Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-16 / 89. szám, csütörtök

k államra és a demokráciára vonatkozó lenini eszmék időszerűsége Gustáv Kusáknak, a CSKP Központi Bizottsága első titkárának cikke a moszkvai Pravdában A moszkvai Pravda tegnap Az államra és a demokráciára vonatkozó lenini eszmék időszerűsége címmel közölte dr. Gustáv Husáknak, a CSKP Központ

1. Bizottsága első titkárának cikkét, melyet csekély rövidítéssel közlünk. 1970. IV. 16. Lenin születése 100. évfordulójának évében megemlékezünk a zseniális gondolkodó, forradalmár és államférfi halhatatlan müvéről. Erre nemcsak az emlékezés és a nagy szellem sokoldalúsága iránti tisztelet kötelez minket. Lenin tanítását azért kell újból és újból megemlítenünk és fejlesztenünk, mert szüntelenül érvényes és időszerű, és gondolatai ma sem vesztették el életképességüket. A lenini tanításhoz való hűség és ezek tisztaságának védelme a kommunista és munkáspártok politikája, mind bel-, mind külpolitikája helyességének fő métcéje. Lenin műveinek tanulmányozása és alapos ismerete azért is jelentős, mert a szocializmust építő adott ország konklét feltételeiből eredő sajátos különlegességek tiszteletben tartása mellett az elvi, döntő kérdésekben minden egyes országra érvényesek a szocializmus építésének általános törvényszerűségei és ismeretei. Lenin ezeket az általános törvényszerűségeket jellemezve kiemelte: a tapasztalatok azt mutatják, a proletár forradalom egyes legalapvetőbb kérdéseiben valamennyi országnak szükségszerűen végig kell haladnia azon az úton, amelyet Oroszország tett meg. A marxizmus—leninizmus alapjainak revízióját, opportunista kiforgatását célzó törekvések, vagy a szocializmus új „modelljei"-nek divatos interpretációja a maga következményeiben tudatosan vagy tudatlanul elkerülhetetlenül ahhoz vezet, hogy fokozatosan eltérnek a szocializmus elveitől és végül szocialistaellenes irányzatot vallanak. Ezt bizonyítja a Csehszlovák Szocialista Köztársaság keserű tapasztalata. Lenin tanításának egyik nagyon fontos része a szocialista államra és a demokráciára vonatkozik. Lenin nagy jelentőséget tulajdonított az állam problematikájának, és hangsúlyozta, hogy az állam valamennyi politikai kérdés és az adott Időszak politikai viszályainak góca, és ez a gondolat még ma is időszerű. A szocialista állam szerepének és funkciói fontosságának lebecsülése, valamint azon hatalmi eszközök lebecsülése, melyekkel az állam a szocialista forradalom vívmányait védelmezi, bizonyos válságos helyzetekben beláthatatlan következményekkel Jár. Különösen akkor, ha a szocialista társadalom vezető ereje — a kommunista párt — tévesen értékeli a fejlődést és nem Ismeri fel idejében az ellenséges erő taktikájának megváltozását. Ez elsősorban az osztályharc szerepének, valamint a különböző nyílt vagy álcázott szocialista erők akciói veszélyességének lebecsülésére vonatkozik. A szocialistaellenes erők csak aira az alkalomra várnak, hogy a külföldi reakció támogatásával fellépjenek a párt, a szocialista állam és az egész szocialista rendszer ellen. I. Azoknak az Ismereteknek első köre, amelyeket a CSKP új vezetősége a csehszlovákiai események kritikai értékelése során szerzett, azt mutatja, hogy kísérletek töiténtek a szocialista állammal és demokráciával kapcsolatos egyes marxista—leninista eszmék revíziójára. Ezzel kapcsolatban meg akarjuk említeni, hogy Leninnek az államra vonatkozó elmélete a különféle revizionisták és opportunisták nézetei elleni közvetlen harcban született. Ebben a harcban meg kellett védeni és tovább kellett fejleszteni Marxnak és Engelsnek az államról szóló tanítását, azon a kispolgári demokratákkal és álszoclaHstákkal szemben, akik az osztályharcot az osztályok közti megértésről való álmodozással helyettesítették és a szocialista társadalom átalakítását úgy képzelték el, liogy a kisebbség békésen aláveti magát a többség irányításának, mely tisztában van feladataival. Lenin az ilyen revizionistákkal szemben védelmezte az osztályharcra és a proletárdiktatúrára vonatkozó tanítást mint a marxizmus állammal kapcsolatos tanításának legjelentősebb és legfontosabb gondolatát. Hangoztatta és fejlesztette Marxnak azt a rendkívül fontos meghatározását, hogy „az állam az uralkodó osztállyá szervezett proletariátus." Leninnek a szocialista állam, ra vonatkozó általánosan ismert gondolatait azért említjük meg, mert ma — noha más konkrét feltételek között és más formában — továbbra is kísérleteket tesznek a marxizmus—leninizmus államra vonatkozó gondolatainak revíziójára. Ezért figyelmet kell fordítani e gondolatok megvédésére, magyarázására és arra, hogy a kommunista párt politikájának gyakorlati megvalósításában, valamint elméleti területen is érvényesüljenek. Ha az 1968—1969. évi csehszlovákiai helyzetet ebből a szempontból ítéljük meg, akkor egyes hiányosságok és hibák gyökerét 1968 januárja előtt kell keresnünk. Lenin tanításéval összhangban a proletárdiktatúrából az egyetemes népi államba való átmenet feltétele a szocializmus teljes és végleges győzelme. Az akkori pártvezetőség a hatvanas évek elején éppen ezen a téren követett el hibákat, nem értelmezte helyesen a proletárdiktatúra akkori fejlődési fokát. Habár ez a kérdés mélyen és hosszabb elemzést és kollektív felülbírálást követel, már ma úgy látjuk, hogy túlértékeltük a termelőeszközök tulajdonában történt változások szerepét, valamint a társadalom szociális struktúrájában történt mennyiségi változásokat. A kizsákmányoló osztályokat megfosztottuk gazdasági pozíciójuktól, de képviselőik még mindig népes társadalmi réteget alkottak. Csehszlovákiában még élnek a volt burzsoá osztály maradékai és a kispolgárok széles rétege, élnek azok az emberek, akik 1948 februárjáig burzsoá pártok tagjai voltak stb. Éppen ennek a kérdésnek nem szenteltek nálunk kellő figyelmet. Az egyetemes népi államra való elhamarkodott orientáció és a tényleges osztályszempontok hiánya már ebben az időben súlyos hibákhoz és tévedésekhez vezetett Az akkori pártvezetőség nem használta ki elég hatékonyan a párt politikai szervezömunkájának hatalmas tartalékait. A párt ideológiai ráhatását gyengíteni kezdték a marxizmus—leninizmus revíziójára Irányuló törekvések. Az államról és demokráciáról szóló marxista—leninista tanítás elégtelen elméleti és gyakorlati kihasználása és kiharcolása, a testvéri kommunista és munkáspártok, elsősorban az SZKP tapasztalatai alkotó érvényesítésének hiányosságai 1968-ban és 1969-be- -i hibák és hiányosságok lu.dbbi elmélyüléséhez vezettek. Csehszlovákia Kommunista Pártja elméleti és gyakorlati tevékenységében nem vették eléggé tekintetbe ezeket a lenini gondolatokat. Az egyetemes népi államról szóló elméletet azzal indokolták például, hogy már nem hat az osztályantagonizmus, legalábbis nem hat negatívan. Éppen ebben a vonatkozásban ugrották át a fejlődés egyes fokait, bizonyos utópizmus nyilvánult meg, amely lehetővé tette, hogy kialakuljanak valamennyi polgár egyenlőségére, minden egyes polgár szabadságára stb. vonatkozó nézetek. Ugyanakkor nem vették figyelembe a különböző társadalmi csoportok és rétegek létezését, nem tulajdonítottak kellő jelentőséget annak a kérdésnek, ki milyen célokat követ, mi gyengíti és mi eiősíti a szocialista államot. Hiányzott „a történelem pontos figyelése" a valóság konkrét elemzése és az egész fejlődés osztályszempontból történő értékelése. Abszolutizálták a tulajdonviszonyok változásának szerepét, és lebecsülték az emberek gondolkodásának szerepét, a különböző társadalmi csoportok és rétegek létezését, ezek állásfoglalását és érdekeit. 1988 januárja után a jobboldali opportunista erők kihasználták ezeket a hibákat, absztiakt jelszavakat hirdettek a szabadságról, a demokráciáról, a humanizmusról, „a szocializmus új modelljéről". Az az irányzat is felmerült, melyet annak idején Lenin említett meg, hogy különféle burzsoá politikai formákat állapítottak példaképül. Az állam, a demokrácia, a szabadság és a humanizmus alapvető kérdéseiben nem képviseltek marxista—leninista állásfoglalást. A kommunista- és munkáspártoknak ma a marxizmus— leninizmus pozíciójából kell következetesen értékelniük az osztályerők reális helyzetét, valamennyi társadalmi csoport és réteg összetételét és helyzetét, valamint az összes politikai, gazdasági, szociális és nemzetközi körülményt és a történelem pontos ínegfigyelése és elemzése alapján kell mérlegelniük a szocialista állam szerepét és hatalmi helyzetét. Csakis ezen a platformon, a többi kommunista párttal folytatott együttműködésben és tapasztalataik alkotó felhasználásával vonhatják le a következtetéseket a proletár diktatúrából az egyetemes népi államba való átmenetről. Ellenkező esetben ha az „utópia" területére jutnak, ha elszigetelten újítókként, új irreális „politikai formákat" fedeznek fel, gyengítik a kommunista párt és a szocialista állam helyzetét és szerepét, és végül ellentétbe kerülnek a marxizmus—leninizmussal. II. Az államra vonatkozó lenini tanítás másik területe, amely az 1968—1969 évi csehszlovákiai fejlődésben a legfontosabbnak bizonyult, a hatalmi pozíciókért folytatott harc problematikája. Lenin államelmélete, amely közvetlenül összefügg az osztályokra ős az osztályharcra vonatkozó tanításával, nagy jelentőséget tulajdonít a hatalom kérdésének. A hatalmat a szocialista állam illetékes szervei képviselik, valósítják meg és védelmezik, éspedig fennállása egész ideje alatt mindaddig, amíg fennáll az államon belül a szoclalistaellenes erők akciójának veszélye, valamint az a reális veszély, hogy az imperialisták megtámadják a szocializmust. Ezért állandóan hangsúlyoznunk kell, milyen fontos szerepe van a szocialista államgépezetnek a szocialista rendszer fenntartásában és megvédésében. Ugyanolyan fontos, hogy helyesen és következetesen érvényesüljön a marxista—leninista párt vezető szerepe az államapparátus vonalán ls. Gondoljunk csak vissza, hogy Csehszlovákiában az ellenséges erők milyen nagy törekvést fejtettek ki, hogy fokozatosan kezükbe kaparintság a tömegtájékoztatási eszközöket és a legfontosabb állami szerveket, a biztonsági szerveket, a hadsereget, a nemzeti bizottságokat stb. A szocialista állam hatalmi eszközei nagy jelentőségűek a szocialista forradalom végső győzelme, a munkásosztály politikai hatalmának megőrzése és fejlesztése, a szocialista társadalom további építése szempontjából. A hatalmi pozíciókért folytatott harcot azzal a céllal vívják, hogy gyengítsék a kommunista párt és a munkásosztály kapcsolatát, mely túlnyomó részt az állam közvetítésével valósul meg. A fő termelési eszközök a szocialista állam tulajdonában vannak. Az állam tervszerűen irányítja és érvényesíti a gazdaságpolitikát és egyúttal politikai nevelőfunkciót gyakorol az iskolaügy, a népművelés, a tudomány és a kultúra terén. Egy bizonyos hatalmi pozíció elérése ezért lehetővé teszi a gazdaságpolitika és később a politikai nevelőmunka tartalmának befolyásolását. Ennek tudatában vannak azok az erők, melyek nemzetközi téren, vagy az egyes szocialista országokon belül a szocializmus ellen harcolnak. Ezért ma megváltoztatják stratégiájukat és taktikájukat, mert tudják, hogy már nem jöhet számításba az ellenforradalom klasszikus formája, a fegyveres felkelés, mely a szocialista államgépezet erőszakos uralásához vezetne. Ott, ahol már felépítették a szocializmus alapjait, ezek az erők nem Indíthatnak azonnal fegyveres harcot, mert nem szereznék meg a tömegek támogatását, s a munkásosztály, valamint a szocialista állam hatalmi szerveinek ellenállásába ütköznének. Ezért más taktikát választanak. Hosszú Időn keresztül leplezetten hatnak azzal a céllal, hogy befurakodjanak a pártba, az állami szervekbe, az önkéntes társadalmi szervezetekbe, hogy tevékenységüket belülről fékezzék közvetett politikai és ideológiai eszközökkel. Ez elsősorban a nemzetközi Imperializmusra vonatkozik, mely felismerte a szocializmus elleni agresszió kockázatát, és nem érte el a várt eredményt a szocialista országok gazdasági blokádjával sem. A szocialista államok elleni harc taktikájának és stratégiájának megváltozása elsősorban abban rejlik, hogy támogatnak minden olyan erőt, amely az országon belül akarja megbontani a szocializmust. E célból egyes kapitalista országokban különféle Intézményeket és központokat építenek ki, melyekben szakemberek dolgoznak, akik pénzügyi támogatást kapnak, rendelkezésükre állnak a tömegtájékoztatási eszközök stb. Az imperializmus taktikájában kulcsfontosságú a marxizmusleninizmus ideológiájának bomIasztása. Az imperializmus stratégiájában és taktikájában fontos szerepet tulajdonít az adott szocialista országon belül tevékenykedő különböző revizionista és opportunista erőknek. Ezekre összpontosítja figyelmét elsősorban akkor, ha az adott ország kommunista pártja politikájában hibákat követ el. Az Ilyen erők fellépését gondosan álcázza a szocializmus megújhodását ól, a gazdasági és politikai irányítás új modelljeiről stb. hangoztatott Jelszókkal. Ezeknek az erőknek csakis így van reményük arra, hogy megnyerjenek olyan embereket, akik szubjektívan támogatják a szocializmust, de elégedetlenek az építés közben elkövetett hibákkal és hiányosságokkal. Céljuk, hogy ezt az elégedetlenséget revizionista irányba tereljék és így fokozatosan más ideológiát vigyenek be az Ilyen emberek tudatába, megváltoztassák állásfoglalásukat és cselekedeteiket. A politikai fejlődés logikája így sok olyan embert, aki szubjektíven a szocializmust támogatja, objektíven, de gyakran szubjektív szocialistaellenes nézetek felé sodorja, lyen esetben nagy veszély fenyegeti a szocializmus ügyét, ha a kommunista párt hibákat követett el, és nincs ereje ahhoz, hogy ezt helyrehozza és nem ismeri fel idejében az ellenséges erők hatásának folyamatát. A csehszlovákiai tapasztalatok azt mutatják, hogy a Jobboldali és opportunista erők ilyen helyzetben sok Jelentős hatalmi politikai eszközt kezükbe vették. így döntő befolyást szereztek a sajtóban, a rádióban és a televízióban, a párt egyes szerveiben, az állami szervekben stb. Ezen erőknek a tömegtájékoztatási eszközökre gyakorolt befolyása lehetővé tette az opportunista, szocialistaellenes erők fellépését, a párttagok és a lakosság egy részének félrevezetését. Az, amit eddig az államról mondtunk, az a szocialista társadalom politikai szervezetének gépezetére is vonatkozik. Lenin hangsúlyozta, hogy a proletárdiktatúra nemcsak az ipari munkások tömeges szervezése által érvényesíthető, mivel ehhez különféle szervezetek egész rendszere szükséges. A szocialista társadalom politikai szervezetének gépezete magában foglalja magát az államapparátust, az önkéntes társadalmi szervezeteket és végül egy különleges típusú szervezetet, a munkásosztály és a dolgozók szervezett élcsapatát — a marxista—leninista pártot. Ebben a gépezetben ezé a párté a vezető szerep. Gondoljunk vissza, hogy Csehszlovákiában a párt sem védte meg magát a Jobboldali opportunista erők „új taktikájától". A párton belül különféle opportunista irányzatok terjedtek, melyek kihasználták a múlt hibáinak, tévedéseinek és deformációinak pártos bírálatát, és a szocializmus új modelljének Jelszavával visszautasították a pártépítés alapelvét és a párt vezető szerepének internacionalista jellegét. Ezek az erők a pártszervekben legálisan működtek, döntő befolyást gyakoroltak a tömegtájékoztatási eszközökre és félrevezették a becsületes kommunisták jelentős részét. A párton belül külön szárnyat alakítottak, mely erős hatalmi pozíciókat szerzett, mely tulajdonképpen a pártban és az államban is hatalomra törekedett. Lenin tanításáról beszélve meg kell említeni az állam szerepét a gazdaságpolitikában. Lenin már a burzsoázia hatalmának megdöntésével kapcsolatban kifejtette azt a fontos gondolatot, hogy a burzsoázia hatalma csak úgy dönthető meg, ha a proletariátus uralkodó osztállyá válik, amely el tudja nyomni a burzsoázia ellenállását és meg tudja szerezni a dolgozókat és a kizsákmányolt tömegeket az új gazdasági rendszer számára. Lenin ezzel kapcsolatban megemlítette azt a követelményt, hogy a szocialista társadalomnak és államnak szigorú ellenőrzést kell gyakorolnia. Lenin a továbbiakban a proletár államhatalom feladataként tűzi ki a termelés megszervezését az állami vállalatokban, a munkaerők elosztását a különböző gazdasági ágazatok között és az állam tulajdonában levő fogyasztási eszközök elosztását a dolgozók között. Ezek a gondolatok kifejezik annak szükségszerűségét, hogy központilag, a szocialista állam és szervei részéről befolyásolják és szabályozzák a gazdaságpolitikát. A Szovjetuniónak a szocializmus építésében szerzett tapasztalatai azt mutatják, hogy a gazdaságpolitika terén is érvényesülnie kell a kommunista párt vezető szerepének és központi terv alapján kell Irányítani és befolyásolni a gazdaságpolitikát. A terv, amelynek fő mutatói minden üzem és termelőszervezet számára kötelezőek, a szocialista társadalom általános nyilvántartásának és szigorú ellenőrzésének legfontosabb eszköze. A párt gazdaságpolitikai vezető szerepének gyengítésére, az állam és szervei feladatának lebecsülésére irányuló kísérletek lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a Jobboldali opportunista erők a szocializmus revíziójára törekedjenek. Ezekután léphetnek fel azok az irányzatok, melyek a szocializmus marixlsta—leninista értelmezését „a demokratikus szocializmus új modelljével" akarják helyettesíteni. Lenin a szocialista állam kérdéseivel kapcsolatban nagy figyelmet szentelt a szocialista demokrácia problematikájának. (Folytatás a 4. oldalon)