Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-02 / 77. szám, csütörtök

VILÁGOS PROGRAM Fizetést—csak jó minőségi munkáért A sziréna felüvöltött néhányszor, elcsendesültek néhány percre a gépek. Itt a tízórai Ideje. Az ütött-kopott táskákból előkerül a kenyér, a szalonna, a kolbász, a zsíros kenyér. Elnézegetem evés közben a Trnava! Gépkocsigyár munkásait. Ogy, olyan tempósan, ősi mozdulatokkal vágják a szalonnát, hogy le se tudnák tagadni, miszerint az apjuk, az öregapjuk (sok esetben maguk is) nemrég még parasztemberek voltak. Szalonnát enni ily módon csak szántóvető ember tud. — Maga mit tud az üzem akcióprogramjáról ? A fiatalember — különben motorszerelő — kezében félütón megáll a bicska, szájában ls a falat, majd komótosan, jó Ideig gondolkozva válaszol: — Én a programot elolvastam, gondolkoztam a dolgokról. Véleményem szerint ez világos beszéd. Többet kell termelni. Ha ehhez meglesznek a feltételek, a program — Jó program. Ha pedig nem ... £s legyint. Ebből a legyintésből sok mindenre lehet következtetni. Viszont nem vagyok gondolatolvasó, nem tudom, mi minden fordult meg a szerelő fejében. Mert mondom, itt jórészt még tegnapí-tegnapelőtti szántóvetők állnak a gép mellett, akik tízszer is meggondolják, mielőtt egyszer nyilatkoznának. — Gátolja valami a munkát? — Hajajl Hogy gátolja-e?l Ezt közfelkiáltással mondták. Egyikük a raktárak felé mutatott: „Nézze, a szinte már kész terméket nem tudjuk elszállítani. Ugyanis — mint már sokszor — most is megtörtént, hogy a motorokat nem tudjuk komplettizálni. Valami mindig hiányzik." František Volný, a vállalati igazgató, lényegében szintén erre panaszkodik: „Valami mindig hiányzik..." Pedig a gépkocsigyár már valóban kezd gépkocsigyárrá vélni. Az idei terv szerint az üzem össztermelésének csaknem 47 százalékát már az autótermelés adja. Az üzem — erről már több ízben írtunk — Jórészt már átdolgozta a termelési programját. Régebben mosodai berendezéseket gyártott meg más közszükségleti cikket. Dolgozóinak egynegyede ma már gépkocsigyártással foglalkozik. Ez a termelési ágazat — mint bárhol másutt a világon — csak bonyolult kooperációs tevékenység segítségével képes a tervteljesítésre. — Legtöbb gondot a csehországi öntödék okozzák. Onnan jön hozzánk a félkész termék. Ha csak néhány napot késik is egy-egy szállítmány, az üzem képtelen jó munkát végezni. Megtörténik, hogy egy aránylag jelentéktelen alkatrész miatt torlódnak össze a gyárban a félig kész motorok, alvázak. Ezek azonban olyan problémák,' amelyeket csak egy országos érvényű intézkedésekkel lehetne megoldani. Vannak azonban kérdések, amelyek megoldása a gyáriak erejéből is futja. A vállalati pártszervezet kezdeményezésére és a gazdasági vezetés támogatásával — országos viszonylatban is az elsők között — kidolgozták a gépkocsigyár akcióprogramját. — ön ezt hogyan értékeli? kérdeztem az igazgatót. — Ez több mint hasznos kezdeményezés, mert az üzemben száz ás száz embert mozgósít több tucatnyi égető kérdés megoldására. Ha jól körülnézek, akkor a gyárban — kisebb méreteikben — ugyanolyan problémákkal küzdünk, mint az egész csehszlovák népgazdaság. Vegyük csak nagyító alá ezek egyikét — az építkezések időtartamának meghosszabbodását. A múlt év végén alapos felmérést végeztünk. Kiderült, hogy a be nem fejezett építkezésekbe 14 millió 800 ezer koronát kitevő érték van befagyasztva. Az akcióprogram szerint (mert itt lényegében lemaradásról van szó) ezt az összeget az öv közepéig felére csökkentjük, az év végére pedig egészen felszámoljuk. — Tervnek ea. valóban szép, de ... — ... de teljesítjük is, mert teljesíthető. Ugyanis az akcióprogram — nem maradt a gazdasági vezetők íróasztalában. Mindenki: az anyagbeszerzők, a tervezők, az építőcsoport tagjai tudják, mi a teendő. Az már az operatív vezetéstől függ, hogy miként ellenőrzi a terv — jelen esetben az akcióprogram teljesítése tervének — ellenőrzését. Az akcióprogram egy másik pontja a munkaidő kihasználásával függ össze. -Egy réges-régi kérdés megoldásáról van itt főképp szó. A vállalat már az ötvenes évek óta hadakozik az államvasutakkal, meg az autóközlekedési vállalattal, hogy módosítsák a menetrendet. Ugyanis a dolgozóknak sem műszakkezdés előtt, sem pedig a műszak befejezte után nincs elég idejük a munkába való felkészülésre, illetve a hazaindulás előtti tisztálkodásra, átöltözésre. Ennek következménye, hogy a munkát később kezdik és korábban hagyják abba. Egy régebben végzett felmérés szerint ez sok munkásnál műszakonként 50—70 percet jelent. Ilyenkor állnak a gépek, így nem csoda, ha a tervet nem teljesítik. Az akcióprogram szerint a vállalat a legközelebbi időszakban az üzemhez közelebb „hozza" az autóbuszmegállót. Eddig ugyanis a dolgozóknak a megállóig 15—20 perces utat kellett megtenniük, így érthető, hogy a tényleges munkaidőt megkurtították. Az új buszmegálló építését — és a hozzá vezető út építését — mér meg is kezdték. Az akcióprogram különösen sokat foglalkozik — más vonatkozásokban is — a munkaidő kihasználásának kérdésével. A mesterek majd következetesen ellenőrzik, hogy a jövőben semmiképpen se fordulhassanak elő visszaélések. — A szigorúbb ellenőrzést a dolgozók hogyan fogadták? — Volt, aki azt mondta: „Csendőrt állítasz mögénk? De az ilyenek kevesen voltak. A legtöbben megelégedéssel fogadták az intézkedést. Tény, hogy a laza fegyelem sok kárt okozott. Ezt az egyszerű kétkezi munkástól az igazgatóig mindenki látja. És jó tudni, hogy a szigorított ellenőrzés szükségességét a munkások többsége is látja. Az akcióprogram egyik igen fontos tétele a bérek és a munkatermelékenység viszonyának, kölcsönös alakulásának rendezése. Legnagyobb fontosságot e téren a premizálási módszereknek tulajdonítanak. A gazdasági vezetés egy-egy munkafolyamatnál célprémiumokat tüz ki, mert ezek segítségével egyrészt a munkaidő alapos kihasználását, másrészt pedig az alapeszközök kihasználását biztosítják. A program több tucatnyi fontos tétele közül csak néhányat, a leglényegesebbeket említettük. A gyér első három hónapi gazdasági eredményei azt bizonyítják, hogy a céltudatos munka meghozza gyümölcsét. A vállalati akcióprogram — természetesen — nem mindenható. A tmaval dolgozók saját erejükből nem lesznek képesek az összes fogyatékosság megszüntetésére. Ahhoz az egész csehszlovák népgazdaság arányainak, dinamikájának helyreállítása szükséges. A Trnaval Gépkocsigyár példát mutat. Példát abban, hogy miként kell mindenkinek a saját munkahelyén rendet teremtenie. Hiszen a népgazdaság — üzemeikből áll. Ha mindenütt a nagyszombatiakhoz hasonlóan fognának hozzá a hibák megszüntetéséhez, a gazdasági fellendülés is bizonyára hamarosan bekövetkezne. Az autógyáriak bebizonyították már, hogy a régebben végzett munkánál igényesebb munkát Is tudnak végezni, hogy a hazai autógyártásba is bele tudnak „szólni". Ez kétségkívül latba esik majd akkor is, ha rövidesen a kormány majd arról dönt, hogy hol épüljön fel hazánkban egy újabb gépkocsigyár. TÓTH MIHÁLY Cseppekből lesz a tenger Az ismert közmondást napjainkban a kelet-szlovákiai üzemek dolgozói a magukévá tették. Tudatosították, ha minden munk&s, munkahely, fizemrészleg, gyáregység és vállalat csak egy kevéssel ad többet, mint tegnap, s ha sikerül holnap egy kevéssel még többet adnia, mint ma, akkor népgazdaságunk az apró „cseppekből" tengert, más szóval a vállalások összesítésével óriási anyagi értéket kap. Ezzel akarják köszönteni felszabadulásunk 25. évfordulóját. E napokban Kassa két „mammutüzemének" üzemrészlegén győződhettünk meg arról, hogy u felszabadulási munkaverseny örvendetes valóság. A Kelet-szlovákiai Vasmű kokszoló részlegén nem „leányálom" dolgozni. A legkorszerűbb üzemek esetében sem lehet minden munkahely ideális. Mindenütt akadnak könnyebb, tisztább, egészségesebb és nehezebb, az egészségre károsabb munkahelyek is. Ez utóbbiak közé tartozik a kokszoló részleg. Embereknek azonban itt is kell dolgozniuk. Ok szolgáltatják az iromba vastömegek felizzításához szükséges hőenergia egy részét és melléktermelésként még műtrágyát ls gyártanak. Timko és Orenič brigádvezető két ifjúsági munkacsoportot szervezett és kijelentette: — Bármilyen furcsán is hangzik, de mi arra teszünk vállalást, hogy a nyolcórás munkaidőt egyetlen perc veszteségi idő nélkül dolgozzuk végig. Azért hangzik ez furcsán, mert ennek természetesnek kellene lennie, de sajnos, sok munkahelyen ez nincs így. A legutóbbi felmérések azt bizonyították, hogy az egyes üzemek dolgozói sok esetben még hat órát sem fordítanak teljes értékű termelőmunkára. Mi nem járunk büfébe, ha valamelyik munkatársunk megbetegszik vagy hivatalos ok miatt távol marad, rádolgozunk, elvégezzük az ő teendőjét is. Ha az ember körülnéz a szálló koromtól kívül-belül vastagon belepett falakkal körülhatárolt munkahelyen, távolról megfigyeli az örökké sistergő, különféle színű gőzöket, párákat kilövellő kokszoló részleget, talán közhelynek tűnik, de úgy érzi, le kell vennie a kalapját azok előtt, akik ott dolgoznak és ilyen értékes vállalást tettek. Főleg, ha a munkarészleg grafikonjára nézünk, melyről világosan leolvasható, hogy ebben az évben — az 1969. évhez viszonyítva — 9 százalékkal kell növelniük a termelést. A másik üzemben — a Keletszlovákiai Gépgyár ipari célú automobilokat összeszerelő részlegén — tisztább, de korántsem veszélytelen a levegő. Szinte minden lépésnél tilalmi táblába ütközik az ember: „Dohányozni tiiosl Nyílt láng használata tilos!" A 123-as Tatra tartálykocsija, és sok más vegyi anyag készül itt. Jozef KudernáC, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke elmondotta, hogy az itt dolgozó munkások és technikusok sem akarnak kimaradni a felszabadulási versenymozgalomból. Ebben a hónapban összeállították az egészüzemi szocialista munkavállalást. A Gépgyár dolgozóinak a múltban a bosszúságon kívül komoly anyagi károkat okozott az energiaszolgáltatásban többször mutatkozó fennakadás. Elhatározták, hogy a villanyárammal és a sűrített levegővel a lehető legtakarékosabban gazdálkodnak, ami kizárja majd a nagyobb fogyasztások idején fellépő ellátási zavarokat. Egymillió korona értékű késztermékkel gazdagítják az első fél év tervét, a munkaIdő becsületes kihasználásával felszámolják a költséges túlórákat és minden erejük latbavetésével megteremtik az olcsó és praktikus műanyagoknak a termelésbe való bevezetését. Keresztül-kasul jártuk a gyárudvart, megnéztük a munkahelyeket, de lődörgő, beszélgető emberekkel sehol sem találkoztunk. A Kelet-szlovákiai Gépgyár dolgozói az üzemi vállalás elfogadásával nem a levegőbe beszéltek. A gépek és a készülő gyártmányok mellett bizonyítják, hogy adott szavuk a szó szoros értelmében aranyat — milliókat ér. KOMLÔSI LAJOS A nemzeti bizottságok munÁ

I kájának minőségi javításával kapcsolatban az utóbbi időben gyakran esik szó az apparátus tagjainak, vagyis az alkalmazottaknak helyes kiválasztásáról. Szóba kerül iskolai végzettségük, rátermettségük, kitartásuk, megbízhatóságuk, mely nélkül nemigen képzelhető el egy, a mai munkaigényeknek megfelelő nemzeti bizottsági dolgozó, sem járási, sem pedig helyt nemzeti bizottságon. S természetesen a legkisebb községek helyi nemzett bizottságain éppen úgy kell mindent ismerniük a dolgozóknak, mint a nagyobb községekben. Sőt, olykor talán még sokoldalúbbaknak is kell lenniük, mivel a kis községben mindenhez kell értenie a dolgozónak. Ilyen munkát végez VÁGVÖLGYI ILONA ts a Sárkányt Helyi Nemzeti Bizottságon. Még csak 21 éves múlt, de már négyéves gyakorlattal rendelkezik. Az Érsekújvári Magyar Tizenkétéves Iskola befejeztével került jelenlegi helyére. Először két hétig „betanult" elődjénél. Aztán a többi tanulást már maga a gyakorlat, az élet jelentette számára. Hogy mi mindent végez? Erre a kérdésre így válaszol: — Az anyakönyvvezetésen kívül mindent. Levelezek, könyvelek, jegyzökönyvet írok. Én vezetem a községi statisztikát. Olykor még takarítok is. Például most is, mert beteg a takarítónőnk. Itt jegyezzük meg, hogy a Sárkányi Hnb-nek egy fizetett titkára van. Az elnök funkcióját egyéb foglalkozása mellett látja el. Akinek mindenhez kell értenie Az emeleti helyiség, ahol Vágvölgyi Ilona dolgozik 6x5 méter. Az irodahelyiség alatt tűzoltószertár van. Hogy konkrétabban elképzelhessük munkáját, arra kérem, mondja el, mi mindent végzett például tegnap. — Előbb kitakarítottam a termet, aztán befűtöttem. Utána adónyomtatványokat töltöttem ki. Ezután jelenléti ívet készítettem a délután egykor kezdődő tanácsülésre. Amikor elkészültem vele, jelentést írtam a házadók teljesítéséről. Ezt a tanácsülésen saját magam olvastam fel. Az ülés kettő után ért véget. A hátralevő időben még beiktattam a napi postát. — Mit szeret végezni a legjobban? — A legjobban a könyvelést kedvelem. Egyrészt a pontosság miatt, másrészt pedig azért, mert a számokat és a számtant mindig szerettem. — Es mi az, amit a legkevésbé szeret? — A levelezés. Mert gyakran ugyanazt kell leírni. — Körzeti hivataluk még nincs? — Egyelőre nincs, július elsejétől létesül Köbölkúton. Mér alig várom, hogy legyen. Szeretnék ott dolgozni — a könyvelésben. Azt ls elárulja, hogy Köbölkútra nem azért akar átmenni, mintha Sárkányban nem szeretne maradni, hanem egyéb, magánjellegű okoknál fogva. Mostani helyét bizonyára saf' nálnl fogja, hiszen nagyon megszokta már. Ide kötötte a község gazdag könyvtára is, melynek — talán mondani sem kell, hogy — B a vezetője. Egyébként imádja az irodalmat. Munkahelyére autóbusszal jár be Csúzról. Mindennap. Fél hatkor índűl, és egy órát utazik. Munkaideje fél hétkor kezdődik. Rendszerint a háromnegyed hármas busszal jár haza. £lok mindent elmondhat^nánk még Vágvölgyí llo^ náról, a Sárkányi Hnb f tatai dolgozójáról, aki egy, 0 közigazgatásban rendkívül fontos szerepet betöltő, hozzá hasonló, számtalan „sorkatona" közül. FüLDP IMRE HELYESEN TÁPLÁLKOZUNK? Leginkább a szakemberek szokták ezt a kérdést feltenni, csupán azért, hogy mindjárt válaszoljanak ls rá: nemi Igaz ugyan, hogy a táplálkozás kalórlaértékével elégedettek lehetünk, mivel több mint 3000 kalóriát fogyasztunk naponta —, azonban annál Inkább elégedetlenek lehetünk a táplálkozás összetételével. Sok esetben a feliérjéröl és a vitaminokról teljesen megfeledkezünk. Különösen vonatkozik ez a vendéglőkre, üzemi 6tkezdékre. A tej és a tejtermékek fehérje tartalma bőséges. A személyenként javasolt 238 kilogramm helyett 1967-ben csak 191 kilő volt a fogyasztás. Ml ennek az oka? A te] fogyasztásától valahogy Idegenkedünk. Nem utolsósorban a tejfeldolgozó Ipar ls hibás ebben, mivel a minőség növelése mellett a forgalomba hozott áru csomagolását elhanyagolja. Helyes lenne, ha az lskoláktfen tízóraira tejet kapnának a gyerekek, amint azt már számos példa ls bizonyltja. A szakemberek azt állítják, hogy a tejtermelés terén óriást tartalékaink vannak. 100 kilogramm növényi fehérjéből 40 kilogramm tejfehérjét nyerhetünk. Az utóbbi években, amikor is a húsellátás terén nehézségek mutatkoztak, egyesek azzal érveltek, bogy nálunk nagy a húsfogyasztás. A statisztika azonban másról tanúskodik. A szakemberek az egy főre eső évi hús- és halfogyasztás mennyiségét 82,4 kilóban állapították meg. Míg nálunk 1967-ben csak 64,1 kg volt a fogyasztás mennyisége, addig Dániában 81,4, Franciaországban 85,4 kg. A hfisés halfogyasztás terén ls van tehát behozni valónk. Ez nem azért van fgy, mintha hazánk lakosai nem szeretnék a húst, hanem az árusított hús minőségével baj van. Olyan vágómarhát kellene tenyésztenünk, amelynek a húsa minden szempontból megfelelne a követelményeknek. A szakemberek állítása szerint sikerült olyan hússertést tenyészteni, amelynek húsa hasonló a szarvasmarha húsáéhoz, vagyis nem túl zsíros. Táplálkozásunkban azonban vannak olyan élelmiszerfélék, amelyek fogyasztásában felülmúljuk Dánlát, Franciaországot, vagy akármelyik más nyugat-európai országot. Ezek egyike a cukor. Az egészségügyi szakemberek Javasolta 28 kg-os évi fogyasztás helyett 34 kilót fogyasztunk. Ez vonatkozik a gabonafélékből — kenyér, tésztafélék, kalács stb. — készített élelmiszerekre ls. Ezekből legfeljebb napi 090 kalória értékűt szabadna fogyasztanunk, viszont a napi fogyasztás értéke 1335 kalória. Ezzel szemben Franciaországban 941, Dániában pedig 747 kalória a fejenkénti fogyasztás értéke. A zöldségfogyasztás terén ls jóval a világszínvonal alatt állunk. Az orvosok által javasolt évi 96,5 kilogramm helyett csak 80,7 kgnylt fogyasztunk. Ezzel szemben Franciaországban az egy főre eső zöldségfogyasztás 147,5 kg-ot tesz kl. Ezen a téren sem az a baj, hogy nem tudnánk a szükségletet kielégíteni, hanem az, hogy nem tudjuk azokat kellőképpen tárolni, és sajnos, elkészíteni sem. Arról nem ls beszélve, hogy a konzervipar Is igen sokkal adós még e téren. Az Illetékes minisztériumok az állami műszaki fejlesztési terv keretében kidolgozták az élelmiszerellátás folyamatos biztosítását szolgáló javaslatokat. A szakembereken, az élelmiszeriparon és nem utolsósorban a mezőgazdaságon ls múlik majd, hogy az elkövetkező tlz év alatt milyen változás fog bekövetkezni táplálkozásunkban. Az ENSZ felmérése alapján ugyanis 2000-tg a jelenlegi élelmiszer termelést a kétszeresére kell növelni. Tehát hazánkban is a minőségen kívül a mennyiségi növekedést ls szem elótt kell tartanunk. A helyes táplálkozásnak hazánkban ls megvannak a feltételei, csak flgyesen kell ezeket kihasználnunk. N. J. IV. 2.