Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó

áil^ y Hosszú út volt Egy megpróbáltatásokkal teli emberi sorson keresztül kaphat leckét emberségből, helytállásból az, aki Mihály András elvtárssal, a párt zselízi alapszervezetének alapítójával néhány órát elbeszélget. Ma már 74 esztendős, megtette, amit kommunistának, amit embernek tennie kellett. — Hogyan kezdtek? — 1921 májusában megalakítottuk a CSKP zselízi szervezetét. Üzemek nem voltak, tehát szervező munkánkat a mezőgazdasági munkások körében kezdtük. Közvetlen segítséget kaptunk Stelner, Nagy, Mező és Major elvtársaktól. Megalapítottuk a mezőgazdasági munkások érdekeit védő Vörös Szakszervezetet. Sztrájkokat szerveztünk a nagybirtokokon. — Milyenek voltak az eredmények? — A bérharcot a legtöbbször megnyertük, és ha az általunk szervezett május elsejékre gondolok, amikor 10 000 ember is összegyűlt, csak azt mondhatom, hogy eredményes volt a munkánk. — Es a háború után? — Újjáalakítottuk a pártszervezetet. Megszerveztük a milíciát. A szovjet városparancsnok támogatta munkánkat. Romot takarítottunk, vasutat javítottunk, beindítottuk a téglagyárat, földet osztottunk. Kellemetlen közjáték volt az áttelepítés és a kitelepítés. 1948 februárja azonban meghozta a lehetőséget, hogy tudatos pártmunkát végezhessünk. — Mit üzen a fiataloknak? — A jövő a fiataloké. Rajtuk múlik, milyenné formálják. A párt nekik is megmutatja az utat, csak figyeljenek jól a szaváral Bajban ismered meg a barátot A múlt év elején Dóka Ernő, a zselízi efsz elnöke felkereste a Párkányban tartózkodó szovjet katonák parancsnokságát. Segítséget kért tőlük, hogy a munkaerőhiánynyal küszködő szövetkezet megkezdhesse tervezett építkezését. Április elejétől egy 25 katonából álló csoport rendkívüli szorgalommal dolgozott majdnem fél éven át az efsz útépítésénél, az Istálló építésénél és a nyári aratási munkáknál. Ősszel, amikor a leszerelésre hazatérő katonákat búcsúztatták, megjelentek az ünnepélyen az efsz vezetői ls. Azóta sem felejtették el a zsellziek a szovjet katonákat s azok sem a zselízleket. A zselízi Schubert parkfaóriásai árnyékában három szovjet katona sírja domborodik. Itt nyugszanak: A. Kuzvolcsenko, M. K. Kuzamik és Sz. Szktilnyik. A többi elesett hős maradványait a háború után Párkányban, a hősök temetőjében helyezték el. A megújhodó élet zenéje száll el könnyű szelek szárnyán a hősök sírja felette/nőst, de gz emlékezés felidézi küzdelmüket. Sumilov tábornok vezette 7. harckocsizó gördaégység katonái és I. A. Plijev tábornok lovassági és motorizált csapatainak harcosai bárom hónapig'véres csatákat vívtak a német fasisztákkal az álló frontvonalon, végig ci varam mentén. Majd 1945. március 26. hajnalán rohamra indultak. Győzelmet, szabadságot hozó rohamra, melynek _hyomán egy hét múlva már hazánk fővárosát is elérték. Szemtanúk, kortársak, elvtársak és barátok emlékeznek ezekre a napokra, ötvenegy éves volt akkor s ma a hetvenhatodikban van Tóth Lajos bácsi, aki 1921 óta kommunista S a köztársasági elnök által adományozott, „Az építésben szerzett érdemekért" C. kitüntetés viselője. Ö így emlékezik: — A város a németek kezében volt hónapokon át. Valakik elvagdosták a telefonvezetékeiket. A németek természetesen a kommunistákra gyanakodtak. Túszokat szedtek, fenyegetőztek. Senki sem mondta meg a tettesek nevét. A letartóztatottak pedig a szovjet támadás közepette megszöktek tőlük. Ismert nemcsak a hazai tájon, de az egész országban Csontos Vilmos költőnk neve, aki így emlékszik vissza a sorsformáló történelmi eseményre: — Tijuszbetegség után a frontra hajtottak volna a németek. Kálnán egy nagymarosi fiú segítségével megszöktem. A Garam folyó zúgása vezetett ismeretlen gyalogutakon Garamsalló legszélső házához. Itt lakott a sógorom. Egy éjjel, anyám nagykendőjébe burkolózva, civilbe átöltözve továbbszöktem: haza. Kilenc napig a kert végébet^ ásott fedezék volt a rejtekhelyem. Kilenc nap után anyám futott hozzám a hírrel, hogy a hozzánk beszállásolt autósokat riasztották. Negyed óra sem telt el... és szovjet páncélosokkal koccintottam. 1945. március 27-én éjjel 1 és 2 óra között jutottak Csata községbe a felszabadítók. Ott egy öreg kommunista, id. Szurdi Jó-, zsef fogadta az első szovjet katonákat, akiknek nyakába borult és meghatódottságában csak enynyit tudott mondani: Zdrasztv u j t y e I Amikor Fa r na d községbe jutottak a felszabadítók, S z t r e d a I ó z s i bácsi volt egyike azoknak, akik fogadták őket. A pincéjében öt „katonaszökevény" rejtőzött heteken át. Izgalmakkal teli életének erre a szakaszára most, amikor egykori fekete hajából is már csak néhány szál szerénykedik az őszülő fürtök között, így emlékezik: — Gyakorta bombáztak bennünket. A felszabadító harcok során 15 katona esett el. jelentősek voltak az anyagi károk is. Nagyon sokba került a szabadság! -fii;, . , , ifíSS ZSELIZ VAROS FELSZABADÍTÓI KÖZÜL. (Korabeli felvétel a vnb archívumából) Az 1957—58-as években építették a téglagyárat, amely igen kezdetleges módszerekkel kezdett termelni. Ma már a teljesen korszerüsitett üzem nyolclyukas kemencéjében naponta 9—10 ezer téglát égetnek. A tavalyi év eredmé-• nye 2 millió darab kiváló minőségű tégla, melyre igen nagy szükség volt a helyi és környékbeli építkezésekén. Mindent az emberért! Nyírágó mérlegen A néhány száz lakosú községben 72 új ház épült. 40 házat teljesen újjáépítettek. Oj vendéglőt, élelmiszerboltot és kultúrházat kapott a község. Naponta 30-szor indul autóbusz az új megálló elől Zselíz, Nagysalló és Csata felé, pedig 31 személygépkocsi tulajdonos ls él a faluban s a motorkerékpárok száma száz körül mozog. A főutcában 6600 négyzetméter teriiletet parkosítottak, míg a község valamennyi ntcáját portalanították. 180 000 koronáért újjáépítették a magyar iskolát. Rádióval minden család rendelkezik és 121 háznál villan fel esténként a tv-készülék képernyője. 332 újságot és folyóiratot szállít a postás. Legolvasottabb az Oj Szó [113 példány), mely minden második ház asztalán megtalálható. Szabad Földműves 100, Hét 11, Nő 20, 0) Ifjúság 25, Kis Építő 22, Tábortűz pedig 30 példányban jár a faluba. Bartek Vladimír, a könyvtár vezetője évente 2400 könyvet kölcsönöz a falubelieknek a 2800 kötetből álló könyvtárból, melynek pontosan a fele szlovák, fele magyar. A kulturális élet 1948—49 telén Indult, amikor Cseri András szervezni kezdte a magyar fiatalokat. Mikes Vilmos, Antal Lajos, Raj András, Tóth Lajos. Gasparik József és sokan mások pedig ezen a télen szervezték meg a Csemadok helyi csoportját. A tagok létszáma 54 volt, de a következő évben már 104-re emelkedett, hisz a színjátszó csoport évente több színdarabot is bemutatott. Idősebb Cseri Sándor vezetésével 1952-ben tánccsoport alakult, mely nagy sikert aratott a járási versenyen. Az utóbbi időben mintha hiányozna a lelkesedés az öntevékeny kulturális élet terén, de mindent mérlegre téve anyagiak é& szellemiek viszonylatában az elmúlt huszonöt esztendő jelentős eredményeket hozott. 43 orvos és 262 egészségügyi dolgozó gondoskodik Zselíz és a környező falvak betegeiről. Korszerű, 1963-ban 20 millió korona beruházással épült 225 ágyas kórház áll rendelkezésükre. Az igazgató MUDr. Vojtech Belák. Az épületcsoport részeit hoszszú folyosók kötik össze. Legforgalmasabb hely a két körzeti orvos, dr. Sýkora Rajmund és dr. Paksi Zoltán rendelője. Az elmúlt évben havonta átlag 1375 beteget vizsgált meg egyegy körzeti orvos. Meglátogattuk a kórház gyermekosztályát is. MUDr. fán Lupták főorvos szívesen beszél munkájáról: Egészségügyi körzetünkbe 36 község és 13 major tartozik. Osztályunkon 60 kis beteget tudunk elhelyezni — Milyen volt az utóbbi tíz évi szaporulat? — A volt szódói szülészeti osztályon 1960-ban 737 gyermek született. Azóta évről évre csökken az újszülöttek száma. 1969-ben 483 gyermek született körzetünkben. — Mit ajánl a fiatal anyáknak? — Tanulják meg a gyermekápolás legfőbb szabályait s a gyorsan növekvő igények miatt se idegenkedjenek el túl korán gyermeküktől. Legalább két éves korig az édesanya nevelje a gyermeket! A főorvos gyermekszeretete közismert a környéken. Érthető, hogy kezdettől fogva szívvellélekkel támogatta a kórházi iskola megalakításának gondolatát. Ök, a tanítónők, a főorvos és a kórház minden alkalmazottja munkájukkal bizonyítják azt, amiről néhány évvel ezelőtt oly sokan csak beszéltek: mindent az emberérti Huszonötén kezdték A kissolói (Tekovské Lužianky) efsz megalakitásával húsz esztendővel ezelőtt huszonötén léptek a szövetkezeti gazdálkodás útjára. A vezetést Molnár Jánosra bízták, aki megfontolt, komoly ember. Azóta is ő' áll a közös élén. Az efsz háromszor nyerte el az országos vándorzászlót. Igy örökre a tulajdonukba került. Munkaérdemrenddel is kitüntették őket. 1969. január elsején a szövetkezet egyesült a hölvényi efsz-szel. Jelenleg 360 tag 1100 hektáron gazdálkodik. Čs nem is akárhohogyan I A munkaegység értéke 41 koronát tesz ki. Jól kezdtek és jól Is folytatják.