Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-25 / 71. szám, szerda

A k o E t a i titkár ĽUDOVÍT MELLEN hét éve titkára a Kottái Hnb-nek. Ez pedig már egymagában is figyelemre méltó, hiszen előtte a község vezetői gyakran cserélték egymást. Egyébiránt L. Mellen már 1945-től nemzeti bizottsági tisztségviselő, és ugyanattól az időtől kezdve párttag is. Most 44 éves. A koltaiakat annak ellenére, hogy naponta Újvárból utazik munkahelyére — ott él családjával —, nagyon megszerette. A község eredményeiről és gondjairól egyaránt úgy beszél, mintha azok legbensőbb ügyei lennének. — Tizenöt kilométeres gyalogjárót létesítettünk, portalan utakat építettünk. Van óvodánk 60 gyermek számára. Gondoskodtunk a szolgáltatásokról — borbélyról, fodrászról, képkeretezőről, üvegezőről. Az építkezőknek betonkeverőgépet és zsaluzáshoz szükséges deszkákat kölcsönzünk. Aztán elmondja, hogy a faluban van büfé is. Sőt, náluk létesült Szlovákia első falusi ifjúsági klubja. A jelenlegi építkezések közül kiemelkedik a posta és a hnb új otthonának az építése. A nemzeti bizottság épületét még ez idén, a postát pedig jövőre adják át rendeltetésének. Mindez a „Z"-iakcíó keretében épül. Sokáig sorolja még az eredményeket, melyekre láthatóan büszke. És joggal, hiszen a már említetteken kívül azzal is dicsekedhetnek a koltaiak, hogy a közeli tanyákra is bevezették a villanyt, a községben pedig korszerűsítették a közvilágítást. Szépen haladnak a vízvezeték kiépítésével is. A gondok közül elsősorban azt említi, hogy a tervezettnél hamarabb kellene felépíteni az iskolát, mert fennáll a többműszakos tanítás veszélye. Továbbá azt, hogy a falun átfolyó patakot a lehető leggyorsabban szabályozni kellene. Ezt azért igyeteznek mielőbb elvégezni, mert a község két év múlva ünnepli fennállásának 670. évfordulóját. Ekkorra el szeretnék nyerni a „Példás község" megtisztelő címet. Kcrzeti hivatala nincs a nemzeti bizottságnak. Előreláthatólag CJsúzon lesz a hivatal, ami a tiikár szavai szerint a koltaiaknak egyáltalán nem felel meg. Ezért mindent elkövetnek annak érdekében, hogy saját községük legyen a körzeti hivatal székhelye. Szerintük ehhez Koltán minden feltétel megvan — a község kedvező fekvése, szolgáltatások, körzeti és fogorvosi rendelő, posta stb. A község lakosainak száma — 2100 — ií elegendő hozzá. Külön kitér a titkár arra, hogyan akarják megünnepelni a felszabadulás 25. évfordulóját. Az évforduló alkalmából 25 szovjet és csehszlovák lobogó fogj.) díszíteni a falut. Filmhetet is rendeznek a második világháborúról szóló filmekből. Ezenkívül egy kiállítást rendeznek t község 25 éves fejlődéséről. Bá-miről kezdek vele beszélni, mindig a község terveire, gondjaira tereli a szót. A község problémái közvetve vagy közvetlenül szinte minden gondolatával összefüggnek. Ez pedig (8Y )ó titkár esetében nem is lehet másképp. FÜLÖP IMRE 1970. III. 25. MAGYAR PACSIRTA A CSEHSZLOVÁK TV EGYIK ADÁSÁBAN A Csehszlovák Televízió egyik nemrégi „Lastovička" című adásában Túr ó c i Marika tornai tanuló is szerepelt. Az ötödikes elemista magyar népdalokat énekelt. Ha hírt akarnánk írni az eseményről, akár be is fejezhetnénk munkánkat, a lényeg ugyanis már it

i van papíron. A tény maga azonban — s az adást követő visszhang — sokkal több figyelmet érdemel. Ezért utaztunk Tornára, a kassai járás egyik községébe, s ezért fűztünk néhány észrevételt Marika szerepléséhez. vĺčka" műsorában — ez a szlovák gyermekek számára sugárzott ; dás — eddig sohasem szerepelt még magyar tanuló. Túróci Marika népdalt énekelt — magyarul. Jó érzés volt hallgatni és nézni. Országos nyilvánosság előtt bebizonyította, hogy a magyar tannyelvű iskola növendéke is kamerák elé juthat, ha tehetséges. A magyar népdal pedig szlovák nézők szívébe is beférkőzött — hiszen a népdal mindenkié. A iornai iskola ebben az iskolaévben zeneszakoá tanerővel gazdagodott. Bucsko Katalinnal

c is vannak érdemei abban, hogy a tehetség csiszolódott, s a tanulók szívesen énekeinek. A tantestület tagjairól általában csak jót mondhatunk. Aktivak, kezdeményezők, nem zárják el az utat az új előtt. A légkör megteremtése is fontos ugyanis! Ha a szovjetunióbeli, romániai és jugoszláviai magyar nyelvi televíziós adás példájára mogvalósul a csehszlovákiai magyar tévéműsor is, bizonyára gyakrabban találkozunk a .képernyőn a Túróci Marika-féle tehetségekkel. Ne feledjük azonban: Marika volt az első, aki orszá.jos nyilvánosság elé vihette képességeit, ő egy picit határkőnek is számít. Tornán nagy visszhangja volt szereplésének. A hnb és a mészgyár ajándékkal kedveskedett neki, az iskola — úgy tudjuk — az év végén készül meglepetésre. Kívánjuk, bukkanjon fel a jövőben nagyon sok Túróci Marika, és aki igazán tehetséges, kapjon országos szintű szereplési lehetőséget! (batta) MARIKA tekintete és szíve olyan tiszta, mint a világ bármelyik ötödikeséé. Egy pillanatra sincs zavarban, már most érezni, hogy egyéniséggel állunk szemben. A tornai iskolának jónéhány tehetséges, kellemes hangú tanulója van, de Marika került a legtovább a Pionírház rendezte versenyen — egészen a televíziós kamerákáig. Lámpaláza nem volt, azt hiszem, nem is lesz soha. Erről a nézők is meggyőződhettek. Ismer vagy félszáz népdalt, általában szívesen dalolgat. Pacsirtának hívják az iskolában. Apró termetű, csupa tűz kislány. Osztálytársai is szeretik, tiszta szívből szurkoltak neki a népdalversenyen, és boldogok voltak, amikor megpillantották a képernyőn. Marika rövid életének első nyilatkozatát adta az Oj Szónak. Reméljük, lesz még ürügyünk interjút készíteni vele. Ha történetesen diákok is olvasnák cikkünket: Marika előmenetele kiváló, Dobos Vilmosné osztályfőnök szerint „egyhangú" a bizonyítványa: csupa egyes. APRÓ DOLOGNAK tűnhet egy háromperces tévészereplésről cikket írni, és akadnak talán, akik túlzásnak tekintik. Tudomásunk szerint a „LastoJKolár Péter felvétele

J A MÁSODIK ÉVTIZED KEZDETÉN Beszélgetés dr. BORI IMRE tanszékvezető tanárral az újvidéki magyar tanszék terveiről Nemrég ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját az Üjvidéki Bölcsészeti Kar Magyar Tanszéke. Mint ilyenkor lenni szokott, itt is jelmérték az elmúlt időszak eredményeit, s az évforduló alkalom volt az újabb feladatok, tervek megszabására is. Most ezek iráni érdeklődtünk dr. Bori Imrétől, a tanszék vezetőjétől. — Ahogy tíz évvel ezelőtt n kezdetnél álltunk, most megint, persze magasabb szinten, egy újabb szakasz kezdetéről számolhatunk be — mondta dr. Bori. — Az évfordulóval valóban lezárult egy korszak. Most úgy érezzük, hogy tevékenyen ki kell venni részünket iskolaügyünk rendezéséből. Azt hiszem, ez egy új mozzanat. A másik, szintén nem kevésbé jelentős: a Hungarológiai Intézet megalakulásával, munkájának megindulásával új helyzet állt elő a jugoszláviai magyarság tudományos életében. A tanszék és az intézet között megoszló munka ezután sokkal gazdagabb lehet. Ezzel áll kapcsolatban az oktatás harmadik fokozatának megindítása is. Most már a formális lehetőségeink is megvannak rá, hogy a tanszéken elkezdődjön a tudományos káderek képzése. Egyelőre a nyelvi, irodalmi és az irodalommal határos területeken lehetne a harmadfokú oktatást elkezdeni részben saját erőnkből, részben magyarországi szakemberek segítségével. Ezt egyik legsürgősebb feladatunknak tartjuk, mert' rendkívül jelentős lépés lesz a jugoszláviai magyar tudósképzésben. — Milyen egyéb akciók várhatók még a tanszéken? —- Meg kell említenem, hogy még az ősz folyamán beadványnyal fordultunk a Bölcsészeti Kar illetékeseihez a magyar nyelvi lektorátus státuszának és feladatainak rendezése ügyében. Javaslatunk célja, hogy a magyar tagozatokon tanító (nem magyar szakos) tanárok is mind magasabb szintű nyelvi kultúrával rendelkezzenek. Á kar szervei elfogadták javaslatunkat, s ezentúl a kötel&ző nyelvek jegyzékén szerepel a magyar is. Persze, ez csak egy a konkrét tervek közül,, a mi körülményeink között azonban nem mellékes, mint ahogy annak a csoportnak a megalakítása sem, amelyről majd a magyar tagozatokon szerb nyelvet tanító tanárok kerülnek ki. Mindezek az intézkedések elsősorban azt a törekvést fejezik ki, hogy tanszékünk mindinkább a mi sajátos körülményeinkből adódó szükségleteket elégítse ki. — Ügy hallottuk, hogy az idei elsőévesek képezik eddig a legnépesebb nemzedéket a tanszéken. Ez nyilván azt is jelenti, hogy állandóan növekszik a pályaválasztás előtt állók bizalma a tanszék iránt, ami valószínűleg a további minőségjavuláshoz vezet. Serkentheti-e ezt a tanszék isi — Mint ismeretes, Sinkó Ervinné végrendetileg tízmillió dinárt hagyott a tanszékre, azzal a kikötéssel, hogy kamataiból a tanszék Sinkó Ervin alapítványt létesítsen a fiatal írók támogatására és tehetséges hallgatói megsegítésére. A tanszék első vezetőtanárának alapítványából az idén kioszthatjuk az első ösztöndíjakat. Az alapítvány alapszabályzata elkészült, hamarosan a Bölcsészeti Kar igazgató bizottsága is elfogadja, s akkor márciusban, Sinkó Ervin halálának évfordulóján kiosztjuk a fiatal íróknak járó díjat. Az ösztöndíj odaítélésére később kerül sor. — Ez minden bizonnyal ösztönzőleg hat a fiatalokra

j kezdeményeztek-e már valamilyen külön akciót, amiből alkotó képességeikre lehetne következtetni? — Hogyne. Most csak egyet említenék, amely, azt hiszem, körülményeink között igen jelentős: a tanszéken megalakult néhány egyetemi önképzőkör, így a néprajzi, nyelvészeti és irodalomtörténeti. Az utóbbi csoport arra vállalkozott, hogy egy nagyobb szabású gyűjtőmunkába kezd, melynek célja, hogy összegyűjtse egy jugoszláviai magyar enciklopédia lehetséges anyagát. Tanszékünk ezt a kezdeményezést örömmel támogatja, mert ha valóban olyan lelkesedéssel folytatják a munkát, mint amilyennel a hallgatók egy csoportja elkezdte, akkor néhány év múlva egy jelentős vállalkozás eredményét tehetjük az olvasó asztalára. — A tanszék az évforduló kapcsán egy tanulmánykötetet adott ki, amelyben több tanulmány és szakdolgozat jelent meg a nyelvészet, irodalomtörténet és az összehasonlító irodalomtörténet köréből. Mivel a tanulmánykötet komoly visszhangra talált, indokolt a kérdés: jelenik-e meg hamarosan újabb? — Terveink között szerepel egy újabb kötet megjelentetése, amelyben munkatársak dolgozatait és hallgatók munkáit adnánk ki. Ezenkívül egy külön kötetben jelentetnénk meg e jubileum kapcsán rendezett tudományos tanácskozáson elhangzott beszédeket és előadásokat; úgy hiszem, ez is érzékeltetrii fogja tanszékünknek az egyetemes magyar tudományosságban elfoglalt helyét. A tanszék az elmúlt tíz évben a kezdeti nehézségek között is vállalta a magyar nyelvt és irodalmi műveltség gondozását, az irodalmi tevékenység felmérését, bátor, új szemléletű átértékelését, a délszláv kapcsolatok vizsgálatát, s méginkább vállalja ezt most, amikor állandóan erősödve, magasabb szinten, a tudományosság még fokozottabb alkalmazásával igyekszik kielégíteni a vajdasági magyarság szükségleteit. BURÁNYI NÁNDOR LADISLAV LUKNÁR mesejátéka a Magyar Területi Színházban A BÖLCS KÁDI Tulajdonképpen ' egy régi igazságot ismétlek meg, amikor megállapítom, hogy az eredményesen működő és a jövőjükre gondoló színházi társulatok jelentős feladatuknak tartják, hogy a gyermekekkel is megfelelő kapcsolatot alakítsanak ki, elsősorban az ifjúsági előadások keretében. Több más pozitívum mellett ezzel két fontos küldetésnek tesznek eleget. A színművészet sajátos eszközeivel ők is részt vesznek az ifjúság esztétikai nevelésében, továbbá — s ez a színháznak a legfontosabb — a gyermekeket már zsenge korukban rászoktatják a színházlátogatásra úgy, hogy legalább a többségük tehetősebb felnőtt éveiben is szükségét érezze olykor ellátogatni Thália szentélyébe. Ilyen szempontból, de egyéb meggondolásokból is, örvendetes tény, hogy néhány éves kihagyás után az idei évadban a Magyar Területi Színházban ismét gondoltak a gyermekekre, éspedig nem is egy, hanem két színdarabbal. A Thália Színház már sikerrel játssza Gál Sándor mesejátékát, a Szürke ló címűt, s az elmúlt héten pedig a komáromi művészegyüttes mutatta be Ladislav Luknár, mai szlovák szerző mesejátékát. A játék helyszíne egzotikus, a Felvételünkön: A darab egyik jelenetében Siposs Ernő és Király Dezső. (Nagy László felv.) a török birodalom; a cselekménye, mint a legtöbb mesében, a jó és a rossz küzdelme. A különbség csupán annyi, hogy a kedves s a pedagógiai szempontból is jól felépített történet szereplői a feudális társadalom valódi embertípusai, tehát ezúttal csak a cselekmény idealizált és leegyszerűsített, ami teljesen megfelel a mesejáték íratlan szabályainak. A darab jobb az átlagosnál, s a gyermeksereg is látható örömmel fogadja az előadást. Hiányosságképpen csupán anynyit említhetünk meg, hogy a cselekmény kibontakozásának nincs egységes ritmusa, néhány esetben feleslegesnek találtuk a történtek megmagyarázását. (S hogy nemcsak mi, arra jó bizonyíték a játék utolsó részének gyertyajelenete, amikor a körülöttem ülő gyermekek rögtön rájöttek, hogy a kádi miből tudta meg, hogy ki a bűnös, tehát az utána következő magyarázás felesleges, de több markánsabb példát is említhetnék). Az előadást Klimits Lajos rendezte, akit hosszú évek után újra a MATESZ társulatánál üdvözölhetünk. Rendezői minőségében jól hangsúlyozta a darab jó mondanivalóját és konfliktusait. Ügyhiszem, az egyenletesebb tempó érdekében nem ártott volna, ha kissé „meghúzza" a szöveget. S azt is megemlítem, hogy néhány jelenetben a szereplők meglehetősen keveveset mozogtak, csak a szöveg és gesztikuláció segítségével alakították szerepüket. Itt látszott meg, hogy az előadás rendezője az utóbbi években elsősorban rádiójátékokat rendez. A szereplők mindegyike komolyan vette ezt az előadást és ezért a találóan jellemzett figurákat jól keltették életre. Különösen a címszereplő Siposs Ernő és Király Dezső (Szelim) egyszerű eszközökkel megformált játéka váltott ki elismerést. Szép alakítást láthattunk Ropog józseftői is. (Ali tevehajcsár). A következő előadásokon minden bizonnyal Fazekas Imre is (Kilum) egyenrangú partner lesz, most azonban a bemutatón még a kelleténél jobban ügyelt a szövegmondásra. A szép jelmezek mellett (Csonka István munkája) még jobban kiütközött a meglehetősen suta, túl egyszerű háttér. Ismerve a díszlettervező Platzner Tibor tehetségét és lelkiismeretességét, úgy vélem, a hiba nem az ő munkájában, hanem talán a színház gazdasági lehetőségeiben keresendő. Végezetül erről az előadásról is azt mondhatom, mint nemrég az előző ilyen bemutatókról, hogy fel kell hívni a szülők és a nevelők figyelmét erre a mesejátékra is. Tanulságos és hasznos. Ha a gyermekek megtekintik, egy szép élménnyel lesznek gazdagabbak. SZILVASSY JÓZSEF