Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-23 / 95. szám, csütörtök

JOZEF LENÁRT ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás a 3. oldalrt ) vonalhoz tartozhatni, anit>Iy az emberiséget a jólét és az igazi emberi kapcsolatok társadalma felé vezeti. Azok az élvtársak, akik tá­voznak a párttagok soraiból, teljes mértékben bekapcsolód­hatnak a pártonkívüliek nagy hadseregével együtt a szocia­lista társadalom építésébe. Az igazolványcsere nem jelent a párttagság egy része ellen fo­ganatosított megtorló intézke­dést, hanem magasabb igények támasztását a párttagok eszmei és politikai érettségével szem­ben. A kommunistáktól többet fogunk követelni, mint mások­tól. A párttagnak sokoldalúan fel keli készülnie ama felada­tok teljesítésére, amelyek az egész pártra hárulnak abból a tényből, hogy a szocialista tár­sadalom vezetőereje. Ezért az elnökség az igazolványcsere fő veszélyének a párttagok fele­lősségtudata és eszmei-politikai érettsége értékelésének libera­lista módszerét tartja. Ha a párt most nem tudna eszmei­leg és szervezetileg is meg­válni a jobboldali opportuniz­mus képviselőitől, hosszú időn át vergődne a válságban, az el­lentétekben, és nem tudná tel­jesíteni — mint a társadalom vezető ereje — történelmi kül­detését. - A pártépítés lenini szervezési alapelve a demokratikus cent­ralizmus. Éppen ezt az alapel­vet támadtak nagyon élesen a jobboldali és az antiszocialista erők. 1968 tavaszán a jobboldal képviselői a párt belső életé­nek „demokratizálása" ürügyén megpróbálták a párt új alap­szabályzat-javaslatába is be­csempészni ennek az alapelv­nek a tényleges érvénytelení­tését. A valóságban e szándé­kuk mögött az rejtőzött, hogy u pártot vitaklubbá változtas­sák, amely szünet nélkül esz­mei problémákról vitatkozik, de semmit nem vezet, nem irányít, mán dönt el. Természetesen a vita, a nézetek tisztázása, a kölcsönös eszmei gazdagítás szükséges és a párt belső éle­tében nélkülözhetetlen. A vita azonban csak arra vonatkoz­hat, hogyan keressük a párt és a társadalom tevékenységében az újat, a jobbat. A párt azon­ban nem tűri meg soraiban a karrieristákat, akik "befurakod­tak a pártba és afelett szeret­tek volna vitatkozni, hogy lé­tezzen-e a CSKP vagy sem. Ilyen emberek nem valók a pártba. így tehát érthető, hogy a pártból távoznak azok, akik­nek szemében a demokratikus centralizmus alapelve már hosszú idő óta szálka volt! Akinek a párt belső fegyelme teher és nem akarja teljesíte­ni a felsőbb pártszeryek hatá­rozatait, holott az a demokra­tikus centralizmus elválasztha­tatlan része, távozhat a párt­ból. A párt önkéntes szervezet, amely nagyon nagy igényeket támaszt tagjaival szemben. A párt belső demokráciájának fejlesztését nagyon fontos fel: adatnak tartjuk. Azonban ab­ból indulunk ki, hogy a de^ mokratikus centralizmus alap­elvének ezzel összhangban és nem ellenkezőleg kell fejlőd­nie. A párt marxista—leninista jellegének felújítása a párt és a tömegek szilárd kapcsolatá­nak is döntő feltétele. Lenin úgy határozta meg a párt sze­repét, hogy a tömegek vezető­je és szervezője. Az a politikai mozgalom, amely állandó belső e-llentétekkel küzd, amelynek nincs kötelező fegyelme, nem játszhatja a tömegek vezető szerepét. Ezért nem hagyhatjuk jóvá azokat a véleményeket, amelyek azzal riasztanak, hogy meggyengül a pánt és a töme­gek kapcsolata, ha a párt sza­kít a helytelen jobboldali 'op­portunista nézetek képviselői­vel, azokkal, akik idegen ideo­lógia és helytelen gyakorlat hordozói. A valóság más: az­zal, hogy a párt szervezetileg és eszmeileg megszilárdul, el­mélyíti kapcsolatát a dolgozó tömegekkel. Pozitív megoldásokra törekszünk A stabilizációs folyamat je lenti a szocialista társadalmi rendszer működése felépítésé­ről szóló lenini alapelvek fel­újítását. Ezért a pártnak külö­nös gondot kell fordítania a fej­lett szocialista társadalom épí­tési folyamatában az államap­parátus feladatára. A társada­lom további fejlesztésében jelen­tős szerepe van a Nemzeti Front feladatai továbbfejleszté­sének is. Szocialista társadal­mi rendszerünkben állandóan fokozódik a társadalmi szerve­zetek jelentősége. Társadalmunk demokratikus jellegének elmé­lyítése csak a szocialista de­mokratizmus lenini elveinek alapján lehetséges. Ha a szo­cialista demokráciát a burzsoá demokrácia mechanizmusával helyettesítik, az nem a szocia­lista társadalom demokratikus jellegének elmélyítéséhez, poli­tikai rendszere tevékenységé­nek megjavításához, hanem ép­pen ellenkezőleg: annak szét­rombolásához vezet. Azok a kí­sérletek. amelyek meg akarták bontani a társadalom szocialis­ta építésének lenini alapelveit, akár a „demokratikus szocia­lizmus", vagy az „emberarcú szocializmus" leple alatt, a va­lóságban nem szilárdítják meg társadalmunk demokratikus jel­legét, hanem zavart, anarchiát Idéznek elő, és végső következ­ményeikben kitárják az ajtókat az ellenforradalom előtt. Az ellenséges propaganda az­zal rágalmaz bennünket, hogy nálunk terror van, embereket zártak be és politikai perekre készülünk, ök maguk is tudják, hogy ez hazugság. De igyekez­nek dolgozóinkba szuggerálni a gyászos légkört, a bizonytalan­ságot, amelyben sikert érhetnek el a sarlatánok és a csalók. Pár­tunk és állami szerveink nem­egyszer kijelentették, hogy ná­lunk senkit nem fognak tör­vényellenesen üldözni, de ugyanakkor nem riadunk vissza attól sem, hogy az államhatal­mat alkalmazzuk azok ellen, akik fel akarják forgatni szo­cialista rendszerünket, szétlop­kodják a szocialista tulajdont, megzavarják az állampolgárok nyugalmát és békéjét, s támad­ják a Szovjetunióhoz fűződő szövetségünket. A mi szocialis­ta demokráciánk elegendő le­hetőséget nyújt arra, hogy ál­lampolgáraink részt vegyenek az államigazgatásban, hogy ele­gendő információt kapjanak és eszmecserét folytathassanak. De államunk nem tűr e! semmiféle Hyde-parkot, ahol egyesek sze­retnék a világpolitika súlyos kérdéseit megoldani, de közben elfelejtik megmosni saját nya­kukat és levágatni hajukat. Jelenlegi munkánk számára rendkívül jelentősek Leóin tanai, amelyek szerint a párt szerepe az, hogy a tár­sadalmi fejlődés programozó­ja legyen. Már a konszolidáció során, amelyet ebben az évben akarunk betetőzni, megteremt­jük a további társadalmi fejlő­déssel összefüggő problémák pozitív megoldásának feltéte­leit. A jövő programunk szem­pontjából elsőrendű' jelentősé­gűek a gazdasági kérdések. Közismert, milyen fontosságot tulajdonított Lenin annak, hogy a háború által elpusztított Oroszországban megoldják a kulcsfontosságú gazdasági prob­lémákat. Az elektrifikációs ter­vet a párt második program­jának nevezte. Lenin eszméi kü­lönösen nagy fontosságúak ma, amikor a többi szocialista or­szággal együtt a tudományos­műszaki forradalom kibontakoz­tatására készülünk, ez a szocia­lista világrend alapvető straté­giai feladatainak egyike. dunk. Elképzelhetetlen a visz­szatérés a régi irányítási mód­szerhez, amelyet már túlhalad­tunk. Sajnos, a jobboldali és az antiszocialista erők hatására antimarxista elemek kerültek a gazdasági reform koncepciójá­ba, és ez negatív hatást gyako­rol megvalósításának egész fo­lyamatára. tgy a Šik által veze­tett csoport befolyása alatt olyan elképzelések kerültek eb­be a koncepcióba, melyek sze­rint át kell térni a termelőesz­közök tulajdonjogának csopor­tos formájára, holott ezt annak idején Lenin nagyon élesen bí­rálta. Az elméleti front egy ré­sze lebecsülte a gazdaságfej­lesztés tervszerűségének alap­elvét, engedett a piaci mecha nizmus lehetőségéről szóló ir­reális elképzeléseknek, melyek szerint ez a gazdaságfejlesztés szabályozója. Paradoxon, hogv a piaci mechanizmus alá rendel­ték a tervet, holott a tőkésor­szágokban is arra törekszenek, hogy érvényesítsék a tervszerű­ség alapelvét. Gazdasági téren a normalizá­lási folyamat elsősorban azt je­lenti, hogy a társadalom gazda sági életében fel kell újítani a párt vezető szerepét, a tervirá­nyítást, s ezzel egyidejűleg a gazdasági reform koncepciójá­nak további fejlődését meg kell tisztítani a nem marxista hor­daléktól. Ha azt akarjuk, hogy a gazdasági reform eredményes legyen, akkor a marxista gazda­sági elméletből és Leninnek a szocialista gazdásági rendszer felépítéséről és működéséről szóló tanaiból kell kiindulni. Gazdasági rendszerünk további tökéletesítését célzó munkánk­ban teljes mértékben érvénye­síteni fogjuk a már jelentős si­kereket elért testvéri szocialis­ta országok tapasztalatait. A szocialista társadalom előtt a tudományos-műszaki forrada­lom soha nem látott távlatokat mutat. A szocialista társadalmi rendszer minden lehetőséget megad a tudomány és technika gyors fejlődéséhez és lehetővé teszi, hogy elkerüljük azokat a negatív társadalmi következmé­nyeket, amelyek a fejlett tőkés­országokban a tudományos­műszaki forradalom egyiiltjárói. A fejlett tőkésországokban e forradalom fejlődésének felté­tele a monopolisztikus szerke­zet, és eredményei mindenek­előtt a pénzoligarchia birtokába kerülnek, amely a korszerűtlen társadalmi viszonyok legfőbb fenntartója. A szocialista tár­sadalom lehetővé teszi, hogy a tudomány és a technika gyors fejlődését valamennyi társadal­mi osztály, csoport érdekében használják fel. Ahhoz, hogy le­hetőségeink vaióru váljanak, a párttagok és a pártonkívüli ál­lampolgárok olyan áldozatkész és céltudatos tevékenységére van szükség, amely a párt gaz­daságprogramjának realizálásá­ra törekszik; a lenini munkastí­lusra van szükség és arra, hogy lelkesedve törekedjünk a kitű­zött feladatok teljesítésére. A lenini alapelvek alkotó ér­vényesítése és további fejleszté­se nagy távlatokat mutat társa­dalmunk előtt. Arról van szó, hogy teljes mértékben kihasz­náljuk azokat a nagy lehetősé­geket, amelyeket további fejlő­désünk számára nyújt szocialis­ta társadalmunk eddigi fejlődé­se és szoros együttműködésünk a testvéri szocialista országok kai. A szocializmusba való átmenet korszaka A tudományos-műszaki forradalom leíieiségei A jelenleg megoldandó prob­lémák között kulcsfontosságú helye van a gazdasági reform­nak. E kéjyajésről nemcsak a pár­ton belrápolyt éles küzdelem, hanem ÍRÜrsadalomban is. Ma­gában véve az a gondolat, hogy szükség van a népgazdaságirá­nyítási rendszer megváltoztatá­sára ahhoz, hogy áttérjünk az intenzív gazdasági fejlődésre, helyes volt és ehhez ragaszko­Elvtársakl A Szovjetunió tapasztalatai, a mi tapasztalataink és a többi szocialista ország tapasztalatai, valamint valamennyi földrész kommunista pártjainak öt évti­zedes forradalmi tevékenysége a fejlett tőkésországokban és a fejlődő, országokban is, meggyő­zően bizonyítják a leninizmus nemzetközi tartalmát, hatását és jelentőségél. Korunk, ahogy azt Lenin meg­mutatta, a kapitalizmusból a szocializmusba való világméretű áttérés korszaka. Az emberiség úgy lépett a huszadik század utolsó harmadába, hogy kiélező­dött a történelmi küzdelem a haladás és a reakció, a szocia­lizmus és az imperializmus erői között. E küzdelem színhelye az egész világ. A társadalmi élet valamennyi területe — a gazda­sági, a politikai csakúgy, mint az eszmei és a kulturális. Korunk minden rendkívüli bo­nyolultsága, sokrétűsége., és kü­lönösen válságos volta ellenére is számos új, Lenin lángelméje által előrelátott jelenséggel gazdagodott. A nemzetközi for­radalmi munkásmozgalom ta­pasztalatai ma jobban, mint bármikor azelőtt, Igazolják, hogy a leninizmus az a valóban reális elméleti-politikai rend­szer, amely lehetővé teszi a lé­nyeg megértését, a mozgatóerők és az emberiség fejlődése táv­latainak megértését e mozgás általános és specifikus törvény­szerűsége dialektikus egységé­nek szempontjából. Ha ma elgondolkodunk a társadalmi jelenségek lenini megközelítéséről, és a marxiz­mus—leninizmus általános ér­vényességéről, mi is szeretnénk a nemzetközi munkásmozgalom iránt érzett felelősségtudattal hangsúlyozni az internaciona­lizmus jelentőségét. Különösen jelentős éppen az osztályszem­pontból megosztott világban, amikor a kapitalizmus és a szo­cializmus erői szemben állnak egymással. A fejlődés jelenlegi szakaszában különösen elmé­lyültek és kibővültek a proletár és a szocialista internacionaliz­mus kritériumai. A szocialista internacionaliz­mus alapelveinek fejlesztése és következetes érvényesítése kü­lönösen a mi. 1968. évi tapasz­talatainkkal kapcsolatban lép előtérbe. Gondolkodásra kész­tet bennünket afelett, hogy mi az, ami jelenleg a nemzetközi kommunista mozgalomban és különösen a szocialista társa­dalmi rendszerű országokban a szocializmus építésének jelenle­gi szakaszában közös, ami meg­határozza az imperializmus el­leni közös harcunkban á minő­séget és az erőt, és ellenkező­leg, mi aZ, ami ezt az erőt, vagy­is ezt az egységet gyengíti. A szocializmus ellenségei ar­ra törekszenek, hogy a „korlá­tozott szuverenitásról", a „bü­rokratikus internacionalizmus­ról" stb. alkotott álelméletek­kel, de különösen a nacionaliz­mus felszításával gyengítsék a világ szocialista erőihez és az imperialistaellenes harchoz fű ződő hagyományos és mély kapcsolatainkat. E tevékenység ellen- úgy emelünk gátat, ha megszilárdítjuk a Szovjetunió­hoz és a szocialista országok­hoz fűződő Internacionalista kapcsolatainkat, a nemzetközi kommunista mozgalom egysé­gét. Ez a legbiztosabb szava­tolója szuverenitásunknak, an­nak a szuverén és történelmi­leg szükségszerű jogunknak, hogy a szocializmust építsük. Az internacionalizmus követ­kezetes érvényesítésének fel­adatával kapcsolatban különö­sen előtérbe lép, hogy milyen a viszonyunk azokhoz a felada­tokhoz és célkitűzésekhez, ame­lyek összefüggnek a fejlett tő késországokban és a fejlődő or­szágokban működő munkásmoz­galmakkal: vagyis az imperia­lizmus ellen vívott harc osztha­tatlanságának a kérdése. A szo­cialista világforradalom fejlődé sére minden szocialista ország és a szocialista világrend min­denekelőtt gazdasági hatást gyakorol azzal, hogy olyan tár­sadalmi rendszert épít, amely megelőzi a kapitalizmus terme­lőerőit. Egyidejűleg azonban — Lenin tanai szerint — közös stratégiánk a nemzetközi pro­letariátus forradalmi harcának támogatása. Elvtársak! A Lenin-jubileum alkalom ar ra, hogy elgondolkodjunk a meg­tett út felett, az évszázad fe­lett, amely tele van nehéz küz­delmekkel, győzelmekkel és eredményekkel, egyidejűleg té­vedésekkel és hibákkal is, de amely végül is a leninizmusnak mint a társadalmi haladásért harcoló forradalmi erők elnaé létének és módszerének győ­zelmes előnyomulása. De alka­lom arra is, hogy a lenini esz­mék alapján lenini módszerrel dolgozzuk ki társadalmunk to­vábbi fejlődésének koncepció­ját. Népünk az új feladatok tel­jesítését a munkásosztály ve zetésével, a megújhodott, esz­meileg és szervezetileg egysé­ges marxista—leninista párt ve­zetésével kezdi meg, megbont hatatlan egységben a Szovjet­unió vezette többi szocialista or­szág népeivel. Éljen a Szovjetunió vezette szocialista országok népeinek törhetetlen egysége! Éljen Csehszlovákia Koramu nísta Pártja, hazánkban a szo­cializmus építésének ösztönző­je és szervezője! A nagy Lenin lobogója alall előre az új forradalmi harcra, a szocializmus és a kommuniz­mus új győzelmei felé! Lenin nevét visszhangozza a világ USAKA — A L EXPO 197Ü vi­lágkiállítás csehszlovák részle­gének dolgozói megemlékeztek Vlagyimir Iljics Lenin születé­sének 100. évfordulójáról. Az ünnepélyen részt vett a szovjet kiállítási részleg küldöttsége is A. I. Golovkinnak, a szovjet pa­vilon főbiztosa helyettesének vezetésével. Az emlékünnepé­lyen Miroslav Galuska, a -cseh­szlovák kiállítási részleg főbiz­tosa mondott ünnepi beszédet. Öt követően T. Pancsenkova, a történelem t udományok doktora, a szovjet kiállítási részleg Le­nin-termének. munkatársa mél­tatta a nagy forradalmár és gondolkodó munkásságát. BUENOS AIRES - Az Argen­tin Kommunista Párt túlteljesí­tette azt a kötelezettségválla­lását, hogy Lenin születése 100. évfordulója tiszteletére 15 000 új tugot toboroz a párt soraiba. BUDAPEST - A Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Szakszervezetek Or­szágos Tanács, a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság és a Haza­fias Népfront Országos Tanácsa V. I. Lenin születésének 100. év fordulója alkalmából szerdán délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten a Felvo­nulás tér Lenin szobránál. A magyar, szovjet és vörös zászlókkal övezett téren több ezer fővárosi dolgozó gyűli ösz­sze. MOSZKVA — A Szovjetunió Központi Forradalmi Múzeumá­ban a Lenin-centenárium alkal­mából „Lenin és Moszkva'" cím­mel kiállítás nyílt. A bemutatott dokumentumok között szerepel a moszkvai városi tanácsnak az az egykori határozata, amely Lenint a tanács örökös tagjá­vá nyilvánította. MADRID — A madridi egye­temen tegnap tiltakozó gyűlési tartottak, mert az egyetem ve zetösége megtiltotta Lenin szü­letése 100. évfordulójának meg ünneplését. A rendőrség és a diákok ösz­szecsapása során többen meg­sebesültek. PÁRIZS — A Francia Kom inunista Párt a Mutual ite Palo­ta nagytermében tartott emlék­ünnepségen ünnepelte meg Le­nin születésének 100. évfordu­lóját. Az ünnepség díszemelvé­nyén helyet foglaltak az FKP Politikai Bizottságának és a pá­rizsi szervezet vezetőségének lagjai. Az ünnepséget Étienne Fajon, az FKP Központi Bizottságának titkára nyitotta meg, majd Georges Marchais főtitkár-he­lyettes mondott beszédet. RÓMA — Lenin-emlékművet lepleztek le Capri szigetén. A szobrot Giacomo Manzu ismert szobrász alkotta, és a sziget egyik legszebb helyén „Augus tus császár kertjében" helyez ték el. Mint ismeretes, Lenin több ízben meglátogatta Capri­szigetén Gorkijt. KAIRÓ — Vladislav Novák, Csehszlovákia egyiptomi nagy­követe Kairóban „Lenin és Csehszlovákia" címmel kiallí tást nyitott meg, amelyen részt vettek az egyiptomi politikai és kulturális élet képviselői, va­lamint a diplomáciai testület tagjai. 147(1 IV. 23.

Next

/
Thumbnails
Contents