Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-08 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó
KAMCS ATKAI Ahol Benyovszky Móricz raboskodott ^ Tűzhányók földjén % Őslakók utódai 0 A fotoriporter kudarca 0 Fény derül a rejtélyre . R itkán jut el ide, a Szovjetunió északkeleti csücskében lévő félszigetre moszkvai újságíró. Az oda-vissza mintegy tizenötezer kilométeres utazáshoz tekintélyes idő és pénz kell. Egyetlen fővárosi riporter kamcsatkai kiküldetése több mint ezer rubelbe, tehát körülbelül tizenegyezer koronának megfelelő összegbe kerül. És e hatalmas országnak sok az ilyen távoleső vidéke. Az oda irányított riportertől tehát joggal elvárják, hogy alaposan körülnézzen és minél több jó anyagot hozzon lapjának erről a félreeső, de tekintélyes nagyságú, megkapó vidékről, amelynek területe csaknem háromszorosan meghaladja Csehszlovákiáét. Érdekes megemlíteni, hogy 1770—71-ben itt raboskodott Benyovszky Móric, a kalandos életű magvwr világutazó. Innen később egy merőben más vidékre, Madagaszkárra vetődött, ahol bravúros fellépésével királlyá választtatta magát. Nemrégiben a Krasznaia Zvezda című lap fotóriporterét küldték Kamcsatkára, hogy készítsen minél több érdekes felvételt az ott állomásozó csapatok katonáinak életéről, munkájáról. A feladat vonzónak és izgalmasnak ígérkezett. Romantikus északi táj, 22 működő vulkán, köztük a 4750 méter magas, gyakran háborgó Kljucsevszkaja. Dermedt hómezők horpaszaiban magasba szökkenő forró vizű gejzírek mint óriási fehérszegfű bokréták. A kihűlt kráterekben nefetejcskék, üvegfényű tavak, a félsziget északi tundrás részén félvad rénszarvascsordák, agancs formájú, halványzöld zuzmók, délebbre nyír- és fenyőrengeteg. Az erdők mélyén kékesszürke és füstbarna coboly, a hómezőkön porcukor színű, puha léptű hermelín, sunyin sompolygó, sarki nyúlra vadászó parázs szemű kékróka. A vízbő folyókban és a félszigetet körülölelő tengerekben embernagyságú, szivárványszínű lazacok, tőkehalak, óriásrákok. De legérdekesebbek az emberek. Különösen a zord éghajlati és természeti viszonyokhoz edződött, megannyi hagyományt őrző őslakók: korjákok, itelmenek, kamcsaüálok, csukcsok, csuvancok ... Rénszarvaspásztorok, prémvadászok, bőrrfadrágos lányok, asszonyok. A várakozás izgalmával gondolt minderre a fotoriporter, aki addig sohasem járt ezen a vidéken. Repülőgépen érkezett a félsziget székhelyére, a csaknem 100 ezer lakosú Petropavlovszk-Kamcsatszkijba. Miután kipihente az út fáradalmait, gondosan megvizsgálta fényképezőgépét, magához vett egy tucatnyi filmtekercset és a helyi parancsnokság futárkocsiján elindult a közelben zajló, tengerparti hadgyakorlatra. Jókor érkezett. Sikerült jó néhány igazán kitűnő felvételt késEítenie nem csupán a katonák munkájáról, helytállásáról, hanem a gyönyörű, egzotikus vidékről is. Harmadnapon, a korai napszálltával véget ért gyakorlat után fáradtan, de a jól végzett munka Kamcsatkai táj. Háttérben a Tyatya vulkán. vívmány ez itt, hiszen e paleoszibériai néptöredékek tagjai azelőtt teljes szellemi sötétségben éltek. Nem kevésbé érdekesek a prémvadász csukcsok. Asszonyaiknak a legszebb hermelinek gereznájából készítenek bokáig érő prémnadrágot a tundrák vidékének csontig hatoló hidege ellen. A férfiak kemények és hallgatagok, akár a végtelen, dermedt hómezők. Arcukat szürkére cserzette a szél és a fagy, kezük akár a vas. Füstbarna cobolyt és fénylő kékrókaprémet árulnak; portékájuk gyorsan gazdára talál, hiszen itt a prém a legfontosabb ruházati nyersanyag. A piaci forgatagból kilépve, a fotoriporter megebédelt a közeli étteremben. Tejfellel bőven nyakonöntött szibériai pelmenyt (húsos derelyét) és friss, sötétzöld kizackaviárt fogyasztott egy csésze forró teával. Ebéd után a laboratóriumba tartott. Amikor előhívta az előző napokban készített filmfelvételeit, hirtelen a fejébe szö kött a vér. A negatívok teljesen feketék voltak, felvételnek nyoma sem látszott rajtuk. Kétségbeesetten telefonált gépkocsiért s eiölről kezdte a munkát. Lázasan fényképezett, amit csak ért: a tájat, embereket, hevenyészve beállított mozzanatokat. Éjszaka tért vissza a városba a már ismert útvonalon. Egyenesen a laboratóriumba. A kudarc teljesnek bizon\vult. Ezúttal is minden filmje koromfeketén került ki a hívóból. Több ideje nem maradt. Hajnalban indult a repülőgép, amellyel vissza kellett térnie Moszkvába. KIKÜLDETÉS nyugodt érzésével, indult vissza a városba. Hepehupás terep, gidres-gödrös dűlőutak, végül a kitűnő műút PetropavIovszk-Kamcsatszkijig. Másnap újabb akció. Csatlakozott egy, különleges technikával felszerelt katonai csoporthoz, amely a hegyekbe indult. Irdatlan meredélyek, sötétzöld szirtfokok, füstölgő kráterek. Itt hajtották végre gyakorlatukat a hegyvidéki harcra kiképzett katonák. Mielőtt a fotoriporter hazaindult, sétált egyet Petropavlovszk-Kamcsatszkij új üzletsorokkal szegélyezett széles főutcáján, sőt a piacra is ellátogatott. Űgy mérik ott a fekete kaviárt, mint másutt a tehéntúrót. A sózott lazacot pedig akár nálunk a füstölt szalonnát. A piac emberforgataga valóságos néprajzi gyűjtemény. Vannak itt hetyke kozákok, a húszas-harmincas években ide telepítettek leszármazottjai. Eljönnek rénszarvasprémjeikkel és agancsból faragott művészi kézműipari alkotásaikkal a félsziget északi részén lakó itelmenek és korjákok. Ruhájuk barna irhabőr, hajuk fekete, akár a hollótoll. Piacolás után a nagyáruházba mennek, tranzisztoros rádiót és lemezjátszót vásárolnak. Hiszen ma már nem bőrsátrakhan, hanem kőházakban laknak, településeiken hőerőmű szolgáltatja az elektromos energiát. S elcsitult már hajdan oly rettegett sámánjaik varázsmormolása; a szovjethatalom győzelme óta kifejlődött saját nyelvük ábécéje, gyerekeik iskolába járnak. Nagy A kudarc okát hónapokig titok fátyla fedte. Azután jó fél esztendő múlva egy másik fotoriportert küldtek Kamcsatkára. Ezt a kollégát érkezésekor valaki figyelmeztette: ha a várostól néhány kilométernyire lévő rádióteleszkóp-állomást is lencsevégre kapja, a képeket ellenőriztetnie kell. A fotóriporternek eszébe sem jutott a teleszkópot fényképezni. A Kamcsatkán élő emberekről és az ott szolgáló katonákról készített felvételeit viszont még aznap előhívta. Valamennyi filmkocka tusfekete volt. Felrémlett előtte kollégájának legutóbbi kudarca. Mi az ördög lehet az oka? Csak nem? ... Igen! A rádióteleszkóp! Útközben, a gépkocsiban mentek tönkre a filmtekercsek, a mindenen áthatoló, láthatatlan sugárzástól, amikor elhajtottak a rádióteleszkóp óriási rácsantennái előtt. Másnap messzire elkerülte azt az útvonalat. Azóta minden fotoriporter teljes sikerrel tér vissza Kamcsatkáröl. Kamcsatka. Távoli, egzotikus, titokzatos táj, érdekes emberek, különös szokások. De a hatalmas félsziget jelentősége nem csupán ebben rejlik. Ez a vidék a Szovjetunió fontos védelmi támaszpontja. Innen már nincs messze az amerikai kontinens. Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy a félszigeten elhelyezett hatalmas rádióteleszkópok hálózata szerves része az esetleges váratlan katonai támadás elleni védelemnek. BERTALAN ISTVÁN G... LEG... LEG... LE Dánia címere a világ legrégibb és legbonyolultabb állami címere. Szerepel benne ezüstkereszt, aranykoronás hattyú, ló lovassal, három korona, lófej, hat oroszlán, egy bárány, egy medve, 16 szív és egy sárkány. A legnagyobb szeme a nyolclábú polipnak van — átmérője 50—60 centiméter. A Német Demokratikus Köztársaságban Quedlinburg város középpontjában áll a világ legkeskenyebb háromemeletes épülete, melynek homlokzata mindössze 1,8 méter széles. A British Museum őrzi a világ legrégibb pénzérméjét. Az érem egyik oldala nőstényoroszlánra emlékeztető állatot ábrázol, a másik oldalán levő felirat pedig azt hirdeti, hogy az érmét időszámításunk előtt 525-ben, KambUszész perzsa császár uralkodása idején a halikarnasszoszi Phanész verte. A dél-sarki Viktória-földön olyan tóra bukkantak, amelynek vize 11-szerte sósabb a tengervíznél és csak mínusz 60 fokos hidegben fagy be. Trinidad szigetén van a világ egyetlen aszfalttava. Már több mint tízmillió köbméter aszfaltot bánásztak ki belőle, de a tó szintje egyáltalán nem süllyedt. Geológusok nem tartják lehetetlennek, hogy a tó kiapadhatatlan. Mindenesetre határozottan állítják, hogy nem kell aggódni a tó sorsáért, mert még vagy ötszáz évig nyugodtan bányászhatják belőle az aszfaltot. Különös hal lakja az Atlantióceánt. Nomichtis a neve. Az ember közönséges cérnaszálnak vélné — másfél méter hosszú és egy milliméter széles. A kolumbiai Rio Vinegre folyó vize annyira savanyú, hogy nem bírják ki a halak. Tudósok megállapítása szerint ezer rész vízre 11 rész kénsav és 9 rész sósav jut. A világ egyetlen madara, mely körte formájú tojást tojik, a búvármadár. Tojásainak alakja megakadályozza, hogy a nem fészkekbe, hanem sziklás felületekre tojt tojások leguruljanak. A világ legrégibb gyógyszertára Rómában van, 1070 óta működik. Különös bocsánatkérés Marseille-ben egy orvos lakásáról elloptak egy frakkot. A tolvaj néhány hónappal előtte „kikölcsönzött", frissen vasalt nyári öltönyt akasztott a frakk helyére. Magyarázatul ezt az üzenetet hagyta a ruhaszekrényben: „Értse meg, kérem, rövidesen kezdődik a báli idény". Graham Lövell menyasszonya nagyon érdekes feltételhez kötötte házasságra lépését. A vőlegénynek írásban kellett köteleznie magát, hogy sohasem repül a világűrbe, nem lép más bolygó talajára, nem köt ismeretséget más bolygóról szármar zó hölgyekkel. Lövell aláírásával pecsételte meg ígéretét, s aztán frigyre lépett előrelátó menyasszonyával. Lövell egyébként ablaktisztító. Dél-afrikai tévedés Ilyesmi is csak Dél-Afrikában történhet meg. Egy fehér embert annyira összecsíptek a méhek, hogy a szó szoros értelmében „belefeketült". A méh csípte Du Toit-t egy színes bőrűek számára fenntartott kórházba szállították — tévedésből. A félreértés tisztázása után átszállították Johannesburg (csak fehéreknek szolgáló) központi kórházába. Strip-tease és közlekedés San Francisco Tenderloin negyedében, amely a strip-tease bárok és meztelen mellű táncosnők paradicsoma, egy gépkocsivezetőnő hatalmas forgalmi dugó miatt felháborodva elhatározta, hogy kezébe veszi a dolgot és maga fogja irányítani a közlekedést. — Nagyon jó, amit csinál, — mondta az egyik megrekedt autó volánjánál ülő férfi —, de ugyanilyen tökéletesen csinálná-e melltartó nélkül? A nő levetette kabátját, melyet gondosan összehajtogatott, mielőtt lerakta volna a járdára, •majd lehúzta a ruháját, kombinéját és melltartóját, miközben állandóan irányította is a forgalmat. — Még, még vegyen le mindent, — üvöltöztek a járókelők és a taxisöfőrök, akik ütemesen dudáltak, elismerésük és türelmük kifejezéseképpen. Sor került a harisnyákra és végül Doris Blackcloud bugyijára is, de a nő közben zavartalanul igyekezett irányítani a gépkocsik közlekedését. A nézők százai nagyrabecsülésük jeleként elragadtatva kezdtek pénzdarabokat dobálni miss Blackcloud lábához. Ezalatt azonban a forgalmi dugó „kibontakozhatatlanná" vált, nemcsak az úttesten, hanem a járdákon is. Maguk a strip-tease táncosnők is kijöttek a mulatóhelyekről és megcsodálták konkurrensük grimaszait. Végül is egy feketébe öltözött szemérmetes idős hölgy kihívott egy rendőrautót, amelynek rendkívül nagy igyekezetet kellett kifejtenie ahhoz, hogy átjárót vágjon a kocsik között és miss Blackclouddal egy vonalba kerüljön. Ő pedig igen méltóságteljesen megkérte a rendőröket, várjanak egy percig, amíg összegyűjti a pénzdarabokat, amelyeket szépen berakott a kézitáskájába. Ezt követően még kecsesen integetett a fényképezőgépekkel felfegyverzett járókelőknek, mielőtt teljesen meztelenül beszállt volna két rendőr között a hátsó ülésre, s a kocsi a nézősereg kacaja között elindult a rendőrség felé.
