemzeti jövedelem még mindig nagyon eltérő az egyes országokban. Az utóbbi száz évben a metropolisok és a gyarmatok közti kétszeres különbség tizenegyszeresére növekedett. A kapitalista világ fejlődő országai lakosságának 70 százalékára a kapitalista világ ipari termelésének alig 10 százaléka jut. Az ellentmondásokat nem lehet kapitalista úton megoldani, ezek tovább mélyülnek. A kivezető utat Lenin tanítása jelenti. Az imperializmus prókátorai nem tagadhatják ie, hogy a leninizmus ma él a szocialista világrendszerben. Nem tagadhatják le azt a tényt, hogy míg 1919-ben a világ összterületének 16 százalékát képezte a szocialista világ, 1969-ben már 26 százalékát. A szocialista államok lakosságának száma az 1919. évi 138 millióról 1969-ben 1,2 milliárdra emelkedett. 1968ban a szocialista országok termelése képezte a világtermelés 39 százalékát, míg 1917-ben csak 3 százalékát. A nemzetközi kommunista mozgalom az elmúlt fél évszázad alatt dicső győzelmes utat tett meg. Marx és Engels tanítása, melyet Lenin továbbfejlesztett és gazdagított, a mai kommunista és forradalmi mozgalom korunk legbefolyásosabb erejének alapjává vált. Míg 1917-ben 350 000 volt a kommunisták száma, 1969-ben már 50 millió. A XX. század egész társadalmi fejlődésére hatással voltak a leninizmus nagy eszméi és forradalmi gyakorlata. A győzelmes szocialista fordalomnak a szocialista világrendszerben egyesült országaiban a leninizmus a Kommunista pártok és a szocialista állam természetes és elismert ideológiája, a gazdasági és társadalmi folyamatok tudományos irányításának elméleti alapja. A kapitalista országokban viszont forradalmi fegyvert jelent a proletariátus és a többi dolgozó kezében a monopóliumok uralma ellen, a demokratikus és szocialista fejlődésért folytatott osztályharcban. A lenini eszmék életképességét Lenin villamosítási tervének megvalósítását, a szocialista iparosítást és a mezőgazdaság kollektivizálását kiválóan bizonyítja a Szovjetunió általános gazdasági és kulturális fejlődése. A lenini eszmék hatása fejlődésíinkben 1970. IV. 23. A kapitalista társadalom szocialista társadalommá való átépítésének lenini terve a mi társadalmunkban végbement változásokban, Csehszlovákia, de különösen Szlovákia gazdasági és kulturális fejlődésében is érvényesült. Csehszlovákia Kommunista Pártja Lenin eszméitől vezérelve már az első hónapokban megkezdte Szlovákia iparosítása gondolatának megvalósítását. A felszabadulás óta elért eredmények pártunk, dolgozó népünk nagy alkotását bizonyítják. 1968-ban az ipari termelés húszszorta nagyobb volt, mint 1937-ben. A korszerű szocialista nagyüzemi termelés bevezetése lehetővé tette, hogy 1969-ben a mezőgazdasági termelés 60.1 százalékkal volt nagyobb, mint a háború előtti években. A háború előtt Szlovákia elmaradt ipari agrárország volt, ma, 25 éves fennállása alkalmából megállapíthatjuk, hogy Szlovákia történelmi szempontból rövid idő alatt a fejlett ipari országok közé került. Páratlan fejlődés látható a szocialista kulturális forradaezen a területen több nehézsőg merült fel, több hibát és tévedést követtünk el. A mai megoldás, a szocialista föderáció pozitív tapasztalatai lehetővé teszik, hogy az eddiginél jobban megszilárdítsuk a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egységét, a dolgozók egységét, a csehszlovák szocialista államiságot és mindkét köztársaság államiságát. E folyamathoz tartozik, hogy a dolgozókat a szocialista internacionalizmus és a csehszlovák hazafiság szellemében neveljük. Az eredményeket tekintve, büszkén kijelenthetjük, hogy a Szlovákiában és a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban megvalósított lenini hagyaték teljes mértékben bevált. A forradalmi párt szerepe Elvtársak! lom terén. Rendkívül nagy fejlődést mutat ki az iskolaügy. Huszonötéves törekvésünk nagyon jó hatással volt a tudomány fejlődésére. Míg a München előtti köztársaságban Szlovákiában csaknem egyáltalán nem folyt hivatalos kutatómunka, a felszabadulástői a mai napig Szlovákiában több mint 100 tudományos munkahely alakult és megalakították a legfelsőbb tudományos intézményt, a Szlovák Tudományos Akadémiát. Szlovákiában évente 130 eredeti tudományos mű jelenik meg és számos tudományos folyóirat. Több területen a szlovák tudomány elérte a cseh tudomány színvonalát, sőt kutatóink és elméleti szakembereink egyes munkáikkal a világélvonalba kerültek. Az eddigi eredmények alapján meggyőződésünk, hogy a szlovák tudomány becsületesen teljesíti a kommunista céljaink megvalósítását lehetővé tevő, most kezdődő, tudományos-műszaki forradalom feladatait. Politikánk szerves része a nemzetiségi kérdés lenini megoldása. Az elmúlt évtizedekben Lenin születésének 100. évfordulójának ünnepségei alkalmat adnak arra, hogy elgondolkozzunk forradalmi munkásmozgalmunk történelmi tapasztalatai fölött. E mozgalom sorsa elválaszthatatlan a leninizmustői, mint a proletariátus forradalmi mozgalmának elméletétől és módszerétől. Lenin mindig nagy érdeklődéssel kísérte a proletariátus harcát a volt Osztrák-Magyar Monarchiában, felfigyelt a szociáldemokrata párt szerepére a szociális küzdelmekben, s könyörtelenül bírálta az opportunizmus vezetőit, akik fokozatosan elhagyva a forradalmi pozíciókat a jobboldali opportunizmus hatása alá kerültek. Már az első világháború évei bebizonyították Lenin azon szavainak igazságát, hogy a proletárdiktatúrára vonatkozó marxista alapelvektől való eltérés, a burzsoáziával való együttműködés politikája szükségszerűen a forradalmi munkásmozgalom osztályérdekeinek elárulásához és a burzsoázia imperialista politikájának támogatásához vezet. Munkásosztályunk az első világháború utáni években a Csehszlovák Köztársaság jellegéért folytatott súlyos osztályharcokban nagyon értékes tapasztalatokat szerzett. A proletariátus veresége és sikertelensége ezekben a harcokban megmutatta, hogy a szociális felszabadulásért, az elnyomás és kizsákmányolás ellen folytatott győzelmes harc alapvető feltétele az új típusú marxista párt, a bölcs Lenin által megalapozott bolsevik párt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom egyértelműen megerősítette Lenin tanításának helyességét az új típusú marxista párt szerepére és szükségességére vonatkozóan. Olyan pártra volt szükség, mely eszmeileg és szervezetileg egységes és könyörtelen az opportunizmus minden megnyilvánulásával szemben. A történelmi fejlődés logikája, az osztályharcok tapasztalatai szükségessé tették, hogy a csehszlovák proletariátus megalakítsa a kommunista pártot, amely törvényszerűen elfoglalta a jobboldali opportunizmus által feloszlatott szociáldemokrata párt helyét. Rövidesen megünnepeljük Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának 50. évfordulóját. Megemlékezünk arról, hogy keletkezésénél jelentős szerepet játszott V. I. Lenin, aki szüntelenül érdeklődött fejlődése iránt. Lenin több műve, felszólalásai a kommunista Internacionálén, a pártunk vezetőivel folytatott beszélgetései azt mutatják, mily nagy jelentőséget tulajdonított Csehszlovákia Kommunista Pártja ideológiai alapjának. Lenin látta, hogy a nagyszámú kispolgársággal rendelkező országban, ahol az önálló állam megalakulása után erős nacionalista nyomás érvényesült, ahol a szociáldemokratlzmusnak mély hagyományai vannak, rendkívül erős lesz a jobboldali opportunizmus veszélye. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása óta fáradhatatlanul harcolt forradalmi jellegéért a baloldali, de elsősorban a jobboldali opportunizmus ellen. Munkásosztályunk az éles osztályharcokban meggyőződött arröl, hogy a siker alapvető feltétele a párt lenini jellegéért folytatott harc és a Lenin által kitűzött ideológiai és szervezeti harc következetes megőrzése. A kapitalizmus háború utáni stabilizálásának időszaka újból a jobboldali opportunizmus aktivizálódásához és a párt akcióképességének csökkenéséhez vezetett. A történelmi jelentőségű V. pártkongresszus, melyet 1929 februárjában tartottak, Klement Gottwald megérkezése a párt vezetőségébe, győzelmet jelentett a jobboldali opportunizmus fölött, és lehetővé tette, hogy a párt jelentős szerepet játszszon a szociális elnyomás, a fellépő fasizmus és a háború elleni harcban. A pártnak más történelmi időszakokban is határozott harcot kellett folytatnia a különböző elhajlások, elsősorban a jobboldali opportunista irányzatok ellen. 1948 februárja után a szocialista építés folyamatában bizonyos fokig gyengült a harc a párt lenini jellegének megőrzéséért, a helytelen irányzatok, elsősorban a liberalizmus ellen. A párt nem szabott olyan szigorú követelményeket tagjai ideológiai fejlettségét illetően, és mint ismeretes, szélesre tárta a kaput más politikai mozgalmak tagjai előtt. Ebben az időszakban a burzsoá és kispolgári politikai pártok 270 000 tagja lépett be a CSKP-ba. Sokan közülük sem eszmeileg, sem szervezetileg nem azonosultak a párttal. Az, hogy 1960-ban országunkban kihirdettük a szocializmus győzelmét, olyan illúziókhoz vezetett, hogy országunkban már nem hatnak az ellenséges osztályerők, hogy ezek sem eszmeileg, sem politikailag nem veszélyesek, így tehát nem veszélyeztethetik komolyan államunk szocialista jellegét. Ugyancsak lebecsültük a külföldi imperialista erők azon lehetőségét, hogy hassanak lakosságunk tudatára. Magában a pártban gyengült a harc a lenini jelleg megőrzéséért, a párt fokozatosan elvesztette az új típusú marxista—leninista párt jellemvonásait. Nagyon erősen nyilvánult meg a jobboldali opportunizmus veszélye, az osztály kritériumok elvesztése és az ellenséges Ideológiai nézetekkel szemben tanúsított türelmesség. A párt egészséges erőinek az ötvenes évek tévedéseinek, hibáírrak és deformációinak kiküszöbölésére irányuló törekvése törvényszerűen ahhoz vezetett, hogy 1968 januárjában megkíséreltük a problémák lenini megoldását. Az egészséges erők és a dolgozók széles rétegeinek reményével azonban visszaéltek a hazai ellenséges erők, melyek külföldi támogatással harcot indítottak a párt ellen, a párt vezető szerepe ellen, a szocializmus alapjai ellen. A párton belüli jobboldali frakció a hibák és hiányosságok kiküszöbölésének ürügyén eltért a pártépítés alapvető lenini elveitől és társadalmunk feladatától. 1968-ban, a CSKP Központi Bizottságának januári plénuma után a hibák elleni határozott harc helyett növekszik a párton belüli válság. A jobboldali erők a pártban fokozatosan megbontották a párt szervezetét úgy, hogy nem tudta betölteni a társadalmi vezető erő szerepét. Annak következtében, hogy a párton belüli jobboldali erők és a párton kívüli szocialistaellenes erők összefogtak 1968-ban nagyon veszélyes helyzet alakult ki, amelyet az ellenforradalom fellépése jellemzett. A szövetségi csapatok megérkezése 1968 augusztusában, a Szovjetunió által vezetett testvéri szocialista országok internacionalista segítsége meghiúsította a hazai és külföldi osztályellenségek reményét. Ezek a tények közismertek. Talán nem ls kellene újból és újból említeni őket, ha nem olyan drágán megfizetett tanulságról volna szó. Újból bebizonyosodott, hová vezet, ha letérünk az alapvető ideológiai pozíciókról, ha a párt elveszti lenini jellegét. Tapasztalataink teljes mértékben megerősítették annak a lenini tanításnak az érvényességét, hogy a párt csak akkor teljesítheti történelmi szerepét, ha nem gyengül a különféle elhajlások, a jobboldali és a baloldali revizionizmus ellen folytatott harca. A közelmúlt eseményeinek tanulságai Pártunk egész ötvenéves története egyértelműen mutatja, hogy a párt számára a mi feltételeink között a fő veszélyt a jobboldali opportunizmus jelentette, ha a munkásosztály érdekeit a burzsoá és a kispolgári igények szerint módosították, ha letértek az osztálypoZíciókről és elvesztették az osztályjelleg kritériumait. Bármikor engedett a párt e nyomásnak, akár az V. kongresszus előtti időszakban, vagy a hatvanas években, mindenkor válságos helyzetbe került és elvesztette azt a képességét, hogy a munkásosztály vezető ereje legyen. A jobboldali opportunizmus nem lehet és nem volt soha a hibák és a tévedések helyrehozásának az eszköze. Azoké a hibáké és tévedéseké, amelyek a szocializmus építésének gyakorlatában előfordulnak. Következetesen harcolni kell az alapvető lenini pozícióktól való bármilyen elhajló tendencia ellen — ez a tanulság a mi eseményeinkből nemcsak a mi pártunk, hanem az egész nemzetközi munkásmozgalom számára. E tapasztalatok tanulságát levonva a párt egészséges erőinek elegendő bátorságuk, erejük és eszközük van ahhoz, hogy elvegyék a szocializmus ellenségeinek kedvét bármiféle' kalandtól. A párt jelenlegi, a normalizálást célzó törekvésének mélyrehatóan forradalmi értelme a harc a párt marxi—lenini jellegének felújításáért, az új típusú párt eszmei és szervezeti alapjairól szóló lenini tanokhoz való visszatérésért. A CSKP KB 1969 áprilisi plénuma, Husák elvtárs megválasztása jelentette a párt és a társadalom mély politikai válságának áthidalásáért folytatott küzdelem kezdeitét. A CSKP KB májusi plenáris ülésének irányelvei történelmi jelentőségű dokomentum. Gyakorlati megvalósítása felújítja a párt társadalmi vezető szferepét. Ez a fő feltétele szocialista társadalmunk, gazdasági életünk, politikai rendszerünk, művelődésünk és életszínvonalunk további pozitív fejlődésének. A CSKP KB májusi plénuma irányelveinek teljesítése mindenekelőtt azt jelenti, hogy a lenini eszme és a szervezési alapelvek szellemében kell aktivizálni a pártot. A pártnak elkerülhetetlenül meg kell válnia szervezetileg is azoktól, akik eszmeileg már régen szakítottak vele. A jobboldali opportunizmus hordozóinak távozása a pártból a stabilizációs folyamat döntő fontosságú feltétele. A párt jelenleg arra törekszik, hogy realizálja a CSKP KB januári plénumának a tagkönyvcseréről szóló döntését. Az intézkedésnek nem valamilyen, a pártban rendezett pogrom az értelme, hanem a párt lenini jellegének a felújítása. A pártból nemcsak azok távoznak, akik a helytelen, a marxizmus-leninizmustól idegen nézetek hordozói voltak, hanem azok is, akik eszmeileg és politikailag nem fejlődtek és nem készültek fel arra, hogy a munkásosztály élcsapatának tagjai lehessenek. Párttagok csak azok maradhatnak, akik készen állnak arra a küzdelemre, amely a huszadik század utolsó harmadában vár az egész nemzetközi kommunista mozgalomra. A kommunista pártnak, a nagy Lenin pártjának tagja csak az lehet, akinek saját meggyőződése a kommunista eszmék igazsága, aki kész ezeké *t az eszmékért harsolni és hitrcra lelkesíteni a pártonkívülleket is. Mindenkor nagy megtiszteltetés és boldogság volt, az ma, és az marad a jövőben is: a forradalmi él(Folytatás a 4. oldalon)