Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-27 / 73. szám, péntek

Erénye: a következetesség és munkaszeretet Két évtizedet ölel fel pedagógiai tevékenysége, s a tanítók napja alkalmából kapott „Érdemes Jani- i 16" kitüntetés | is ennek az önzetlen, áldozatkész munkának szól. Talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, a rendkívül népszerű, szerény emberek közé tartozik. Kollégái szívélyes és barátságos magatartásáért, segítőkészségéért, növendékei pedig következetességéért és igazságszeretetéért kedvelik. Horváth ]ózseí, a Komáromi Magyar Tannyelvű Általános Középiskola igazgatója tele optimizmussal, tervekkel és nagy akarattal kezdte pályáját. Húsz évvel ezelőtt — a budapesti egyetemen megszerzett tanári oklevéllel a tarsolyában — Komáromba jött, hogy részt vegyen a magyar tannyelvű középiskola megalapításában, illetve újjászervezésében. Nem „bennszülött", de kora ifjúságától a város nevelte, ahogy mondja: vele együ-tt nőtt a gázlámpák1 ól a neonfényig, a földszintes épületektől a toronyházakig... A pedagógiai hivatásnak tulajdonképpen már komáromi diákéveiben elkötelezte magát, hiszen szegény származású gyerek lévén a létfenntartáshoz és a tanuláshoz szükséges költségeket a gyengébb előmenetelű tanulók oktatásával szerezte meg. — Oktató-nevelőinunkám kiindulópontja s egyben iskolánk legfőbb célkitűzése tanulóink mély és tartós ismereteinek a megalapozása, a következetes, igényes és lelkiismeretes munka — mondja az igazgató. — Népünk szeretetére, a munka megbecsülésére igyekszem nevelni diákjainkat, művelt, szocialista gondolkodású, modern emberekké szeretném formálni őket. Arra törekszünk, hogy növendékeink érvényesüljenek az életben s bárhol megállják a helyüket, hogy megőrizzék és öregbítsék az iskola jó hírnevét. Ezt parancsolja a hivatástudat. Ennél szebb feladata, nemesebb célja nem is lehet egy pedagógusnak. S ez egyben biztosíték arra, hogy becsületes, tisztánlátó, bátor magatartású fiatalok hagyják el a komáromi középiskola kapuit. Ezzel magyarázható, hogy az utóbbi két évben a nehéz körülmények ellenére is eredményesen végezték munkájukat — megőrizve józanságukat és higgadtságukat —, becsülettel helytálltak. Horváth Józsefet, a magyar—latin szakos tanárt, az iskolaigazgatót az új, korszerű módszerek állandó keresése, az újabb és újabb megoldások érvényesítése jellemzi. Azok közé tartozik, akik lelkesen tervezgetnek és a munka nagyobb eredményességén fáradoznak. A modern oktatási módszerek, a tapasztalatszerzés érdekében kapcsolatokat ápolnak a dél-komáromi szovjet iskolával, a budapesti Fazekas Mihály gimnáziummal s értékes tanácsokat kapnak a komáromi Jókai gimnáziumtól is. Szinte elképzelni is nehéz a munkának azt a hányadát, melyet ez az ember magára vállal. Nemcsak pedagógus, hanem közéleti tényező is. Tanít, iskolát igazgat, a marxizmus—leninizmus esti egyeteme egyik katedrájának tagjaként előadásokat tart, a járási pártszervezet lektora, évekig a Csemadok járási vezetőségében ténykedett. Amikor az elért eremények és sikerek titkáról érdeklődöm, az igazgató a pedagógus szerénységével csak ennyit mond: — Nem az én érdemem, a közös ntunka eredménye. A mostani kitüntetés ezek után aligha jellemezhető másként, mint a soksok éves odaadó munka, a helytállás, a jó színvonal jutalmaként... TOLGYESSY MARIA Margit néni. Középkorú, magas, mosolygós arcú asszony. Az eleven, virgonc gyerekek és a mindig siető szüleik számára egyaránt „csak" a népszerű Margit néni - • Beszéltem már olyan szülőkkel, ; akiknek bizony az első pillanatban nem is jutott eszükbe gyermekeik sokat emlegetett kedvencének vezetékneve,, többnyire ők is csak egyszerűen a barátságos Margit nénit keresik, ha TARJAN Margittal, a pozsonyi magyar tannyelvű óvoda igazgatónőjével akarnak beszélni!.. . Harminc éve óvónő. E három hosszú évtized minden egyes esztendeje hozott új tapasztalatokat; kedves, meghitt, emlékezetes perceket; de éppúgy nem egy gyermeki csintalanság feletti bosszúságot is. A rossz emlékek azonban minden bizonynyal eltörpültek abban az örömben, amit évek múltán az alkalmi viszontlátások nyújtanak. Megy az utcán, s valaki hirtelen belekarol. Egy 10—15 évvel ezelőtt tanított óvodásnövendék, aki ma is még éppoly ragaszkodással mondja el problémáit, mint akkoriban az óvodában, ahol bánatos-őszinte gyermekszemmel mesélte: valaki megütötte vagy elvette kedvenc babáját. — Mit érez ilyenkor? Elmosolyodik. — Egv-egy ilyen találkozás mindig nagyobb örömmel tölt el, minthogy azt így, szavakban meg tudnám fogalmazni. — S az óvónői küldetés varázsa? — Minden óvónőnek tudatosítania kell, hogy elsősorban édesanyát pótol, hiszen a nap jelentős részében éppen azt a személyt kell helyettesíteniük, aki a gyerekekhez a legközelebb áll. Ez a tudat pedig kötelez! Akárcsak az igazi édesanyáknak, nekünk is azonoIskolája rangot jelent... Csehszlovákia egyetlen önálló, magyar tannyelvű gépészeti és elektrotechnikai ipariskolája Kassán van. Schulz György mérnök, aki 1959 óta áll a tantestület élén, országos kitüntetésben részesült az idei pedagógusnapon: megkapta az „Erdemrs tanító" címet. Az ünnep éj a siker pillanataiban reflektorfénybe került a kitüntetett. Minthogy az igazgatói tisztség egy közösség vezetését jelenti, irányítsuk a fénysugurakat a tantestületre, s magára az iskolára is. Az ősz hajú ünnepelt kívánta így, miután megtudta jövetelem célját: „Ez a kitüntetés tulajdonképpen nem is engem, hanem az egész közösséget tiszteli meg. Azt is jelenti, hogy munkánk nem hiábavaló, hogy diákjaink • megállják helyüket az életben, szakképzettségük, rátermettségük eléri a legjobb cseh és szlovák szakközépiskolák végzetteinek színvonalát." Schulz mérnök az a típusú ember, aki szabad idejében is munkaköre problémáin töpreng. Szívós, pedig néhány esztendővel ezelőtt komoly betegségen esett át. Az utóbbi időben a közéleti munkából is alaposan kiveszi részét. Ki Okét köszöntjük... A tanítókat, a pedagógusokat, a tudás terjesztőit, a jövő nemzedék nevelőit köszöntjük ma. Azokat, akik szívvel-lélekkel, hivatástudattal, végtelen türelemmel és hangyaszorgalommal végzik mindennapi munkájukat: a jövő nemzedék emberré formálását. Feléjük száll ma az ország szeretete, a hála és az elismerés szava, mely a legszebb jutalom az egész évi munkáért, fáradozásért. Társadalmunk megbecsüléssel, tisztelettel övezi a pedagógusokat, akik a gyermekekben felkeltik a tanulás, a többet tudás vágyát, akik a tudományos világnézetet, a kommunista erkölcsöt éš öntudatot oltják ifjúságunkba. A rangos munka nagyrabecsülésének és az ország hálájának megnyilvánulásaként - az előző évekhez hasonlóan - ma is az „Érdemes tanító", illetve a „Példás tanító" kitüntetésben részesülnek a legjobb tanítók, nevelők és iskolaügyi dolgozók. A kitüntetett pedagógusok közül néhányat mi is bemutatunk olvasóinknak. Legszívesebben valamennyiüket megszólaltatnánk, erre azonban, sajnos, nincs lehetőség; így hát be kell érnünk azzal, hogy „mutatóba" csak négyet szólaltatunk meg közülük. Szavaik, gondolataik azonban a többiek érzéseit és életszemléletét is híven tükrözik, sikereik valamennyi kitüntetett, sőt az egész tanítóság törekvéseinek eredményeit is jelzik. sülnünk kell a gyerekek gondolatvilágával, érzéseivel. Természetesen az utóbbi évtizedekben sokat változott, fejlődött az óvudákban végzett pedagógiai munka módszertana és mikéntje. A mai gyerekek lényegesen türelmetlenebbek, idegileg zaklatottabbak, mint valamikor. Minden foglalkozást ezért bizonyos lélektani ráhatással kell bevezetni, melyben különös szerepet kap az emberi jótulajdonságok kiemelése, értékelése. A háromhat éves gyerekekkel végzett munka alapja azonban ma is csak az lehet, hogy mind a népszerű Margit néni, mind a jó óvónők mindegyike megnyerje a kis nebulók bizalmát, belelásson a nagyon őszinte gyermeki szívekbe. — És a mese? Szeretik még a mai óvodások is? — A mai gyerekek is igénylik a mesét, bár már kevésbé hisznek a varázslókban . .. Nagy élvezetet jelent nekik ellenben, ha például a Dunáról és a mellékfolyóiról, az itt úszkáló halakról beszélgetünk. Természetesen meseszerűen ... — Szokott néha veréssel is fegyelmezni? — Soha! Sőt, hangos szóval is csak nagyon ritkán. Elég, ha nagy zsivaj esetén egy pillanatra feloltom a villanyt vagy leteszem a szemüvegem. A jó szó mindig többet ér a verésnél . .. Mialatt búcsúzunk, egyszerre háromnégy kislány is keresi Margit néni kezét, várja a gyöngéd simogatást. Látszik: szeretik, ragaszkodnak óvónőjükhöz. Nem véletlen hát, hogy a tanítónapon TARJÁN Margitot, az óvónőt és pedagógust ez idén tüntették ki másodszor. MIKLÓSI PÉTER tudná megszámolni, hány gyűlésen vesz részt egy naptári év leforgása alatt? A tantestület ötvenegy tagú, de csaknem száz a létszáma, ha az extern tanerőket is számítjuk. Csaknem ezer diák mondhatja magáról, hogy ebbe az iskolába jár, s jó páran levelező tagozaton végzik tanulmányaikat. Mint az „ipari" egykori diákja, közvetlen részese voltam azoknak az élményeknek, amelyekben a kiválóbbnál kiválóbb pedagógusok részesítettek az órákon. Sohasem volt különösebb érzékem és vonzalmam a technikához, a gépekhez, nem gyönyörűség, hanem szenvedés volt a hatalmas rajzlapokat elkészíteni, mégis nagyszerűen éreztem magam az iskola padjaiban. Az „iparinak" ugyanis légköre, atmoszférája van ... Az olvasó azt várná, hogy néhány tollvonással megrajzoljuk Schulz Görgy portréját. Gyakran vagyok most is kapcsolatban vele, mégis nehéznek látszik a feladat. Azt hiszem, sikerének titka abban rejlik, hogy a feladatokat nemcsak kiosztja, hanem el is végezteti, hogy munkája a japánok atomkori precizitásához hasonlatos; ő valóban ellenőriz minden osztálynaplót, valóban bejár hospitálni, valóban foglalkoztatja a hatalmas monstrum minden problémája. Egyetlen példát: 1959 óta minden egyes végzett diákról tud. Rendszeresen kikéri a volt diákjait alkalmazó valamennyi üzem véleményét, vagy ha netán továbbtanul az illető, a főiskola illetékeseitől kér információkat. A plzefti Skoda Művek, a prágai Károly Egyetem vngy a kassai Vasmű mond tárgyilagos véleményt. A kitüntetés valóban jogos: rossz vélemény alig akad a szitío naponta érkezők között. Miről beszélt az igazgató? Arról, hogy jó lenne, ha ismét megnyitnák a" felépítményi tagozatot. 1962 óta rendszeresen érdeklődnek az érettségizett diákok, de nincs rá módja az iskolának, hogy segítséget nyújtson és még több magyar érettségizettnek adjon kenyeret. Most építik a tornatermet és egy új emeletet „ragasztanak" az épületre. A laboratóriumokra éppen úgy szükség van, mint a tornateremre, reméli, ősz-, re legalább az egyik elkészül a két épülő rész közül. Ľ magyar ipariba járni most, 1970ben is rangot jelent. jó érzés, hogy az állam az ország egyik legjobb iskoláját látja a kassai magyar tannyelvű szakközépiskolába^ jó érzés, hogy a tanítók napján Schulz György neve is megjelenik a lapok hasábjain, s az ünnepi aktuson elhangzik majd: magyar tannyelvű ipariskola. Befejezésül: sok sikert a jövőben is, „régi jó iskola", sok sikert, igazgató elvtárs! BATTA GYÖRGY Nem nagy szavakkal. Dudás Kálmán a somorjai magyar középiskola igazgatója. Azt az iskolát vezeti, amelynek tanulói országos méretben is jelentős ered ményeket értek el kulturális, sport és egyéb jellegű verse nyeken, s az itt érettségizett tanulókból az átlagosnal több szerzett orvosi, mérnöki és tanári diploma— A „Példás tanító" kitüntetés — kezdi a beszélgetést — úgy érzem nemcsak engem illet, hanem egész tanári kollektívánk munkáját is dicséri. Magamról nem szeretek sokat beszélni, mert azt tartom, értelmesebb, ha a tettek teszik meg ezt helyettem. Dióhéjl>an talán csak annyit, hogy Komaromiján érettségiztem, az egyetemi tanulmányok elvégzése után matematika-fizika szakos tanári képesítést szereztem. 1958-ban kerültem Soraorjára és hét évvel később a középiskola igazgatója lettem. Ebben a minőségemben igyekszem minél jobb feltételeket biztosítani az oktató-nevelőmunkához. Többek között jól felszerelt fizikai és kémiai laboratórium áll kollégáim és tanulóink rendelkezésére. Büszkeségünk a 100 ezer korona értékű könyveket tartalmazó, jól működő diákkönyvtárunk is. Már önök is megírták, hogy a somorjai és a környékbeli szövetkezetek segítségével diáküdülőt építünk Prievidza mellett, ahol sok hasznos elképzelést szeretnénk megvalósítani. Iskolánkkal kapcsolatban mág egy fontos dolgot szeretnék megemlíteni. Véleményem szerint a magyar iskolák eredményességének egyik fontos mércéje mindig az lesz, hogy növendékei az érettségi után hogyan tudnak elhelyezkedni, továbbtanulni. Mi erre rendkívül nagy súlyt helyezünk, s nem eredménytelenül. A főiskolára készülő tanulóinkkal a jó felkészítés érdekében külön foglalkozunk és félévkor a pályaválasztás előtt meghívjuk iskolánkba a különböző egyetemeken tanuló volt növendékeiket és ők számolnak be tanulóinknak az egyetemi oktatás következményeiről, problémáiról és „kulisszatitkairól". Ez a kötetlen beszélgetés nagyban elősegíti tanulóink tájékozottságát végső soron tehát a megfelelő pályaválasztást. Ezután az iskola gondjairól tájékoztat. A tanteremhiányról, amely elsősorban a korszerű nyelvoktatást gátolja. Majd a tehetséges csallóközi tanulókat említi meg, akik az olykor még érvényesülő káros szemlélet, {nem érdemes továbbtanulni), vagy más okok miatt nem folytatták tanulmányaikat s elvesztek a szürkeségben. Pedig különösen ezen a vidékeken nem dúslakodunk mérnökökben, orvosokban és más értelmiséglekben .. . Tudja azt is, hogy ezen csak a társadalom más területén végbemenő egészséges változásokkal lehet segíteni. Később iskolán kívüli munkájáról esik szó. Ű az egyetlen magyar tagja a gimnáziumok országos tanári tanácsának, s kiveszi részét a Nemzetiségi Pedagógiai Tanácsadó Testület munkájából is. A következő hetekben Debrecenbe utazik a fizikusok országos értekezletére, majd az Itteni tanárok nyári egyetemének szervezésében vesz részt. A kitüntetésen nem csapott fényes dáridót. Úgy ünnepelte, ahogy mondani szokta: — Nem nagy szavakkal, hanem további értelmes tettekkel . SZILVÁSSY JÓZSEF