Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-07 / 56. szám, szombat

Ott vannak mindenütt Büszkén mondjuk: egyenjogúsítottuk őket. Ott vannak mindenütt, ahol a férfiak: a laboratóriumok lombikjai mellett, a miniszteri bársonyszékeken a gépkocsi volánja mögött, és nem egy vállalat igazgatói funkcióját is nő látja el. Volt idő, amikor az egyenjogúsítás égisze alatt bányászokká képeztük ki őket és fiatal lányokat traktorvezetésre tanitottunk, mintha megfeledkeztünk volna asszonyaink elsődleges küldetéséről, arról, hogy ők elsősorban az emberiség folyamatosságának biztosítására hivatottak. Megkérdeztük néhányukat, miként vélekednek a nök társadalmunkban betöltött szerepéről. Jók között a legjobb A surányi Cukorgyárak és Malmok nöbizottságának tagjai II. 26-án nehéz feladat előtt álltak: az üzem szorgalmas aszszonyai és lányai közül kellett kiválasztaniuk egyet, aki mind magatartásával, mind pedig kiválő munkaeredményeivel a jók között is a legjobb, és így a nemzetközi nőnap alkalmával kitüntetésben részesül. A tanácskozás folyamán kiderült, hogy egy üzemben a kitüntetések megszavazásánál nemcsak akkor főhet a feje a javasló bizottságnak, ha laza a munkaerkölcs, és nagyítóval sem lehet jó dolgozót találni, hanem komoly problémát jelent — mint az ő esetükben ís ez történt — a jók között a legjobbat megtalálni.. A választás Mária JaníCkovára esett. Egy nappal később zavartan és szégyenlősen ült velem szemben n szakszervezeti üzemi bizottságon. A gyár malomrészlegének csomagolóosz tályán rendkívül fürge, mozgékony kétcsaládos édesanya számára nehezebb diót jelentett egy kíváncsi újságíró kérdéseire válaszolni, mint szabad szombatonként — ahogyan oly sokszor tette —' nyolc vagy még több órát ledolgozni. A döcögve induló beszélgetés azonban .néhány perc múlva közvetlenné vált, és Janíčková elvtársnő már felszabadultan beszélt a munkájáról, melyet nagyon szeret, a gyárról, ahol 1961 januárjától dolgozik. — Pedig higgye — mondotta —, nem könnyű itt dolgozni, mert nagy a zaj és vas tag porfelhőhöz hasonlóan száll a liszt, és amint látja — mutatott munkaruhájára — olyan lesz az ember, mint a lisztesmolnár. De ez a helyzet már nem tart sokáig, mert az üzemrészleg korszerű, új csarnokba költözik, ahol sokkal jobbak lesznek majd a munkakörülmények. Elmondotta, hogy havonta 1000 koronát keres tisztán, s hogy számára semmi sem jelent nagyobb örömet, mint a rábízott munka maradéktalan elvégzése. Mária Janícková minden dicséretet megérdemel azért, hogy közel egy évtizede nagyszerű teljesítményt nyújt olyan munkahelyen, ahol az áldatlan körülmények miatt elég nagy a fluktuáció. — Egy év múlva könnyebb lesz — mondja —, és lehetséges, hogy már az addigra elkészülő, új munkahelyen ünnepeljük meg március 8-át, a nemzetközi nőnapot. • k. I.) Megszokott név. Fekete hajú, kreol bőrű, kecses mozgású fiatal lány. Megállás nélkül jár a székek és asztalok között. Tálcán hordja a rostélyost, rántott szeletet, sört, bort, pálinkát. Ki mit rendel. Pincérnő a komáromi Európa szállóban. Egy ráérő tudós egyszer kiszámította, hogy egy háziaszszony a házi munka végzése közben hányat lép egy nap alatt. A lépések hosszúságát összeadta. Elképesztő szám: hét vagy nyolc kilométer jött ki. Nos, Marika esetében ezt a számot nyugodtan megszorozhatjuk kettővel, hárommal. Az étterem — ahol szolgálatot teljesít — megközelítőleg 120 méter hosszú, s hogy azt napjában hányszor járja keresztül kasul, annak csak az isten a tudója. Közben mosolyog, mindenkihez van kedves szava. Este kilenckor ugyanúgy, mint délben, nyitáskor. Ha irigylésre nem is, de Marika csodálatra méltó, annyi bizonyos. Marika Pozsonyban, a Devínszállóban tanult ki, és három évvel ezelőtt került Komáromba. Vas Pál főpincér elmondotta, hogy a lány a legteljesebb mértékben megbízható, a legigényesebb, nagy önállóságot és szaktudást igénylő munkákat is rá lehet bízni, és minden feladatot maradéktalanul elvégez. Nagy elfoglaltsága mellett még a tanoncok betanításával is foglalkozik. Marika — teljes nevén Mária D ani'sov á — annak az érett gondolkodású, kötelességtudó fiataloknak a képviselője, akikre azt szoktuk mondani: bárcsak minél több lenne belőlük ... —ko— Kétezer gyermek anyja Ha nem is közvetlenül, de közvetetten a szülésznő is egy kicsit édesanyja a világra jött emberkének. Nemcsak azért, mert éjjel és nappal, karácsonykor és más ünnepnapon — egyszóval, amikor sürgősen hívják — fáradságos és szakszerű munkával vesz részt a szülés levezetésében, hanem mint ér ző ember — a szenvedő anya láttán — neki is fáj, sajog a lelke, a szíve tája, de ezt a fájdalmat titkolni kell Amikor azután felhangzik a kisfiú vagy kislány első sírása, a boldog édesanyával együtt örül ô is. Hát ilyen alapon édesanyja megközelítőleg 2000 gyermek nek Filkó Vincéné, őrsújfalusi szülésznő, aki harminc évi szolgálat után a múlt év szeptemberében megérdemelt nyugalomba vonult. — Én inkább azt mondanám, hogy nyugdíjba, mert nyugalomról nem beszélhetünk — igazítja ki kedvesen a szavaimat. — Az emberek harminc éven át megszokták a mintegy 1800 lelket számláló faluban, hogy baj esetén hozzám fordulnak. Ez még ma is így van, s én tőlem telhetően szívesen és szeretettel segítek. Mert egy kis faluban — ahol nincs orvos — minden betegséggel, panasszal a szülésznőhöz fordulnak. Ö a falu orvosa. Filkó néniben pedig soha nem csalatkozott a falu népe. Még az 1965-ös árvíz idején sem menekült el, és mind a fertőtlenítés, mind a járvány lokalizálása terén felbecsülhetetlen értékű munkát végzett. Életet adni és segítséget nyújtani egy új emberke világrajövéséhez — a legszebb feladat. Aki jön, arról nem tudni, nem lesz-e új Edison, Einstein, Beethoven vagy Semmelweis. Lehet, hogy éppen ő találja fel a rák elleni gyógyszert, vagy az oly régen áhított perpetum mobilét. Es a szülésznő elsőként pillantja meg a jövevényt. — Nagyon, nagyon szerettem ezt a szakmát — mondja Filkó néni —, de már elkopott a „gépezet" — és a szívére, lábára mutat. A falu népe azonban tudja, hogy amíg dobog ez a szív — és kívánjuk, hogy még nagyon sokáig dobogjon —, addig mindenkinek jut belőle. Mert ez a szív aranyból van, és közkincs. Mindenkié. —kom— A törvény egymaga nem elég Szabó Mária a Nagymegyeri Efsz dolgozója. Törvényhozó tevékenység közben, a Szlovák Nemzeti Tanács egészségügyi és népjóléti bizottságának ülésén találkoztam vele, a gyermekekről való gondoskodás, a nevelés problémáit elemezték éppen. — Egyenjogúnak érzi magát a férfiakkal? Kissé gyanakodva nézett rám. — Különös — mondotta —, ha az embernek igy nekiszegezik a kérdést. Tudom, mire céloz, sejtem, miről van szó. Én a nők egyenjogúsítására úgy tekintek, hogy azt már jó ideje törvénybe iktatták, és most a tetteken a sor. Ugyanis a törvény egymaga nem elég. Ma még a nök ezernyi tényező miatt nem élhetnek törvény biztosította jogaikkal. Hadd hozzak fel csak egy példát. Ismerek egy asszonyt. Két gyermeke van, de közben dolgozik is, ami alatt nem az otthon még rá váró második műszak értendő. Kérdem én azt, érvényesítheti-e ez az asszony a tanuláshoz való jogát? Ledolgozza a nyolc órát, de otthon még legalább ugyanannyi munka vár ró. A legrosszabb, hogy a társadalom se hat oda eléggé, hogy könnyítsenek sorsán. Órákat kell eltöltenie bevásárlással. A munkáját megkönnyítő háztartási gépek vagy drágák, vagy tökéletlenek. A napközi otthon-hálózat se megfelelően van szervezve, így asszonyainknak enyhén szólva, nem sok idő jut a továbbképzésre. Ez egyrészt családon belüli problémákat okoz, másrészt társadalmi kérdéseket vet fel. — Az SZNT bizottsága ma éppen ezeket a kérdéseket vitatja meg. Önnek mi erről a véleménye? — Jó tudni, hogy komoly apparátussal végezték a felmérést, mert tudni kell, hogy inl a helyzet. A nőkérdés! sokan egyszerűen csak a sok probléma egyikeként kezelik, arra nem is gondolnak, hogy itt az emberiség Ibiéről van szó. Azaz hogy még többről, a holnap felnövő nemzedékről is. Kérdem én, egészséges emberré fejlődhet-e az a kéthároméves gyermek, akit télvíz idején és nap nap után hajnali hat óra körül álmából felvernek, hogy bölcsődébe vigyék? Már készítettek statisztikát, melyből kiderült, hogy a „napközis" gyermekek tanulmányi eredményén — később, az iskolás évek alatt — szintén meglátszik, hogy korai gyermekkorában milyen körülmények között (ejlődött. Ebből a szempontból nézem a dolgokat akkor is, amikor az anyasági szabadság meghosszabbításáról szóló törvé nyeket készítjük elő. — Hogy tekint ön a nemzetközi nőnapra? — Ez csak egy nap a háromszázhatvanötből. És még ezen is megtörténik nem egy asszonnyal, hogy az ünnepségekből hazatérve nagyon is hétköznapi gondok várják otthon. A nők egyenjogúsítását sem pusztán törvénnyel, sem kampánnyal nem lehet biztosítani. Ennek egy folyamatnak keli lennie, amely során néha egészen jelentéktelennek látszó intézkedéseket kell tenni. Sokan például azt mondják: formalizmus az, ha egyesek bizonyos szervekben mindenáron nőket is be akarnak ültetni. Ha a nők csak azért ülnek ott, hogy ott legyenek, hogy adott esetben kimutathatók legyenek, valóban csak formalizmusról van szó. De ha azért vannak ott, hogy adott esetben felemeljék a szavukat (mivel a nők problémájúval, a gyermeknevelési kérdésekkel stb. kapcsolatos dolgokat ők ismerik a legjobban), valóban szükséges a jelenlétük. A törvényhozásban, a gazdasági vezetésben, a szövetkezetek irányításéban egy aránt. H. H.) - 0 J FILMEK•.•••• p ••••••• q • • HARMATCSEPPEK A FŐBE

N (amerikai) Az alkotás anyagi függetlensége a nyereséghajhászó amerikai filmgyártásban rendkívül becses dolog. Elia Kazan, az Egyesült Államok görög származású, neves film-tekintélye bizonyos mértékig rendelkezik ilyen függetlenséggel, s ez meg is látszik filmművészeti munkásságán. Filmjeinek ugyanis nemcsak rendezője, hanem producere ls, tehát ha valakinek számot kell adnia a „biznisz" sikeréről vagy sikertelenségéről, az ő maga. Äm a mégsem teljes, hanem csak bizonyos mértékű függetlenség is ebből származik, mert végeredményben egy producernek azért sosem mindegy, mit hoz <t „konyhára" az adott mű. Ettől függetlenül azonban Kazan mégiscsak megengedheti magának, hogy művészi ambícióit olykor-olykor teljesen kielégítse, s volt is már rá példa, hogy a producer-rendező ezt meg is tette. Emlékezetes két filmje után (Az édentől keletre, Amerika, Amerika) most a harmadik olyan filmjét is láthatjuk, amelyben művészi elkötelezettségét bizonyítva ismét ritká"n tapasztált bátorsággal szó! Amerika időszerű és kritikát érdemlő társadalmi viszonyairól. Ezt a filmjét t William Inge forgatókönyve alapján) a hatvanas évek elején készítette, akkor, amikor az amerikai filmgyártásban lábra kapott a nemzedéki probléma divatja. Az amerikai fiatalság ösztönös vagy tudatos lázadása apáik életfelfogása és leginkább egyéni becsvágyuktól determinált sok igazságtalan élotformanonnája ellen sok művészt nagyobb szókimondásra ihletett, ám műveikben kevesen voltak képesek elmenni olyan messzire, mint éppen Kazan ebben és még néhány hasonló témájú filmjében. Igaz, Kazan sem fenntartás nélkül bátor és szókimondó: hogv kritikája élét EGY BANDITA SIRATÁSA tompítsa, a filmjében lejátszódó történetet a század első harmadába helyezte, s a tragédiát (ismét csak a kritikai enyhítés végett) helyenként objektív tényekkel (szerelmi kielégületlenségből származó zavaros csalódottság, gazdasági válság stb.) motiválta. A lényeg azonban így sem sikkad el. Kazan elítéli azt a társadalmat, amelyben az emberek közötti kapcsolat egyetlen meghatározója a pénz s a vagyon táplálta mohóság. Egy tőkéssé felcseperedő kisvárosi tipikus amerikait állít szembe két gyermekével. A leány már „reménytelen esetté" vált, meghasonlottsága az apa kényszerű világában már kihúzta lába alól a talajt, viszont Bud, a fiú látszatra még formálható, még befolyásolható az apai becsvágy szerint. A küzdelem azonban mégsem az apai reményeket váltja valóra, bár igaz, hogy Bud is kénytelen megalkudni... A film előnye, hogy tanulságai nemcsak egy konkrét társadalmi réteg számára szólnak, hanem a lényeget tekintve szinte minden nemzedéki problémára általánosíthatók. Kazan az új élet új törvényei mellett száll síkra, s ennek gátja nem csak a pénz, és nem is csak az apai becsvágy. Elia Kazan egyébként arról is nevezetes, hogy úttörő munkát végez az ifjú tehetségek felkutatásában. Ebben a filmben is van új tehetsége, Warren Beatty (Bud szerepében), aki — mint Kazan iskolájából annyian — azóta már amerikai színészhíresség lett. Beatty mellett tehetségére és rokonszenves lényére elsősorban Natalle Wood, az ismert filmcsillag hívja fel figyelmünket. Az ő itt látott játéka eggyel több bizonyíték arra, hogy a sztárok sokszor kiváló művészek is. (spanyol—olasi—francia) A spanyol filmgyártás cenzúra keserítette siralmas helyzetéről nem szükséges bővebben beszélni. Carlos Suara tehetséges fiatal filmrendező kezét ez az állapot éppúgy megköti, mint azon társaiét, akik hozzá hasonlóan, ha nem is nyíltan, legalább közvetetten, utalni akarnak a zsarnokság igazságtalanságára, a spanyol nép jogfosztottságára. Suara a cenzúrával vívott korábbi egyenlőtlen harc folyamán (egy időben el is tiltották az alkotástól) rájött, hogy az ő útjuk nem lehet a nyílt ellenállás útja, hanem mondanivalójukat csak közvetetten hozhatják nézőik tudomására. Az Egy bandita siratása című, 1964-ben készült filmje is ennek a közvetettségnek a jegyében készült: története a múlt század elején, a napóleoni csapatok kitakarodá-' PABLO NYERT sa után, a királyi uralom viszszatérére idején játszódik. A franciák elleni harcokban jeleskedő liberálisok, hogy hóhérkézre ne jussanak, a hegyekbe menekülnek, s jobb híján rablással tartják fenn magukat. A királyi és az egyházi hatalom ellen vívott partizánháború Suara filmjében szükségszerűen politikai motivációktól mentes ka. landhistóríává fajul, azonban célzatossága Így ís nyilvánvaló. Olyannyira nyilvánvaló, hogy a spanyol cenzúra több jelenetét megnyirbálta, s mégy így is csak félve engedte a nézők elé. Ezt a tényt szem előtt tartva kissé elnézőbbeknek kell lennünk a film jellegével és kivitelezési színvonalával szemben, s ha látszatra közönséges kalandfilm is, becsülnünk kell benne azt a szándékot, amely elkészülése során alkotóit vezette. (spanyol) Több díjat nyert gyermekfilm ez a rokonszenves spanyol alkotás: a fiatal Pedro Mario Herrero López első műve. Meséje egy tehetséges és igazságos tanító, valamint egy spanyol falu úrhatnám gazdagainak konfliktusáról szól. A főszerepet természetesen a gyermekek játsszák benne, élükön a kis HARC RÓMÁÉRT Pablóval, az értelmes és becsületes gyermek típusának rendkívül megnyerő megtestesítőjével. López művének erénye az érthetőség és az a sikeres megfogalmazás, amellyel életre tudta kelteni a gyermekszemmel látott embertípusokat. Hasznos ajánlatos, szép film — és nem is csak gyermekek számára. (nyugatnémet-román) A nyugatnémet—romáB koprodukcióban készült kétrészes színes, szélesvásznú film történelmi szuperprodukció, mely a nézők kalandigényeit hivatott kielégíteni. A történelem eseményeit ugyanis meghamisítva, regényes formában, a nagy vezérek és történelmi személyisé. gek magánéletének a bemutatásán keresztül tárja elénk. Cselekménye az ötödik században, a hajdani gót birodalom széthullásának idején játszódik le. A film nélkülözhetetlen rekvizitumai: a szerelem, féltékenység, irigység, összeesküvés, különféle intrikák, személyi indulatok és női fondorlatok — mindez némi történelmi hitelesség köré építve. Róbert Slodmak rendező A történelem folyását egy-egy nagy személyiségnek a magánéletre való visszavezetésével ábrázolja — fölényes szakmai biztonsággal és rutinnal. S a történelmi hitelességet illetően éppen ez a félrevezető és megtévesztő. A filmben felvonulnak a nemzetközi sztárparádé közismert jellemszínészei és szexbombái: az amerikai Orsón Welles, az angol Laurence Harvey és Honor Blackman a svéd Harriet Andersson, az olasz Sylva Koscina, a nyugatnémet Róbert Hoffmann és mások. A látványos, romantikus mese bizonyára kielégíti a szórakozni, kikapcsolódni vágyók igényeit, ám csalódottan hagyják el a nézőteret azok, akik azt hiszik, hogy valami újat, eddig ismeretlent tanulnak a filmből.