Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-06 / 31. szám, péntek

A CSKP Központi Bizottsága legutóbbi plenáris ülésének vitája (Folytatás a 7. oldalról) ket, akik a társadalom szükségleteível szemben valób

(an pozitív példamutató magatartást tanúsítanak. A múltban lebecsülték a pénzügyi politikát, ami főleg a pénzügyi fegyelem megsértésében, az állami és a vállalati anyagi eszközök kezelésében, megfontolatlan kijelentésekben pénznemünkről és a pénzbeváltás emlegetésében nyilvánult meg. A kormány rendszeresen inflációs költségvetéseket terterjesztett elő, amelyeknek már struktúrájuknál fogva sem lehetett döntő befolyásuk a kiegyensúlyozatlan gazdasági helyzet helyrehozására. A vállalatok pénzügyeiben így áttekinthetetlen zűrzavar uralkodott, elsősorban a vállalat anyagi-pénzügyi alapjának tisztázatlansága következtében. A továbbiak során aztán 1967-ben sor került az elhamarkodott és megfontolatlan reformokra az árpolitikában. Az elmúlt évek hiányosságai közé tartozik az értékviszony elégtelen ellenőrzése. A jelenlegi jogi normák megengedik, hogy a kormány túllépje a Szövetségi Gyűlés által jóváhagyott költségvetést annak előzetes beleegyezése nélkül. Ez volt a helyzet 1964-ben, 1965ben, és 1967-ben, amikor az államnak néhány milliárdos kölcsönt kellett felvennie az Állami Banktól. Ha a kormány ellenőrzése hatékonynak akar bizonyulni, törvénybe kell Iktatni, hogy a parlament beleegyezése nélkül a kormány nem lépheti túl az állami költségvetésben megállapított tételek összegét. Ugyancsak időszerű az állami szavatolás kérdése is, amelyet az állam fog nyújtani az Állami Bank ún. konszolidációs hitelelnek folyósításához. A költségvetési törvény alapján minden évben meg kell jelölni annak az összegnek a felső határát, amelyet a kormány a Szövetségi Gyűlés beleegyezése nélkül semmiképpen sem léphet túl. Természetesen, ugyanez vonatkozik a kormány nyújtotta állami hitelekre is, amelyeknek felső határát ugyancsak meg kell majd szabni az évi pénzügyi törvényben. A következőkben azt taglalta, hogy ésszerű lenne, ha a kormány pénzügyi politikájának tervét és magát a pénzügyi tervet is tekintettel ezek fontosságára jóváhagyás céljából a Szövetségi Gyűlés elé terjesztené, mert így a Szövetségi Gyűlés ellenőrizhetné gazdasági életünknek ezt a fontos tényezőjét is. Rámutatott a dezintegráció folyamatára, amely véleménye szerint egyik legszembetűnőbb jele az irányítás megszűnésének az 1968—69-es években, mert teljes mértékben ellentétben állt az általános fejlődéssel. Az irányítási rendszerben túlbecsültük nemzeti vállalatainknak, mint fő tényezőknek a szerepét. A dezintegrációs revizionista Irányzat jellegzetes vonása volt az irányítás központi tényezőinek az eltávolítása, illetve maximális gyöngítése, nevezetesen a szakágazati és vezérigazgatóságokról van szó, amelyeknek hatókörét az 1967—69-es években fokozatosan csökkentették. Kezdetben ez szervezetten, jogi előírások segítségével történt, később az elméleti arcvonal jobboldali opportunista közgazdászainak és ezek szövetségeseinek az államapparátusban és a vállalatokban ösztönösen kifejtett kampányaival. Közölte, hogy tudatában van a különböző hiányosságoknak, amelyeket a szakágazati és vezérigazgatóságok irányítása vont maga után. Ezeknek az igazgatóságoknak a kiépítésében bizonyos adminisztratív elemek jelentek meg, és felépítésükben a horizontális irányzatok voltak túlnyomó többségben. E fontos láncszemnek a vállalati irányító szervek rendszerébe való beépítésének alapgondolata azonban helyes és folytatni kell kiépítésüket a gazdaságirányítás problémái folyamatos megoldásának keretében. Befejezésül rámutatott arra, hogy a továbbiakban nem szabadna csak tudomásul vennünk vagy egyáltalán észre sem vennünk azoknak a dezintegrációknak a negatív következményeit, amelyek népgazdaságunkban a föderalizálás egyébként teljes mértékben helyes politikai programjával kapcsolatban felmerültek. Főleg a kulcsfontosságú iparágak, — például a vegyipar — és hasonlók múlt évi fejlődése figyelmeztet arra, hogy dezintegrációjuk két nemzeti köztársaságunk kormányainak jogkörét illetően az egyik partnernek sem válik hasznára. Ezzel végső fokon a fogyasztók és a megrendelők károsodnak, de áltamkőzösségünk egész gazdasága is. Semmi esetre sem szabadna megfeledkeznünk arról, hogy jelenleg világszerte, de főleg a szocialista tábor országai között a föderatív köztársaság olyan egyedülálló formáját alakítottuk ki, amelyben az egyes kulcsfontosságú iparágak, de a szakágazatok legfelsőbb állami irányítása is nemzeti keretek közé szorult. S mindez olyan helyzetben, amikor a szocialista országok gazdasági fejlődésében érvényesülni kezdenek az objektív és kívánatos, nemzetek közötti integrációs irányzatok a KGST-tagállamai között. Michal Štancel elvtárs: Bizalommal fogadtuk az új pártvezetőség intézkedéseit és határozott lépéseit a politikai és gazdasági konszolidálás érdekében. Minden bizonnyal ez az út nem lesz egyszerű és népszerű. Becsületes, szorgalmas munka nélkül senkinek sem ígérhetünk semmit, nem biztosíthatjuk az életszínvonal lényeges emelkedését. A mai helyzetben el kell utasítanunk az olcsó ígéretek, a népszerűség, a különböző nyomások, fenyegetések politikáját, egyszerűbben mondva a társadalomellenes magatartást, amely az elmúlt két évet jellemezte. Két alapvető problémával akarok foglalkozni, melyek nemcsak időszerűek, hanem sok szempontból döntőek is a népgazdaság konszolidálása szempontjából. A munkaerőről és a jutalmazásról van szó. A legutóbbi megállapítások szerint olyan nagyok az igények az új munkaerők iránt, hogy körülbelül 100 000-rel meghaladják reális lehetőségeinket. Ugyanakkor Szlovákiában körülbelül 5600-an igényelnek munkát, ebből több mint 4800 nő. Ebben rejlik a munkaerővel való felelőtlen társadalomellenes kereskedés egyik oka. Ez a helyzet természetesen a munkafegyelem meglazulásához vezet, támogatja a fluktuációt, a különböző jutalékok kifizetését, a bérszabályok megsértését, és sok olyan negatív jelenséget okoz, amelyek elleetétoen ál nak mai érdekeinkkel. Sajnos, azután is, hogy törvényes intézkedést hoztak a munkaerő-vándorlás ellen és betiltották a munkaerővel való üzérkedést, aránylag továbbra is sok apróhirdetés, ajánlat jelenik meg, melyekben nagyon kedvező feltételeket ígérnek, ami természetesen hat az emberekre, és emiatt a munkaerő-gazdálkodás területén a helyzet egyre rosszabb. A munkaerőkérdéssel kapcsolatban Štancel elvtárs kijelentette: ha megtudnánk valósítani mindent, amit ésszerűsítésnek nevezünk, kiküszöbölnénk az időveszteséget és más hiányosságokat, megállapíthatnánk, hogy sok esetben csak látszólagos a munkaerőhiány. A munkaerőforrások relatív kihasználása mellett a munkaidőt csak 70—80 százalékra használjuk ki. Talán nem ls tudatosítjuk, hogy a gazdaságilag tevékeny lakosság össz-számát tekintve napi 10 perc egy év alatt 280 millió munkaórát jelent, ami körülbelül 145 000 dolgozó munkaidejével egyenlő. Csehszlovákia annak ellenére, hogy lakossága magas fokú munkaaktivitást fejt ki, nem tartozik a magas színvonalú munkatermelékenységgel rendelkező országok közé. Az utóbbi 10 év alatt nálunk a munkatermelékenység 55 százalékkal emelkedett, míg a Szovjetunióban 75 százalékkal, Lengyelországban 75 százalékkal. Megállapíthatjuk, hogy az Iparilag fejlett országokhoz viszonyítva a mi eredményeink romlottak az utóbbi időszakban. Mi a kiút ebből a helyzetből, arra nem nehéz válaszolni. Az egyedüli objektív és lehetséges megoldás a munkaerők hatékony kihasználása, a nem produktív munkák korlátozása, a fölösleges adminisztráció kiküszöbölése, a munkaidő terén a fegyelem bevezetése és a termelés szervezésének megjavítása. A mai helyzetben jó kiindulópont lenne a népgazdasági terv, természetesen azzal a feltétellel, hogy az irányítás minden fokán és minden területén elsődleges lesz a népgazdasági terv tekintélye. Gazdasági fejlődésünk döntő forrása az intenzív fejlődés, a belső tartalékok mozgósítása, melyek népgazdaságunkban már több éve be vannak fagyasztva. Továbbá a bérek kérdésével akarok foglalkozni. 1968-ban és 1969 első felében a gazdasági irányelvek által előirányzott növekedés kétszeresére emelkedtek, ami ellentétben állt a nemzeti jövedelem növekedésével, valamint a termelés és munkatermelékenység fokozásával. Csak 1969 második felében kezdtük meg e kedvezőtlen helyzet megjavítását. Tudatosítanunk kell, hogy ez évben nem szabad megengednünk a bérek olyan emelését, amely nem felelne meg a munka eredményének és a kialakított értékeknek. Ezért aránylag szigorú intézkedések érvényesülnek a bérek szabályozásában és ellenőrzésében. Olyan hangok is felmerültek, hogy bérplafont vezetnek be, befagyasztják a béreket, csökken a dolgozók kezdeményezése, és hogy ezek az intézkedések pangást okoznak. Az ilyen aggodalmak csak akkor keletkezhetnek, ha egyoldalúan értékelik az elfogadott intézkedéseket. Tudjuk, hogy ezek a korlátolt intézkedések csak ideiglenesek, és ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy az utóbbi években a termelők ezen a téren jelentős jogtalan eszközöket merítettek ki. El kell érnünk, hogy a termelők és a fogyasztók azonos nézetet valljanak; úgy gondolom, ha fogyasztóknak tartjuk magunkat és bíráljuk a piac hiányosságait. Az árpolitika terén valóban konkrét intézkedéseket kell hozni. Nagyra értékeljük és üdvözöljük a CSKP Központi Bizottságának felhívása után kibontakozó munkakezdeményezést, melynek nemcsak politikai, hanem gazdasági jelentősége is van. Valóban komoly lépést jelent a pártvezető szerepének a gazdaságban való felújításához. Minden dolgozónak joga van ahhoz, hogy munkáját objektíven értékeljék. Ha azonban a gazdaságban a bérek terén úgy képzelnénk el a konszolidálást folyamatot, mint az elmúlt évben, akkor ez azt jelentené, hogy nem a munka ellenértékéért kapnák a fizetést, hanem csak népszerű politikát folytatnánk, de így ezen a téren nem érhetnénk el rövidesen javulást. Štancel elvtárs befejezésül hangsúlyozta, hogy a bérek és a munkaerő-gazdálkodás területén meg tudjuk valósítani az 1970. évi tervben kitűzött intézkedéseket. Drahomír Kolder elvtárs: Kolder elvtárs felszólalása bevezető részében kijelentette, hogy a társadalomban még mindig túlsúlyban van a gazdasági helyzet negatív értékelése, ami az állampolgárok saját tapasztalatainak a következménye, valamint a jobboldali propaganda egyoldalú negatív értékelésének eredménye. Az emberek állásfoglalását a közszükségleti cikkeket illetően nagymértékben befolyásolja a belpiac helyzete. A lakosság jelentős hányada hajlamos a túlzott fogyasztásra, és nem takarékoskodik. Ez a jobboldali propaganda taktikájának következménye, amely meg akarja bénítani gazdasági törekvéseinket. A gyakorlatban érvényesített opportunizmus — ez a jobboldal fő irányvonala. Taktikája a felelőtlenség, a kegyelem megsértése, a korrupció, a halogatás, mivel a jobboldal tudja, hogy a jogkör és felelősség tisztázatlansága esetében nehezen vonhatják felelősségre a bűnösöket. Kolder elvtárs ezzel kapcsolatban egy érdekes példát említett. Az ellenőrző szervek megállapították, hogy december 21-én az esti órákban 300 mw-tal korlátozták az áramszolgáltatási, december 22-én a reggeli óráktól estig 1050—1600 mw-vel, december 23-án ugyanabban az időben 850—1400 mw-vel. Csehszlovákiában 1945 óta nem volt ilyen nagymértékű áramkorlátozás. Ugyanakkor nem használták ki teljes mértékben a saját energiaforrások rövid idejű mozgósítását, így például a takarékosság, vagy a szénhiány miatt nem üzemeltették villanyerőműveket. Az energetikai ellenőrzőközpont vezetőit leváltották, mivel megállapították, hogy a vezető irányszerveket nem tájékoztatták helyesen. Az ellenőrző szervek tavalyi munkája azt mutatja, hogy az irányítás különböző szerveiben laza a fegyelem, és nem takarékoskodnak kellőképpen. Az ellenőrző szervek tevékenységükkel azt a célt akarják elérni, hogy mindenki felelősnek érezze magát a társadalommal szemben. Ugyanakkor figyelemmel kísérik majd, hogyan valósítják meg azt a kormányrendeletet, mely szerint 3 százalékkal csökkenteni kell az igazgatási költségeket. Az 1970. évi költségvetés előkészítésével kapcsolatban javaslatot akarunk előterjeszteni az igazgatási költségek csökkentésére. Az egyes központi hivatalokban, intézményekben és üzemekben bizottságokat kellene kinevezni, melyek a párt- és a szakszervezetek támogatásával, valamint az igazgatók és a kommunisták segítségével foglalkoznának ezzel a problémával. A kormány és az egyes szervek minden évben kimutathatnák, milyen megtakarítást értek el. A Központi Népi Ellenőrző Bizottság ülésén ezzel kapcsolatban megvitattuk a bohumíni vas- és huzalgyár felhívását. Ebben az üzemben úgy döntöttek, hogy ésszerűsítik az üzem igazgatását és irányítását. Véleményünk szerint ez a kezdeményezés figyelmet érdemel. Ellenőriznünk kell a piaci alapok, az export, a népgazdaság fejlődésének fő irányvonalát, meghatározó limitet és mérleget, a kötelező feladatok teljesítését, mivel ezek feltételezik a népgazdasági terv sikeres megvalósítását. Kolder elvtárs ezután példákat sorolt fel arról, milyen nehézségbe ütköztek a népgazdasági terv biztosítása érdekében tett első lépések. Az ellenőrzés azt mutatja, hogy a terv kötelező feladatainak betartása nélkül megbomlana az egyes területek közti folytatólagos folyamatos ság, és ez veszélyeztetné a kitűzött célok teljesítését, továbbá nagy problémákat okozna már az új ötéves terv első évében. Ezért az első év folyamán fokozott figyelmet akarunk szentelni azoknak a területeknek, ahol a legtöbb a kockázat: azaz a kivitel feladatainak teljesítése, a foglalkoztatottság és a bérek fejlődése, a lakos ság ellátása és egyes más feladatok. Figyelemre méltó jelenség a tartalékok állandó növekedése, mivel ezekben nagy eszközök vannak befagyasztva. 1967— 1968. és 1969-ben kedvezőtlenül alakultak, a tartalékok a nemzeti jövedelem fejlődése és a társadalmi termelés szempontjából. A tartalékok összetételének fejlődése azt mutatja, hogy a legnagyobb a növekedés a nehéziparban, a vegyiparban, az építőiparban, elsősorban a befejezetlen építkezés és a késztermékek terén. Azt akarjuk, hogy a Nehézipari Minisztérium és más központi szervek a kormány határozata alapján tűzzenek ki konkrét feladatokat és adjanak konkrét utasításokat a tartalékok kihasználására. Segítséget akarunk nyújtani e problémában azzal, hogy az üzemekbeu ellenőrző csoportokat létesítünk. A lakásalap igazgatása és karbantartása terén ki akarjuk küszöbölni a ház- és lakásalap nyilvántartásában fennálló nagy hibákat. Nem használják fel gazdaságosan a lakásalap javítására és karbantartására előirányzott eszközöket, pazarolják a nyersanyagot, és gyakori a korrupció a lakások korszerűsítésénél és a kész lakások cseréjénél. Rendetlenség van a fűtés, a melegvíz-szolgáltatás és a többi költség kiszámlálásánál is. A nemzeti bizottságokkal együttműködve konkrét intézkedéseket teszünk a lakásgazdálkodás terén. Azt javasoljuk, hogy a lakáskezelőségek alakítsanak polgári ellenőrző csoportokat, melyek rendszeresen ellenőriznék a Yiemzeti bizottságok intézkedéseinek a megvalósítását, valamint azt, hogyan használják fel a lakáskezelőségek a rendelkezésre álló eszközöket. A megállapított hiányosságokat nyilvánosan bíráljuk majd. Az új adórendszer 1970. elején lépett érvénybe. Egyelőre nem érvényesül a gazdaság valmaennyi területén, és ezért megköveteli, hogy a rendszert konkretizálják, ellenőrizzék és értékeljék. Alaposan ellenőrizni kell a termelési szféra nem beruházási dotációit. Elsősorban rá kell mutatnunk, hol használják fel az ilyen dotációkat hatékonyság nélkül és le kell lepleznünk az esetleges spekulációkat is. Az így szerzett anyag alapján javaslatot kell majd előterjeszteni ezek további korlátozására, különösen a jövő évi tervek és költségvetések javaslatának kidolgozásánál. Ebben az évben jelentős figyelmet szentelünk a csehszlovák filmgyártásnak. Elsősorban azt ellenőrizzük majd, hogyan gazdálkodnak az állami eszközökkel, különösen a koprodukciós filmek gyártásánál. Kolder elvtárs a továbbiakban a Központi Népi Ellenőrző Bizottság problémáiról beszélt. A bizottságban 46 szakember dolgozik és 10 dolgozó részleges munkakötelezettséggel. Hangsúlyozta, hogy a feladatokat csak úgy tudják megoldani, ha tevékenységüket egybehangolják a szövetségi minisztériumok, a nemzeti szervek, a kerületi és járási népi ellenőrző bizottságok tevékenységével, ha az állami és társadalmi apparátusban megerősítik az integrációs folyamatot. Az ellenőrző rendszert a demokratikus centralizmus elvén kell fejleszteni. Társadalmunkban az ellenőrző szerveknek, mint a szocialista demokrácia egyik formájának fontos szerepet kell betöltenie. A munkások, a szövetkezeti parasztok és a dolgozó értelmiség az ellenőrző szervek által gyakorolnák az ellenőrző jogukat a gazdasági és kulturális építés terén és így részt vennének az állam gyakorlati irányításában. Az- állami ellenőrzésbe be kellene kapcsolódnia a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség politikailag legöntudatosabb részének. A gyakorlati intézkedéseket az Illetékes állami, gazdasági és szakszervezeti szervekkel szoros együttműködésben kellene megoldani. Abból az eivbol akarunk kiindulni, hogy a szocialista államban egységes a hatalom, s valamennyi szerv és szervezet a kommunista párt által kitűzött feladatok teljesítésén munkálkodik. Ezért ilyen értelmű javaslatot terjesztünk a Központi Bizottság elnöksége elé. A közelmúltban a Szovjetunióba látogattam és tanulmányoztam a szovjet tapasztalatokat. Véleményem szerint ezeket a tapasztalatokat a tagkönyvcserénél is felhasználhanánk. A Szovjetunióban az ellenőrző szervek alapja a népi ellenőrző csoportok tevékenysége. Közvetlenül az üzemekben, kolhozokban és szervezetekben ellenőriznek úgy, hogy segítséget nyújtanak a pártszervezeteknek és az üzem vezetőségé(Folytatás a 9. oldalon) (Folytatás a 10. aidaion J 1970. II. 6. 8