Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-24 / 70. szám, kedd

ha megtartják, úgy jó! A rimaszombati járás üzemei és községei túlszárnyalták az SZNF 25. évfordulójának tiszteletére tett kötelezettségvállalásokat • A nogy'oalogiak büszkék lehetnek • Várgedén télen is gyártották a betontömböket • A mezőgazdasági dolgozóknak sem kell szégyenkezniük • A múlt évinél is nagyobb kötelezettségvállalások a jubileumi évforduló tiszteletére A rimaszombati járás gyakran szóba került az elmúlt évek során. Egyrészt azért, mert kevés ipari létesítménye van, másrészt, mert a volt közép-szlovákiai kerületben mezőgazdasági eredményei — bár még sok kifogásolni való akad — eléggé figyelemre méltók. A járás azonban arról is ismeretes, hogy a faluszépítési és -fejlesztési akciók terén elért eredményekért sem kell szégyenkeznie. A Szlovák Nemzeti Felkelés '25. évfordulója tiszteletére indított szocialista munkaversenybe 105 község kapcsolódott be. Az évforduló alkalmából tett 14 761 egyéni és 518 kollektív kötelezettségvállalásban a járás dolgozói 568 402 társadalmi munkaóra ledolgozását vállalták, összegezve: a járási és a helyi nemzeti bizottságok kötelezettségvállalásának értéke 24 013 143 korona, a jnb által irányított üzemeké pedig 3 182 615 korona. Az értékelés azt mutatja, hogy a járás dolgozói megtartották adott szavukat, sőt azt meg is toldották. A nemzeti bizottságok kötelezettségvállalásukat 2 162 251 koronával, a jnb hatáskörébe tartozó üzemek pedig 97 985 koronával szárnyalták túl. A faluszépítésen kívül iskolákat, tűzoltószertárakat, művelődési otthonokat, vízvezetékeket stb, építettek. Mivel mezőgazdasági járásról van szó, azt is meg kell említeni, hogy az itteni dolgozóknak nincs miért szégyenkezniük. Terven felül 15 347 mázsa húst, 696 457 liter tejet és 823 164 tojást adtak a közellátás céljaira. Kötelezettségvállalásuk keretében 16 960 hektár rétet és legelőt hoztak rendbe, és 2420 köbméter komposztot készítettek. KIK A LEGJOBBAK? A jnb februári ülésén értékelte a múlt évi szocialista munkaverseny, illetve a kötelezettségvállalások teljesítését. Az első helyre 100 000 korona pénzjutalommal Nagybalogot javasolták. Ebben a 1534 lakosú községben 116 egyéni és 16 kollektív vállalást tettek, amelyeknek az értéke 1 891 800 korona. A hnb jó szervező munkájának eredményeképpen ezt még 414 ezer 510 koronával túlszárnyalták. Egyébként a faluszépítésnek és a „Z" akciónak itt már hagyományai vannak. Egy évvel ezelőtt a „Z" akció keretében készült el a fél millió korona értéket képviselő fürdőmedence. Tavaly a művelődési otthon átépítésén dolgoztak, 230 méter járdát készítettek, portalanították a Szövetkezeti utcát, kuglizót építettek virágot és díszfákat ültettek ki stb. A várgedei lakosok a faluszépítés során 6000 órát dolgoztak le, a tűzoltószertár építésével pedig 40 000 korona értéket alkottak. A versenyben azonban nem ezért kerültek a második helyre, hanem azért, mivel az elmúlt év májusában a hnb egy tufabetontömböket gyártó részleget helyezett üzembe. Tavaly 184 000 betontömb készült itt el, ami 1658 000 téglaegységnek felel meg, és ez az építőanyagellátás terén nagy jelentőségű. A hnb érdeme, hogy ez a részleg télen is üzemelt. Studená községnek mindöszsze 386 lakosa van, azonban a művelődési otthon építésekor 5600, a falu szépítése során pedig 2380 órát dolgoztak le. Ezért ők következnek a szocialista munkaverseny értékelésének sorrendjében Várgede után. Csízt a fürdővárosok kategóriájába sorolták, és pénzjutalomra javasolták. Hogy miért? Számos utat hoztak rendbe és parkot létesítettek, de legkiemelkedőbb akciójuk a művelődési otthon építése volt, amelynek nemcsak a község, hanem a fürdő szempontjából is igen nagy jelentősége van. TÖBBET, MINT TAVALY Az idén újabb nevezetes jubileumot, hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját ünnepli az ország népe. E nevezetes és nagy jelentőségű évfordulót a rimaszombati járás dolgozói értékes kötelezettségvállalással köszöntik. A járásban 14 210 egyéni és 610 kollektív vállalást tettek, és a számuk napról napra növekedik. A jnb februári üléséig a városi és a helyi nemzeti bizottságok kötelezettségvállalásainak értéke több mint 115 millió korona volt, a jnb által irányított üzemeké pedig 3 182 615 korona. A faluszépítési akció keretében a lakosok 1 860 000 órát dolgoznak le. A jubileumi évben — a „Z" akció keretében — Tiszolcon óvodát, Gömörújfaluban, Csízben, Studenán, Zeherjén új művelődési otthont építenek, míg Nagybalogon és Nagytöréken befejezik a hasonló létesítmények tatarozását. Otrokocsban, Belinben és Rásban a hnb költözik új épületbe. Hunva, Várgede és Füge pedig tűzoltószertárral gyarapodik Rimaszécsen pedig az útépítést végzik be. Mezőgazdasági vonalon a hnb-k vállalásaikban ígérik, hogy a fiatalok megnyerésére az idén még az eddiginél nagyobb gondot fordítanak. A járás lakosai az idénymunkákban 78 750 munkaórát dolgoztak le. A mezőgazdasági dolgozók a jubileum tiszteletére tett vállalásukban azt ígérik, hogy 13 ezer 800 hektár rétet és legelőt hoznak rendbe, 7260 köbméter komposztot készítenek, valamint terven felül a közellátás céljaira 15 500 mázsa húst, 850 ezer liter tejet és 920 000 tojást adnak el. Figyelemreméltó, hogy idén 1800 ember jut majd ivóvízhez a helyi vízvezetékhálózat kiépítése után. Több helyi jellegű patak szabályozására is sor kerül. A lakosságnak nyújtott szolgáltatások minőségének megjavításával is foglalkoznak a vállalások. Gem. Jablonovban és Harmacon a téglagyártást kezdik meg. Nagybalogon egy kisebb szolgáltatóüzem építésére tesznek előkészületeket. AZ ÍGÉRET ... Ezek tehát nagyjából a rimaszombati járás múlt évi eredményei és idei kötelezettségvállalásai. Hogy szlovákiai méretben a ranglétra melyik fokára kerülnek, ezt ma még nehéz volna megmondani. A kötelezettségvállalások figyelemre méltóak. A csfzi hnb versenyre hívta ki a járás többi községét. Megkezdődött a szocialista munkaverseny. Jó volna azonban, ha a jnb ennek részeredményeit legalább negyedévenként rendszeresen és tárgyilagosan értékelné. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a fő cél ma minden téren a gazdaságosság. A takarékossági akció a hnb-re és a jnb hatáskörébe tartozó üzemekre is vonatkozik. A járás dolgozóinak pedig arra a régi közmondásra kell egész éven keresztül gondolniuk: „Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó!" NÉMETH JÁNOS „A párttagok küldetése magas fokú áldozatkészséget és lelkesedést követel meg a párt és a munkásosztály ügye iránt. Ezért lehetetlen, hogy olyan emberek maradjanak a pártban, akik a pártigazolvány által személyes kiváltságokhoz akarnak jutni. A karrieristáknak és a haszonlesőknek nincs helyük a pártban." (A CSKP Központi Bizottságának az alapszervezetekhez és a párttagokhoz küldött leveléből) SZIKOK A JÁNOST kerestük — Paláston. — Az a zöld, vaskapus ház, de aligha lesz idehaza. Kint van a Laposon, az állatoknál. — Közben a Litva patak — mondják — nem mély, gépkocsival is „átlábol" rajta az ember. Megpróbáltuk. A fékek bánták, de még ezen az áron sem tudtunk találkozni a földművesszövetkezet elnökével. Laposról telefonáltunk az irodába. Gál János, az agronómus vette fel a kagylót. — Jöjjenek csak, majd várom magukat az utcán. Es vártl Kiskabátban, mellette a felesége. S olyan meleg barátsággal fogadott, hogy majdnem elfelejtettük: tulajdonképpen miért is jöttünk. — Egerszólátról a Józsi üzeni... Nincs tovább, Gál János folytatja: — A Dér Józsi, nagyon fó barátom, ki is kaptam miatta, amikor visszatértem a zárszámadó közgyűlésükről, január végén. — Kikapott volna? — Bizony, mert azt mondták idehaza, miért nem tudtam elhozni őket a mi közgyűlésünkre. Nagyon vártuk az egerszóláti küldöttséget, de biztosan az idő szólt közbe, a hójúvás. „Józsi üzeni Egerszólátró'" Így volt. A hó odaát is nagyon vastag és útját állja kocsinak, embernek. Hamarjában ts sok közös téma előkerült a „libás" Jóskáról. így nevezik csak maguk között az egerszó láti termelőszövetkezet elnökét, mivelhogy négy esztendővel ezelőtt a libák hozták össze Palást közös gazdaságával. Ma már csak a háztájiban található liba a községben. A termelőszövetkezet áttért a baromfitenyésztésre. — A Bábolnai Állami Gazdaságtól kapjuk a napos baromfit. Januárban már küldtek is egy szállítmányt. Az állami gazdaság saját, fűtött teherautójával hozza. Most már a következő szállítmányra várunk ... Es egy kicsit közgazdászokká alakulunk a terített asztal mellett. Melyik a legjobb búzajaj ta? Gál János esküszik a Mironovszkájára. En a Szkoroszpelkát emlegetem. Műtrágyáról is szó kerül, ezen a vidéken három mázsa felett adnak a gabona alá. Bizony ez szép menynyiség és ki is fizetődik. Tapasztalatcserének is beillik a fó órás beszélgetés. Es már csak azért is hasznos, mert Gál János nemcsak a termelőszövetkezet agronómusa, hanem 1948 óta hnb-tag is. Ügy sorolja a község adatait, az iskolások, a tantestület létszámát, hogy csodálkozásra nyílik az ember szája. — Mit üzen Egerszólátra? — Várjuk őket, ha már kikaptam miattuk, legalább most pótolják és jöjjenek. Majd megint elbeszélgetünk egy sort a munkamódszerekről. Mert van mit tanulni egymástól! ÉS TANULNAK IS... GÁLDONYI BÉLA ... hogy a hibák ne ismétlődhe

ssenek meg VALAMENNYI termelési ágazat illetékesei igyekeznek bebizonyítani, hogy társadalmi-gazdasági szempontból az ő tevékenységük a leglényegesebb. Miért lenne ez alól kivétel éppen a mezőgazdaság. Nem is kivétel. És nemcsak abban nem kivétel, hogy népgazdasági viszonylatban a legfontosabbnak tartja magát, hanem abban sem, hogy a vele kooperáló ágazatok fogyatékosságait illetően is gyakran hallatja a hangját. Természetes — vagy inkább sajnos —, nem mindig alaptalanul hangzik el, hogy a mezőgazdasággal szükségszerűen együttműködő ágazatok erősen hiányosan, ráaadásul rendszertelenül teljesítik a vállalt kötelezettségeket. G""ioInak itt a mezőgazdasági gépgyárakra, a vegvi iparra, az alkatrészellátásra és egyáltalán a mezőgazdaságnak nyújtandó szolgáltatásokra. Most azonban nem ezt, a mezőgazdaság részérői több szempontból almarasztalható kooperációs viszonyt akarom részletezni. hanem olyan dolgot, amelyikben a bot boldogabbik vége éppen a mezőgazdasági üzemeket és nem kis részben a járási irányító szerveket veszi célba. Persze, azzal a szándékkal, hogy okuljunk. A mezőgazdaság az utóbbi években valóban nem kapta meg a kellő, jobban mondva a tervben is rögzített támogatást az ipartól, a szolgáltató vállalatoktól, de a fejlesztéshez, a gazdálkodás megerősítéséhez szükséges anyagiakat az őt megillető részben megkapta és megkapja az állami költségvetésből. Nézzük először talán az 1970-es évet. A gazdálkodásra szánt 18 milliárd koronából csaknem 8 milliárd a mezőgazdaságé. S ez az, amiről szólni szeretnék, amiről szólni kell. Igen, erről beszélni kell. Nem kis összegről van szó. Ennek az összegnek a célszerű felhasználása egyaránt érdeke a mezőgazdaságnak és a népgazdaságnak. Ez az egyáltalán nem kevés pénz a Szlovák Szocialista Köztársaság szocialista nagyüzemi mezőgazdaságának megszilárdítását hivatott szolgálni. Ennyit kapott tehát a mezőgazdaság. Méghozzá az eloszlást illetően olyan jogkörrel, amilyennel egyetlen más ágazat sem kapott pénzt. Ugyanis a közel nyolcmilliárd koronából — melyet ugyan meghatározott célokra bocsátottak a mezőgazdaság rendelkezésére — 3,8 milliárd koronával a járási mezőgazdasági társulások, illetve a termelési igazgatóságok eléggé szabadon rendelkeznek. A teljes összeg, a közel nyolcmilliárd korona bizonyos része nagyjából a következő alapok közt oszlik meg: növekedési prémium, beruházási segély, lakásépítéshez állami támogatás, munkaerő-állandósító alap és a gazdálkodás-szilárdító felhalmozás. A nem árkiegészítő hozzájárulás, de a mezőgazdasági termelés fejlesztésének biztonságát elősegíteni hivatott összeg elég jelentős. Az állami költségvetés nem volt szűkmarkú. LEGYEN INTŐ PÉLDA Arról már nem a költségvetés tehet, hogy tavaly november elsejéig nagyon elégtelenül használták fel a szövetkezetek és állami gazdaságok az állami segítséget. Az említett időig például a beruházási segélyt az állami gazdaságok csak 40, az efsz-ek 55 százalékra merítették ki. A lakásépítői segélyt is mindössze 58 százalékra. A munkaerőállandósító alapot az állami gazdaságok 50, az efsz-ek 60 százalékra. A gazdálkodás-szilárdító felhalmozásra szánt összegnek is csupán ^ 60 százalékát merítették ki a mezőgazdasági üzemek. A rendelkezésre bocsátott összegnek tehát csaknem fele megmaradt az év utolsó két hónapjára. Magától értetődő, hogy a felhasználás lehetősége és természetesen a hatékonysága így lényegesen csökkent. . Voltak és vannak objektív akadályok, amelyek hátrányosan befolyásolják a felhasználás lehetőségeit. De lehettek és voltak olyanok is, amelyeket mesterségesen hoztak létre. S az egész dologból az következett, hogy a nem árkiegészítésre szánt állami hozzájárulást úgy osztották el, hogy megsértették az érvényes előírásokat. Sok esetben keresték a kivételezési lehetőségeket. Ezzel nemcsak a bizonyos célokra betervezett összeg gazdasági hatékonysága gyöngült, hanem az is kedvezőtlenül hatott, hogy a felhasználásról beküldött jelentésekben sok volt a ferdítés az egyes tételeket illetően, s ez megnehezíti a következő évi terv készítését, mármint egy meghatározott összeg felbontását. Gyakran megtörtént az is, hogy egyes mezőgazdasági üzemek a járás és a kerület megkerülésével a minisztériumban kilincseltek ilyen vagy olyan kedvezményért. Az is igaz, hogy esetenként jogosan kértek segítséget a társadalmi alapeszközökből, de több volt az olyan eset, amikor a kapott segítséget olyan módon használták fel, hogy az nem a tényleges célt, a termelés racionalizálását segítette, mert másra fordították. FOKOZNI KELL AZ ELLENŐRZÉST Az ellenőrzés szerepét sem leltet lebecsülni, hiszen a társadalom pénzéről van szó. Példán! az sem mehet a végtelenségig, hogy egyes mezőgazdasági üzemek vezetői az év végén úgyszólván minden tudásukat latba vetik, hogy „összehordjanak" annyi pénzt, amennyi a munkaegység tervezett értékének kifizetéséhez elegendő. Torpedózzák a járást, az állami bankot és bizony fogadkozások, ígérgetések után (hogy ez az utolsó eset, de a szövetkezet érdekében még ez egyszer szükségszerű) össze is kerül az az összeg, amely a munkaegység tervezett értékének kifizetését lehetővé teszi, bár a termelés értéke nem fedezi az elosztásra felhasznált eszközök értékét. Az ellenőrzésnek észre kellene venni az ilyen eseteket, mert nem élhet egy mezőgazdasági üzem örökké segélyből. Még csada, hogy a sok jó mezőgazdasági üzem elnézi, tűri ezt az állapotot. Az 1967-es év ellenőrzése például a következőket hozta napvilágra: a gazdasági ösztönzőkből a szabályok megsértésével, tehát jogtalanul 19 millió 734 ezer koronát használtak fel a mezőgazdaságban. Ebből 11,7 millió volt a növekedési prémium, 2,6 millió a különbözeti pótlék és 5,5 millió korona az állami segély. Nézzük csak a növekedési prémiumot 1968ban. A termelési átlag 5,5 százalékkal nőtt 1987-tel szemben, ám növekedési prémiumként 31,4 százalékkal többet fizettek ki. Többek között azért a 43 ezer szarvasmarháért is, amelylyel a mezőgazdasági üzemek 1938-ban csökkentették az állományt! Igaz ugyan, hogy ez jelentősen növelte az áruterme- Q lést, de távlatilag a népgazdaságnak több volt belőle a kára, mint amennyit a pillanatnyi „haszon" ért. la

7 Tavaly Szlovákiában már lényegesen javult a helyzet. Es reméljük, hogy ebben az évben még alaposabban körülnéznek m a járási szervek a szövetkezetek, állami gazdaságok .házatáján, és inkíbb a tartalékok k'b^srnllására, a gazdaság fej- lesztésáre ösztönzik űket, minthogy spekulációra adjanak al- #1 kaimat. HARASZTI GYULA ^