Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-12 / 60. szám, csütörtök

Búcsúzás, kilenc góllal... A Stockholm! jégkorong VB-re készülő csehszlovák válogatott utolsó edzőmérkőzésén 9:3 (2:0, 3:1, 4:2) arányban legyőzte a hazai utánpótlás együttest. Az „A" csapat góljai közül Jaroslav Holík és Horešovský hármat-hármat, Kochta, Hrbatý, Machač egyet-egyet ütött. A válogatott a sérült Suchý nélkül ebben a felállításban sze­repelt: Dzurilla (Xacký) — Ma­chač, Pospíšil, Ujváry, Horešovský, Bednár — Ševčík, Farda, Cerný — Kochta, Nedomanský, Haas — Hrbatý, Holík fivérek — Pryl, Hlinka, Martinec. A D R I A N O V : A találkozó előtt a Csehszlovák Jégkorong Szövetség elnöke, dr. AndrSt az I. liga legjobb játéko­sainak egy-egy serleget adott át. A legjobb kapusnak Dzurillát, a legeredményesebb csatárnak Jo­sef Cernýt, s a legjobb előkészí­tőnek Kochtát minősítették. .Moszkva megérdemelné az olimpiát' Tegnap ünnepelte 60. születés­napját Konsztantyln Adriánov, a Szovjetunió Olimpiai Bizottságá­nak elnöke, akivel ebből az alka­lomból beszélgetést folytatott a Szovjetszkij szport című napilap. Az ismert szovjet sportember ki­jelentette, hogy az 1976. évi olim­piai játékok rendezési jogát a je­lentkező városok közül Moszkva érdemelné meg legjobban. Adriá­nov azon a nézeten van, hogy annak ellenére, miszerint a NOB tagjai semlegesek a szavazásnál, de az érdekelt ország képviselői minden bizonnyal Moszkva mellett teszik le szavazatukat. Amikor Moszkva létjogosulását bizonygat­ta az 1976. évi olimpiai játékok megrendezésével kapcsolatban, ki­jelentette: a szovjet sportolók, akik 1952 éta minden olimpiai já­tékokon részt vesznek, kitűnő eredményeket érnek el, s betart­ják a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság minden határozatát, ezért megérdemlik a legnagyobb világ­verseny megrendezésének a jogát. Adriánov hangsúlyozta, hogy az elmúlt 19 év alatt „az olimpiai mozgalom nagy változásokon ment keresztül. Bővítették az olimpiai számokat, nagyobb részvételt biz­Tovább jutott a VŽKG A férfi asztalitenisz BEK ne­gyeddöntőjében a VŽKG Ostrava a Trud Moszkva együttesével mér­kőzött Moszkvában és 5:4 arányú győzelmet aratott. A szovjet játé­kosok közUl Amelin volt a leg­jobb, aki mindhárom mérkőzésén megszerezte a győzelmet. A VZKG az elődöntőben a Middlesbrough (angol)—Marlestadt Boys (svéd) találkozó győztesével mérkőzik. A másik elődöntő mérkőzést a nyu­gatnémet Osnabrück vívja a Buda­pesti Spartacussal. A VZKG—Trud találkozó eredmé­nyei: Chmelík—Brodszkij 2:0, Ben­da—Amelin 0:2, Turai—Averin 2:0, Chmelík—Amelin 0:2, Turai— Brodszkij 2:0, Benda—Averin 2:1, Turai—Amelin 0:2, Chmelík—Ave­rin 1:2, Benda—Brodszkij 2:1. tosltottak a nőknek, s az olimpiai mozgalomhoz többtlz ország csat­lakozott. A NOB komoly fegyver­tényének tartja Adriánov azt a tényt, hogy elismerte az NDK é9 a Kóreai olimpiai bizott­ságát. Ami a NOB munkáját ille­ti, Adriánov említést tett a Dél­afrikai Köztársaságról, amely az utóbbi években komoly problémát okoz a nemzetközi szövetségnek. A NOB azonban helyesen cseleke­dett, amikor nem engedélyezte a fajüldöző ország részvételét a mexikói olimpián, amelyen 112 or­szág legjobb sportolói vettek részt. A sportfogadás hírei A ŠPORTKA 10. hetének nyere­ményelosztása: 1. húzás: 1. díj: nincs nyertes, II. díj: 49 nyertes, á 24 255 koro­na, III. díj: 2947 nyertes, á 590 korona, IV. díj: 66 045 nyertes, á 45 korona. • 2. húzás: 1. díj: nincs nyertes, II. díj: 61 nyertes, á 15 410 koro­na, III. díj: 3699 nyertes, á 370 korona, IV. díj: 666 368 nyertes, á 35 korona. A SAZKA 10. játékhetének nye­reményei: 1. díj: 10 nyertes, á 4550 korona, II. díj: 243 nyertes, á 290 korona, III. díj: 2397 nyertes, á 45 korona. A MATES 9—10. játékhetének nyereményelosztása: 1. díj: 1 nyertes 200 000 korona, II. díj: 398 nyertes, á 2540 korona, III. díj: 17 504 nyertes, á 120 koro­na. Az idei műkorcsolyázó világbajnokság férfimezőnyének három ér­mese. Balról: Nepela (csehszlovák), Wood (amerikai), Zöller (NDK beli). ÖRÖM JUGOSZLÁVIÁBAN A jugoszláv férfi kézilabda vá­logatott visszaérkezett a francia­országi világbajnokságról hazájá­ba. Mint ismeretes, a jugoszláv kézilabdázók bronzérmet szerez­tek a VB-n. Az alsóbb osztályokban egy héttel később A Szlovák Labdarúgó Szövetség vezetősége közli, hogy az alsóbb osztályú labdarúgó-bajnokságok első tavaszi fordulóját március 23-án kell lebonyolítani. Ez sor­rendben a 15. lesz, míg a 14 et április 11-re helyezik át. Ez a döntés nem vonatkozik az ifjúsági liga találkozóira, ame­lyeket az I. és a II. labdarúgó­liga előmérkőzéseiként március 15-én rendeznek meg. A játékterek állapotára való te­kintettel megengedték, hogy in­dokolt esetben április 15-ig a baj­noki mérkőzéseket salakpályán is le lehet bonyolítani, amelyek megfelelnek a játékszabályok elő­írásainak. Azt a tényt, hogy a ter­vezett mérkőzést a házigazda sa­lakpályán akarja megrendezni, az ellenféllel a találkozó előtt legalább három nappal kell tudat­nia. 0 Hollandia junior labdarúgó­válogatottja 3:0 (1:0) arányú győ­zelmet aratott Luxemburg felett. 0 A Párizs—Nizza nemzetközi országúti kerékpáros verseny má­sodik útszakaszán a dán Rltter szerezte meg a győzelmet és ezzel az összetettben 9:44:10 órás Idő­nyereménnyel vezet. % Vinkó Bogataj, jugoszláv sí­ugró egészségi állapota Javul. Mint Ismeretes, Bogataj vasárnap Oberstdorfban a sírepülőverse­nyen bukott, fején megsérült, kór­házba szállították. A legutóbbi je­lentések szerint egy hét múlva el­hagyhatja a kórházat. Ä A belgrádi nemzetközi sakk­tornán a csehszlovák Malypetrová (Nicolau elleni] játszmája félbe­maradt. A i'anjug jugoszláv hírszolgála­ti Iroda a következőket írja ezzel kapcsolatban: „Nagy örömet vál­tott ki minden sportkedvelőben, hogy a jugoszláv válogatott a leg­nagyobb sikert érte el a kézilabdá­zás történetében. Nemcsak a bronzérem hízelgő számunkra, hanem az a játék is, amellyel ezt a jugoszláv válogatott elnyerte. Mert a románia — NDK döntő nem volt igazi kézilabdázás, in­kább szabadfogású birkózás. Ju­goszlávia viszont a nézők számá­ra is élvezetes játékkal szerezte meg a harmadik helyet. A hírszolgálati iroda Idézi a francia sportminiszter nyilatkoza­tát: „A jugoszlávok megmentették a kézilabdázás becsületét, amikor gyors eredményes játékot nyúj­tottak, és technikai téren is kima­gaslottak a mezőnyből. Országos úszóbajnokság Szombaton és vasárnap a zsol­nai 50 m-es fedettuszodában bo­nyolítják le Csehszlovákia téli or­szágos úszóbajnokságának verse­nyelt. A két nap versenyműsora: szom­bat: férfiak: 100 m gyors, 100 m hát, 200 m pillangó, 200 m mell­úszás, 200 m vegyesúszás. Nők: 100 m hát, 200 m pillangó, 100 m gyors, 200 m mellúszás, 200 m vegyesúszás. Vasárnap: férfiak: 400 m ve­gyesúszás, 100 m mellúszás, 200 m gyorsúszás, 100 m pillangó, 200 m hátúszás, 400 m gyors. Nők: 400 m vegyesúszás, 100 m mell­úszás, 200 m hátúszás, 100 m pil­langó, 400 m gyorsúszás. Jövőre Európában marad minden aranyérem? N incs kizárva, hogy már az 1971. évi műkorcsolyázó­világbajnokságon valóra válik az osztrák Eva Wächt­ler edző Jóslata, aki még a ljubl­janai világbajnokság előtt kijelen­tette: „Európa versenyzői a kö­zeljövőben félreállítják a tenge­rentúliakat". Most, hogy a kétsze­res világbajnok amerikai Tim Wood aláírta a profiszerződést, a nyilatkozat teljesen valószínűnek látszik. A tavalyi coloradói VB-n és most Ljubljanában is 3:1 volt az aranyérmek aránya Európa Ja­vára. Mindkétszer éppen Wood sze­rezte az aranyérmet az Ojvilág­nak. Jövőre itt a nagy lehetőség Ondrej Nepela előtt, s jóvoltából ismét öreg kontinensünkre vándo­rolhat a férfi műkorcsolyázás aranyérme. De mi lesz Seyferttel? Ha Woodot követné, akkor van­nak esélyei az amerikai és a ka­nadai lányoknak. No de hagyjuk a „jövőbelátást", inkább vessünk néhány pillantást a világ mfikor­csolyázására. A NYUGATI AMATÖRÖK Csak kevés sportágban küzde­nek a presztízsért olyan pontosan meghatározott felfogásban, mint éppen a műkorcsolyázásban. A nyugati országok és a tengeren­túliak megmaradtak klasszikus re­ceptjüknél: aki megfizeti náluk a jégpályát és az edzőt, annyit és úgy gyakorolhat, ahogy akar. En­nek rendszerint két hätránya van. Elsősorban az, hogy ilyen formá­ban csak a gazdag szülők feltfln­E . ni vágyó gyerekei engedhetik meg U maguknak a műkorcsolyázást. Ezeknek a fiataloknak nincsenek gondjaik, hogy mi lesz velük 25 1970. éves korukban, illetve hány évig fogják végezni közép- és főiskolai III. 12. tanulmányaikat. Másodszor azért nem járhat sikerrel ez a felfogás, 7 mert főleg a nyugati országokban elkallódnak az igazi fiatal tehet­ségek, akik anyagiak hiányában A műkorcsolyázó világbajnokság után nem edzhetnek kedvük szerint. Igy ez a rendszer eléggé idejétmúlt, s a tíz évvel ezelőtti viszonyokat juttatja eszünkbe. A nyugati kor­csolyázó központok ugyan elegen­dő jó minőségű jégpályával és nem kevésbé jó edzőkkel rendel­keznek, naponta hat órát ls edz­hetnek, ha „kiválasztottak". Ez a tény azonban magában még nem elegendő, mert végeredményben a siker alapja a tehetség, esetleg a szülők viszonyulása gyermekük jövőjéhez. ISKOLA — JÉG A műkorcsolyázás jelenlegi nagyhatalmai, a Szovjetunió és az NDK egészen más szempontok szerint közelítették meg ezt az attraktív sportágat. Megoldották az első számú feladatot: összhang­ba hozták a műkorcsolyázást az iskolával, mert köztudott, hogy például az NDK-ban az 5—6 éves gyerekek között keresik a tehet­ségeket és ezekkel foglalkoznak. Azt talán mondanunk sem kell, hogy a „gyümölcs beérésére" 10— 12 évre van szükség. Most jön a nagy probléma: összhangba hozni a tanulást az edzésekkel. Az első pillanatban talán úgy tűnik, hogy az iskola „megkegyelmez" a mű­korcsolyázó gyerekeknek. Ez nem fgy van teljesen, mert a tanulás az elsődleges, de az iskola olyan méretekben alkalmazkodik, hogy a gyerekeknek például ne kelljen 5 órakor edzeni és nyolckor már mosolyogva ülni az iskolapadok­ban. A szüneteket különbözőkép­pen módosítják és az érettségi előtt állö műkorcsolyázók tanul­mányi idejét két évvel is meg­hosszabbítják. Ehhez azonban szükséges egy téli stadion, ahol csak a műkorcsolyázók edzhetnek, senki más. Klasszikus példa erre az NDK beli Kari Marx-Stadt-i jég­iskola. AZ EREDMÉNVTEK TÜKRÉBEN Ljubljanában már az eredmé­nyek tükrében is megmutatkozott a két felfogás közötti különbség, az említett európai országok Ja­vára. Amerika még úgy-ahogy lé­pést tart az NDK-val és a Szov­jetunióval, de Nyugat-Európa há­rom klasszikus műkorcsolyázó-or­szága, Franciaország, Ausztria és az NSZK már leszakadt. E három ország mindössze két érmet (ezüst és bronz) szerzett az idei világ­bajnokságon. Talán felesleges újra ismételni az NDK és a Szovjetunió sikerét Ljubljanában. Ez még nem min­den, hiszen olyan utánpótlással rendelkeznek, hogy nem kell fél­niük a jövőtől. Gondoljunk csak az NDK-beli Morgensternre, Hoff­mannra, Diettrichre s a többiekre. A Szovjetunió a párosban és a jégtáncban „ellenőrzi" a világ mű­korcsolyázó mezőnyét, de vannak egyéni korcsolyázó tehetségeik is Ovcsinnyikov és Alekszandrova személyében. A PONTOZÓK IS BŰNÖSÖK A két említett ország jóvoltá­ból Európát nem fenyegeti vissza­esés. Meg kell azonban monda­nunk, hogy a nyugat-európai mű­korcsolyázás veszteglését nemcsak az ottani felfogás okozta. Már em­lítettük, hogy a műkorcsolyázás­ban a pontozóbírók szinte kihalá­sos alapon hozzák fel évről évre és helyről helyre a versenyzőket. Ez a sportág a közvetlen jogutód­lás alapján épül, itt nincsenek „kiugrások" (Prtoopopovék esete csak erősíti ezt a szabályt), in­kább békés trőnátadás van, ami­kor a jég „nagymenői" revükhöz szerződnek, vagy visszavonulnak. Ha akadnak is műkorcsolyázók, akik nem tisztelik a bírók által képviselt irányvonalat, és „mer­nek" valami újat, nem a sokévi átlagot produkálni, azt lepontoz­zák, igy elmegy a kedvük az újí­tásoktól, kénytelenek magukat alávetni a „hivatalos" irányvonal­nak, vagy elmennek profinak. Ez a momentum is közrejátszott ab­ban, hogy Nyugat-Európában „meghalt" a műkorcsolyázás. Cso­dálkozhatunk azon, hogy az ama­tőröknél való „kínszenvedés" után, ahol a bírák már Jóelőre „beskatulyázzák" a versenyzőt, a műkorcsolyázó elmegy profinak? Nem. A szülők ls őrülnek ennek, mert joggal remélik a nemcsekély befektetés megtérülését. CSEHSZLOVÁK S. O. S. A csehszlovák műkorcsolyázás valamikor olimpiai és világbajnoki érmekkel dicsekedhetett, az euró­pai bajnokságokról nem is beszél­ve. Jelenleg van egy klasszis Ond­rej Nepela, aztán sokáig semmi. Ha Csehszlovákia rövid időn belül nem tanul az NDK és a Szovjet­unió példájából, akkor a világ­versenyeken csak a létszámot fog­ják növelni a csehszlovák ver­senyzők. Nálunk is összhangba kell hozni az iskolát a jéggel. Szinte elképesztő, hogy a fiatal versenyzők csak reggel ötkor és éjfélkor edzhetnek. A műkorcso­lyázó csak akkor tanulhat, ha az iskola engedékeny, s a tanuló a legmegfelelőbb időpontokban edz­het. Befejezésül nem árt megemlíte­nünk, hogy például Gaby Seyfert 8—12-ig iskolában volt és délután 1—7-ig a jégpályán edzhetett. Csehszlovákiában ez szinte elkép­zelhetetlen. TOMI VINCE Akinek sikerűit... Az alpesi számokban — néhány más sportághoz hasonlóan — na­gyon nehéz egyszerre az élvonal­ba törni. Általában hosszú évekig tart, amíg egy-egy versenyző — mégha kivételes képességekkel rendelkezik is — felküzdi magát a legjobbak közé. Sok a nagy tu­dású síző és ott, ahol a világ legjobbjai rajtolnak, bizony gyak­ran csak századmásodpercek dön­tik el az élen a sorrendet. Az Idén a svájci Bernhard Rnssi vitte vég­hez azt a bravúrt, hogy szinte máról holnapra az érdeklődés kö­zéppontjába került. A Magas-Tátrában megrendezett ilágbajnoksággal szinte egyidőbén az olaszországi Val Gardenában került sor az alpesi számok vi­lágbajnokságára. Bernhard Russi életében először vett részt VB-én, és sem a szakemberek, sem ő ma­ga nem számított kimagasló ered ményre. A 21 éves, 183 cm magas, 72 kg súlyú svájci slzfl személyével azóta sokat foglalkoznak a szak lapok és napilapok hasábjain, amikor elmondotta, hogy a VB óta több mint húsz órát szentelt sza­bad Idejéből azoknak, akik vele interjút akartak készftenL — Azt kérdezik tőlem, ha ójból kezdhetném, ismét síző lennék-e? Természetesen! A sízés számomra nagy örömet, szórakozást jelent. Alig tudtam még járni, amikor fel­kötötték talpamra a síléceket. Hét­éves koromban rajtoltam első ver­senyemen Andcrmattban, és győz­tem. Természetesen utána még na­gyobb kedvvel igyekeztem elsajá­títani a sízés csínját-bínját. A to­vábbi sikerre azonban sokáig kel­lett várnom. Russi 1968-ban a lesiklásbaa svájci juniorbajnokságot nyert. Egy évvel később a felnőttek me­zőnyében a bajnokságon, a müTé­siklásban és az összetettben az 5. helyen végzett. Ugyanebben az év­ben Gaspoggióban a mfilesiklásbän az egész nemzetközi mezőnyt le­győzte. Az idén a lesiklásban Vál d'Isere-ben a 14., a Lauberhornon­a 10., az Arlberg Kandahar verse­nyen pedig a 4. helyet szerezte meg. A világbajnokságon azután aranyérmet nyert. — Hogyan jutottam el idáig? El­sősorban az alapos edzéseknek kö­szönhetem, hogy sikerült a legjob­bak közé jutnom. Decembertől má­jusig naponta sízek, júniustól no­vemberig pedig havonta legalább tíz napot töltök sítalpakon. Egy idényben 16 pár sílécet „haszná­lok" el, természetcsen valameny­nyit visszaküldöm a gyárba. Azt az egy párat azonban, amellyel a világbajnoki aranyérmet nyer­tem, megtartom magamnak. Russi sokoldalú versenyző. Ká nagyon illik a közmondás, hogy az alma nem esik messze a fájá­tól. Édesapja is kitűnő síző volt, és jó eredményeket ért el négy számból — műlesiklás, lesiklás, sí­futás és ugrás — álló összetett versenyeken. — Ma már ilyen versenyeket nem rendeznek, mivel senki sem tud annyi időt szakítani magának, hogy az említett számokra kellő­képpen felkészülhessen. Síugró versenyeken én is rajtoltam. Egy alkalommal 39,5 méteres ered­ménnyel szereztem meg a győzel­met. Legnagyobb ugrásom — ed­zésen — 43 méter volt. A sízésen kívül nagyon szeretem az atléti­kát, az úszást, teniszt, a labda­rúgást. Hiába, jót tesz a változa­tosság, bár a síző számára nincs megfelelő kiegészítő sportág. Az a fontos, hogy az ember sokféle fizikai munkát végezzen, lehető­leg minél több sportot űzzön. Russi fiatalabb korában inkább a műlesiklást helyezte előtérbe. Annak ellenére, hogy az utóbbi években a lesiklásban ért el Jó eredményeket, még sem akarja magát csak erre a számra szako­sítani. Éppen ezért a nyári évad­ban több műleslkló edzést tart majd. — Mit teszek egy-egy nagy ver­seny előtt? Elsősorban ellenfe­leimhez hasonlóan igyekszem jól kiismerni a pályát. Sokkal jobban szeretem a technikailag igényes, mint a gyors pályákat, mert a nagy sebesség sok sérülési ve­szélyt rejteget a versenyzők szá­mára. Hiszen vannak szakaszok, amelyeken 135 kilométeres Arin­ként! sebességgel siklunk a mély­be. Talán nem is kell külön hang­súlyoznom, hogy csak kitűnően felkészült versenyzők rajtolhatnak a siker reményében. — Ennek érdekében Val Garde­nában hétszer tettem meg a távot edzésben, ebből négyszer verseny­tempóban. A verseny előtt este tíz órakor ágyban voltam, hogy kellőképpen kipihenjem magam. Örülök, hogy sikerült jól szerepel­nem a világbajnokságon. — Sokan az iránt érdeklődnek, vajon hajlandó lennék-e a profik táborába lépni. Egyelőre még nem. A profi versenyek ma még csak kialakulóban vannak, és ezért a közeljövőben még amatőr mara­dok. A klasszikus versenyeken ugyanis egyelőre nem engedik a profikat rajtolni. Én pedig még szeretném jó eredményekkel bi­I zonyít/ini, hogy az idei világbaj­nokságon elért győzelmem nem a véletlen müve volt. —ár

Next

/
Thumbnails
Contents