Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-03 / 52. szám, kedd

Mi a helyzet ctz áraméi látásban? A mulasztásokat hajrá követi A HATVANAS EVEKBEN a csehszlovákiai energetikai ipar kétszer került válságos helyzetbe: 1963-ban és 1969—70 telén. Az áramellátási zavarok azért következtek be, mert az új kapacitások építése nem tartott lépést a fogyasztás növekedésével. 1963 nyarán nagyobb ütemben kezdődött meg az erőmüvek építése, viszont 1967— 69-ben a beruházások üteme annyira lelassult, hogy ismét nem tudtuk fedezni a szükségletet. Jelenleg az a helyzet, hogy az áramfogyasztás és a hálózat megterhelése évente újabb 800—1000 megawatt teljesítményű áramforrások létesítését teszi szükségessé. Az áramfogyasztás ugyanis az utóbbi tíz év folyamán megkétszereződött, a fogyasztás évi növekedése elérte a 7,9 százalékot, tehát hasonló értéket, mint az iparilag fejlett államokban; a fogyasztás évi növekedése a Szovjetunióban 10,5 százalék, Olaszországban 8 százalék, Magyarországon 7,3 százalék, az Egyesült Államokban 6,5 százalék, Franciaországban 6,4 százalék. Az áramfogyasztás növekedését Csehszlovákiában főképp az ipar és az építőipar növekvő igényei okozták. A következő években számolni kell a háztartási áramfogyasztás növekedésével is. Hogy az állandóan fokozódó szükségletek ne károsítsák meg a gazdasági életet és ne váltsák ki a fogyasztók elégedetlenségét, mielőbb helyre kell hozni az új energetikai kapacitások építésében mutatkozó hiányosságokat. Ezek főleg abban nyilvánulnak meg, hogy az új villanyeröművekben többnyire a kevésbé értékes barnaszén használatát vezették be, valamint abban ís, hogy részben elhanyagolták a vízi erőmüvek építésében rejlő lehetőségeket, részben pedig a folyékony tüzelőanyaggal működő üzemek építéséről feledkeztek meg. Ezenkívül az áramfejlesztőket többnyire EszaknyugatCsehországban építették, ami ugyan az egységes hálózati rendszer telepítése szempontjából helyes, egyébként azonban ez a területi összpontosítás többfélo szempontból is előnytelen. Ennek a következményét láttuk az utóbbi időben, amikor is az ország keleti területei válságos helyzetbe jutottak. A válságot részben mérsékelni fogja a dunai vízi erőművek felépítése, továbbá a szlovákiai folyók energiájának jobb kihasználása. A vízi erőművek tekintélyes mennyiségű szén megtakarítását eredményezik, és akár ebből, akár más szempontbői nézve a dunai vízi erőművek rendszerének kiépítésével iegalább tíz évet késtünk. AZ ELŐZETES SZÁMÍTÁSOK szerint az áramsziikséglet az elkövetkező évek folyamán hathét százalékkal fog növekedni. Ezzel szemben még 1975-ben sem érjük el azt a szükséges áramtartalékot (18 százalék], amely biztosítaná az áramszolgáltatás tökéletes zavartalanságát. Ezért a fogyasztóknak továbbra is fegyelmezetten alá kell magukat rendelniük az áramfogyasztást korlátozó rendelkezéseknek, amelyek főleg az üzemeket, vállalatokat érintik. Az e téren meguyivánuló nehézségeket csak fokozatosan lehet távlatilag megoldani. Ezért annak ellenére, hogy a KGST tagállamaiból importálunk áramot, a következő ötéves terv folyamán — különösen 1971ben, 1974-ben és 1975-ben eléggé feszült helyzetre számíthatunk az áramszolgáltatás terén. Ebből következik, hogy a legközelebbi évek folyamán megfelelő gazdasági bázist kell teremtenünk az energetikai ipar fejlesztéséhez, rövid és hosszúlejáratú kormányrendeletek formájában. A Jövőben nem lonne szabad megismétlődnie azoknak a másodlagos kedvezőtlen befolyások következményeinek, amelyek annyira érezhetőek voltak az elmúlt év végén az idén, az év elején. Például az 1969-es „száraz évben" csökkent a vízi erőművek áramtermelése, az év végén pedig a hófúvások és az erős fagyok akadályozták a villanyerőművek tüzelőanyaggal való ellátását, s így a kedvezőtlen időjárás miatt helyenként többször megszakadt az országos hálózat áramellátása is. összegezve elmondhatjuk, hogy az áramellátásban az utóbbi két hónapban bekövetkezett válságos helyzetnek az az oka, hogy hiányoznak az új, nagy teljesítményű vlllanyerőmüvek. Az adott helyzet arra kényszerítette a CSNT és az SZNT iparügyi bizottságait, hogy együttes ülésen foglalkozzanak az áram- és a hőszolgáltatásban mutatkozó problémákkal, amelyeket az egész népgazdaság fejlődése érdekében halaszthatatlanul meg kell oldani. Megállapították, hogy az áramszolgáltatás zavarát elsősorban az ipari tüzelőanyag bázisának problémái idézték elő. Nemcsak az új nagy teljesítményű villanyerőművek hiányzanak, hanem a klasszikus liőeröművek építési programja is lemarad. Ezt bizonyos fokig az érintett nemzeti bizottságok ellenkezése váltotta ki, mivel ezek — a hőerőművek levegőszennyezése miatt igyekszenek akadályozni, hogy körzetükben ilyen erőmüvet építsenek. Mindebből következik, hogy a jövőben az alomerőművek építésére kell helyezni a súlyt. Az első atomerőmű építése ugyan jelentősen elmaradt, azért a múlt év végén az illetékesek úgy döntöttek, hogy két szovjet atomerőművet fognak importálni. Ezeknek az építését 1972—73-ban kezdik meg. A jelenlegi feltételek folytán azonban nem számíthatunk arra, hogy az atomerőművek révén jelentős javulás fog bekövetkezni az áramtermelésben, és ezért az 1970— 80-as években továbbra is a szilárd tüzelőanyagok bázisa fogja biztosítani az áramtermelést. A 7(1 ES ÉVEK ELEJÉN tehát hazánkban az energetikai helyzet eléggé kedvezőtlennek mutatkozik, olyannyira, .hogy orvoslására feltétlenül szükség van. A tartalékok, illetve a termelt árammennyiség növelése nem elegendő, hanem gondoskodni kell a villanyáram gazdaságos kihasználásáról is, és ez főleg az iparra, a nehéziparra és az építőiparra vonatkozik. Ezekben az ágazatokban nálunk lényegesen magasabb az áramfogyasztás, mint az iparilag fejlett államokban. Nem kétséges tehát, hogy a technológiai és a termelési folyamatok tökéletesítése is egyik eszköze az áramellátásban bekövetkezett helyzet enyhítésére. —Cm— Vagonhiány miatt késik az export Ml LESZ A MULLIT SORSA? A Kelet-szlovákiai Vasműben nem csupán bádogot, nyersvasat, kokszot, műtrágyát, samotttéglát, hanem nagy alumíniumtartalmú mulltégla alapanyagot, mullitot is gyártanak. Mi ís tulajdonképpen a nagy alumíniumtartalmú mullit? Nagyon keresett építőanyag, nyersanyagát természetes állapotban a Szovjetunió külszíni bányáiban fejtik. Hazánkban a Kelet-szlovákiai Vasműben állítják elő a mullitot, mégpedig a Žiar nad Hronom-i Alumíniumkohó alumíniumoxidjából és a Veiké Opatice-i üzem agyagpalájából. Ez az értékes építőipari féltermék külföldön is hírnevet szerzett a Kelet-szlovákiai Vasműnek, mivel nélkülözhetetlenül szükséges alapanyag a nagy alumíniumtartalmú építőanyagok gyártásához. Vagyis jobban mondva hírnevet szerzett volna. A Kelet-szlovákiai Vasmű kohászati kerámiai üzeme két évvel ezelőtt kezdte meg a mullit gyártását. Tavaly 900 tonna mullitott szállított az NSZK-nak, ám a „zavarmentes" szállítás jóvoltából tavaly 60 tonnával adósak maradtak, mivel a vagonhiány miatt csak 1970 januárjában sikerült eleget tenni a rendelésnek. A nyugatnémet rendelők a félkész építőanyag minőségével nagyon meg vannak elégedve, s további 1800 tonnás rendelést írtak alá azzal, hogy ezt a mennyiséget az év végéig még emelik. Ez alkalommal a Kelet-szlovákiai Vasműbe külföldi ügyfelek érkeztek, és üzemnézés közben a belgák észrevették a mullitot. A rendelés nem váratott sokáig magára: 1970 első negyedében 300 tonna mullitot rendeltek azzal a kikötéssel, hogy az első 20 tonnát anyagpróba szempontjából még januárban szállítjuk. A mullltkereskedelem azonban veszélyben van. Valutára szükségünk van, az anyag is megvan, a vagonhiány miatt azonban nem tudjuk szállítani. Ezt az alapanyagot nyugati kereskedelmi partnereink követelménye szerint golyóscsapágyas, tolófedelű vagonokban kell szállítani. Sajnos, a Kelet-szlovákiai Vasmű kohászati kerámiai üzeme az év eleje óta a mullit szállítására egyetlenegyvagont sem kapott. Ez nem is annyira a Kelet-szlovákiai Vasmű szállítórészlegének hibája, mely az NSZK-val.és Belgium mai kötött szerződésekben kötelezettséget vállalt az anyag szállítására is, hanem inkább azoknak a vállalatoknak és üzemeknek a hibája, melyek nem rakják ki a vagonokat és ezzel feltartóztatják a forgalmat. A mai napig számos sürgető levél, távirat érkezett a belga és nyugatnémet rendelőktől, raktárainkban 200 tonna mullit vár elszállításra, és sajnos nincs hozzá szállítóeszközünk A mullit exportálása tehát csupán a vagonoktól függ. Pedig ez az üzlet köztársaságunk számára igen hasznos, mivel egy tonna mullitért 380—415 nyugatnémet márkát kapunk. Ha nem tudjuk teljesíteni a szállítási határidőt, akkor partnereink felbontják a szállítási szerződést. Ez meggondolandó, mivel az év végéig 3 és fél ezer tonna mullitot exportálhatnánk. VIKTÓRIA FARKASOVSKA | Megkérdeztük: | BEVÁLT-E M A pozsonyi Dimitrov Vegyimüvekben tavaly februárban — az itzemi pártbizottság javaslatára — „bizalomvonalat" létesítettek, ahol az ttzem dolgozói a legkülönbözőbb problémákra kapnak gyors választ. Telefon kérdésünkre a „bizalomvonal" egyéves tapasztalatairól dr. V. P i s k, a tanácsadó jogásza tájékoztatta lapunkat. — Az üzemi pártbizottság kezdeményezése nagyon termékeny talajra talált vállalatunkban. Különösen sok volt a jogi kérdés. Több mint ötszáz munkajogi, öröklésügyi, vagy családi vonatkozású kérdésre adtam választ. A „bizalomvonal" napi postájából azonban nem hiányoztak az egészségügyi gondok, társadalmi problémák vagy a politikai kérdések sem. (m) ÚJ SZÓ 1970. III. 3. lul ig az idei egyéves népgazdasági tervet a válságos helyzetből való kijutás eszközeként jellemezhetnénk, addig az 1971—1975 évekre készülő ötéves terv célja az intenzív gazdaságfejlesztés. Arról van tehát szó, hogy az ötéves tervben már általános érvényű legyen a hatékonyság követelménye, összhangba kerüljön a nemzeti jövedelem gyarapításában kifejezésre jutó társadalmi érdek a vállalati érdekkel. jelenleg az ötéves tervelőkészítés munkálatai még csak kezdeti stádiumukban vannak, a munkának kb. 20 százaléka van készen. Az irányelvek javaslata előreláthatólag ez év felében készül el. Míg az 1968. és 1969. évi tervek inkább a gazdaságirányítási modell szempontjából készültek, most a hangsúly a terv tárgyi tartalmára helyeződött át. Ez összefügg a terv szerepének növelésével, kötelező jellege visszaállításával. Természetesen szó sincs a direktív, merev, adminisztratív tervezés visszaállításáról, hanem objektív szükségszerűségről: a tervezés kínálta előnyök kihasználásáról. Az utóbbi két évben bebizonyosodott, hogy a tervezés lebecsülése és a társadalmi érdeket tükröző központi irányítás teljes negációja még a rossz tervezésnél is rosszabb. A központi Irányelv — tehát a társadalmi érdek — semmibe vétele tág teret nyit a spekulációnak, a vállalati — tehát csoportos — érdeknek a társadalmi érdek fölé helyezésének. Tanúi voltunk annak, hogy az, amit szocialista vállalkozásnak neveztünk, lassan egyenlővé vált a spekulációval, nyerészkedéssel, könyökléssel — akárki kárára, de a saját hasznára a vállalatnak. Énnek konkrét megnyilvánulásával a vásárló is találkozott az üzletekben, még inkább azonban AZ ÖTÉVES TERV az anyagbeszerzők a vállalatokközi kapcsolatokban. A nemzeti vállalatok már úgy kezdtek viselkedni, mint a legkíméletlenebb tőkés vállalatok: a füleki Kovosmalt nem kapott például elég felette szükséges félkészárut jelentős társadalmi szükségletek kielégítésére gyártott termékei részére olyan üzemtől, amely ugyanabba a trösztbe tartozik, mint a Kovosmalt. Egyszerűen azért, mert ezt a félkészárut a szállító 30 százalékos felárral jobban tudta értékesíteni másutt. A belföldi piacon fantasztikus méretben elszaporodtak a hiánycikkek. A gyárak nem tudtak elég bútort adni, mert a nyers faanyagot az illető vállalat devizarészesedés reményében inkább külföldre adta el (és adja el ma is). Az inflációs folyamat megrendítette a bizalmat a koronában és a vállalatok Inkább exportáltak, ahelyett, hogy a hazai igényt elégítették volna kl. A devizahozam nekik megérte, mert megfizethették — koronában — a kötbért és büntetést, de devizában könyvelték el a nyereséget és még mindig jobban „jöttek ki", mintha a hazai igényeket elégítették volna ki. A

z itt vázolt visszásságok a gazdasági életbe infikálódptt jobboldali opportunizmus következményei: a szocialista, nemzeti vállalatok gyártmányukat saját tulajdonukként kezdték kezelnt és teljesen megfeledkeztek arrölj hogy ők társadalmi tulajdon kezelői társadalmi értékek megteremtői, a köz javára dolgoznak és nem csak a saját javukra. A legalapvetőbb szocialista vívmányt, az államosítás lényegét értelmezték rosszul. A gazdasági reform, az új irányítás nem szocialistaellenes célokra született! A szocialista gazdaság megjavítása volt a célja és értelme, s objektív szükségszerűség volt. Bizonyltja ezt a többi szocialista ország gazdasági reformja, amely — bárhová is nézünk — nagyszerű eredményeket hoz mindenütt. A szocialistaellenes, a következményeiben az államosítás ellen törő támadás politikai jellegű volt és az új gazdaságirányítási rendszer egyes alapelemeinek ad absurdum vitelével, egyes arányok eltúlzásával (piac szerepe), mások elnyomásával (tervezés, demokratikus centralizmus, társadalmi érdek J politikai célokra használták kl a gazdaság megreformálásának szükségét. Más szóval: egy-egy hiba politikai érvként szolgált a párt ellen, ahelyett, hogy okként, serkentőként szolgált volna a hiba helyrehozására, konkrét intézkedések megtételére. A párt mai irányvétele a CSKP KB januári plénumának tükrében azt követeli, hogy az objektív ok objektíven szükségszerű okozatot szüljön, tehát a hibás gazdasági gyakorlatra a reakció a hatékonyság növelése, eredményes munka, a torzítások kiküszöbölése legyen, nem pedig politikai zsonglőrködés, illúziókeltés és tömeghisztéria. Ez a törekvés átvetítődik az ötéves terv előkészítési munkálataiba is. A

z ötéves terv irányszámait természetesen még nem ismertethetjük. Vázolhatjuk azonban a törekvés irányát. Körvonalazódik már a válasz a további gazdaságfejlesztés hogyanjára vonatkozóan. Az ötéves terv minden jel szerint lényegiében racionalizálási program lesz. Ez ismét a józan gazdaságpolitika vetülete. Ésszerűsítés minden vonalon — ez kell, hogy a fő irányzat legyen. Mondani sem kell talán, hogy az ésszerűsítés leglényegesebb mozzanata a tervszerűség, ezért előtérben a népgazdasági terv tekintélyének növelése áll. Nyilvánvaló, hogy a legprogresszívebb gazdaságfejlesztési irányokat szűk vállalati szempontból nem megvalósítani, de még csak felmérni sem lehet. A leghatékonyabb Irányt a központi tervnek kell megszabnia — ez másképp nem lehet és a legfejlettebb országokban sincsen ez másképp. Az alacsonyabb szintű kezdeményezésnek — vagy ha úgy akarjuk vállalkozásnak — tág tere mindenekelőtt a központi irányszabás keretein belül nyílik, az országos terv teljesítése érdekében, nem pedig ellene. A

terv megvalósításának módját illetően előtérben a hatékonyság áll majd. A hatékonyság növelésének fő irányai: a géphasználás növelése (jelenleg a gépiparban pl. csak 40—80 százalékos az ún. gépidő), a munkatermelékenység fokozása (munkaidő kihasználás, korszerűsítés), munkaerőgazdálkodás (az elmúlt 10 év alatt 700 000 fővel nőtt az alkalmazottság, viszont az állattenyésztési termelésben például csökkenteni kellett sok helyütt a kapacitásokat munkaerőhiány miatt, ugyanúgy a fakitermelésben, annak ellenére, hogy a kapacitások növelésére a többi feltétel megvan. Egymillió mezőgazdasági dolgozóból 300 000 elhagyta a mezőgazdaságot. Az építőiparból egy év alatt 7000 ember ment más szakaszra). A fejlesztés legfontosabb előfeltétele azonban az lesz, hogy gazdaságunk megtalálja helyét a nemzetközi munkamegosztásban. Ez előreviszi az évtizedek óta hiányolt szakosítást az iparban, ami a növekedés fő forrása mindenütt a világon. A

z ipari termelés intenzifikálásáról már 10 éve beszélünk. Parancsszóra nem sikerült megvalósítani. A vállalatok jóakaratára bízva ugyancsak nem sikerült megvalósítani. Most egy új körülmény kényszerít az intenzifikálásra: tavaly a munkaerőkereslet az országban 511000 fő, tehát több mint félmillió ember volt Ennyi munkahelyet kínáltak a vállalatok, hogy fejleszthessék a termelést (persze extenzív módon 1. Ugyanakkor munkahelyet keresett 5617 ember, ebből 4000 szlovákiai nő. Ötezerhat száztizenhét ember

i Ennyivel nem lehet extenzív módon fejleszteni a termelést! Ha józan belátásért már nem, most a teljesen kimerült munkaerőtartalék miatt muszáj intenzíven fejleszteni a termelést. Más módszer számára egyszerűen nincs több ember. V|LCSEK QÉZ

A