Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-25 / 71. szám, szerda

néhány sorban K CSEHSZLOVÁK—LENGYEL gazdasági és tudományos-mű­szaki együttműködés bizottsá­gának XII. ülésére hétfőn Var­sóba érkezett a csehszlovák küldöttség Václav Húlanak, a szövetségi kormány elnökhe­lyettesének és tervezésügyi mi­niszterének vezetésével. SZÓFIÁBAN hétfőn ünnepé­lyesen megnyitották a bolgár— szovjet barátság hónapját, ame­lyet V. I. Lenin születése 100. évfordulójának szentelnek. A MONGOL írók Szövetsége tegnap konferenciát tartott V. I. Lenin születésének 100. év­forulója tiszteletére. A ROMÁN Kommunista Párt Központi Bizottságának küldött­sége, amely Nagy-Britannia Kommunista Pártja vendége­ként Angliában tartózkodik, kedden találkozott a sheffieldi pártfunkcionáriusokkal. SZEMJON KOZIREV szovjet külügyminiszter-helyettes Aver­janov, a Szovjet Szakszerveze­tek Tanácsa nemzetközi osztá­lyának vezetője, Vlagyimir Po­pov művelődésügyi miniszter­helyettes és Alekszej Szurkov, a Szovjetunió írószövetségének titkára lesznek a brit—szovjet konzultatív bizottság szovjet tagjai. A bizottság április 3-án tartja első ülését Wokingben. CHILE fővárosában, a latin­ainerikai gazdasági bizottság épületében kiállítás nyílt V. I. Lenin születésének 100. évfor­dulója alkalmából. DENIS HEALEY brit hadügy­miniszter és Michel Debré fran­cia hadügyminiszter április 7-én Párizsban megbeszélést tartanak, amelynek fő. témája a két ország védelmi ügyekben való szorosabb együttműködé­sének kérdése lesz. SARAGAT olasz elnök tegnap megbízta M. Rumort, hogy új kolíciós kormányt alakítson a kereszténydemokrata, a szocia­lista, a szociáldemokrata és a republikánus párt képviselői­ből. NIXON elnök hétfőn katonai egységeket mozgósított, hogy 60 amerikai városban likvidálja a postai kézbesítők sztrájkját. AZ AMERIKAI atomerőbizott­ság közlése szerint az Egyesült Államok nevadai kísérleti tele­pén hétfőn újabb föld alatti nukleáris robbantást végeztek. Ez volt az idei tizenegyedik és összesítve a 499. bejelentett atomkísérlet. Izrael csalódott? Washington — William Ro­gers külügyminiszter hétfői sajtóértekezeletén (nyilatkozott Nixon elnök ama döntésével kapcsolatban, hogy egyelőre nem tesz eleget az izraeli ké­relemnek, és nem szállít részé­re harci repülőgépeket. Ezt az állásfoglalást sajtóértekezletén azzal indokolta, hogy Izrael eléggé erős légierővel rendel­kezik, ha azonban megváltozna a helyzet, az Egyesült Államok azonnal eleget tehet az izraeli kérelemnek. Az EAK légvédelmének szov­jet rakétafegyverekkel való megerősítését Rogers védelmi intézkedésként jellemezte. A nyilatkozat az általános közel-keleti helyzettel össze­függésben a két szemben álló felet a fegyverszünet feltételei­nek megtárgyalására és Jarring ENSZ-nagykövet küldetésének támogatására szólította fel. A külügyminiszter egyúttal közölte, hogy az Egyesült Álla­mok gazdasági segítséget nyújt Izraelnek. Tel Aviv — Abba Eban izraeli külügyminiszter hétfői rádióbe­szédében „csalódottságát és nyugtalanságát" fejezte ki Ni­xon elnök döntése miatt. Iz­rael azonban „nagy fontosságot tulajdonit az elnök azon kije­lentésének, hogy az Egyesült Államok figyelemmel kíséri a közel-keleti helyzetet és Izraelt fogja támogatni, ha megbomla­na az erők egyensúlya" ezen a területen. Eban továbbá köszö­netet mondott az Egyesült Álla­moknak a pénzügyi segítségért. Kairó — A kairói rádió hét­fő esti kommentárjában ideig­lenesnek nevezte azt az ameri­kai döntést, hogy egyelőre nem ad el több repülőgépet Izrael­nek. „Az izraeli kérelmet elvi­leg egy óruoal Rogers sajtóér­tekezlete után ís jóváhagyták" — hangoztatta a komentátor. Washington — A szenátus külügyi bizottságának két ve­zetője kedden egyetértését fe­jezte ki Nixon elhatározásával, hogy felfüggeszti az Izraelnek szállítandó repülőgépek eladá­sát. William Fulbright, a bizott­ság elnöke helyeselte a dön­tést, mivel ez — véleménye szerint — csökkenteni fogja a közel-keleti fegyverkezési ver­senyt Fulbright, aki élesen bí­rálja a délkelet-ázsiai politi­kát, a közel-keleti stratégia kérdésében Nixon mellé állt. Dzsidda — A szaúd-arábiai Dzsiddában az iszlám külügy­miniszterek konferenciáján U mar Szakkaf szaúd-arábiai külügyminiszter tegnap Izrael afroázsiai gazdasági bojkotját követelte. Felszólította a kon­ferencián résztvevő 10 nem arab afrikai és ázsiai országot, hogy szakítsanak meg minden kap­csolatot Izraellel. Damaszkusz — A szíriai had­sereg szóvivője tegnap közölte, hogy a Golan-fennsíkon az iz­raeli egységekkel lezajlott összetűzés során négy szíriai katona és két tiszt életét vesz­tette. Az ellenséges vonal mö gött feladatát végrehajtó járőr izraeli csapdába esett — mon­dotta a szóvivő. Bejrút — A napokban ame­rikai katonai misszió kereste fel Libanont és felajánlotta, hogy bizonyos fegyver típusok­kal hajlandó ellátni a libanoni hadsereget — Irta tegnap az Al Muharrir című libanoni bal­oldali lap. Részlet az EXPO 70-en levő csehszlovák pavilon kiállítást részlegéből. A képen az „Üveg folyó" elnevezésű kiállítási tárgy látható. KAMBODZSA KÖZTÁRSASÁG LESZ? Ngouabi elnök meg szilárdította helyzetet Brazzaville — Ngouabi, a Kongói Népi Köztársaság elnö­ke a UP1 értesülése szerint a hétfői államcsínykísérlet után megszilárdította helyzetét. Az államfő hétfő délutáni beszédé­ben közölte, hogy Poignet volt külügyminiszter is az összees­küvőkhöz tartozott, akit a ha­tóságok köröznek. A szomszé­dos Kinshasa-Kongó hivatalos körei — amelyeket Ngouabi az összeesküvés támogatásával vá­dolt beszédében — nem fűznek kommentárt a brazzaville-i ese­ményekhez. Bokassa, a Közép­afrikai Köztársaság elnöke Ngouabinak küldött táviratában támogatásáról biztosította a Kongói Népi Köztársaságot. A szófiai sajtó kommentá­rokban foglalkozik a Kongói Népi Köztársaságban lezajlott eseményekkel. A hírmagyará­zók a hétfői puccskísérletet az imperialista szolgálatban álló szélsőséges reakció művének nevezik. (Folytatás az 1. oldalról) nök az ismert államférfi, dip­lomata és író, Sim Var lehet. A 63 éves Sim Var Szihanuk herceg kevés nyílt bírálója egyikeként ismert. Úgy hírlik, hogy a főváros baloldali értel­misége között nagy támogatás­nak örvend. A főváros diplomáciai körei­ben nem titkolják azt az aggo­dalmat, hogy a köztársaság ki­kiáltása abban az országban, amely már két évezrede monar­chia, bizonyos veszélyt hozhat magával. Az országban 250 herceg és királyi családtag él, akiknek gondolkodása erősen monarchisztikus. Számos meg­figyelő kételkedik abban is, hogy Szihanuk herceget oly simán fosztották meg tisztségé­től, mint ahogyan hivatalosan állítják. Szufanuvong levele Souvanna Phoumának Vientiane — Szufanuvong, a Laoszi Hazafias Front közpon­ti bizottságának elnöke a Laosz elleni amerikai légitáma­dások azonnali megszüntetését követeli. Souvanna Phouma laoszi miniszterelnökhöz inté­zett levelében hangsúlyozza, hogy ennek bekövetkeztével a laoszi érdekelt felek képviselői összeülhetnének és megtárgyal­hatnák az ország belső ügyei­nek rendezését. A levélben, amelyet vasárnap adott át Phoumának Szufanu­vong személyes követe L azzal vádolják az Egyesült Államo­kat, hogy 1969 óta fokozza in­tervencióját Laoszban és így az országban rendkívül súlyos helyzet alakul kl. Főként a B— 52-es óriásbombázók rendszeres légitámadásait ítélik el, ame­lyek számos polgári lakos éle­tét követelték áldozatul. Harcok a Mekong deltájában A Mekong deltájában keddre virradó éjszaka lezajlott har­cokban 62 dél-vietnami parti­zán életét vesztette — közölte tegnap a saigoni kormány szó­vivője. Elmondotta, hogy a kormánycsapatok vadászbombá­zók, helikopterek és nehéztü­zérség támogatásával támadást intéztek a hazafias erők állá­sai ellen. A szóvivő szerint a kormánycsapatok 11 halottat és 30 sebesültet vesztettek. A kilencedik amerikai gyalo­goshadosztály egységei tegnap Saigontól délnyugatra, Tan An körzetében megütköztek a dél­vietnami hazafias erőkkel. Az amerikai szóvivő szerint a csa­tában egy amerikai és négy szabadságharcos életét vesztet­te. KISLEXIKONUNK Kambodzsa Kambodzsa türténetében egyál­talán nem ritkák a váratlan, meg­lepetésszerű események. Már az I. és II. század idején rabszolga­tartó birodalom alakult ki. A khmer birodalom felölelte Indo­kína nagy részét, azonban a XIV. század után lehanyatlott; a thai királyság Kambodzsa mai terüle­tére korlátozódott. A francia meg­szállásra 1863-ban került sor, a francia gyarmatosítók védnökségi területté nyilvánították Kambod­zsát, majd késóbb egyesítették indokínai gyarmataikkal. Kambod­zsa 1940-ig a Francia Indokína ré­sze. A második világháborúban Ja­pán szállja meg az országot. A háború befejeztével, 1947-ben al­kotmányos monarchiává alakul, ez azonban korántsem érintette a francia védnökségi státust. A francia kormány — a kibontako­zó partizánmozgalom hatására — végülis kénytelen volt engedni s a Francia Unió „független" társ­államának nyilvánítani Kambod­zsát. Az ellenállási mozgalom ezt I ffwi követően sem csillapodott. Az or­ĹJM-f f iJ szág továbbra is Franciaország kénye-kedvétól függött. 1950-ben megalakult a Nemzeti Felszaba­1970. dítö Bizottság, 1951-ben pedig életrehivták Kambodzsa, Vietnam III. 25. és Laosz népeinek egységfrontját a francia gyarmatosítók ellen. 3 Végül súlyos harcok eredménye­ként, az 1954. évi genfi nemzet­közi egyezmény függetlenséget és teljes nemzeti önállóságot szava­tolt Kambodzsa népének. A kö­vetkező esztendőben az ország ki­lépett a Francia Unióból, majd két esztendővel később, 1957-ben a nemzetgyűlés kinyilvánította a királyság örök semlegességét. Norodom Szihanuk 1960. június 5-én, apja halála után került az államfői székbe. Egy évre rá megszakítja a diplomáciai kap­csolatokat — sorozatos határsér­tések miatt — Thaifölddel, 1963­ban hasonló okból Dél-Vietnam­mal s pár hónapra rá bejelenti, hogy nem tart igényt az Egye­sült Államok politikai feltételek­hez kötött segítségére. Kambod­zsa végül 1965 májusában az Egyesült Államokkal is megszakít­ja diplomáciai kapcsolatát és egy esztendőn belül felveszi a diplo­máciai kapcsolatokat a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. (P) h K I N c\ v D K y^c / \UAMVI, k Y s / l—v i /^ (kambodzs ai 60Qkm A Franciaországban lezajlott járási választások a választó tö­megek stabilitásáról tanúskod­nak. Valamennyi politikai párt többé-kevésbé megtartotta pozí­cióit. A választók fele a balol­dalra, másik fele a jobboldalra szavazott. Meglepőnek tűnhet: most, amikor mindenki a szocializ­musról beszél, a franciák nagy része mégis azt a kormányzatot támogatta, amely elsősorban a monopóliumok és a nagy rész­vénytársaságok érdekeit védel­mezi. % 1968. májusának árnyéka A francia politika még ma­gán viseli az 1968 májusi ese­mények bélyegét. A nagy féle­lem, amelyet a jobboldal akkor átélt, még mindig józan meg­fontolásokra készteti. A jobbol­dali pártok közötti idill tovább tart, de a geulle-isták egyre in­kább igyekeznek közvetlenül magukhoz ragadni a vezetést. A baloldali pártok is még erősen az 1968 tavaszán lefolyt küzdelmek hatása alatt állnak. Még mindig nem találták meg azt a kölcsönös bizalmat, amely 1968 májusa előtt erőteljesen kibontakozóban volt. Igaz, hogy a járási választások alkalmával az a megállapodás, hogy köl­csönösen lemondanak a jobb helyezést elért baloldali jelölt javára, igen jó feltételeket te­remtett, s igaz az ís, hogy a párbeszéd újból megkezdődött a kommunista párt, a szocialis­ták és a PSU között. De egész­ben véve ez még nem az igazi. A szélsőbaloldali agitáció most főként a középiskolákban folytatódik, miután minden erő­feszítés ellenére nem sikerült tért hódítania az üzemekben. Miután megszűnt a burzsoá saj­tó biztosította publicitás, e moz­galom elvesztette befolyását. A szélsőséges kilengések, a za­vargások, heves antikommuniz­musuk egyre inkább gyanússá teszi őket. Mivel minden Igye­kezetükkel a demokratikus erők közötti megegyezés meghiúsítá­sára törekszenek, mozgalmuk [GY HELYBEN TOPOG PÁRIZS POLITIKÄIA zsákutcába került, elszigetelő­dött, hitelét vesztette. A fran­ciák elítélik törvényellenes cse­lekedeteiket, a rendbontást, az anarchiát... Q Macska-egér harc A munkásosztály és a mun káltatók között jelenleg a szak­szervezetek terén folyik a leg­hevesebb küzdelem. Chaban­Delmas miniszterelnök nagy hadjáratot indított a munkásság megnyeréséért, azzal csábítgat­va őket, hogy „együttműköd­nek" majd munkáltatóikkal. Chaban-Delmas, hogy meggátol­ja a sztrájkokat, a szakszerve­zeteket olyan szerződések jóvá­hagyására akarja rávenni, ame­lyek évek sorára megkötik a dolgozók kezét. E szerződések nem jelentenek nagy előnyöket a dolgozók számára, viszont korlátoznák a sztrájkjogot. A CGT ösztönzésére e vita hevessé vált. A villamosművek dolgozói, akiknek a véleményét nyilvános szavazással kérték ki, elutasították a szerződést, ame­lyet a miniszterelnök „forradal­minak" nevezett. Ugyancsak el­utasította ezt a CGT szakszer­vezeti központ titkos jelentése is. E nagy port vert kudarc után a kormányzat óvatosabbá vált. Nem mondott le teljesen e ter­véről, hanem olyan bérszerző­déseket javasolt, amelyek ke­vésbé korlátoznák a dolgozókat. A kormány nem bocsátotta meg e kudarcot. Bár színleg úgy tesz, mintha kesztyűs kézzel bánna a szakszervezetekkel, a legkisebb ürügyet is megragad­ja, hogy megmutassa karmait, A kormány és a CGT között fo­lyó kérlelhetetlen küzdelmet számos kommentátor macska­egér harchoz hasonlítja. 9 Várakozás A baloldal most várakozó ál­láspontra helyezkedik. A nézet­eltérések főként a külpolitika különféle értékelése körül me­rülnek fel. Nem tartják kizárt­nak, hogy a következő hónapok­ban gyors fejlődés következhet be. De ismételten hangsúlyozom, hogy a francia politikai légkör nem olyan, mint 1968 májusa előtt volt. A kormány a tömeg­hatás eszközeivel, az újságok­kal, a rádió és főként a televí­zió útján befolyásolja a kövé­leményt. De ez az egész felépít­mény rendkívül ingatag, köny­nyen felborolhat. E bizonytalan légkör egyik tanújeleként idézem a párizsi újságírók egyöntetű sztrájkját: ez volt az első sztrájk ebbe» a — politikai nyelven szólva és a kapitalista rendszer fel­tételei között — legromlottabb foglalkozási ágban. És ugyan­csak rendkívüli s néhány év óta elképzelhetetlen tény volt, hogy szolidaritása jeléül az Humani­té is részt vett a sztrájkban, mégpedig a lap igazgatóságának és a Francia Kommunsta Párt­nak a beleegyezésével.

Next

/
Thumbnails
Contents