Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-03 / 52. szám, kedd

KILENCVEN ARANYJELVÉNY Rózsák a munkahelyen # Frissítő az éjjeli műszakban dolgozók számára is # Nőgyógyász és fogorvos az üzem területén # Mit tesznek, ha a lakhelytől távol esik a bölcsőde? # Tizenhat nö megfelelő beosztást kapott # A falusi szervezetek sem maradnak le • Tollfosztás a Koltai Hnb-n # Nagy érdeklődés a szovjet irodalom iránt 0 Fokozzák a munkakezdeményezést Márciusban, a nemzetközi nőnap hónapjában a Szlovák Nőszövetség szervezetei tevékenységének is nagyobb figyelmet szentelünk, mint az év többi hónapjában. , Pedig a legtöbb szervezet tevékenysége az egész esztendőben figyelemreméltó. Ilyen jól működő szervezetekkel találkozhatunk az érsekújvári járásban is. Zlatica Rybaničová és Dorota Kucsarová, a Szlovák Nőszövetség érsekújvári járási bizottságának titkára, illetve elnökhelyettese olyan gazdag tevékenységről tájékoztatott, hogy mindazt ezúttal még dióhéjban sem ismertethetjük. Ezért csak a leglényegesebb eredményeket említjük meg. A járás szervezetei tevékenységüket „A Szlovák Szocialista Köztársaság asszonyai" néven ismert verseny kritériumainak teljesítésére irányították. A járási bizottság ellenőrizte a járás területén dolgozó nők munkafeltételeit, és az üzemek vezetőségével, illetve a szakszervezeti bizottságokkal karöltve igyekezett javítani a munkafeltételeket. Például az Elektrosvitben elintézték, hogy 27 dolgozó nőnek nem kell három műszakban dolgoznia. A nőszövetség szervezetei komoly gondot fordítottak a munkakörnyezet javítására is. A Surányi Cukorgyár területén egyebek közt ezer darab rózsafát ültettek, az Elektrosvitben a lehető legjobban por- és zajmentesítették a munkahelyeket. Az üzemi étkezés biztosítása szintén a verseny egyik feltétele. Ezen a téren is értek el javulást a járás üzemei. Például a Surányi Cukorgyárban megváltoztatták az ebédidőszakot, az Elektrosvitben biztosították az éjjelit műszak dolgozói számára is a frissítőt. A verseny további feltétele az egészségügyi és higiéniai berendezések létesítése. Az Elektrosvitben ezen a téren is szép eredményekkel büszkélkedhetnek, hiszen az üzem területén fogorvoson kívül ma már nőgyógyász is rendel. A surányi Ómnia üzemben is van orvosi rendelő. Arra ts ügyelnek a Szlovák Nőszövetség üzemi szervezetei, hogy az üzemi üdülőket a dolgozó nők és családtagjaik is látogathassák. A verseny értékelésekor azt is figyelembe veszik, hogy az újváriak az elmúlt esztendőben egy osztállyal bővítették az óvodát. Az Elektrosvitben dolgozó anyák gyermekei számára elegendő az üzemi bölcsőde is. Olyan esetben, ha a dolgozó anya lakása távol esik az üzemi bölcsődétől, a nőszövetség javaslatára gyermekét közelebb eső bölcsődében helyezik el. A nőszövetség feladatának tartja azt is, hogy segítse a dolgozó nőket abban, hogy szakképzettségüknek megfelelő beosztást kapjanak munkahelyükön. E segítség mellett a surányi Omnia üzemben 16 nő megfelelő beosztást kapott. Ugyanebben az üzemben 33 nő részt vesz a három évig tartó üzemi iskoláztatáson. Az Elektrosvitben is mindent megtesznek a dolgozó nők kvalifikációjának növelése érdekében. Talán sokaknak feltűnik, hogy többnyire ugyanazokat az üzemeket említjük^ Ez azonban érthető, hiszen az érsekújvári járásban ezek a legszámottevőbb üzemek. Kivált az Elektrosvit, amely öt alapszervezettel s 1240 taggal rendelkezik. Természetesen nemcsak az üzemekben dolgozó nők, hanem a mezőgazdaságban dolgozók, vagyis a falusi szervezetek is szép eredményeket érnek el. Éppen most fejeződik be ,,a dolgozó nő szocialista iskolája", s ebből az alkalomból 90 résztvevőnek aranyjelvényt adományoznak — azoknak, akik termelési eredményeiket a 3 év alatt állandóan fokozták. A többi résztvevő neve pedig bekerül a szövetkezetek krónikájába. Ez alatt a három év alatt a Szlovák Nőszövetség falusi szervezetei a szövetkezetekkel karöltve 65 külföldi társasutazást szerveztek. Több szövetkezetben színházi bérletjegyet vásároltak. Az életkörnyezet javításában sem marad el a falu a város mögött, ezt bizonyítja a dolgozó nőknek a faluszépítési akciókban való részvétele. Külön figyelmet érdemel a koltai asszonyok egyik akciója, akik a helyi szövetkezettel ós a hnb-vel közösen 45 párnát ajándékoztak a párkányi gyermekotthonnak. A tollat a falu asszonyai a hnb nagytermében fosztották. Az angint a szövetkezet vásárolta. Amikor a fosztással és a párnák megvarrásával elkészültek, ünnepélyes gyűlést rendeztek a nemzeti bizottságon, amelyre a hazánkban Ideiglenesen tartózko dó szovjet katonákat is meghívtak. Nehéz lenne eldönteni, kinek jelentett nagyobb örömet az ajándékozás: a koltaiaknake, akik ajándékoztak, vagy a párkányi gyermekotthon lakóinak, akik karácsonyi ajándékként kapták a párnákat. .. Hasonló ajándékkal lepték meg a jatóiak a lipovai gyermekotthon lakóit. Nemcsak az elhagyott gyermekeknek, hanem idős embereknek is igyekeznek örömet szerezni a Szlovák Nőszövetség szervezetei. Például a kováčovái agghajlék felett tíz helyi szervezet vállalt patronátust, továbbá az Elektrosvit egyik szervezete. Még nagyon soká sorolhatnánk a szervezetek eredményeit. Megemlíthetnénk az Elektrosvit asszonyai „ügyes kezek érdekkörének" nagy figyelmet keltett kiállítását, vagy a gyár területén megrendezett szovjet könyvkiállítást, amelyen 18 000 korona értékű könyv kelt el — köztük orosz nyelvű könyvek is. Az elmondottak alapján aligha kételkedhet valaki abban, hogy a járás dolgozó női minden tekintetben ki akarják vennni részüket az építőmunkából. És teljes mértékben hozzá akarnak járulni a CSKP KB-nek a munkakezdeinényezés fokozására szólító felhívása teljesítéséhez. Mégpedig úgy, hogy továbbra is részt vesznek ,,A Szlovák Szocialista Köztársaság asszonyai" versenyben. FÜLÖP IMRE II Csak tiszta forrásból...!" Immár jeligévé vált a népdalosok és a zenekedvelők között Bartók művészi hitvallása. Ezzel a jelszóval indult népdalgyűjtő útjára a két nagy „zeneszerzőtestvér", Bartók és Kodály. Igen, testvérek voltak, lélekben; elvi testvérek munkásságuk folyamán, mellyel új korszakot nyitottak az. egyetemes magyar zene, a sajátosan magyaros műzene történetében. Bátran és elszántan, szilárd meggyőződéssel kezdték a munkát, melynek gyümölcseit már ök maguk is élvezhették zeneszerzői és pedagógiai tevékenységük során. Ottörök voltak, akik munkásságukkal mélfó helyet vívtak ki a magyar- és más népek népdalainak a zene világában. A két mester példája és hagyatéka ösztönzött bennünket is, amikor meghirdettük a csehszlovákiai magyar műkedvelő népdalénekesek II. országos versenyét. Ez irányú törekvéseinkkel még szélesebb teret kívánunk biztosítani a bartók— kodályi hagyaték következetes népszerűsítésének. Néhány nap múlva megkezdődnek az országos népdalverseny járási versenyei. A nyugat-szlovákiai járásokban már folynak a selejtezők és csakhamar ismertekké válnak a járási döntők résztvevői. Nem így a gömöri és a keletszlovákiai járásokban, ahol nem tudjuk, mílyan oknál fogva nem propagálják kellőképpen népdalénekeseink országos versenyét és így az előkészületekkel is lemaradtak. Nem hisszük, hogy Gömör vagy Bodrogköz fiataljait kevésbé vonzzák a népdalok, hogy nem lelkesednének ugyanúgy a népdaléneklés iránt mint mondjuk Csallóközben. Jómagam is keleti vagyok és ezért is restellem a dolgot, amiért persze nem „Kelet" fiataljait vonnám felelősségre. Meg vagyok Tóla győződve, hogy a CSEMADOK járási és helyi titkárságainak hathatósabb, odaadóbb szervezési, valamint propagációs munkája mellett nagyobb visszhangot váltott volna ki a népdalverseny. Nagykapos, Királyhelmec, Szepsi, Rozsnyó, Tornaija, Rimaszombat, Fülek fiataljai! — mutassátok meg, hogy Bodrogközben és Gömörben is szeretnek énekelni, szeretik a szép népdalokat. Nem Párizsról, nem Marseille-ről, nem exotikumról lesz itt szó. Egyszerűen csak Prága „bolhavásáráról", mely lassan már egyéves fennállását fogja ünnepelni. Ez a bolhavásár a Vinohradská, azelőtt StaItnová, korábban Schwerinova, s még annál is korábban a Fochova utcán van: az utcák régi nevére már nem emlékszem, akkor még iskolaköteles gyermek voltam, és iskolába sem Prágában jártam. Térjünk vissza azonban a bolhavásárhoz. A régi „Hajnovka", most „A rádió felett" étterem helyén egy átjárón át jutunk el a terembe, ahol rendszerint különböző értekezleteket szoktak tartani, esténként pedig a prágai fiatalok egy táncmester szigorú felügyelete alatt modern és klasszikus táncokat járnak. Minden szerda délután egy korona belépti díjért vevőkké, 7 korona helypénzért pedig elárusítókká válhatnak. Ezért az összegért egy széket kapnak, melyre leülhetnek, vagy kiállíthatják az eladandó árut, az igényesebbek asztalra is szert tehetnek. Természetesen nem azért mentem el a bolhavásárra, hogy arról írjak, önző céljaim vezényeltek. Ismerőseim úgy informáltak, hogy itt dédnagymamáktól örökölt porceláncsészéket, képkereteket, kávéőrlőt, vagy vasalót lehet kapiii. Es aki az ilyen dolgok szenvedélyes vásárlója, megérti kíváncsiságomat és türelmetlenségeméi. mellyel a túlzsúfolt termen végigsétáltam. Élőbb az árut szemléltem meg, mely a legjobban érdekelt. Rengeteg volt a horgolt és kötött csipketerítő, hímzés. Nem hiányzott az agyonmosott piros-fekete hímzésű falvédő, melyeken régi jókíväna'oka'. „Az én uram csak a vizet iszszc., mm siratom a lányságom vissza" szľneqhez hasonló mondásokat olvashatunk. Itt-ott egy mosott függöny, szövetmaradr'k. viselt, de kifényesített, vagy teljesen úi cipő látható. Üveg és porcelán szedeti vedett darabjai, a készleteket mind>o túlélő kávéskorsók, harisnya, gyöngy, brosstű, sőt vízvezetékcsapok csodálatos vegyüléke. Vajon ki árulja mindezt? Nem állhatja meg az ember, hogy csak bámészkodjon és ne vegyen semmit. Engem nagyon vonzottak az árusítók. Van itt egy faszénnel melegíthető vasaló, amit esetleg megvehetnék. Am többet kérnek érte, mint a régiségkereskedők. Egyelőre csak mímelem az érdeklődést, közben figyelem az árusítót és a vásárlókat. De főleg az árusítókat. Árul itt például egy aszszony, akinek az üzletelés szinte a vérében van. Ha nem itt árulna, akkor bizonyára másutt keresné az üzletelés módját. Pár darab szövetmaradékot, viselt, de még jó karban levő ruhát árul. Szólítgatja a vásárlókat, kínálja az áruját. A pad alatt nagy bőrönd, valószínűleg minden héten idejár. Emitt ül egy fiatal mama gyermekével. Egy székre teregette ki kinőtt gyermekruhácskákat, melyeket rendszerint a szomBOLHA VÁSÁR szédasszonyoknak szokás ajándékozni. A fiatalasszonynak azonban pénzre van szüksége. Kissé szégyenlős, zavarát azzal leplezi, hogy a gyerekkel beszélget, melyet szemmel láthatólag nagyon szórakoztat a szokatlanul sok idegen are. „Tőlünk vegyen fiatalasszony". Kiált rám két, a legutolsó divat szerint öltözött elegáns fiatal lány, és szép női ruhákat kínál. Biztos már megúnták, és újat akar. nak venni. Itt meg egy fiúcska szentképeket árul, egész gyűjteménye van. Idősebb férfiak gyári jelvényeket árulnak, két fiatalemberrel egyezkednek, akik itt bizonyára gyakori vendégek, elárulja ezt évődésük, tréfálkozásuk, amint alkudoznak, sőt, hogy nagyobb legyen a szórakozásuk, maguk is bekapcsolódnak az árusításba. Könyvek mindenütt láthatók, a detektív regényektől, kezdve a ponyvaregényeken keresztül a jó irodalomig, a meséskönyvig, régi, gót betűs imakönyvig, s köztük itt-ott egy-egy ütött-kopott húsdaráló is látható. Előttem épp most rakták szét gramofonlemezeiket a hosstú hajú hippik. Nini, még harisnyanadrágot is árulnak, méghozzá elég olcsón, a hiánycikket azonban egy perc alatt szétkapkodják. Fiatal házaspár árulja hasznavehetetlen nászajándékait, könyveket, kristály vázát, asztali lámpát, babapólyát, selyemruhát. A holmik között „Gyermekkocsi eladó" feliratú tábla olvasható. Holmifaikat nem kínálták, nyugodtan, szinte meoadóan várják azt, aki holmijuk iránt érdeklődést mutat. Megint kofákra bukkantam, az asszonyok nagy kereskedők. Egy fiatalembernek azt ígérték, hogy a jövő héten olcsó dederon inget hoznak neki. Nem messze egy csodaszép pipagyűjteményt és néhány gyönyörű sétabotol látok, ez biztos örökség. Vagy egy gyűjtő búcsúzik kedvenc darabjaitól, mert pénzszűkében van? — A férfi nyugodt arcából nem tudok kiolvasni semmit. „Gyerekek, gyutacsot vegyetek, gyutacson" kiáltja egy gyerek a srácok közül. Tehát már a nyolcévesek is kereskednek! járok, kelek, — mit is mondok, dehogy járok, inkább löknek egyik oldalról a másikra, néha sikerül itt-ott megállnom, elgondolkozva az áru és gazdája sorsa felett. Például ez az elegáns hölgy férfi öltönyt és alsóneműt árul — biztos a megboldogult férjétől maradt. Vagy pedig öszszevesztek, s ő egyszerűen kijelentette: tudd meg, hogy eladom azt a ruhádat, amit születésnapodra vettem, úgy sem veszed semmibe az ajándékomat. A másik hölgy Moser teáskészlet darabjait, egy alpakka fagylalt pohárkát, egy kiskanalat — ezt már valahol láttam —• árul még mindenféle terítőcskét. Ez azt idősebb hölgy... Persze, hogy ő! A szép tweedkabátos, kalapos, nyugdíjas özvegy, ott laktk a könyvkereskedés mellett. Igen, a barátnőm anyukája ... Elfordulok, úgy teszek, hogy nem látom, de mintha mégis valami vonzana, odanézek, és észreveszem, hogy ő is engem néz. Köszönök, mire ő zavarában elpirul. Most mit tegyek, tűnjek el, vagy szóljak hozzá? Mindig olyan jómódúnak tűnt... Valaki egészen odalökött hozzá. „Nehéz lemondani az üzletről ugye?" — szólítom meg kedélyesen, csakhogy kisegítsem zavarából. Úe ö elhárítja jóindulatú megjegyzésemet. „Dehogy is. Tudja, nem valami nagy nyugdíjat kapok, a lányomnak meg gyereke született. Most minden fillér jól fön." Es ekkor valahogy elment a kedvem a ifiolhavásártól". A járási döntők megrendezésének határideje: 1970, március 22. Még mindig nem késő, ezért jelentkezzetek minél többen! Az Oj Szóban és a Hétben közölt Felhívás értelmében töltsétek ki az ugyanott közzétett jelentkezési lapot és minél hamarabb küldjétek el az illető járás CSEMADOK titkárságára. Azonban nyomatékosan felhívjuk figyelmeteket, hogy csakis eredeti népdalokkal, kizárólag magyar népdalokkal lehet benevezni. Tehát a „magyar" cigánydalok, nóták és egyéb műdalok nem jöhetnek számításba a verseny folyamán. Ezért mielőtt hozzáfognátok a jelentkezési lap kitöltésihez, kérjétek ki az illető CSEMADOK járási titkárságától a CSEMADOK KB népművészeti — tömegmozgaliní osztálya által minden járásnak megküldött népdaliegyzéket, mely jegyzékből tetszés szerint válogathattok. Ha ismertek olyan népdalt, mely nein található a népdaljegyzékben, és szerkezetére nézve is valóban eredeti népdal, úgy azt feltétlenül tüntessétek fel jelentkezési lapjaitokon. Ugyanis, a versenyek zsűrije az ismeretlen népdalok bemutatásáért külön pontokat szavaz meg. A járási döntőket két országos elődöntő követi: 1970. március 29-én (vasárnap) Ipolynyéken 1970. április 5-én (vasárnap) Érsekújvárott, majd 1970. április 18-án (szombaton) 19.30 órai kezdettel a pozsonyi PKO esztrádtermében kerül sor a csehszlovákiai magyar műkedvelő népdalénekesek II. országos versenyének döntőjére. A döntő lefolyását a Szlovák Televízió képszalagra rögzíti, majd egy későbbi ídőj)ontban sugározza. Az előzetes megbe* szélések szerint a döntő műsorának közvetítésére a Magyar Televízió is igényt tart, vagy helyszíni közvetítés formájában, vagy pedig képfelvételről. A fentiek alapján tehát a népdalverseny rendező szerveit ez évben az a megtiszteltetés éri, hogy ezúttal a tv is bekapcsolódik a nemes munkába, hajlandó részt vállalni nérpi hagyományaink ápolásában. Becsüljük meg ezt a lehetőséget, mely siker esetén a későbbiek folyamán rendszeressé válhat: ösztönözheti, tevékeny néprajzi munkára serkentheti a népművészetért, a népdalért rajongók ma még széles táborát. Fogadjuk szeretettel és tisztelettel ezt a kezdeményezést, mely kisebbségi létünk kiteljesedésének egyik pillérévé válhat és közelebb hozhat bennünket a „bartók—kodályi" eszme megvalósításához. A jó bizonyítvány érdekében kérjük most minden éneklő és nem éneklő csehszlovákiai magyar támogatását, aki egy kicsit is szívén viseli népi hagyományaink megőrzését és népszerűsítését! SZAKAL GABOR Kellenek-e hentes szaktanulók? A 9. osztályosok pályaválasztás előtt állnak. Vesznek-e fel tanulókat a Nyugat-szlovákiai Húsipari Vállalatban, az iránt érdeklődtünk Jozef Pocsklan elvtársnál a káderelőkészítő osztály előadójánál. — Vállalatunk a nyugat-szlovákiai kerületben ez idén 220 mészáros és hentes szaktanulót szándékozik felvenni a pozsonyi, nagyszombati, trencséni, myjavai, nyitrai, lévai, komáromi, érsekújvári és topolcsányi üzemek számára. Az alapfokú iskola 9. évfolyamát elvégző fiatalok az említett üzemek személyzeti osztályán vagy a nemzeti bizottságok munkaerő-szakosztályán jelentkezhetnek. A tanoncképzés az első és a második évben Nyitrán és Bratislavában lesz. A harmadéves tanulók anyaüzemükben dolgoznak, ahol az elvégzett munkáink után rendes bért fognak kapni. —né—