Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-22 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó

A

Csehszlovák Televízió nemrégen fejezte be „A nevelés titka" című szórakoztató s. egyben tanulságos sorozatát. Az, aki a sorozatban magára ismert - és minden bizonnyal szép számban akadtak ilyenek valószínűleg megszívlelte az intelmet. Ezentúl nem csámcsog majd evés közben, r»em veszi p kést a szájába és nem habzsolja az ételt, hogy rie is beszéljünk a férfiaknak a nőkkel szemben tanúsított gyakori udvariatlanságáról és egyéb gyengéikről... A tv-ben mindezt Karel Pech és kis barátja, a 8 éves Jirí Belčev mutatta be. De nemcsak oz ő érdeme, hanem elsősorban Dr. DobropnT Ječnýé. Ö ugyanis „A modern ember breviáriuma" című könyv szerzője, melynek alapján a filmsorozat készült. A DIPLOMATÁK ETIKETTJE Időtöltés, vagy kedvtelés késztette dr, Ječnýt, a Külügyminisztérium dolgozóját könyve megírására? Ezen a gondolaton töprengve léptem be a tágas, korszerűen berendezett dolgozószobába. Sem az egyik, sem a másik, hanem egy harmadik ok adta kezébe a tollat: a hivatása. Dr. Ječný ugyanis azonkívül, hogy a nemzetközi jog tanára és a történelemtudományok kandidátusa, a Külügyminisztérium diplomáciai protokollfőnöke is. Az államok és képviselőik az egymás közti hivatalos akár a zilált családi viszonyok közt felnőtt egyén később nehezen szabadul meg ifjúkorában szerzett benyomásaitól. - Bár az enyhe szél és egy kis csípős levegő sem árt meg nekik - mosolyodik el vendéglátóm és megmagyarázza, hogy ezt azért tartja elengedhetetlennek, mert a nebáncsvirág élete, — amint azt a tv-ben is láthattuk - cseppet sem könnyű. Az élet nehézségeire tehát mindenkit idejekorán elő kell készíteni. SZOCIÁLIS EMBEREKET NEVELÜNK Dr. Ječnýnek minden szava gazdag tapasztalatait, egészséges világnézetét tükrözi. Véleménye szerint a problémát az egyre fokozódó életritmus, a műszaki fejlődés szédületes irama adja, mellyel nem könnyű lépést tartani. A feszültség, bizonytalanság természetes következménye annak, hogy az emberek bizonyos helyzetekben nem találják fel magukat és képtelenek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, melyeknek hatása gondolkodásukban és cselekedeteikben is kifejezésre jut. - Noha a szocializmust építjük - véli — ez még nem jelenti azt, hogy az emberek máris szocialisták. Csupán azt akarjuk, hogy szocialista emberekké váljanak. Ezért kell őket VAGY SOKAT FOGYASZTUNK ? • MIÉRT SZÁLLÍTUNK KÜLFÖLDRE? • MIBŐL FEDEZZÜK A ROHAMOSAN EMELKEDŐ FOGYASZTÁST? Az utóbbi négy évben mezőgazdaságunk átlagon felüli eredményeket ért el. Növekedett a termelés, a munkatermelékenység, a mezőgazdasági dolgozók jutalmazása, stabilizálódott az élelmiszerellátás. Már úgy tűnt, bogy megoldottuk élelmiszerellátási problémáinkat. 1968 végén azonban újra — a hatvanas évek első éveihez hasonló — húshiány mutatkozott. A húsellátás kérdését állandóan vitatjuk. Erről beszélnek a háziasszonyok, a termelők és a közgazdászok is. A vitában gyakran szóba kerül az is, hogy húsban ugyan nem bővelkedünk, ennek ellenére is húst exportálunk. Csehszlovákia a már hagyományos exporttermékein kívül (komló, maláta, cukor) hústermékeket is szállít külföldre. (Nemrégiben az exportlistán még hízó állatok is szerepeltek. Hústermékeinket főleg a nyugati szabad valutájú területekre szállítjuk.) Legjelentősebb üzleti partnereink: Olaszország és az NSZK, azonban húst vásárol tőlünk Svájc, Franciaország, Ausztria, Libanon, Nagy-Britannia és az USA is. NEM si s érintkezésben bizonyos előírt formákat kötelesek betartani, amelyekkel — az illemszabályokon kívül - minden diplomatának tisztában kell lennie. KULTURÁLT NÉP VAGYUNK mondja a pedagógus - és ezt együttélésünknek is tükröznie kell. Mert hogyan férjünk meg a más nemzetekkel, ha egymás között sem értünk szót? Amint a közlekedési baleseteket a közlekedési szabályok betartásával igyekszünk elkerülni, a társadalmi „balesetektől" csak az illemszabályok figyelembe vételével kímélhetjük meg magunkat. Ezért fontos, hogy neveletlenségünkkel ne legyünk másoknak terhére, és senkit se hozzunk zavarba vagy kellemetlen helyzetbe . . . NEM SZNOBIZMUS A HELYES VISELKEDÉS Ezt az elvet tartotta szem előtt a protokollfőnök Breviáriuma megírásánál. Az illemszabályok útvesztőjében - noha nagy részük többnyire évtizedeken át sem változik -nem könnyű eligazodni. A köszönés, a csendes, szerény modor, az idősebbek előnyben részesítése száz esztendővel ezelőtt is bevett társadalmi szokás volt, és ma is az. Tény, hogy nem élhetünk nagyanyáinkhoz hasonlóan. Minden kornak megvan a maga, változó erkölcsi világnézete, melyhez — ha nem akarjuk, hogy környezetünk különcnek tartson és elidegenedjék tőlünk - feltétlenül alkalmazkodnunk kell, mégpedig nemcsak idehaza, hanem külföldi utazásaink alkalmával is. A kérdés csak az, kihez forduljunk segítségért, honnan merítsük ismereteinket? PEDAGÓGUS A JAVÁBÓL Természetesen mindennek az alapja a jó „gyermekszoba." Az első számú feltétel tehát a csatád és az iskola. De a környezet, a barátok, a munkatársak is hatással vannak az ember szokásainak, tulajdonságainak kialakulására, melyek idővel - sokszor észrevétlenül - átmennek a „vérünkbe", önbírálatunk, ítélőképességünk alapján természetesen igyekszünk megszabadulni rossz szokásainktól. Minél előbb, annál jobb. Ezért állítja dr. Ječný, hogy a helyes nevelésnek már akkor el kellene kezdődnie, amikor a csecsemő érzékelni kezdi környezetét, vagyis néhány hetes korban. Mert a rendetlenségben, piszokban, vagy megnevelnünk. És ehhez a célkitűzéshez veszszük igénybe a társaságbeli viselkedés elveit is, mert meggyőződésünk, hogy ily módon, alkalmazkodóképességük kifejlesztésével, megkönnyítjük életüket a családban, az iskolában, munkahelyükön, az egész társadalomban. SZÁZEZER PÉLDÁNY IS KEVÉSNEK BIZONYULT Akik ezt megértették - és amint az alábbiakból is kitűnik, kétségtelenül sokan vannak - azoknak a körében nagy népszerűségnek örvend dr. Ječný Breviáriuma, melynek I9ó8-ban megjelent első kiadását (75 000 példányban) néhány napon belül szétkapkodták az olvasók. Ez tette indokolttá a múlt évben a könyv második kiadását. Az érdeklődés a könyv iránt továbbra is fokozódik a helyes viselkedést és az illemszabályokat elsajátítani óhajtó lakosság részéről. Dr. Ječný ezt a tényt szerényen a divattal és azzal indokolja, hogy a második világháború óta nem volt részünk hasonló témakörrel foglalkozó irodalmi termékben. A szerző természetesen örömmel nyugtázza irodalmi munkássága iránti, a többi szocialista országban is nagy visszhangra talált rendkívüli érdeklődést. El is határozta, hogy az NDK szociológusainak kívánságára a főiskolai tevékenységéhez közelálló társadalmi kapcsolatok fejtegetésével fog hozzájárulni munkájukhoz. Ezenkívül eddigi művéhez a vezető- és a középkáderek részére készülő könyve csatlakozik majd, mellyel valószínűleg 1971.-ben találkozunk a könyvpiacon. FÉL ÉV MÚLVA KEZDŐDIK A 2. SZEMESZTER De térjünk vissza a tv-ben szombat esténként sugárzott sorozathoz. Az első szemeszter január 31-én - valamennyiünk nagy sajnálatára - véget ért, Ezen az estén először mutatkozott be dr. Ječný a képernyőn a közönségnek, hogy néhány kérdésre válaszoljon és egyelőre búcsút vegyen. De csak egyelőre és ezt megnyugvással vesszük tudomásul mert a sorozatot fél év múlva folytatni fogják. Akkor veszi kezdetét a második szemeszter. TIZENÖTEZER DÍCSÉRET ÉS ELISMERÉS A Csehszlovák Televízióhoz intézett több mint 15 000 levélben - három kivételével — elragadtatással ír a közönség erről a sikerült műsorról, mely annyi hasznos tudnivalóval egészítette ki ismereteinket. De elragadtatásuknál talán még fontosabb az őszinte bizalom, mellyel a sorozat szerzőjéhez és rendezőjéhez, III. főszereplőjéhez fordultak. Problémáikból kiutat keresve, tanácsokat kérnek a tv-nézők - akárcsak az orvostól -, segítséget, egymás közti megingott vagy felbomlott kapcsolataik helyreállítása érdekében. A lelki klinjka pedig senkit sem hagy cserben ,.. Érthető, hogy mindenkinek pontosan és idejében válaszolnak, annak rendje és módja szerint, az illem szabályainak megfelelően . . . Lapunk hasábjain rövidesen ismertetjük olvasóink előtt dr. Dobromíl Ječný Breviáriumának figyelemreméltó és hasznos fejezeteit. KARDOS MARTA A megfontolt és ésszerű felelet (a kérdés bonyolultsága ellenére is): igen. Húskivitelünk főleg az utóbbi 3—4 évben emelkedett, ős vívott ki magának a világpiacon újra jó hírnevet. Csehszlovákia már az ötvenes évekig is nagy mennyiségű húst szállított külföldre. Sajnos, az ötvenes évek elején a húsáruk exportálását teljesen leállítottuk. így elveszítettük legjobb üzletfeleinket. Később, amikor újra szükségessé ós lehető vé vált húsáruink külföldi értékesítése, nagy nehézségeket kellett leküzdenünk. Termékeinknek a világpiacon már nem volt hírneve és alig találtunk új üzletfeleket. Nem kis erőfeszítésbe (és veszteségekbe) került, amíg újra kiharcoltuk jó pozíciónkat a világpiac könyörtelen üzleti porondján. Ha átmeneti nehézségeink miatt újra leállítanánk hústermékeink exportálását és megszakítanánk a kapcsolatot jó üzletfeleinkkel, leginkább magunknak ártanánk. A húsáruk kivitele egyébként a külkereskedelem hasznossága szempontjából is kifizetődő. Például az Olaszországba exportált húsáru fejében egy dollárt 17—20 koronáért nyerünk. Húsárukivitelünk mellett szól az is, hogy a húskivitel nem kis tételben szerepel a szomszédos szocialista országok külkereskedelmi forgalmában is. Jelentős mennyiségű húst szállít külföldre Magyarország, Románia, az NDK, Bulgária és Jugoszlávia. Mennyi húst termelünk és mennyit fogyasztunk? Figyeljük meg, hogyan is fejlődött hústermelésünk az elmúlt 31 év alatt. Vegyük alapul az 1937-es évet. Akkor összesen 353 257 tonna húst termeltünk. Ebből 35 111 tonna volt a borjú-, 2835 tonna a birkahús. Tizenegy évvel később, 1948-ban ennek a mennyiségnek még a fele se került piacra. Még 1955-ben is mindössze 344 048 tonna volt a termelés. A háború idején több mint a felére csappant állatállomány számának növelése volt az elsődleges feladat. Hústermelésünk 1968-ban már 610 553 tonnára emelkedett. Ehhez még annyit, hogy a sertéshús 1937-hez viszonyítva megkétszereződött, ugyanakkor a borjú- és birkahús 22, illetve 43 százalékkal csökkent. A marhahús eközben megközelítőleg 70 százalékkal növekedett. Az adatokból látható, hogy hústermelésünk az utóbbi húsz évben rohamosan növekedett, és ezzel egyidejűleg a húsfogyasztás is. 1936-ban egy lakos évi átlagos húsfogyasztása 34 kg volt, 1968-ban már 66,4 kg. A húsfogyasz tásban világviszonylatban az elsők közé tartozunk. Túlszárnyaltunk olyan magas életszínvonalú országokat is, mint Dánia, Svédország, Hollandia. A húsfogyasztás azonban az utóbbi három évben olyan robbanásszerűen növekedett, hogy a legmerészebb előjelzéseket is túlszárnyalta. Ha a termelők teljesítik is az előírt tervet, a fogyasztás ilyen rohamos növekedését nem képesek fedezni. (1966-tói a sertéstenyésztés csökkentését felsőbb rendelet írta elő.) Piacunk rendszeres húsellátása nemcsak gazdasági, hanem politikai feladat is. Ennek következtében a mezőgazdaság továbbfejlesztése kül- és belpolitikai szempontból is a népgazdaság stabilizálódásának fontos feltétele. Kiút csak egy van. Több húst kell termelni a hazai forrásokból. Erről már sokat beszéltünk és írtunk. Szeretnénk még megemlíteni egy nem lebecsülendő forrást, amely jelentősen hozzájárulna hústermelésünk növeléséhez. A szövetkezeti tagok háztáji gazdaságainak a kihasználásáról lenne szó. Nem a kimért szántóterületekre gondolok, hanem arra, hogy számos szövetkezeti tag jó karban levő gazdasági épülettel rendelkezik. Az értékes, eddig sokszor kihasználatlan épületek alkalmasak a háztáji állattenyésztésre, Ez azonban olyan gazdaságpolitikai intézkedést követelne meg, amely lehetővé tenné a szövetkezeteken belüli ilyen irányú tevékenységét. Nem gondolok itt nagyobbfokú állattenyésztésre, hanem olyan esetekre, ahol az érdeklődő földművesek a szövetkezeten belüli kö telességükön kívül kisebb méretű, piaci jellegű háztáji állattenyésztéssel foglalkoznának. Ilyen fajta termelési módszert több szocialista országban is meghonosítottak. TÓTH ENDRE