Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)
1970-04-02 / 77. szám, csütörtök
RENGETEG A LÁTOGATÓ a bratislavai Lenin Múzeumban SZOCIALISTA ÁLLAMÉPÍTÉS A nagyállomás felé, amerre már gyorsabban futnak a villamosok, egy kései barokk épületben van a bratislavai Lenin Múzeum. Egyemeletes, tömör vastag falú ház, mintázott fakapuján fényes rézkilincs. A kapu előtt a járdán egy fiatalember ácsorog. — Zavarhatom? Rám néz. Gépkocsivezető a fogyasztási szövetkezetben. Éppen kollégáira vár, együtt nézik meg a tárlatot. — Amolyan szervezett akció? — kérdezem. — Csak aki akart, az jön — mondja, s nem is tiltakozásul, csak megjegyzi. — Azért jövünk csoportosan, mert így külön vezetőt kapunk, akitől eztazt kérdezhetünk. Nem igényel hosszabb faggatást, felszabadultan beszélget. — Gyerekkoromtól érdeklődöm a történelmi személyek és események iránt. Szeretem a dokumentumfilmeket, könyveket. Valamikor a hősöket, közttik Lenint is, szobortermetű, mindenkinél magasabb, mesebeli óriásoknak képzeltem, akik vállukon odébb visznek egy fél hegyet. Pedig a hős egyszerű, szürke — Ember. Ezzel még érdekesebbé válik. Hát ezért jöttem ... • • « — Tökéletesen beszélt, Irt és olvasott angolul, franciául, svédül ... Naponta 12—16 órát dolgozott ... A tárlat első termében a klsérőnő beszél. Ki tudja, ma hányadszor mondja mondókáját. Világos, egyszerű szavakkal szól a felnőttekhez, a gyerekekhez amolyan „óvónénis" stílusban, puhább hangon, meselzűen mondja a történelmet. —• Nem fog nagyon haragudni, ha most pihenő ideje alatt is beszéltetem? — szólok hozzá. Kezében most is a kulcscsomót forgatja, mint vezetés közben, amikor magyaráz. — Bizony fárasztó ennyit beszélni — mondja, ha nem ls panaszképpen. — Ennyi látogatónk még nem volt a múzeum fennállása óta, mint most, Lenin születésének századik évében. Elmondja, hogy az állandó alkalmazottak már nem bírják Diákcsoport a múzeum egyik termében. (CSTK felvétel) a nagy megterhelést, s kisegítőket kellett alkalmazniuk. — Az igazgatónk adatokat is tud szolgáltatni — mondja búcsúzóul. » » • Az igazgató Sámuel BakoS elvtárs, büszke az évi csúcseredményekre — s joggal. Március 19-én érte el a múzeum a látogatók számában a maximumot: 1728 látogató egy napon1 Szervezetten főképpen az Iskolák látogatják a múzeumot. Szlovákia és Kelet-Morvaország szinte egész területéről. — Külön autóbuszok, vonatszerelvények érkeznek hozzánk a távolabbi városokból — mondja az igazgató. Szinte csak jelmondatokban elmondja munkájuk lényegét. Bővítik az eddigi, 1967-bem nyitott tárlatot és újat készítenek elő. Külön tantermet tartanak fenn a középiskolák számára, ahol a látogatóba jött tanulóknak a múzeum professzornője órákat ad Leninről, felhasználva az összes rendelkezésre álló bőséges szemléltető eszközt. — Ne haragudjon a rövidségért, sürget az idő — búcsúzik az Igazgató, majd még az ajtóból utánam szól. — Majdnem elfelejtettem, a magyar iskolák tanulóit dicsérje meg. Nagyon fegyelmezetten viselkednek. Nem udvariasságból mondom, megérdemlik. » « • A múzeum színvonala látható, tapasztalható. A látogatók tükre a vendégkönyv. Suta gyerekbetűk, okoskodó felnőttek mondatai mellett, sok érdekes, lényeget bizonyító bejegyzés olvasható. — jó volna, ha a tárlatot hazánk minden állampolgára megtekintené — írta egy mérnök 1969 tavaszán. — Olyan dolgokat láttam, amilyenekről a nagyapám mesélt — valaki úgy érezte, hogy ezt be kell írnia. — A csodálkozó tisztelet nem a múzeumot illeti, hanem Lenint — olvasható néhány oldallal tovább, a nyár eleji bejegyzések között. Az aláíró neve mellett városa: Szeged. „fugoslovanski autostopar — Jože." Ehhez magyarázat sem kell. De találunk még kínai, lengyel, orosz, olasz nyelvű sorokat is ... Hatalmas és impozáns tárlat, fotók és fotókópiák, magnószalagról hallani Lenin hangját, pergő filmkockák — olyan mint egy okosan összeállított dokumentumfilm. Érdemes megnézni. GAGYOR PÉTEF Dr. BEÉR JÁNOS KÖNYVE Az alkotmánytörvények Iránti érdeklődés az utóbbi időben nemcsak nálunk, hanem a szomszédos szocialista államokban is megélénkült. Főleg az alkotmány jogi jellegére és normatív erejével összefüggő problémákra összpontosul a figyelem. Ebben a gondolatkörben született dr. Beér János professzor könyve is, melyet „Szocialista államépités" címmel adott ki a budapesti Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. A szerző meggyőzően bizonyítja, hogy az alkotmány jogi jellegének, normatív erejének követelménye és valósjíga elszakíthatatlan kapcsolatban áll a szocialista alkotmányosság igényével és tényével. Az alkotmány maradéktalan megvalósításának követelménye azonban csak akkor állítható fel eredményesen, ha az alkotmány megfelelően tükrözi, sőt előrejelzi a gazdasági, társadalmi és politikai viszonyokban végbemenő alapvető változásokat. A szocialista alkotmányos élet ezért nem nélkülözheti az alkotmány időnkénti módosítását, illetőleg nagyobb fejlődési szakaszonként új alkotmány kidolgozását. A népképviseleti szervek feladatait, küldetését elemezve a szerző rámutat a burzsoá és szocialista képviseleti rendszer közötti különbségekre és leszögezi, hogy a lényeges különbözőségek ellenére is a szocialista állam legfelsőbb népképviseleti szervének munkájában, különösen a munkamódszerek továbbfejlesztésében felhasználhatók az olyan szervezeti és szervezési tapasztalatok, amelyeket a régebbi parlamentek érvényesítettek. Egyes szervezeti-szervezési megoldások ugyanis éppen a szocializmus körülményei között telítődnek meg valóságos tartalommal. Elvi és gyakorlati szempontból egyaránt nagy fontosságú problémák vizsgálatába bocsátkozik, amikor olyan fontos kérdésekre keresi a választ, hogy milyen összefüggésben áll a szocialista demokrácia továbbfejlesztése és a szocialista népképviseleti rendszer továbbfejlesztése a demokratikus közszellem általános bővülésével, a politikai közömbösség elleni harc eredményességével és a közügyekért való felelősségviselés erősödésével. A testületi vezetés korábbi fejlődésének vázlatos áttekintése, a kollektív vezetés és az egyszemélyi vezetés jellegzetes vonásainak, előnyős ós hátrányos elemeinek felsorakoztatása után a szocialista államépités gyakorlati tapasztalataira és különösen Lenin útmutatásaira alapozva vázolja fel azokat az előfeltételeket, tartalmi összetevőket és követelményeket, amelyeknek fennállását, illetve teljesítését a szocialista fejlődés jelenlegi szakaszában mind a testületi vezetés, mind pedig a személyi vezetés területén biztosítani kell. A különbözőségek és a sajátos körülmények felszínre hozása a szerző szerint nem vezet a szocialista viszonyok között alkalmazott két vezetési módszer szembeállítására, sőt igen helyesen ráirányítja az olvasó figyelmét a kollektív vezetés és az egyéni vezetés kölcsönös kapcsolatára, egymást kiegészítő jellegére. A demokrácia kérdéseit vizsgálva megállapítja, hogy a demokrácia és a fegyelem, a demokrácia és a felelősség nem szembenálló, egymást nem kizáró fogalmak, hanem egymás érvényesülését kölcsönösen feltételező, Igénylő és elősegítő követelmények a szocialista társadalmi és állami életben. Ezzel kapcsolatban érinti a bürokrácia kérdését is. A jogáss szakvlzsgálódás határain túl követendő példát ad arra vonatkozólag, hogy miként lehet 4a érdemes bonyolult társadalmi jelenségeket a legkülönbözőbb filozófiai, történeti, jogi, szociológiai, szépirodalmi, művészeti stb. aspektusokból megközelíteni és a marxista alapon végzett sok irányú elemzést olyan társadalomtudományi művé ötvözni, amelyben a feldolgozás és közlés ésszerű formája a meggyőző erő fokozására irányul. A szocialista államok gyakorlatából kiinduló, sok szempontból tanulságos mű hathatósan elősegítheti valamennyi állami szerv működésének a tökéletesítését. Dr. GYÖRGY ISTVÁN V. L LENIN ÉLETE (1) Ä Megkezdjük Lenin rövid életrajzának a folytatásos közlését. Végigkísérjük Lenin életét, közben rámutatunk a 9 leninizmus keletkezésére, harcára és tanulságaira. A ta• nulmány a Fáklya című folyóirat mellékleteként megjelent kiadvány rövidített változata. 1970. IV. 1. Gyermek- és ifjúkora. Forradalmi tevékenységének kezdete Vlagyimir Iljics üljanov (Lenin) haladó orosz értelmiségi családból származott, 1870. április 10-én (22-én) Szimbirszk városában (ma üljanovszk) született. Ez a város a nagyorosz folyó, a Volga partján fekszik. Az Uljanov-családban hat gyermek volt: Anna, Alekszandr, Vlagyimir, Olga, Dmitrij, Marija. A szülök arra törekedtek, hogy sokoldalú nevelést adjanak gyermekeiknek, munkaszerető, becsületes, szerény emberekké neveljék őkeit, akik érzékenyen reagálnak a nép vágyaira. Az Uljanov-családban minden gyermek forradalmár lett. Vlagyimir Iljics bátyját, Alekszandrt a III. Sándor cár elleni merénylet előkészítésében való részvételéért 1887 májusában kivégezték. A fiatal Lenin jelleme és nézetei a családi nevelés, a haladó orosz irodalom, valamint az élet megfigyelésével szerzett tapasztalatok hatására alakultak ki. A cári rendszer önkénye, a földesurak és a tőkések elnyomása, a munkások és parasztok nyomora és jogfosztottsága felébresztették az ifjúban a gyűlöletet az elnyomók, a rokonszenvet az elnyomottak iránt. Lenin már kora Ifjúságában mélyrehatóan tanulmányozta a marxizmust, e forradalmi tanítást Tizenhét éves volt, amikor a cári önkényuralom ellen vívott forradalmi harc útjára lépett, s ezért üldözni kezdték. 1887 december elején kizárták a kazányi egyetemről, mert tevékenyen részt vett forradalmi diákösszejövetelekben, majd letartóztatták és száműzték Kokuskino faluba, a kazányi kormányzóságban. (A falu neve ma Lenino.) Ettől az időtől kezdve a rendőrség állandó megfigyelés alatt tartotta Lemlnt. Kokuskinóban sokat olvasott és magánszorgalomból képezte magát. 1888 őszét és 1888 —1889 telét Kazányban töltötte. Ismét szeretett volna beiratkozni az egyetemre, ezt a kérését azonban elutasították. Lenin életében fontos időszak volt a szamára! (ma Kujbisevi tartózkodása 1889—1893ban. Ez az erőgyűjtés időszaka volt számára, hogy rálépjen a forradalmi harc széles útjára. Itt alakult ki végérvényesen marxista—kommunista meggyőződése. Hűséges folytatója lett Marx és Engels nagy ügyének és tanításának. Szamára azonban szűk volt Lenin forradalmi tevékenységéhez. 1893 augusztusában Pétervárra utazott. Itt kapcsolatot teremtett a szociáldemokrata diákok körével (G. Kraszin, G. M. Krzsizsanovszkij, Sz. Radcsenko és mások), a haladó munkásokkal, akik közül különösen kiemelkedett I. V. Babuskin. A munkásokkal köri foglalkozásokat tartott a marxizmus—leninizmus fő kérdéseiről, következetes forradalmárokká nevelte őket. 1894-ben Lenin egy nagy munkával jelentkezett: „Kik azok a népbarátok, s hogyan hadakoznak a szociáldemokraták ellen"? Ez az alkotás a narodnyikok ellen irányult; Így nevezték a forradalmi értelmiségnek azon csoportjait, amelyek úgy vélték, hogy Oroszországban a kapitalizmus nem fejlődik kl és Oroszország valami saját, minden más országtól különböző útra lép. A narodnyikok tagadták a munkásosztály történelmi szerepét, a fő forradalmi erőnek a parasztságot tartották és megkísérelték, hogy harcra szólítsák a cári önkényuralom ellen. Ebből a célból a forradalmi értelmiség a „narod" (a nép) közé, falura ment. Innen van az elnevezésük ls: narodnylk. A parasztság azonban bizalmatlan volt irántuk. Művében Lenin nem csupán szétzúzta a narodnyikok eszmei nézeteit, banem az orosz marxisták közül elsőként mélyrehatóan feltárta az oroszországi munkásosztály történelmi szerepét, mint a társadalom vezető, élenjáró forradalmi erejének szerepét. Elsőként vetette fel a munkásosztálynak a parasztsággal való szövetsége nagyszerű eszméjét, amely szövetség nélkül nem lehet megdönteni a cárizmust, a földesurak, a burzsoázia uralmát, nem lehet megteremteni a munkásosztály hatalmát és megalkotni az új, kommunista társadalmat. Még ugyanabban az esztendőben Lenin tolla alól kikerült egy másik munka is: „A narodnylkság gazdasági tartalma és bírálata Sztruve úr könyvében" címmel. Ez a munka nem csupán a narodnyikok, hanem az úgynevezett „legális marxizmus" ellen is irányult. „Legális marxistáknak" nevezték azokat a burzsoá értelmiségieket, akik a marxizmusról legális, a cári cenzúra által engedélyezett lapokban Írtak. Arra törekedtek, hogy a marxizmust a burzsoázia érdekeihez igazítsák, és ezért elutasították ennek forradalmi jellegét. Lenin óriási energiával és szenvedéllyel vetette magát a forradalmi munkába. Marxista propagandát folytat a munkások között, röplapokat, cikkeket, brosúrákat Ir számukra. Ezeket világosan és egyszerűen írta meg úgy, hogy még a legJáratlanabb olvasó számára is közérthetőek Voltak. Lenin ezekben bemutatta a munkások jogfosztottságát, a kapitalisták által való kegyetlen kizsákmányolását, megvilágította a munkásosztály felszabadulásáért vívott harc módjait. A marxizmus mélyreható ismerete és az a képesség, hogy ezt az orosz viszonyokra alkalmazza, s szilárd meggyőződése, hogy a munkások ügye legyőzhetetlen, továbbá kiváló szervezőképessége tette Lenint a pétervári marxisták elismert vezetőjévé. 1895 őszén egyesítette a pétervári marxista köröket egységes politikai szervezetben, amelynek neve „Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására". Ez a forradalmi marxista munkáspárt első csírája volt Oroszországban; a munkás tömegmozgalomra támaszkodott. A Szövetség érdeme abban állt, hogy vezetői a marxizmusnak kis körökben való propagálásáról áttértek a széles munkástömegek között végzett politikai agitációra. Ennek a szervezetnek léte azonban csak rövid időre szólt. Még ugyanannak az évnek decemberében a rendőrség letartóztatta vezetőinek nagy részét, élükön Leninnel. Vlagyimir Iljicset a pétervári börtönbe zárták. Magáncellájában több mint 14 hónapot töltött, de a börtönrács mögött sem szűntette be forradalmi tevékenységét. Itt brosúrákat és kiáltványokat ír a munkások számára, ezeket kijuttatja a börtönből és illegálisan kinyomtatják őket. 1897 februárjában Lenint hároméves száműzetésbe, Szibériába, Susenszkoje faluba, a mlnuszlnszkl körzetbe, a Jenyiszej! kormányzóságba (jelenleg krasznojarszkl határvidék) küldik. Egy év múlva megérkezik Ide N. K. Krupszkaja, akivel 1894-ben pétervári forradalmi munkája közben ismerkedett meg. Krupszkaját ls letartóztatta a rendőrség a „Harci szövetség miatt. Mint Lenin menyasszonyának, engedélyezték neki, hogy Susenszkojéba menjen önkéntes száműzetésbe. Itt Vlagyimir Iljics felesége lett és Lenin élete végéig hű barátja, harcostársa és odaadó segítőtársa volt. (Folytatjuk)