Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-07 / 56. szám, szombat

LENIN és a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom 1970. III. 7. Egységes földművesszövetkezeteink húszéves múltja, fejlődésük tanulságai, a jelenlegi állapot és a jövő feladatok mérlegelése szinte önkéntelenül megköveteli, hogy újból felidézzük Leninnek a szövetkezetekkel foglalkozó elgondolásait, és egybevessük a programot az elért eredményekkel, kutatva, vajon hol maradtunk adósai a lenini gondolatnak. Lenin szövetkezeti programját elemezve először is két dolgot kell tisztáznunk. Az egyik, hogy nem az általános értelemben vett szövetkezeti mozgalomról van szó, hiszen a termelési, az értékesítési, a fogyasztási és az önsegélyező szövetkezetek már régtől fogva S társadalmi fejlődés velejárói. Csakhogy a kapitalista társadalmi rendszerben a szövetkezeti mozgalom lényegében csak a tőke koncentrációjának humánusabb formáját jelentette, ahol minden vállalat — legyen az akár egyéni, akár csoporttulajdonban — csak kapitalista vállalat maradhatott. Lenin érdeme tehát elsősorban az volt, hogy a szövetkezeti gazdálkodás formai megnyilvánulásaiban felismerte azokat az alapelemeket, amelyeket szocialista termelési viszonyok mellett is fel lehet használni, teljes összhangban az adott gazdasági helyzettel és a munkásosztály ideológiai célkitűzéseivel. A másik dolog, amit nem szabad figyelmen kívtil hagyni, az, hogy a szocialista forradalom Oroszországban állami tulajdonba vette az összes földterületet. Ez az intézkedés nem a forradalmi hangulat spontán megnyilvánulásának volt a következménye, hanem a hosszú ideig tartó elméleti viták eredménye volt. Sok minden függött az orosz mezőgazdaság termelési viszonyainak a megoldásától. Erről a kérdésről az Orosz Szociáldemokrata Pártban már a századforduló után élénk vita alakult ki. A vitákba Lenin is bekapcsolódott, aki bizonyos történelmi helyzetben — értve ezalatt a polgári forradalom szakaszál — nem zárkózott el a földosztás, a nagybirtokok parcellázásának gondolata elől. Hangoztatta azonban, hogy a feudalista nagybirtokok feldarabolása nem gyengítené a kapitalizmus pozícióit, sőt a kapitalizmus ínég szélesebb körű kibontakozását tenné lehetővé, ami azonban a falusi osztályharc kiéleződéséhez, a mezőgazdasági termelők rétegeződéséhez és differenciálódásához vezetne. A munkásosztály tehát, ebben a folyamatban ls megtalálná szövetségesét a szegényparasztok egyre erősödő rétegeiben a szocialista forradalom megvalósítása céljából. L

enin nagyságát elsősorban dialektikus gondolkodása jellemzi. Semmit sem tekintett lezárt ügynek, a forradalmi feladatok majdani megoldásának kérdéseit mindig a kialakulandó történelmi helyzettől tette függővé. Látva a szocialista forradalom elkerülhetetlenségét és sürgető szükségességét, a parasztkérdésben is inkább a progresszívabb megoldás felé hajlott, a földterület teljes államosításának volt a híve. A történelem is őt igazolta, mert a négy évig tartó világháború olyan feltételeket teremtett, amelyekben a polgári forradalom ugyanazon társadalmi megmozdulás keretében szocialista forradalomba mehetett át, ez pedig az agrárkérdésben lehetővé tette a progresszívabb megoldás megvalósítását, a földterületek államosítását. A föld államosításéra tehát azért kerülhetett sor Oroszországban, mert a polgári és a szocialista forradalom lényegében egy folyamat keretén belül valósult meg. Az államosítás ténye önmagában még nem volt kihatással a termelési formára, az államosított földterületeken egyaránt gazdálkodhattak egyéni gazdák és kollektív nagygazdaságok. A gazdálkodók és az állam viszonyát csak a föld használatáért fizetett járadék jellemezte. A polgárháború éveiben elkerülhetetlenek voltak a kötelező beszolgáltatások, a rekvirációk. A NEP korszakában bevezetett terményadó azonban normalizálta az állam és a gazdálkodók viszonyát, lehetővé tette, hogy a termelők a terményadó kiegyenlítése után szabadon rendelkezzenek terményfeleslegeikkel. Tekintve, hogy a fő termelőeszköz, a föld magántulajdona megszűnt, a meglevő kisüzemi gazdaságok sem fejlődhettek tovább kapitalista úton. Ilyen feltételek mellett a szövetkezeti mozgalom tehát nem a magántulajdonon alapuló kisüzemi gazdaságok közös tulajdonba való átszervezését jelentette, hanem a maradi kisüzemi termelési forma termelékenyebb nagyüzemi formává való átszervezését a mezőgazdasági termelés sokoldalú fejlesztése érdekében. A lenini szövetkezeti gondolatban világosan elkülöníthető tehát acél az eszköztől; a cél a mezőgazdasági termelés gyorsabb ütemű fejlesztése, az eszköz pedig a szövetkezeti mozgalom. N | álunk Csehszlovákiában sok tekintetbeií másképp alakult a helyzet. A mi polgári demokratikus forradalmunkat —• az első világháború után — nem követte nyomon a szocialista forradalom. A földosztás programja tehát bizonyos mértékben meg is valósult. Végbement a mezőgazdasági termelők . kapitalista rétegeződése is, ezért 1948 után nálunk már nem kerülhetett sor a mezőgazdasági földterület általános jellegű államosítására. Ez a helyzet a mi szövetkezeti mozgalmunk számára kettős feladatot jelentett. Egyrészt politikai-ideológiai feladatot, a magántulajdonon alapuló kisgazdaságok közös, szocialista jellegű gazdaságokká való átszervezését, másrészt pedig gazdasági feladatot, a kisüzemi termelési forma nagyüzemi termelési formává való átalakítását. Az első feladat szempontjából politikai és ideológiai célkitűzésről beszélhetünk, a második feladat szempontjából pedig olyan gazdasági tényező megvalósításáról, amely a mezőgazdasági termelés sokoldalú folyamatos fejlesztését van hivatva szolgálni. Szövetkezeteink húszéves fejlődése alatt a politikai és ideológiai célkitűzés [ideológiai célkitűzés alatt a szövetkezeti mentalitás kialakítását értem) megvalósításának elsődlegessége mellett háttérbe szorult a szövetkezetek gazdasági tényező szerepe. Hogy itt nemcsak meddő elméleti fejtegetésről van szó, hanem káros gyakorlati következményekről is, legjobban bizonyítják azok az első szövetkezeti Istállótípusok, ahol a tervezők csak a kisüzemi technológia nagybani megvalósításából indultak ki. A politikai célkitűzés szempontjából ezek az istállótípusok meg is felelhettek. Gazdasági szempontból azonban nem nyújtották azokat az előnyöket, amelyeket a nagyüzemi termelési forma progresszív jellege megkövetel. A szövetkezeti mozgalom jelentőségének egyoldalú értelmezése napjainkban is érezteti hatását és sok esetben a fejlődés kerékkötőjévé válik. A politikai célkitűzés szempontjából elégedetten vesszük tudomásul erősödő szövetkezeteink puszta létezését, az eredmények láttán hajlamosak vagyunk arra, hogy a babérjainkon pihenjünk, annál ls inkább, mert a további gazdasági feladatokhoz nem érzünk magunkban elég erőt és felkészültséget. Ha ugyanis a már említett gazdasági tényező szempontjából vessszük figyelembe szövetkezeteink jelenlegi helyzetét, szinte megijedhetünk a rengeteg feladat és munka láttán! Vannak ugyan eredményeink, erről szívesen és az utóbbi időben elég sokat beszélünk. Az olyan eredményekről, mint a búza hektárhozamainak a növekedése az utóbbi években, valóban érdemes beszélni. De hol tartunk a termelés szakosításában? Hol tartunk a munkatermelékenység növelése terén? Hol tartunk a leghaladóbb termelési eljárások általános érvényesítésében? — Esetenként ugyan már ilyesmi is előfordul, de az legtöbbször csak a költséges kí sérletezés szintjén mozog. Hol tartunk a vállalatok közötti szoros kooperáció területén? Hol tartunk a termékek önköltségének csökkentése és a termelés gazdaságosabbá tétele terén? Nem túlzás az a megállapítás, hogy szövetkezeteink e szempontokból a kihasználatlan, vagy csak a részben kihasznált lehetőségeket tükrözik vissza. A fejlődés dinamikájának megfelelően a lenini szövetkezeti gondolatban megfogalmazott, de számunkra szinte újnak ható célkitűzést kell tehát követnünk, a mezőgazdasági termelés színvonalának sokoldalú fejlesztését, amelyben a szövetkezet már nemcsak öncélú intézmény, hanem elsősorban fontos gazdasági tényező, mely a fejlődés szempontjainak megfelelően alakul, módosul, A tejlődés pedig sok újat követel szövetkezeteinktől. Többek között önzetlen vállalatközi kooperációt, tudományos alapokon nyugvó termelési szakosítást, a munkatermelékenységben a világszínvonal elérését a szövetkezetek tagjai és az egész társadalom érdekében. Társadalmi és gazdasági összefüggéseit tekintve mindez nem lesz könnyű feladat. Ezért szükséges hang súlyozni, hogy mezőgazdasági termelésünk fejlődésében a termelés szükségszerű centralizálása egy teljesen új fejezet kezdetét jelenti. MAKRAI MIKLÚS A Hold kőzete Ondrejovbnn CSEHSZLOVÁK MŰSZEREK A VILÁGŰRBEN A Csehszlovák Tudományos Akadémia ondrejovi csillagvizsgáló intézetében március elsején rendkívül érdekes és tanulságos kiállítás nyílt meg. Célja a világűrben és a holdkutatásokban folyamatosan elért eredmények bemutatása. A holdkutatások — amint az itt kifüggesztett térképek, fényképek és számítások tanulmányozása közben meggyőződhettünk róla — hazánkban a 19. században kezdődtek. Az első csillagokról készített fényképek a cseh Frič-lestvérek nevéhez fűződnek, és nekik köszönhető az Ondrejov melletti első csillagvizsgáló felépítése is. A holdkőzetet, melyet N. A. Arntstrong és E. E. Aldrin, az Apollo 11 űrhajósai 1969. július 21 én hoztak magukkal a Holdon megtett „sétájuk" alkalmából, természetesen a főhelyen találjuk. Ez a csillagvizsgáló kupolájában elhelyezett sötétszürke kőtör mclék, melyet az USA prágai nagykövetsége juttatott el hoz zánk, világkörüli útja folyamán már megjárta Moszkvát, Varsót, és Bécset. Most rajtunk a sor, hogy megcsodáljuk az átlátszó dobozban, melyet nitrogénnel töltöttek meg, hogy megóvják a hőmérsékletváltozástól és az időjárás viszontagságaitól. Elnézem ezt a mintegy kétdekás darabot, mely tanúja volt a Hold keletkezésének 3—4 millió Ahol nélkülözhetetlen a türelem és a leleményesség BIZONYARA sokan akadnak, akik a kisegítő iskola pontos fogalmát nem ismerik. Nem tudják, miben különbözik a rendes iskolától. Az igazat megvallva, erre nem is könnyű válaszolni, hiszen a kisegítő iskolába is tanköteles gyerekek járnak, akik tananyagot sajátítanak el — különféle tantárgyak keretében. A különbség persze mégis jelentős: a kisegítő iskola tanulói ugyanis valamennyien gyengébb felfogásúak. Vagyis éppen azért kerülnek a kisegítő iskolába, mert a rendes iskolában nem tudnak lépést tartani osztálytársaikkal a tanulásban. A kisegítő iskola tanulói tehát megkülönböztetett figyelmet és kitartást igényelnek tanítóiktól. Sőt, megkülönböztetett leleményességet is. Minderről meggyőződhettünk akkor is, amikor a szenei magyar oktatási nyelvű kisegítő iskolába látogattunk el. Csöllei István igazgató-tanító végtelenül türelmes a gyerekek iránt, végtelenül szereti őket. Pedig munkáját a gyerekeknek a már említett gyengébb felfogása mellett az is nehezíti, hogy egyszerre több osztállyal foglalkozik, mivel az iskola osztatlan — egy osztályba járnak a másodikos, negyedikes, ötödikes, hetedikes és nyolcadikos tanulók. Ezeket egyszerre foglalkoztatni csak valóban nagy szakmai felkészültséggel lehet. Csöllei István azonban számtalan módját ismeri a különböző évfolyamot látogató tanulók foglalkoztatásának. Például számtanórán egyebek közt úgy aktivizálja a tanulókat, hogy a nyolcadikos kislánnyal osztási feladatot oldat meg a táblánál, a negyedikes tanuló ugyanannál a táblánál szoroz, míg a másik táblára velük egyidőben egy másodikos gyerek a számjegyeket írja fel ötvenig és visszafelé nulláig. A gyerekek örömmel végzik feladataikat. „Hurrá!" — kiáltja az egyik fiúcska, amikor a táblához szólítják. A tanító persze tisztában van azzal, hogy a dicséretnek ebben az iskolában a szokottnál is nagyobb a szerepe. Ezért, amikor az egyik tanuló nem tudja megoldani a kapott feladatot, egy könnyebb feladattal bízza meg: az egyszeregy elmondásával. A gyerek természetesen boldogan „darálja" a szorzótábla számait. Ugyanakkor fokozódik önbizalma. Most már az imént nehéznek látszó feladat elvégzéséhez is gátlástalanul fog hozzá — és sikerrel megoldja. Csöllei István pedig elégedetten mosolyog. Méghozzá joggal, hiszen számára az ilyen „kicsiségek" jelentik a sikert. A tanulók számára pedig a hasonló „kicsiségek" egy-egy lépést jelentenek az előrehaladás útján. NEM HIÁNYOZHATNAK a szenei kisegítő iskolában a korszerű segédeszközök sem, mecsztendővel ezelőtt, de akárhogyan is szeretném, nem látok különbséget közte és az Itt kiállított többi vulkanikus eredetű kőzet között. Szerintem olyan, mint a Vezuv, vagy akár a brazíliai tűzhányók megkövesedett lávája az üvegszekrényekben, s talán még ahhoz a salakhoz is hasonlít, mellyel oly gyakran találkozunk az országutakon ... A kőzet értéke óriási, hiszen 21 millió dollárra biztosították . .. A holdkőzetet az USA-ban alapos elemzésnek vették alá. Megállapították róla, hogy az összetétele hasonlít ugyan a mi kőzeteinkhez, némi eltérés azonban mégis csak észlelhető rajta. A 49 elem között ismeretlenekre ugyan nem bukkantak a tudósok, mégis figyelemreméltó például titán- és vastartalma, amely tízszer nagyobb, mint a földi kőzeteké. Ezzel szemben jóval kevesebb nátriumot és káliumot találtak benne. A kutatások során, amelyek bol a Hold és a Föld egymástól teljes eltérő fejlődési feltételei re következtethetünk, az is kiderült, hogy a Holdon nincs víz, tehát semmiféle élet sem lehet. Az ondfejovi csillagvizsgáló munkájáról a kiállításon a meteoritok figyelemmel kísérése számol be. Megtaláljuk itt annak a bárom meteoritnak a modelljét is, amelyek az utóbbi években zuhantak küztársaságunk földjére. Különös figyelmet érdemel köztük az, amelyet a csehszlovák asztronómusoknak — először a világon — röptében — még az atmoszférában sikerült lefényképezni, és amelyet azután a meteorit zuhanásának íve és szöge figyelembevételével végzett számításaik alapján Príbrdm közelében pontosan a jelzett helyen meg ís találták. A kiállítás részünkre legérdekesebb részét azok a csehszlovák készülékek képezik, amelyeknek elkészítésével hazánk a többi szocialista országhoz hasonlóan, tevékenyen hozzájárul a Szovjetunió vllágürkutatásalhoz. A múlt év őszén [elbocsátott Interkozinusz, az „első fecske" fedélzetén elhelyezett röntgenfotométer és optikai fotométer a csehszlovák készülékek képezik, amelyeknek tudósok kiváló alkotása. Bár a készülékeket tudósaink csupán technológiai kísérletnek szánták, bebizonyosodott, hogy a műszerek anyaga és szakembereink felkészültsége megbízható segítséget jelent az űrkutatásban is. A készülékek mindvégig kitűnően működtek. A Nap sugárzásainak felméréseire közvetlenül a világűrben szerzett adatok összehasonlítása és ellenőrzése a földi megfigyelések útján szerzett adatokkal most először sikerült tudósainknak, akik természetesen újult erővel és örömmel készülnek fel az ez év júniusában várhaló további kísérletekre. KARDOS MARTA lyeknek nagy hasznát veszik. Az olvasási órán előkerül a magnetofon. „Aki szépen fog olvasni, annak a hangját felveszszük a magnószalagra!" — mondja a tanító. Nem nehéz elképzelni, mennyire igyekeznek a tanulók, hogy hangjukat feljátsszák. A visszahallgatásnál olykor a tanuló saját maga is észreveszi, hol hibázott. „Itt rosszul olvastaml" —• kiáltja önkéntelenül az egyik kislány, aki a Proletár fiú verse című költeményt olvasta fel; A rajzórán a nagyobbak táskát rajzolnak, a kisebbek pedik házat. Kissé meglepődöm, amikor az egyik kislány teljes őszinteséggel így szól a tanítóhoz. „Én nem akarok rajzolni, inkább dolgozni szeretnék, öszszesöpörhetem az osztályt, amíg a többiek dolgoznak?" A tapasztalt pedagógus enged a kérésnek, hiszen ebben az esetben a kényszer aligha lenne célravezető. Az egyéni alkalmazkodás elvéről ezen az iskolán egy percre sem feledkezhet meg a pedagógus. Rajta múlik, hogyan bírja rá a tanulókat egy-egy feladat elvégzésére, illetve milyen formát válasszon kezdeményezésük levezetésére. Ezeknek a gyerekeknek a kezdeményező készsége szokatlanul nagy. A kitartásuk azonban gyakran nem áll egyenes arányban „fellángolásukkal". Sokszor szinte követelik a házi feladatot — vagy többet követelnek, mint amennyit kaptak —, de mégsem készítik el. Közben ugyanis figyelmük másra terjed ki, elmúlik a kezdeti fellángolásuk, Mindezzel persze a tanítójuk mindig számol. Az iskola tanulói sikeresen szerepelnek a kisegítő iskolák számára kiírt járási testnevelési versenyeken. Ugyancsak kisegítő iskolát végzett tanulók számára Pozsonyban és Nagyszombatban ipari tanulóiskola is létezik, melyre a felsőbb osztályokat sikeresen elvégző tanulók jelentkezhetnek. A felsőbb osztályokat nem minden tanulónak sikerül elvégeznie, de írni, olvasni és számolni minden tanulót megtanít az iskola. Csak helyeselhető tehát, ha kisegítő iskolába kerülnek azok a tanulók, akik rendes iskolán nem állják meg a helyüket. Ez persze nem vonatkozik a hanyag, lusta tanulókra. Kisegítő iskolába csupán a gyengébb felfogású gyerekek kerülnek. A tanulók kiválogatását pedagógusokból és orvosokból álló szakbizottság végzi. A SZENCI kisegítő iskoia nyilván még jobb eredményeket érne el, ha önálló épületben lenne, nem pedig a kilencéves iskola épületében. Ugyanis helyszűke miatt mindig délután járnak iskolába a kisegítő iskola tanulói. A délutáni órákban pedig a gyerekek felfogóképessége csökken. Azért sem helyes egy épületben elhelyezni a két iskolát, mert a kisegítő iskolában rövidebbek a tanítási órák, vagyis máskor tartják a szüneteket. A külön megtartott szünetekkel viszont egymást zavarják a tanításban. Végül, azért sem tanácsos egy épületben elhelyezni a két iskolát, mert a tanulók olykor kigúnyolják a kisegítő iskola eleve érzékeny növendékeit. A kisegítő iskolák — a szlovák is és a magyar is — már többször kérték az illetékeseket, hogy külön épületet biztosítsanak számukra, azok azonban objektív okokra hivatkozva nem tudtak eleget tenni kérésüknek. Remélik azonban, hogy végül — minél előbb —• megoldják ezt a fontos kérdést. FÜLÖP IMRE Korszerűsített mozdonyjavító A vrútkyi mozďonyjavító tíz évvel ezelőtt kezdte meg villanymozdonyok javítását. Ez idő alatt 1715 vilianymozdonyt javítottak itt meg. A további korszerűsítés során a javító teljesítőképességét évi 700 mozdonyra növelik.