Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-22 / 94. szám, szerda

LEONYID BREZSNYEV ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 5. oldalról) olyanok, mint ahogy ezt Lenin megmondta. A világ egyes részei nagyon sokban különböznek egymástól, de valamenynyien a kommunizmus felé haladnak és bizonyára el is érik! A szocialista világrendszer — az emberiség társarialmi fejlődésének élharcosa Egy negyed évszázada immár annak, hogy a szocializmus túllépte egy ország határait és internacionális erő lett. A szocialista forradalom megvalósult sok európai és ázsiai államban és miután Kubán győzelmet aratott, a nyugati féltekére is kiterjedt. A szocialista világrendszer, amely az Októberi Forradalom után a munkásosztály legnagyobb vívmánya, még nagyon fiatal. A szocializmus azonban már szilárdan gyökeret vert világszerte. Szemléltetően igazolta, nemcsak hazánkban, hanem más szocialista országokban is, hogy helyes választ tud adni az emberiség alapvető kérdéseire, szem előtt tartva a széles népi rétegek létfontosságú érdekeit. A történelmi fejlődés közismerten úgy alakult, hogy a szocialista forradalom nem a gazdaságilag legfejlettebb országban győzedelmeskedett. A szocialista országok azonban, hála az új rendszernek, nagy sikereket értek el gazdasági fejlődésükben. Nehéz felbecsülni azt a befolyást, amelyet a fejlődő világ népi rétegeire gyakorolt az új társadalom sikeres kibontakozása a világ különböző részeinek sok országában, a kizsákmányolás, az elnyomás és az elnyomók nélküli társadalom, amelyet a dolgozók érdekével összhangban, akaratuknak megfelelően irányítanak. Ez a példa az elnyomottak százmillióit ösztönzi és szívükben kicsiholja a boldog jövő reményét. önmagában már a szocialista világ léte is rendkívül nagy támogatást nyújt a kapitalista országok dolgozóinak a jogaiért vívott harcban. A szocialista államok a nemzetközi életben új és addig ismeretlen alapelveket és normákat érvényesítettek, amelyek a kommunista ideológiájából, harcuk nagy és nemes célkitűzéseiből születtek. Ezeknek az alapelveknek atyja Lenin volt, aki az Októberi Forradalom győzelme után kidolgozta a szocialista külpolitika alapjait. Lenin a szocialista ország nemzeti és internacionalista feladatait mindig osztatlan egységnek tekintette. Pártunkat és a szovjet népet harcba szólította a szocialista hazáért, a szocializmusért, mint hazáért, a szovjet köztársaságért, a szocialista világhadsereg osztagáért. Lenin abban látta a szocialista állam kötelességét, hogy építse az új életet és támogassa más országok proletariátusának forradalmi mozgalmát. Megmutatta nekünk a gyarmatok és a félgyarmatok népei iránti barátság és szövetség útját, hogy velük vállvetve harcoljunk a nemzetközi imperializmus ellen. V. I. Lenin arra ösztönözte a szovjetek országát, hogy a győzelmes fojradalom védelme és minden ország dolgozóinak közös ügye érdekében szüntelenül békés politikát folytasson. Nem a véletlen műve, hogy a szovjethatalom első tette a történelmi Békedekrétum kiadása volt, amelyet személyesen V. I. Lenin fogalmazott meg. Lenin volt az, aki kitűzte a „békés együttélés" vagy ahogy ma nevezzük, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének tételét, amely napjainkban, hála a szocialista országok következetes politikájának, a nemzetközi kapcsolatok egyik legfontosabb alapelve. A Szovjetunió Lenin kezdeményezésére tette meg a világfórumon első külpolitikai lépéseinek egyikét, javasolta az általános leszerelés programját és a kapitalista államokkal a kölcsönösen előnyös kapcsolatok felvételét. A Szovjetunió külpolitikája már több mint egy fél évszázada a lenini gondolatokra és tételekre épül. Ezek a gondolatok és tételek, amelyeket pártunk és a Szovjetunió legfelsőbb szerveinek határozatai tartalmaznak, cáfolhatatlan és elvszerű alapját képezi a Szovjetunió minden nemzetközi akciójának. Ma, a nagy lenini évforduló napján, ismét ünnepélyesen kijelentjük az egész világ népeinek: — a Szovjet Szocialista Köztársaság Szövetsége, hűen a nagy Lenin örökéhez, továbbra is ereje teljéből törekedni fog arra, hogy a szocialista országok népei nyugodtan és békés feltételek között valóra válthassák az új társadalom építésének nagy ügyét, szüntelenül erősödjön a világszocializmus helyzete, elmélyüljön a szocialista államok szoros együttműködése és harcos felzárkőzottsága; — hazánkban mindig megbízható és hű barátra, szövetségesre találnak az antiimperialista politikát gyakorló államok, és a szabadságért, az imperialista agresszió ellen harcoló népek; — a burzsoá országok reálisan gondolkodó körei, ame

: lyek valóban elismerik a békés együttélés alapelveit, bizonyosak lehetnek abban, hogy a Szovjetunióban a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésére kész partnerre találnak; — továbbra is aktívan törekedni fogunk a káros, lázas fegyverkezés beszüntetésére, a leszerelésre és arra, hogy az államok közti vitás kérdéseket tárgyalások útján, ésszerűen megoldják; — a szovjet állam lenini külpolitikája tartalmában szocialista, következetesen internacionalista és mélységesen békeszerető, szocialista hazánk és a világszocializmus erejének, világméretű tekintélyének egyik fontos forrása. Hatalmas fegyver ez, s mi teljes mértékben felhasználjuk a békéért és a kommunizmusért folytatott harcban. A szocialista külpolitika Lenin által kidolgozott alapelvei napjainkban bázisát képezik a szocialista világrendszerhez tartozó számos állam külpolitikai irányvonalának. Az egész emberiség javára válik az a tény, hogy a szocialista országok egyesült hatalma és a békét oltalmazó aktív politikájuk gúzsba köti az imperialisták agresszív törekvéseit, áthatolhatatlan gátat emel az agreszszorok által szított rakéta-nukleáris világháború útjába. A szocialista országok politikájának ez az eredménye javára van az egész emberiségnek. Az imperialisták ott, ahol még mindig katonai kalandokba bocsájtkoznak az egyik vagy a másik szocialista ország ellen, vagy ahol az ún. „lappangó" ellenforradalomhoz folyamodnak, a saját bőrükön megérzik a szocialista államok erejét és szolidaritását. Nézzék, elvtársak, mire vezet a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a dél-vietnami nép elleni amerikai agresszió. A szocialista társadalmi rendtől eltekintve egyetlen más rendszer sem alapozhatná meg ily méretekben a vietnami nép felszabadító harcának fellendülését, szervezettségét, ellenálló képességét és kitartását. A marxi—lenini párttól eltekintve semmilyen más politikai erő nem vértezhetné fel a harcoló népet a harc céljai olyan világos tudatával, nem ösztönözhetné olyan tömeges hősiességre. A vietnami hazafiaknak a szocialista szolidaritás erejével, a Szovjetunió és a többi szocialista ország széles körű segítségével meghatványozott hősiessége folytán csődbe jutott az amerikaiak vietnami kalandja. Vietnam hősiessége örökön örökké szerepelni fog a történelemben. Tisztelet és dicsőség a hősi vietnami népnekl Nem kevésbé tanulságos Csehszlovákiában a szocialistaellenes összeesküvés csődje. A jobboldali opportunistákkal kapcsolatban álló és a világimperializmus támogatását élvező volt kizsákmányoló osztályok maradványainak szélesen megalapozott és demagógiával leplezett kísérlete volt ez arra, hogy Csehszlovákiában szétverjék a .szocialista rendszer alapjait, elszigeteljék a testvéri országoktól és így Európában súlyos csapást mérjenek a szocializmus pozícióira. Csehszlovákia Kommunista Pártja marxi—lenini magvának szilárdsága, a szocializmus ügyéhez hű csehek és szlovákok, valamint a szocialista internacionalizmus alapelveihez hü szövetséges államok határozott akciói keresztülhúzták az ellenségnek a szocializmus közös érdekei és következményeiben Európában a béke ellen irányuló veszélyes terveit. Ez további bizonyítéka a szocialista országok internacionalista szolidaritása nagy jelentőségének. Ennek erejében és hatásosságában ma nem kételkednek sem a barátaink, sem az ellenségeink. Ez így van rendjén. Elvtársak! A független államok szocialista világrendjéhez tartozó országok a saját, néhány vonatkozásban specifikus útjukon valósították meg az átmenetet a kapitalizmusból a szocializmusba, és a saját, számukra jellegzetes módszerekkel valósítják meg a szocialista építés számos közös feladatát. Lenin feltételezte a közös mű valóra váltásának különböző módszereit és eszközeit. Már 1916-ban kifejtette ezzel a kérdéssel kapcsolatos közismert megállapítását: „Minden nemzet eljut a szocializmushoz, ez elkerülhetetlen, de nem teljesen egyformán fognak eljutni, mindegyik sajátos vonást kölcsönöz majd a demokrácia ilyen vagy olyan formájának, a proletárdiktatúra ilyen vagy olyan válfajának, a társadalmi élet különféle területein végrehajtott szocialista átalakítások ilyen vagy olyan ütemének." (Lenin Művei 23. kötet, 66. old.) Ez valóban így volt. A konkrét történelmi helyzet sajátosságai, az eltérő helyi feltételek, és a szocializmus építése néhány kérdésének többé kevésbé sikeres eltérő megoldása — mindez számos sajátosságot hozott létre az egyes szocialista országok fejlődésében. Ezek a sajátosságok azonban a bizonyos törvényszerűségekhez igazodó egységes és közös folyamat keretei közé tartoznak. A szocializmus építésében nem a közös forradalmi front felaprózása céljából tartják tiszteletben a helyi feltételeket, hanem éppen azért, hogy helyesebben és hatékonyabban elérhessék a közös célt, gyorsabban kivívják az új rendszer győzelmét, s elérjék a különböző országok szocialista erőinek felzárkózottságát. Ezt a kérdést így értelmezte Lenin, a meggyőződött internacionalista és így fogják fel a szocialista országok kommunistái, a lenini mű folytatói. A történelmi tapasztalatok teljesen világosan igazolják azt a lenini gondolatot, hogy a szocialista országok fejlődésének sajátosságai csak azzal lehetnek kapcsolatosak, ami nem minősülhet a legfontosabbnak. A legfontosabb az, hogy a szocializmus útját és magát a szocialista rendszert — amint azt a testvérpártok hangsúlyozzák — számos alapvető törvényszerűség jellemzi, amely az adott országban a szocialista társadalom sajátja. A tapasztalatok arra mutatnak, hogy a különböző országok szocializmus felé vezető útját olyan fontos közös mérföldkövek jelzik, amilyen például a szocialista forradalom ilyen vagy olyan formában, beleértve a kizsákmányolók állami gépezetének szétverését és pótlását; a proletárdiktatúra ilyen vagy olyan formájának hatalomra juttatása, szövetségben a dolgozók más rétegeivel; a kizsákmányoló osztályok felszámolása; a termelőeszközök társadalmasítása és a városokban, valamint a falvakon a szocialista termelési és más társadalmi viszonyok érvényesítése; a dolgozók legszélesebb rétegei kulturális értékekhez való hozzáférésének lehetővé tétele, vagyis lenini értelmezésben a kulturális forradalom. A már felépült szocializmus alapvető vonásainak kérdése a kommunisták előtt szintén világos. Nemcsak a marxista tanítás elméleti tételei, hanem a szocialista országok fejlődésének tapasztalatai alapján is. Melyek ezek az alapvető vonások? Ez a dolgozók hatalma, a munkásosztály élcsapatszerepe és a társadalmi fejlődés marxi—lenini párt általi irányítása mellett. Ez a termelő eszközök társadalmi tulajdona s ennek alapján a legmagasabb technikai szinten, az egész nép jóléte érdekében a népgazdaság tervszerű fejlesztése. Ez annak az alapelvnek valóraváltása, hogy „mindenki képességei szerint dolgozzék és munkája szerint részesedjék". Ez az egész nép nevelése a tudományos kommunizmus ideológiája, a testvéri szocialista országok népei és az egész világ dolgozói iránti barátság szellemében. S ez végül az a külpolitika, amely a proletár, szocialista internacionalizmus alapelveiből indul ki. Döntő fontosságú a szocializmus minden említett közös, elvszerű vonása. A szocialista világrendszer fejlesztése és szilárdítása a szocialista országok legértékesebb hozzájárulása a kommunisták közös forradalmi ügyéhez és a népi tömegek világméretű antiimperialista harcához. Az imperializmus különféle módszerekkel szívósan és könyörtelenül harcol a szocialista világrendszer ellen. A szocialista országok gazdasági fejlődése lefékezésére s arra törekszik, hogy korlátozza a világ népeire gyakorolt hatását, eszmeileg megmételyezze, politikailag felforgassa és elszigetelje. Éppen ezért a testvérpártok közelmúltban megtartott nemzetközi tanácskozásán elfogadott záródokumentum tartalmazza az alábbi rendkívül fontos tételt: „A szocializmus védelme a kommunisták internacionalista kötelessége." Ma, elvtársak, rendkívül időszerű és fontos feladatunk: megszilárdítani a szocialista országok felzárkózottságát és fejleszteni sokoldalú együttműködésüket. A szocializmus győzelme számos országban lehetővé tette köztük az újtípusú testvéri kapcsolatok felvételét, amelyek a szocialista internacionalizmus alapelveire épülnek. Ezekben a kapcsolatokban az igazi egyenjogúság és függetlenség, valamint a szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartása egybefűződik a kölcsönös elvtársi segítséggel, a szocialista szolidaritással és az azonos célokért, eszményekért vállvetve folytatott harccal. A tapasztalatok igazolják azonban, hogy a szocialista országok között ilyen kapcsolatok nem alakulnak ki automatikusan; létrehozásuk és fejlesztésük s az e téren időközönként előforduló bizonyos bonyodalmak és ellentmondások leküzdése megköveteli a szocialista államok és hatalmon levő pártjaik elvszerű, internacionalista politikáját. Sajnos, előfordulnak a szocialista országok együttműködése rendkívül súlyos megsértésének esetei. Erről tanúskodik például Kína jelenlegi viszonya a Szovjetunióhoz és más szocialista országokhoz. Egészen nyilvánvaló, hogy ez a helyzet a kínai vezetőség nacionalista politikájának és annak következménye, hogy szakított a Lenintől örökségbe kapott alapelvekkel. Ma, a lenini jubileum ünnepnapján, emlékeztetni szeretnék arra, hogy milyen álláspontra helyezkedett Leninnel és tanításával kapcsolatban Sun Jat-sen, a nagy kínai forradalmár demokrata. Hallgassák meg, hogy mit mondott: ,A világtörténelem számos évszázadában ezrével tűntek fel ékes szavakat hangoztató, de azokat soha meg nem valósító vezérek és tudósok. Lenin, te vagy a kivétel. Nemcsak beszéltél és tanítottál, hanem szavaidat egyben tetté váltottad, új országot hoztá! létre, s kijelölted számunkra a közös harc útját. Utadon az akadályok ezreibe ütköztél, úgy ahogy ez velem is előfordult az én utamon. A te utadqt akarom követni, s bár ellenségeim ezt ellenzik, népem hálás lesz nekem ezért." Figyelemre méltó szavak ezek, elvtársak! Kína és a Szovjetunió, Kína és a többi szocialista ország jövőbeli viszonya alakulásának egyedül helyes távlata éppen az. hogy vállvetve haladjunk a lenini úton, az imperialista reakció sötét erői ellen, a szocializmus és a kommunizmus szent ügye győzelméért vívott közös harc útján. A gyakorlat igazolta, hogy a meghátrálás a szocialista internacionalizmustól, és annak helyettesítése a nacionalizmussal, valamint a sovinizmussal nem vezet semmi jóra. Az ilyen politika magától értetődően nem felel meg a szocialista világrendszer érdekeinek, sem az egész világ forradalmi folyamata érdekeinek. Ezzel szemben maradéktalanul megfelel az imperialisták érdekeinek, akik lelkesen fogadják a szocialista országok egysége meggyengülésének minden jelét és hajlandóak erejük teljéből támogatást nyújtani annak, aki megbontja ezt az egységet. A Kínában már néhány éve folyó dühödt szovjetellenes kampány csak a szocializmus ellenségeit szolgálja. Az utóbbi időben azzal a kiagyalt állítással leplezik, hogy veszély fenyeget a Szovjetunió részéről. Ennek a kampánynak a kezdeményezői a lenini országgal és a kommunista világmozgalommal szembeni támadásaikkal a széles néptömegek előtt lelepleződnek, mint a lenini forradalmi alapelvek renegátjai. Ami a Szovjetuniót illeti, kategórikus hívei vagyunk a szocialista internacionalizmusnak és a szocialista országok közti jóviszony megújítására törekszünk mindenütt, ahol az megbomlott. Erőnk teljéből mindent megteszünk ennek érdekében. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány továbbra is lenini aktivitással és következetességgel igazodni fognak ezekhez az alapelvekhez. V. I. Lenin szüntelenül hangsúlyozta a szocializmust építő népek egysége létfontosságát, sokoldalú, legszorosabb testvéri együttműködésük szükségét. Mi, szovjet kommunisták, hűek vagyunk a lenini örökséghez. Erőnk teljéből mindent megteszünk a szocialista államok politikai és gazdasági együttműködésének elmélyítése és fokozott eszmei felzárkózottsága érdekében. V. I. Lenin hangsúlyozta, hogy az imperializmus elleni harc megköveteli a szoros katonai felzárkőzottságot, és az annak megbontására irányuló minden kísérlet végképp megengedhetetlen jelenség, a nemzetközi imperializmus elleni harc érdekein elkövetett árulás. Ezt ma is szent örökségnek tartjuk, amely vonatkozik a szocialista front imperializmus ellen lenini szellemben harcoló minden osztagára. Ezekre a szavakra gondolunk és minden erőnkkel azon leszünk, hogy a szocialista országok harci szövetsége, a Varsói Szerződés szervezete még erősebb legyen és szilárduljon a szocialista államok közös védelme. Nagy ős nemes történelmi szerepet tölt be korunkban a szocialista világrendszer, az emberiség társadalmi fejlődésének élcsapata. Bonyolult és viharos korunkba minden ország dolgozói és kizsákmányolt tömegei ősrégi vágyai megtestesítőjeként, a reakció, az elnyomás és az agresszió erői fölötti ítéletként, a szabadság és a függetlenség, a tartós béke valamennyi harcosának hatalmas támaszaként, a népek jövőbeli boldogsága reményének jelképeként és zálogaként lépett. Napjainkban a kommunistáknak s mindazoknak, akik hűek a nagy Lenin tanításához és ügyéhez, legmagasabb rendű kötelességük hozzájárulni a (Folytatás a 7. oldalon) 1970. IV. 22.