Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-12 / 60. szám, csütörtök

Dagmar Romaňáková-Kopecká üvegfestményei A Morvaországban 1930-ban született Dagmar ľ o ňúková. A pozsonyi Képzőm"'.. .soti Fő­iskolán tanult, ahol Cis-oiický, Matejka és Mudroch tannro'í növendéke volt. Brnóban a h > ­vanas évek közepe táján m r két gyűjteményes kiállítást ren­dezett. Nálunk, Bratislavában, most a Gorkij utca 15. szám alatti tárlati helyiségben mutat­ja be mintegy tíz esztendei mű­vészi törekvéseinek keresztmet­szetét. A hazai népművészet egy speciális ága, az üvegfestés volt rá sugallmazó hatással. A népi festők síkábrázolásával szemben Romaüáková plasztiku­san festi képeit, közvetlenül az üveglap hátsó oldalára. Az üveg kristályos teste fokozza a szí­nek érzelmi és esztétikai hatá­sát. A szépen összecsendülő kék, sárga, piros színek szinte zengenek. Még a szürke is él. S a fegyelmezetten alkalma­zott, tompán felfénylő ezüst és arányfelületek sajátos légkört teremtenek. A szublimált valóságot tár­ják elénk e képek. Romaüáková képzeletét főképp a nő testi és lelki mivolta, érzés- és kedély­világa izgatja. Aktok, imaginá­rius portrék s konkrét szemé­lyek arcmásai tükrözik a ma életérzését, nyugtalan ritmusát. A hajlott vonalú testek harmo­nikus idomait erőteljes, sötét körvonal keretezi. Határozott hangsúlyt kap a belső tartalom, a kutató asszonyi szemmel meg­figyelt érzékeny lélekkel átélt emberi s elsősorban női sors. Fakó fényű drámai tájban, vi­hartépte kopár fa közelében áll a szorongó, szívszorítóan riadt asszony. Egy másik nő tágra­nyílt szeme, megremegő telt aj­ka megbánást, kínzó szomorúsá­got, forró vágyat idéz. Vissza­hívja az elmúltat, az elmulasz­tottat. A lényegre leegyszerűsí­tett formák, a kevéssel sokat­mondó vonalak jegyében fogal­mazott asszony a homokórával a múló idő kérlelhetetlenségén töpreng. Mai és holnapi kérdé­seket, jelentékteleneket, olykor életbevágóan fontosakat, hely­iseteket és magatartásokat for­mál meg hajlékony ecsetjével, meglepett vagy csodálkozó a még ismeretlen jövőt kíván­csian kémlelő, vagy csak mo­solygó derűvel a pillanatnak élő selymes hajú fiatal leányok k né J<3i. emlékeztet a századunk elején Itáliából Párizsba telepedett, rö­vid életű Modigliani elragadó figuráira. Néhány összhangzó színská­lájú, nem szokványos felfogású tájkép: nyári éjszakák a még mindig titokzatos Holddal, s egy megkapó erdőrészlet, mély ár­nyak között barna fatörzsek s egy besurranó napsugár arany­fénye a természet változatlan D. Romaháková-Kopecká: Asszony gyermekével — üvegfest­mény. De időtlen érzés ragyog a gyermekében mindent megtaláló anya egész lényéből. A Folyó ezüstös derengéséből előtűnő, jelképesen fogalmazott egész­séges női test az élet folytonos­ságát érezteti. Majd az ifjú szépségükben pompázó mezte­len alakokat kék és zöld refle­xek simogatják. A szelíd, tojás­dad formájú kifejező arcok, a gyöngéd kezek, a karcsú, meg­nyújtott nyak bizonyos fokig varázsára reagáló festőre utal­nak. Szervesen felépített csend­életek, hajlékony szárú bonta­kozó növények, hamvaskék ha­rangvirágok, érettségtől duzza­dó gyümölcsök s végül egy min­den motívumot kikapcsoló absztrakt kompozíció: a Tükrö­ződés színeinek és fényeinek játéka jelzik a lírai alkatú ro­konszenves fiatal festő sokrétű érdeklődését. BÁRKÁNY JENŰNfi SZÜLŐK, N E.V t L Ö K FÓRUMA A TUDOMÁNYOS VILÁGNÉZET NAPJAINKBAN, amikor ha­zánkban a nép széles rétegei részt vállalnak a társadalmi élet alapvető problémáinak a megoldásában, természetes, hogy megnőtt az érdeklődés a filozófiai problémák iránt is. Az előző társadalmi rendsze­rekben, amikor a különféle tár­sadalmi problémákat és létfon­tosságú kérdéseket az emberek külön, privilegizált csoportja oldotta még, ezeknek érdekük volt, hogy a nép, a dolgozók fi­gyelmét eltereljék a problé­mákról, illetve megoldásuk le­hetőségeiről. Az új társadalmi rendre való áttéréssel a szocia­lista tábor országaiban óriási változások történtek a művelő­dés terén is. Az egész társada­lom számára lehetővé vált, hogy megismerje a tudományos világnézet — a marxista filozó­fia alapjait és eszméit. Korunkra a politikai helyzet és események, a tudomány, technika és kultdra iránt meg­nyilvánuló rendkívül élénk ér­deklődés jellemző. Ezt az ér­deklődést élénk viták és eszme­cserék kísérik. De hiszen szó nélkül hagyhattuk volna a ha­talmas felfedezéseket, közöm­bösen szemlélhettük volna az ember és a tudomány olyan óriási sikerét, mint az űrrepü­lést vagy az ember Holdra szállását...? Am a példákért nem kell messzire kalandoz­nunk. Itt „lenn", a földön, a mi bolygónkon, a közvetlen közelünkben ls nap mint nap számos újság történik. Az em­ber hol a Beatlesek reklám­trükkjeiröl hall, hol a Vietnam­ban történt tömegmészárlás híre járja be a világot, máskor viszont repülőgépszerencsétlen­ség híre rendít meg bennünket stb. Számos hír, az Informá­ciók özöne, melyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül, sem kommentár nélkül. A szá­mos hír és információ hatásá­ra az emberben bizonyos szem­lélet vagy állásfoglalás alakul ki a történtekkel kapcsolatban. Általánosabban ezt úgy fejez­hetnénk ki, hogy az emberben a világot szemlélve bizonyos felfogás jön létre, ez pedig nem más, mint a világnézet. MI IS HAT VOLTAKÉPPEN a világnézet? Hová sorolható ez a fogalom? A világnézet tartal­mát, lényegét elemezve el­mondhatjuk, hogy filozófiai és életkérdéseket ölel fel. Az em­berek eszmecserét folytatnak és vitáznak a vallásról, arról, van-e az embernek lelke, mely a vallás állítása szerint igenis létezik, vagy arról , megismer­heti-e egyáltalán az ember az igazságot. Ilyen és ehhez ha­sonló kérdéseket gyakran filo­zófiai problémáknak nevezünk. Ezek hallatára többen feltehet­nék a kérdést: a világnézet és a filozófia közé tehát egyenlő­ségjel is tehető? A kérdésre Igennel és nemmel is válaszol­hatunk. A filozófia, a bölcsé­szet a szó legszorosabb értel­mében tudomány, s mint ilyen­nek meghatározott kérdéskomp­lexuma van, megvan a mód­szere, mellyel ezeket a kérdé­seket rendszerezi és tudomá­nyosan megoldja. A filozófia szűkebb értelemben véve tehát nem azonosítható a világnézet­tel. Ám ne feledjük el, hogy a filozófia szónak van egy másik értelme is, éspedig az ember életfelfogását, életszemléletét jelenti. Ez tehát a filozófia tá­gabb értelmezése, s ez esetben a filozófia és a világnézet kö­zé egyenlőségjel tehető. Az ember életfelfogását a mindennapi élet formálja. Az ember látja, hogy a nap na­ponta kel és nyugszik s felte­szi magának a kérdést: miért? Az ilyen miért ek viszont nem jelentik azt, hogy a világnézet csupa okoskodó kérdés puszta feltevése. Ez az ember legsajá­tabb vágya, a többet tudásra, az elvontabb és szélesebb ösz­szefüggések megismerésére, fel­tárására Irányuló törekvése. A világnézet hatására az emberek önmagukat és környezetüket formálják, sőt egymást is befo­lyásolják. A világnézet fontos­ságáról és döntő szerepéről ta­núskodik az évszázadokon át folyó küzdelem az ember gon­dolkodásmódját és nézeteit ille­tően. Már az ősközösségben is, de később, a rabszolgatartó társa­dalomban, a feudalizmusban és a kapitalizmusban is, tehát a mi társadalmunkat megelőző összes fejlődési szakaszban az emberek bizonyos szűk csoport­ja egyre inkább a nagyobb ré­tegeket felölelő csoport gon­dolkodását igyekezett befolyá­solni. Törekvésüket az erőszak alkalmazásán kívül különféle áltudományos eszmék és elmé­letek segítették, melyek az em­berek közt nyugtalanságot, elé­gedetlenséget szítottak. Azon igyekezetük, hogy az alattvaló­kat, a leigázottakat meggyőz­zék arról, hogy földi életük csak a túlvilági élet előjátéka, •s hogy az ember sorsát az Is­tenek határozzák meg, s hasz­talan, sőt halálos bűn ezzel el­lenkezni — napjainkban már nagyon is átlátszó s céljai vilá­gosak. Persze, manapság az em­ber szinte gondolkozóba esik, hogyan volt lehetséges, hogy az embereket így félrevezethették s tévútra téríthették. Ennek több oka volt. Nem utolsósor­ban a tudatlanság, a kiszolgál­tatottság, a tehetetlenség, az ismeretek hiánya, hogy megért­sék például a természeti jelen­ségeket. A természeti csapás az akkori kor szellemében ugyan­is isten büntetése volt, tehát be kellett érniük azzal a ma­gyarázattal, amit kaptak. To­vábbá a nyomorúság és az agyondolgozott emberek vigasz­talan helyzete túlságosan nagy tehertételnek bizonyult. Az adott helyzetben a földöntúli életbe vetett hit, S a túlvilági lét örökös hangoztatása, a néptömegek megtévesztése és félrevezetése az uralkodó osz­tály érdekeit szolgálta. S aki mégis kételkedett és hitetlen­kedett, vagy a dogmáknak el­lenszegült — eretnek volt. A jó pásztorok viszont báránykáik „nyugalmáért" mindent megtet­tek. A VALLÁS LÉTREJÖTTÉNEK és fejlődésének okaira első íz­ben a marxizmus—leninizmus mutatott rá, s tudományos ala­pon bizonyította valótlanságát. Jelenleg, amikor az ember is­meretei lehetővé teszik, hogy olyan dolgokat is megmagya­rázzon és megvilágítson, ame­lyek egykor rejtelmesek és megmagyarázhatatlanok vol­tak, szükségszerűen megválto­zott az ember világnézete ls. Ma a technika az ember leg­őszintébb segítőtársa. Lehetővé vált, hogy a rádió, a televízió és a sajtó segítségével felvilá­gosítsuk, tájékoztassuk a leg­szélesebb rétegeket. Egyes or­szágokban komoly összegeket fordítanak arra, hogy megtud­ják, milyen a tömegkommuni­kációs eszközök befolyása az emberekre. Újabb és újabb módszereket kutatnak, keres­nek, hogy hatékonyabban befo­lyásolják az ember gondolko­dásmódját. Hazánkban ls nagy gondot fordítanak ezekre az eszközökre. Éppen ezért na­gyon lényeges, hogy a tömeg­kommunikáció olyan emberek kezében legyen, akik a haladás és a béke ügyét szolgálják. L. G. Kulturális hírek • EGY BORDEAUX-I színházi fesztivál szenzációja a New York-i The Open Theater két be­mutatója. Ez a színház a londo­ni Living Theater „hagyomá­nyát" folytatja és haladja túl annyiban, hogy minden egyes előadás egyszeri, alkalmi kom­pozíció, vagyis kevésbé előké­szített és megkomponált, mint a londoniaké. • Kim Novak játssza a női fő­szerepet a „Szenzációs bankrab­lás" című, Hollywoodban készülő westernben. • A VILÁG legnagyobb és legkisebb könyvét Lipcsében adták ki. Az Edition Verlag eredeti nagyságú fakszimile ki­adásban jelentette meg a „nagy választófejedelem" óriásatla­szát, amelynek méretei: 2,10 X X 1,70 méter. A legkisebb ki­advány a 2,5X3 milliméteres nagyságú Képes ABC, amelyet japán selyempapírra nyomtat­tak. 1970. III. 12.

Next

/
Thumbnails
Contents