Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-04 / 53. szám, szerda

A HÁBORÚS BŰNÖK ELÉVÜLHETETLENEK néhány sorban Szórványos összetűzések New York — Hétfőn ülést tartott az ENSZ emberi jogok bizottsága, melyen felszólalt Nyikolaj Taraszov, a Szovjetunió képviselője. A szovjet kormány tökéletesen osztja a közgyűlés azon meggyőződését, hogy az emberiség ellen elkövetett háborús bűnök gondos kivizsgálása, valamint az e bűnökért felelős személyek felkutatása, letartóztatása, kiadatása és megbüntetése, fontos eleme hasonló bűnök megelőzésének, az emberi jogok védelmének, a népek közötti együttműködés fejlesztésének, s hozzájárulás a világbéke és a biztonság ügyéhez — mondotta a szovjet delegátus. Az utóbbi időben a közgyűlés számos fontos határozatot fogadott el háborús bűnösök megbüntetésére. Ilyen mindenek előtt a háborús büntettek elévülhetetlenségéről szóló egyezi mény. A Szovjetunió támogatja a közgyűlésnek az államakhoz intézett felhívását, hogy a lehető leggyorsabban írfák alá és tatifikálfák az egyezményt. A háborús bűnösök felkutatásáért, bűnvádi felelősségrevonásáért és elitéléséért különös felelősség hárul a Német Szövetségi Köztársaságra és a Német Demokratikus Köztársaságra. Az NDK, amely minden tekintetben eleget tesz a nemzetközi megállapodásokból származó jogi kötelezettségeinek, kijelentette, hogy kész csatlakozni a háborús bűntettek elévülhetetlenségéről szóló egyezményhez. Külön törvényt hoztak, amelynek értelmében eljárást indítanak a háborús bűnösök ellen, függetlenül attól, mennyi ideje követték el vétkeiket. Egészen más képet mutat az NSZK, ahol sok háborús hűnös talált menedéket a második világháború után. Az NSZK törvényt hozott az elévülései határidők tíz évvel való meghoszszabbításáról. E törvényről azonban még a burzsoá amerikai sajtó is elismerte, hogy rengeteg jogi kibúvóra nyújt lehetőséget a háborús bűnösök ügyvédjeinek. Taraszov annak a reményének adott hangot, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete fontolóra veszi olyan úf kiegészítések elfogadását, hogy mindenütt adják kl és ítéljék el a béke és emberiség elleni büntettek eikövetőit. Nixon bocsánatot kért Washington — Nixon elnök elutazott New York-ba, hogy elnézést kérjen Pompidou elnöktői a nagyszabású tüntetésekért, amelyeket az Izraelt támogató amerikai szervezetek New Yorkban és Chicagóban rendeztek az elnök és a francia kormány közel-keleti politikája ellen. Miközben Nixon a Pompidou tiszteletére rendezett New York-i díszvacsorán a francia—amerikai barátságot éltette, és Franciaországot az Egyesült Államok legrégibb barátjának és szövetségesének nevezte, az épület előtt tovább folytatódtak a tüntetések. Az amerikai diplomácia történetében példa nélkül álló aktusra azt követően került sor, hogy Pompidou a tüntetések hatására vasárnap félbe akarta szakítani amerikai körútját és vissza kívánt térni Párizsba. Nixon még vasárnap este telefonon tárgyalt a New York közelében tartózkodó francia elnökkel, hétfőn délelőtt pedig sajtótitkára, Ziegler révén nyilvánosságra hozta, hogy elnézést kért a demonstrációkért, majd New York-ba utazott, hogy személyesen is kifejezze sajnálkozását. Az elnök gesztusai azonban vajmi kevés hatást tettek, és a tüntetések tovább folytatódtak. Pompidou hétfőn lemondta tervezett tanácskozását a New York-l zsidószervezetek vezetőivel. Készt vett azonban azon az ebéden, amelyet U Thant, az ENSZ főtitkára adott tiszteletére. A díszebédre, amelyen a Biztonsági Tanács tagállamainak ENSZ-képviselőí vettek részt, valósággal becsempészték az ENSZ épületébe a francia elnököt, mivel az épület előtt ismét népes csoport várakozott rá. A New York-i hivatalos személyiségek bojkottálták a francia elnök látogatását. Sem Rockefeller, az állam kormányzója, sem Lindsay, New York polgármestere nem jelent meg egyetlenegy hivatalos rendezvényen sem, és Lindsay a hagyományokkal ellentétben nem részesítette hivatalos fogadtatásban Pompldout. Lindsay megválasztását jelentős mértékben ugyanazon köröknek köszönheti, akik most a tüntetéseket szervezték. Nixon elnök még hétfőn éjjel visszatért Washingtonba. Az elnök külpolitikai tanácsadója, Henry Kissinger társaságában tárgyalt a díszvacsora előtt Pompidouval. Az eredeti tervek szerint a vacsorán Agnew alelnöknek kellett volna részt vennie. Legutóbbi hírügynökségi jelentések szerint Pompidou befejezte hivatalos látogatását az Egyesült Államokban és visszaindult hazájába. A CSEHSZLOVÁK kereskedelmi és politikai küldöttség, amelyet Ivan Peter külkereskedelmi miniszter-helyettes vezet, hétfőn este ötnapos hivatalos látogatásra Rio de Janeiróba érkezett. A BUKARESTBEN élő csehszlovák állampolgárok megalakították a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetséget. Az ülésen részt vett Miroslav Sulek, Csehszlovákia bukaresti nagykövete is. NYUGAT-BENGÄLIA fővárosában, Calcuttában az egyik utcát ünnepélyesen Lenin utcának nevezték el. Az ünnepi aktusra V. I. Lenin születése 100. évfordulójának alkalmából került sor. -v A BOLGÁR Újságírók Szövetsége tiltakozó nyilatkozatot adott ki. Elítéli az új görög sajtótörvényt, amely korlátozza a sajtószabadságot. RYSZARD STRZELECKI, a Lengyel Népköztársaság külkereskedelmi miniszterének helyettese egy hattagú lengyel küldöttség élén hétfőn Caracasba érkezett. A küldöttséget Aristides Calvani, Venezuela külügyminisztere, és más Jelentős személyiségek fogadták. SZOMÁLIA is csatlakozott az atomsorompó-egyezményhez. Az egyezményt Mohammed Jazid Ziad, a szomáliai nemzeti forradalmi tanács elnöke írta alá. AZ AFP hírügynökség megbízható New York-i forrásból úgy értesült, hogy Nixon elnök helyesli Arthur K. Watson párizsi nagykövetté való kinevezését a lemondott Sargent Schriver helyébe. JOHNSON volt elnököt mellkasi fájdalmakkal kórházba szállították. Orvosi közlés szerint szívgörcsben szenved. A LONDONI Heathrow repülőtéren, a világ egyik legnagyobb légi kikötőjében változatlanul tovább tart a sztrájk. A menetrendszerű járatokat más repülőterekre irányították. Történelmi évforduló Szófia — Március 3-án telt el 92 év azóta, hogy Bulgária felszabadult az 500 évig tartó oszmán iga alól. A tegnapi évforduló alkotja a bolgár sajtó fő témáját. Visszaemlékező és történelmi cikkeket, valamint irodalmilag feldolgozott részleteket közölnek Bulgária orosz hadsereg általi felszabadításáról. Saigon — A dél-vietnami harctereken csak szórványos Összeütközésekről számolnak be a hírügynökségi jelentések. Kisebb összecsapásokra került sor a Mekong-delta térségében, nagyobbakra a dél-vietnami fővárostól északra. Ennek ellenére az amerikalak újabb három helikoptert vesztettek — egyet közülük a kambodzsai határ közelében tett harcképtelenné a hazafiak légelhárító tüzérsége. A B-52-es amerikai bombázók ezzel egyidejűleg négy hullámban bombázták azokat a térségeket, ahol a dél-vletnaml hazafias erők csapatösszevonásait feltételezik. A légitámadások főleg Tay Ninh és Dinh Long tartományok ellen irányultak. Ulánbátor — Az „Unen" című mongóliai lap keddi számában cikk jelent meg, amely hangsúlyozza, hogy a mongol nép követeli az amerikai agresszió beszüntetését Délkelet-Ázsiában. A cikk rámutat arra is, hogy az Egyesült Államok Laoszban újabb gyilkos háborúra készült; s mindez azt bizonyítja, hogy az amerikai imperializmus legfőbb célkitűzése a népi nemzeti felszabadító mozgalmak elfojtása. Washington — George McGovern amerikai szenátor bírálta az Egyesült Államok délkeletázsiai politikáját és rámutatott az amerikai fegyveres erők laoszi beavatkozásának súlyos következményeire. A szenátor rámutatott, hogy az Egyesült Államok egyre több fegyveres erőt összpontosít Laoszban. Aláhúzta, hogy az amerikai politikai élet Irányítóit — úgy látszik — netn riasztja el a „vietnami lecke". II s Kín a i prop aga n d n-had j á rat a Mongol Népköztársaság ellen Moszkva — Az Agitátor című moszkvai folyóirat legújabb száma felhívja a figyelmet arra, hogy a pekingi propagandisták ádáz rágalmazó kampányt folytatnak a Mongol Népköztársaság ellen. Peking mongolellenes hírverésének témája az, hogy tagadja a mongol népnek a szocialista építőmunkában elért sikereit. A kínai sajtó és rádió bőven foglalkozik a mongol népgazdaság „hanyatlásával", „az ipari fejlődés alacsony ütemével" és a mongol nép „nehéz" életével. A továbbiakban a szovjet cikk kínai és mongol gazdasági adatokat vet össze. Rámutat arra, hogy míg 1959-ben Kína és Mongólia egy főre jutó széntermelése kb. azonos volt, addig 1967-ben már a Mongol Népköztársaságban egy főre számítva ötször annyi szenet bányásztak. A gabonatermesztésben egy főre számítva 1959-ben Kína és Mongólia párhuzamosan haladt, 1967-ben Mongóliában egy főre 30 százalékkal több gabona jutott, mint Kínában. A pekingi propaganda különös dühvel támadja a mongol és a szovjet nép testvéri barátságát. Ennek megfelelően a kínai propagandisták azzal vádolják a Szovjetuniót, hogy „nem egyenjogú" politikai és gazdasági kapcsolatokat tart fenn a Mongol Népköztársasággal, „kizsákmányolja" Mongóliát és „visszafogja" gazdasági fejlődését. A pekingi hírverés azt próbálja elhitetni, hogy a Szovjetunió „négy mongol lóért ad egy kerékpárt és egy fél bárányért egy darab konzervet". A szovjet—mongol barátságot rágalmazó kínai kirohanások okát elemezve, az Agitátor utal Mao Ce-tung kijelentéseire, amelyekből kitűnik Maónak az a szándéka, hogy a szocialista Mongóliát megfossza szuverenitásától és bekebelezze. A pekingi újsütetű gyarmatosítóknak ez a szándéka azonban — húzza alá a szovjet cikk — kudarcra van ítélve, a szovjet—mongol barátság megvédi a szocialista Mongóliát a jelenlegi pekingi vezetőség sötét terveitől. INDIRA GANDHI: JÓSZOMSZÉDI VISZONYRA TÖREKSZÜNK Delhi — Indira Gandhi Indiai miniszterelnök hétfőn a parlament felsőházának, az államok tanácsának ülésén kijelentette, hogy kormánya a gazdasági növekedés, haladás és az egyenlő elosztás politikáját kívánja alkalmazni. A miniszterelnök-asszony expozéjában hangoztatta ragaszkodását a demokráciához és a szocializmushoz. Külpolitikai kérdésekről szól1970 III. 4. A parlamenti választások befejeződtek és teljesen új helyzet alakult kl. Az Osztrák Szocialista Párt győzött és szavazatnyeresége meghaladja a legmerészebb várakozásokat is. Emellett jellemző, hogy a szocialista párt, amely egyre jobban elpolgáriasodott, a legtöbb szavazatot nem az Iparközpontok munkásságától, hanem tűtr nyomó mértékben a kispolgári lakosságtól kapta. A városokban csakúgy mint a falvakban elsősorban az aránylag kedvező anyagi helyzetben lévő választóktól. Vagyis a pártot most elfogadták azok a polgári és kispolgári rétegek is, amelyek ezelőtt elutasították, ter mészetesen ezek a választők egyaránt hajlandók leadni szavazatukat a Néppártra, a Szocialista Pártra, vagy esetleg a Szabadságpártra. Egyébként úgy is mindegy, hiszen a szocialista párt politikai Iránya nem a valódi szocializmus, hanem az osztályegyüttműködés és célja csak annyi, hogy a kapitalizmust módosítsa. Az Osztrák Szocialista Párt győzelméhez természetesen hozzájárul, hogy négy évig az ellenzék oldalán állt, és ellenzékiségét elhitette a tömegekkel, holott valójában magatartása nem volt ellenzéki és a párt semmit nem tett a néppárt négyévi egyeduralma alatt bekövetkezett kedvezőtlen jelenségek ellen. Az eredményhez emellett hozzájárult az is, hogy közvetlenül a választás előtt ígéretekkel lépett a nyilvánosság elé, különösen a kereseti adók csökkentésére célzott, holott F R A N Z KÜNERT BÉCSI lf V EL f AZ AUSZTRIAI VÄLASZTÄSOK UIÁN ezt rövid Idővel azelőtt még gazdaságilag irreálisnak tartotta. Egyébként ezt a választási jelszót a kommunistáktól plagizálta s ugyanez vonatkozik a kötelező katonai szolgálat háromhavi csökkentésére is. Ezek a választási jelszavak annyira hatékonyak voltak, hogy a szocialista párt is kénytelen volt Ilyen irányú ígéreteket tenni, amelyek azonban a néprétegek előtt nem nagyon hihetőek. A választási eredmények többlete, hogy az ún. Szabadságpárt a nagynémet nacionalista és szélsőségesen reakciós politika képviselője nem kapta meg a nagyhangon várt szavazatokat. Különösen örvendetes, hogy a kimondottan újnáci német párt (NDP), amely tulajdonképpen a nyugatnémet párt leányszervezete és Burger terrorista fővezér vezetése alatt áll, teljes vereséget szenvedett. Ugyancsak megsemmisítő vereséget szenvedett a választásokban az ún. Demokratikus Haladó Párt, amelynek élén az egykor szélsőjobboldali belügyminiszter és szakszervezeti elnök, Franz Olah áll. 1966-ban ez az párt 148 000 szavazatot, most pedig csak 17 000 szavazatot kapott. A kommunisták ez alkalommal csak 46 000 szavazatot kaptak. A visszaesés természetesen egy különösen alapos elemzést Igényel. Néhány tény azonban már most is világos: az antidemokratikus választási rendszer már 1959-től kezdve megakadályozza, hogy komumnista képviselők kerülhessenek a parlamentbe. (Ehhez az szükséges, hogy legalább egy választó körzetben tfz ún. alap-mandátumot megszerezzék, ami gyakorlatilag az összes szavazatok egyhetedét jelenti, tehát előfordulhat, hogy egy párt 100 000 szavazatot szerez, de mandátumot ennek ellenére sem kap. Természetesen az ellenfél éppen ezzel a kilátástalansággal érvel, és arra hivatkozik, hogy a kommunistákra adott szavazatok tulajdonképpen „elveszett szavazatok". Ezzel indokolható, hogy azok, akik ma is a kommunistákkal szimpatizálnak, a szocialista pártra szavaztak, azt remélve, hogy ezzel „a kisebbik rosszat" választják. A választásokkal kapcsolatban a központi bizottság kijelentette, hogy ha ilyen kedvezőtlen feltételek között 46 000 osztrák polgár az Osztrák Kommunista Pártra szavazott és ezzel kinyilatkoztatta, hogy elutasítja a tőkés rendszert, az igazságtalanságot és a létbizonytalanságot, ezek a szavazatok a kommunistákat arra kötelezik, hogy harcoljanak a kapitalizmus ellen. A Szocialista Párt ezen a választáson győzött, de győzelme csekély. Míg 1966-ban az Osztrák Néppárt megkapta az abszolút többséget és ezzel biztosíthatta egyeduralmát, a szocialista párt most' kénytelen osztozni a hatálomban. A Volksstimme megállapítása szerint Kreisky számára nagyon kínos, hogy a szocialista párt csak a viszonylagos többséget tudta megszerezni és ez a handycap megnehezíti a kormányalakítást is. Jellemző, hogy a választási eredmények közzététele után az Osztrák Szabadság Párt elnöke, Peter, a volt SS-tiszt, megjegyezte, hogy ez az újonnan választott parlament lesz talán a legrövidebb életű a második köztársaságban. Withalm az Osztrák Néppárt eddigi alelnöke és főtitkára ez ellen a kijelentés ellen nem tiltakozott, sőt nagyon érdekesnek találta. va Indira Gandhi kijelentette, hogy kormánya igen nagy jelentőséget tulajdonít a szomszédos országokkal, így az Afganisztánnál, Burmával, Nepállal, Iránnal és Ceylonnal való kapcsolatok fejlődésének. Elnökválasztás Guatemalában Guatemala — A vasárnapi guatemalai választásokon a legtöbb szavazatot Carlos Arana Osorlo kapta, azonban még így sem szerezte meg a szükséges szavazattöbbséget, és ezért az alkotmány értelmében az új elnököt a kongresszus választja meg. Arana 234 000 szavazatot kapott, míg a kormány Jelöltje, Fuentes 194 000-et. A kongreszszusban többségben vannak a hatalmon levő forradalmi párt képviselői. A választás eredménye feszültséget Idézett elő az országban. Arana ezredes televíziós beszédében bejelentette: elvárfa, hogy Fuentes lemond az elnöki funkcióról. Arana ezredest két párt konzervatív kommunistaellenes koalíciója támogatja. Az ezredes aktívan részt vesz a partizánmozgalom elleni harcokban. 1968-ban ő nyomta el a partizánharcot az ország keleti részében. Partizántevékenység Singapore — A thaiföldi katonai és rendőri alakulatok folytatják annak a 150 parti

7 zánnak az üldözését, akik a múlt héten felszámolták a táborukat a malaysiai határtól 10 km-re. A malaysiai hatóságok attól tartanak, hogy a partizáncsapat átlépi a határt, tehát készültséget rendeltek el a határ mentén.