Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-20 / 67. szám, péntek

EGY FOGGAL ÉS EGY DOLLÁRRAL Van-e köze a szakszervezetnek a t*rmel*sh«z? Gondolatok a dolgozók érdekvédelme és a gazdasági eredmények közötti összefüggésekről Már a pozsonyi állomáson feltűnt mindenkinek egy különös öltözetű ember. Világosszürke posztónadrág, ugyanolyan színű kabát „díszítette" zömök alakját. Lábán csizma. Korát nehezen tudta volna az ember meghatározni: lehetett ötven, de lehetett hetvenéves is. Később eltűnt a tömegben. Magam is beszálltam a kassai gyorsba. Ugyanis alaposan megrongált egészségemet mentem némileg rendbehozni Korytnicára. A kupéban csak ketten üldögéltünk. Útitársam újságot olvasott, és magam is gondolataimba mélyedtem. Egyszer csak különös hang ütötte meg a fülemet. Valaki nyitogatta a fülkék ajtaját, és aztán udvariasan megkérdezte: — Kérem az urakat, tud valaki önök közül magyarul? Senki sem jelentkezett. Ezen a tájon alig akad valaki, aki otthonos volna a magyar nyelvben. Nemsokára az én fülkém ajtaja is kinyílt és megjelent az én, Pozsonyban megcsodált emberem. Megelőztem őt a kérdésben és azonnal jelentkeztem: — Én tudok magyarul. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkát. — Tudtam, hogy szerencsém lesz. Ha meg tetszik engedni, bemutatkozom. Tófalvi Sándor vagyok, erdélyi székely. Jelenleg a fiamnál tartózkodom, aki Budapesten él. — Aztán magyarázólag hozzátette: — Bizonyára csodálkozik, hogy mit keres egy erdélyi székely ezen a tájon. Régi katonatársaimat látogatom meg. Még az első világháború közösen átélt borzalmai és viszontagságai kapcsolnak össze minket. Kölcsönösen meglátogatjuk egymást. Tegnap Galántán jártam, ahol egyik öreg jó pajtásom él. Most pedig Bármely vHágtáj felől közeledünk Szlovákia fővárosához, messziről látjuk Pozsony új jellegzetes mérnöki alkotásának az építését. A Zerge-hegyen épülő televíziós adótorony még csak mintegy 100 méter magasba nyúlik, mégis sokan megcsodálják merész vonalvezetését és érdekes megoldását. A 90 méter magas vasbetontornyot alumíniummal és üveggel borított acélkonstrukció veszi majd köriil, amely egy 200 méteres tűhöz fog hasonlítani. A pozsonyi Priemstav dolgozói már befejezték a betonozó munkákat. Most az ostravai Hutní montáže húsztagú munkásgárdáján a sor, hogy František Náhly vezetésével összeszerelje- és hegessze a torony acélrészeit. Tökéletes műsorsugárzás Az új televíziós adó megteremti a feltételeket az első, második és harmadik program sugárzására, s később a színes adásra. A műszaki felszerelés, amelyet a hloubetíni Tesla, illetve több külföldi vállalat szállít, a minimumra csökkenti az üzemzavart és nagyon kedvezően befolyásolja majd az ultrarövid hullámú rádióadás minőségét. Tökéletesíti Pozsony automatikus rádiórelés telefonösszeköttetését Prágával, Kassával és számos más várossal, ezenfelül megjavul az együttműködés az Intervízió és az Eurovízió hálózatával. A Zerge-hegyi tv-torony azonban nemcsak számos távösszeköttetési előnyt biztosít, hanem látványos is lesz. Égbenyúló, elegáns sziluettjével és műszaki megoldásával különlegességnek fog számítani. A modern, nagy teljesftményű adóberendezést tágas légkondicionált helyiségekben szerelik fel. Két gyorsfelvonó lesz a toronyban, és a műszaki személyzet, valamint a látogatók számára külön-külön bejárat. A legnagyobb meglepetésnek készül a 450 méter magas Zerge hegy felett — a torony derekán — létesítendő forgó étterem, ahonnan a vendégek Pozsony panorámájában és a Kis-Kárpátok erdőségeiben Poprádra utazom, ahonnan Lengyelországba megyek. Egy kedves meghívásnak teszek eleget. „Kriegskollégámat" látogatom meg, aki tavaly a vendégem volt. Bizonyára csodálkozik, hogy Ilyen fogyatékos nyelvtudással — ugyanis a magyar nyelven kívül más nyelvet nem beszélek — hogyan merek nekivágni a nagyvilágnak. Én ugyanis a jó emberekre támaszkodom. Mindenütt kisegítenek. Talán el sem hiszi nekem uraságod, hogy egy foggal és egy dollárral beutaztam fél Európát. Jártam Finnországban, a Szovjetunióban, Franciaországban, Svédországban és mindenütt feltaláltam magamat. Finnországban egy kis csalódás ért, azt hittem, hogy a finnek megértik beszédemet. Mikor megérkeztem Helsinkibe, az első embert megkérdeztem, hol élnek itt magyarok. Csodálkozva rám tekintett és felhúzta a vállát. De nem hagytam magam. Mondom neki, te finn vagy, én meg magyar. Testvérek vagyunk, vagy mi a manó?! Egy nyelv.-.saládhoz tartozunk, legalább is így tanítottak az iskolában. Mikor még mindig csodálkozva nézett rám, összeszedtem minden idegen nyelvtudásomat. Megmagyaráztam, hogy magyar, ungár, hungria, venger vagyok. Elmosolyodott, aztán megfogta a karomat és elvezetett egy különös épületbe. Később tudtam meg, hogy papi kúria volt. A ház lakója egy fiatal pap volt, aki Magyarországon tanult és tökéletesen beszélt magyarul. Mondanom sem kell, hogy nagyszerűen éreztem magamat. Két hetet töltöttem itt. Innen továbbutaztam. Még mindig megvolt az egy fogam és egy dollárom. Majd elgondolkozott: — Tetszik tudni, mi székelyek különös emberek vagyunk. Szeretjük a világot, a jó emgyönyörködhetnek. Felhőtlen, tiszta időben az Alpesek hóborítqtta csúcsai is láthatók lesznek. Egyedülálló megoldás A kilátóvendéglő tervét a Dopravostroj vállalat pozsonyi fejlesztőüzemének dolgozói készítették. A 66,6 méter magasban levő étteremben forgó padlót alakítanak ki, amelynek külső átmérője 15 méter lesz. Tehát nem az egész étterem, hanem csupán egy 1,5 méter széles körgyűrű fog forogni — óránként akár ötször is — a torony vasbetonoszlopa körül. Vladimír Bodicky, a Dopravostroj fejlesztőüzemének igazgatója elmondotta, hogy a tervezés során számos nehézséggel kellett megküzdeniük, mert hasonló típusú, forgó éttermet külföldön sem ismernek. ( A híres bécsi kilátótornyon például egy egész emelet forog a tengelye körül.) Mindenekelőtt biztosítani kellett az aránylag nagy átmérőjű alsó konstrukció stabilitását, az egyes körszeletek rugalmas kölcsönös összekötését és a padló kivitelezési módját is, amelyet — az étterem stabil részeihez hasonlóan SZOKÁSOM, hogy a kiszolgálás meggyorsítása érdekében pontosan annyi pénzt adok a pénztárosnak, amennyit a vásárolt áruért kér tőlem. Megtörténik azonban, hogy nincs aprópénzem, azaz csak részben van. Például ha 9 korona és 20 fillért kell fizetnem, de csupán 10 koronásom van, meg 20 fillérem. Ilyen esetben természetesen odaadom a 20 fillért a 10 koronával együtt. Ezzel megkönnyíteni az elárusító helyzetét, hiszen egykoronást gyorbereket. Tudásvágyunk is nagy. A székely ember a látottakat, a tapasztalatokat elraktározza az emlékezetében, a szívében. Tanulékony a mi nemzetségünk. Híres embereket adtunk az egyetemes magyarságnak, íróink messze földön ismeretesek. Itt közbevágtam: Ismerem Tamási Áron, Nyírő József remekműveit. Élvezem tiszta, makulátlan magyarságukat, csavaros székely gondolkozásmódjukat. — No lám, itt is ismernek minket! A magamfajta egyszerű embernek is lehetnek szép gondolatai, meglátásai, nemes érzései. Ezeket a gondolatokat papírra vetem és elküldöm a szerkesztőségbe. Itt átcsiszolják, szép köntösbe öltöztetik és szinte újjászületve napvilágot látnak. A gyémántot is csiszolni kell, hogy elérje eredeti fényét. Az emberek mindenütt rám figyelnek. Ez az érdeklődés az öltözékemnek szól. Majd egy kis kitérővel tovább folytatta: — A madárvilág azért szép és vonzó, mert benne a színek és fajok váltakoznak. Ha a világon csak csupa szürke veréb élne, nagyon egyhangú volna a madárvilág. Ha a verebek közé egy színes cinke vagy vörösbegy kerül, a figyelő ember szeme nem a verebekre, hanem a színes cinkére téved. így van a székely ember is az ő jellegzetes öltözékével. Van ebben egy kis számítás is. A székely ember leleményes, azért ragadt reánk a „góbé" elnevezés is. Mi egy külön világot képezünk az egyetemes magyarságban. Nagy a vitalitás a székely emberben, azért örök időkig fenn fog maradni. Megérkeztem rendeltetési helyemre. Székely ismerősöm továbbutazott a nagyvilágba. Búcsúzáskor kezembe nyomott egy kis cédulát. Rajta ezek a sorok álltak: Tótfalvi Sándor, Budapest, II. kerület, Hidegkúti út 192. ANDREJ RIŠŇOVSKÝ — öntött kőagyaggal fognak borítani. Bonyolult problémát jelentett a padló hajtásának műszaki megoldása egy villanymotor és drótkötélátvitel segítségével. Felhők közti vendéglátás Az étterem modern és ízléses berendezésű lesz. Körös-körül nagy üvegablakok biztosítják a zavartalan kilátást. Az asztalokat és a székeket a padló forgó részén szilárdan a padlóhoz rögzítik, hogy elejét vegyék a baleseteknek. Az új televíziós torony tehát két szempontból is vonzó különlegesség lesz. Csinos tűalakja és forgó étterme kétségtelenül magára vonja majd a hazai és külföldi műépítészek és turisták érdeklődését. Nemcsak a kifogástalan minőségű műsorsugárzás lehetőségét teremti meg, hanem „felhők közti" felejthe tetlen vendéglátást is biztosít. Mikor? Erre ma még senki sem tud kielégítő választ adni. Egy bizonyos: 1970 végéig elkészül a torony acélváza, ezután következik az „öltöztetése", belsejének elkészítése és a műszaki berendezések szerelése. DÓSA JÓZSEF sabban vissza tud adni, mint 80 fillért. Ez természetesen nem az én találmányom — minden siető vásárló szívesen alkalmazza. Az elárusítók pedig örömmel veszik. Annál jobban meglepődtem, amikor az egyik pozsonyi trafikban 4 korona 25 fillér helyett 5 korona 25 fillérrel fizettem. A traflkosnő ugyanis saHa egy demagóg frázis szárnyra kel, a józan érvek tehetetlenek ellene. Ilyen tetszetősnek tűnő és gyorsan terjedő jelszó volt 68-ban a „a szakszervezetek feladata a dolgozók érdekvédelme, a termelési eredményekhez semmi közünk, az a gazdasági vezetés dolga". Ilyen és hasonló gondolatok jó táptalajra találnak akkor, amikor a gondolkodásra nincs idő és kényelmesebb a frázis ismételgetése. A „csak annyit oszthatunk el, aijiennyit megteremtünk" ellenérv ellenségesnek, csökevénynek, dogmatizmusnak tűnik ilyenkor és lehurrogás marad a sorsa. Az építőipari dolgozók szakszervezeti szövetségének 1968. évi kongresszusán az „érdekvédelem" annyira megmámorosította a 800 küldöttet, hogy a napirend 90 százalékban kizárólag bérkövetelésekből állt. Végül 14 javaslat született egyes építőipari szakmák béremelési követeléséről. Egyiket a másik után szavazták meg, de amikor már a hetedik, nyolcadik, kilencedik javaslatról szavaztak, nevetés vegyült a szavazás komolyságába. Valaki úgy látszik rájött, hogy ostobaság az egész, hiszen nem lesz miből fedezni a követeléseket. Ha a béremelési követelés nem párosul termelésnövekedéssel — akkor ez üres beszéd marad. A nevetés ragályos és az egyébként komolyan kezdődő kongresszuson végül a szavazás úgyszólván „esztráddá" fajult, mert mindenki tudta, hogy értelmetlenségért szavaz. Megszavazták mind a tizennégy követelést S milliárd korona összegben, ami nem kevesebb, mint az egész csehszlovák ipar teljes béremelkedése egy évben. Bár ezen a kongresszuson rádöbbentek a megalapozatlan követelések nevetségességére, mégis kitartottak a „gazdálkodáshoz semmi közünk" tetszetős frázis mellett. Igy volt ez számos más szövetség esetében is és a „termeléshez semmi közünk" jelszó összesen nem kevesebb, mint 27 milliárdos béremelési követeH/st szült. Ebből ugyan csupán 3,2 miliárdos eredmény csöppent, de az is az inflációs folyamat elmélyítését eredményezte. Napjainkban a szakszervezet az általános politikai konszolidáció folytán már megszabadult attól az illúziótól, hogy az érdekvédelem elválasztható a termelési eredményektől. Ilyen gondolatok azonban ínég kísértenek és nem ritka eset, hogy halljuk: „Bezzeg, ha hagyták volna, kiverekedtünk volna nagyobb béreket. ..", s a szép álomban fel sem merül a kérdés — miből? Most, az idei kollektív szerződések előkészítésének és megszavazásának idején nem lesz hiábavaló közelebbről megvizsgálnunk, mennyire érezhetők —, s érezhetők-e egyáltalán — a közelmúlt illúziói a gyakorlatban. Általában azt tapasztaljuk, hogy a szakszervezeti bizottságok a felsőbb szakszervezeti szervek útmutatásai alapján a csoportos érdeket ma már nem helyezik a társadalmi érdek fölé. Az illúziókeltő frázisok nem vertek mély gyökereket a gyakorlati munkában. Közeledik a választási időszak letelte, a szakszervezeti bizottságoknak a számadásra kell készülniök és főleg perspektíva kidolgozására. Üres ígéretekre nem lehet perspektívát alapozni — ez már nyilvanyú képet vágva megjegyezte: — Annyi a fillérem, hogy nem lett volna szükség a maga huszqnötösére. Mire visszavehettem volna a 25-fillérest, már elém is tette a visszajáró egykoronást, s a mögöttem sorban álló fiatalemberhez fordult: — Mit parancsol? vánvaló mindenki előtt, aki a dolgozók értekezletén a szónoki emelvényre lép. A Handlovái Bányák szakszervezete a kollektív szerződés előkészítő munkáit a követelmények és igények összegyűjtésével kezdte. A bizottság egészségügyi, üdülési, gyermekvédelmi, munkabiztonsági stb. intézmények követeléseit mérte először fel. Azután egyeztetést folytatott a vállalatvezetőséggel, hogy lemérje a követelmények teljesítésének lehetőségeit. A vállalatvezetőség idén késve kapta kézhez a tervet és csak a legutóbbi napokban írta alá a vezérigazgatósággal az idei előirányzatra vonatkozó jegyzőkönyvet. Ezért most a feltételezett jövedelem elosztásának tervezetén dolgozunk. Ezekben a napokban zajlanak le az alapszervezetekben a taggyűlések, amelyeken már nemcsak az igényeket, hanem azt is megtárgyalták, hogy az igények J kielégítésére szükséges értéket hogyan teremtik elő. Az eredmény a felszabadulási jubileum és a Lenin centenárium tisz'teletére tett felajánlások kiegészítése. ZauSka elvtárs szakszervezeti elnök véleménye szerint fokozott gondot kell. fordítani a balesetelhárításra. Az utóbbi hónapokban a fokozott feladatokkal párhuzamosan megnövekedett a balesetek száma. Nem engedhető meg, hogy a jobb termelési eredményekre való törekvés a balesetek növekedését eredményezze. Ma túl kevés a szabad idő, a bányászok szabad szombatonként és sokszor vasárnap is dolgoznak és ez a veszélyes munkahelyeken növeli a figyelmetlenségből eredő balesetek lehetőségét. Fokozott feladatokat ezért a szakszervezet csak fokozott balesetelhárítási intézkedések mellett vállalhat. Ez a kollektív szerződés fontos része lesz. A bányászok —. már munkájuk veszélyessége folytán is — tudatában vannak, hogy a vállalatvezetőséggel szembeni követeléseik szoros összefüggés- ? ben állnak az ő munkájuk színvonalával. Bár két éve itt is megpendítették a gazdasági ügyekbe való be nem avatkozás gondolatát, ez csupán viták témája maradt, a gyakorlatban nem honosodott meg. Nem kis szerepe van ebben annak is, hogy sikertelen volt a „jelszó", amely kommunisták nélküli szakszervezetet hangoztatott. A bánya szakszervezeti bizottságának 19 tagja közül mindvégig 14 kommunista volt, s ezek tisztánlátásukkal megakadályozták a felelőtlen illúziókeltést. fán Marko, az egészüzemi pártbizottság elnöke elmondta, hogy már 1968-ban, az akkori általános véleménytől eltérően a szakszervezet közvetlen részt vállalt a termelési eredményekben. Ez lecsapódott a tavalyi kollektív szerződésben is, s a munkaverseny kérdése is mindvégig szakszervezeti ügy maradt. A handlovái bányászok vívmányai mindig attól függtek, milyen hatékony munkával jövesztették a szenet. Ezt a handlovaiak — nemcsak a bányászok — saját bőrükön tapasztalták és tapasztalják. És ezért az ő példájuk a legjobb érv az egyoldalú „érdekvédelmi" demagógia és a termelési problémáktól való elzárkózási törekvések ellen. VILCSEK GÉZA — Kaphatnék, kérem szépen, négy darab 25-fillérest egy koronáért?.— mondta a fiatalember, aki a hölgy hozzám intézett szavait aligha hallotta. — Huszonötfillérest? — szólt a nő az iméntinél ls savanyúbb képet vágva. — Igen — ismételte meg a fiatalember. — Telefonálni szeretnék: és nincs ap- j lóm. — Jó, jó — dünnyögte a tra- i fikosnő —, de apróra nekem is szükségem van. — Aztán kellet- , lenül felváltotta a fiatalember 4 egy koronását... ( fülöpl F0RG0 ÉTTEREM A FELHŐK KÖZÖTT APRÓSÁG