Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám, csütörtök

Növekvő aktivitás BESZÉLGETÉS MARTIN Š U L E K ELVTÁRSSAL, A RIMASZOMBATI JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG VEZETŐ TITKÁRÁVAL A PÁRTMUNKA IDŐSZERŰ KÉRDÉSEIRŐL 1970. III. 26. MARTIN ŠULEK elvtárs, az SZLKP rimaszombati járási bizottságának vezető titkára évek óta látja el a járási pártszervezet legmagasabb tisztségét, tagja a kerületi pártbizottságnak és képviselője a Szövetségi Gyűlésnek. A vezetése alatt álló járási pártbizottság higgadt magatartásának, megfontoltságának és elvhűségének nagy része van abban, hogy a járás párttagságának döntő többsége helyes marxista—leninista, internacionalista álláspontot foglalt el az elmúlt évek legválságosabb időszakában is, s ma tevőlegesen támogatja pártunknak a konszolidáció érdekében kifejtett igyekezetét. A vezető titkárral a rimaszombati járás időszerű politikai, társadalmi és gazdasági kérdéseiről beszélgettünk. Kielégítő eredmények — további feladatok A gazdasági feladatok teljesítésével kapcsolatban a vezető titkár elmondta, hogy a múlt évben a járás ipari termelése 10,6 százalékkal növekedett. Ezt 56,6 százalékban a munkatermelékenység, 34,4 százalékban pedig a foglalkoztatottság növelésével érték el. A vállalatok túlynomó részében a feladatokat kielégítően teljesítették, kivéve az építőanyagokat gyártó üzemeket, elsősorban a hajnácskői, a feledi és a tornaijai téglagyárakat. A nehézségeket ezekben az üzemekben főleg az átépítés időpontjának nem elég körültekintő megválasztása és részben a munkaerőhiány okozta. Ezek a problémák ma már lényegében megoldódtak, és a téglagyárakban is minden feltétel megvan a feladatok sikeres megvalósításához. A távlati feladatok kitűzése, a területi és tervezési előkészítés mellett jelenleg a legnagyobb gondot az építési kapacitások bővítésére kell fordítani. Az építővállalatok elégtelen kapacitása a járás régi fájó pontja. Megoldása annál sürgetőbb, mivel ez lényegében a járás további fejlesztésének meghatározó tényezője. Az üzemek túlnyomó részében visszhangra talált a CSKP Központi Bizottságának a munkakezdeményezés fejlesztésére mozgósító felhívása. Megmutatkozik ez az év első hónapjaiban elért kedvező eredményekben. Bizonyos javulás tapasztalható a munkafegyelem betartásában is, ami szintén előnyösen befolyásolja az üzemek tervteljesítését. Šulek elvtárs hangoztatta, hogy a nemzeti bizottságok is megkezdték a lakosság kezdeményezésének fejlesztését. A nemzeti bizottságok és az általuk irányított szervezetek dolgozói eddig 15 820 kötelezettségvállalást fogadtak el, ebből 14 210 az egyéni felajánlás. A vállalások értéke több mint 118 millió korona. Sikerek és problémák a mezőgazdaságban — A mezőgazdaság fejlődését értékelve megállapíthatjuk, hogy dolgozói az elmúlt évben nagyon pozitív szerepet játszottak — jelentette ki a vezető titkár. — Egészében sikeresen megvalósították kitűzött feladataikat. Például a gabonaféléknél a tervezett 27,5 mázsa helyett 30 mázsát, az évelő takarmányoknál a tervben kitűzött 34 mázsa helyett 45 mázsát értek el hektáronként. Tehenenként 2150 liter évi tejhozamot terveztek, a valóságban 2500 litert fejtek, és jelentősen túlteljesítették a malacelválasztási tervet is. A kedvező eredmények természetesen megmutatkoztak a szövetkezeti tagok jutalmazásában. Sulek elvtárs a továbbiakban kifejtette, hogy a mezőgazdaságban ma két fő probléma megoldására: az ott dolgozók életkor szerinti összetételének megjavítására és a dolgozók szakképzettségének növelésére fektetik a fő súlyt. A mezőgazdasági dolgozók 37 százaléka hatvan éven felüli. Ez a tény arra figyelmezteti a pártszerveket és szervezeteket, a nemzeti bizottságokat, az iskolákat és természetesen a mezőgazdasági üzemeket is, hogy a fiatalok megnyerésére nagyon nagy gondot fordítsanak. Ez a mezőgazdaság jövőjének a kérdése. A CSKP Központi Bizottságának felhívására a mezőgazdasági dolgozók is válaszoltak. Terven felül 15 500 mázsa hűs, 900 000 liter tej és egymillió darab tojás eladását vállalták. Megfontoltság és elvszerüség a politikai kérdések megoldásában Martin Šulek elvtárs hangsúlyozta, a CSKP Központi Bizottsága tavalyi májusi és szeptemberi ülése után nagy súlyt helyeztek arra, hogy a párttagokkal megismertessék a májusi irányelveket és a határozatokat, s ezek megvalósítására vezessék ókét. Célul tűzték ki annak elérését, hogy a pártalapszervezetek bizottságai, az esetleg szükséges változások végrehajtása után, képesek legyenek a politikai problémák megoldására is. — Ügy vélem, hogy ez lényegében sikerült — jelentette ki a vezető titkár. — Erről tanúskodik az a tény, hogy 283 alapszervezetünk közül csak hétben folytatják le a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetéseket a járási pártbizottság csoportjai. A járási pártbizottság gondosan ügyelt arra. hogy megelőzze a helytelen általánosítást. Arra törekedtek, hogy ha esetleg valamely pártszervezetben három-négy tag hibás álláspontot képviselt, vagy jobboldali opportunista nézeteket vallott, ezért ne ítéljék el globálisan az egész szervezetet: ne alakuljon ki olyan helyzet, hogy néhány ember helytelen magatartása miatt a tagság túlnyomó részével szemben bizalmatlanok legyenek. A járási pártbizottság az alapszervezetek bizottságaival közösen megoldja az ilyen párttagok ügyét, ugyanakkor lehetővé tették, hogy az érintett alapszervezetekben a tagság saját csoportokat is létesíthessen a beszélgetések lefolytatására. — Politikai szempontból nagyon fontosnak tartottuk — hangsúlyozta Šulek elvtárs —, hogy a járási pártbizottság bizalma a CSKP Központi Bizottsága irányelveinek következetes betartására kötelezze az illető pártszervezetek kommunistáit. A beszélgetéseket már lefolytatták a járási pártaktíva tagjaival. Megkezdték ennek a feladatnak a végrehajtását az alapszervezetek taggyűlésein megválasztott csoportok is. A beszélgetések eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a Központi Bizottság irányelvei a tagság aktivizálását illetően megvalósulnak. — Amennyiben ez az aktivitás tovább tart az elkövetkező hónapokban és években is — s ennek elérésére törekednünk kell —, akkor a tagkönyvcsere eredményes lesz — mondotta Martin Šulek elvtárs. — A dolog másik oldala, a párt megtisztítása a jobboldali opportunista elemektől, bizonyos mértékben bonyolultabb probléma. Ezen a téren, úgy vélem, nemcsak nálunk, hanem másutt is, a liberalizmus bizonyos jellemvonásai tapasztalhatók a jobboldali opportunista állásfoglalás megítélésében. A járási pártbizottság elnökségében rendszeresen foglalkozunk a beszélgetések lefolyásával, reagálunk az ilyen esetekre, s arra vezetjük a csoportokat, hogy szem előtt tartva a feladat megoldásának politikai jelentőségét, következetesen elősegítsék a párt megtisztítását a jobboldali opportunista elemeklől. Az adott helyzetből kell kiindulni Šulek elvtárs a beszélgetés folyamán reagált a pártsajtóban megjelent egyes interjúkra és más cikkekre, s rámutatott, hogy a tagkönyvcsere végrehajtásában nem lehet a számokat gépiesen összehasonlítani. Abból kell kiindulni, hogy valamely pártalapszervezetben mondjuk 15 tagból esetleg 10 nem kaphatja meg az új pártigazolványt, míg másutt talán százból csak öt ilyen tag lesz. Az első esetben nagynak tűnhet az arány, pedig lehet, hogy kevés, míg a másik esetben a kevésnek tűnő arány teljes mértékben megfelelhet az adott helyzetnek. Csakis akkor járnak el helyesen, ha minden egyes alapszervezet konkrét körülményeiből, feltételeiből, a működési körzetükben betöltött feladataiból indulnak ki. Emellett különleges gondot kell fordítani a szocialista állam pilléreiben — az államhatalmi szervekben, a hadseregben, a biztonsági szervekben, a bíróságokon, a nemzeti bizottságok apparátusában és a gazdasági vezetésben működő pártszervezetekre. Az említett szervekben tevékenykedő elvtársak műveitségéből, társadalmi helyzetükből, a párt és a társadalom iránti felelősségükből és feltételezhető marxista—leninista műveltségükből következően velük szemben nagyobb követelményeket kell támasztani, mint az egyszerű munkásokkal és parasztokkal szemben. A rimaszombati járásban a legbonyolultabb helyzet 1968. augusztusa előtt, az augusztusi napokban és az utána következő időszakban is a járási mezőgazdasági társulásban volt. Ebben a szervezetben nagyon mélyre hatolt a jobboldali opportunizmus, a szovjetellenesség, a szocialistaellenesség, a karrierizmus és a haszonlesés. A járási bizottság a helyzet rendezése céljából határozott intézkedéseket foganatosított, öt személyt kizárt a pártból, s a járási mezőgazdasági társulás élére új vezetőség került. Hasonlóképpen nagyon súlyos helyzet állt elő a járási nemzeti bizottság vezetőségében is, ahol a jnb volt elnökének tevékenysége nagymértékben dezoríentálta a dolgozókat. Ondrej Trocha, a jnb akkori elnöke és néhány további dolgozó által félrevezetett sok becsületes alkalmazott ma mélységesen szégyelli akkori magatartását. Velük szemben megfelelő tapintatossággal járnak el, természetesen szem előtt tartva azt, hogy a politikai alapelvek mindenki számára kötelezőek. „Meg kell különböztetni azokat a személyeket, akik vezették, szították a pártellenes, szovjetellenes légkört azoktól, akiket ebbe belesodortak" — jelentette ki Šulek elvtárs. A jnb akkori elnökét kizárták a pártból, és folyamatban van további párttagok ügyének kivizsgálása is. — Bízunk benne, hogy a járási nemzeti bizottság új vezetősége és a jnb dolgozóinak túlnyomó többsége, akiknek tevőleges munkájára számítunk a jövőben is, őszinte, becsületes érzéssel viseltetik a párt iránt, s leküzdik azokat a negatív tendenciákat, amelyeket a jnb volt elnökének szovjetellenes és pártellenes tevékenysége váltott ki — mondotta a vezető titkár. — Figyelmünk most az alapszervezetekre összpontosul — hangsúlyozta a járási pártbizottság vezető titkára —, hogy mindenütt megvalósuljanak azok a célok, amelyeket a CSKP Központi Bizottságának irányelvei kitűztek. Differenciált eljárást követünk, figyelembe veszszük, hogy az irányító szervek miképpen befolyásolták az alsóbb fokú szerveket, harcolunk minden becsületes munkás és paraszt megnyeréséért, akit esetleg félrevezettek, ugyanakkor következetesen oldunk meg minden olyan esetet, ahol világos a jobboldali opportunista állásfoglalás és tevékenység, a karrierizmus és a haszonlesés. — Bízunk benne — jélentette ki a beszélgetés végén Martin Šultik elvtárs —, hogy a járási pártszervezet mostani nagy feladatait sikeresen teljesíti. Az alapszervezetek döntő többsége a legbonyolultabb helyzetekben is helyes álláspontot foglalt el, s a párttagság túlnyomó része aktívan valósítja meg a CSKP Központi Bizottságénak jelenlegi politikáját. GÁL LÁSZLÓ A SZAKSZERVEZETEK FORRADALMISÁGA A Szlovákiai Szakszervezeti Mozgatom Központi Tanácsának a minap Pozsonyban megtartott iilése után — véletlenül — öt vidéki üzemi bizottsági elnök beszélgetésének voltam a tanúja. Az öt funkcionárius élénk ezmecseréjének tárgya a szakszervezetek mai forradalmiságának lényege, konkrét tartalma volt. S bár mindegyikük más-más szemszögből szólt hozzá ehhez az időszerű problémához, véleményük kiindulópontja megegyelett: a hazai szakszervezeti mozgalom legfőbb feladata napjainkban, hogy aktívan kivegye részét az ország gazdasági konszolidációjából. Erre utal a CSKP KB januári plénumának határozata is, mely — többek között — egyértelműen leszögezi: „Az FSZM-ben dolgozó kommunisták támogassák és fejlesszék azt a törekvést, hogy kibontakozzék a dolgozók kezdeményezése és kötelezettségeket vállaljanak az állami tervfelada tok teljesítésére. E kötelezettség vállalások elsősorban a műszaki színvonal, a termékek s a szolgáltatások minőségének megjavitásá ra, az önköltség csökkentésére, a inunkat ermelékenység növelését elősegítő intézkedések megvalósítására irányuljanak". Miképpen teljesíthetők hát ezek a feladatok a mindennapi gyakorlatban, a köznapi szakszerve zeti munkában? A járási szakszervezeti tanácsok dolgozóinak, az üzemi bizottságok elnökeinek lehetőleg gyakrabban kell találkozniuk az ország legnépesebb tömegszervezetének tagságával, hogy az üzemekben, a műhelyekben elbeszélgethessenek az emberekkel: hogy meglássák gondjaikat és orvosolják problémáikat. Talán még ennél is időszerűbb feladat a inunkaerkölcs mielőbbi javítása. Épp ilyen fontos azonban a szakszervezeti mozgalom eszmei-társadalmi céljainak ismertetése is a tagsággal. Kétségtelen, hogy nagyrészt éppen a szakszervezetektől függ az is, miként kapcsolódnak be a dolgozók az ország felszabadításának negyedszázados jubileumára meghirdetett munkaverseny „finisébe". E feladatok gyors teljesítésével a szakszervezetek nemcsak az ország gazdasági konszolidációjához járulnak hatékonyan hozzá, hanem valóban konkrét tartalommal töltik meg a szakszervezeti forradalmiság fogalmának mai értelmét. (mik—) Hogyan lehet jelentkezni az aggok otthonába? Ladislav Markoviétól, a Komáromi Jnb szociális ügyekkel foglalkozó osztályának vezetőjétől kérdeztük meg, kik kerülhetnek az aggok otthonába, milyen az ügyviteli rend, amely szerint a kérelmezőnek el kell járnia? — Aggok otthona hazánk több pontján található. A komáromi járás területén Orsújfalun, az érsekújvári járásban Kovácspatakon és így tovább. Azok az idős nyugdíjas polgárok, akik egyedül élnek és ezekbe az otthonokba szeretnének eljutni, először kérjenek a lakóhelyükön levő postahivataltól egy igazolást a számukra folyósított nyugdíj nagyságáról. Azután küldjenek egy kérvényt az állandó lakóhelyükön levő helyi vagy városi nemzeti bizottság szociális ügyekkel foglalkozó bizottságának. melyhez csatolják a postai igazolást. Miután a nevezett szerv megtárgyalta és írásban véleményezte kérvényüket, a kapott igazolást juttassák el a jnb szociális ügyosztályának. Megtörténhet, hogy áz illetékes járás területén levő otthonban nincs hely — mint most a Komáromi Jnb hatáskörébe tartozó Űrsújfalun —, ilyen esetben a jnb más járásban érdeklődik, s ha ott van hely, az idős embert el lehet helyezni más járás otthonában is, (si) Török néni Kezek... ha nincs is nyelvük, mégis sokat beszélnek. De csak azoknak, akik Ismerik a kezek nyelvét. Az arc a lélek, a kéz egy kicsit az élet tükre. Nyomot hagynak rajta a nagymosások, a padlósúrolások, a nagytakarítások, a meszelések, a kerti és mezei munkák. A kéz olyan, mint a térkép. Feltünteti az emberi élet pontosabb állomásait: a betegségeket, az egykori megpróbáltatásokat. Nézem Török néni kezét. Az 56 éves karvai asszony az életéről beszél, és én deformálódott ujjaiból, a csuklók és izületek göcsörtjeiből kiolvasom, előre megsejtem azt, amit mond. Nem volt könnyű az élete. Bölcsők és koporsók mellett állt. Egyszer az öröm, máskor a mérhetetlen bánat nyitotta meg könnyeinek zsilipjét. Hét gyermeket hozott a világra, közben élete párjának, a falu egykori levélkihordójának is segített. Főleg nyugdíjkifizetés napján. A gyermekei közül négyet kísért el utolsó útjára. A testből szakadt test elvesztésének végtelen fájdalmát csak az édesanyák ismerik, ök adják az életet, ezért nekik fáj legjobban, ha lekaszálja a halál. A háború borzálmait is átélte. Tőle telhetően segítette életben maradt gyermekeinek a szárnybontogatásait. Férjével együtt taníttatta őket. Fáradozása nem volt hasztalan. Mindegyikük müveit, hasznos tagja társadalmunknak. Ahogyan a megállás nélkül forgó gépek kerekei, úgy a sokat dolgozott ember testrészei is elhasználódnak. Török néríi is hol ilyen, hol olyan tablettát vesz be, hogy enyhítse az asztma mellkast szorító fáfdalmát. Az édesanyák sokat vállalnak magukra. Ezt tette és még ma is ezt teszi ő is. Az évek elszálltak. Megnőttek a gyerekek, unokái vannak. Aki azonban megszokta, hogy egész életén át dolgozzon, az idős korában is talál munkát. Férje a tavaszt váró kertben tesz-vesz, Török néni pedig a tisztaságtól ragyogó lakásban serénykedik. — Ha elkészül a fürdőszoba, még könnyebb lesz — mondja. — Nem kell a mosáshoz, fürdéshez kannákban cipelni a vizet. A fürdőszoba ma már falun sem álom. Karva felett is ott ragyog az ezüstgömb, a hidroglóbusz, amely minden lakásba „házhoz szállítja" a vizet. A csövek nemsokára eljutnak Török nénihez is. Búcsúzásnál megfogom a kezét. Végigsimítom a ráncokat, dudorokat és olyasféle meleget érzek a szívem táján, mintha az édesanyám kezét fognám ... jkomlósi) KENYERE jAVÄT (Stubnya A. felv.)