Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-22 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó
L akásomtól három percnyire van a dimbes-dombos gyönyörű kis park, a Primrose Hill, amelynek legmagasabb pontjáról szép panoráma kínálkozik: ide látszik a Szent Pál székesegyház, a karcsú Postatorony, a Tower és a Big Ben, a parlament híres óratornya. Tízéves kisfiammal gyakran rugdossuk a labdát a park örökzöld gyepszőnyegén, s a gyerek már kérdés nélkül elmeséli a külföldről érkező vendégeinknek, hogy ez a park volt Lenin kedvenc sétahelye. Igen, ezeken az ösvényeken sétált esténként Lenin és felesége, Nagyezsda Konsztantyinova, hogy az akkor még füstös, kormos londoni levegőtől egy félórácskára megszabaduljanak. Másik kedvenc időtöltésük az emeletes autóbuszokkal függ össze: Lenin szívesen utazgatott egy-két órát a találomra kiválasztott végtelen hosszú járatokon, hogy a tetőről ismerkedjék a hatalmas város rejtélyes zegzugaival. Charing Cross Több alkalommal ellátogatott Londonba; összesen egy évet töltött az akkori tőkésvilág legfontosabb városában. Itt írta, szerkesztette, nyomtatta az Iszkra 17 számát, itt vett részt az Orosz Szociáldemokrata Párt második, harmadik és ötödik kongresszusán. Amikor először érkezett ide, a Charing Cross pályaudvarra, 1902 áprilisában, még csupán 32 éves vol +, de már erősen kopaszodott. Az Iszkra szerkesztőinek el kellett hagyniuk Münchent, ahol a rendőrség túlságosan kíváncsiskodni kezdett - nyilván a cári Ohránka hatására. A szerkesztők közöt* vita támadt: hová menjenek? Lenin London mellett foglalt állást, de Piehanov és Axelrod inkább Svájcot ajánlotta. Lenin tulajdonképpen arra gondolt, munkásnegyedben zakatolt éjszakánként. Quelch készséggel igent mondott, s ezt az örömhírt közölhette Alekszejev a pályaudvaron az újonnan érkezett főszerkesztővel, Leninnel. Az első hetek hamar elteltek: Lenin és Krupszkaja bútorozott szobákat bérelt, majd a Holford téren, Finsbury negyedben kétszobás lakást talált. Innen negyedórányira volt a nyomda és a szerkesztőség, s mindössze félpercnyire a Judd Street, ahol Alekszandr Herzen, a nagy orosz forradalmi demokrata fél évszázaddal előbb megalkotta a „Szabad Orosz Sajtót" és kiadta a Kolokol (Harang) című lapot. Mrs. Yeo nem érti Mrs. Yeo, Leninék háziasszonya meg volt lepve, hogy ezek a „finom, müveit emberek" milyen egyszerű bútorokat vásároltak. Lenin valami használtcikk-kereskedésben fillérekért vett egy öreg ágyat, egy-két kopott széket, néhány könyvespolcot. Mrs. Yeát különösen az aggasztotta, hogy Nágya asszony nem hord jegygyűrűt. Alekszejev azonban hamar megnyugtatta: „Nézze, kedves asszonyom, a lakók tökéletesen tiszteletreméltó házasok, s ha ön szerint a gyűrű hiánya kifogásolható, vigyázzon, mert a lakók még talán keresetet indítanak ön ellen, jellemük megrágalmazásáért!" Az együgyű asszonyt a jogi kifejezés annyira méghaIONDONBAN Emléktábla az 1968-ban lebontott Percy Circus-i ház falán. Szövege: Itt lakott 1905-ben Vlagyimir Iljics Uljanov-Lenin, (1870+1924), a Szovjetunió megalapítója. hogy a szerkesztőbizottság tagjai jobban tudnak majd Plehanovtól távol dolgozni, mert az orosz forradalmárok „nagy örege" ez idő tájt már kezdte magát nélkülözhetetlennek és tévedhetetlennek hinni. A többség London mellett döntött. Bútorozott szobák Nyikolaj Alekszejev emigráns orosz munkás fogadta a pályaudvaron Vlagyimir lljicsékat. Ö már tapasztalt londoninak számított, ugyanis három éve itt élt. 1899-ben szökött meg vjatkai száműzetéséből. Már folyékonyan beszélt angolul. Az Iszkra nevében tárgyalásokat kezdett Harry Quelch-csel, az angol szociáldemokraták „Justice" (Igazság) című lapjának szerkesztőségével, nem lehetne-e betársulni a lap nyomdájába, amely Clerkenwell totta, hogy soha többé nem kételkedett „a német lakók "tisztességében. A „német házaspár" pedig nagyon szerényen éldegélt. Krupszkaja egy petróleumfőzőn melegítette az ételt, s gyakran járt vásárolni. Mrs. Yeónak feltűnt, hogy kevés élelmiszert vásárol. „Nagyon kevés pénzünk volt" mesélte később Krupszkaja. Mrs. Yeo nem is gyanította, hogy a hosszú bevásárló-körutakat a „német hölgy" titkosírással irt levelek, üzenetek továbbítására használja fel. Az Iszkra kiterjedt és a cári rendőrség által gyakran akadályozott titkos levelezést folytatott Oroszország minden részével... „Vezess Urunk..." Vlagyimir Iljics már jól irt és olvasott angolul, de a beszéddel nehezen boldogult. Ezért szabad idejének nagy részét azzal töltötte, hogy a legkülönbözőbb gyűlésekre járt, ahol buzgón figyelte az angol proletárok ízes kifejezéseit. Szeretett a Hyde Park szónokaira figyelő hallgatóság soraiban elvegyülni, s gyakran ő maga is vitába szállt egy-egy szónokkal. Krupszkaja emlékezéseiből: „Mindenféle gyűlésre eljártunk. Egyszer egy szociáldemokrata templomba mentünk, ahol a prédikáció után a hivők felálltak és hangosan igy imádkoztak: Vezess Urunk bennünket a kapitalizmus országából a szocializmus birodalmába!" 1902. április 24-én Lenin — mint Jacob Richter jogi doktor - olvasójegyet kért a British Museum könyvtárában, ahol korábban Marx évtizedekig dolgozott. Meg is kapta az A-72453. számú jegyet. Minden reggel kilenckor ott ült az olvasóteremben, egész kora délutánig. Itt sok cikket írt az Iszkra számára, itt írta meg „A szegényparasztsághoz" című első paraszti témájú brosúráját. Nagyon szeretett itt dolgozni, kitűnőnek tartotta a könyvtárat, különösen annak szakkönyvtári részét, a híres Reference Departmentei. Néhány év múlva visszajött, s itt írta a Materializmus és empiriokriticizmus legnagyobb részét. Viták Piehanovval Leninre hárult az Iszkra kiadásának és a második kongresszus előkészítésének csaknem egész terhe. A szerkesztőség többi tagja nem sokat segített: Martov Párizsban volt, Potreszov betegeskedett, Axelrod elutazott, Piehanov csak egyszer jött Londonba, Vera Zaszulicsnak pedig nem sok fogalma volt az otthoni helyzetről. Krupszkaja emlékezései szerint az Oroszországgal folytatott levelezés nagyon próbára tette „Lenin idegeit". Hetekig, hónapokig kellett várni a válaszra, s néha nagyon rossz hír érkezett. Clerkenweilben, a mai Marx Házban Harry Quelch mindent megtett, hogy segítse az iszkrát. Irodájának egy részét furnérlemezzel elkerítette, s Leninnek adta, bár így neki sem maradt sok hely. Ebben az irodában alakultak ki az első nézetelsérések a SUGÁR ANDRAS londoni riportja későbbi mensevikek és bolsevikok között. Itt jelentette ki Piehanov, hogy a programban nem lehet szó a proletárdiktatúráról. Sokan nem hitték, hogy a forradalom közel van, pedig már csak tizenöt évig kellett várni az októberire, és csupán három évet az 1905-os revolúcióra . .. Spicli a szekrényben A Marx Házhoz közel van a Crown and Woolpack (Korona és Gyapjúbála) nevű „pub", azaz kocsma, ahol a hagyomány szerint az OSZDMP II. kongresszusát tartották, illetve annak második felét, ugyanis az elsőt Brüszszelben a belga rendőrség a kezdet kezdetén meghiúsította. A küldöttek a politikai emigránsok iránt sokkal türelmesebb Angliába utaztak, s Alekszejev lakásán bajlódtak a szamovárral. A kocsma emeleti helyiségében „Orosz Fodrászok Kongresszusa" címen gyülekeztek a delegátusok, s a cári Ohránka kérésére az angol rendőrség állítólag besúgót küldött a szobába. A szerencsétlen detektívet egy szekrénybe ültették be, de arra nem gondoltak, hogy egy szót sem tud oroszul. Néhány óráig bent üldögélt, aztán megúnta a dicsőséget, kinyitotta az ajtót és a kongresszus küldötteinek derültsége közepette dühösen elhagyta a termet . .. Ezt a történetet a Crown and Woolpack jelenlegi tulajdonosa, Richard Watson mesélte el nekem, de szovjet történészek, szerint nem bizonyítható. Mindegy: a kocsma ma is Lenin képét használja reklámnak, s Islington kerület büszkén tartja számon az orosz forradalmárok kongresszusát, mint történelmének egyik nagy eseményét. Állítólag a harmadik kongresszus üléseinek egy része is itt zajlott le. Az emeleti szobát ma egy cselgáncsklub bérli. Az ötödik kongresszuson folytatódtak a mensevik—bolsevik viták, s ezekre szívesen emlékezett vissza a ma már halott Zelda Coates asszony, aki akkor még csak 23 éves volt. így jellemezte Lenint: „Középmagas, szélesvállú, tipikusan orosz arcú férfi volt, nem nagyon szép, de gyönyörű, kifejezésteljes szürke szeme volt." A fiatal lányra érveivel és meggyőző erejével tett nagy hatást. Bombák ...Ma már nem sok ház áll azok közül, amelyekben Lenin élt, vagy dolgozott Londonban. A náci bombázások sokat elpusztítottak, az utolsót - a Percy Circus nevű téren - 1968 nyarán bontották le, új építkezés miatt. Gyermekeimmel együtt én még láttam ezt a házat és az emléktáblát is, amelynek fényképét itt mellékelem. Áll még a Marx-ház is, amelynek lebontása ellen néhány évvel ezelőtt nagy társadalmi megmozdulás indított harcot és győzött, áll a British Museum és a Crown and Woolpack. És a Primrose Hill parkjában állnak a fák, amelyek között a fiatal orosz forradalmár sétált, s Leninnek talán legszebb emlékműve Londonban az, hogy sokszáz gyerek zsivaja, nevetése veri fel a park csöndjét.
