Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó

AZ INFORMÁCIÓELMÉLET és A SZÉPIRODALOM A SZÉPIRODALMI MU INFORMÁCIÓÉRTÉKE K

özismert, hogy a stílus értékét nem kis mértékben éppen a váratlan fordulatok, a meglepetés, sőt meghökkenést kiváltó kontrasztok gyakorisága határozza meg. De nemcsak a stílus értékéti Ami elüt a megszokottól, ami váratlan tematikai-tartalmi szinten, az a mü hatékonyságát, hatáserejét felfokozza, felerősíti. Vannak szépirodalmi alkotások, amelyek olvasásakor az események oly változatosan peregnek, oly sok a tematikai és a nyelvi kontraszt bennük, hogy az olvasó érdeklődését és figyelmét a mű az első laptól az utolsóig leköti és ébren tartja. Ugyanakkor tömérdek olyan alkotást ismerünk, amelyeknek mind nyelvi, mind tematikai sajátosságai és komponensei már régen megszokott klisékre, sémákra épülnek. Bizonyos idő elteltével például a költői norma is automatizálódhat; ennek következtében az elavult norma ritmussajátosságai már nem képesek felkelteni többé az olvasók érdeklődését. Ilyenkor a normának szükségszerűen meg kell újulnia, és rendszerint innoválódik is. Erre az irodalomtörténetből számtalan példát hozhatnánk fel. Példának okáért: a klasszicizmus merev időmértékes verselését a romanticizmus korában a sokkal szabadabb magyaros verselés váltotta fel. Persze, a költők azért továbbra is írtak időmértékes verseket, de az előző korszak metrikai szigorát már nemigen tartották be; az Időmértékes költői formák feloldódtak és fellazultak. Még egy példa a normaváltásra! A szimbolista és impresszionista költészet lágy zeneiségét az irodalom fejlődésének vonulatában a látszólag minden verstani követelményt és ritmusigényt elsöprő és figyelmen kívül hagyó expresszionizmus követte. De vajon mi köze ehhez az információelméletnek? Főként az, hogy egzakt módszerekkel a költészet strukturális együtthatóit koronként stílusirányzatonként és költőként fel lehet valamelyest fedni. Igaz ugyan, hogy a nyelv- és az irodalomtudomány ezen a téren még csak az első lépéseket tette meg, de már így is értékes és számottevő eredmények születtek. Előre kell bocsátanom azt ls, hogy a számok önmagukban még nem mindenre alkalmas csodaszerek, amelyek segítségével most már az irodalmi művekben rejlő strukturális sajátosságokat, immanens értékeket az eddigi módszerek teljes mellőzésével ki lehetne mutatni, be lehetne bizonyítani. Ennek inkább az ellenkezője igaz! Az egzakt módszereket csak akkor lehet célszerűen és hasznosan alkalmazni, ha közben az empíriáról, a szépirodalmi művek vizsgálatában eleddig szerzett tapasztalatokról sem mondunk le. Különben az információelmélet és a statisztika tévútra juttatná a kutatókat. Mindezek után jogosan merülhet fel a kérdés: melyek is azok a sajátosságok, amelyeket történetesen az információelmélet igénybevételével, különböző számítások segítségével vizsgálni lehet? Természetesen a szövegek entrópiájának és redudanciájának a vizsgálata áll az érdeklődés középpontjában. Az entrópia Nqrbert Wiener szerint „a rendszer dezorganizáltságának a mértéke". A rendszer, a jelen esetben a szöveg dezorganizáltságának a mértékét többféle entrópia segítségével szoktuk megközelíteni és kiszámítani. Az entrópia maximális a sztochasztikus (valószínűségi) sor minden egyes lehetséges folytatásának egyforma valószínűsége esetén. A maximális entrópiát Ho-val szokás jelölni. Végeredményben ilyen entrópia kiszámításáról volt szó a bit mibenlétének magyarázatakor is, hiszen mind a 32 kártya előfordulásának azonos valószínűségéből Indultunk ki. (Egy kártyalap kiemelésének a valószínűségét úgy számítjuk ki, hogy 1-et elosztjuk 32-vel.) Az ilyen valószínűségi eloszlás azonban ritkaságszámba megy. Sokkal gyakoribb az az eset, amikor a szöveg egyes elemeinek az előfordulása s ezzel egyetemben valószínűsége is kisebb-nagyobb eltéréseket mutat. Már csak természetes, hogy a szófajok közül a főnevek előfordulása gyakoribb, mint az indulatszavaké; hogy a követelményekben általában a 8 szótagú verssorok vannak túlsúlyban a 2 vagy akár a 16 szótagú verssorokkal szemben; és így tovább. Ezért, ez oknál fogva van nagy jelentősége az információelméletben a reális entrópiának. A reális entrópiát Hi-gyel jelöli a szakirodalom. E két entrópia azonban még nem elegendő ahhoz, hogy különböző hosszúságú szövegeket össze tudjunk hasonlítani. Az összehasonlítást a szövegek dezorganlzáltsági (váratlansági) fokának az összeegyeztetését csak a viszonylagos entrópia kiszámítása után végezhetjük el. A viszonylagos entrópiát (kis h-val jelöljük) úgy számítjuk ki, hogy a reális entrópiát elosztjuk a maximális entrópiával. Igy kapjuk meg a szöveg relatív dezorganizáltságának a mértékét. Ebből könnyen ki lehet számítani a redudanciát is, mégpedig úgy, hogy 1-ből kivonjuk a viszonylagos entrópiát (R = 1—h). A redudancia növekedéssel nő a szöveg vizsgáit jelenségének a rendezettségi foka. Mindez persze fordítva is érvényes: minél jobban megközelíti a viszonylagos entrópia száma az 1 egészet, a vizsgált jelenségnek a szövegben annál nagyobb a rendezetlensége, előre meghatározatlansága. A kérdés most már a.-?, hogy valójában mit is mérhetünk a szövegben, milyen jelenségeknek az entrópiáját és redudanciáját számíthatjuk ki. Nos, a válasz egyszerű: bármilyen nyelvi szövegben megvizsgálhatjuic a magánhangzók és a mássalhangzók, a hosszú (vagjr hangsúlyos) és a rövid (vagy hangsúlytalan) szótagok, a verssorok szótagszámának rendezett vagy kevésbé rendezett eloszlását és szabályos vagy szabálytalan váltakozását. És természetesen még sok más nyelvlritmikal-tematikai sajátosság is mérhető. Itt érdemes lesz egy példával illusztrálni az elmondottakat. A verssorok hosszúságánalt a váltakozása, rendezetlensége, előre meghatározatlansága jellemző József Attila Öda c. költeményére. A vers hatáserejét a sorok szabálytalan hömpölygése és váltakozása fokozza és növeli. Ez annál is inkább igaz, mert korunk költészetének a normája jobban kedveli a diszharmonikus szerkesztésmódot, mint a harmonikusai. Az Úda verssorainak a rendezetlenségéről, e rendezetlenség nagyobb entrópiájáról és kisebb redudanciájáról számításaink is ékesen tanúskodnak. íme: A verssorok Előfordulásuk Előfordulásuk szótagszáma gyakorisága valószínűsége (p) 1 szótagú t 2 szőtagú 3 0,026 3 szőtagú — — 4 szótagú 6 0,052 5 szótagú 5 0,043 6 szótagú 6 0,052 7 szótagú 5 0,043 8 szőtagú 14 0,120 9 szótagú 36 0,310 10 szőtagú 30 0,250 11 szótagú 9 0,077 12 szótagú 2 0,017 Ebből képletek segítségével ki lehet számítani a maximális, reális és a viszonylagos entrópiát, valamint a redunanciát is. Ilyen eredményeket kapunk: Ho (maximális entrópia) = 3,322 Hi (reális entrópia) = 2,747 h (viszonylagos entrópia) =• 0,826 R (redudancia

J = 0,174 A számítások igazolják, hogy a verssorok az Öda c. versben nagyon is szabálytalanul váltakoznak. Az előre meghatározatlanság és rendezetlenség magas foka kifejeződik a reális és különösen a viszonylagos entrópiában. A viszonylagos entrópia ugyanis eléggé megközelíti az 1 egészet, s így a redudancia a minimumra csökken. Ezek után persze érdemes lenne visszatérni a szöveghez, s meg kellene vizsgálni azt, hogyan függ mindez össze a költemény esztétikai tulajdonságaival és sajátosságával. Sajnos, erre itt nincs lehetőségem. Viszont aki jól ismeri a költeményt, az aligha tagadhatja, hogy az Oda esztétikai hatáserejét nagyban növeli a váratlan fordulatok, kontrasztok gyakorisága, ami többek között a verssorok hosszúságának a szabálytalan váltakozásában is megnyilvánul. S ha a forma és a tartalom egységét nemcsak deklaratív kijelentésként kezeljük, hanem valóban szó szerint értelmezzük, akkor a költeményben a verssorok szótaghosszának a váltakozása (magas entrópiája) is a fordulatok, kontrasztok egyik előidézője, vagyis a vers hatékonyságának a forrása. ZSILKA TIBOR (Folytatjuk) KÖNYVTAROSOK E

llátogattam a szepsi népkönyvtárba, hogy elbeszélgessek dolgozóival. Nem nagy ez a könyvtár, mégis vonzó, mert gazdag, hiszen közel tizenháromezer könyvet kínálnak a dústn megrakott polcok. A könyvszerető emberek szívesen térnek be ide, mert mindig kedves fogadtatásra találnak. Bodnár Katalin, a könyvtár vezetője és munkatársai, Zsilner Katalin és Gladiš Valéria hivatásuknak érzik munkájukat, hiszen ők is könyvszerető, könyvforgató emberek. Bodnár Katalin, aki már sok éve sikeresen vezeti a szepsi népkönyvtárat, mosolyogva, kedvesen válaszol kérdéseimre. — Hány olvasó látogatja most a könyvtárat? — kérdeztem. — Több mint ezeregyszáz, pontosabban 1125. — Foglalkozás szerint, hogyan oszlanak meg az olvasók? — Legtöbb a munkás és diák, de az értelmiség és a nyugdíjasok köréből is sokan keresik fel könyvtárunkat. — Mely írók, mely könyvek iránt érdeklődnek leginkább az olvasók? — kérdem. — Erre nehéz felelni — mondja Bodnár Katalin. — Annyi bizonyos, hogy az idősebbek Jókai, Mikszáth, Tolsztoj, Passuth könyveit keresik, a fiatalabbak Cooper, Jack London, Zola, id. Alexandre Dumas könyvei után érdeklődnek, de az új írók könyvei is gazdára találnak. Beszélgetésünk során Bodnár Katalin elmondja, hogy az olvasók tábora évről évre nő. A tagok aktivitásáról tanúskodik, hogy 1969-ben 23 265 könyvet kölcsönöztek ki. Ez idő szerint naponta átlag hetvenöt olvasó látogatja a szepsi könyvtárat. Az említett eredményeket egyrészt azzal érték el, hogy irodalmi estéket, könyvkiállításokat, mesedélutánokat rendeznek, másrészt azzal, hogy megismerték az olvasók ízlését, s ezért mindig tudnak számukra valami újat, valami kedvükre valót ajánlani. Már a legfiatalabbakkal igyekeznek megszerettetni a könyveket. Gyakran mesedélutánokat rendeznek számukra. Nagyon érdekesek ezek az összejövetelek, ahol olyan meséket hallhatnak a gyerekek, amelyek a könyvtárban nyomtatásban ís megtalálhatók. Ilyen volt az 1969 decemberében rendezett mesedélután is, ahol orosz népmesékkel szórakoztatták kedves kis olvasóikat a könyvtár odaadó dolgozói. Hogy az olvasásra ösztönözzék a gyerekeket, az is előfordul, hogy egyegy érdekes mesének, elbeszélésnek csak a felét Ismertetik, s a gyermekek érdeklődésük felkeltése után már kíváncsiak a mese végére ís, és ezekután nem csoda, ha kapkodják a kölcsönzésre váró mesekönyveket, elbeszéléseket. Az elmúlt év folyamán a gyerekek, Ifjúság és a felnőttek részére tizenhat irodalmi estet, délutánt és 22 könyvkiállítást rendeztek. Főleg a fiatalok nagyon megkedvelték ezeket az irodalmi rendezvényeket, s mindig szorgalmasan látogatják azokat. Az irodalmi összejövetelek megszervezéséből Tamás Gellért, magyar szakos tanár, a könyvtár fáradhatatlan aktivistája is kiveszi részét. Számos irodalmi rendezvénynek ő a szervezője. A könyvtár részére állandóan érkeznek új könyvek. Úgyszólván minden érdekesebb kiadványt megtalálunk itt. — A friss szállítmányt azonnal nyilvántartásba vesszük, hogy minél előbb az olvasók kezébe kerülhessenek, s ezzel ls örömet szerezzünk nekik —• mondja a könyvtár legfiatalabb dolgozója, Zsolner Katika. Majd arról beszél, milyen öröm számukra, hogy egyre kevesebb az olyan olvasók száma, akik nem kímélik a könyveket. Legtöbben becsomagolva hozzak vissza a kikölcsönzött köteteket. A könyvtár vezetője a jövő év terveiről is beszél. Szeretnék, ha az 1970-es évben újabb tagokkal bővülne a szepsi olvasók nagy tábora. Ebben az évben is sor kerül több irodalmi est, író-olvasó találkozó és könyvkiállítás megrendezésére. A könyvtár dolgozói bíznak abban, hogy a jövőben a helyi iskolák pedagógusai közül többen támogatják majd őket munkájukban. LOBEL ZOLTÁN OLVASÓK