Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-25 / 71. szám, szerda

Legyen a párt újra eros és egységes NAPJAINKBAN minden becsületes párttag — a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetések során — elgondolkodik a CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi plenáris üléseinek döntéseiről. Elgondolkodik életünk több mint másfél évig tartó nagyon nyugtalan korszakáról és megérti: a legutóbbi plénumok döntései tovább szilárdítják azt a meggyőződőst, hogy pártunk és társadalmunk fokozatosan rátér a fejlődés normális, a zűrzavartól mentes útjára. F határozatokban és döntésekben látják a gyakorlati munka vezérfonalát mind a párttagok, mind a pártonkívüliek számára. E dokumentumok az annyira égető gazdasági kérdések mellett kijelölték azokat a feladatokat is, amelyek hivatottak pártunkat erős, szervezetileg és eszmeileg egységes, a marxilenini alapelveken működő szervezetté alakítani. E feladatok teljesítésének egyik eszköze a párttagokkal folytatott beszélgetés. Ezt nem lehet csupán szervezeti szempontból értelmezni. Ogy kell értékelni egyben, mint a kommunista párt eszmei-politikai harcának egyik módszerét, amely a jobboldali opportunizmus felszámolását és a pártot megillető társadalmi vezető szerep megszilárdítását szolgálja. A párttagokkal folytatott beszélgetéseknek több feladatot kell teljesíteniük. Elsősorban tisztázni kell eddigi fejlődésünket és különösen az utolsó bonyolult időszakot, amikor a párt harcolt a jobboldali opportunizmus és a szovjetellenes, valamint az antiszocialista erők ellen. Tudjuk, hogy ezen a téren — habár lassan —, de sor kerül a párt belső differenciálódására. Fokozatosan tisztázódnak az egyéni magatartások és a CSKP KB és SZLKP KB legutóbbi plénumainak érdeméből sor kerül e szervekben az elkerülhetetlen változásokra. Igaz, hogy a legfelsőbb országos és szlovákiai szervekben végrehajtott változások nemcsak azt a célt szolgálták, hogy kiiktassák az oda nem való embereket, hanem e szervek munkájának minőségi javítását és szorgalmazták a párt és a társadalom gyorsabb ütemű konszolidációja érdekében. A CSKP Központi Bizottságának a tagkönyvcserével kapcsolatban az alapszervezetekhez és a párttagokhoz intézett levele rámutat a lő feladatra: „A marxi—lenini tanok alapján felújítani a párt egységét, fejleszteni belső életét, fokozni akcióképességét és forradalmi harcosságát .. . minden szinten érvényesíteni a párt vezető szerepét ... szerveiben, szervezeteiben és a társadalmi élet valamennyi szakaszán." TUDJUK, hogy a párt egysége nem örök adottság. Ezt állandóan újítani, mélyíteni kell, mivel a párt, mint a társadalom része nem lehet immúnis az egyes társadalmi tényezők által gyakorolt befolyással szemben. A fontos az, hogy a társadalom és a párt kölcsönhatásának kérdéseiben a kezdeményezés a párté legyen. Ha a párt ezt az iniciatívát állandósítani akarja, csak azzal a feltétellel teheti, hogy nem tér el a marxi—lenini tanok alapelveitől és egysége, forradalmisága, akcióképessége megfelel a CSKP KB januári plénuma által kijelölt mércének. A párt eszmei és akcióegységének feltétele nemcsak az, hogy eszmeileg és szervezetileg is szakítson a jobboldali opportunista és revizionista erőkkel, hanem az is, hogy a párttag és funkcionárius aktív részt vállaljon a párt munkájából. A beszélgetések során követelmény, hogy a párttagok ne csak szavakkal csatlakozzanak a párt politikájához, hanem tetteikkel elkötelezetten, személyes példát mutatva bizonyítsák a párthoz való tartozásukat. Akik eszmeileg szakítottak a párttal, azokkal szervezetileg is szakítanunk kell, csakúgy, mint azokkal, akik csupán karrierjük érdekében ragaszkodnak a párttagsághoz. A beszélgetéseket elvszerűen, egyben differenciáltan kell végezni. Minél magasabb valakinek a beosztása, annál nagyobb volt az ismeret-mennyisége. Vannak kérdések, amelyeket csak „fent" ismertek és vannak olyan kérdések, amelyeket a pártélet minden szintjén, az egész párttagság ismert. Azonban egyesek kezdeményezően olajat öntöttek a tűzre, amely nálunk a párt ellen lobbant fel, a párt vezető szerepe ellen a társadalomban, az állami szervekben, a szakszervezeti mozgalomban, a nemzeti bizottságokban stb., és amely egyidejűMegértés helyett golyó A rumanovái vérengzés 50. évfordulójára Az első világháborút követő években a forradalmi hullám Csehszlovákiában egyre magasabbra tört. Az osztályharc kiéleződését hatalmas bérharcok, sztrájkok jelezték. A csehszlovák proletariátus legnagyobb mozgalma ebben az időben az Ostrava környékén 1920 januárjában lezajlott hatalmas általános sztrájk volt. Mintegy százezer cseh és lengyel munkás szüntette be a munkát. Kladnó környékén, ugyancsak 1920 januárjában kitört a volt . császári birtokon a mezőgazdasági munkások általános sztrájkja. A borzalmas nyomor heves lázongásokra szolgáltatott okot Szlovákiában és Kárpát-Ukrajnában is. A dolgozók a bérek emeléséért, a növekvő drágaság és az uzsora, valamint a közellátásban felmerült zavarok és a munkanélküliség ellen harcoltak. Küzdöttek a demokratikus jogok érvényesítéséért, sürgették a bankok, az ipar szocializálását; fő követelésük a szocialista köztársaság kivívása volt. Fél évszázaddal ezelőtt, 1920 márciusának közepén a galgóci járásban a mezőgazdasági munkások is sikeres harcot vívtak a kollektív szerződésért. A sztrájk eredményes volt. Az egységes sztrájk hatására a nagybirtokok urai kénytelenek voltak meghátrálni és teljesíteni a földmunkások követeléseit. A földesurak azonban új támadásra készültek fel. A járásban nagyszámú csendőrséget összpontosítottak, amely letartóztatta a forradalmi proletariátus legjobb vezetőit. A szociáldemokrata párt járási vezetősége válaszul az egész járásban általános sztrájkot hirdetett. A sztrájkoló munkásokhoz csatlakoztak a mezőgazdasági dolgozók is, szolidaritásukat kifejezve. Sztrájkoltak Sandtner Ernő rumanovói nagybirtokán is a mezőgazdasági dolgozók. 1920. március 23-án egy csendőrjárőr érkezett Rumanová községbe, hogy letartóztassa a szociáldemokrata párt egyik vezetőjét, Ján Bališát. A mezőgazdasági munkások Bališa védelmére keltek, megakadályozták vezetőjük letartóztatását. A csendőrök sortűzzel válaszoltak, amelynek következtében Ján Bališa és Gašpar Konopáska életüket vesztették, többen súlyosan megsebesültek, 7 munkást letartóztattak és bíróság elé állítottak. A vérengzés az ország dolgozóinak tiltakozását és felháborodását váltotta ki. A galgóci járásban az ólomgolyók megtörték a sztrájkot. E gyilkosság és a többi hasonló tett, beszédesen jellemezte az első köztársaság kormányának munkásellenes arculatát. RO)ÁK DEZSŐ leg szövetségesünk, a Szovjetunió ellen irányult. Ezen a téren egyesek addig soha nem látott kezdeményezést fejtettek ki, ma már azonban nem emlékeznek rá, vagy mindenáron magukon kívül keresik helytelen magatartásuk eredőit. Látni kell viszont, hogy minél nagyobb az ismeretanyag, annál nagyobb az eseményekért viselt felelősség. Fzért időközönként joggal bírálják főleg a szlovákiai központi szerveket, hogy lassan oldják meg nemcsak a tagsági kérdéseket, hanem az SZLKP volt vezetősége, az állami szervek stb. jobboldali képviselőinek káderkérdéseit is. Ennek részben az az oka, hogy a tagságot nem tájékoztatják kielégítően a szlovákiai központban folytatott beszélgetések eredményeiről, továbbá, hogy a kérdéseket még nem tisztázták teljesen. Jelenleg a párt tagságát belső vonalon tájékoztatják a szlovákiai jobboldal képviselői és exponensei ellen hozott döntésekről. Nem lehet helyük a pártban azoknak, akik helytelen magatartásukkal és nézeteikkel szándékosan bomlasztották a pártot, buzgón részt vettek a különféle pártellenes megmozdulásokban, vagy támadásokat kezdeményeztek a párt, a szocializmus és a Szovjetunióhoz fűződő internacionalista kapcsolataink ellen. Viszont harcolni kell azokért, akik — különösen oz alapszervezetekben — valóban önkénytelenül kerültek a pártvezetőség jobboldali opportunista részének befolyása alá, akiket megtévesztett a tömegtájékoztatási eszközök ráhatása, ma viszont őszintén tanújelét adják a párthoz, a szocializmushoz és a Szovjetunióhoz fűződő internacionalista kapcsolatnak és hűségüknek. Ezeket külön kell választani a valódi bűnösöktől és meg kell nyerni őket, hogy tevékenyen és öntudatosan vegyenek részt a CSKP politikájának megvalósításában. A BESZÉLGETÉSEKNÉL egyidejűleg kell elemezni a párttagok és funkcionáriusok múltbeli magatartását és jelenleg végzett munkáját, hogy az illető elvtársakat ne csak politikai, hanem mindennapi munkájuk szempontjából is értékelhessük. A beszélgetések hivatottak fokozni a kommunisták felelősségérzetét a tervteljesítésért és a jó munkáért minden munkaszakaszon. Azt várjuk, hogy most, amikor az alapszervezetekben is megkezdődnek a beszélgetések, kidomborodnak a párt megtisztításának pozitív vonásai. Találkozunk olyan kérdésekkel, hogy egyik vagy másik — különösen a felső szervekben dolgozó — elvtárssal megtörtént-e már a beszélgetés és kap-e új tagkönyvecskét. Erre vonatkozólag csak annyit: Az új tagkönyvecske felől végleges érvénnyel nem a beszélgetést folytató bizottság vagy csoport dönt, hanem az a szerv, amely a bizottságot megalakította. A CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi ülésének irányvonala szerint, jelenleg nemcsak a párt-, hanem a gazdasági élet problémáit is meg kell oldani. De így is elsődleges fontosságúnak tartjuk pártunk életének konszolidációját, hogy figyelmét a társadalmunk sikeres felvirágoztatását célzó, nyugodt munkára összpontosíthassa. Ezt legjobban azzal segítjük, ha a pártunk belső problémáival összefüggő feladatokat összekötjük a párt gazdaságpolitikájának eredményes teljesítésével és a hazánk szovjet hadsereg által történt felszabadulása 25. évfordulóját köszöntő munkafelajánlások szervezésével. Dr. JAN PAŠKO, az SZLKP KB politikai-szervezési osztályának vezetője Az élvonalban A somodi szövetkezet az utóbbi öt évben sokat fejlődött. Hogy ez miben mutatkozik meg? Kezdjük talán azzal, amit az illetékesek is a leglényegesebbnek tartanak. Viszonylag rövid idö alatt csaknem a háromszorosára növekedett a növényi termelés, megkétszereződött az állatállomány és az egy hektárra eső eladás is az állati termékekből. A tagok jövedelme is több mint kétszeresére emelkedett. A község végén áll az efsz irodája. Szép nagy ablakaival, rendezett előterével már az első pillantásra kellemes benyomást kelt. Bodnár Ferenc mérnök, parlamenti képviselő, a somodi szövetkezet elnöke egy szépen berendezett irodahelyiségben fogad. Megtudom, hogy 1065 hektáron gazdálkodnak, s hogy ma már a kassai járás legjobb szövetkezetei közé tartoznak. — Hány állandó dolgozója van a somodi szövetkezetnek? — kérdezem. — Pontosan 169. — Fiatalok? — Az átlagos életkor 37 év. — Hogyan sikerült a járás leggyengébb szövetkezetét öt év alatt az élenjárók közé emelni? — Azt nehéz volna egy-két mondattal elmondani, s őszintén bevallom, nem is szívesen beszélek erről. — Legalább a legfontosabb dolgokról beszéljen! — Öt évvel ezelőtt történt. A somodi szövetkezet talán a leggyengébb volt a járásban. Mint országgyűlési képviselőt, kommunistát és mezőgazdasági szakembert azzal bíztak meg, hogy vegyem át a szövetkezet vezetését és próbáljam meg visszarántani a szakadék széléről. Nagyon sokat kellett éjszakáznom, veszekednem, amíg sikerült eredményt felmutatni. Elsősorban a munkafegyelmen kellett javítanunk, majd hatalmas méretű talajjavítást végeztünk, fokoztuk a termőföldek humusztartalmát. Évente kb. 500 000 koronáért vásárolunk műtrágyát és egyéb tápanyagot. A jó termés feltételeit a vetőmagok helyes megválasztásával, a vetés jó minőségű elvégzésével és korszerű agrotechnikai módszerek alkalmazásával biztosítottuk. — Ügy hallottam, a múlt esztendei feladatokat 104 százalékra teljesítették. — Ez így igaz! — válaszol az elnök és közelebb hívja Köteles Ágostont, a szövetkezet zootechnikusát. — Azt hiszem — kezdi —, hogy jellemzőbbet nem is mondhatnék az állattenyésztésről, mint azt, hogy a tervet túlteljesítettük. Marhahúsból 2066 mázsát adtunk a közellátás céljaira, ezenkívül 90 darab 200 kilós borjút adtunk el a járás szövetkezeteinek. Ugyanis van egy kitűnő borjúneveldénk is. A kassai járás szövetkezeteiben felvásároljuk a kisborjúkat és neveljük őket. Amikor elérik a 160—200 kilót, eladjuk, illetve a saját hízó állományunkat töltjük fel velük. A legjobb eredményeket — folytatja a zootechnikus — a tejtermelésben értük el. Évi tehenenkénti BODNÁR FERENC, a szövetkezet elnöke fejési átlagunk 3625 liter. Ezzel az eredménnyel új járási csúcsot állítottunk fel. Feketetarka dán teheneink évi tejhozama 4122 liter. Van közöttük olyan is, amelyik naponta 26— 31 litert is ad. Köteles Ágoston a továbbiakban elmondja, hogy az utóbbi két évben a tehenek tejhpzama 1050 literrel emelkedett, s hogy az 1969-es évi tervet már októberben teljesítették. — Hogyan sikerült ilyen emelkedést elérni? — kérde zem. — A takarmányalapról most már sokkal körültekintőbben gondoskodunk, mint a múltban. Természetesein a tejhozam növeléséhez az állatgondozók szorgos munkája is hozzájárult. Korszerűen épített tehériistállók, sertésólak, garázsok és javítóműhelyek töltik be a körülkerített tágas gazdasági. udvart. A fehérre meszelt istállók levegősek, naposak. Hulladéknak, szemétnek az etetőedényekben nyoma sincs. Ritkán lát az ember Ilyen szép teheneket és borjakat, mint amilyenek itt vannak. — Rend és tisztaság nélkül nem is lehetne ilyen eredményeket elérni — mondja Köteles elvtárs. A gazdasági udvar közepén nyitott színben állnak a mezőgazdasági gépek: kombájnok, trágyázok, vetőgépek stb., és mindjárt a kapunál láthatjuk a garázsokat, a javítóműhelyt. A műhelyben és a garázs előtt is mozgolmos az élet. A traktorosok és a gépesítési központ javítómunkásai jól felhasználták a téli szünetet. Amint azt Képes István gépesítő elmondotta, elég sok gépük szorult javításra. — Jól megy a munka — mondja Képes elvtárs —, már nincs sok hátra. A legfontosabb gépekkel készen vagyunk. Már előbb is befejezhettük volna a szükséges javításokat, ha nem hiányzottak volna az alkatrészek — panaszkodik a gépesítő, majd folytatja. — Amikor felemelték a mezőgazdasági gépek és alkatrészek árát, abban bíztunk, hogy a minőség is javulni fog és talán könnyebben hozzájutunk majd. Sajnos, csalódtunk. A látottak után mar nem csodálkoztam azon, hogy a somodi szövetkezet tagjai elégedettek. Havi átlagkeresetük a természetbenivel együtt 2880 korona, vagyis 1650 koronával több, mint 1964-ben volt. LOBEL ZOLTÁN Műtrágyaszállítási gondok A földművesek türelmetlenül várják a tavaszt, de ezzel párhuzamosan a műtrágyaszállítmányok megérkezését is. Köztudomású ugyanis, hogy a vegyipar még mindig nem tudja kielégíteni a szükségletet, s hogy a vasút a gyártott műtrágya 70 százalékának szállítására tett csak ígéretet. Ám vagonhiányra hivatkozva nem tartják be a szállítási harmonogramot. Ezzel a kritikus helyzettel foglalkozott a Szövetségi Gyűlés mezőgazdasági és közlekedésügyi bizottsága. Feladatul adta a vasúti felügyelőségek vezetőinek, hogy a műtrágya szállítását kísérjék figyelemmel. A keleti vasúti felügyelőség körzetében januárban 3605 vagon műtrágyát kellett volna elszállítani, de csak 2753 vagont indítottak útnak, 523 vagont a szállítók, illetve a gyártó üzemek nem raktak meg, 409 vagonnal pedig a vasút maradt adós. A februári kimntatás még rosszabb képet ad. A tervezett 3758 vagonból csak 2684-et raktak meg műtrágyával. A vasút adóssága 946 vagont tett ki. A tiszacsernyői átrakóállomáson — ahonnan az importált műtrágyát várják földműveseink — is hasonló a helyzet. A lemaradásra felfigyeltek a Keleti Vasútvonal Igazgatóságán is. Intézkedtek, hogy a műtrágyaszállítás terén mutatkozó lemaradást márciusban behozzák. Köztudott, hogy ha földműveseink a műtrágyát nem kapják meg idejében, a műtrágyahiány csökkenti a terméseredményeket. S mivel hasonló gondok évek óta ismétlődnek, fontolóra kellene venni, hogy járásonként műtrágya tárolókat hozzanak létre. ízletesen fűzni csakis akkor lehet, ha az, ami szükséges hozzá, kéznél van. Nagyobb hektárhoza mok elérése érdekében a föld is megkívánja a magáét, mégpedig hiánytalannl. (né) 1970.