Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-02 / 77. szám, csütörtök

RENGETEG A LÁTOGATÓ a bratislavai Lenin Múzeumban SZOCIALISTA ÁLLAMÉPÍTÉS A nagyállomás felé, amerre már gyorsabban futnak a villa­mosok, egy kései barokk épü­letben van a bratislavai Lenin Múzeum. Egyemeletes, tömör vastag falú ház, mintázott fa­kapuján fényes rézkilincs. A kapu előtt a járdán egy fiatal­ember ácsorog. — Zavarhatom? Rám néz. Gépkocsivezető a fogyasztási szövetkezetben. Ép­pen kollégáira vár, együtt né­zik meg a tárlatot. — Amolyan szervezett akció? — kérdezem. — Csak aki akart, az jön — mondja, s nem is tiltakozásul, csak megjegyzi. — Azért jö­vünk csoportosan, mert így kü­lön vezetőt kapunk, akitől ezt­azt kérdezhetünk. Nem igényel hosszabb fagga­tást, felszabadultan beszélget. — Gyerekkoromtól érdeklő­döm a történelmi személyek és események iránt. Szeretem a dokumentumfilmeket, könyve­ket. Valamikor a hősöket, köz­ttik Lenint is, szobortermetű, mindenkinél magasabb, mesebe­li óriásoknak képzeltem, akik vállukon odébb visznek egy fél hegyet. Pedig a hős egyszerű, szürke — Ember. Ezzel még ér­dekesebbé válik. Hát ezért jöt­tem ... • • « — Tökéletesen beszélt, Irt és olvasott angolul, franciául, své­dül ... Naponta 12—16 órát dol­gozott ... A tárlat első termében a kl­sérőnő beszél. Ki tudja, ma há­nyadszor mondja mondókáját. Világos, egyszerű szavakkal szól a felnőttekhez, a gyerekekhez amolyan „óvónénis" stílusban, puhább hangon, meselzűen mondja a történelmet. —• Nem fog nagyon haragud­ni, ha most pihenő ideje alatt is beszéltetem? — szólok hoz­zá. Kezében most is a kulcscso­mót forgatja, mint vezetés köz­ben, amikor magyaráz. — Bizony fárasztó ennyit be­szélni — mondja, ha nem ls pa­naszképpen. — Ennyi látogatónk még nem volt a múzeum fenn­állása óta, mint most, Lenin születésének századik évében. Elmondja, hogy az állandó alkalmazottak már nem bírják Diákcsoport a múzeum egyik termében. (CSTK felvétel) a nagy megterhelést, s kisegí­tőket kellett alkalmazniuk. — Az igazgatónk adatokat is tud szolgáltatni — mondja bú­csúzóul. » » • Az igazgató Sámuel BakoS elvtárs, büszke az évi csúcs­eredményekre — s joggal. Március 19-én érte el a mú­zeum a látogatók számában a maximumot: 1728 látogató egy napon1 Szervezetten főképpen az Is­kolák látogatják a múzeumot. Szlovákia és Kelet-Morvaország szinte egész területéről. — Külön autóbuszok, vonat­szerelvények érkeznek hozzánk a távolabbi városokból — mond­ja az igazgató. Szinte csak jelmondatokban elmondja munkájuk lényegét. Bővítik az eddigi, 1967-bem nyi­tott tárlatot és újat készítenek elő. Külön tantermet tartanak fenn a középiskolák számára, ahol a látogatóba jött tanulók­nak a múzeum professzornője órákat ad Leninről, felhasznál­va az összes rendelkezésre ál­ló bőséges szemléltető eszközt. — Ne haragudjon a rövid­ségért, sürget az idő — búcsú­zik az Igazgató, majd még az ajtóból utánam szól. — Majd­nem elfelejtettem, a magyar is­kolák tanulóit dicsérje meg. Nagyon fegyelmezetten visel­kednek. Nem udvariasságból mondom, megérdemlik. » « • A múzeum színvonala látható, tapasztalható. A látogatók tük­re a vendégkönyv. Suta gyerek­betűk, okoskodó felnőttek mon­datai mellett, sok érdekes, lé­nyeget bizonyító bejegyzés ol­vasható. — jó volna, ha a tárlatot ha­zánk minden állampolgára meg­tekintené — írta egy mérnök 1969 tavaszán. — Olyan dolgokat láttam, amilyenekről a nagyapám me­sélt — valaki úgy érezte, hogy ezt be kell írnia. — A csodálkozó tisztelet nem a múzeumot illeti, hanem Le­nint — olvasható néhány ol­dallal tovább, a nyár eleji be­jegyzések között. Az aláíró ne­ve mellett városa: Szeged. „fugoslovanski autostopar — Jože." Ehhez magyarázat sem kell. De találunk még kínai, lengyel, orosz, olasz nyelvű so­rokat is ... Hatalmas és impozáns tár­lat, fotók és fotókópiák, mag­nószalagról hallani Lenin hang­ját, pergő filmkockák — olyan mint egy okosan összeál­lított dokumentumfilm. Érde­mes megnézni. GAGYOR PÉTEF Dr. BEÉR JÁNOS KÖNYVE Az alkotmánytörvények Irán­ti érdeklődés az utóbbi időben nemcsak nálunk, hanem a szomszédos szocialista államok­ban is megélénkült. Főleg az alkotmány jogi jellegére és nor­matív erejével összefüggő prob­lémákra összpontosul a figye­lem. Ebben a gondolatkörben született dr. Beér János pro­fesszor könyve is, melyet „Szo­cialista államépités" címmel adott ki a budapesti Közgazda­sági és Jogi Könyvkiadó. A szerző meggyőzően bizonyítja, hogy az alkotmány jogi jelle­gének, normatív erejének köve­telménye és valósjíga elszakít­hatatlan kapcsolatban áll a szo­cialista alkotmányosság igényé­vel és tényével. Az alkotmány maradéktalan megvalósításának követelménye azonban csak ak­kor állítható fel eredményesen, ha az alkotmány megfelelően tükrözi, sőt előrejelzi a gazda­sági, társadalmi és politikai vi­szonyokban végbemenő alapve­tő változásokat. A szocialista alkotmányos élet ezért nem nélkülözheti az alkotmány időnkénti módosítását, illetőleg nagyobb fejlődési szakaszon­ként új alkotmány kidolgozását. A népképviseleti szervek fel­adatait, küldetését elemezve a szerző rámutat a burzsoá és szocialista képviseleti rendszer közötti különbségekre és leszö­gezi, hogy a lényeges különbö­zőségek ellenére is a szocia­lista állam legfelsőbb népkép­viseleti szervének munkájában, különösen a munkamódszerek továbbfejlesztésében felhasz­nálhatók az olyan szervezeti és szervezési tapasztalatok, ame­lyeket a régebbi parlamentek érvényesítettek. Egyes szerveze­ti-szervezési megoldások ugyan­is éppen a szocializmus körül­ményei között telítődnek meg valóságos tartalommal. Elvi és gyakorlati szempontból egy­aránt nagy fontosságú problé­mák vizsgálatába bocsátkozik, amikor olyan fontos kérdésekre keresi a választ, hogy milyen összefüggésben áll a szocialista demokrácia továbbfejlesztése és a szocialista népképviseleti rendszer továbbfejlesztése a demokratikus közszellem álta­lános bővülésével, a politikai közömbösség elleni harc ered­ményességével és a közügye­kért való felelősségviselés erő­södésével. A testületi vezetés korábbi fejlődésének vázlatos áttekintése, a kollektív vezetés és az egyszemélyi vezetés jel­legzetes vonásainak, előnyős ós hátrányos elemeinek felsora­koztatása után a szocialista ál­lamépités gyakorlati tapasztala­taira és különösen Lenin útmu­tatásaira alapozva vázolja fel azokat az előfeltételeket, tar­talmi összetevőket és követel­ményeket, amelyeknek fennállá­sát, illetve teljesítését a szocia­lista fejlődés jelenlegi szaka­szában mind a testületi vezetés, mind pedig a személyi vezetés területén biztosítani kell. A kü­lönbözőségek és a sajátos kö­rülmények felszínre hozása a szerző szerint nem vezet a szo­cialista viszonyok között alkal­mazott két vezetési módszer szembeállítására, sőt igen he­lyesen ráirányítja az olvasó fi­gyelmét a kollektív vezetés és az egyéni vezetés kölcsönös kapcsolatára, egymást kiegészí­tő jellegére. A demokrácia kérdéseit vizs­gálva megállapítja, hogy a de­mokrácia és a fegyelem, a de­mokrácia és a felelősség nem szembenálló, egymást nem ki­záró fogalmak, hanem egymás érvényesülését kölcsönösen fel­tételező, Igénylő és elősegítő követelmények a szocialista társadalmi és állami életben. Ezzel kapcsolatban érinti a bü­rokrácia kérdését is. A jogáss szakvlzsgálódás határain túl kö­vetendő példát ad arra vonat­kozólag, hogy miként lehet 4a érdemes bonyolult társadalmi jelenségeket a legkülönbözőbb filozófiai, történeti, jogi, szo­ciológiai, szépirodalmi, művé­szeti stb. aspektusokból megkö­zelíteni és a marxista alapon végzett sok irányú elemzést olyan társadalomtudományi mű­vé ötvözni, amelyben a feldol­gozás és közlés ésszerű formája a meggyőző erő fokozására irá­nyul. A szocialista államok gyakor­latából kiinduló, sok szempont­ból tanulságos mű hathatósan elősegítheti valamennyi állami szerv működésének a tökélete­sítését. Dr. GYÖRGY ISTVÁN V. L LENIN ÉLETE (1) Ä Megkezdjük Lenin rövid életrajzának a folytatásos köz­lését. Végigkísérjük Lenin életét, közben rámutatunk a 9 leninizmus keletkezésére, harcára és tanulságaira. A ta­• nulmány a Fáklya című folyóirat mellékleteként megje­lent kiadvány rövidített változata. 1970. IV. 1. Gyermek- és ifjúkora. Forradalmi tevékenységének kezdete Vlagyimir Iljics üljanov (Le­nin) haladó orosz értelmiségi családból származott, 1870. áp­rilis 10-én (22-én) Szimbirszk városában (ma üljanovszk) szü­letett. Ez a város a nagyorosz folyó, a Volga partján fekszik. Az Uljanov-családban hat gyermek volt: Anna, Alek­szandr, Vlagyimir, Olga, Dmit­rij, Marija. A szülök arra tö­rekedtek, hogy sokoldalú ne­velést adjanak gyermekeiknek, munkaszerető, becsületes, sze­rény emberekké neveljék őkeit, akik érzékenyen reagálnak a nép vágyaira. Az Uljanov-csa­ládban minden gyermek forra­dalmár lett. Vlagyimir Iljics bátyját, Alekszandrt a III. Sán­dor cár elleni merénylet elő­készítésében való részvételé­ért 1887 májusában kivégezték. A fiatal Lenin jelleme és né­zetei a családi nevelés, a ha­ladó orosz irodalom, valamint az élet megfigyelésével szer­zett tapasztalatok hatására ala­kultak ki. A cári rendszer ön­kénye, a földesurak és a tőké­sek elnyomása, a munkások és parasztok nyomora és jogfosz­tottsága felébresztették az if­júban a gyűlöletet az elnyo­mók, a rokonszenvet az elnyo­mottak iránt. Lenin már kora Ifjúságában mélyrehatóan tanulmányozta a marxizmust, e forradalmi ta­nítást Tizenhét éves volt, ami­kor a cári önkényuralom ellen vívott forradalmi harc útjára lépett, s ezért üldözni kezdték. 1887 december elején kizárták a kazányi egyetemről, mert te­vékenyen részt vett forradalmi diákösszejövetelekben, majd le­tartóztatták és száműzték Ko­kuskino faluba, a kazányi kor­mányzóságban. (A falu neve ma Lenino.) Ettől az időtől kezdve a rendőrség állandó megfigyelés alatt tartotta Le­mlnt. Kokuskinóban sokat olva­sott és magánszorgalomból ké­pezte magát. 1888 őszét és 1888 —1889 telét Kazányban töltöt­te. Ismét szeretett volna be­iratkozni az egyetemre, ezt a kérését azonban elutasították. Lenin életében fontos idő­szak volt a szamára! (ma Kuj­bisevi tartózkodása 1889—1893­ban. Ez az erőgyűjtés időszaka volt számára, hogy rálépjen a forradalmi harc széles útjára. Itt alakult ki végérvényesen marxista—kommunista meg­győződése. Hűséges folytatója lett Marx és Engels nagy ügyé­nek és tanításának. Szamára azonban szűk volt Lenin forradalmi tevékenysé­géhez. 1893 augusztusában Pé­tervárra utazott. Itt kapcsola­tot teremtett a szociáldemok­rata diákok körével (G. Kra­szin, G. M. Krzsizsanovszkij, Sz. Radcsenko és mások), a ha­ladó munkásokkal, akik közül különösen kiemelkedett I. V. Babuskin. A munkásokkal köri foglalkozásokat tartott a marxizmus—leninizmus fő kér­déseiről, következetes forra­dalmárokká nevelte őket. 1894-ben Lenin egy nagy munkával jelentkezett: „Kik azok a népbarátok, s hogyan hadakoznak a szociáldemokra­ták ellen"? Ez az alkotás a narodnyikok ellen irányult; Így nevezték a forradalmi értelmi­ségnek azon csoportjait, ame­lyek úgy vélték, hogy Orosz­országban a kapitalizmus nem fejlődik kl és Oroszország va­lami saját, minden más ország­tól különböző útra lép. A na­rodnyikok tagadták a munkás­osztály történelmi szerepét, a fő forradalmi erőnek a pa­rasztságot tartották és megkí­sérelték, hogy harcra szólítsák a cári önkényuralom ellen. Eb­ből a célból a forradalmi ér­telmiség a „narod" (a nép) kö­zé, falura ment. Innen van az elnevezésük ls: narodnylk. A parasztság azonban bizalmat­lan volt irántuk. Művében Lenin nem csupán szétzúzta a narodnyikok esz­mei nézeteit, banem az orosz marxisták közül elsőként mély­rehatóan feltárta az oroszor­szági munkásosztály történelmi szerepét, mint a társadalom vezető, élenjáró forradalmi erejének szerepét. Elsőként ve­tette fel a munkásosztálynak a parasztsággal való szövetsé­ge nagyszerű eszméjét, amely szövetség nélkül nem lehet megdönteni a cárizmust, a föl­desurak, a burzsoázia uralmát, nem lehet megteremteni a munkásosztály hatalmát és meg­alkotni az új, kommunista tár­sadalmat. Még ugyanabban az esztendő­ben Lenin tolla alól kikerült egy másik munka is: „A na­rodnylkság gazdasági tartalma és bírálata Sztruve úr könyvé­ben" címmel. Ez a munka nem csupán a narodnyikok, hanem az úgynevezett „legális mar­xizmus" ellen is irányult. „Le­gális marxistáknak" nevezték azokat a burzsoá értelmiségie­ket, akik a marxizmusról legá­lis, a cári cenzúra által enge­délyezett lapokban Írtak. Arra törekedtek, hogy a marxizmust a burzsoázia érdekeihez igazít­sák, és ezért elutasították en­nek forradalmi jellegét. Lenin óriási energiával és szenvedéllyel vetette magát a forradalmi munkába. Marxista propagandát folytat a munká­sok között, röplapokat, cikke­ket, brosúrákat Ir számukra. Ezeket világosan és egyszerűen írta meg úgy, hogy még a leg­Járatlanabb olvasó számára is közérthetőek Voltak. Lenin ezekben bemutatta a munkások jogfosztottságát, a kapitalisták által való kegyetlen kizsákmá­nyolását, megvilágította a mun­kásosztály felszabadulásáért vívott harc módjait. A marxizmus mélyreható is­merete és az a képesség, hogy ezt az orosz viszonyokra al­kalmazza, s szilárd meggyőző­dése, hogy a munkások ügye legyőzhetetlen, továbbá kiváló szervezőképessége tette Lenint a pétervári marxisták elismert vezetőjévé. 1895 őszén egyesítette a pé­tervári marxista köröket egy­séges politikai szervezetben, amelynek neve „Harci Szövet­ség a Munkásosztály Felszaba­dítására". Ez a forradalmi mar­xista munkáspárt első csírája volt Oroszországban; a munkás tömegmozgalomra támaszko­dott. A Szövetség érdeme ab­ban állt, hogy vezetői a mar­xizmusnak kis körökben való propagálásáról áttértek a szé­les munkástömegek között vég­zett politikai agitációra. En­nek a szervezetnek léte azon­ban csak rövid időre szólt. Még ugyanannak az évnek decem­berében a rendőrség letartóz­tatta vezetőinek nagy részét, élükön Leninnel. Vlagyimir Iljicset a pétervá­ri börtönbe zárták. Magáncel­lájában több mint 14 hónapot töltött, de a börtönrács mögött sem szűntette be forradalmi tevékenységét. Itt brosúrákat és kiáltványokat ír a munká­sok számára, ezeket kijuttatja a börtönből és illegálisan ki­nyomtatják őket. 1897 februárjában Lenint há­roméves száműzetésbe, Szibé­riába, Susenszkoje faluba, a mlnuszlnszkl körzetbe, a Jenyi­szej! kormányzóságba (jelenleg krasznojarszkl határvidék) kül­dik. Egy év múlva megérkezik Ide N. K. Krupszkaja, akivel 1894-ben pétervári forradalmi munkája közben ismerkedett meg. Krupszkaját ls letartóz­tatta a rendőrség a „Harci szö­vetség miatt. Mint Lenin meny­asszonyának, engedélyezték ne­ki, hogy Susenszkojéba menjen önkéntes száműzetésbe. Itt Vla­gyimir Iljics felesége lett és Lenin élete végéig hű barátja, harcostársa és odaadó segítő­társa volt. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents