Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-22 / 94. szám, szerda

LEONYID BREZSNYEV ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás 3. oldalról) Ha visszatekintünk a meg­lett útra, azt mondhatjuk: igen, igen, népünknek és pártunk­nak van mire büszkének len­nie. A szovjet nép sok nehéz­séget és szenvedést küzdött le. Óriási történelmi felelősséget hordozott a vállán, de hősie­sen és szilárdan megállta he­lyét minden megpróbáltatásban és méltóan teljesítette nemes küldetésén. Mindig és minde­nütt, az élet kemény próbaté­telei és a kegyetlen harcok során az örömteljes győzelmek­ben és a keserű sikertelensé­gekben is népünk hű maradt a lenini zászlóhoz, hű maradt pártjához és a forradalomhoz. Ezen a jelentős napon, elvtár­sak, van mit bemutatnunk Le­ninre emlékezve. A világcivilizáció története­ben a szocializmus első ízben aiatott teljes és végleges győ­zelmet, felépült a fejlett szocia­lista társadalom és kialakultak a kommunizmus sikeres felépí­tésénejs feltételei. A szovjet társadalom ma ha­talmas szocialista ipart és fej­lett mezőgazdaságot jelent. A gazdaság jelenlegi méreteit legjobban az összehasonlítások mutatják meg. Iparunk ma öt nap alatt többet termel, mint a cári Oroszország ipara egy év alatt termelt. A Szovjetunió természeti kincseinek gazdagsá­ga óriási méreteket öltött — 15-szörte nagyobb, mint a for­radalom előtt volt. Értékelésé­hez már nem elegendők milli­árdok, értéke meghaladja a billió rubelt. E számadatok mö­gött is a szovjet emberek hősi munkája rejlik, a vállalatok ezreinek felépítése, új termé­szeti kincsforr ások és gazda­sági területek meghódítása. A szovjet társadalom ma — valamennyi osztály és társa­dalmi csoport, valamennyi nemzet és nemzetiség, vala­mennyi nemzedék barátsága és együttműködése, a szocialista demokrácia, amely reálisan biz­tosítja a dolgozók részvéte­lét az állami és közügyek irá­nyításában, a haladó szocialis­ta tudomány és kultúra, ame­lyek a legszélesebb népréte­gek tulajdonává váltak. A szovjet társadalom ma — a proletár, szocialista huma­nizmus gondolatainak reális megtestesülése. Ez a társada­lom a dolgozó ember szolgála­tába állította az anyagi javak termelését, valamint a szelle­mi kultúra sikereit és a tár­sadalmi viszonyok egész rend­szerét. A szovjet emberek már megszokták, hogy országunk­ban a termelés növekedése és a kultúra fejlődése megjavítja a dolgozók és az egész nép életkörülményeit. Úgy tűnik, hogy ez magától értetődő, sen­ki sem gondol rá különöseb­ben, sőt, néha meg is feled­keznek róla. Pedig a valóság­ban ez az egyik alapvető kü­lönbség a nri rendszerünk és a kapitalizmus között, ahol a termelést csak azért bővítik, hogy a tulajdonos gazdagodjék, s nem azért, hogy a dolgozók élete javuljon. A szocializmus egyik legna­gyobb vívmánya az, hogy min­den szovjet ember biztos a jö­vőjében. Tudja, hogy munkája, képességei és energiája min­dig méltóképpen érvényesül és méltóképpen értékelik. Biztos abban, hogy gyermekei ingye­nes művelődésben részesülnek és lehetőségük nyílik képessé­geik továbbfejlesztésére. Tud­ja, hogy a társadalom sohasem hagyja cserben szerencsétlen­ségében, betegség esetén' in­gyenes gyógykezelésben, rok­kantság esetén járadékban ré­szesül és biztosítod tesz öreg­sége. Mindaz, amink van, amiben élünk és amire büszkék va­gyunk, mindez munkászosztá­lyunk, parasztságunk, értelmi­ségünk, az egész szovjet nép harcának és munkájának az eredménye. Társadalmunk egész történel­me megerősíti a munkásosztály­ról mint veze'tő forradalmi és alkotó erőről szóló marxista­leninista tanítás helyességét. A szovjet munkásosztály nagysze­rűen bebizonyította képességét a társadalom irányítására, a szocializmus és a kommuniz­mus építésére. Elsősorban az ő keze hozta létre az ország ipari és védelmi erejét, a me­zőgazdaság és más gazdasági ágazatok átépítésének műszaki alapját. A munkásosztály so raiból kerültek ki az állami és közéleti személyiségek ezrei és a termelés kapitányai, tudósok é« hadvezérek, írók és művé szek. Ez a legnépesebb és leg szervezettebb osztály — a mun kásosztály — társadalmunkban tna is irányító szerepet tölt be. Célja — a kommunizmus — az egész nemzet célja lett. Ideológiája — a marxizmus —leninizmus — uralkodó ideo lógia lett. Pártja — a kommunista párt — az egész nép pártja lett. A munkásosztály megbízható szövetsége a harcban és a mun­kában egyaránt a kolhozpa rasztság. A szocializmus egy szer s mindenkorra megszün­tette a parasztság nyomorát, jogfosztottságát és bátortalan­ságát, s kiragadta a parasztot az individualizmus szűkkeblű világából. A közös földön vég zett kollektív munka megvál­toztatta a falu anyagi és szel leroi életét. A falvakon több mint hárommillió gépesítő, az agronómusok, zootechnikusok, mérnökök, tanítók és orvosok százezrei dolgoznak. Kolhozpa­rasztságunk új szocialista osz tály, a kommunista társadalom aktív építője. A szocialista forradalom va­lamennyi szakaszában, a szo cializmus építésének időszaká­ban és ma is, amikor a szov­jeí nép a kommunizmust építi, « munkásosztály ée a paraszt­ság szövetsége volt és marad rendünk megdönthetetlen alap ja és új sikereink biztosítéka a kommunizmus felé vezető úton! Igazolást nyert Lenin felté­lelezése, hogy a jövőben kiala­kul a munkásosztály, valamint a tudomány és a technika kép­viselőinek szövetsége, amellyel szemben, Lenin szavai szerint, nem állja meg a helyét semmi­lyen sötét erő Nagy tisztelettel és hálával adózunk a szovjet tudósoknak, akik rendkívül nagy szerepet visznek a leg­mélyrehatóbb szociális és tudo­mányos-műszaki változások ko­rában. A nagyszerű szovjet ér­telmiség soraiban sok millió . mérnök, technikus, iskolai és egészségügyi dolgozó, művész és közigazgatási alkalmazott dolgozik. Országunk óriási ér­telmiségi potenciája a szovjet társadalom haladásának fontos forrása. A kommunizmus építőinek so raiban a közös lenini zászló alatt vállvetve haladnak a kii lönböző nemzedékekhez tartozó emberek. Azok, akik lefektették a szocialista rendszer első alap­köveit és azok is, akik fegyver­rel a kezükben rendíthetetlenül oltalmazták a szocialista vívmá­nyokat, azok, akik romokon és üszkökön felépítették városain­kat és falvainkat, s azok is, akik még egészen fiatalok és csak most lépnek az életbe. A szocializmus harcosainak idősebb nemzedéke méltó vál­tást nevelt ki. Átadta tapaszta­latait, ismereteit, és a győzel­mes lenini váltóbotot. A párt mély meggyőződése, hogy a szovjet ifjúság és élcsapata, a lenini Komszomol, amelynek politikai iskoláját több mint százmillió szovjet ember járta meg, új, kiváló tettekkel öreg­bíti hazánk hírnevét. A szovjet emberek mögött nagy és dicső út áll. Hazánkban hangzott el első ízben Lenin for­radalmi szava. Hazánkban kezd­tük meg valóraváltani forradal­mi művét és ezt a munkát sike­resen folytatjuk. Lenin eszméi­re rátalálunk minden tettünk­ben és tervünkben. A szovjet nép létrehozta a szocialista társadalmat és ezzel méltó em­lékművet állított tanítójának és vezérének. A leninizmus és a kommunizmus építésének kérdései Elvtársak! Pártunkat és az egész szovjet népet nagy gondolat, a komunista társa­dalom építésének gondolata hatja át. E nagy cél el­érésének útját-módját az SZKP programja, a pártkongresszusok és a Központi Bizottság plenáris üléseinek határozatai szabják meg, amelyek össznépi egyetér­tésre találtak. Minél nagyobb feladatokra vállalkozik a szov­jet nép, annál felelősségtelje­sebb a párt munkája, s annál szükségesebb Leninhez igazod­ni. A szovjetország fejlődése legfontosabb időszerű problé­máinak megoldásában felbecsül­hetetlen értékű segítséget nyúj­tanak nekünk Lenin gondolatai, ennek a harcos alkotónak gaz­dag gyakorlati tapasztalatai. A Lenin halálától eltelt idő­szakban az élet nagy lépések­ben haladt előre, sok minden megváltozott, számos új jelen­ség és probléma merült fel, amelyeket akkoriban nel.L volt elképzelnünk. A szocializmus Lenin által feltárt fejlődési törvényszerűségei napjainkban is kulcsát adják e problémák megértésének és megoldásának. Lenin ezért továbbra is tetteink élő részese, megbízható és bölcs tanítónk. Minden ház építése az ala­poknál kezdődik. Ehhez hason­lóan a kommunizmus giganti­kus méretű, sokoldalú építésé­ben is az első helyen áll anya­gt-műszaki bázisának fejleszté­se. A szocialista gazdaság több mint félévszázados tapasztalatai meggyőzően tanúsítják, hogy az irányított gazdaság létrehozása a forradalom utáni feladatok köziil talán a legbonyolultabb és a legnagyobb alkotókészsé­get követelő. A társadalmi élet többi területéhez hasonlóan gyakorlatilag itt sem léteznek végérvényes megoldások, ame­lyek egyszer s mindenkorra mentesítenének bennünket a gondoktól. A gazdaság összetett és dinamikus szervezet, amely­nek fejlődése önmagában is szüntelenül új problémákat vet fel. Ez az igazság különösképp manapság nyilvánvaló, amikor a szovjet gazdaság új fontos szakaszba lép. A szocialista ter­melés rendkívül megnőtt, a nép gazdasági viszonyok bonyolul­tabbak lettek, a tudományos­műszaki forradalom viharosan fejlődik. Tekintettel erre, a párt Központi Bizottsága és a kormány arra a következtetésre jutott, hogy ki kell dolgozni az olyan gazdaságpolitikát, a gaz dálkodás olyan módszerét, a szervezésnek és az irányításnak olyan formáit, amelyek megfe­lelnének hazánk fejlődése je­lenlegi fokának. Visszatekintve azt mondhatjuk, hogy az SZKP XXIII. kongresszusa, a Központi Bizottság plenáris ülései, az 1965. évi márciusi és szeptem­beri üléstől kezdve egészen a tavalyi decemberi ülésig, ezen a téren elősegítették a nagy előrehaladást. Most közeledik a párt XXIV. kongresszusa, befejezzük a kö­vetkező ötéves terv kidolgozá sát, másszóval új, fontos dön­tések szükségesek, amelyek hosszabb illőre megszabják a szovjet gazdaság fejlesztésének kereteit. Ezt a fontos kérdést lenini módon akarjuk megoldani a sokrétű gazdasági feladatok láncolatából kiemelve az alap­vető, a fő láncszemet. Ez a lánc­szem a társadalmi termelés ha­tékonyságának fokozása és a munkatermelékenység jelentős, általános emelése. Lenin már a szovjethatalom első éveiben rá­mutatott ennek döntő fontos­ságára. Napjainkban a szocia­lista gazdaság elért fejlődési szintjén elsősorban a gazdasá­gi ágazatok intezifikálásával reálisan biztosíthatjuk a gazda­ság gyors fellendülését. Ez elsősorban megkívánja a tudományos-műszaki haladás meggyorsításét. Erre Lenin ta­nított bennünket. A gazdasági építés irányítása területén kifej­tett tevékenységében a legma­gasabb szintű tudományra es technikára támaszkodott. Az egész világ tudja, hogy országunk ezen az úton halad­va milyen kimagasló sikereket ért el. A tudomány és technika fejlődése azonban nem reked meg. Feltétlenül megkívánja a tudományos kutatás színvonalá­nak és hatékonyságának to­vábbi emelését, a népgazdaság­ban a tudományos-műszaki is­meretek gyors alkalmazását. Rendkívül időszerű feladat a társadalmi termelés valameny nyi résztvevője munkaszervezé­sének és munkastílusának töké­letesítése is. Ebben a vonatko­zásban a legfontosabb az, hogy mindenki igényesebb legyen ön­magával szemben. Manapság rendkívül fontos szerepe van a helyes tervezés­nek. Vitathatatlan, elvtársak, hogy a gazdaságunkban felme­rülő számos bonyodalom gyöke­rei a tervezés ilyen vagy amo­lyan fogyatékosságaiból, a tö­kéletlen tervekből, valamint pontatlan végrehajtásukból ered­nek. Ezért a legfontosabb fel­adatok egyike szüntelenül tö­kéletesíteni a tervezés módsze­reit. tudományos, műszaki és gazdasági szempontból megala­pozottabbá tenni az éves és a távlati terveket. Engedjék meg. hogy emlékez­tessek Lenin szavaira, hogy nem kell félni a hosszú időtartamra szóló tervektől. A tervezés iránti ilyen maga­tartás klasszikus példáját ma­ga Lenin szolgáltatta a GOELRO terven dolgozva, amelyben min­den adat és minden műszaki in­doklás egyetlen célnak volt alá­rendelve. Annak, hogy létrehoz­zuk az ország gazdasági meg­újításának és szocialista átala­kításának progresszív energeti­kai és technikai bázisát. Napjainkban különösképp fontos javítani a távlati terve­zést, amely számol a rendelke­zésre álló forrásokkal és a fel­tételezett szükséglettel is. Az alapvető gazdasági és társadal­mi feladatok megoldását célzó távlati terveink öleljék fel mind a célkitűzéseinket, mind a kü­lönféle változatok értékelése alapján e célkitűzések elérésé­nek legmegfelelőbb módozatait. Éppen ezen az alapon lehet helyesen kijelölni a konkrét feladatokat, amelyeket a jövő esztendőben és a következő öt­éves tervben váltjuk valóra. Fontos feladat egyben az or­szágban tervezni a termelőerők széthelvezését. aminek Lenin nagy jelentőséget tulajdonított. Az egyes területek legésszerűbb és gazdaságilag leghatékonyabb fejlesztésére célzok, amely te­kintetbe veszi konkrét feltéte­leiket. A népgazdaság egyes ágaza­tainak hosszú időtartamra szóló tervei és a fontos társadalmi és gazdasági problémák megoldá­sát szolgáló tervek összesítve alkotják majd az ország fejlesz­tésének átfogó, hosszú időtar­tamra szóló távlati programját. A tervezéssel kapcsolatos ilyen magatartás kétségtelenül na gyon hatékony lesz és elősegíti előrehaladásunk meggyorsítá­sát a kommunizmus felé. Elvtársak! Lenin a kommunis­ta gazdaság építését nem te­kintette csupán a gazdasági ve­zető dolgozók, a termelés szer­vezői és kapitányjai ügyének. Lenin hangsúlyozta, hogy a tö­megek élő, alkotó tevékenysége az új társadalmi élet alapvető tényezője és a szocializmust, amely él és alkotó szellemű, maguk a néptömegek hozzák létre. A párt ezzel összhangban irányvonalában arra törekszik, hogy bővítse a dolgozók részvé­telét az iparvállalatok, a szov­hozok és a kolhozok irányításá­ban, a termelés nagyobb haté­konyságáért és a munkaterme­lékenység emeléséért, a kapaci­tások minél nagvnbb mérvű ki­aknázásáért és a munkafegye­lem fokozásáért folytatott harcban. A megtakarítás rendszerének lenini jelszava nemcsak korá­nak ügye. hanem szocialista tár­sadalmunk valamennyi tagjával szemben ma is érvényes köve­telmény. Hazánk erősebb és gazdagabb lesz, és meggyorsul előrehaladásunk a kommuniz­mus felé, ha megtanulunk ta­karékoskodni a munkaidő min­den percével, az anyag és a tü­zelőanyag minden grammjával, minden gépalkatrésszel, minden kopejkával. A párt felhívására válaszkép­pen országszerte össznépi moz­galom bontakozódott ki a szak­szervezetek és más társadalmi szervezetek cselekvő részvételé­vel a termelési tartalékok jobb kiaknázására, a népgazdaság­. ban a takarékossági rendszer megszilárdítására. A munkások, kolhozparasztok, mérnökök, technikusok és az irányító ká­derek kezdeményezése, a dol­gozók számos javaslata és konk­rét felajánlása világosan bizo­nyítják, hogy a város és a falu dolgozói és az egész szovjet nép valóban hazája gazdájának érzi magát, maximálisan törő­dik a termelési érdekekkel, tö­rekedik a nép vagyonának meg­őrzésére és gyarapítására. Ez annyit jelent, elvtársak, hogy helyes úton járunk. Ez annyit jelent, hogy a szovjet nép szi­lárdan halad a Lenin által ki­jelölt úton! Jól tudjuk, hogy a gazdasági feladatok teljesítése társadal­munknak nem a célja, hanem az eszköze. A pártunk által követ­kezetesen gyakorolt politika fő célja és alapvető értelme a dol­gozó ember szántára megterem­teni a munka, a tanulás, a pi henés, képességei fejlesztése és minél jobb érvényesítése leg­kedvezőbb feltételeit. Az utóbbi években ezen a té­ren nagy haladást tettünk és egész sor súlyos szociális prob­lémát oldottunk meg. Ebben az időszakban különös figyelmet fordítottunk az alacsony és kö­zép fizetésű dolgozók életszín­vonalának emelésére a váro­sokban és vidéken egyaránt. Tudjuk azonban, további nagy feladatok állnak előttünk. A társadalom fejlődésével és a kultúra terjedésével párhuza­mosan növekszenek az emberek szükségletei. Nagyon jól fejezte ki ezt Lenin, amikor azt mond­ta, a szocializmusban mindenki meg akarja javítani helyzetét, mindenki ki akarja használni az élet gazdagságát. Feladatunk nemcsak a mun­káért járó jutalom emelése, ha­nem egyúttal a lakosság szá­mára a legfontosabb árufajták termelésének kibővítése, a szol­gáltatások minőségének megja­vítása, a lakásépítés fejleszté­se és újabb intézkedések jóvá­hagyása a dolgozók egészség­védelmére. Természetes, hogy ezeket a feladatokat nem old­hatjuk meg egyszerre, sem pe­dig jó határozatokkal. Az egész párt és az egész nép kitartó igyekezetére van szükség. Az a fontos elvtársak, meny­nyit és hogyan termelünk, ho­gyan viszonyulunk a munkához társadalmi gazdagságunk fö forrásához. Ügy gondolom, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy csak azt fogyaszthatjuk el, amit gyártottunk, amit az em­ber keze és agya alkotott. A szovjet emberek életszínvonala saját kezükben van. Ma úgy élünk, ahogy tegnap dolgoz­tunk, holnap úgy élünk, ahogy ma dolgozunk. A párt maximális figyelmet fordít a gazdasági problémák­ra és egyúttal a nép energiáját a kommunista építés egész komplexumának megoldására irányítja. Arra törekszünk, hogy foko­zalosan kiküszöböljük az osz­tályok és a szociális csoportok közti különbségeket, s ezért szükséges, ahogy ezt Lenin is hangsúlyozta, hogy kiküszöböl­jük a különbséget a falu és vá­ros között, valamint a fizikai és szellemi dolgozók között. Ezek a feladatok természe­tesen csak a kommunista társa­dalomban oldódnak meg telje­sen. Ma is arra törekszünk, hogy e téren is haladást ér­jünk el. A párt és a szovjet állam szo­ciális politikájának alapja ab­ban rejlik, hogy a inai műsza­ki és tudományos előrehaladás alapján egyre közelebb kerül­jön a paraszt és a munkás te­vékenységének jellege, hogy megjavuljon az élet a vidéken, hogy növekedjen a vidéki élet kulturáltsága. Gyakorlatilag ez oda vezet, hogy fokozatosan ki­küszöböljük a város és a vidék, valamint a munkásosztály és a parasztság közti társadalmi, gazdasági és kulturális különb­ségeket. Egyúttal arra törekszünk, hogy leküzdjük a fizikai és a szellemi dolgozók közti különb­ségek. Ennek érdekében még sokat kell tennünk a gazdaság és a kultúra fejlesztéséért, a munkafeltételek megjavításáért. (Folytatás az 5. oldalon) 1970 IV

Next

/
Thumbnails
Contents