Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-08 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó

53 .£2 cE gl Riportkörúton a feudális északon • Emirátusok kihunyó fénye • Változások a hauszszák földjén ® Afrikai proletár szolidaritás Négyen ültünk egy autóban: mi ketten, szovjet újságírók. Ben Starinsky, a vendéglátónk — egy orosz származású francia, a Boosh and Co. cég osztályvezetője és Daramola, a joruba sofőr, aki egész Nigériát beutazta. Ben figyelmeztetett bennünket: — Ez nem vicc! Daramola nemzetközi sofőr. Lagos—Párizs—London. 8 lórin Komor reggel volt, amikor Lagosból lbadanon át Ilorinba indultunk. Az országút mentén másfél kílométerenkint acélsisakos, rohamkéses, karabélyos rendőrök álldogáltak. Feszült volt a helyzet a törzsi villongások közepette. Különösen itt, északon volt nagy a felfordulás, lbadanig, az északi tartomány fővárosáig lépten-nyomon igazoltattak. Daramola gondtalanul fütyörészett, biztos volt benne, hogy törzsbelieivel, a jorubákkal minden körülmények között szót ért. lbadanig sűrű őserdőn keresztül száguldottunk. Ibadan után változott a tájkép. Ritkulni kezdett az őserdő, majd átadta helyét a szavannának. Itt-ott akácfa, vagy a nagy hőségben lombját hullató baobabfa. Fokozatosan eltűntek a jorubák négyszögletes házikói, s mind gyakoribbak lettek -a kúpalakú, nádfödeles kunyhók alkotta falvak, ami azt bizonyította, hogy már a fulbék földjén járunk. Ilorinhoz, az azonos nevű emirátus székhelyéhez közeledtünk. Az északi tartományhoz tartozó emirátus a konzervatív muzulmán erők bástyája. A 40 ezer lakosú Ilorin széles kiterjedésű város, de néptelennek látszik. A város közepén fehér erődfalak — az emir palotája. Mellette egy téren a mecset áll-. A közelben terebélyes ntangőfa árnyékában fehér turbános tisztes aggastyánok üldögélnek. A tarka és zajos joruba városok után Ilorin a nyugalom és a mozdulatlanság megtestesülése. Mintha megállt volna fölötte az idő. Nevének eredetét kétféleképpen magyarázzák. Az egyik feltevés szerint az „ilorin", azaz köszörűkő fogalomtól származik, a másik szerint az „ilu-erln"-tő\, azaz elefántvárostól ered. Ez nyilván arra mutat, hogy itt valaha elefántokat tenyésztettek. ilorin lakossága meglehetősen békés életet él, gyapotot, dohányt, kukoricát, kölest termeszt, pálmaolajjal és olajos diókkal kereskedik. Nem búsultunk amiatt, hogy a polgárháborús Nigériában különösebb kalandok nélkül jártunk itt. Kano Tarka tömeg tolongott a karbidlámpákkal gyéren megvilágított keskeny sikátorokban, vevők veszekedtek az árusokkal. Az ablaktalan házak agyagfalai mögött bárányhúst sütöttek, ínycsiklandozó szagok áradtak ki. A járdán vándorszabók masinái berregtek, lázasan kalapáltak a kovácsok. Talpon volt az egész lakosság: azt, amit a Rnmadán böjt idején nappal kénytelenek voltak elmulasztani, most, éjjel akarták pótolni. Az óvárosból a szállodába visszatérve megtudtam, hogy egy emírt szállásoltak el a szomszéd szobában. Emberek sürögtek az udvarban: ott voltak az emir rendőrei — jól tartott püfölőlegények, hordárok stb. Szőnyegeket, hímzett párnákat, bőröndöket, bronz mosdótálakat, illatszerfüstölőket szedtek elő az emir autójából és cipelték fel szobájába ... A XIV. században itt erős haussza város államok léteztek, mint például Kano, Kacina, Zaria, Gobir, mivel ezek a nagy karavánutak kereszteződésénél terültek el, érthetően élénk kereskedelmi életet éltek. A városállamok függetlenek voltak egymástól. Az államok élén királyok, ún. „szarkok" álltak. A XV. században kénytelenek voltak adót fizetni Bornu aljamnak. Az iszlám a XIII. században hatolt be a haussza államokba. Bornu és Szongai államban államvallás lett, de a többiben a haussza királyok nem voltak szenvedélyes hívei az új hitnek, inkább a régi pogány isteneket tisztelték. Az iszlám támaszra lelt a világos arcú fulbék körében, akik ismeretlen tájakról titokzatos jövevényekként vetődtek ide. Képzettek voltak, sok tanítót, tisztviselőt, prófétát adtak a haussza királyoknak. Az egyik tanító és próféta, Oszmán dan Fodio 1804ben felkelést szervezett Gobir uralkodója ellen. Fiaival együtt rövidesen meghódította Zariát, Kacinát, Kanót és Alkalavát is. Halálos ágyán a Korán szerint igazgatott muzulmán államot hagyott örökségül utódainak. Az államot több területre osztották, melyek élén emirek álltak. Fodio felépíttette Sokolót, az új fővárost, szultán, a muzulmánok feje lett, s utódai nevezték ki az emireket. Észak megdermedt a feudalizmus légkörében, s dan Fodio leszármazottja, Ahmadu Bello lett a Nigériai Államszövetséghez tartozó északi tarto-mány első minisztere . . . Zaria Sötétben értünk Kanóba. Alig volt fény a városban. Ben csodálkozott. Valami történhetett, mert különben fényözönéről híres a város. Átrobogtunk az újváros sötét és néptelen utcáin, az angol, amerikai és francia társaságok irodáinak és bankjainak negyedén, a mozik és áruházak negyedén keresztül, aztán egy puszta térségen át behajtottunk egy magas erődkapuba. Egy másik világ, Harun al-Pasid és az Ezeregyéjszaka meséinek világa tárult elénk. Mr. Nann. a zariai közigazgatási kollégium dékánja, egy szikár amerikai igazat mondott, amikor meghívott minket a diákvárosba. — Diákjaink tudni akarják, mi a kommunizmus. Ki tudna nekik jobb előadássorozatot tartani, mint önök, szovjet diplomaták és újságírók? Meglátják, nagy sikere lesz előadásaiknak . . . És ebben igaza volt. Záporesőben értük el a szállodát. A környéken csapkodtak a villámok, az ég óriási fekete üvegnek látszott amelyen izzó repedések kígyóztak, a mennydörgés robajától a föld is rengett. Valamilyen jelképes összefüggés volt a szavannai vihar és a kollégium zsúfolásig megtelt előadótermének hangulata között. — Látják, nemcsak diákok vannak itt. Az a csoport, amely most lépett be, a városi erőműtelep munkásai. Amazok meg vasúti javítómunkások. Amott meg egyetemisták ülnek... De itt láthatja a biztonsági szolgálat embereit is, a kommunizmus elleni harc osztályának ügynökeit — súgta fülembe az elnöki emelvényen a gyűlés elnöke. Akire mutatott, egy éltes, kövér haussza volt. Udvarias mosollyal nézett rám. Ismerős arc. Hol is láttam? Aztán azt is megfigyeltem, milyen átható tekintettel nézett azoknak a diákoknak arcába, akik kérdéseket tettek fel a szovjet diplomatának. Sok volt a kérdés, s így a kövérnek sem volt könnyű dolga. Gép legyen, de nem ember az, aki képes megjegyezni a sok-sok érdeklődő arcát. Egész éjjel tombolt a vihar, de reggelre kristálytiszta, derűsen kék volt az ég, ózondús a levegő, tarka madarak vidáman csicseregtek a szálloda ablakai előtt. Elnéztem az éledező szavannát. így van ez minden évben. Az esőzések rövid időszaka után kizöldül a szavanna, de aztán jön ismét a fojtó, fülledt meleg s a természet ilyenkor szinte elhal. Ismét a vihar és a tognapi előadás jutott eszembe. Itt. a szavannában, a feudális észak szívében, az angal uralom erődjében valóságos viharként hatott a kommunizmusról tartott előadásunk. Hirtelen eszembe jutott az is, hol láttam azt a kövér fogdmeget, az antikommunista osztály emberét. A Nigertől Zariáig követett minket egy zöld Peugeot-on, néhol félórára lemaradt mögöttünk, aztán megelőzött és valamilyen országúti kocsma mellett megvárt minket. Kodnüö Kaduna a legfiatalabb észak-nigériai város. A gyarmattartók építették azután, hogy Lugard lord elhatározta, valahol itt, a száraz szavannában rakja le a meghódított terület közigazgatási központjának alapját. Erkölcsi és jogi kérdések nem izgatták a gyarmatosító lordot, akit kíméletlenségéért egyes angol Nigéria-szakértők most elítélnek. Mintha a londoni kormány elítélte volna azt, ahogyan Lugard lord a fulani emirekkel elbánt. Pedig egyszerű logikával élt: úgy vélte, a fulani emirek Hausszaföldnek éppen olyan meghódítói, mint mi vagyunk. Tehát ugyanolyan jogon fogjuk kormányozni Hausszaföldet, mint ők. Lugard lord nem űzte el az őslakókat, csak az engedetlen emireket mozdította el. Itt, Észak-Nigériában alakult ki a „közvetett kormányzási rendszer", vagyis az, hogy a gyarmattartók a hűbérurakon keresztül kormányozták a meghódított területet. Kadunában van egy mór stílusú ház. Lugard lord palotájának nevezik, a függetlenség elnyerése után ez volt az észak-nigériai tartományi parlament épülete, a törzsfők háza. A palota ugyan a lord halála után épült, de a törzsfők hálából róla nevezték el. Fegyveres őrök állták el utunkat. Nem engedtek be az épület belsejébe, mondván, senki sincs ott. Ám a kapurácson keresztül sok luxusautót pillantottunk meg — az északi törzsfők nyilván olyan tanácskozásra jöttek össze, amelynek tényét nyilván nem szeretnék nagydobra verni. A szállodában egy európai újságíró megjegyezte: — Itt, északon csalóka a nyugalom. Akár hiszi, akár nem, heteken belül bekövetkezhet a robbanás. Elmondtam neki, mit tapasztaltam a palotánál. Újságíró kollégám nevetett: — Talán ön azt hitte, az emirek majd szépen átadják rendőrségüket a központi kormányzatnak ... Hatvan év alatt az angol tanácsadók is megtanultak egy-két dolgot. Az északi angol rezidensközpont nem vicc — én mondom magának. Az angolok soha és semmi áron nem engedik meg, hogy érdekeik hirtelen veszélybe kerüljenek. Tegnap fiatal tisztek lázadása, ma előadás a kommunizmusról. — Elnevette magát. — Igen, igen, tudja mennyit beszélnek zariai látogatásáról? A helyi spiclik egy percig sem tévesztik szem elöl. Odanézzen!... Odafordultam. Az ismerős kövér titkosrendőr derűs arccal söröspoharat tartva integetett felém . . . Az út kezdete Északi barangolásaim története nem lenne teljes, ha nem szólnék jósról. Az azonos nevű fennsíkon épiilt várost a második világháború idején Nigériában szolgáló angol tisztek „a régi jó Anglia zugának" nevezték. Az itteni éghajlat az európai fürdővárosokéra emlékeztet. Európai gyümölcs- és zöldségféléket is termesztenek itt. Nigériában nem tapasztalható európai virágokat láthat az ember. Szóval minden megvan ahhoz, hogy egy angol úriember ..otthon" érezze magát. Sokáig amerikai turisták jártak ide. De csak jártak. Manapság ugyanis aligha kívánkoznak olyan földre, ahol annyi vér folyt, mint itt. Jósban kezdődött ugyanis a keletről ideszármazott ibo törzsbeliek tömegmészárlása. Viszont éppen itt nyilvánult meg az, amit mi proletár szolidaritásnak nevezünk. Igen, a haussza és fulani törzsbeliek villanytelepi munkások elrejtették az ibo munkásokat a pogromisták elől, megmentették őket a feudálisoktól felizgatott tömegtől. Sok életet mentettek meg. Találunk ilyen példát a kadunai textilgyárban és a zariai vasúti műhelyekben is. Egy angol mérnöktől hallottam, hogy a kadunai gyárban törzsi alapon hozták létre a szakszervezeteket, melyek marakodnak egymással. Nyilván, így felelt meg az angoloknak. Nehéz az északi proletariátus sorsa. Rosszul szervezett, kis számú. Hatalmas ellenfelekkel néz szembe: a feudálisokkal és az angol rezidensekkel, a tribalizmussal és a sovinizmussal. Mégis sok jel mutat arra, hogy az északi proletariátus a jelenlegi rendkívül bonyolult helyzetben megtalálja a maga sajátos útját. Vihar után könynyebb lélegezni, s talán az élet is könnyebb lesz. Lagos afrikai negyede.