Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-22 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó

PORTRÉ STAUDT-CSENGELI MIHÁLYRÓL Csengeli-Staudt Mihály festőművész azok közé tartozik, akik hivatásszerű foglalkozást vállaltak azért, hogy a mindennapi kenyér biztosítása miatt ne kényszerüljenek művészi alkotás közben olyan kanyarok megtételére, amelyek hitükkel, művészi fölfogásukkal ellenkeznek. Rév-Komáromban született 1907-ben s ott töltötte gyermekés ifjúkorát. Korán feltűnt tehetségével s már 11 éves korában kész művekkel lépett a művészbarátok elé. Rendszeres képzésben is szülővárosában részesült a mindent tudó, kiváló pedagógiai érzékkel rendelkező festőművész és grafikus, Harmos Károly szabadiskolájában. Mellette mindenféle technikában képezhette magát, az iparművészetiekben is, aminek később aztán több irányban is hasznát látta. A fiatal CsengeliStaudt is kedvére rajzolhatta az emberi testet, portrékat, kezeket, lábakat, különféle ujj. gyakorlatok százszámra készültek. S természetesen a táji motívumok is közvetlen közelben kínálták magukat: A Dunapart és a Csallóköz fás-bokros síkvidéke, a városban a hajógyár ipari részletei — a rendszeres stúdiumokat vég nélkül tették lehetővé. Művészünk élt is a lehetőségekkel, azzal a nyugalmat nem ismerő alkotó szenvedéllyel, amely végigkísérte életét s munkára ösztökéli hatvanadik életévén túl is. Komárom az előkészítő tanuló éveket jelentette CsengeliStaudt Mihálynak. Harrnos Károly jósága mellett szigorú mesterként irányította a heti stúdiumokat, rendet és fegyelmet tartott növendékei között. A szakmai önfegyelme itt ivódott művészünkbe. Ez a műemléki restaurálásokban, a lakásberendezési, iparművészeti tervezésekben is hasznosan segítette. Ezekkel a megbízásokkal azért tudott megbirkózni, mert nem jelentettek számára alaposságra törő műgondjától idegen követelményeket. A komáromi évek alatt módja nyílt Budapest művészeti életébe is belekóstolni. Barátja, Szóbél Géza révén ismerkedett meg Fényes Adolffal. Fényes fölkarolta és szívesen látta festőiskolájában, ahol a Harmos Iskolával párhuzamosan CsengeliStaudt Mihály egészen 1926-ig gyakran megfordult. Ezekben az években ismerkedett meg Budapesten Aba-Novák Vilmossal és Szőnyi Istvánnal, akik munkái felől bíztatóan nyilatkoztak. Ök Harmos mellett még Gwerk Ödönre is fölhívták a figyelmét. Részben ennek hatására, részben pedig Balogh Böske írónő ajánlására fel is kereste Gwerk Ödön festőművészt, aki tehetségét elismerte ugyan, de a művészsorsot sötéten ecsetelte előtte. Művészünk nem riadt vissza a nehézségektől. Gwerk Ödön társaságában találjuk 1926—1929 között, 1929— 1931-ben megint Komáromban dolgozik. Az 1930-as években már számon tartja a műkritika is. 1933ban komáromi kiállításán a Fórum az ő munkáit ls a tárlat „legjava" közé sorolta. 1934ben Pozsonyban önálló kiállítást rendezett. Ennek köszönhette, hogy ebben az évben elnyerte a pozsonyi Magyar Tudományos. Irodalmi és Művészeti Társaság aranyérmét. Pozsonyi kiállításáról az egyik kritikus a Nemzeti Kultúrában azt írta, hogy „nagyon tehetségesnek ígérkezik" és hozzátette: „még fejlődnie kell". Tudta ezt maga CsengeJlStaudt is, tudta a Művészeti Társaság is, utóbbi éppen azért jutalmazta, hogy lehetővé tegye számára a külhoni tanulmányikat. A fenti aranyérem elnyerése után 1934-ben a művész először Budapestre ment. Vonzották az újabb irányzatok, elsősorban a konstruktivizmus. Főleg Kassák dolgai érdekelték, de a személyes ismeretségre nem került sor. Budapesten csak rövid pár hónapig időzött és hazatérve újra Gwerk Ödön mellett találjuk, akinek ajánlólevelével kiment Párizsba a Julián Akadémiára. 1937-ben rövid időre ismét Párizsba ment, ezúttal Pór Bertalan ajánlólevelével, aki ez időben Sliačon élt és alkotott. Csengeli-Staudt hazatérte után kiállításon mutatta be legújabb képeit 1937-ben. Az 1938-as események után Csengeli-Staudt Pozsonyban maradt, de Ideje jó részét kisebb megszakításoktól eltekint, ve a Nyitra mellett fekvő kis zoborVidéki, ősi kultúrájú magyar faluban, Menyhén töltötte. A szlovákiai igen népes magyar művésztársadalom ott hozott létre művésztelepet. Művészünk itt is töretlen erővel dolgozott. Sorba lerajzolta a falu összes gyerekelt, minthogy képtelen volt munka nélkül még szemlélődni is. Ezekre a menyhei évekre azonban már a háború nyomja rá a bélyegét, sok rajza mellett festmény viszonylag kevés születik. A német nyomás személy szerint is fenyegeti: neve után el akarják tulajdonítani a magyarságtól, mire ő felveszi anyja nevét. Ettől kezdve ezzel a névvel szignálja képeit s Csengeli néven szerepel a szlovákiai magyarok képes naptáraiban is. 1944-ben rövid időre behívják katonának, belekerül a Szlovák Nemzeti Felkelésbe. Kilenc hőnapi fogságból való szabadulása után nemsokára megnősül. 1948-ban felveszik a Képzőművészek Szövetségébe, de jó ösztönnel veszi észre, milyen idők következnek a képzőművészetre. A tévesen értelmezett realizmus vizeire képtelen ráuszni, mégsem jön zavarba, ha anyagi gondok vetődnek fel. Hasznát veszi annak, amit valamikor a Harmos iskolában tanult, restaurátori tehetségének és gyakorlatának. 1947 után a mindennapi kenyeret elsősorban a restaurátori munka biztosította. Közben „Nyers" színfokozatok később is föl-föltűnnek, de sohasem kizárólagos befolyással. Mindez inkább a kifejező eszközök fokozatbeli gazdaságára utal, mintsem brutális erejű színekre. Az 1950-es években készült contérajzokon a fekete-fehér erőteljes folthatásokkal érvényesül, annak ellenére, hogy a fehér felületet is többnyire szürkés pelyhekkel lazítja fel. Elvontnak minősülő formációkkal is dolgozik, fekete-fehér, illetve színes kompozíciókon, ritkán küszöbölve ki teljesen a valóság tárgyi elemeit, de gyakran elérkezik ennek határáig. Ugyanakkor apró, szin'e bélyegnagyságú színkompozíciókkal is találkozunk. Ezek szolgálnak előgyakorlatul készülő nagyobb művekhez. Ami a tematikát illeti, Csengeli-Staudt művészetében a mindennapi élet széles területe éppúgy megtalálható (A nagy építkezés, Gitáros, Beteglátogatás stb.) mint a földön túli világ, a kozmikus tér a maga csillagaival (Népek és a glóbusz, Kozmosz, Hold és Kozmosz). Érdeklődését a palya kezdetétől magára vonta a Kozmosz és ebből számos kép született. 1969-es budapesti kiállításán egész sor „kozmikus" Ihletésű képét láthatta a közönség, s a képek alatt évszámok igazolták előbbi megállapításunkat. — A szegények életéből vett jelenetekkel (Kenyérszegő, Favágók), gyermekportrékkal s gyerekkori élményekből táplálkozó árvízi képekkel, menekülőkkel, gáton követ hordó, hátán gyermekeket cipelő aszszonnyal, tehenes férfival, óvodába siető gyermekkel, zsákhordó munkással, vihar elől menekülő parasztokkal gyakran találkozunk képein. Belső, lelki tartalmakat kifejező félabsztrendszeresen alkotta újabb képeit és grafikáit. Alkalma nyílt külföldi utazásra is. Járt Tuniszban, Görögországban, Egyip. tómban, Libanonban, Törökországban. 1952-ben önálló kiállítása nyílt Pozsonyban, ugyanott 1957-ben és 1962-ben is. 1969-ben Budapesten a Csehszlovák Kultúra rendezett kiállítást műveiből. CsengeH-Staudt azok közé a Női fej (1950) művészek közé tartozik, akik mindig a nekik, alkatuknak, tehetségüknek megfelelő festői látásnak és módnak kerültek a hatása alá. Méghozzá úgy, hogy a szervezet a hatást gyorsan feldolgozta, és egyénivé sajátította. Már első művei a kubisztikus látás jegyében születtek s ez maradt jellemzője egész munkásságában, annak ellenére, hogy, Harmos mellett megtanulta a naturális pontosságot, aminek a személyi kultusz éveiben még némi hasznát is vette. Amikor a fotonaturalizmus nyomása kissé engedett, festett az impressziónisztikus natura jegyében ls (Vihar Csallóközben), de ezek a művek végeredményben csak melléktermékei életművének. Következetessége melletí az életmű egységessége és sokrétűsége az, ami szembetűnően értékes vonása ennek a művésznek. Braque, Matisse, Légér, Picasso azok a nevek, akik érdeklődését elsősorban fölkeltették. Matísse-nek személyes biztatása, Braque-nak pedig a művészete hitette el vele, hogy jó úton halad. Nem véletlenül kerül egymás mellé a két név. Az első a színbeli felszabadultságot hitelesítette benne, a második a geometrikus elemek eszközi jelentőségét. 1937-ben, hazatérve Párizsból, kiállítja képeit. Brogyányi Kálmán úgy látja, hogy színvilága tudatosan „nyers". Ez az erőteljesség következménye, nem is ezt kívánja a műkritíkus föláldoztatni a művésszel, de mégis „több finomságot" szeretne látni. Talán csak a kiállításon szereplő képekre lehetett jellemző a kritikának a színek nyerseségére vonatkozó megjegyzése, mert hiszen CsengeliStaudtnak ezekből az évekből olyan képeit is ismerjük, amelyeken a pasztellszínek (vörösek, violások, sárgák, barnák, halvány zöldek) lágyan, valóban „finoman" terítik be a szögletesen tagolt felületet. rakt alakokkal szintúgy, mint villamosra fölszálló tülekedőkkel, vasúton utazó, rázódó fáradt emberekkel. „Tájképeiben" a fákat is felbontja geometrikusán, erősen eltolva a síkszerű ábrázolás felé. A táji jelleg nem kísérti natur-'ista kifejezésre, jó példák erre a földközitengeri és közel-keleti képei. (Tuniszt utca, Punt gyermektemető, Tuniszi asszonyok l., II., Hajó fedélzetén). Mindez csak néhány, ötletszerűen kiragadott motívum annak érzékeltetésére, hogy Csengeli-Staudt elvont képei sokasága ellenére is benne él a maga korában és társadalmában, nem távolodik el annak emberi problémáitól, hanem hangot ad azoknak. . Némelyik képen zenei motívumokat érzékeltet. Nem helyes erőltetni olyan párhuzamokat, amelyek különnemű értékrendeket akarnak csak egybemosni. Más a zene, más a festészet, és mégis, néha a szomszédos művészeti ágból vett kifejezés, példa, vagy jelző, érzékletesebbé teheti a más természetű művészi alkotás jellegzetességének megértését. A képépítésben jelentkező elrendezés ritmikus képzeletet kelthet, a képi kellékek, a formák, az emberi testek és tárgyak, csoportosítása valóban felidézheti a ritmus benyomását s ez máris ölthet zenei hatásokat. A ritmus határozottan megragadható kompozíciós elem s mint ilyen, rendezői szerepet tölthet be. Ez a szerep független lehet attól, hogy a művész zenerajongó-e vagy sem. Csengeli-Staudt a rajongók közé tartozik, s a zenei formaképzés hatása művein ezzel is magyarázható. E sorokkal nemcsak a múlt egyik értékes művészegyéniségét idéztük, hanem tisztelegni óhajtottunk a köztünk munkálkodó, 60. életévét nemrég betöltő mester előtt is. SZÍJ REZSŐ