Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-22 / 94. szám, szerda

LEONYID BREZSNYEV ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás a 4. oldalról) a munka jellegének megváltoz­tatásáért, az egész nép kultu­rális szak- és műszaki színvo­nalának emeléséért. Lenin azt mondta, hogy min­denkinek, aki bekapcsolódott a kommunizmus építésébe, meg kell értenie, hogy azt csakis akkor érhetjük el, ha korszerű műveltségünk lesz. E nélkül a kommunizmus csak vágy ma­rad. Az iskolaügy területén már sokat tettünk. Mintegy 80 millió ember, egész lakossá­gunk egyharmada tanul. Az élet azonban nem topog egy helyben. Tovább kell men­nünk és sokoldalúan fejleszte­nünk kell az egész iskolarend­szert. Néhány év múlva azok, akik ma az iskolapadokban ül­nek, a termelésbe, tudományos, kulturális munkahelyekre ke­rülnek. Társadalmunk előreha­ladása jelentős mértékben attól függ, hogy mit és hogyan tanu­lunk meg ma. Már elődeink is azt mondták, hogy a diák nem edény, melyet meg kell tölteni, hanem fáklya, melyet meg kell gyújtani. Feladatunk az, hogy alkotó gondolkodásmódra ta­nítsuk a fiatalokat, felkészítsük őket az életre és a gyakorlati tevékenységre. Elvtársak I Lenin nagy érdeme, hogy ki­dolgozta a nemzetiségi kérdés szocialista megoldásának prog­ramját. Ezt a programot telje­sítettük. A lenini nemzetiségi politika győzelme és a nemzeti­ségi kérdés megoldása a Szov­jetunióban rendkívül nagy je­lentőségű és nagy előrehala­dást jelent az emberiség szo­ciális fejlődésében. A nemzeti­ségi kérdés az egyik legége­tőbb és legsúlyosabb kérdés a társadalom életében. A kommunizmus építése a mi soknemzetiségű országunkban a nemzetiségek kölcsönös közele­dését, együttműködését, vala­mint segélynyújtását feltétele­zi. E cél elérése érdekében valamennyi köztársaságunkban fejleszteni kell a gazdaságot és a kultúrát, meg kell javítanunk az anyagi kultúra eredményei­nek kölcsönös kicserélését, és természetesen következetesen fel kell számolnunk a naciona­lizmus és a sovinizmus marad­ványait. Lenin azt követelte, hogy a dolgozókat szüntelenül az in­ternacionalizmus szellemében neveljük, és ezzel kiküszöböl­jük a nagyhatalmi soviniszta és lokálpatrióta irányzatokat. Hangsúlyozta, nem szabad csak a saját nemzetünkre gondolni, a nemzet érdekei fölé kell he­lyezni valamennyiünk érdekeit, az általános szabadságot és egyenjogúságot. Harcolni kell a nemzeti szűkkeblűség, az el­zárkózottság és elszigeteltség ellen. Küzdeni kell azért, ami általános érvényű, az egyén ér­dekeit alá kell vetni az egész közösség érdekeinek. Ez a kö­zös aspektus a Lenin által meg­alakított soknemzetiségű szov­jet állam. Lenin arra hívott fel bennünket, hogy erősítsük a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetségét és védjük, mint szemünk fényét. A párt és a nép hűen teljesíti Lenin nagy hagyatékát. A kommunizmus építésének fő eszköze a szovjet szocialista össznépi állam. Ezért állandóan szilárdítanunk kell ezt az álla­mot és tökéletesíteni kell a tár­sadalom irányítási rendszerét. Lenin abban látta a szocia­lizmus legnagyobb előnyét, hogy lehetőség nyílt arra, hogy a dolgozók bekapcsolódjanak a társadalom és az állam irányí­tásába. Ennek értelmében nö­veljük és növelni fogjuk a szov­jetek, a társadalmi szervezetek és a munkakollektívák szere­pét az életben, valamint a tár­sadalom fejlesztésében. Tökéle­tesíteni fogjuk a törvényhozást. A párt és a kormány a szov­jet államiság és szocialista de­mokrácia fejlesztésében arra törekszik, hogy következetesen megvalósítsa az államapparátus tökéletesítésének lenini irány­vonalát. A termelőerők és a kultúra fejlesztésének minden fokát kell, hogy a szovjet rend­IV 22 szer tökéletesítés e kísérje — írta Lenin. — A győzelmes szo­5 cializmusnak meg keil valósí­tania a teljes demokráciát — hangsúlyozta. u 7U Nem is lehet másképp. A párt szüntelenül és céltudatosan a szocialista demokrácia fejlesz­tésére törekszik, mivel ez az az eszköz, amely bekapcsolja a dolgozók millióit az öntudatos történelmi alkotó tevékenység folyamatába, az állam és tár­sadalom irányításába. A mi demokráciánk a gya­korlatban azt jelenti, hogy min­den egyes állampolgárnak, min­den egyes kollektívának és minden egyes köztársaságnak jogában áll, hogy részt vegyen társadalmi életünk problémái­nak megoldásában, harcoljon a szocialista együttélés elveitől és szabályaitól való elhajlások ellen, bírálja a hiányosságokat és aktívan részt vegyen ezek kiküszöbölésében. Annak érde­kében, hogy a szovjet polgárok teljes mértékben élhessenek jo­gaikkal, a párt arra törekszik, hogy tökéletesítse a népi kép­viselet formáit, valamint a ha­talmi és irányító szervek népi ellenőrzésének módjait. Az a széles jogkör, melyet a szocialista demokrácia nyújt a dolgozóknak a társadalmi élet különböző területein, szervesen összekapcsolódik a különböző állampolgári kötelességekkel. Ezt a kapcsolatot éppen úgy, mint a jogok és kötelességek tartamát az egész nép érdekei, a kommunista társadalom épí­tésének érdekei határozzák meg. A szovjet állam és a szocia­lista demokrácia fejlesztését hatásos eszköznek tekintjük, fő célunk a kommunizmus fel­építésében. Sohasem fogadjuk el a „demokrácia" olyan fej­lesztését, amelyet a burzsoá ideológusok és jobboldali op­portunista kiszolgálóik ajánla­nak nekünk. Ezek az ideológu­sok a legszívesebben saját bur­zsoá elképzeléseik szerint ala­kítanák át a szocializmust. Meg­vannak a saját valóban demok­ratikus hagyományaink, melyek kiállták az idő próbáját. Ezeket a hagyományainkat megőriz­zük, fejlesztjük és tökéletesít­jük. Bármilyen keservesen sírnak ellenségeink a szocializmus „tö­kéletlensége" fölött, bármilyen lelkesen törekednek „megjaví­tására" és „humanizálására", mi büszkén ismételjük Lenin szavait, hogy a proletár szocia­lista demokrácia milliószor de­mokratikusabb, mint bármelyik burzsoá demokrácia. A mi álla­munk a dolgozók állama volt és marad, olyan állam, melyet a dolgozók igazgatnak. A szocializmus alkotó ereje, a lenini eszmék mozgósító ere­je meggyőzően nyilvánult meg a Lenin évforduló előkészítésé­nek napjaiban. Valóban össz­népi jellegű lett az ötéves terv határidő előtti teljesítéséért folytatott verseny, melyet a lenini év alkalmából indítot­tak. A nép munkakezdeményezé­sének kicsúcsosodása, a lelkes munka felejthetetlen ünnepe lett az április 11-i szövetségi lenini szubotnyik. A szovjet emberek Leninre és az első történelmi jelentőségű szubot­nyikra gondolva léptek mun­kába. Vlagyimir Iljics Lenin ebben az első szubotnyikban nagy kezdeményezést, a mun­kához való új kommunista vi­szonyt látta. Megszámlálhatatlanok azok a munkasikerek, melyekkel a városi és vidéki dolgozók mil­liói, a kollektívák ezrei ezt a jelentős évfordulót ünnepelték. A versenyben kitűnt üzemek és szervezetek kollektíváit kitün­tették és díszokleveleket kap­tak a Lenin évforduló alkal­mából. Lenin születése 100. év­fordulója tiszteletére a Kivá­ló munkáért és a Harci becsületességért jubi­leumi érdemrendekkel tüntet­ték ki a munkásokat, kolhoz­parasztokat, értelmiségieket és katonákat. A párt központi bi­zottsága, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány őszinte jó­kívánságait fejezi ki a kiváló dolgozóknak és katonáknak ki­tüntetésük 'alkalmából és meg­győződésük, hogy mindig a kommunizmus építőinek első soraiban haladnak majd. Engedjék meg, hogy őszinte szívből gratuláljak a Lenin-dí­jasoknak és mindazoknak, akik országunk legmagasabb kitün­tetését kapták. Tisztelettel adó­zunk nekik, és további jelentős sikereket kívánunk nagy szo­cialista hazánk gazdaságának, tudományának, technikájának és kultúrájának fejlesztésében. A Szovjetunió Kommunista Pártja Lenin pártja Elvtársak! Nagy pártunkat, melynek ve­zetésével a szovjet nép törté­nelmi győzelmeket ért el, Vla­gyimir Iljics Lenin alapította. Erős fegyvert adott a párt ke­zébe — a tőke elleni harc, a társadalom forradalmi átépíté­séért, a kommunizmusért és szocializmusért folytatott harc elméletét és politikáját. A mar­xizmus azzal, hogy neveli a munkáspártot, kineveli a pro­letariátus élcsapatát, mely ke­zébe tudja ragadni a hatalmat, el tudja vezetni a szocializ­mushoz a népet, új rendszert tud irányítani, és szervezni, a dolgozók és a kizsákmányoltak vezető ereje és vezére a tőké­sek nélküli társadalmi élet épí­tésében és a burzsoázia elleni harcban. Ha nálunk pártigazolvány­csere folyik, az egyes számmal ellátott igazolványt mindig Vla­gyimir Iljics nevére állítják ki. Ez nem jelkép csupán. Lenin bölcsességének nagy energiája, Lenin forró szívének dobogása. Tovább él a párt tevékenysé­gében. Lenin gondolatai, Lenin politikai éleslátása, Lenin ta­nítása arról, hogyan győzzünk — ez a kiapadhatatlan forrás, amelyből bizalmat, optimizmust és bátorságot merítünk. Az SZKP, amely a proletariá­tus pártjaként született, a szo­cializmus győzelme után az egész szovjet nép élcsapata lett, miközben ugyanúgy mint a múltban, most is a munkás­osztályra támaszkodik. Ma a 17. életévüket betöltött szov­jet polgárok közül minden 11. tagja a pártnak. A 14 millió párttag több mint a fele mun­kás és kolhozparaszt. Csaknem hatmillió mérnök, műszaki szakember, agronómus, tanító, orvos, és más szakember van a párt soraiban, akik aktívan részt vesznek a kommunizmus építésében. Nincs más olyan politikai erő, mely úgy mint a kommu­nista párt következetesen és teljes mértékben figyelembe venné valamennyi osztály és társadalmi csoport, valameny­nyi nemzet és nemzetiség, tár­sadalmunk mindegyik nemze­dékének érdekeit és szükség­leteit. A párt egész társadalmi rendszerünk szervező magva az egész szovjet nép kollektív bölcsessége. A párt tevékenységének fő része a társadalom politikai irányítása. A kommunizmus építésének feladatai megköve­telik a párt és állami szervek tevékenységének további töké­letesítését, valamint figyelmé­nek összpontosítását a kulcs­fontosságú gazdasági, politikai és ideológiai problémákra. A szocializmus győzelme ter­mészetesen nem jelenti az ösz­szes társadalmi probléma tel­jes és végleges megoldását. A szocialista társadalomban ép­pen úgy mint minden más fej­lődő szervezetben, különböző komplikációk keletkeznek. Ezek mind megoldhatóak. Nem sza­bad szemet hunynunk felettük, hatékony intézkedéseket kell hoznunk kiküszöbölésükre. Eb­ben rejlik a párt és állami irá­nyítás művészete — időben észre kell venni a felmerülő problémákat, ezeket reálisan kell értékelni és meg kell ha­tározni megoldásuk módját. A párt mélyen és részletesen elemzi a helyzetet, a fejlődési irányzatokat, bátran bevallja a nehézségeket és ellentmondá­sokat, utat mutat ezek leküz­désére, és ezzel utat nyit a kommunizmus építéséhez, kitű­zi a nép számára az időszerű, feladatokat s alkotó tettekre ösztönzi a tömegeket. A lenini párt szavai és tettei nincsenek ellentétben. A szo­cialista forradalom győzelmé­ért, a szocializmusért és a kommunizmusért vívott harc — ez a párt jelszava, amelyet ma­gába foglal három programja. Október győzelme, a szocializ­mus győzelme, és a kommunis­ta jövő felé vezető út sikeres folytatása. Ez az egész párt és az egész nép ügye. A párt ereje a marxizmus— leninizmus és a proletár inter­nacionalizmushoz való hűség­ben rejlik. A párt ereje az egy­ség, melyet Lenin oly fáradha­tatlanul védelmezett. A párt ereje a munkásosztállyal és a néptömegekkel való szövetség. A párt ereje forradalmi szelle­mében és abban a képességé­ben rejlik, hogy bírálóan érté­kelni tudja saját tevékenységé­nek eredményeit. Pártunk mély felelősséget érez népünkkel szemben, és elvhű. A párt Lenin idejében és a későbbiekben is bátran és nyíltan bírálta és bírálja a hi­bákat és fogyatékosságokat. Szigorúan elítélte a személyi kultuszt, amely a párt és álla­mi élet lenini normáinak a szocialista törvényességnek és a demokráciának megsértéséhez vezetett. Határozottan elvetet­te a szubjektivizmust, amely a társadalmi élet jelenségeinek tudományos értékelését impro­vizációkkal helyettesítette. A párt igazat mond a nép­nek, még akkor is, ha az igaz­ság nagyon kegyetlen. „Az igazság szemébe nézünk — ta­nította a kommunistákat Le­nin — a politikában mindig ez a legjobb és egyedül helyes módszer." Lenin mindig nagy jelentősé­get tulajdonított a tömegöntu­dat fejlesztésének. Hangsúlyoz­ta, hogy egész munkánk alap­ját a tömegek öntudatának nö­velése képezi. A lenini úton haladó párt ar­ra törekszik, hogy az összes kommunista öntudatosan magá­évá tegye a marxizmus—leni­nizmus alapjait. Eszmeiségük abban nyilvánuljon meg, hogy gyakorlatilag részt vesznek a kommunizmus építésében. A párt minden egyes kommunis­tából, minden egyes szovjet em­berből őszinte hazafit nevel, aki minden erejét a haza javá­ra fordítja. Ugyanakkor meg­győződéses internacionalistává nevel. A tömegnevelő munka külö­nösen ma jelentőségű, amikor éles ideológiai harc folyik a szocializmus és a kapitalizmus között. Lenin hangsúlyozta, hogy harcolni kell minden bur­zsoá ideológia ellen, öltözze­nek ezek bármilyen divatos, fé­nyes mezbe. A burzsoá ideológusok és re­vizionista kiszolgálóik minden esetre képesek a „ruhák" vál­toztatására. Az az anyag azon­ban, amelybői „ruháikat" varr­ták, nem nagyon szilárd. A szo­cializmus gyalázása, az SZKP politikájának és a szovjet ál­lamnak a rágalmazása, vala­mint az a kísérlet, hogy reha­bilitálják a kapitalizmust, meg­szépítsék a düledező épületet — nem állja ki az idő próbá­ját. Ennek ellenére nem becsül­hetjük le a burzsoá ideológia és revizionizmus veszélyét. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az ilyen lebecsülésből csí­rázhat az ideológiai ingatag­ság, az apolitikusság és az elv­telenség mérgező magva. A kommunistáknak Lenintől kell tanulniuk az elvi szilárdságot, a harci elszántságot forradal­mi elméletünk mindenfajta ki­forgatásával szemben és szocia­lista társadalmunk polgárainak tudatában nem szabad meg­alkudnunk a régi világ mara­dékainak megnyilvánulásával. Rendkívül gyors fejlődés kor­szakában élünk. Meggyorsul a kommunizmus építésének üte­me. Egyre nagyobb a tudomány és a marxista—leninista elmé­let szerepe. Fokozódik a szov­jet állam nemzetközi szerepe és internacionalista felelőssé­ge. Mindez növeli a szovjet tár­sadalom vezető erejének, a kommunista pártnak jelentősé­gét. Leninnek a pártra, mint a forradalmi tömegek vezérére, az új társadalom vezető erejé­re vonatkozó gondolatai, me­lyeket az SZKP tapasztalatai igazoltak és a pártépítés leni­ni elvei ma nemcsak az SZKP, heriem egyben a testvéri kom­munista pártok örökét képe­zik. A tények azt bizonyítják, hogy a kommunisták ott győ­zedelmeskednek, ahol a párt következetesen teljesíti a mun­kásosztály és a dolgozó töme­gek élcsapatának szerepét, ahol következetesen, betartják a pártélet lenini normáit, ahol a párt védi és szüntelenül szilárdítja politikai, szervezeti és ideológiai egységét. A párt' szerepének bármilyen lebecsü­lése és a pártépítés lenini el­veitől való elhajlás komoly ku­darcokra vezet és veszélyeztet­heti a népek szocialista vívmá­nyait. A kommunizmus nagy műve építése sikerének, biztosítása érdekében a pártnak helyes marxista—leninista irányvona­lat kell kitűznie. A dolgozók és az egész szovjet nép szé­les tömegeinek meg kell érte­niük és valóra kell váltaniuk ezt az irányvonalat. Lenin hang­súlyozta, hogy csak akkor le­hetünk hatalmon, ha helyesen kifejezzük azt, amit a nép gon­dol. Ellenkező esetben a kom­munista párt nem vezeti a pro­letariátus és a proletariátus nem vezeti a tömegeket. A kommunizmus építésének a kommunista párt által elő­terjesztett programja az egész szovjet nép létfontosságú ügyé­vé vált. A párt és a nép egy­sége a leninizmus zászlaja alatt biztosítja legjobban e tör­ténelmi feladat sikeres teljesí­tését. Lenin azt mondta, hogy a kommunista párt korszakunk esze, becsülete és lelkiismere­te. Lenin születése 100. évfor­dulója alkalmából ünnepélye­sen kijelentjük, a szovjet kom­munisták a jövőben mindent megtesznek azért, hogy a Le­nin által megalakított és nevelt párt mindig méltó legyen ala­pítója, tanítója és vezére ezen értékeléséhez. Pártunk lenini zászlaján ez áll: „Mindent az ember nevében, az ember jólé­téért!" A szovjet nép eddig még fel nem derített utakon vi­szi ezt a zászlót és hazánkat, a szocializmus hazáját a leg­emberibb társadalmi rendszer, a kommunizmus hazájává vál­toztatja. A leninizmus és a forradalmi világfolyamat Elvtársak! Lenin úgy jellemezte az Ok­tóberi Forradalom utáni sza­kaszt, mint átmenetet a kapi­talizmusból a szocializmusba. Lenin meg volt győződve ar­ról, hogy a szocializmus szük­ségszerűen nemzetközi győzel­met arat és hogy előbb vagy utóbb, de minden bizonnyal győz, és Oroszország útját az új társadalom építésében más országok is követik. A világ­forradalom — írta Lenin két évvel október után — a jelek szerint sok évig tart és sok erőfeszítést követel. A forradalom fejlődése — hangsúlyozta —, nem jelenti azt, hogy a tőke legfontosabb országaiban „egyenletesen" érik meg a szocializmus, ez sokkal bonyolultabb lesz. Fi­gyelembe kell venni a kapita­lista világon belüli ellentéteket az egyik kapitalista országnak a másik általi kizsákmányolá­sát és a gyarmatok kizsákmá­nyolását. Lenin arra a követ­keztetésre jutott, hogy a szo­cialista forradalom nem lesz csupán és elsősorban minden ország forradalmi proletariátu­sának harca saját burzsoáziá­ja ellen, hanem az imperializ­mus által elnyomott gyarmatok és országok, a függő helyzet­ben levő országok harca lesz a nemzetközi imperializmus el­len. Elegendő, ha csak egy pillan­tást vetünk a világra, melyben élünk, hogy meggyőződjünk arról, milyen pontos volt Lenin társadalompolitikai elemzése. Az élet teljes mértékben iga­zolta ezek helyességét. A mai világ képe nagyon el­lentmondásos, de fő vonásai, a fő fejlődési irányzatok éppen (Folytatás a 8. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents