Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-06 / 55. szám, péntek

új bratislavai híd úttestének szlalikai és dinamikai prfi bája a bratislavai Mérnöki Kutatóintézet feladata. Felvételünkön balról jobbra: Teodor Kurdes és Viliam Anderle mérnökök a bonyolult mérőberendezés működésének elleniírxése közben. (I. Dubovský f elv. — ČSTK) Elet és halál ura a nap Beszélgetés NÉMETH MIKLÓS mérnökkel, a Szlovák Tudományos Akadémia dolgozójóval 1970. III. 8. Verőfényes tavaszi vagy nyári délelőttön megelégedetten nézünk fel az égboltra, és azt mondjuk: de szépen síit a nap. A napsugarak kellemes meleget árasztanak, érlelik a vetést, éltetik, energiával látják el a világ legnagyobb laboratóriumát: a természetet. A nap: élet. ^Nélküle bolygónk hideg és kopár, kihalt, ember, növény- és állatvilág nélküli pusztaság lenne. A napsugarak azonban korántsem olyan békések és ártatlanok, amilyennek mi érezzük őket. Hozzánk ugyanis alapos „szűrőberendezésen" (a föld mágneses burka, a levegőréteg) keresztül jutnak el, és ha egyszer ez a — hadászati kifejezéssel élve — védelmi fal felmondaná a szolgálatot, a nap ©let lielyett halált zúdítana földünkre. Káros hatása több ezer atombomba robbanásának az erejével hatna és annak katasztrofális következményeivel járna. — A nap úgynevezett kromoszférájában ugyanis kisebbnagyobb hatóerejű kisülések zajlanak le — mondotta Németh mérnök —, amelyek a villámcsapáshoz hasonlítanak. K robbanások — protuberanciák — radikálisan terjedő részei 24—48 óra a',fit t érik el a föld pályáját. Amint látjuk, ez a tudományos nevén napszélként ismert természeti jelenség irtózatos sebességgel száguld a világűrben, hiszen a földünktói- 149,5 millió kilométerre leWi naptól egy-két napiári nap leforgás* alatt ideér. A napszelet főleg elektronokkal, protonokkal és alom, valamint héliummagokkal töltött -részecskék alkotják. • Hol és miben ohtuJaak »l ezek a gyilkos töltetű részecskék? • - Ha pályájuk és terjeflési irányuk érinti földünket, akkor a mágneses térbe ütköznek, amely „eltereli" őket. )fa erős a sugárzás, a földünket egyébként kör alakban körülvevő mágneses védőfal megnyúlik, és kialakul az úgynevezett mágneses farok, amely elvezeti a veszélyes napszelet. Előfordulnak azonban esetek, hogy a napból kisugárzó nagyobb energiájú részecskék egy töredéke mégis áthatol a polárlS sarkokon. Ez idézi elő az északi fény néven ismert természeti jelenséget. • Milyen időközönként fordulnak elő jelentősebb napprotuberanciák? — Általában 11 évenként, ez azonban nem jelenti azt, hogy más időpontban nem fordulhat elő. Ahogyan a földrengéseket sem lehet előre jelezni, így a ' protuberanciákat sem. Csak akkor szerzünk róluk tudomást, már a folyamat elkezdődött. \ nap ós a föld közötti távolág és a két égitestnek a térben elfoglalt helyzete alapján — isinerve a napszél terjedési sebességét — könnyű kiszámítani, mikor éri el a föld pályáját. A napkitörések zavarokat idézhetnek elő a rövid- és ultrarövid hullámú rádiózásban (Deliinger jelenség). Ilyenkor nem tanácsos az űrhajók felbocsátása. Egyrészt, mert könnyen előfordulhat, hogy megszakad a rádióösszeköttetés a mesterséges égitest utasai és a földi irányító központ között, másrészt nem lehet előre kiszámítani, mekkora és főleg milyen intenzitású sugárnyalábba kerül az űrhajó, melyet ugyan többszörösen biztosítottak a sugárzás ellen, de sohasem lehet tudni, mekkora energiamennyiséget lövell ki a nap. • Igaz az, hogy a napjultte vékenység kihat az emberekre is és élettani zavarokat okoz? — A másodpercenként mintegy 300 —350 kilométeres sebességgel száguldó, de az erősebb napkitörések idején másodpercenként 1000 - 2000 kilométeres sebességre felgyorsuló napszél elenyésző része behatolhat az alacsonyabb, tehát földünkhöz közel eső rétegekbe, és tudomSnyos néven bioáramot indikálhat, amelyre az érzékenyebb szervezet reagál. A nagyobb amerikai kórházak orvosai például bonyolultabb műtétek elvégzése előtt megkérdezik a csillagvizsgáló intézeteket, nem kezdődött e meg jelentősebb protuberancia, s ha igenlő választ kapnak, és a beteg állapota megengedi — elhalasztják a műtétet. Napkitörések idején ugyanis az érzékenyebb idegrfendszerű emberek ingerlékenyebbek (az orvos is idegesebb), és az elaltatott beteg felébresztése is körülményesebb, mint máskor. • Csehszlovákia világviszonylatban rangos helyet joglal el u napkutatás terén. Végső fokon mi a kutatások jő célja? — Tömören válaszolva á napprotuberanciák alkalmával felszabadult energia rögzítése és felhasználása. Ennek a kivitelezése azonban még messze van. Megvalósításához - először pontosan kell ismernünk az erupciókat kiváltó okokat, azokat a fizikai és elektromágneses folyamatokat, amelyek a napprotuberanciák idején lejátszódnak. S ha már mindent tudunk a napról, akkor kezdhetünk csak hozzá a nagy terv megvalósításához,. Az energiaszükséglet az egyre több és több gyár felépülésével arányosan fokozódik, az energiaforrások — szén, nafta —• pedig gyorsan fogynak. Ezért irányulnak a kutatások az új energíabázisok feltárására. • Mikor, melyik évben várható fokozott napfolttevékenység? — Mivel a 11 éves ciklus 1969 re esett, így — ha rendkívüli erupcióra nem fordul elö — csak 10 év múlva. A tudósok ugyan nyilvántartanak egy 80 évenként megismétlődő nagy erejű erupciós ciklust is, de jelenleg ez sem aktuális, mert 1958-ban már lezajlott. Ez volt egyébként a legerősebb napkitörés éve, amióta Galilei óta figyelik a tudósok a napot. KOMLÔSI LAJOS A NÉPGAZDASÁGI TERV KÉT SZÉLSŐSÉG - KET KUDARC MIKOR, MIÉRT, HOGYAN KEZDŐDÖTT A REVIZIONIZMUS ZSÁKUTCÁJA KILÁBALÁS - ALAPVETŐ TANULSÁGOKKAL ÖSSZHANGOT, EGYENLETESSÉGET TEREMT „Fel kell újítani a népgazdasági tervnek, mint a gazdasági folyamatok egységes, eél tudatos irányítása alapvető eszközének a szerepét." IA CSKP KB januári plcnárlus ülésének határozatából) • ÉVEKKEL EZELŐTT s éveken át volt. egy paradox ellentmondástól jellemzett időszak: a szubjektivizmust akarták leküzdeni azzal, hogy érvényt próbáltak szerezni az objektív törvényszerűségeknek, ám szándékukban annyira mohók és egyoldalúak voltak, hogy ismét szubjektivizmust szültek. A terv mindenhatóságának felfogásából a jobbat akarás hídja átívelt a másik, a kusza kétségek végletébe, a tervezni vagy nem tervezni dilettáns dilemmába. A modern közgazdaságtan minden bizonyító tétele kevés volt ahhoz, hogy megakadályozza egy újabb torzszülött bölcsejet létrejöttét s egy országos gazdaságirányítási rendszernek a kudarc sorsára jutását. Ami ma van, az fázisköz: türelmi időszak a régi befejezettsége és az új elkezdése között. Sok múlik azon, mit tanultunk meg a múltból s mit határozunk eí a jövőre! Megfontoltaknak, a tanulságokra okosan figyelőknek kell lennünk. • A MARXI—LENINI közgazdaságelmélet szerint a termelőeszközök társadalmi tulajdonára épülő szocialista népgaz daság irányítási rendszerének alapja a néjigazdasági terv. Az a terv, amely a jiolitikai hatalmat képviselő társadalmi osztályok érdekei és céljai szempontjából meghatározza az anyagi javak gyarapításának és elosztásának arányait, amely átfogó, általános érvénnyel kéjies a gazdasági potenciál kifejezésére, összpontosítására és befolyásolására, amely képes az ágazati vagy akár kisebb termelőegységi preferencia megvalósítására, amely magában tudja foglalni a társadalmi igény és e társadalmi igény legjobb kielégítése tudományos megismerésének következtetéseit, amely feltételezheti a tudományos-műszaki forradalom eredményeit, feltételeket teremthet ezek kihasználásához, felvázolhatja, meghatározhatja a távlati fejlődés eredményeit s mindezzel igen hatásosan befolyásolhatja a dolgozó tömegek magatartását. A gazdaságilag hatékony lerv nem lehet egyének vagy csoportok illúziójának tárháza, nem lehet a világgazdasági viszonyoktól függetlenül kifundált nemzeti program, s nem lehet a társadalom egyéb gaz dasági-irányítási együtthatóitól elkülönített fejlesztési irányelv. S éppen ezért összeállítása az ország irányítás legbonyolultabb feladata. A tervkészítés ma olyan program készítését jelenti, amely meghatározza a néjjgazdaság és főbb arányainak, valamint legfontosabb részterületeinek öszszehangolt alakulását az előrelátható reális fejlődési lehetőségek keretein belül egy bizonyos (távlati, közép- vagy rövidtávú) időszakban. Enijek a tervnek maximálisan meg kell valósítania a párt gazdaságpolitikai céljait. E célok elérése érdekében kl kell alakítani a közgazdasági szabályozó eszközök olyan összehangolt rendszerét, amely következetesen a terv megvalósításának irányába tereli a viszonylagosan önállóan cselekvő gazdasági egységeket. Ahhoz tehát, hogy a gazdasági egységek sikeresen dolgozzanak és fejlődjenek, vagyis a társadalmi igényeknek megfelelően cselekedjenek, meg kell teremteni a közvetlen irányítás és a közgazdasági befolyásoló eszközök hatékony, egymás előnyeit kihasználó és elősegítő kombinációját és összhangját. Vagyis a tudományos tervgazdálkodás mai fokán nem lehet szó sem a központi irányításnak, sem az értékkategóriáknak a lebecsüléséről. A tervnek éppúgy meghatározó szerepet kell játszania a gazdasági szervezetek életében, mint az árriak, mint a kalkulációnak, mint az adónak, mint az anyagi érdekeltség hatásának stb. A piacnak, mint a terv minőségi fokmérőjének vissza kellene hatnia a tervre, s egyik kritériumának kellene lennie abban, hogy vajon a tervezett termelés és elosztás a népgazdaság és a lakosság igényei legésszerűbb kielégítésének módja-e. Végül: a tervgazdálkodás sikerességének belső ismérve a • lakosság életszínvonalának állandó emelkedése, külső ismérve a tőkésrendszerű államokénál nagyobb társadalmi produktivitás. • EGYIK TERVEZÉSÜGYI MINISZTERHELYETTESÜNK az Amerikai Egyesült Államokban tett tanulmányútjáról visszatérve előadást tartott a Tudományos Irányítás Szlovákiai Társasága tavalyi nyugat-szlovákiai konferenciáján: Azokban a vállalatokban, amelyekben jártam, de értesülésem szerint a többiben is, mindenütt készítenek egyéves tervet, és minden évben ötéves tervet. Nincsenek tervezési osztályaik, a tervkészítés a gtfZdasági vezetők dolga. Minden termelőegység készít tervet a felettes vezetőségnek, s minden terv kötelező. A fő kritérium a maximális nyereség, de a feltételek komplex figyelembe vételével. A nagyobb vállalatokban bizottságok koordinálják az egyes termelőegységek terveit. Minden tervben döntő tényező a káderképzés. (Elvük: a gazdasági fejlődés növekvő hatékonyságának csak az emberi tényező a gátja. Egy példa: hogy az acéliparban a szükséges progreszszív változás bekövetkezzék, egyszerre nyugdíjaztatták a gazdasági vezetők hetven százalékát. ) • 1964-BEN, az új gazdaságirányítási rendszer kibontakozásának idején a központi jelszó így hangzott: Terv — hozraszcsot — szocialista piac! A következőket jelentetté: meg kell erősíteni az irányítás tervszerűségét és a tervek perspektivikus rendszerét, növelni kell a tudomány és a technika szerepét a népgazdaság fejlesztésében, fordulatot kell elérni a beruházások megtérülési hatékonyságában, a vállalatok érdekeltségét a társadalom javára kell befolyásolni, fokozni kell az ár aktív szerepét s rugalmasabbá kell tenni az árpolitikát, ki kell használni a bér és mindenfajta jutalmazás serkentő hatását, a tervezés hatékonyságának növelésével el kell érni az ipar és a kereskedelem jobb szervezését. A reformot a gazdasági stagnálás tette szükségessé. Az ötvenes évek végén elhatalmasodó bürokratikus-direktív irányítási rendszer a hatvanas évek elején abban érte el tetőpontját, hogy központilag fékezték a nemzeti jövedelem kialakításának és felhasználásának növekedését. 1966-ban sikerült esak elérni a nemzeti jövedelemnek azt a szintjét, amelyen 1962-ben volt! A gazdasági opportunizmus mintapéldája. A stagnálás rettegett réme valamilyen gyors és hatásos meg oldásra serkentett. A CSKP KB plenáris ülése 1964 januárjában a vállalatok tevékenysége minőségi kritériumaira irányította a párt figyelmét: bevezették az anyagi érdekeltség egyes új formáit, konkrétabban meghatározták a termelés hatékonyságára vonatkozó "követelményeket s rugalmasabb árpolitikát kezdtek érvényesíteni. S bár az intézkedések konkrét eredménnyel is jártak, az általános fejlődés újra igazolta azt az igényt, hogy a tervszerű gazdaságirányítás lényegén kell változtatni. 1965 januárjában az Állami Irányítási és Szervezési Bizottság alapanyaga alapján a CSKP KB plénuma elhatározta, hogy ki kell dolgozni áz űj irányítási rendszer elveit. Rövidesen kiadták az említett állami bizottság szóban forgó alapanyagát, de nem úgy, mint egy kidolgozandó irányítási rendszer kiindulópontként szolgáló téziseit, hanem mint egy új irányítási rendszer többé-kevésbé kész modelljét. Ez az „alapanyag" lényegében olyan színben állítja elénk a központi tervezés rendszerét és érvényesítésének módját, mint amely számára megismerhetetlenek az alapvető közgazdasági (minőségi) viszonyok, s ezért az ilyen tervezés következményeiben mindig a gazdaság extenzív fejlődését szorgalmazza, tehát ezért a tervnél előbbre kell helyezni a piac, a piaci viszonyok és kategóriák funkcióját. A terv és a piac viszonyának ez a beállítottsága — az ötvenes évek tapasztalatai, valamint az új irányzat bajnokai ellentmondást nem tűrő „autoritása" miatt, melyet a kizárólagos progresszivitás mezével öltöttek magukra — előre meghatározott visszhangot keltett. ,,A piac, a piaci viszonyok — ez a közgazdaság objektivitása. A terv a múltban, ma és a jövőben is — mindig szubjektív mű ...", „Amennyiben a piac jobban betölti az irányítás funkcióját, mint a terv, a tervet intézményes intézkedésekkel csak ideiglenesen lehel érvényre juttatni..." — irta tötoJb szakember. Vagyis szó sincs, a gazdasági törvényszerűségek szükséges megismeréséről, tudatos kihasználásáról és tudatos befolyásolásáról az arányos fejlődés, a társadalmi érdekek tudatos érvényesítése érdekében. És lényegében — ha jócskán leegyszerűsítve is — ez a felfogás, a piac szerepének általános túlbecsülése a válasz a gazdasági életünkben bekövetkezett káosz miértjére. Az 1967 elején általánosan életlie lépő új irányítási rendszer soksok ésszerű elvét, szabályát éppen ez a „piaci egyoldalúság" fosztotta meg attól a hatásfoktól, amelyet nekik szántak. Az úi irányítási rendszer első jelentősebb, konkrét eredményeit 1968-ra várták. Nemcsak a politikai zűrzavar, hanem már a „modellben" elkövetett eredendő hiba is oka volt annak, hogy hiába. A központi irányítás tudatos gyengítése és megengedhetetlen meggyengülése „csak" meghatványozta a téves koncepció okozta kárt. • MA NINCS A VILÁGON egyetlen jelentősebb gazdasági potenciállal rendelkező ország sém, amely ne tervezné gazdásági fejlődését. Az anyagi jávak előállításának és elosztásának államhatalmi tudatos befolyásolása az egyetlen mód arra, hogy a különböző társadalmi rendszerű országokban megv előzzék és elkerüljék a nagyobb gazdasági megrázkódtatásokat. A modern közgazdaságtudománytól tehát teljesen idegen a tervezni vagy nem tervezni dilemma — egyetlen dilemma van csak: hogyan tervezni a lehető legjobban. A szocialista társadalmi rendszerű országok terve a dolgozók osztályainak érdekkifejező hatalmi eszköze. Az érdekkifejezés nem lehet öncélú, nem lehet a reális lehetőségektől és az objektíve érvényesülő gazdasági törvényszerűségektől független, de lehet s kell is, hogy a gazdasági viszonyokat tudomásul vevő, s ezeket a politikai érdekeinknek megfelelően befolyásoló legyen a tudományos megismerés minden lehetőségének felhasználásával. Ma fázisközben élünk. A folytonosságot a pozitívumok megőrzése jelenti, a jövőt pedig e pozitívumok gazdagítása. Ha terv-törekvéseink nem csapnak át ismét az egyoldalúságba, eddigi tanulságainknak és a környező szocialista országok tapasztalatainak elegendőeknek kellene lenniük ahhoz, hogy megtaláljuk a gazdaságirányítás mai viszonyainkhoz képest optimális útját. SZABÓ GÉZA