Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-15 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó

Vlagyimir Iljics Lenin a szocialista forradalom feladatairól szólva, a gazdasági és politikai ténye­zők mellett, sohasem feledkezett meg hangsúlyozni a szocialista kultúrforradalom végrehajtásának szük­ségességét, amelynek legfontosabb tényezői közé so­rolta: a) az egész lakosság számára hozzáférhetővé tenni a művelődést és a kultúrát; bl a régi kulturá­lis örökség átvételét, átértékelését és az új szocia­lista kultúra kialakítását; ej az embereknek a szocia­lizmus és a kommunizmus szellemében történő neve­lését és átnevelését. A szocialista kultúrforradalomnak mondhatnánk legfontosabb része a művelődés, amely nélkül nem lehetne sikeresen teljesíteni a szocialista forrada­lom politikai és gazdasági célkitűzéseit sem. A szo­cialista kultúrforradalom minden részletében történő megvalósítására, s így a dolgozó nép széles rétegei művelődéshez szükséges valamennyi feltétel bizto­sítására azonban csak a proletárhatalom létrejötte után kerülhet sor. Lenin a II. Internacionálé oppor­tunistáinak nézeteit bírálva hangsúlyozta: „Ha a szo­cializmus létrehozásához bizonyos kulturális színvo­nalra van szükség miért ne kezdhetnénk előbb az­zal, hogy forradalmi úton kiharcoljuk e bizonyos színvonal feltételeit és ezután, már a munkás-paraszt hatalom és a szovjet rendszer alapján, megkezdjük más nemzetek e téren valő utolérését." (Művel 33. kötet.) Ezek a lenini útmutatások, — amelyek a kul­túra és az emberek gondolkodásmódjának minőségi megváltoztatására és a szocialista forradalom más ele­mei közötti viszonyra vonatkoznak — érvényesek nemcsak a szovjetország, hanem valamennyi szocia­lizmust építő ország számára. Ismeretes, hogy a cári Oroszország nemcsak gaz­dasági, hanem kulturális téren is a világ legelmara­dottabb országai közé tartozott. Ezt bizonyítja többek kőzött az is, hogy az 1920-as összeírás adatai sze­rint ezer férfi közül 409, ezer nőből 244, ezer lakos­ból pedig csupán 319 tudott írni és olvasni. Ezért Irta 1922-ben Lenin: „Koldússzegény és kultúrálatlan em­berek vagyunk. Nem baj. Csak annak legyünk tuda­tában, hogy tanulni kell. Csak legyen kedvünk a ta­nulásra. Csak azt értsük meg világosan, hogy a munkásoknak és parasztoknak most nem azért van szüksége tudásra, hogy a nagybirtokosoknak és a ka­pitalistáknak „hasznot" hajtson, hanem azért, hogy saját életén javítson. Mindez pedig megvan nálunk. És ezért fogunk tanulni és tudni." (Az ifjúságról, 286. oldal.) A történelem és a tények igazolják, hogy Lenin szavai valóra váltak, s ennek alapja az volt, hogy a szovjet párt- és állami szervek a lenini útmutatások szerint megteremtették a művelődés po­litikai, anyagi és erkölcsi feltételeit. Természetesen a kultúrforradalom és ezen belül a lenini művelődési program végrehajtása nemcsak az írástudatlanság felszámolását jelentette. „Az írás és olvasás ismeretén kívül — mondotta Lenin 1920-ban a szovjetek összoroszországi kongresszusán — arra is szükségünk van, hogy a dolgozó nép kulturált, ön­tudatos és művelt legyen." (Müvei 31. kötet, 518. ol­dal.) Rendkívül fontos szerepet tulajdonított ezért Lenin az ifjú nemzedék műveltségi színvonala eme­lésének. Az ifjúsággal folytatott beszélgetéseken és írásaiban sem feledkezett meg szüntelenül hangsú­lyozni, hogy a szocializmust építő ifjúság legfonto­sabb feladata a tanulás: „ ... az ifjúság feladatait általában, a kommunista ifjúsági szövetségnek és mindenféle ifjúsági szervezetnek a feladatait különös­képpen, egyetlen szóval lehetne kifejezni: a feladat — tanulni." (Az ifjúságról, 213. oldal.) Ogy gondol­juk, hogy ifjúsági szervezeteink és ifjúságunk gyakran megfeledkeznek arról, hogy e lenini tétel ma is érvényes. Gondoljunk csak az 1968—69-es évekre, amikor ifjúsági szervezeteink a rnindenható szerepét igyekeztek betölteni, s mindennel foglalkoz­tak, csupán a legfontosabb, a tanulással és műve­lődéssel nem, vagy csak alig törődtek. Pedig Lenin már a szovjet állam fennállásának első éveiben igen gyakran figyelmeztette az ifjú nemzedéket arra, hogy az új társadalom építése, a kizsákmányolás teljes felszámolása és a kommunista társadalom létrehozá­sa elképzelhetetlen magasfokú tudás nélkül. „Önök előtt az építés feladata áll, — mondotta Lenin — s ezt a feladatot csak úgy oldhatják meg, ha elsa­játítanak minden korszerű ismeretet..." (Az iroda­lomról, 174 oldal.) Vlagyimir Iljics Lenin már a proletárforradalom győzelme előtt, majd az Októberi Forradalom győzel­me utáni időszakban is úgy igyekezett kialakítani a párt művelődéspolitikáját, hogy az minden tekintet­ben megfeleljen a szocialista kultúrforradalom köve­telményeinek. 1917 májusában a pártprogram felül­vizsgálására vonatkozó anyagban ismételten hangsú­lyozza, hogy „... az Oroszországi Demokratikus Köz­társaság alkotmányának biztosítania kell: Az egyház­nak az államtól és az iskolának az egyháztól való különválasztását: teljes világi iskolákat. Mindkét nem­beli gyermek 16 éves korig terjedő díjtalan és köte­lező általános technikai és politechnikai képzését; az oktatás egybekapcsolását a gyermekek társadalmi és termelő munkájával." (Az ifjúságról, 272. oldal.) Lenin olyan új típusú, szocialista iskola létrehozása mellett szállt síkra, amely a proletariátus és a dol­gozó nép érdekelnek megfelelő oktatásban és neve­lésben részesíti a jövő nemzedéket. Igen erélyesen leleplezi a burzsoáziának a politikamentes, osztályok felett álló iskolai oktatással és neveléssel kapcsola­tos hazugságait és ezt írja: „...minél kulturáltabb volt a burzsoá állam, annál körmönfontabban hazu­dott, azt állítva, hogy az iskola kívül állhat a politi­kán és a társadalom egészét szolgálja. A valóságban az iskolát teljes egészében a burzsoá osztályuralom eszközévé változtatták át, teljesen áthatotta azt a bur­zsoá kasztszellem, az volt a célja, hogy szolgálatkész cselédeket és értelmes munkásokat adjon a kapita­listáknak." (Művei 23. kötet.) A szocialista iskola szerepének a megfogalmazásakor mindenkor hangsú­lyozta az iskola osztályjellegét és a politikával való szoros kapcsolatát. 1919-ben a párt népművelési prog­ramtervezetének egyik pontjában is arról írt, hogy „... az iskolának a burzsoá osztályuralom eszközé­ből... a proletárdiktatúra eszközévé" kell válnia. „Mi azt mondjuk: a mi ügyünk az iskola terén ugyan­csak harc a burzsoázia megdöntéséért, — Írja Lenin — mi nyíltan kijelentjük, hogy az életen, a politikán kíviil álló iskola hazugság és képmutatás." (Művei 23. kötet.) A közelmúltban — 1968-ban — a jobboldali és opportunista elemek hazánkban is gyakran han­goztatták az Iskola politikamentességét. Ezt igazolja például az is, hogy az egy.es főiskolákon a proletariá­tus ideológiája, a marxizmus—leninizmus oktatásának megszüntetésére törekedtek, s helyette az egziszten­cialista filozófia, a burzsoá közgazdaságtan és burzsoá szociológia tételeivel Igyekeztek megmételyezni ifjú­ságunk tudatát. íme ide vezet az úgynevezett „politi­kamentes" oktató-nevelőmunka. Nem kétséges, hogy szocialista oktató-nevelőmunkánkban napjainkban is Lenin tételeit kell alapul vennünk, és szocialista isko­láinknak csakis a munkásosztály, a dolgozó nép ér­dekeit kell szolgálniuk. Lenin több írásában és beszédében bírálta a régi, burzsoá iskolát, amely a gépies tanulás, a magolás iskolája volt és az ifjúságot arra kényszerítette, hogy sok felesleges, holt ismeretanyagot sajátítson el, „amivel teletömték az emberek fejét és az ifjú nem­zedékből tucathivatalnokokat neveltek." Ugyanakkor azonban Lenin élesen bírálta azokat, akik a szocialis­ta iskolaügy létrehozása folyamán igyekeztek teljes mértékben mindent elvetni a régi iskolából. Lenin ezzel kapcsolatban az alábbiakat mondta: „Azt mond­ják, hogy a régi iskola a gépies tanulás iskolája, az idomítás iskolája, a magolás iskolája volt. Ez igaz. De mégis meg kell tudni különböztetni, hogy mi volt a régi iskolában rossz és mi volt az, ami számunkra hasznos, értenünk kell ahhoz, hogy kiválasszuk azt, ami a kommunizmus számára szükséges." (Az ifjú­ságról, 116. oldal.) Lenin arra figyelmeztet, hogy a régi, burzsoá iskola rossz vonásainak az elvetése mellett, az új, szocialista iskolának olyan módszere­ket kell alkalmaznia és olyan tudatos fegyelmet kell kialakítania, amelyek lehetővé teszik az emberi isme­retek összességének az elsajátítását. Leninnek ezek a tételei nemcsak a régi burzsoá iskolával kapcsolat­ban, hanem napjaink burzsoá iskoláival kapcsolatban is érvényesek. Nem arról van tehát szó, hogy nap­jainkban a burzsoá pedagógiából és általában az is­kolaügyből kritikátlanul átvegyünk mindent, ami úgymond „modern", hanem arról, hogy kritikailag át­értékeljük és alkalmazzuk mindazt, ami elősegíti a dolgozó nép érdekeit szolgáló oktató-nevelőmunkánk hatékonyabbá tételét. Lenin igen fontosnak és elengedhetetlenül szüksé­gesnek tartotta az iskola és az élet szoros kapcsola­tának megteremtését. Az iskolának az életre kell ne­velnie az ifjú nemzedéket. Az iskola szerepe, hogy megmutassa az elsajátított elméleti ismeretek gyakor­lati alkalmazásának a lehetőségeit, mert csakis az elmélet és gyakorlat összekapcsolása teszi lehetővé a tudományos világnézetre való nevelést. „A régi tőkés társadalomból ránk maradt nyomorúságok és rákfenék egyik legnagyobbika az, — írta lenin —, hogy a könyv és a gyakorlati élet között teljes a szakadás." (Művel 22. kötet, 287. oldal.) Az iskolának tehát Lenin szerint nem holt anyagot kell elsajátíttatni, hanem ifjúságun­kat úgy kell megtanítania a tudományos ismeretekre, hogy azokat alkalmazni tudják az életben. Mert Lenin szerint munka és harc nélkül „fabatkát sem ér a kommunizmusnak a kommunista brosúrákból és mű­vekből bemagolt ismerete." (Ugyanott.) A szocialista iskola egyik fontos feladatá, hogy az oktató-nevelőmunka során az ifjúságban helyes vi­szonyt alakítson ki a munkához, és felébressze a ta­nulókban a dolgozó ember Iránti mélységes tiszteletet és a munka iránti nemes vágyat. Ezt a célt szolgálja az iskola és az élet szoros kapcsolata és a politechni­kai oktatás, amelynek Lenin egyik élharcosa volt. Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkájának a poli­technikai oktatással kapcsolatos téziseihez tett meg­jegyzéseiben is kiemeli: „Világosan meg kell monda­ni, hogy semmiképpen sem modhatunk le az elvről és a lehetőséghez képest éppen a politechnikai okta­tás azonnali megvalósításáról." (Az ifjúságról, 277. oldal.) Bírálta azokat, akik az Ifjúság monotechnikai nevelését hangoztatták, amelyet V. I. Lenin helyte­lenített. Szerinte a politechnikai oktatás elve nem azt jelenti, hogy mindent tanítsunk, hanem azt követeli meg, hogy általában tanítsák a modern ipari termelés alapjait. A politechnikai nevelés eszméjét Lenin ösz­szekapcsolta a termelő munkára való nevelés gondo­latával. Erre azért van szükség, mert „a jövő társa­dalmának ideálját el sem tudjuk képzelni az ifjúság oktatásának a termelőmunkával való összekapcsolása nélkül." (Művei 30. kötet, 419. oldal.) Pedagógusainknak és iskolaügyi dolgozóinknak újra és újra figyelmükbe ajánljuk V. I. Leninnek az iskola és az élet kapcsolatáról és a politechnikai nevelés jelentőségéről szóló, ma is maradandó értékeket tar­talmazó elméleti fejtegetéseit. Annál is inkább szük­ség van erre, mert az elmúlt két évben akadtak olyan nézetek, amelyek teljes egészében helytelenítették a CSKP KB 1959 áprilisi „Az iskola és az élet szoros kapcsolatáról" hozott határozatát, illetve a határozat alapján megvalósított politechnikai nevelést. Az ilyen túlzásokkal ellentétben megállapíthatjuk, oktató-ne­velőmunkánkat az iskola és az élet kapcsolatának a megvalósítása tekintetébea is javíthatjuk még, azon­ban úgy gondoljuk, hogy magéról az elvről semmi­képpen sem mondhatunk le. Vlagyimir Iljics Lenin, Marx és Engels elméleti tételeinek a továbbfejlesztője, forradalmár és politi­kus, írásaiban és beszédeiben sok pedagógiai jellegű kérdést tisztázott, s hozzájárult a marxista pedagógia elméleti megalapozásához. Az említetteken kívül Le­ninnek a művelődéssel, az oktató-nevelőmunkával kapcsolatos nézeteinek egész sorát sorolhatnánk még. Hiszen Vlagyimir Iljics Lenin műveiben igen sokat foglalkozott az ifjúság kommunista nevelésének kér­déseivel, különös tekintettel a tudományos világné­zetre és a kommunista erkölcsre neveléssel. A Szov­jetunió és a Szovjetunió Kommunista Pártja egyik legnagyobb sikere, hogy a művelődésügy terén is olyan gyümölcsözően alkalmazták Lenin tételeit és tel­jesítették a lenini terveket, s ennek eredményeként! a Szovjetunió e tekintetben is a világ legfejlettebb országai közé tartozhat. Nem árt tudatosítanunk, hogy, ifjú nemzedékünk nevelése terén napjainkban is erech ményesen használhatjuk ki V. I. Lenin szellemi hagya­tékát. Dr. ONŰDI JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents