Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-22 / 94. szám, szerda

Drága Elvtársak! Mindannyiunkat mélyen meghat ez a mai ünnepi ülés, amelyet Vlagyimir Iljics Lenin születése századik évfordulójának szentelünk. Lenin hazájának fővárosában találkozunk, a Kreml történelmi falai között, hogy az egész világnak megmutassuk: Lenin tanítványai, a leninizmus hívei vagyunk; és kifejezzük egységes akaratunkat a társadalom szocialista és kommunista átalakításáért folytatott harcban. A csehek és a szlovákok sorsa, hasonlóan a többi nemzet sorsához, összeforrott Lenin forradalmi alkotásával. A mi nemzeteink sorsa rendkívül szorosan összeforrott a lenini életművel, amelynek jegyében történelmünk legdicsőbb oldalait írtuk. Nemzeteinknek a lenini életmű jelentett tanácsot és erőt a burzsoá köztársaság idején vívott nehéz harcok, sorspróbák idején, a náci megszállók ellen folytatott illegális küzdelem időszakában, a Szlovák Nemzeti Felkelés legdrámaibb pillanataiban, 1948 februárjában és a szocialista országépítés éveiben is. Csehszlovákia népe annál forróbban köszönti és ünnepli Lenin születésének 100. évfordulóját, mert ez a nevezetes jubileum egybeesik hazánk felszabadulásának 25. évfordulójával. A szovjet hadsereg teljesítve történelmi küldetését, szétzúzta a fasisztákat, s hazánk munkásosztálya számára megnyitotta az utat az új társadalmi rend építése felé. Engedjék meg, hogy ebből az alkalomból Csehszlovákia Kommunista Pártja és dolgozó népünk nevében tiszta szívből köszöntsem a szovjet népet, a testvéri Szovjetunió Kommunista Pártját, annak lenini Központi Bizottságát, Lenin hagyatékának örökösét, amely internacionalista politikájával megalakulása és Lenin halála óta is újból és újból bebizonyítja: méltó és következetes védelmezője a lenini eszméknek, s mindennapi gyakorlatában rendszeresen toIRÁNYTŰNK A LENINIZMUS GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS BESZÉDE A MOSZKVAI ÜNNEPI GYŰLÉSEN vábbfejleszti a lenini életművet. Engedjék meg, hogy egyidejűleg üdvözöljem ennek az ünnepi ülésnek az összes résztvevőjét. Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulása 1921ben szorosan összefonódott Vlagyimir Iljics Leninnek és a szovjet kommunistáknak a tevékenységével, illetve tapasztalataival. A csehszlovák kommunisták első lépéseit közvetlenül Lenin segítette, s azok a szovjet valóságban látták jövőjük kiteljesedését. Csehszlovákia Kommunista Pártjának egyik alapítója, Šmeral elvtárs a Szovjetunióban tett útjáról visszatérve 1920-ban ezt írta: „Más világból, más emberként térek vissza; az, ami Oroszországban történik, óriási. Ezek a szavak híven tükrözik kommunista pártunk alapvető orientációját, amely pártunkra egész története folyamán jellemző. Lenin tanítása formálta a csehszlovák proletariátus pártját, s mint új típusú pártot irányította a forradalmi harcban. Jellemző, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja a legkomolyabb helyzetekben mindig a lenini életműből, a leninizmusból merített, és mindig elvtársi tanácsot kapott a szovjet kommunistáktól és a Kommunista Internacionálétól. így volt ez pártunk bolsevizálásának kezdeti időszakában, a válságos helyzetek áthidalása során, konkrétan az 1928—1929-es esztendőkben. Az új pártvezetés, arnely nyilvánvalóan a szovjet kommunisták internacionalista segítségére támaszkodott, a következő jelszóban találta meg a kiutat: „Opportunista passzivitás helyett bolseviki aktiviLeonyid Brezsnyev elvtárs beszéde (Folytatás a 7. oldalról) retű együttműködését. Mindez megköveteli a munkás-és nemzeti felszabadító mozgalom egységének megteremtését az új társadalmat építő szocialista államok népeivel. A marxisták—leninisták a világ népeinek megmutatják a kommunista jövő nagyszerű távlatát — valamennyi nemzet létérdekeinek megfelelő egyedüli reális távlatot —, nem akarják leegyszerűsíteni az ezzel összefüggésben felmerülő feladatokat. A kommunizmus felé vezető út hosszú és kitartó harc útja. A népeknek le kell küzdeniük a régi haldokló világ makacs ellenállását. De nemcsak erről van szó. A kommunizmus felépítése az egész társadalmi élet új alapon való átépítését jelenti, olyan alapon, amely lényegesen különbözik a kapitalizmustól. Ez annyit jelent, hogy gyökerestül ki kell tépni a kizsákmányoló társadalom évezredei folyamán kialakult szo. ltásokat és hagyományokat — a magántulajdonosi lelkületet és erkölcsöt, a különböző nemzetekhez és fajokhoz tartozó emberek közötti bizalmatlanságot. Az a meggyőződésünk, hogy mindezek a nehéz feladatok sikeresen megvalósulnak, nemcsak elméleti elemzés eredménye. A XX. század megcáfolhatatlan történelmi tényeire támaszkodik, amelynek folyamán az emberiségnek több mint egyharmada felszabadult a tőke járma alól. Azokra a tapasztalatokra támaszkodik, amelyeket a szocialista országokban bekövetkezett és egybem-anő grandiózus átalakulásokból nyertünk. Továbbá saját tapasztalatainkra támaszkodik, annak az országnak a tapasztalataira, amely a világon elsőként kezdte meg a kommunizmus gyakorlati építését. A szovjet emberek, akik teljesítik a párt által kitűzött programot, fáradhatatlan munkájukkal és hősies erőfeszítésükkel utat törnek, amelyen előbbutóbb valamennyi ország dolgozói haladni fognak. Minden sikerünk, minden győzelmünk közelebb hozza azt az órát, amikor az egész emberiség leveti a múlt társadalmi és erkölcsi bilincseit és új világba — a kommunizmus világába lép. Emelkedjék az emberiség azonban bármilyen magasra, mindig emlékezni fog arra, hogy a kommunista civilizáció forrásánál a lángelméjű Lenin, a gondolkodó és forradalmár alakja áll. A kommunista, a leninista számára nincs szentebb feladat, mint minden erejét, tudását és akaratát annak szentelni, hogy közelebb kerüljön a jövő, amelyért Lenin harcolt. Elvtársak! Beszédemet szeretném Vlagyimir Iljics bölcs szavaival befejezni: „A lényeg az, hogy ne elégedjünk meg az előző tapasztalatokból szerzett tudással, hanem mindenáron tovább menjünk, hogy mindig többet és többet akarjunk elérni, hogy mindenáron a könnyebb feladatokról a nehezebbekre térjünk át. Enélkül nem lehetséges semmilyen haladás általában és nem lehetséges haladás a szocialista építésben sem. Mi, kommunisták, tovább megyünk, valami nagyobbra törekszünk és merüljenek fel előttünk bármilyen nehéz feladatok, teljesítjük azokat. A világot, amelyről Lenin álmodozott, felépítjük! Éljen a szovjet nép, a kommunizmus építője! Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja — Lenin pártja! Szélesedjék és haladjon győzelemről győzelemre a forradalmi világmozgalom! Éljen a marxizmus—leninizmus eszméinek győzelmes ereje! Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog! tást!" Ez az irányzat segítette elő, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja a burzsoázia elleni harc legkövetkezetesebb és legbefolyásosabb tényezőjévé vált, olyan erővé, amely alkotóan tudta érvényesíteni a lenini eszméket a demokráciáért és a szocializmusért vívott küzdelemben. Lenin tanításával és a Szovjetunió sokoldalú anyagi segítségével szorosan összefügg Csehszlovákia háború utáni fejlődése, a hazánkban végbement forradalmi gazdasági és társadalmi átalakulás, a szocializmus sikeres építése. Csehszlovákia Kommunista Pártja Lenin elméleti hagyatékából merítve hűségét fejezi ki a szocialista forradalom és a szocialista építés általános érvényű törvényszerűségei iránt, amelyek a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi tapasztalataiból vonhatók le, és egyúttal visszautasít minden olyan kísérletet, amely korlátozni próbálná a leninizmus jelentőségét és érvényét. Azóta, hogy Lenin élt és dolgozott, sok minden megváltozott. Megváltozott az osztályok erőviszonya a világban, az osztályok struktúrája, sőt a kapitalizmus fejlődése is sok vonatkozásban változáson ment át. Nem változott azonban a jelenkori imperializmus osztálylényege, s így a napjainkban lejátszódó konfliktusok osztálylényege sem. És éppen ezért Lenin hagyatéka ebben a helyzetben nem csupán tanúbizonyság Lenin nagyságáról és géniuszáról, hanem mindmáig érvényes és időszerű tanítás a világ forradalmi változásáról. Az osztályszempontok, az internacionalista hozzáállás, a kommunista elvszerűség, az opportunizmus elleni harc a politikában, a forradalmi elmélet alkotó továbbfejlesztése és a kompromisszumok kizárása az ideológiából — mindmáig érvényes alapelvek az egyes kommunista pártok, sőt az egész nemzetközi kommunista mozgalom számára. Bármilyen elhajlás a leninizmustól mindig ártalmas volt a szocializmus ügyére, s válságos helyzetekhez, káoszhoz, felforduláshoz. ellenforradalmi előjelű fejlődéshez vezetett. Erről meggyőződhettünk nálunk is 1968 januárja után. Az akkori pártvezetés gyengesége, valamint az, hogy engedett a kommunista elvszerűségből, következetlen volt, ideológiai és politikai kompromisszumokra lépett, a katasztrófa szélére sodorta hazánkat. A marxizmusleninizmus pozícióiból történt visszavonulás ösztönzően hatott a revizionistákra, a burzsoá ideológusokra, a munkásosztály renegátjaira, hogy érvényesítsék nézeteiket és politikai koncepciójukat, ami viszont elsősorban a kommunisták soraiban, majd az egész társadalomban ideológiai dezorientációhoz vezetett. Csehszlovákia példája ismét bebizonyította, hogy Lenin meghatározásai a bel- és külpolitikai kérdések osztályszempontú megoldásáról, a munkásosztály vezető szerepe megszilárdításának szükségességéről a szocialista építés folyamatában és a kommunista párt — a munkásosztály következetes marxista—leninista élcsapata és vezetője építéséről — mindmáig semmit sem vesztettek időszerűségükből. Hol van már az az idő, amikor ellenségeink lebecsülhették a kommunista pártokat. Ma akarva-akaratlan, számolniuk kell a kommunista mozgalommal mint döntő nemzetközi erővel, s ebből ered taktikájuk is, ezért választják a szovjetellenesség fegyverét, ezért folyamodnak a párt sorainak bomlasztásához, ezért kísérelik meg a kapitalista országokban tevékenykedő kommunista pártokat szembeállítani a szocialista közösséggel és a Szovjetunióval, s nem utolsó sorban ez az oka annak is, hogy mindent megtesznek a szocialista világrendszer gyengítésére. A jelenlegi burzsoá nacionalista propaganda legfőbb ismertetője a szovjetellenesség, és éppen ezért a szovjetellenesség különböző megnyilvánulásai ellen folytatott harc az osztályharc, a következetes internacionalista politika szerves alkotó része. Ebben a helyzetben jobban, mint bármikor, megérthetjük azt a lenini tézist, amely szerint internacionalista kötelesség védeni azt az országot, amelyben a proletariátus már győzedelmeskedett. Hisz éppen Vlagyimir Iljics Lenin jellemezte a szocialista haza védelmének elhanyagolását mint a nemzetközi imperializmus elleni harc érdekeinek elárulását, mint a nemzetközi szocializmus bomlasztását. A szocializmusban és a szocialista vívmányok védelme az egyes országokban éppen olyan nemzeti ügy, mint az internacionalista felelősség és kötelesség. A kapitalisták a határokra való tekintet nélkül összefognak, hogy likvidálják, vagy legalábbis gyengítsék a szocializmust. Miért éppen nekünk, kommunistáknak, akik felelősek vagyunk a szocializmus megszilárdításáért, kellene másként cselekednünk. A Csehszlovákiában folyó konszolidációs folyamat jellemző vonása többek között az is, hogy a cseh és a szlovák nép megértette ezt, az alapvető lenini gondolatot, és eljutott annak felismeréséig, hogy a szövetséges haderők bevonulása hazánkba 1968 augusztusában internacionalista segítségnyújtás volt pártunknak és népünknek a szocialista vívmányok megvédésére. A leninizmushoz való hűség számunkra együttműködésünk fejlesztését, eszmei egységünk megsziláidítását, a gazdasági és katonai segélynyújtás elmélyítését jelenti. A jelenlegi időszakban Csehszlovákia Kommunista Pártja eszmei és akcióegységének elmélyítésére törekszünk a marxizmus—leninizmus alapelveinek talaján, és pártunk vezető szerepét szilárdítjuk meg a társadalomban. Erősítjük a munkásosztály hatalmát és államunk szocialista jellegét. Rendkívül nagy figyelmet tanúsítunk a gazdaság és a politika kölcsönös viszonyáról szóló lenini tanításnak: népgazdaságunk, szocialista társadalmunk sokoldalú fejlődésének alapvető feltétele — konszolidációjára és továbbfejlesztésére törekszünk. Arra összpontosítjuk erőnket, hogy országunk a dolgozók boldog otthonává váljék, és a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista mozgalom szilárd láncszeme legyen. Lenin hagyatéka aira kötelez bennünket, hogy idejében felismerjük és alkotóan elemezzük az érett elméleti problémákat, azokat tudományos szinten dolgozzuk fel és ebben a tekintetben bizonyos előnyre tegyünk szert. Az elmúlt évek csehszlovákiai tapasztalatai bizonyítják, hogy ennek a lenini módszernek az elhanyagolása nagy kálókat okozhat a pártban, és a szocialista építés terén egyaránt. Drága Elvtársak! Küldöttségünk azért jött ide, hogy meghajtsuk fejünket Vlagyimir Iljics Lenin emléke előtt, abban az országban, ahol a nagy ember, a forradalmár, a gondolkodó és politikus született. Eljöttünk, hogy kifejezzük: eszméink, nézeteink, érdekeink megegyeznek a Szovjetunió lenini Kommunista Pártjának érdekeivel, amely a világon elsőként bizonyította be, hogy képes megszeivezni a munkásosztály forradalmi energiáját, képes Lenin eszméit beoltani a szovjet emberek szívébe és tudatába. A leninizmus hívei vagyunk, s ezzel a csehszlovák kommunistáknak azt az elhatározását fejezzük ki, hogy a lenini eszméket továbbra is valóra váltják, s a marxista—leninista pártokkal a szocialista közösséggel egy síkban segítik megváltoztatni a világot, felépíteni a jövő kommunista társadalmát. Éljen a marxizmus—leninizmus — minden szépnek, nemesnek és haladónak éltető ereje a világon! Éljen a lenini eszméktől ihletett szovjet nép, amely utat tör az emberiség boldog jövendője felé! Éljen a Szovjetunió dicső Kommunista Pártja, a nagy Lenin hagyatékának örököse! Éljen a proletár nemzetköziségl Moszkva ünnepi díszbe öltözött a Lenin-eentenárium alkalmából. Felvételünkön a Nagy Színház főbejárata Lenin portréjával. (CSTK — TASZSZ | t!í7ü IV. 2 8