Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-08 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó

apán,' a világ legnagyobb filmgyártó • országa ismét a nemzetközi érdeklő• dés középpontjába került. Egyrészt, I mert 1970-ben Oszakában, a világI kiállítással párhuzamosan kéthetes I nemzetközi filmfesztivált rendeznek, f^K mely csúcspontja lesz annak a bemutató sorozatnak, mely a tervek szerint kereken fél esztendeig (!) tart, s melynek keretében bemutatják az utóbbi években késztilt mintegy fél ezer legjelentősebb japán filmet. Másrészt Európa és Amerika — a világ két legnagyobb filmpiaca — számára most lett világos, hogy a japán filmgyártás a 60-as évek elejéhez képest is alaposan megváltozott. E változások lényegét igyekszik összefoglalni cikkünk. Új tendenciák Japánban E nagy jelentőségű filmművészet egyre fontosabb változásait „polarizálódásnak" (Henri Agelj, „független produkcióknak" (Max Tessier), „felszabadult filmnek" (Guido Aristarco), „harcos filmnek" (Rudolf Arnhein) nevezik a külföldi ismertetök és „szociálisnak" (Akira Iwasaki), „forradalminak" (Kaneto Shindo), „új filmnek" (Akira Kurosawa), „lázadónak" (Shinsuke Ogawa) a japánok. E sokféle meghatározásban együttesen talán benne is van a változások lényege, mely csak a japán filmgyártás kulisszái mögött uralkodó rendszer ismeretében érthető. A japán filmgyártás talán a világ legpatriarchálisabb filmművészete volt. A 60-as évek elejéig szinte egyáltalán nem kaphatott rendezői megbízatást (és tőkét a megbízatáshoz) olyan ember, aki nem töltött legalább másfél, két évtizedet a filmszakmában, aki nem járta végig a szakma valamennyi lépcsőjét. A rendezők többsége az aszisztensek és forgatókönyvírók sorából került ki, olyan emberekből, akik éveken át részesei voltak az egyébként sikeres produkciók készítésének. Ez a helyzet már alapjaiban megszabta a rendezők helyhez kötöttségét. Ahhoz, hogy valaki kiérdemelje a rendezői megbízatást, éveket kellett ugyanannál a cégnél töltenie, s ha itt megszerezte első megbízatását, a cégnek az iskolájához tartozott, s csak itt kaphatott állandó munkát. Hivatalosan ugyan léteztek ún. független gyártók — évente nyolc-tíz filmet produkáltak —, de a monopolizált forgalmazási hálózat bojkottja miatt ezek szinte alig juthattak el a közönséghez. Különben is ez a néhány film elveszett az évente készült 350 - 500 játékfilm között. A JAPÁN FILM VÁLTOZÁSA Noboru Nakamura filmje, a „CHIEKO ARCKÉPE" 1968-ban az Oscar-díjra jelöltek listájára került. A történet főhőse, Chieko, egy fiatal asszony elvágyik Tokióból a magas Hegyek „igazi ege" alá, ahol egy szerelmi dráma főhőse lesz. Képünkön: Chieko a szerelmével (Shima Iwashita és Tetsuro Tamba). alapon produceri feladatokat is vállaljon. Igy azután 1960—64 között a japán film alkotógárdája rohamosan megfiatalodott, s rendkívüli mértékben kiszélesült a rendezők köre. A „japán film-demográfiai hullám" — ahogy a folyamat első részét Kaneto Shindo jellemzi — 1965-ben tetőzött, amikor az összesen készült 483 japán filmből 218 at az ún. „független" cégek és 213-at a. fiatal, többségükben debütáns rendezők készítettek. (1965-ben a japán film 131 első filmes rendezőt avatottl) A változások második hullámában — Az első fordulatot a 60-as évek elején egyre jobban megerősödő baloldali megmozdulások hozták. Az egyre élesebb szociális feszültségekkel küszködő japán társadalomban ún. „szociális robbanás" ment végbe, mely alapvetően megváltoztatta a konzervatív és a haladó irányzatok erőviszonyait. A rendkívül élénk és aktív szellemi és művészi megnyilvánulásokkal kísért „szociális robbanás" részeként az egyetemi ifjúság, majd a fiatal értelmiség és a középosztály körében rendkívül megerősödött a filmklubmozgalom, mely sokszor ahhoz is elég erős volt, hogy öntevékeny melynek japan értékelés szerint körülbelül most tartunk a végén — a japán produkciók száma jelentősen visszaesett (1968—359 játékfilm), de a független produkciók aránya megnőtt (151 alkotás) és a folyamat 1969-ben ugyancsak emelkedő össztermelésen belül (kb. 410 játékfilm készült) is folytatódik (a független produkciók számát 1969 ben 170 körülire becsülik). A mindig rendkívül bonyolult japán filmviszonyokat tovább bonyolítja, hogy a nézők száma az 1960-as 1010 millióról 1968-ban 321 millióra esett „A RAVASZ RAJONGÓI" - Tetsutaro Murano rendező filmje a rendőrség szolgálatában álló mesterlövészekről szól, akiket a sztrájkoló munkások és a szakszervezeti mozgalom vezetői ellen rohamrendőrként vetnek be ... Képünkön: A rohamrendőrök rohamra készülnek az üzemiek ellen... Ivissza, s a csökkenés ijesztő mértékben folytatódik ... A szűkülő tömegbázis ellenére a változásokat művészi szempontból igen jelentőseknek kell mondanunk. Megtörték ugyanis a nagy monopóliumok üzleti politikáját, mellyel szinte kizárólag bűnügyi, zenés, szörnyfilmeket vagy történelmi játékokat gyártottak, immár hét évtizedes sablonok 'szerint. A 60-as években fellépő fiatalok a „gendai-geki" , a modern témájú film hívei, s mély szociális érdeklődésük az ej ész társadalom léte szempontjából fontos kérdések felé fordult. S ehhez következetesen hűek — legalábbis többségükben azok — első sikereik után is. A japán film változásának első jellemzőjeként tehát a produkciók jelentős részének a társadalmibbá válását említhetjük. Ugyanakkor a változás felidézői igyekeznek kitárulkozni a világ felé. A korábbi gyakorlattal ellentétben ezúttal nem ún. exportfilmek készítéséről van szó, hanem olyan témák és olyan partnerek megválasztásáról, akiknek és amelyeknek reális társadalmi mélységük és kapcsolatuk van a japán valósággal. Ennek következtében a korábbihoz képest megnőtt a koprodukciók száma, s e koprodukciók is mind jelenkori történetek. Színhelyük: Peru, Brazília, Argentína. Tanganyika. Franciaország, Amerika. Mivel a függetlenek nem egységes ideológiai, de még csak nem is egységes művészi elképzelések alapján dolgoznak, filmjeik a legkülönfélébb csoportokba oszthatók. Némelyik a ma oly divatos szex-hullám pszichológiai változatait produkálja, mások dokumentuinelemekkel fűszerezett, s konkrét eseteken, újsághíreken alapuló filmeket készítenek. Számos film foglalkozik a nemzedékek szembeállításával, a hagyományos és az új összecsapásával, ami japánban most a legnagyobb problémák egyike, mert kiöregedőben és kihalóban van az a nemzedék, mely a második világháború idején szerezte pozícióit, amelyeket körömszakadtáig, a szó szoros értelmében utolsó leheletéig védelmez. Ugyanakkor igen gyakran felbukkan a fiatal forradalmárok alakja, akik a forradalom és forradalmiság lényegéről és értelméről vitatkoznak, vagy valamilyen forradalmisáp szellemében cselekszenek. A japán mozikban nélkülözhetetlen fantasztikus filmek a függetlenek produkcióiban általában politikai utópiákat elevenítenek meg.' A függetlenek egyik csoportja a nyugati asszimilálódás híve, s Buňuelt, Fellinit, Antonionit, Pasolinit követve, japán környezetbe átültetett filmeket készít. Más alkotások Japán amerikanizálása ellen emelnek szót élesebb, lágyabb szatirikus, vagy drámai formában. Ugyancsak megjelent az ún. „botrányos" filmek csoportja, melyek a reakció nemzeti mítoszai ellen emelnek szót, s az ún. ..régi morál" mába mentésének a kísérletét támadják. Tekintettel arra. hogy a független alkotások szinte sohasem kerülnek Japán határain túl, s egy frankfurti vetítéssorozaton kívül eddig jóformán hozzáférhetetlenek voltak a szélesebb nemzetközi közönség számára, valódi politikai érdekeiket nem is "tudhatjuk meghatározni. Az viszont valamennyi japán méltatásból nyilvánvaló, hogy a filmek egy rendkívül széles skálájú politikai meggyőződést tükröznek, s egy részük kimondottan anarchista alkotás. De mint Kaneto Shindo hangsúlyozza: ,,Az erjedés megindult és tömegméreteket öltött. Ennek beláthatatlan következményei lesznek a japán filmművészetben. A változások első hullámában az újonnan kezdők megkapták az indulás lehetőségét — ez afféle honfoglalás. A második hullámi ban — mely most van lejáróban — megszilárdították pozíciójukat. Létüket és lehetőségeiket Japánban ma már senki sem meri elvitatni, tehát győztek gyártási és talán politikai szempontból is. De művészi győzelmük még hátra van, még adósak az igazi, sorozatban születő nagy alkotásokkal. Ezek létrehozása és útra bocsátása a változások most kezdődő, vagy talán már megkezdődött harmadik hullámának lesz a feladata .. FENYVES GYÖRGY