Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-18 / 91. szám, szombat

A LENINIZMUS A MA ÉLŐ TANfTÁSA (Folytatás az 1. oldalról) a legnagyobb monopóliumokat az agresszív imperialista militarista körökhöz köti. Az Imperializmus hatalmas összegeket fordít a fegyverkezésre, tömegpusztító fegyvereket gyárt, s állandóan veszélyezteti a békét és a több száz millió ember életét. Egyrészt nagy mennyiségű fegyvert gyárt, másrészt óriási értékeket pazarol el. A kapitalista rendszer államaiban a lakosság nagy része határtalan nyomorban él és éhezik. Ezzel szemben a szocializmus megszüntette a kizsákmányolás, az elnyomás, a nyomor és az éhezés rendszerét, és egyúttal az egész imperialistaellenes, demokratikus békefront támasza. Az emberi civilizáció védelmében, az emberiség jövőjéért folytatott humánus harcban döntő szerepe van a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének. Ellenségeink a februári győzelem eredményei ellen törtek Tudjuk, hol a helyünk A két világnak az emberiség jövőjéről döntő konfrontációjában mi tudjuk, hol a helyünk. Tudjuk, milyen fontos volt nemzeteink számára, hogy a közös fasisztaellenes küzdelem Időszakában a nemzeteink szabadságáért folytatott harcban, és a felszabadulás utáni fejlődésben a szovjet hadsereg segítségével olyan utat választottunk, amely országunkat a Szovjetunió és az Imperiallstaellenes és demokratikus erők mellé vezette. Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulója számunkra nemcsak a nagy ember, a forradalmár, a jelentős gondolkodó ünneplését jelenti, hanem egyúttal arra is ösztönöz, hogy a szocialista építés gyakorlatában következetesen megvalósítsuk Lenin gondolatalt. A közeljövőben Csehszlovákiának a szovjet hadsereg általi felszabadítása és a fasizmus fölött aratott győzelem 25. évfordulója alkalmából megkíséreljük majd, hogy értékeljük azt az utat, amelyet Lenin tanításával összhangban tettünk meg. Elvtársaki A csehszlovák forradalmi mozgalom történelmében a legjobb, leghaladóbb tények összefüggnek Lenin személyisége és tanítása mély és átalakító hatásával. Csehszlovákia Kommunista Pártja történelmében mindig jelentős volt Vlagyimir Iljics Lenin hatása. Pártunk azáltal vált a munkásosztály élcsapatává, hogy fokozatosan lenini típusú kommunista párttá fejlődött, szervezeti felépítésében, Ideológiai munkájában és politikai gyakorlatában leküzdötte az opportunizmus befolyását s megerősítette marxista és bolsevik osztályjellegét. Lenin személyesen is elősegítette ezt a fejlődést. A Lenint személyesen ismerő csehszlovák kommunisták visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Vlagyimir Iljics jól ismerte munkásmozgalmunk történetét, azokat a gyökereket, melyekből Csehszlovákia Kommunista Pártja kinőtt, valamint azokat a veszélyforrásokat is, melyek marxistaellenes pozíciókra vezethették volna a pártot. 1921-ben a Kommunista Internacionálé 3. kongresszusán arra figyelmeztette küldötteinket, hogy amennyiben Csehszlovákia Kommunista Pártjában bizonyos baloldali Irányzatokat figyelnének meg, ezeket mint a mozgalom súlyos hibáját kell elbírálni. Viszont a jobboldali opportunizmus passzivitásba vezeti a pártot — mondotta —, és ahhoz, hogy megadja magát a burzsoáziának és elárulja forradalmi céljait. Pártunk történelme azt bizonyítja, hogy amikor eltért a leninizmustői, amikor tevékenységében opportunizmus nyilvánult meg, ez mindig ártott pártunknak és népünknek. Pártunk becsületére válik, hogy mindig, a legválságosabb helyzetekben is megőrizte egészséges lenini derékhadát, elég ereje volt ahhoz, hogy leküzdje a hibák következményeit és az opportunizmust. Nem véletlen, hogy a közelmúltban a jobboldali opportunisták olyan ádáz támadásokat intéztek pártunk történetének azon szakaszai ellen, amikor a pártvezetőségnek sikerült leküzdenie az opportunizmust. Mint ismeretes, elsősorban Csehszlovákia Kommunista Pártjának 10. kongresszusát támadták, amelynek jelentősége csaknem azonos a bolsevikek ismert prágai f6.) konferenciájával; ezen Lenin döntő csapást mért az orosz mensevikekre. Hazánk népe Münchenből levonta a tanulságot Amikor pártunk következetesen érvényesítette tevékenységében a lenini, valóban munkás- és osztályjellegü, Internacionalista politikát, amikor forradalmi módszerekkel fejlesztette a munkások harcát a tőke ellen és a szocializmusért, akkor a munkásosztály és az értelmiség egyre nagyobb támogatását élvezte. Nem telt el egy nap sem anélkül, hogy a burzsoázia és kiszolgálói még az úgynevezett munkáspártokban is ne beszéltek volna a kommunista párt nemzetellenes hazafiatlan tevékenységéről. A burzsoázia és kiszolgálói attól a szándéktól vezérelve, hogy félrevezessék a népet és leplezzék ellenséges viszonyukat a néppel szemben, minden eszközt megragadtak, hogy lerombolják a párt és a haladó emberek tekintélyét, azzal vádolva őket, hogy „eladták magukat Moszkvának". Amint bebizonyosodott, az antikommunizmus negyven év után sem talált ki semmi újat! Még a legrutinosabb demagóg sem törölheti ki nemzeteink emlékezetéből aít a tapasztalatot, amelyet számukra München jelentett. Éppen ekkor nyilvánult meg teljes mértékben a csehszlovák állam gyengesége, a szociális és nemzetiségi ellentétek, és az, hogy a burzsoá vezetők nem tudták megvédeni az állam szuverenitását és a nép demokratikus jogait. A burzsoázia nem tudott szembeszállni a köztársaságot fenyegető veszélyekkel. Saját osztályérdekelt, nemzeteink érdekei elé helyezte. Nemzetközi politikai irányzata is kudarcot vallott. A burzsoá Csehszlovákia szövetségesei — Franciaország és Nagy-Britannia — nem tartották fontosnak, hogy Csehszlovákiát megvédjék a fasizmustól, és a legnagyobb veszély pillanatában elárulták köztársaságunk nemzeteit. München után az út a Csehszlovák Köztársaság széteséséhez, a cseh országrészek náci megszállásához, a fasiszta, ludák állam kialakításához vezetett. Azok, akik éveken keresztül a nemzet elárulásával vádolták a kommunistákat, olyan árulást követtek el, ami páratlan nemzeteink történelmében. A kommunisták idejében felhívták a figyelmet a burzsoázia árulására és rámutattak, hogy a kiutat a Szovjetunióval való szövetség Jelenti. Majd a köztársaság szétesése után gyakorlatilag az egyedüli szervezett erőt ők képezték. S ez az erő vezette a fasisztaellenes ellenállást. A kommunista párt tagjainak egyharmadát áldozta fel Csehszlovákia nemzeti és állami létéért folytatott harcban. Természetesen népünk és dolgozóink levonták a tanulságot a burzsoá köztársaság tapasztalataiból és a második világháború harcaiból. Megértették, kinek az oldalán van az igazság. Népünk többsége számára nyilvánvaló, hogy állami és nemzeti szuverenitásunk egyedüli biztosítéka a Szovjetunió, Lenin országa, amely a második világháborúban a fasisztaellenes harc súlyát viselte, és amely a fasizmus fölött aratott győzelmével megmentette az európai civilizációt. A nemzetek szabadságáért folytatott küzdelemben Csehszlovákia Kommunista Pártja harcával és áldozataival, valamint osztály- és Internacionalista politikájával társadalmunk vezető politikai erejévé lett. Elvtársaki Nemzeteink az 1945. évi felszabadulással megkezdték történelmünk új szakaszát. A sok harc után 1948 februárja a népi demokratikus forradalom céljainak elérését és ezáltal a hatalom átvételét jelentette a munkásosztály számára. Annak a lenini elméletnek a győzelmét jelentette, mely szerint a demokratikus forradalom szocialista forradalomba megy- át. Éppen ezért a hazai és a külföldi reakció szemében mindig szálka volt és ma is az február. Nem véletlen, hogy a közelmúltban ellenforradalinárok támadásainak egyik fő célja a februári győzelem eredményeinek meghiúsítása volt. A szocialistaellenes erők a revizionistákkal és az opportunistákkal együttműködve arra törekedtek, hogy megbontsák azokat a lenini alapelveket, amelyek szerint építettük a szocializmust közös hazánkban. Arra törekedtek, hogy elhitessék a néppel azt a valótlan állítást, mely. szerint a legutóbbi két évtized alatt nem oldottunk meg egyetlen emberi problémát sem. Kételyeket akartak ébreszteni és csökkenteni akarták a dolgozók millióinak hitét abban, hogy fel tudjuk építeni. az ú] társadalmi rendet. Visszaéltek azokkal a hibákkal, melyeket társadalmunk elkövetett ezen az úton és ezeket a hibákat arra használták fel, hogy megtámadják a szocializmus alapjait. Ha elfogulatlanul nézzük az elmúlt negyed évszázadot, és amikor összehasonlítjuk a forradalmi változásait a múlttal, nyilvánvalóvá válik, hogy a szocialista építés évei a hibák és túlkapások ellenére is történelmünk legjelentősebb időszakát jelentik, melyre Joggal büszkék vagyunk. Az utóbbi években többször szemünkre vetették, hogy „örök igazságokat ismételgetünk". A hiba nem az volt, hogy gyakran emlegettük a lenini elveket. A hiba ott kezdődött, amikor ezekből az elvekből frázisokat csináltunk — pedig Lenin gyakran figyelmeztetett, hogy minden frázissá válhat — amikor a gyakorlat nem felel meg a szavaknak. Tragikus volt, amikor már Lenin szavait nem emlegettük, sőt megpróbálták tagadni. A közelmúlt megmutatta, milyen időszerűek és fontosak a szocializmus építésére vonatkozó általános, százszor emlegetett lenini Igazságok, melyeket a szocializmus új modelljéről hangoztatott frázisok semmiképpen sem nyomhatják el és nem helyettesíthetik. A szocializmus építésének feltétele az eszmeileg és szervezetileg szilárd kommunista párt A leninizmus Ilyen megdönthetetlen Igazságai közé tartozik az is, hogy a szocializmus építése megkezdésének, valamint céltudatos és szilárd folytatásának alapvető feltétele az eszmeileg és szervezetileg szilárd s egységes kommunista párt léte, amely következetesen a marxizmus—leninizmus elvein épül. Csakis az ilyen párt tudja egyesíteni a munkásosztályt és az egész dolgozó népet és kiharcolni azt a politikai hatalmat, amely alapvető feltétele a szocialista állam építésének. Az ilyen állam osztálytartalmát nem képezheti más, mint a munkásosztály diktatúrája. A proletárdiktatúra, amint Lenin számtalanszor hangsúlyozta, ezerszer demokratikusabb, mint bármelyik burzsoá köztársaság, mivel demokráciát jelent a társadalom többsége a dolgozók számára. A közelmúltban a társadalom „demokratizálásáért" indított nagy kampányoknak voltunk tanúi. Sok hamis Jelszót hirdettek a szabadságról, a demokráciáról stb. Minden ilyen jelszó, amennyiben nincsen osztályjellege, könnyen a demagógia eszközévé válik. Lenin mindig feltette a kérdést: kinek demokrácia, kinek szabadság? Válasza mindig egyértelmű voltl Szabadságot és demokráciát a dolgozóknak, semmilyen szabadságot és demokráciát a kizsákmányolóknak, a szocializmus megbontóinak, a nép ellenségeinek. Az 1968. évi demagógok nem adták meg a választ arra a kérdésre, hogy kinek akarták a szabadságot és demokráciát. Bomlasztó tevékenységük következménye a szocialistaellenes és ellenforradalmi erők fellépése, az általuk szított terror nem hagy kétségeket afelől, hogyan képzelnék el ők a demokráciát. Nem felejtettük el a München előtti köztársaság demokráciáját, amely csendőröket vezényelt ki és parancsot adott nekik, hogy lőjenek az éhező munkanélküliekre. Az ilyen demokráciát akarták feltüntetni a nyugati demokrácia példájaként különösen az ifjú nemzedék előtt. Elmélyítjük és továbbfejlesztjük a szocialista demokráciát Ma, politikánk kulcsfontosságú feladatának tartjuk a szocialista demokrácia elmélyítését és fejlesztését. Csak a szocialista demokrácia teremti meg az optimális feltételeket ahhoz, hogy a nép állandóan fejlessze aktivitását és kezdeményezését a szocialista állam igazgatásában, a gazdaság irányításában, és ahhoz, hogy mindenki fokozott felelősséget érezzen a legjobb eredmények eléréséért. A jobboldali opportunisták által hirdetett „demokratizálási" jelszó bomlasztóan hatott minden téren, különösen a népgazdaságban. Ezt a jelszót nem azzal a céllal hirdették, hogy valóban nyomást gyakoroljanak gazdaságunk tervszerű irányításának tökéletesítésére, a termelés hatékonyságának növelésére, hanem azzal a céllal, hogy lazítsák a fegyelmet, hozzájáruljanak az irányítás megszüntetéséhez, fokozzák az anarchiát és a felelőtlenséget. így ez a Jelszó az ellenforradalmár erők eszközévé vált, melyek a szocialista hatalom alapjainak megbontására törekedtek, „pluralizálni" akarták politikai rendszerünket és a kommunista pártot meg akarták fosztani a társadalmi vezető erő szerepétől. A jobboldali opportunistáknak a népgazdaság megbontására kifejtett törekvése közvetlenül összefüggött politikai céljaikkal. Mint ismeretes Lenin a párt második programjának tartotta a népgazdasági tervet. Lenin a szocializmus felépítése feltételének nevezte az anyagiműszaki alap megteremtését a kultúra és a műveltség olyan fejlődésével, mely lehetővé teszi, hogy a szocializmus távlatilag megelőzze a kapitalizmust a munkatermelékenység növekedésével. A történelmi távlat azonban nem cserélhető fel irreális fantáziával. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet lehetőségeinek reális értékeléséből kell kiindulnunk. Valamennyien tudjuk, hogy az Iparosítás, a fejlett gépi termelés kiépítése útjának történelmi feltételei adva voltak, és az út során nehézségekkel találkoztunk. A kisüzemi termelésből a szövetkezeti gazdálkodásba való átmenet időszakában a mezőgazdaságnak is nehézségekkel kellett megküzdenie. Bármilyenek is voltak ezek a nehézségek, a tények azt bizonyítják, hogy a szocialista építés programja, melynek megvalósításában milliók vettek részt, nagyon pozitív eredményeket hozott ás ezek aránylag magas életszínvonalat biztosítottak népünknek. A szocializmus anyagi-műszaki fejlesztésével együtt fejlődött tudományunk, kultúránk és iskolaügyünk is. Társadalmunk osztályösszetételének lényeges megváltozásával, a burzsoáziának, mint külön osztálynak a felszámolásával törvényszerűen elmélyült a két nemzet, a csehek és szlovákok, valamint a többi nemzetiség egysége és barátsága. Ennek alapját az ismert kassai kormányprogram képezte. Ezen a téren a jó, és a rossz tapasztalatok évei után a nemzetiségek egyenrangúságának lenini elve a föderációs államjogi rendezésben nyert kifejezést. Az első tapasztalatokat gyűjtjük, értékeljük és nem riadunk vissza attól, hogy helyrehozzuk azt, ami akadályozza államunk megszilárdítását, gazdaságunk fejlesztését és a nép szükségleteinek kielégítését. Tagadhatatlan, hogy ezen a téren tett lépésünk jelentős volt, s a szocialista állam nemzetiségi politikájára vonatkozó lenini eszmék megerősítését Jelentette. Ezért állandóan tudatosítanunk kell, hogy kötelességünk mindent megtenni a nemzeteink baráti szövetségének megszilárdításáért, a nemzetek és nemzetiségek fejlesztése, valamint a szocialista internacionalizmus elvein alapuló állami egység elmélyítéséért. A szocializmus bebizonyította életerejét Elvtársak! Az elért nagy sikereket éles harcban, bonyolult bel- és külpolitikai körülmények között vívtuk ki. A hazai és a külföldi reakció minden eszközzel akadályozta a szocialista építést: hidegháború, gazdasági embargó, szabotálások, dlverzió, a kollektivizáció fékezése stb. ez kísérte a mi munkánkat. Az osztályharc fokozatosan megváltoztatta formáját és intenzitását, de az építés egész időszaka alatt nem szűnt meg. Nálunk is bebizonyosodtak Lenin szavai, hogy a megdöntött osztályok nem mondanak le önként pozícióikról és nem távoznak harc nélkül a történelem színpadáról. A veszélyek és a nehézségek ellenére ls a szocializmus építése feltartóztathatatlanul haladt előre és bebizonyította életerejét. Dolgozóink számára vonzó, érthető, és egyetlen elfogadható lehetőséggé vált. Nem lenne lenini eljárás, ha nem keresnénk önbírálóan azoknak a hibáknak és hiányosságoknak az okét, amelyeket a párt elkövetett és melyek miatt nem tudtuk jobban, teljesebb mértékben kihasználni a szocializmus előnyeit és lehetőségeit. Az egyik súlyos hiba volt, hogy különösen 1948 februárja után, a párt megengedte, hogy politikailag ingatag karrieristák kerüljenek be a párt soraiba, akik a párttagságban csak személyes előnyeiket nézték. Sok olyan került be a pártba, akiknek nézetei távol állnak a marxizmus—leninizmushoz. A szocializmushoz vezető út könnyűságére vonatkozó illúziók befolyása alatt a pártban és kívüle is gyengült az eszmei-nevelő munka. A szocializmus építése bonyolultságának lebecsülése okozta többek között azt, hogy a párt nem reagált idejében a nehézségek előjeleire, s nem vette észre, hogy a fejlődés már mit küzdött le és mit kell sürgetően megoldani. Ez megnyitotta az utat a szubjektivizmus, a koncepció nélküliség, a vezetőség nagyzási mániája előtt, és ez volt a hatvanas évek válságos fejlődésének az oka. Nem akarunk minden hibában rossz szándékot látni. Sok volt a lelkesedés és a Jó szándék. Kevesebb volt azonban az olyan tapasztalat, melyeket a mi körülményeink között is kipróbáltunk volna, nem volt kellő' felelősségérzet a vezetőségben. Mindez törvényszerűen befolyásolta a marxizmus-leninizmus alkotó fejlesztését, amelyre ráadásul még ránehezedett a személyi kultusz hatása. Az elméleti terület, a marxiz- ív. 18. mus—leninizmus alkotó fejlesztésének , elhanyagolása követ- A (Folytatás a 3. oldalon) ~ un 1970.