Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-21 / 93. szám, kedd

Szobrász, aki tud vádolni és szeretni Teodor Bánik műveinek kiállítása Bratislavában Szobrászaink középső nemzedékéhez tartozik s immár húszesztendős alkotó múlt áll mögötte. Több köztéri plasztikáját és emlékművét ismerjük. Ezenkívül komoly pedagógiai munkát fejt kí a Képzőművészeti Főiskola tanáraként. Jelen tárlatán, a bratislavai Gorkij utca 15 szám alatti kiállítási helyiségben több mint harminc szobor — az 1954-től 67-ig terjedő évek termésének válogatása — vall Teodor Baníkról, meggyőződéses realistáról. Művei őszinték, s úgy hatnak, mint az élményeket idéző napló. Kőben, agyagban, bronzban, gipszben fogalmaz. Különböző formákat választ, mert minden anyagnak más és más törvényei és esztétikai tulajdonságai vannak, s mindegyik másképp hat érzéseinkre. A konkrét valóságot kutatja. A sugalmazó jelenségből a jellemző, a lényeges motívumokat, részleteket őrzi meg, tehát nem passzív regisztrálója a látványnak. Érdeklődése, keresései széles körűek. Fő ihletforrása az ember, akinek külső és belső élete izgatja. Arcmások, a mindennap egyszerű munkásai, tevékenykedésük és pihenésük közepette, s irodalmi témák foglalkoztatják. Borongó Hamlet töpreng a lét és nem lét problémáján, kezében a vigyorgó koponyával. A döntő nagy élmény, a háború és a fasizmus sötét árnyéka hosszú évek múlva is kísértik. A fegyvermentes világot áhító művész megmintázza a feszülten kémlelő, tettrekész partizánokat és a meggyötört, roskadozó harcos szobrát. Központi témája az anya. Portrészerűen is, de inkább szimbolikusan jeleníti meg. Az anyaeszmét variálja, fejleszti és gazdagítja. Komoly, jóságos arcú, és sokat megélt idős aszszonyt mutat a „Mamám" mellszobra. Több változatban rögzíti az anya gyászát. A többé vissza nem térő fiúért érzeti kétségbeesését, megtört alakját, fájdalmassá torzult arcvonásait, fáradt, kérges, tanácstalanul lecsüngő kezét. Majd szembe kell néznie a hihetetlennel, a Jóvátehetetlennel. S remegve emeli meg a halott gyermeke arcát borító leplet. Az enyhén fénylő bronzzal külső pátosz és izgatott dinamizmus nélkül sikerült Baníknak az átélt érzés mélységes tragikumát kifejezni. A fájó emlékek felidézésén kívül humanista szemmel nézi és láttatja a békésebb kort. Karakterteremtő erényekkel, egyszerűsítéssel alakítja a gyermekével enyelgő, boldog anyát, s a kisded jövőjét kérdő pillantással latolgató fiatalaszszonyt. A jó csoportfűzésű, körtformázó, jelképes hatású plasztikát: a „Családot" geometriai absztrakcióval formálta. Az Öszi este derengéséből a búcsú szomorkás hangulata árad. Az egymást gyöngéden átkaroló fiú és leány alakja — mint az 1960 utáni alkotások zöme — stilizáltabb, laposabban alakított, élesen metszett függőlegesek tagolják. ízelítőt kapunk Baník kerámiájából is az Esti sziluettben. Az ezüstös zománcú, újszerűen formált kis plasztika a fiatalok bensőséges kapcsolatát érezteti. Játékos, kedves ötlet termése a játszótéri csúszdának szánt, jó formaérzékkel alakított Hal. A legújabb, itt bemutatott munkái a szintézisre törekvő Tavasz, a Reggel, az Este, s az Almok elvontabb, többnyire női testet formázó, lírikus alkotások, a természet, s a lélek jelenségeinek áhítatos tolmácsoló!. Baník nem űz öncélú játékot sem a formával, sem a technikával. Társadalmi tartalommal áthatott művei mély humanizmusról tanúskodnak. Tömény és forró emberséggel tud vádolni és szeretni. BÁRKÁNY JENŐMÉ LÁNC, LÁNC, FELSŐLÁNC... Erre a szándékosan megváltoztatott óvodáskort énekre valószínűleg minden olvasónk emlékezik? Ez is azoknak az igazát bizonyítja, akik a pedagógiai kutatómunkák eredményeivel összhangban hiszik és vallják, hogy az oktatást már zsenge korban szükséges elkezdeni, másrészt cáfolja azokat a tudománytalan nézeteket, melyek szerint a gyerekkel kicsi korában kár foglalkozni, mert mirt m«gnő, úgyis mindent elfelejti Kassa, Nagyida, Gombos, Perény, Chym, Felsőlánc — így magyarázta el egy kedves kassai ismerősöm a legközelebbi és legjárhatóbb utat Felsőláncra, ahol a magyar óvodában mintatanítást tartottak. Mielőtt bármit mondanánk a mintegy 90 házból álló faluról, a 4X5 méteres óvodáról és a 20 gyermeknek második otthont adó intézetről, a kezdeményezést kell megdicsérnünk, pontosabban azt, hogy a kassai járási iskolaügyi szervek a kultúrának még egy ilyen parányi szigetét is figyelemmel kísérik, érdekli őket: mi történik a Lánci Béla egykori kastélyából átalakított kultúrházKuituráíis hírek • A SALZBURGI EGYETEM és a Karajan Alapítvány zenelélektani kutató intézetet alapított, amely a különféle zenei elemeknek ós formáknak a legkülönbözőbb beállítottságú és műveltségű hallgatókra gyakorolt hatását tanulmányozza. • ANDREI SERBAN, a fiatal román rendező-nemzedék képviselő rendezte a leghíresebb New York-i kísérleti színházban a La Mama-ban Jarry Ubu Király című színmüvének és a Fevershami Arden című Erzsébet-korabeli tragédiának a bemutatóját. A modern amerikai színjátszás teoreikusai nagy elismeréssel nyilatkoztak Andrei Serben teljesítményéről. ban, iskolában és óvodában. Természetesen a kultúrát — ahogyan az a kitűnően sikerült, színvonalas mintatanításon is bebizonyosodott — mindenekelőtt a helyi tényezőknek, lakosoknak, áldozatkész szülőknek kell megteremteniük. A felettes szerveknek száz és száz óvodát, iskolát kell meglátogatniuk, ellenőrizniük, így ők csak módszertani irányítói, nem pedig közvetlen művelői lehetnek egy-egy falu vagy település kulturális életének. £s a felsőlánciak ebből a közvetlen munkából jelesre ' vizsgáztak. Mert Szilvás! Edit óvónő sokoldalú pedagógiai tudása ha nem ötvöződne a szülői munkaközösség és a helyi nemzeti bizottság támogatásával, akkor az óvodai oktatás a faluban eredménytelen lenne, sőt idővel meg is szűnnél Dicséret és elismerés illeti a felsőlánciakat, hogy törődnek gyermekeik neveltetésével, hogy kis falujukban a már korábban felsorolt kulturális intézményeken kívül még tanítói lakást is biztosítottak a pedagógusoknak. Hogy mi minden történt a mintatanításon? Reggeli torna, melynek keretében a kicsinyek a madárkák repülését utánozták, baba-altatás, éneklés, „utazás": megy a gőzös, megy a gőzös... és még sok minden más, melynek értékelése a szakemberekre tartozik. Az újságíróra inkább annak az örömteli híradásnak a feladata hárul, hogy a Besztercebányán 100 évvel ezelőtt megalapított első óvoda ezer és ezer emberpalánta számára nyitotta meg a művelődésnek azokat a varázslatos kapuit, melyek a korábbi századokban csak idősebb korban és kiváltságos személyek számára nyíltak meg és ma a Kassa melletti Felsőláncon, a csallóközi Töbörétén és hazánk minden pontján nyitva állnak a négy—ötéves Jancsikák, Évikék, Bandikák és Marikák szá nára ... (k. U Ifllllllffi Milyen idősek a tengerek! Tudományos szakkörökben régóta vita tárgya a világtengerek keletkezése, kora. Ezt a vitát tereli most új irányba Lev Zenkevics professzornak, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája levelező tagjának az a javaslata, hogy értékes segítségként használják fel a tengerek élővilágát — az óceánok vizében végbement folyamatok résztvevőit — a világtengerek korának meghatározásához. A földköpeny átrendeződésének eredménye? Vinogradov akadémikusnak, a világhírű szovjet tudósnak sokak által elfogadott elmélete szerint a világtengerek vize a földköpeny kőzeteiből keletkezett valamikor a földtörténeti régmúltban. A köpeny bolygónknak a földkéreg alatt elhelyezkedő, mintegy háromezer kilométer vastagságú övezete. Teljes vízkészletét Vinogradov akadémikus húszmilliárd köbkilométernyire becsüli, ezzel szemben az óceánok, a szárazföldek és a légkör vízkészlete csupán másfél milliárd köbkilométernyi, vagyis a földköpenynek vízkészlete egytizedét kellett csak elveszítenie, hogy a jelenlegi felszíni vízkészletek létrejöhessenek. Ha tehát a földköpenynek a kéreggel határos övezeteiből valamilyen geológiai katasztrófa következtében sajtolódott volna ki a víz, ez az övezet most nem tartalmazhatna vizet. Lehetséges talán, hogy az egész földköpenyből vált volna ki egyenletesen a felszíni vízmennyiség? Ez csak úgy lenne elképzelhető, ha valamikor, a geológiai régmúltban, valamilyen ismeretlen folyamat következtében „megkeveredtek" volna a több ezer kilométer vastagságú kőzetrétegek. Ilyen folyamatot azonban el sem tudnak képzelni mai ismereteink szerint a geológusok. A geofizikusok egyenesen kétségbe vonják, hogy a földtörténet korai szakaszában sűrűn folyós, 3000— 4000 kilométer vastagságú földköpeny az évmilliók során egyenletesen átrendeződhetett volna. A sótartalom, mint mérőeszköz Marad tehát a másik elmélet, amely szerint a víz a Föld forró ősatmoszférájában levő vízgőzök kicsapódása révén jött volna létre. Ezek szerint a világtengerek kezdetben édesvizűek voltak, s vizük csak később vált sóssá. A tengerek felszíne ugyanis állandóan párolog, a vízpára a szárazföldek felett lecsapódik, s a körforgás következményeként a folyók újabb és újabb sómennyiséget juttatnak a tengerek vizébe — így a tengervíz sótartalma gyorsan nótt. Helyesebben növekedett volna, mert az oldott só egy része — számos organizmus vázával együtt — lerakódott a tengerfenéken. Minthogy pontosan tudjuk, mennyi sót hordanak a folyók évente a tengerekbe, milyen sómennyiséget tartalmaz oldott formában jelenleg a tengervíz és mennyi só rakódott le az idők folyamán a tengerek medrében, így könnyen kiszámítható az is, hány év telt el azóta, hogy a folyók az első tonna sót a tenger vizébe juttatták. A számítás eredménye azonban valószínűtlenül kicsi érték: mindössze 360 millió év óta hordják a folyók a sót a tengerekbe. A világtengerek jelenlegi sótartalmát, továbbá vízkészletét nyilvánvalóan csak úgy lehet megmagyarázni — jelentette ki Zenkevics professzor —, ha mindkét elméletet, vagyis a víznek a földköpenyből való kisajtolódását is, a légkörben levő vízgőzök kicsapódását is elfogadjuk. A világtengerek korára vonatkozóan azonban csak a bennük végbement fejlődés alapján lehet pontos adatokat kapni — állítja Zenkevics professzor. Vagyis számításba kell venni az élet fejlődésének adatait, az evolúció ütemét, az állatvilág új törzseinek, fajainak, alfajainak kifejlődési sebességét. A Kaspi-tenger bizonyít Szerencsére, a természet maga is végzett néhány olyan kísérletet, amelyből többé kevésbé megbecsülhető az evolúció sebessége. A Kaspi-tengerbe például az élőlények egy csoportja jutott be az Arktisz térségéből, körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt. Ezek az élőlények egészen más körülmények között fejlődtek tovább az elmúlt évezredekben, mint amilyenek között korábban éltek. Az elmúlt évezredekben hat új alfaj alakult kl belőlük, de egyetlen új faj sem jött létre. A Kaspi-tenger egyébként mintegy 6—8 millió évvel ezelőtt vált beltengerré, vagyis az ott élő állatok ennyi idővel ezelőtt választódtak el az elsődleges tengeri élővilágtól, önálló fejlődésük 6—8 millió éve alatt az ott élő állatok valamennyi alfaja megújult, új fajok is kifejlődtek, de egyetlen új törzs sem alakult ki. Ebből és más adatokból is az a következtetés vonható le, hogy az új alfajok kifejlődéséhez néhány tíz- vagy százezer évre, új fajok fejlődéséhez néhány millió vagy tízmillió évre, új törzsek kifejlődéséhez pedig még ennél is jóval hosszabb időre van szükség. Több milliárd éves múlt Azt a feltevést, hogy a geológiai régmúltban az evolúció gyorsabb lett volna, el kell vetni. Sőt valószínű, hogy az idők folyamán még meg is gyorsult. A korai szakaszokban feltehetően sokkal lassúbb volt az élet fejlődése a Földön. Az élet keletkezésétől tehát addig az időpontig, amíg a tenger a szárazföldekre küldte szülötteinek első hullámát, néhány milliárd évnek kellett eltelnie. Még röviddel ezelőtt is azt a végkövetkeztetést, hogy a tengerek több milliárd évvel ezelőtt alakultak ki, sokan képtelenségnek tartották volna. A szakértők véleménye szerint ugyanis a • szilárd földkéreg mintegy hárommilliárd évvel ezelőtt jött létre. A szovjet tudósok új feltevései szerint azonban a Föld eddigi, becsült korát minimálisan meg kell kétszerezni. Valószínű, hogy a világtengerek is ilyen idősek — pontosan nem tudjuk még. A korszerű csillagászati és geofizikai adatok nem mondanak ellent az élővilág fejlődése által szolgáltatott bizonyítékoknak. Ezek szerint pedig a világtengerek kialakulása óta néhány milliárd évnek kellett leperegnie az idő homokóráján. Élőlények a „halál völgyében" Az utóbbi tízezer évben a Pamír 500—800 méterrel lett magasabb. A világ egyik legnagyobb hegyrendszerének ma is tartó növekedése eléri az évenkénti 50—100 millimétert — erre megállapításra jutott Kirill Sztanyukovics, a neves szovjet földrajzkutató, aki hoszszú évek óta kutatja, tanulmányozza a Pamír-hegységet, a „világ tetejét". Megállapításait alátámasztják Vagyim Ranov szovjet régész rendkívül érdekes felfedezései is. A négyezer méter magasban levő markanszui „halál völgyében" még nyáron is csontrepesztő a fagy, a hideg. A heves szélviharok állandóan port, homokfelhőt kavarnak, egy helyütt homokdombokat építenek, másutt pedig- elbontanak. A „halál völgyében" nyoma sincs az állatvilágnak. Ember még meleg öltözetben, vastag prémbundában sem tartózkodhat itt hosszabb ideig. És ebben a völgyben mégis ősember-maradványokat fedeztek fel nemrégiben. Vagyim Ranov vizsgálatai szerint mintegy tízezer évvel ezelőtt éllek ezen a tájon az ősemberek. Megtalálták ősi Finnország első kör alakú épülete Helsinkiben áll. A 11 emeletes épületben egészségügyi szervezetek székelnek. tábortüzük maradványait is. Egykor borókafenyő- és fűzfaágakkal tüzeltek, ma ezek a fák csak a Pamír-hegység jóval alacsonyabb régióiban nőnek. A négyezer méter magasságban levő sahtisszai barlangban kőkori sziklaképeket is felfedeztek. Az egyik rajz madárnak öltözött vadászt ábrázol. A rajz nagyon részletes, jól megkülönböztethető rajta a hosszú nyak, a hosszú, egyenes lábak, fején a csőr és a tollbóbita, kezét pedig éppen dobásra lendíti. Nagyon valószínű, hogy a kőkor mestere struccöitözetben ábrázolta a vadászt, s mellette még más állatokat, medvéket, jakokat és vaddisznókat is. Napjainkban azonban már sem struccok, sem pedig vaddisznók nincsenek a Pamír-hegységben. Ha arra gondolunk, hogy később talán az emberek kipusztíthatták őket, akkor sem valószínű, hogy négyezer méteres magasságban megélhetnének. A Pamír különös növényvilága is alátámasztja közvetve Sztanyukovics professzornak azt az elméletét, hogy a „világ teteje" magasabbra emelkedett az elmúlt évezredekben. A 4200 méteres magasságban feltörő meleg források környékén ugyanis több helyütt nádat találtak, pedig ez a növény nem él meg 3600 méteres magasság felett. A nedves völgyekben olyan növények is tenyésznek, amelyeknek magvai sohasem csíráznak kl ilyen mostoha körülmények között Sztanyukovics azon a véleményen van, hogy a nád és a többi cserje csak a meleg források környékén maradt meg az eredeti növényzetből a nedves talajon, s azokat a régi időket idézik, amikor az éghajlat még jóval enyhébb volt a „világ tetején". A tudományos kutatók véleménye szerint a Pamír klímájának s nyomában növényvilágának megváltozása oly intenzív, hogy még egyetlen emberöltő leforgása alatt is jól érzékelhető. (dj) 1970. IV. 21.