Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-10 / 58. szám, kedd

Erdők, folyók, vízerőművek — a Dunán Burgonyatermesztésünk problémái Hazánkban a burgonyatermesztésnek hagyománya van, főképp a bui'gonyatermő és a hegyaljai körzetekben, azonban a korai burgonyafajták termesztésében a déli járások is jó eredményeket érnek el. Talán felesleges is hangsúlyozni, hogy milyen értékes és szükséges növény a burgonya. Nem véletlen, hogy pár évtizeddel ezelőtt a szegények kenyerének nevezték, és a burgonya betakarítása második aratásnak számított. Manapság már nem becsülik eléggé ezt a sok szempontból gazdaságosan felhasználható növényt. Fontosságára lényegében csak olyankor döbbenünk rá — mint például a múlt évben is —, amikor kiderül, hogy nincs belőle elég. Jelenleg az országban mintegy négyszázezer hektáron termesztünk burgonyát. Tehát lényegesen kisebb területen, mint pár évtizeddel ezelőtt. Ráadásul a hektárhozam sem úgy alakult, mint például búzából, kukoricából, cukorrépából stb. El. sősorban Szlovákiában nem. Lássuk azonban a csehországi és a szlovákiai hektárhozamokat tartalmazó táblázatot: 1955 1960 1964 1964—1968 Csehország 130,6 q 93,1 q 176,8 q 154,8 q Szlovákia 119,6 q 83,1 q 108,2 q 103,2 q Természetes, hogy ilyen átla- alatt egyenlőtlen volt a csapagos hektárhozamok mellett a dék mennyisége. (Folytatás az t. oldalról) zott feladatok várnak ránk az exportban. Csak tűlevelű fából ez évben egymillió erdei köbméterrel többet szállítunk külföldre, mint tavaly. Ugyancsak fontos probléma a munkaerőkérdés. Az erdőgazdaságokban évről évre kevesebb a munkaerő. Ennek több oka van, de a legnagyobb baj talán az, hogy nem törődünk eléggé az erdei munkásokkal. Nem biztosítjuk kellőképpen munkahelyükre szállításukat és a meleg ételt. A lakásépítésben is lemaradtunk. Ezeket a hiányosságokat ki kell küszöbölnünk, ha a fiatal dolgozókat meg akarjuk tartani. • Milyen a helyzet a lombja terén? — Ez külön probléma. A korlátozott feldolgozási lehetőség miatt már több éve kevesebb lombfát termeltünk ki, mint amennyire lehetőségünk lenne. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának határozata alapján emeljük a lombfák exportját a kapitalista országokba. Az így szerzett devizáért technológiai berendezéseket vásárolunk a lombfa feldolgozására. fgy kialakítjuk a feltételeket az ipari feldolgozásra és növeljük a hiánycikként számon tartott áru termelését, elsősorban a piac, az építkezések és a kivitel számára. A faipar új létesítményeinek felépítése után nagyobb mértékben hozzájárulhat a lakásprobléma megoldásához, amiről Svoboda elnök újból szólott újévi beszédében. Ez évben 2000 lakóházat építünk fából. Kormányunk az év folyamán megtárgyalja a cellulóz- és papíripar további fejlesztését a lombfa vegyi feldolgozásával kapcsolatos feladatok gyorsabb megoldása érdekében. • Említette, hogy meg akarják tartant a fiatalokat az erdőgazdaságokban. Mit tesznek ennek érdekében? — Véleményem szerint az erdei munka vonzerejének növelése és a fiatalok megtartása érdekében a lehető legrövidebb időn belül meg kell valósítanunk a javasolt bérmódosítást, lakást kell biztosítanunk a dolgozóknak és kölcsönt kell nyújtanunk a lakásberendezés megvásárlására. Ezenkívül meg kell oldanunk a dolgozók közlekedésének, táplálkozásának kérdését. Ma az a helyzet, hogy az erdőgazdaságok dolgozói rendkívül nehéz feltételek között dolgoznak, de munkájukért kevesebb pénzt kapnak, mint azok, akik jobb körülmények közepette dolgoznak. El Összehasonlíthatnánk az átlagos kereseteket a többi minisztérium hatáskörébe tartozó munkahelyek dolgozóinak bérével? felszabadulás jubileumát ünneplő országnak akarják felajánlani. • Milyen feladatok állnak a vízgazdálkodás előtt? — Röviden nagyon nagy feladatok. Meg kell szerveznünk a mezőgazdasági területek, a városok és a községek árvízvédelmét. Biztosítanunk kell a lakosság ellátását ivóvízzel és ugyanakkor az ipar és a mezőgazdaság vízellátását is. Ugyancsak meg kell oldanunk a vízvezetékhálózat és csatornahálózat problémáját. Nagyon rossz és nyugtalanító a légkör és a folyók szennyeződésének helyzete, ez pedig közvetlenül veszélyezteti az egész természetet. • Szlovákiában, elsősorban DélSzlovákiában súlyos problémát jelentenek az ismétlődő árvizek... — Igaza van. A folyóknak csupán egyharmadát szabályozták, és ezért az árvíz minden évben nagy gondot és nem utolsósorban nagy károkat okoz. •v" j "—

mi ro

jt

*" iá ^"iSiRSí w Szlovákiában mintegy 90 000 hektár az árterület. A legnagyobb árvíz az Ipoly, az AlsóMorva, a Nyitra, a Sajó, a Garam és a közelmúltban a Duna környékét sújtotta. Az elmúlt években nagy kárt okoztak népgazdaságunknak az árvizek. • Mekkora volt ez a kár? — Az 1954. évi árvíz 210 millió korona értékű kárt, 1958-ban az árvíz 303 millió korona kárt, 1900-ban 660 millió korona kárt okozott. 1965-ben a nagy dunai árvíz több mint 3 milliárd korona kárt okozott. A további években is nagy károk keletkeztek. • Milyen következtetéseket vont le a minisztérium ezekből a nagy árvizekből? — A tapasztalatok alapján még jobban előtérbe kerül az a követelés, hogy megtegyük az árvízvédelmet biztosító intézkedéseket és tökéletesítsük az árvízvédelem szervezését. Ugyancsak felül kell vizsgálnunk azt a tényt, hogy a beruházásból aránylag kis rész jut az árvízvédelemre. Fokozott figyelmet fordítunk a megelőzésre, és ezért az elmúlt években és a közeljövőben jelentős összegeket szántunk a mezőgazdasági területek, valamint a városok és a községek árvízvédelmére. • Milyen konkrét intézkedéseket -fogadtak el? — Az árvízvédelem biztosítása érdekében ezeket a konkrét intézkedéseket fogadtuk el: — Csallóköz, valamint Komárom és Párkány területén a gátak újjáépítése és az új védelmi rendszer kiépítése, egyúttal Bratislava árvízvédelmének biztosítása. Ezeket az akciókat összehangoltuk a dunai vízerőművek építésével; — a kelet-szlovákiai síkság és Záhorie folyóinak szabályozása; — a Liptovská Mara-i, valamint egy Garam és Ipoly menti nagy víztároló építése az árvízvédelem biztosítására; — a Zsitva, Nyitra, Sajó, Rima, Ipoly és Hernád szabályozásának befejezése. Az intézkedések megvalósításával további 1800 km hosszúságban szabályozzuk a folyók medrét. Meg kell jegyeznünk, hogy az árvízvédelem szempontjából elsősorban a Vág, Nyitra, Hernád és Bodrog medrét kell szabályoznunk. Jelenleg arra törekszünk, hogy a vízgazdálkodás új szervezésével összhangban átépítsük az árvízvédelmet is. • Miniszter elvtárs, ön megemlítette a dunai vízerőmüvet. Milyen stádiumban van az épí tkezés előkészítése? — Az 1965. évi nagy dunai árvíz után rádöbbentünk arra, hogy nem bízhatunk semmiféle természetfeletti lényekben, akik megvédenének az árvíztől. Az átszakadt csicsói gát megjavítása után a legfontosabb probléma az elöntött területek lecsapolása volt. Az újjáépítés első szakaszában a megmaradt létesítményeket javítottuk ki. Ennek keretében elzártuk az átszakadt gátat Csicső és Pat mellett, valamint a többi mesterségesen előidézett gátszakadást, s kijavítottuk a víz által megrongált gátakat. A második szakaszban már megkezdtük az újjáépítést. Ebben a szakaszban műszaki jellegű intézkedéseket hajtottunk végre a gátak megszilárdítására. A harmadik szakaszban már a végleges árvízvédelmet akarjuk biztosítani, nemcsak a Duna mentén, hanem a Vág és a Garam vízgyűjtő rendszerében is. Ennek keretében javasoljuk Bratislava védelmét ls a nagy árvizek ellen, valamint az egész területen a gátak megerősítését. Bizonyára hallottak már arról, hogy ebben az évben meg akarjuk kezdeni a Wolfsthal— Bratislava vízerőmű építését, amely mintegy 5 km-re lesz Bratislava felett. Itt vízerőmüvet, zsilipet és két zsilipkamrát építünk. Az egész létesítmény 2,73 milliárd korona befektetést igényel. További erőmű épül majd Bősnél és megépül a Körtvélyes—Dunakiliti zsilip. A több mint 50 millió köbméter űrtartalmú tartály mellett nagy üdülőközpontot terveztünk. A bősi vízerőművel összefüggésben áll a nagymarosi vízerőmű, amely a dunai vízerőművek közös csehszlovák—magyar rendszeréhez tartozik. Ez az erőmű magyar területen, az Ipoly torkolatától 12 km-re épül fel. A dunai vízerőművek felépítésével biztosítjuk Csallóköz árvízvédelmét, hogy a nagy árvizek többé ne ismétlődhessenek meg. • Befejezésül, miniszter elvtárs, megkérem, tájékoztassa olvasóinkat a vízellátás helyzetéről. — Az iparosodás és az ipar korszerűsítése következtében mint világszerte, nálunk is vízhiány mutatkozik. A tervek szerint 1970-ben Szlovákiában a vízszükséglet 1796 millió köbméter lesz és ebből 253 millió köbméter jut a lakosság vízellátására. Érdekesség kedvéért megemlítem, hogy évente mintegy 13,3 milliárd köbméter csapadék hull hazánk területére és ebből csak 1,48 milliárd köbméter használható fel közvetlenül a vízellátásra. Igy tehát ma elértük a folyók vize kihasználhatóságának határát, ezért figyelmet kell fordítanunk a föld alatti vízforrások nagyobb kihasználására — elsősorban Csallóközben —, illetve nagy víztárolók építésére. Már ma több szlovákiai nagyvárosban ivóvízhiány van. Ezek között említem meg Nagyszombatot, Trencsént, Nyitrát, Zsolnát, Poprádot, Eperjest, Kassát, Iglőt, Bártfát és Rózsahegyet. A múlt hibái, a vízművek és a csatornahálózat elhanyagoltsága miatt 1970—1975-ben Szlovákiában több városban mutatkozik majd vízhiány. Csak egy megoldás lehetséges: új vízforrásokat kell keresnünk és takarékoskodnunk kell azzal, amink van, amit rendszerint csak akkor becsülünk meg, ha ideiglenesen nem rendelkezünk vele. így tehát fokozott fegyelmet várunk a lakosságtól, az üzemektől és a földművesektől is. Befejezésül biztosítani akarom az Oj Szó olvasóit arról, minisztériumunk dolgozói mindent megtesznek azért, hogy 1970 valóban a stabilizáció éve legyen, és határozott lépést tehessünk a felmerülő hiányosságok kiküszöbölése érdekében, így a tehető legnagyobb mértékben biztosítsuk a Szlovák Szocialista Köztársaság lakosságának elégedettségét. ONDRE] VESTEG burgonya . termesztése nagyon ráfizetéses volt a múltban, tekintettel a sok kétkezi munkára. A „200 mázsa burgonyát egy hektárról" poprádi mozgalom fordulatot jelentett a burgonyatermesztésben, főképp a tátraaljai körzetben. Studenecen például már 1964-ben 274 mázsa volt az átlagos hektárhozam, méghozzá 160 hektáron. Egyes fajták különösen nagy hozammal fizettek. Igy a Csajka 333,7, a Krizsenec pedig 405,1 mázsát termett hektáronként. Ehhez ínég azt is meg kell jegyezni, hogy az 1964-es év a krumpli termesztésére nem volt különlegesen kedvező, a vegetációs idő A burgonya mint áru A gépesítés és a 250 mázsás hektárhozam nagyon is rentábilissá teszik e növény termesztését, főképp a burgonyatermesztő körzetekben. Most nézzük meg, hogy az egyes körzetek egy-egy mezőgazdasági üzemében hogyan alakult a búza, illetve a burgonya hektárhozama és ezzel párhuzamosan a hasznosságuk. A számításhoz egységárakat használtunk, mégpedig a búza mázsáját 170,20, a burgonyáét pedig 67,40 koronában állapítottuk meg. Eszerint a következő eredmény mutatkozik: — A mi reszortunkban az átlagos keresetek alacsonyabbak, mint más ágazatokban. Az átlagkereset nálunk 1780 korona, azaz 67 koronával kevesebb, mint az Iparügyi Minisztérium, 211 koronával kevesebb, mint az Építőipari Minisztérium, és 317 koronával kevesebb, mint a Közlekedésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó munkahelyeken. Az átlagos kereset nálunk lassabban emelkedik, mint a Cseh Szocialista Köztársaság erdő- és vízgazdálkodási üzemeiben. Ezenkívül tavaly dolgozóink aránylag kevés prémiumot és jutalmat kaptak, így az idén az a feladat vár ránk, hogy minden dolgozónak az elvégzett munkának megfelelő jövedelmet adjunk. El Hogyan reagáltak a minisztérium hatáskörébe tartozó munkaszakaszok a CSKP Központi Bizottságának a munkakezdeményezés fellendítésére vonatkozó felhívására? — Nagyon pozitívan értékelhetjük azt a tényt, hogy valamennyi munkaszakaszon elfogadták a szeptemberi plénum felhívását, konkrét kötelezettségeket vállaltak a munkatermelékenység növelésére és az össztársadalmi feladatok teljesítésére. A kötelezettségvállalások értéke több millió korona, és dolgozóink ezt az összeget a Efsz Termelési korzet Növény Hektár- Realizált ár Különbség a hozam q ha/korona burg. javára Sókkukorica burgonya 231,0 15 569,40 9 238,00 szelőce búza 37,2 6 331,40 Pačlarépa burgonya 276,0 18 602,40 11 862,50 vice búza 39,6 6 739,90 Lukavce burgonya burgonya 259,0 17 456,60 10 376.30 búza 41,6 7 080,30 Podtuhegyalja burgonya 242,0 16 310,80 12 243,W ren búza 23,9 4 067,70 A táblázat és a feltüntetett árak alapján azt is kiszámíthat, juk, hogy ha a paclavicei szövetkezetesek egy hektárról búzából ugyanolyan bevételt akarnának elérni, mint burgonyából, akkor búzából 109.3 mázsás hektárhozamot kellene betakarítaniuk. A burgonyatermesztés tehát a lényegesen magasabb termelési költségek ellenére is gazdaságos. Persze szükséges, hogy erre a növényre is kellő figyelmet fordítsanak. Ahol ezt megteszik, ott az eredmény sem marad el. A megfigyelt szövetkezetek közül Szencen például 314, Kňeževesen 321, Určicén pedig 318 mázsa volt az átlagos hektárhozam. Ilyen termés esetén már értékes áru a burgonya. Tápértékben is vezet A burgonyatermesztő és a hegyvidéki körzetekben a burgonya a takarmányozás fontos alapanyaga. És nemcsak a sertések részére kitűnő takarmánys, hanem valamennyi állat szívesen fogyasztja és jól hasznosítja. Tápértékét tekintve pedig megelőzi (egy hektárra számítva) a többi takarmánynövényt. Nézzük a táblázatot. Termény Hektárhozam mázsa Tápanyag ha/kg Emészthető fehérje keményítőérték Árpa 32 208 2208 Tak. répa 550 165 3850 Burgonya 250 250 4625 A táblázat világosan bizonyítja, hogy a burgonya termesztése gazdaságosabb az árpáénál vagy a takarmányrépánál, főképpen a burgonyatermesztő és a hegyaljai körzetekben, ahol a két utóbbi növény távolról se adja meg a táblázatban említett hektárhozamot, tehát az egy hektáron megtermelhető tápanyag mennyisége közötti különbség még nagyobb a burgonya javára. Ráadásul a takarmányrépa termesztése még annyira sincs gépesítve, mint a burgonyáé. Mi a titka? Olvasóink bizonyára szóvá teszik, hogy igen ám, helyes lenne az a számítás, de csak akkor, ha a burgonya valóban 250 mázsás hektárhozammal fizetne. S a másik, ha a realizált ára ténylegesen 67,40 korona lenne mind a 250 mázsának. De maradjunk az első problémánál. A 250 mázsás hektárhozam eléréséhez egyáltalán nem kell semmi boszorkányság. Csak jő talaj, megfelelő, bevált ültetőanyag és a termesztésnél pedig a szükséges agrotechnikai módszerek megtartása. Ez elsősorban az ültetésre vonatkozik, de a gyomok és a kártevők elleni védekezés sem másodrendű. A gyomok, még inkább a kártevők az elérhető termelés felét is elpusztíthatják. Érdemes tehát gondozni ezt az egész társadalom szempontjából is nagyon értékes növényt. Bár az értéke, fontossága köztudomású, a burgonya ültetőterülete évről évre csökken. A szakemberek is kutatják az okát, miért van ez így. Azt már megállapították, hogy a mezőgazdasági üzemek a burgonyát megtudják termelni, azonban betakarítása és az értékesítése már nem megy ilyen simán. Ennek több oka is van. Először talán említsük meg azt, hogy a betakarítást alig 10 százalékra tudjuk kombájnokkal végezni. Kevés a gép, a mezőgazdasági dolgozók száma meg évről évre kevesebb. A másik tény pedig az, hogy a legnagyobb burgonyatermesztő körzetekben a burgonya felszedésének időszakában már rendszerint nagyon kedvezőtlen az időjárás, és ez nagyon megnehezíti mind a felszedést, mind a szállítást. Ennek pedig az osztályozáskor és az ár meghatározásakor is kedvezőtlen hatása van. A rossz Időben felszedett krumpli aligha kerül ültetőanyag-áron a piacra, sőt még étkezési burgonya sem lehet mindig. A burgonyatermesztés lényeges növelése tehát nem csupán a termelőkön múlik. Javítani kell a gépesítést, az árpolitikát, a felvásárlás biztonságát, hogy a termelőktől elvárhassuk a piac hiánytalan ellátását. VINCENT KAPANT Bl 1970 III. 1