Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-06 / 55. szám, péntek

A gimnáziumoké a jövő VILÁGSZERTE nagy nehézsé­geket okoz a tudomány és a technika rohamos fejlődésének az összeegyeztetése az általá­nos oktatással és neveléssel, il­letve a szakemberképzéssel. Ha­zánkban is nagy erőfeszítések történnek az oktatási rendszer és a módszerek továbbfejleszté­sére, az igényeknek a lehetősé­gekkel való összehangolására. A társadalmi haladásról és a jö­vő követelményeiről beszélve, szükségszerűen felvetődik a mű­veltség, a közoktatás s ennek kapcsán az iskolarendszer kér­dése is. Napjainkban, amikor egyre inkább fokozódik az álta­lános műveltség szerepe és je­lentősége, napirendre kerül az oktatásügy számos lényegbevá­gó és megoldatlan elvi problé­mája, mely az iskolarendszer mielőbbi átszervezését sürgeti. Ezt a célt követi a középiskola új koncepciójának a bevezetése, a gimnáziumok létesítése. Az SZSZK Oktatásügyi Minisz­tériumának a rendelete értel­mében azok az iskolák, melyek megfelelő létszámú és képesíté­sű tanerővel, valamint tante­remmel rendelkeztek, már az 1969—70-es tanévben áttérhet­tek a gimnáziumokra. A korsze­rűsítési folyamat, vagyis a gim­náziumok bevezetése azonban nem történhet egyik napról a másikra, csakis fokozatosan — három szakaszban — mehet végbe. A tervek szerint ebben a tanévben az általános közép­iskolákban továbbtanuló tizen­ötévesek (csaknem 15 000) egy­harmadának (33 százalék — kb. 5000 diák) kellett volna gimná­ziumban továbbtanulnia. A kö­vetkező iskolaévben további 5000 tanuló számára vált volna lehetővé, hogy ebben az isko­latípusban folytassa tanulmá­nyait. Az 1971—72-es tanévben pedig már az összes diákot gim­náziumban kell oktatni. Csak­hogy a gimnáziumok iránt meg­nyilvánuló élénk érdeklődés eredményeként már az 1969— 70-es tanévben az általános mű­veltség megszerzésére törekvő tanulók 49,3 százaléka tanul gimnáziumi osztályban! Ez any­nyit jelent, hogy a szlovákiai általános középiskolákban (127) jobbára áttértek az űj, korszerű oktatási formára. Gimnáziumi osztályt mindössze 33 középis­kolában nem nyitottak. Hasonló a helyzet a magyar tannyelvű általános műveltséget nyújtó középiskolák (összesen 21 — ebből 8 az összevont, közös igazgatású iskola) esetében is: 12 tanintézetben (ebből 6 az összevont iskola) meghonoso­dott az új típusú oktatási rend­szer. E néhány szám is ékesen bizonyítja a gimnáziumok nép­szerűségét, holott az utóbbi években a szülők és a tanulók egyaránt bizalmatlanokká vál­tak az általános- középiskolák­kal szemben, ami a szakközép­iskolák megrohamozását ered­ményezte. „NON SCHOLAE, SED VITAE DISCIMUS!" (Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.) E régi és bölcs gondolat — új köntösben, új célokkal és fel­adatokkal — iskolareformunk­nak is az alapeszméje, hiszen a középiskola átszervezése a kor­szerűség és életközelség foko­zott érvényesítését célozza. Eszerint az új típusú négyéves gimnázium fő feladata, hogy a tanulóifjúságot kellő ismeretek­kel és tudással felvértezve, a logikus gondolkodás, helyes problémameglátás és ítélőké­pesség kialakításával előkészít­se a főiskolai továbbtanulásra. Csakhogy az eddigi hároméves általános középiskolának is ez volt a küldetése — érvelhetné­nek egyesek. Tagadhatatlan ez a tény, ám kertelés nélkül meg kell mondanunk, hogy ez az is­kolatípus korántsem tett mara­déktalanul eleget eredeti kül­detésének. Az oktatás fogyaté­• Indiai—szovjet produkcióban színes film készül Ahmed Abasz „A fekete hegy" című novellájá­ból. Az ismeretterjesztő-tudomá­nyos filmjeiről ismert Alekszander Z^urigyi rendezi a közös produk­ciót. • Verne Gyula regénye: a Stro­goff Mihály ismát filmrendezőket ihletett meg, ezúttal Sergio Cor­buccit és Eriprando Viscontit. Cor­bucci címszereplője Gluliano Gem ma lesz, Viscontl pedig John Jawt szemelte ki a főszerepre. kosságai az érettségizettek for­mális tudásában, felületes is­mereteiben, de leginkább a fő­iskolára kerülő növendékek gondolkodásmódjában tükrö­ződtek. Persze, vannak akik az új gimnáziumok bevezetését is kételyekkel és fenntartásokkal fogadják, akik až-átszervezés­ben csak a tanulmányi Idő meg­hosszabbítását, illetve az isko­la elnevezésének a megváltozá­sát látják. Megfeledkeznek ar­ról, hogy a reform meghonosí­tása nem öncélú, hanem új stí­lust, módosított módszereket, célszerű differenciálódást felté­telez, mely hatékonyabb oktatő­nevelőmunkát eredményez. A matematika, fizika és egyéb természettudományi, valamint humán tárgyak önmagukban ma már nem képesek elfogadható, korszerű műveltséget adni az ifjúságnak, a holnap felnőttjet­nek. A gimnázium feladatai kö­zül ezért nem mellőzhetők olyan általános műszaki, nyelvi­és egyéb gyakorlati ismeretek és jártasságok, amelyeket a végzett növendékek fel tudnak használni az élet minden terü­letén, bármely munkakörben. A tanulók érdeklődésének, hajla­mainak és rátermettségének ki bontakozása érdekében diffe­renciálják az oktatást és tago­zatos osztályokat vezetnek be. Ezekben az egységes gimnáziu­mi tantervi anyag maradéktala­nul érvényes, ezt a tagozatos osztályok diákjainak is tanul­niuk kell. A differenciálásban az a lényeges, hogy a tanulók egy, esetleg két, a gimnázium­ban rendes tantárgyként sze­replő tárgyat többlet órákon ís tanulnak. Ez azt eredményezi, hogy a sikeresen tanuló diák az érettségi idejére műveltebb, gazdagabb lesz egy tantárgy­ban, pl. jobban .beszél egy nyel­vet. FELTÉTLENÜL megelégedés­sel kell nyugtáznunk, hogy a gimnázium koncepciójának a kimunkálásánál nem feledkez­tek meg azokról a diákokról sem, akik az érettségi bizonyít­vány megszerzése után nem folytatják tanulmányaikat, ha­nem munkaviszonyba kerülnek. Ily módon a gimnázium a főis­kolára, vagy egyetemre fel nem vett fiatalokat, nem juttatja holtvágányra, hiszen számos gyakorlati tantárgy oktatásával (különösen a harmadik és a ne­gyedik évfolyamban) kedvező feltételeket teremt az elhelyez­kedés szempontjából. Talán ele­gendő, ha megemlítjük azt a tényt, hogy az SZSZK Oktatás­ügyi Minisztériuma és a Munka ügyi Minisztérium 140 olyan foglalkozást és szakmát jelölt meg, ahol a tanulók gimnáziu­mi érettségivel kiválóan érvé­nyesülhetnek. Ez a szám önma­gáért beszéli Több mint hat hónap telt el az új koncepció bevezetése óta. Ez a néhány hónap meglehető­sen rövid idő ahhoz, hogy az egyes gimnáziumokban tett lá­togatás, illetve az iskolaigazga­tókkal és tanárokkal folytatott beszélgetés alapján lemérjük a reform előnyeit, illetve fogya­tékosságait, s egyértelmű vá­laszt adjunk arra a kérdésre, beváltja-e a gimnázium a hoz­zá fűzött reményeket. Hogy az átszervezés milyen eredménnyel jár, ez a legmegbízhatóbban csak akkor lesz megállapítható, ha az első érettségiző tanulók elhagyják a gimnázium pad­jait. Janda Iván iskolaigazgató (pozsonyi középiskola) vélemé­nye szerint a meghosszabbított tanulmányi idő lehetővé teszi a több gyakorlást és ismétlést, s bizonyos mértékig csökkenti a tanulók túlterhelését, ami bi­zony az eddigi középiskolások­nál már komoly méreteket öl­tött. Ez a tehermentesítés — vallja Horváth József a komá­romi középiskola igazgatója — azonban nem jelenti azt, hogy a régi tananyagot elosztják négy évre, hiszen a gimnázium anyaga nem egy tantárgyban merőben eltér az általános kö­zépiskola tananyagától, de min­denképpen korszerűbb, főleg a természettudományi tagozaton. Hasonlóan vélekedik a gimná­ziumok bevezetéséről Dobay Gé­za igazgatóhelyettes is (érsek­újvári összevont igazgatású kö­zépiskola), aki mondanivalóját azzal ls kiegészíti, hogy — akárcsak országos viszonylat­ban — iskolájukon is jelentősen megnőtt a gimnazisták szátwi, holott az utóbbi években ha­nyatlás mutatkozott. A humán irányzatú osztályokban oktató pedagógusok elmondták, hogy a magyar nyelvtan ismét szere­pel a tantervben (évekig ugyan­is hivatalosan csak irodalmat tanítottak), s ugyancsak örven­detes, hogy a tantervet a ma­gyar történelem egyes részei­vel is kiegészítették. A törté­nelemtanításnak hasznára vált a reform, mert végre lehetővé válik, hogy összefüggéseiben tárgyalják az eseményeket. Ki­sebb-nagyobb bírálatok hangza­nak el azonban a matematiká­val kapcsolatban, a szakoktatók véleménye szerint ugyanis túl sok az új ismeret és kevés az óraszám, ezáltal nem marad idő a begyakorlásra. A szak­embereknek a tantervek módo­sítása során talán nem ártana megszívlelniük, hogy néha a kevesebb is több. A GIMNÁZIUMOK tagadhatat­lanul nagy előnye, hogy a vá­lasztható. kötelező és nem kö­telező tantárgyak széles skálá­jának a kombinálásával lehető­vé teszik a differenciált, a kor, a jövő követelményeivel lépést tartó oktatást. Ilyenek pl. a he­lyenként már létesített nyelvi tagozatos osztályok, melyeknek tanulói több időt fordítanak va­lamely idegen nyelv gyakorlá­sára, a beszédkészség fejlesz­tésére. Feltétlenül említést ér­demel — legalábbis magyar vo­natkozásban — a pozsonyi ál­talános középiskola angol nyel­vi osztálya, hiszen a legmoder­nebb módszerek és korszerű ta­nítási segédeszközök segítségé­vel lehetővé teszi, hogy az an­gol alapismeretekkel rendelke­ző tanulók négy év alatt kivá­ló nyelvtudást érjenek el. Középiskolai oktatási rend­szerünk átépítése, a reform irányelveinek megvalósítása ko­moly és felelősségteljes felada­tok elé állítja a pedagógusokat. A helyenként mutatkozó fogya­tékosságokkal és fenntartások­kal szemben is feltétlenül bíz­tatónak tartjuk, hogy az át­szervezéssel jelentős előrehala­dást tettünk a korszerű, szo­cialista gimnázium kialakításá­ban. TÖLGYESSY MÁRIA ORVOSI TANÁCSADÓ HELYES TESTTARTÁS Néhány megjegyzés a helytelen növekedés megelőzéséhez A dél- és az észak-morvaor­szági kerületben végrehajtott felméréssel megbízhatóan iga­zoltuk, hogy a helytelen test­tartás megszokottá válik nem­csak az időseknél, hanem a fia­taloknál is. Ennek eddigi meg­előzése nem kielégítő, és okvet­lenül hatékonyabb higiéniai és fiziológiai preventív intézkedé­seket kíván. Sok ember mintha megfeled­keznék saját magáról. Hétrét görnyedve járnak horpadt mell­kassal, lógó vállal, kidomboro­dó hassal, hasizmaik ernyedtek, a hasuk sokszor lóg, járásuk nem ruganyos és nem gazdasá­gos ... Nem tudatosítják, hogy tönkreteszik az egészségüket. Senki sem mondta meg ezt ne­kik, mivel ezt mindenkinek tud­nia kellene. És senki sem ellen­őrzi mozgásukat, megfeledkez­nek róla, hogy csak fizikai te­vékenységgel alakulnak ki az egészséges szervezet fejlődésé­nek élettani feltételei. Aki nyu­godtan ül babérjain, ezzel nem­csak korlátozza a helyes fejlő­dést, hanem egyenesen károso­dásokat okoz, ha nem egyen­súlyozza ki a kedvezőtlen befo­lyást megfelelő adag rehabilitá­ciós mozgással. A helyes testtartást meg kell tanulni, s már a gyermekkortól kezdve meg kell szokni. Né­hány példa: 1. A mellkast, amennyire csak lehet, domborítsuk ki, hogy a szívnek és a tüdőnek elegendő helye legyen élettani funkció­juk teljesítésére. 2. A vállat húzzuk hátra és lefelé, a lapockákat egymáshoz, egyenesítsük ki a gerincünket, hogy megszűnjön a púpos test­tartás. A kulcscsontnak és a vállnak egyenes vonalat, vagy előre domborodó ívet kell al­kotniuk. • Szófiában május 3. és 24. kö­zött rendezik meg a fiatal opera­énekesek negyedik nemzetközi versenyét, melyen a 34 éven a*ili énekesek léphetnek fel. A verse­nyen tizenhét díjat osztanak kl. 3. Tartsuk erősen a hasfalat, kissé feszítsük meg, hogy léleg. zéskor a mellkas nagyobb mér­tékben táguljon. A mellkas tá­gulása különösen az idősebb embereknél saját hibájukból mi­nimális, mert elfelejtették, hogy az egészséges mozgás kiváló or­vosság. 4. Fejünket tartsuk egyene­sen, ne döntsük meg oldalt. 5. A testsúlyt rugalmas járás közben helyezzük a talp elejére, hogy lábujjaink mindig előre irányuljanak. Az egészség megóvásának be­vált módja: A) Reggel, mielőtt felkel­nénk, távolítsuk el az ágyból <t párnákat, háton fekve „bicikliz­zünk", húzzuk a térdünket egé­szen a mellünkig, többfélekép­pen nyújtózkodjunk, aztán ha­son fekve támaszkodjunk a ma. gunk elé helyezett alkarunkra, ós arra törekedjünk, hogy ge­rincünk minél nagyobb ívet al­kosson. Végezzünk lengő moz­gást a lábunkkal hátrafelé. Ki­tűnő szolgálatot tesz a hátizmok masszírozása. B) Ereszkedjünk térdre, majd üljünk le egymástól szétfeszí­tett két sarkunkra. Lábfejünk a padlón nyugszik. Tartsuk egye­nesen a testünket, mellkasunkat domborítsuk ki, vállunkat húz­zuk hátra és feszítsük meg has­falunkat ... Rugózás. Combunk­kal érintsük meg a sarkunkat. Vállkörzés, törzskörzés, karkör­zés előre és hátra. C) Menjünk ki a szabadba, fussunk, ugráljunk úgy, mintha kötéllel ugrálnánk, járjunk ru­galmasan, fussunk helyes test­tartással, rövid, 20— 30 méteres távolságokat. Otthon olvasásnál vagy szóra­kozás közben, esetleg az irodá­ban ne feledkezzünk meg időn­ként pár percre térdre eresz­kedni az asztal mellett. Olykor helyezkedjünk el lovaglóülés­ben a széken, ne terheljük meg a végbelet, s a testsúlyt helyez­zük át a combokra. A térdelés kitűnő ortopédiai eszköz. Dr. KAREL KUBÍCEK 1970. III. 8.

Next

/
Thumbnails
Contents