Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-28 / 74. szám, szombat

KÜLKERESKEDELEM FEKETÉN Nem késhet a Balt-Orient Régi ismerősök Az útlevélkezelő alzászlós nyel ©gy nagyot, és elharapja a szívből kívánkozó mondanivalókat. A vámtiszt is szemügyre veszi a fékező Balt-Orient szerelvényét és fejével az egyik másodosztályú kocsi nyitott ablaka felé int: — Bakro és Bucsuma. Tegnapelőtt mentek lefelé a Hungáriával. Az ablakból fekete szemű, fekete hajú házaspár vigyorog nyájasan és bizalmasan a vágány mentén várakozó egyenruhásokra. Régi ismerősök. Kijár a köszönés és a mosoly, mert hét- vagy tíznaponként találkoznak, csak igen röpke percekre, amíg az útlevélkezelő rutinosan végiglapozza az okmányokat és beüti a bélyeg zőt, meg ahogy a vámkezelő ellenőrzi a kegyetlen ákombákomoktól ékeskedő devizanyilatkozatokat. Csomagvizsgálat? Néha váratlanul annak is nekirugaszkodnak a szürke formaruhás hivatalnokok. Legtöbbször hiába. Mert a háromszáz koronás szabad kivitelű holmi határát e kedves utasok ritkán lépik túl, ha pedig a kezelő tisztviselő összeveti a mennyiségeket a rendszerint zsivajgó, nagy társaság számával, úgy csupán az alapos gyanú marad, de beavatkozásra ritkán kerül sor. Ami pedig értékesebb, azt a kifent, hipermodern frizurájú hölgyek rétegestől húzzák magukra. Háromnégy melltartó, legalább ugyanannyi még diszkrétebb fehérnemű ... Szabad vagy nem szabad — mindegy. Ha itt valaki fejenként két-háromszáz korona dugáru felfedése és jegyzőkönyvezése miatt feltartja ezeket az elegáns, exkluzív távolsági vonatokat, az egy hét leforgásán belül zárt intézetbe vonulhat. Mert akkor itt minden istenadta szerelvény, az úr minden napján és éjjelén súlyos órákat fog vesztegelni. Mert csak az első meglátásra van itt százasokról szó. A nagy üzlet, a „romakseft" nagyobb tétekben folyik. Tudják, hol lakik a pénz A közép-európai szocialista országok cigánylakosságának nagyobb hányada (mintegy 60 —65 százaléka) úgynevezett oláhcigány. Többségük letelepedett, a muzsikus cigányok rétegét pedig ma inkább művelt iparuknál, mintsem származásuknál fogva nevezzük cigánynak. De ennek a furcsa és titokzatos, hagyományaik és érthetetlen erkölcseik várfalai mögé zárkózott népségnek egy része bűntevékenységgel fertőzött, és egyelőre nincs az az erő, az a hatalom, amely őket az általunk értelmezett állampolgári erkölcsök és szokványok medrébe kényszeríthetné. E réteget Magyarországon a belügyi szervek, az összes cigányság mintegy 30 százalékára becsülik; nálunk ez az arány hasonló. A lengyelországi adatok még pontosításra szorulnak. A legnehezebb helyzetben osztrák szomszédaink vannak, mivel az utóbbi öt-hét év leforgása alatt az észlelt cigánybeszivárgás teljes egészében kisiklott az osztrák hatóságok ellenőrzése alól. A szocialista országok közti turisztika fellendülése és az országainkat elhatároló korlátok gyengülése újszerű, tarka színfolttal gazdagította a nemzetközi kapcsolatok eme faját. Népes cigánycsaládok vágnak neki a szocialista világnak, szabályszerű okmányokkal felszerelve, hogy nemzetiségük képviseletében ők is lefölözzék a szabad utazás hasznát. Útleveleik komoly világlátottságról tesznek tanúbizonyságot. A nagy családok mosolygós, alázatos és kedveskedő felhajtó tagjai a szó szoros értelmében felvásárolják a kisebb városok boltjainak frissen érkezett női fehér neműkészleteit, aztán fölkerekedik a család, és nincs megállás a pesti keleti-pályaudvarig, a bukaresti Strada Aristide Briand sarkáig, avagy a szófiai nagycirkusz környékéig. A rimaszombati reggeli tátrai autóbuszt bátran és joggal nevezhetjük „cigánykordénak", mivel csőstül szállítja sötétebb képű honfitársainkata kies Poprádra" akik itt időt és esziközt nem kímélve, haladéktalanul átszállnak valamelyik Lengyelország felé induló alkalmatosságra, hogy Zakopanéban avagy egyenesen Krakkóban pótolják a lengyel belkereskedelem hézagait. A bátrabbak és szemfülesebbek az utóbbi időben már Katowicéig is eljutottak, és a város környéki bányásztelepüléseket boldogítják mivel csalhatatlan érzékeikkel felfedezték, hogy hol lakik a pénz, a sok pénz, a Nagy Pénz. Míg az asszony dolgozik, a roma lesben áll Hármas-négyes csoportokban róják a pesti Thököly utat, a Garay teret, és a szépülő, világvárosi színvonalra emelt Baross tér közvetlen környezetében cigány Royalt faragtak a Keleti önkiszolgáló étterméből. Csalhatatlan szemmel különböztetik meg a turistákat a „turistától". Komoly összegek fordulnak meg a környező mellékutcák kapui alatt és míg az asszony dolgozik, a roma lesben áll. Ritkán sétál együtt a modern külkereskedők eme válfajának mindkét nembeli képviselője. A szemközti járdáról, a csekély távolságban meghúzódó italboltok ablakából, kapuk alól figyelik hűséges élettársuk tevékenységét a majdnem kivétel nélkül bőrkabátokban és vadászkalapokban feszftő urak és parancsolók. Amennyiben az asszonytárs nem fehérneművel kötött üzletet, hanem a saját fehérneműjében rejtőző bájakkal, a teremtés koronája nem üvölt, nem tiltakozik, hanem türelmesen várakozva számolgatja a várható anyagi eredményt. Következésképpen manapság (a Szovjetuniót és az NDK-t kivéve), miden európai szocialista országban találkozhatunk importált sötétbőrű alkalmi prostitúcióval. És rendőr legyen a talpán, aki képes ezt felderíteni, vagy netán állandó jelleggel szemmel tartani! Szó sem lehet róla. Sötétebb honfitársaink és ezek külföldi partnereinek mozgása orszá gaink között annyira sűrű, és a személyek oly gyakran vál takoznak, hogy nemcsak a prostitúció, hanem az egyéb, nem kevésbé káros bűntevékenység is a felderíthetetlenek kategóriájába kerül. Az első igen komoly vészjelek alighanem 1967-ből származnak, amikor a magyarországi rendőri szervek első ízben derítették föl két szlovákiai cigányasszony világkörüli utazását, amelynek záróakkordja gyanánt lopással kívánták befejezni az eredményes hónapot. Pontosabban lopáson kapták rajta őket. Priskára és barátnőjére őszesen egyetlen, a tett színhelyén leleplezett bűncselekményt lehetett rábizonyítani, és csak a jóisten a megmondhatója, hány beszüntetett, eredménytelen nyomozás kára szárad a leikükön. Szenei cigányasszony volt. az is, aki 1967-ben az első zsebtolvajlást elkövette a pesti Majakovszkij utca és a Kür utca sarkán. Akkortájt az ilyesmi még szenzációnak számított — manapság a mindennapi rendőri rutin munka szerves tartozékának. Könnyebb a megelőzés, mint a felszámolás Sötétképű és sötétlelkü honfitársaink egy részének bűnlajtstroma a csempészéstől és orgazdaságtól a prostitúción és okirathamisításon keresztül a zsebmetszésig és a lopásig, sőt a betöréses lopásig terjed. Amíg szemforgatva letelepítésről és átnevelésről szajkóztunk — olyan feladatra vállalkozva ezzel, amely mintegy négyszáz éven át se tűzzel, se vassal, se vajaskenyérrel senkinek sem sikerült, és bennünket se kecsegtet nagy reményekkel — cigány honfitársaink egy rétege a szó elfajzott értelmében felszabadult, és rafinált, hivatásos bűnözők új nemzedékét nevelte föl, úgyszólván a szemünk előtt. Jó szokásunk morogni és berzenkedni, ha külföldi utazásaink bármilyen bonyodalmakba ütköznek. Nem is kívánjuk azok korlátozását. Az ország rendőri szerveinek azonban végre fel kell figyelni a határőrizeti és vámszolgálati szervek tapasztalataira és megvonni az utazási okmányokat olyan személyektől, akik vidáman megélnek, minden munkaviszony nélkül csak abból, hogy havonta két- vagy három ízben a környező áruválasztékát gazdagítják. Nincs az a szólam és nincs az a türelem, mely eredményesebben hatna ezekben az esetekben, mint az eddig kiadott útiokmányok alapos felülvizsgálata, és az üzletelő, prostituálódó elemek kirekesztése a nemzetközi turistaforgalomból. Addig csépelték és szanulták Jugoszláviát is (a mi sajtónk is kivette ebből a részét, hála a bratislavai Palace környékén „működő" jugoszláv cigányoknak), amíg Jugoszlávia is az útlevelek felülvizsgálását és kicserélését kényszerült élőké szítani. Idejében emeljük intő szavunkat rendőri szerveink felé, addig intézkedjenek, ameddig egyszerű szervezett felülvizsgálat megelőzheti a tapasztalt bűntevékenység továbbterjedését! Nem mi találtuk ki, mert régi igazság az, hogy könnyebb megelőzni, mint utólag felszámolni. OROSZ LASZLO (Tóthpál felvétele) MIRŐL ÍRNAK mtmo gg tribúna imn rary^

m ZmMéMínmw Lmsnaicsai PRAGAI LAPOK Ä ' Megszilárdult a párt vezető szerepe A ZlVOT STRANY 6. számában dr. Vladimír Diviš, a CSKP Központi Bizottsága sajtóosztályának vezetője átfogó elemzést nyújt arról a céltudatos sajtópolitikáról, amely a tömegtájékoztatási eszközökben a párt vezető szerepének megerősítését eredményezte. A mögöttünk levő egy év alatt a sajtő terén valóban jelentős változásoknak lehettünk tanúi. Az új sajtópolitika egyik sarkalatos tétele az, hogy a sajtó, a rádió és a televízió a szocialista állam hatalmi eszköze, s szerepük rendkívüli a lakosság nézetének, és politikai állásfoglalásának alakításában. Az' új sajtópolitikának nem célja az unalmas monológ — amelyre az ötvenes évek sajtója nyújtott számos példát —, de ugyanakkor a tömegtájékoztatási eszközök nem lehetnek az antikommunista propaganda szócsövei sem, mint arra a „sajtószabadság harcosai" két évvel ezelőtt annyi példát szolgáltattak. A párt vezető szerepének felújítását a sajtó vonalán a szerkesztőségek vezetőségében végrehajtott- határozott személyi intézkedések eredményezték. Az illetékes pártszervek fokozatosan felmentették megbízatásuk alól azokat, akik a bonyolult január utáni fejlődésben csalódást okoztak, vagy az árulás útjára léptek. Helyüket olyan kommunisták foglalták el, akik élvszerű magatartást tanúsítottak és pártunk új irányvonalát feltétel nélkül támogatják. V. Diviš a párt vezető szerepe megszilárdításának szempontjából jelentős körülménynek tekinti a Cseh Újságíró Szövetség vezetésében beállt változásokat. E szervezet vezetői minden sajtópolitikai kérdésbe bele akartak szólni, és egy bizonyos időben még a párt jogkörét is túl akarták szárnyalni. Ezeket az embereket a politikai életből fokozatosan el kellett távolítani, s arra a gondolatra kényszeríteni őket, hogy a játszmát elvesztették, tehát távozniuk kell. Mindez 1969 szeptemberében történt. Azóta a szövetség élén olyan vezetőség áll, amelynek tagjai a Husák-vezetés politikai platformján álló újságírók. Az új pártvezetés elsősorban azokkal az újságírókkal számol, akik 1968 bonyolult politikai viszonyai közt nem vesztették el fejüket és hűek maradtak a marxizmushoz, a kommunizmus eszméihez. A párttagsági könyv nem azonos a munkakönyvvel A RUDE PRAVO csütörtöki számában Jarmila Houjová a tagkönyvcserével foglalkozik. Kommentárjában leszögezi, hogy a tagkönyv kiadását, illetve megvonását nem lehet minden esetben kapcsolatba hozni a szóban forgó személy funkciójával és munkaköri beosztásával. Helytelen lenne, ha a tagkönyvcserét automatikusan úgy értelmeznék, bogy aki nem kap igazolványt, annak el kell hagynia eddigi munkakörét. A párttagsági könyvet nem tekinthetjük munkakönyvnek. Több párttag nem állta meg a helyét a válságos időkben, ök nem kaphatnak új tagkönyvet. Azonban közülük sokan különböző szakmákban dolgoznak, állami és gazdasági tisztségeket töltetlek be. A tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetések alapján esetünkben olyan döntés született, hogy nem lehetnek tagjai a pártnak. Ez a tény azonban nem jelenti azt, hogy a szocializmus megrögzött ellenségei. Feltételezhető, hogy sokan közülük idővel belátják tévedésüket, és ismét a társadalom tevékeny tagjaivá válnak. Természetesen azok a posztok, amelyeket a párt vezető szerepének érvényre juttatása szempontjából eddig is párttagok töltöttek be, a jövőben ls az arra alkalmas kommunistákat illetik meg. Jarmila Houfová a többi közt rámutat arra is, hogy egyes intézményekben és hivatalokban az a téves nézet uralkodik, hogy a párttagsági könyv automatikusan „utalványt" jelent maga3 vezető és irányító funkciók betöltésére. Pártszervezeteink egyik feladata, hogy ebből az általánosító téves felfogásból kivezesse a tagságot — írja. Fácánaink és foglyaink a nagyvilágban A LIDOVA "DEMOKRACIE szerdai számában dr. K. Dedáček érdekes riportban számol be arról, hogy mekkora a külföld érdeklődése erdőink és mezőink értékes vadállománya iránt. A cikkből értesülünk, hogy egy medve „lepuffantásáért" a külföldi vadász 1000— 1300 dollárt fizet, egy szarvasért pedig 650—700 dollárt. A csallóközi olvasókat például bizonyára érdekli, hogy hova kerülnek a két Duna közt hálóval fogott fácánok és foglyok. A Koospol közvetítésével az Interlov eddig 18 700 nyulat, 16 000 fácánt és 8000 foglyot exportált. Március végéig a szárnyas szállítmány további 24 ezer fácánnal és 5000 fogollyal növekszik. Csak Luxemburgba közel 6000 szárnyas vadat exportálunk. Ott pedig kiengedik őket, remélve, hogy meghonosodnak és felfrissítik a ritkuld vadállományt. Franciaországban a foglyokat és a fácánokat a szőlő-termelő vidékekre szállítják, mert ezek a szárnyasok nagy szolgálatokat tesznek a kártevő bogarak, férgek pusztításában. Nyulainkat pedig Közép- és Dél-Franciaország vidékein eresztik szabadon, s a hírek szerint valóban úgy szaporodnak, mint a nyulak. Csehszlovákiai nyulak gazdagítják már a szicíliai vidékeket is. Ogy látszik, a narancs- és citromültetvények kellemes hűvösében jól érzik magukat. Persze, a hozzánk utazó külföldi vadászoknak néha sokat kell várniuk a szerencsére. Egy nyugatnémet vadász muflonvadászatra érkezett a kfivokláti vadászterületre. Vasárnaptól péntekig várt a nagy vadászzsákmányra, s amikor végre megjelent a várva várt vad, rálőtt. De uramfia! A muflon tovább futott! A szemtanúk szerint a helyzetet egy élesszemű vadászkísérő mentette meg, aki szakszerűen egy lövéssel leterítette a ritka vadat. Ism) ZSELÍZ ÜNNEPE Csütörtökön zászlődísszel és zenével fogadta Zselíz városa a felszabadulás 25. évfordulójának ünnepségeire érkező vendégeket. Délelőtt az ünnepi gyűlésen részt vett Albert Koš(ál, az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke, fozef Urban, a lévai járási pártbizottság vezető titkára, Pavel Tareaba, a jnb elnöke, valamint számos további vendég. Az ülésen Michal Lipovský, a vnb elnöke 126 érdemes zselízi polgárnak emlékérmet adott át. Az ünnepségek fénypontja az esti kultúrműsor volt, melynek keretében a Jurij Petrovics Szereda őrnagy vezette katonai kultúresoport is fellépett. Általános sikert arattak tánczenekarukkal és ]>antomim játékukkal. A szovjet vendégeket a zselízi pionírok virágokkal köszöntötték. Este a város lakosságát a szovjet katonák színpompás tűzijátékkal lepték meg. INy. r.) III.