Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-27 / 73. szám, péntek

Kölcsönös felelősség „Mindig érvényes «olt és ma méginkább érvényes, hogy nemcsak a párt felelős a tagjaiért, hanem ellenkezőleg, minden egyes tag felelős a pártért. Kölcsönös felelősségről van szó, amelynek abban kell megnyilvánulnia, hogy ki és mit tesz konkrétan a pártért és a szocializmusért." (A CSKP Központi Bizottságának leveléből.) AZ IDŰS kommunisták között gyakori beszédtéma az ifjabb nemzedék, elsősorban a fiatal párttagok felelősségérzetének kérdése. Azt mondják: minket másként neveltek. Mikor mi a pártba léptünk, tudtuk, hogy küzdelmet és üldöztetést vállalunk. Az eszme adott erőt a harchoz, hogy kivívjuk a győzelmet és megváltoztatjuk a társadalmi rendszert. Persze, nagy különbség volt vállalni a küzdelmet 1945 előtt vagy után. A felszabadulás után szélesre tártuk a kapukat. Mindenkit magunk közé fogadtunk, aki nem volt osztályellenség és vállalta, hogy segít programunk teljesítésében. Ekkor a küzdelem már nem rejtett annyi veszélyt, mint a háború alatt és távolról sem jelentette az öntudat naponkénti próbáját. A burzsoá köztársaságban, majd később is, csupán arra számíthattunk, hogy ha börtönbe kerülünk, a párt gondoskodik a családunkról. A felszabadulás után megváltoztak a körülmények, nagyon sokan csupán azért léptek be a pártba, hogy anyagi előnyökhöz jussanak. Ebben az időszakban már megszűntek azok a kényszerítő körülmények, amelyek eleve kialakították az új tagokban a pártért érzett felelősséget. Ezt a tényt viszont nem tudatosítottuk kellően az ideológiai nevelőmunkáíikban ... E megállapítások helyességét nem vitatjuk, ugyanakkor a félreértések elkerülése végeit azt is el kell mondani, hogy az ifjabb nemzedékhez tartozó kommunistákban — akik a felszabadulás után léptek a pártba — ugyanúgy kifejlődhetett a párt iránti felelősség, mint az idősebbekben. Az eltérés csupán annyi, hogy bennük a felelősségérzet nem az illegalitásban szerzett tapasztalatokból, hanem elsősorban a marxizmus —leninizmus tanításaiból sarjadt és erősödött. Különben az 1968—69-es évek világosan bizonyították, hogy a kommunisták állásfoglalását kialakító tényezők között nem a korhatár a döntő, hanem az elméleti felkészültség és a gyakorlati tapasztalat ötvözetéből formált következtetés. Éppen ezért a kommunistákat soha nem osztjuk idősekre és fiatalokra — mint azt a „haladó erők" tették — értékelésünknek egyetlen kritériuma, hogy miként teljesítik feladataikat, mit tesznek a párt politikájának érvényesítéséért. Ennek kapcsán kell szólni arról is, hogy a párt erejét nem létszáma — bár ez is igen lényeges —, hanem tagjainak elméleti és gyakorlati felkészültsége, öntudata, taktikájának és munkamódszereinek helyes megválasztása szabja meg. 1930ban körülbelül 25 000 tagja volt a pártnak, de a választásokon a kommunista párt 750 000 szavazatot kapott. Később, mikor a pártlétszám 60, majd 90 ezerre nőtt, ennek arányában terebélyesedett a szimpatizálók tábora is. A párt programját a tömegek, elsősorban a munkások vallották magukénak. Ök hozták a legnagyobb áldozatot a rendszer megdöntéséért vívott harcban. A hitleri megszállás alatt 25 000 kommunistát „nyeltek el" a koncentrációs táborok és börtönök. Több ezren haltak meg a hazánk felszabadításáért vívott harcokban és a Szlovák Nemzeti Felkelésben. S a megpróbáltatások ellenére is élt, dolgozott a párt, mert a kommunistákban nem tudták megtörni a pártért, a munkásosztály és az ország felszabadításáért érzett felelősséget. Ekkor a párttagok döntő többsége munkás volt. Most, amikor vizsgáljuk az 1968— 69-es év eseményeit és kutatjuk a jobboldali opportunizmus előretörésének okait, nagyon meszszire kell visszatekintenünk. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a pártnak 1947-ben 1 393 091 és 1948 végén már 2 535 248 tagja volt. Ekkor történt a nagy „felhígítás", aminek szükségességét mind gyakrabban vitatják. Egy év alatt egymillióval bővült a párt létszáma. Kérdés, hogy mennyiben gyarapodott az ereje? Sem akkor, sem ma nem tudunk olvasni a gondolatokban. Sokan két évtizedig hordták az álarcot és csak a válságos időszakban döbbentünk rá, ezeknek semmi közük sem volt a párthoz. Az említett évben lényegesen megváltozott a párt szociális összetétele is. Később a párt szervei igyekeztek „formálni" a szociális összetételt, szabályozták a tagfelvételt, átigazolásokat végeztek, de kevés eredménnyel. Míg a felszabaduláskor a párttagok döntő többsége munkás volt, 1949-ben a munkások aránya 45 százalékra csökkent. A kedvezőtlen alakulást nem tudták megfékezni. 1965-ben a párt tagjainak 33,8 és 1968 elején 30,4 százaléka volt munkás. Tudjuk, az elmúlt két évtizedben a munkások ezrei szereztek fő- és középiskolai végzettséget, az üzemekben felszökött a technikai-adminisztratív munkaerők száma — őket már nem sorolják a munkások kategóriájába —, de mindezek ellenére az ilyen arányú csökkenés nem indokolt. Tény az is, a két átigazolás során 289 690 párttagot és tagjelöltet zártak ki a pártból és a későbbi években többen önként kiléptek. Mégis azt mondhatjuk, sokan maradtak bent olyanok, akikben nem fejlődött ki a pártért érzett felelősség. Nem szereztek marxista politikai képzettséget, hiányzott belőlük a kommunista öntudat, így azon sem csodálkozhatunk, hogy sokan közülük a „demokratikus szocializmust" éltették. Ha egyszer majd azt elemzik a történészek, hogy miként gondoskodott a párt az 1948—68-as években tagjai neveléséről, nagyon elgondolkoztató megállapítások kerülnek felszínre. Mert nem csak azt állapíthatják meg, hogy miként került előtérbe a párton belüli nevelésben a közgazdasági kérdések tanulmányozása, hanem azt is, miként becsülték le a pártalapszabályzatot, a felelősségre való nevelést. Nagyon felületesen tanítottuk a proletár internacionalizmus értelmezését, a pártépítés lenini alapelveinek szükségességét, a párt vezető szerepének jelentőségét és gyakorlati alkalmazásának helyes formáit. Már a felsoroltak is érzékelletik, lebecsültük az ideológiai nevelést, az eszmei szilárdság szükségességét és ezért a mulasztásért drága árat fizettünk. NEM LESZ KÖNNYŰ megszilárdítani a párt eszmei egységét, fokozni akcióképességét. Ezt a célt szolgálja a tagkönyvcsere is. A párttagokkal folyó beszélgetések során állandó témaként szerepel a pártalapszabályzat értelmezése. Ha felvetődik, hogy miként mutatkozik meg a pártnak a tagjaiért érzett felelőssége, egyesek tévesen úgy gondolják: e feladat teljesítése csupán a választott szervekre hárul. Elfeledik, hogy a párt nem absztrakt fogalom, emberek, tagok alkotják. így a felelősség gyakorlati érvénye sítésében minden kommunistának részt kell vennie. Ezért nem nézhetjük szótlanul, ha a párttag megsérti az alapszabályzatot, ha téves eszmék befolyása alá kerül, vagy nem teljesíti pártfeladatát. Az emberek többsége aszerint formál véleményt a pártról, hogy miként viselkednek és dolgoznak azok a párttagok, akikkel közvetlen kapcsolatot tart a munkahelyén. Ezért ina kettőzötten érvényes; a pártért érzett felelősségnek a munkánkban kell megnyilvánulnia. CSETÖ JÁNOS ORVOSI TANÁCSADÓ Bélmüködést fokozó étrend B. Pál olvasónk azt panaszolja levelében, hogy szinte állandó nehézségei vannak a bélkiürítéssel. Azt kérdi ta nácsadónktól, milyen étrenddel segíthetné elő a rendszeres, könnyű székletet, mert hashajtókat — tekintettel „utazófoglalkozására" — nem mer használni. Diétás étrenddel is fokozni le het a bélrendszer csökkent moz gását. Megfelelő diéta előmozdítja a vastagbél mirigyműködését és megakadályozza a béltartalom túlzott besűrüsödését. A gyógyszeres kezeléssel, a hashajtókkal szemben az az előnye, hogy csak mérsékelt ingereket vált ki és nem okoz károsodást a bélfalban, ami túladagolásnál vagy túl erős hatásnál előfordulhat. Az étrendnek olyan ételekből kell állnia, amelyek a bélcsatorna számára több salakot jelentenek, ugyanis a béltartalom a bélmozgás, ill. a kiSrülés leghatékonyabb ingere. Ebből a szempontból igen jó hatásúak pl. a rostdúsabb gyümölcsfélék. Jól be szokott válni a növényi diéta, a nyersétrend, melyet azonban csak rövidebb ideig ás orvosi rendeletre szabad alkalmazni. A régóta bélrenyheségben szenvedő emberek saját orvosukkal tanácskozzak meg az étrendi gyógy módot, meri a tápanyagszükség let megállapításakor figyelembe kell venni az életmódot, a foglalkozási sajátosságokat, az életkort, az általános egészségi állapotot és az egyes élelmiszerek egyéni halasait a szervezetre. Könnyebb betegeknél kielégítő, lia a kívánt hatásnak megfelelő élelmiszert iktatunk az eddigi étrendbe, pl. reggel éhgyomorra kis adag gyümölcsöt fogyasztunk nyers, esetleg aszalt állapotban, rá fél liter pohárnyi friss ivóvizet iszunk vagy egy szelet korpás kenyeret eszünk. Tudni kell azt is, hogy bizonyos anyagok lassítják a bélműködést és fogyasztásuk nehezítené a pana szolt helyzetet. Ilyenek pl. az áfo nya, a rizs, a finomlisztből előál lított tészták, a pektindús gyümölcskocsonyák, a kakaó meg a csokoládé. Ezeknek minden formáját iktassuk ki a csökkent bélműködésben szenvedő beteg étrend jéből. Ha az étrendi gyógymóddal olvasúnk nem ér el megfelelő hatást, álljon rá orvosa ásványvizes kúrájára vagy gyógyszeres kezelésére, amely úgy is beállítható, hogy foglalkozásának és megszokott életmódjának menetén ne kelljen változtatnia. Az árpáról „Családunkon belül gyakori szembetegség az árpa" — írja P. Károly I.-l olvasónk. — „Tudni szeretnénk, ml a lénye ge és hogyan gyógyítható . . ." Az árpa jellegzetes tüneteit su kan ismerik: A szemhéjon piros duzzanat keletkezik, amely pislugáskor vagy a szeinhéjszél bizu nyos pontjának érintésekor fájdalmas. Az árpa úgy jön létre, hogy a szemhéjszélre nyíló Melbom mirigyek kivezető csöve elzáródik, és a pangó váladék, többnyire a stafylococcus aureus nevű kóroko zó közreműködésével gyulladásba jön. Olykor a szem kötőhártyája is gyulladt. Kb. két nap múlva a duzzanaton a genny is láthatóvá válik. A gennyes tályog rendsze rint magától is megnyílik és ki ürül. Ha a szem kiilső sarkában van, lefolyása hosszabb és fájdal masabb szokott lenni. Ha az árpa nem tud kiürülni, a gyulladásos időszak után — úgy mondjuk — bctokolódík. Ilyenkor a szemhéjon levő duzzanat gabonaszem vagy cseresznyemag nagyságú is lehet, felette a bőr hal vány, gyulladás nem tapasztalha tó. Ez a jégárpa. Amennyiben két három hónapon belül nem szívódik fel, a szemészeti osztályon kisebb fajta műtéti beavatkozással eltá volítják. A közönséges árpánál a genny kiürülését gyakori meleg boroga tás, párakötés segíti elő. Makacsabb vagy ismétlődő esetekben orvoshoz kell fordulni, hogy bakteriológiai vizsgálat alapján esetleg antibiotikumos kezeléssel se gítseta a betegen. A megelőzés, va lamint a gyógykezelés fontos tar tozékai a B és a C vitamin tartalmú gyógyszerek és ételek is. Dr. SZÁNTÖ GYÖRGY Két kiállításra készül A PRÁGAI LENIN MÚZEUM BESZÉLGETÉS AZ IGAZGATÓVAL PAVEL HRON elvtársat, Csehszlovákia Kommunista Pártja <özponti Ellenőrző és Revíziós Bizottságának tagját, a Szövetségi. Gyűlés Népi Kamarájának képviselőjét néhány hónappal ezelőtt nevezték ki a prágai Lenin Múzeum igazgatójává. Látogatásunk alkalmával megkérdeztük tőle: — Milyen problémák foglalkoztatják jelenlegi politikai helyzetünkben és hogyan készül fel a múzeum V. 1. Lenin születése 100. évfordulójának megünneplésére? — Leninnek a párt, a munkásosztály, az egész dolgozó nép szempontjából egyébként is óriási jelentőséget tulajdonítunk — kaptuk a választ. — Fokozottan vonatkozik ez az idei kerek évfordulóra, amikor a lenini ünnepségek nálunk a párthatározatok következetes megvalósítása jegyében zajlanak le. Leleplezzük a szocialistaellenes erőket és harcolunk a jobboldali opportunisták ellen. Pártunk új vezetősége mindenképpen arra törekszik, hogy fokozatosan felújítsa az egységet a pártban és megszilárdítsa a párt tekintélyét. — Az orosz szociáldemokrata munkáspárt nagy jelentőségű VI. értekezletét 58 esztendővel ezelőtt a mai Lenin Múzeum épületében tartotta. Ml e történelmi jelentőségű eseményről a véleménye? — A Prágában 1912. január 18-30. között megtartott VI. összorosz értekezlet résztvevői bizonyára nem sejtették, hogy az akkori Oroszország munkásmozgalmának problémáival kapcsolatban hozott forradalmi határozataik mennyire tanulságosak és döntő fontosságúak lesznek nemcsak a saját, de a további évtizedek folyamán más nemzedékek számára is. A prágai konferencia elválaszthatatlanul összeforrt Leninnel. Nemcsak azért, mert ő elnökölt a tanácskozásokon, és mert ő volt a határozatok kezdeményezője, hanem azért is, mert egyedül Lenin volt az, aki felismerte a további fejlődés lehetőségeit és megmutatta a forradalomhoz vezető helyes utat. Ismeretes, hogy az utóbbi két esztendő során nemcsak a társadalomtudományi intézmények, hanem a párt- és az állami szervek egy fésze is letért a marxizmus—leninizmus útjáról. A jobboldali opportunista erők befolyására ez a sors érte a Lenin Múzeumot is, melynek tevékenysége szinte megbénult. Látogatóink száma, mely 1967-ben 80—100 ezer körül mozgott, 68-ban és 69-ben alig érte el a 30 ezret. — Milyenek a múzeum legközelebbi célkitűzései? Legfontosabb feladatunk egyike biztosítani a múzeumnak az őt méltán megillető helyet, hogy a jövőben is teljesíthesse küldetését, melyet megnyitásakor Klement Gottwald ezekkel a szavakkal juttatott kifejezésre: „Váljék a Lenin Múzeum népeink milliói számára a kommunizmus iskolájává". Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából mindenekelőtt Lenin életéi akarjuk megeleveníteni egy olyan kiállítás keretében, mely kiegészíti majd a jelenlegi, 1967 ben átalakított, tehát még ma is sok újdonságot tartalmazó állandó kiállítást. Célunk a valósághoz híven bemutatni századunk legnagyobb és legjelentőségteljesebb emberének életét, művét, sikereit. Hangsúlyozni kívánjuk a párt funkcióját és a párt egységét a leninizmus különböző korszakaiban. Egyúttal bebizonyítjuk, hogy a forradalomnak és a szocializmusnak szerves része a proletár nemzetköziség, mely a kommunista mozgalom sikerének az alapja. A dokumentumok segítségével továbbá arra is rámutatunk, hogy a leninizmus az a tudomány, mely utat mutat az emberiség problémáinak megoldására. Végül szeretnénk, ha a fiatalok fokozott figyelmet szentelnének állandó kiállításunknak, melynek egyes részleteivel előadások formájában fogjuk megismertetni őket. Azon kívül, hogy az ifjúság különféle akcióiból és versenyeiből is tevékenyén kivesszük a részünket, dokumentációs és egész estét betöltő filmelőadásokat is készülünk tartani. Minden jel arra mutat, hogy fáradozásunk eredményes lesz. Az említett kiállítás és mindennapi munkánk mellett az idei lenini évfordulót a prágai vár lovardatermében országos kiállítással ünnepeljük meg, melynek kapuit a nyilvánosság részére április 22én nyitjuk meg. KARDOS MARTA BALÁŽE ÚJJÁSZÜLETETT 1945. március 27-én, három nappal a község felszabadítása előtt perzselték fel a fasiszta hordák az úgynevezett partizán köztársaság Kalište közelében fekvő második központját — Baláže községet. A község a Kelet-Szlovákiában ejtőernyőn átdobott Pomstiter (megtorló) nevű partizán törzskar székhelye volt. A brigád parancsnokai a hírneves Morozov és Volkov szovjet őrnagyok voltak. Itt működött a Napred (előre) és a Sztálin brigád is. Még a felkelés leverése után is merész támadásokat intéztek innen a fasiszta csapatok ellen. Ellenőrzés alatt tartották a Besztercebányából Martin, Brezno és Ružomberok felé vezető stratégiailag fontos útvonalakat. Ez a tevékenységük jelentősen megnehezítette a fasiszták visszavonulását és ezért a partizántevékenység hátországát képező falvak ellen támadtak. A kalištei vérengzés és a falu felperzselése után egy héttel rátörtek Baláže községre is. A falu 51 házból állt, ebből 32-t felgyújtottak, a lakosságot elűzték vagy lemészárolták, többeket elhurcoltak. A hegyekbe húzódott partizánok elérhetetlenek voltak a fasiszták számára, s így a védtelen lakosságon álltak bossút. A fasiszta támadás Baláže község ellen hadászatilag semmi eredményt nem hozott, ellenben örökké felkiáltójel marad ez a fasizmus igazi arcát leleplező rémtett. A balážei vértanúk örökét az utódok megértették: azonnal a felszabadulás után mozgalom indult a hős partizán falvak megsegítésére. Ifjúsági brigádok, anyagi segítség irányult Baláže felé. A falu rohamosan újjáépült. Ma az egykori épületek közül csak hét áll, de a valaha 51 házszámú falucska 76 házra gyarapodott. Lakosainak száma 306, akik megélhetését Felső-Garam vidékének a felkelési nemzeti program megvalósítása — a vidék iparosítása biztosítja. A szomorú emlékeket egy emlékszoba és az évente ismétlődő ünnepségek idézik. Napjaink valóságát, a felkelés céljainak megvalósítását, az építőmunka eredményességét, a szocialista jelent azonban a mindennapok, a falu újjászületése, a balážei lakosok életmódja szemlélteti. (v» )