Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-06 / 31. szám, péntek

A CSKP Központi Bizottsága legutóbbi plenáris ülésének vitája Dalibor Hanes elvtárs: 1970. II. 8. Két héttel a plénum előtt a Szövetségi Gyűlés képviselőivel a Szovjetunióban jártam. Közvetlenül a plenáris ülés megkezdése előtt érkeztünk haza. Elsősorban is engedjék meg, hogy a Központi Bizottság plénumának és elnökségének átadjam Brezsnyev elvtárs üdvözletét, aki a megbeszéléseink során kimondottan megkért bennünket arra. (Taps.). Mindenekelőtt hangsúlyozni szeretném, hogy küldöttségünket a Szovjetunióban mély internacionalista érzések szellemében és a szovjet népnek népünk iránti szeretete jegyében fogadták. Küldöttségünk tagjainak valamennyi élménye méty és jelentős. De mindenekelőtt meg kell mondani, hogy a Szövetségi Gyűlés képviselői teljesítették fő feladatukat, kapcsolatokat teremtettek a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és a mi Szövetségi Gyűlésünk között. Szovjet barátaink segítségével, megértésükkel szilárd alapot sikerült kialakítani a Szövetségi Gyűlés további együttműködéséhez a Szovjetunió legfelsőbb képviseleti testületével. A Moszkvában, Leningrádban, Minszkben, Kijevben, Tbilisziben, Sztálingrádban és a többi városban szerzett élmények mindenekelőtt a tisztelet érzései azok iránt, akik életüket áldozták az emberiség további létének érdekében, nemzeteink érdekében. Emberek milliói áldozták életüket a fasiszta hódítókkal vívott harcokban, hogy mi élhessünk, szocialista társadalmat fejleszthessünk, hogy szabadságunk legyen, hogy független, önálló szocialista államunk legyen. A mamajevi halmon, a leningrádi és belorusziai temetőkben, mindenütt ahol a szovjet emberek hihetetlen állhatatossággal és hősiesen védték országukat, egyúttal a szocializmust védték. Küldöttségünk tagjai olyan érzéseket éltek át, amit talán át kellene élni minden egyes embernek nálunk, különösen a fiataloknak. Ezeken a helyeken éreztük, hogy a jövőben már sohasem térhetünk el a proletár internacionalizmus szilárd, életünk számára fontos elveitől, hogy a jövőben mindig szilárdan és egyértelműen a szocialista közösség nyugati határán kell majd állnunk. Kötelességünk megerősíteni államunkat. Minden eszközzel — a Szövetségi Gyűlésben is — elősegíteni, hogy egyértelmű, szilárd része legyünk a szocialista világnak. És ez a mi legfőbb élményünk, melyet a Szovjetunióban tett látogatásunk alkalmával szereztünk, ebből ered kötelességünk és felelősségünk. Másodsorban küldöttségünk nevében közölni szeretném pártunk Központi Bizottságával, hogy alkalmunk volt megismerkedni a szovjet képviseleti testületek számos konkrét tapasztalatával és munkájukkal kapcsolatos ismeretekkel. Igen jelentősek voltak számunkra a legfelsőbb szovjetben szerzett tanulságok, ahol Podgorníj, Szplridonov, Paleckis elvtársak, valamint a bizottságok elnökei és tagjai igazi szívélyességgel fogadlak minket. Ugyanígy volt az orosz Szövetség, Beloruszia, Ukrajna és Grúzia köztársasági szovjetjeiben is. Rendkívül érdekes és tanulságos volt a találkozás az SZKP KB első titkárával és a köztársaságok első titkáraival. Főképp Seleszta elvtárssal és Dzsaladze elvtárssal, akik megismertették velünk a fő politikai kérdéseket, a gazdaságot, a kultúra fejlesztését a Szovjetunióban, és az egyes köztársaságokban. Különösen érdekesek voltak a találkozok a szovjet üzemekben, kolhozokban, ahol a politikai fellépéseken, mítingeken és beszélgetéseken megismerkedtünk a szovjet emberek alkotó munkájának gyakorlati eredményeivel. Láttuk, hogyan szervezik és irányítják a termelést. Megismerkedtünk néhány érdekes módszerével annak, hogyan al".'izzák a tudományt és a technikát. A vállalatokban és üzemekben láttuk, hogyan emelik ki a derék és becsületes dolgozók és egyéb munkakollektívák érdekeltségét, s ugyanakkor hogyan küzdenek a lustaság és a felelőtlenség ellen. Lehetőségünk volt rá tehát, hogy e téren is megismerkedjünk a helyes marxista—leninista politika egyes eredményeivel a gyakorlatban. A Szovjetunió felépítésének egész területén rám személy szerint a legnagyobb benyomást az tette, hogy itt céltudatosan és szervesen összekapcsolják a magas fokú politikai öntudatot, a társadalom tagjának felelősségérzetét az egész társadalom iránt, az emberek erkölcsi-politikai kvalitását a magas fokú szakképzettséggel, a felkészültséggel az építés és az alkotómunka valamennyi területén. Azt akarom tehát mondani: saját érdekünk, hogy megfontoltan, a kölcsönös baráti kapcsolatok alapelvein újra teljes mértékben fejlesszük ki a valóban nélkülözhetetlen tapasztalatcserét. Át kellene vennünk azokat a tapasztalatokat, amelyek érvényesek a szocialista társadalom építésének csehszlovák feltételei között, de közben nem szabad erőltetni a dolgokat. Pártunk munkájának valamennyi területén, politikai, gazdasági, és kulturális életünk valamennyi szakaszán újra át kell gondolnunk a belpolitikai és a nemzetközi kérdésekre vonatkozó marxista—leninista, osztályszémpontból kialakított nézetek alkotó, elvhű alkalmazását. Hála a kommunista képviselők, a más politikai pártokhoz tartozó és párton kívüli képviselők egészséges erőinek — mint tudják — a Központi Bizottság szeptemberi plénuma után a megbízatási időszak meghosszabbításáról szóló alkotmánytörvény alapján sikerült megtisztítani Szövetségi Gyűlésünket a jobboldali, opportunista és antiszocialista elemektől, akik parlamentünket a párton kívüli vagy pártunk elleni politikai küzdelem színhelyévé akarták tenni. örülünk, hogy megteremtettük képviseleti testületünk lenini fejlődésének feltételeit, és e feltételek között felvehetjük a szovjet elvtársakkal a kapcsolatokat. Hanes elvtárs a továbbiakban egyes gazdasági kérdésekről beszélt az 1970. évi tervvel és az ötödik ötéves terv előkészítésével összefüggésben. Viszonyaink között — mondotta egyebek között — és a legközelebbi időszakban leginkább az szükséges, hogy rendet, fegyelmet, felelősséget vezessünk be népgazdaságunk megbolygatott kapcsolataiba. Gazdaságunk fejlődésének magas fokán áll, de az irányítási rendszerben sokhelyütt a feladatok iránti felelősség helyett tért hódítottak a közömbösség és a spekulatív tendenciák, és irányítási rendszerünkben számos helyen befészkelte magát az opportunista felfogás. Azokat a szélsőséges irányzatokat, hogy a népgazdaságot bürokratikusán és részletekbe menően központilag keli irányítani a másik véglet váltotta fel: az irányítási rendszer felbomlása. Teljes mértékben egyetértek azzal a beszámolóban említett tézissel, hogy a párt vezetó szerepének elve és a terv elve egységei alkot. Marié Jirásková elvtársnö: 1-líila elvtárs a párt gazdaságpolitikájáról szóló beszámolójában többek között a következőket mondotta: „Meghagyjuk az összes igazgatóknak és pártszerveknek, hogy vizsgálják felül minden lehetőségüket a piac ellátásának megjavítására". Hányszor állapították már meg, hogy feltétlenül biztosítani kell az alapvető cikkekkel való ellátási, melyre a családoknak szükségük van. Amióta a Központi Bizottság tagja vagyok, az eltelt évek folyamán nem következett be alapvető javulás. Konkrét példákkal szeretnék rámutatni az egyes problémákra. A központ arra mutat rá, n^ennyire emelkedtek a bevételek, milyen nagy a forgalom a kereskedelemben. Én pedig arra szeretnék rámutatni, vajon elég-e egy ágyhuzat két hónap alatt egy 5000 embert számláló város és környező falvai számára? Még más további kérdésein is lenne: Milyen kereskedelem az, amikor egy üzletbe csak 10 alsónadrág jut? Igen, a forgalom általában nagy. de nekem az a fontos, hogy az emberek azt kapják meg az üzletben, amire mindennapi életükben feltétlenül szükség van. Például babakelengyére. Ma egy fiatal anyának rengeteg gondja van, ha gyermeke számára mindent be akar szerezni. Nem megvásárolni, de beszerezni. Beszerezni, mert ma nem bevásárolni megy, hanem üzletről üzletre jár árut keresni. Nem tudom, tudják-e, ha egy gépkocsitulajdonos, aki 1968ban MB 1000 jelzésű kocsit vett, és 1969-ben szerencsétlen véletlen folytán megrongálta, nem vehet kocsijára új karoszszériát. Az új autó megvásárlásától eltelt egy éven belül. Szeretném, ha ezen a téren is erélyes intézkedések történnének. Az energetikai helyzetről szóló bíráló megjegyzéseket is szeretném alátámasztani. Amikor a rádióban jelentést halottam az első, a második, a harmadik és a negyedik fokozatról, meg voltain győződve, hogy konkrét Intézkedéseket terveztek be arra az esetre, ha valamilyen üzemzavar állna be. De nem érthetek egyet azzal, és az embereknek még sem tudjuk magyarázni, hogyan történt az, hogy december 22-én egy egész országrész villanyáram, gáz nélkül maradt, és egy kórházban nem volt elegendő szén. Abban az időben éppen olyan „szerencsém" volt, hogy kórházban feküdtem, és láttam, hogy a személyzet milyen nagy nehézségek árán elégítette ki a páciensek legelemibb szükségleteit. Ügy vélem, hogy ez helytelen. Červenka elvtárs véleményéhez csatlakozom, aki azt mondotta, ha kritikus helyzet következik be, nem lehetne-e elintézni, hogy konkrétan járásonként felváltva kapcsolják ki mondjuk a trutnovi, a vrchlabí, a (lvorskýl területet és nem egyszerre az egész körzetet, Mert ilyenkor az emberek csak álldogálnak az üzemben, a béreket mégis ki kell fizetni, nem is szólva arról, hogy például a sütödékben tönkrementa nyersanyag, mivel a felelős szervek nem voltak képesek azonnal reagálni az üzemzavarra. . Ezen a téren nagy feladalot kaphatnak a nemzeti bízottságok. Természetesen, ha idejekorán informálják őket, hogy megtehessék a szükséges intézkedéseket. Még egy megjegyzésem lenne a munkaerkölcsre vonatkozóan. Amíg a televízióban és rádióban azt halljuk, hogy egyes dolgozókat túlfizetnek, nehezen békülünk ki azokkal, akik szinte „aranyat bányásznak", akik az egyik munkahelyről a másikra vándorolnak, csak a prémiumokat és jutalmakat szedik fel azért, hogy bizonyos szakaszra mennek dolgozni ... Ladislav Németh elvtárs: programjának megvalósítására. Főleg a fűtőházakban, ahol az ún. mozdonyvezetők szövetségének hatására erős volt a politikai bomlás, az elvtársak túlnyomórésze már beismerte hibáit és a párt politikája mellett foglalt állást. Az említett politikai problémák konkrét megoldása egyben segít leleplezni a jobboldali-ellenzéki erők szervezőit, akikkel a szervezetek a párt alapszabályainak értelmében tárgyaltak, és mégtelték az illetékes határozatokat. A CSKP Központi Bizottságának a kezdeményezésre szólító felhívásában a pártszervek a dolgozókat önfeláldozó munkateljesítményekre serkentették. Ilyen volt a helyzet az elmúlt év utolsó hónapjaiban a tiszacsemyői vasútállomáson és más munkahelyeken is. A dolgozók részéről tanúsított megértésnek köszönhető, hogy megbirkóztunk az áruátrakás és szállítás igényes feladataival. A párton belüli tisztulási folyamat már eljutott az alapszervezetekbe, ahol a bizottságok igen konkrét módon oldják meg a párttagok passzivitásának és bekapcsolódásának problémáit. Minden párttag megnyerésénél következetesen ügyelünk arra, hogy a határozatok és értékelések alkalmával ne adjunk helyét a radikalizmusnak és ne engedjük meg a személyi számlák kiegyenlítését. Németh elvtárs felszólalásának második részében a keletszlovákiai vasúti közlekedés műszaki fejlesztésének néhány alapvető kérdéséről szólt. Ha az ezen a területen már néhány év óta felgyülemlett problémákat nem oldják meg sürgősen, akkor ez erősen fékezni fogja az előkészületben levő ötéves terv feladatainak teljesítését. Mindnyájunk számára világos, hogy az elkövetkező években bővülni fognak külkereskedelmi kapcsolataink a Szovjetunióval. Az áruszállítás nagy részben a kelet-szlovákiai átrakóállomáson, a Tiszacseruyő— Zsolna—Prága vonalon bonyolódik le. Azonban mégteremtettük e az összes feltételeket ahhoz, hogy a szállítási feladatokat maradéktalanul teljesítsük? Az említett útszakasz több mint 90 százalékra van kihasználva. A szállítás bármilyen fokozása tehát nehezen valósulhat meg. A tiszacsernyői áHomás helyzete a rakodási munkálatok elégtelen gépesítése és a munkaerőhiány miatt okoz gondot. Az átrakási munkálatok gépesítéséről különböző fórumokon már néhány éve hiába beszélnek, hatékony Intézkedésekről egy szót sem hallani. Az átépítés és gépesítés folyamatával kapcsolatban jelentődik azt a kérdést is, vajon valaki szándékosan fékezl-e? Ki a felelős azért, hogy ma nem rendelkezünk elegendő kapacitással az áru átrakásánál és szállításánál, mely a Szovjetunióból érkezik. Sokan bizonyára meglepődnek, ha kijelentem, hogy Tiszaesernyőn munkaerőhiánnyal küzdünk, pedig a vasútról azt mondják, hogy elegendő, sőt túl sok dolgozóval rendelkezik. Miért rossz tehát a helyzet? A kézi átrakás annyi fizikai erőkifejtést igényel a munkástól, hogy az tíz év múlva gyakorlatilag munkaképtelenné <vá)ik. Felmerül a probléma, hogy az ilyen csökkent munkaképességű dolgozókat milyen szakaszon alkalmazzuk. A munkások fizikai kimerültsége amiatt is meggyorsult, hogy az átrakodási munkákat gyengén fizették, és a munkások igyekezetükben, hogy többet keressenek, kénytelenek voltak túlteljesíteni a szilárd teljesítményi normákat. Az új dolgozók toborzása eredménytelen. Tiszacsernyőn ugyanis még az alapvető szociális feltételeket sem teremtették meg a dolgozók állandósítására. Az utóbbi hét—nyolc évben pl., itt nem építettek fel egyetlen egy lakást sem, nem szólva a szociális és polgári ellátottság további fogyatékosságairól. Az idén ígérik az első lakásegységek építését, awl azonban ecldig a szállítók részéről nincs biztosítva. Mit sem érnek így a tervek és ígéretek, Tiszacsernyő ... jelentőségének hangsúlyozása, ha mindent csak formálisan értelmeznek. Ezzel kapcsolatban szerelnék rámutatni egy további problémára. Tiszacsernyőn egy évi időszakra 200 munkás jött dolgozni Magyarországról. Nagy segítséget nyújtottak a súlyos helyzet megoldásában. És ezért őszintén hálásak vagyunk, nekik, ám nem tudjuk, hogyan oldjuk majd meg a munkaerőproblémát, ha ezek a dolgozók augusztusban hazamennek. Ezek a tények nem arról tanúskodnak, hogy megfontolt távlatok elé nézünk. Bizonyára elismerik, hogy tovább nem haladhatunk ezen az úton. Véget kell vetni végre a különböző egyezkedéseknek, hogy ki is Irányítsa a vasutat. Helyesnek tartjuk, hogy a vasúti közlekedést egy központból irányítsák. Most a Szövetségi Közlekedésügyi Bizottságban dolgozó elvtársaktól függ, hogy erélyesen megoldják a sürgető prqblémákat, mert a vasúti szállítás a politikai és gazdasági konszolidáció jelentős tényezője. Otakar Šimunek elvtárs: Vitafelszólalásának első részében a párton belüli konszolidáció jelenlegi helyzetével foglalkozott a kelet-szlovákiai vasúti közlekedés területén. A pártszervezetek és az üzemi bizottságok elemezték végzett munkájukat és állásfoglalásaikat. Ezzel kezdődött a hibák helyrehozása és a párton belüli differenciálás folyamata, bár a párttagok egy része még várakozó állásponton van, meg kell nyerni őket a párt programjának aktív teljesítésére. A szervezetekben van elég egészséges erő, a párton belüli konszolidáció befejezésére és a párt Az állami terv megújított szerepével foglalkozott. Ezt a tervet a Tervezésügyi Minisztériumnak kellett kidolgozni. Ez megköveteli annak a sürgető kérdésnek a megválaszolását, miképpen lehet a terv szerepét elfogadtatni a vállalatokkal és az üzemekkel, miképpen hathatunk a vállalatokra és az üzemekre, hogy e tervet következetesen, felelősségteljesen és kezdeményező lendülettel valósítsák meg, megteremtve így a további ötéves terv kiinduló alapját. Az a tény, hogy a vállalati igazgatók elfogadják a tervet — miután a vezérigazgatók aláírták a jegyzőkönyvet —, örvendetes ugyan, de távolról sem megnyugtató. Ez arra kötelez, hogy valóban mozgósítani kell az egész pártot, kezdve a Központi Bizottság tagjaitól a vállalatok és a gazdasági szervezetek pártaktívájáig a részletesen kidolgozott és elfogadott tervfeladatok valóban aktív teljesítésének érdekében. Ezen első lépés döntő fontosságának a tudatában kell tovább mennünk és az 1970. évi terv megvalósítására kell mozgósítanunk a Nemzeti Front valamennyi szervezetét. Közülük is elsősorban a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmat és az ifjúsági szervezetet. Egyben nem habozhatunk és le kell vonni a szigorú következtetést mindazoknak a felelős funkcionáriusoknak az esetében, akik az államapparátusban, a gazdasági termelőegységekben, a vállalatokban, az iparban, az építőiparban, a közlekedésben, a szolgáltatásokban és a tervfeladatok teljesítésében határozatlanságot vagy hanyagságot tanúsítottak főleg a termelés, az együttműködés, a szállítási határidők betartása, az áruforgalom, a szolgáltatások folyamatosságát biztosító feltételek megteremtésében és nem utolsó sorban az alkotó munkára ösztönző környezet kialakításában minden egyes munkahelyen. Továbbá, akik csökönyösen tovább folytatják a társadalom érdekeivel ellentétben álló kényelmes és népszerű gyakorlatukat. Ezzel párhuzamosan azonnal hozzá kellene látnunk, hogy megszilárdítsuk a fegyelmet, a munkaidő kihasználását, a feladatok felelősségteljes teljesítését feutről egészen le. Felelősségre kell vonni azokat, akik megsértik az állami és szolgálati fegyelmet, lekenyereznek másokat vagy magukat hagyják lekenyerezni, saját hasznukat hajszolják és jóakaratúan eltűrik a szocialista tulajdon meglopását vagy önkényesen a szocialista társadalom számlájának terhére és érdekeinek kárára gazdálkodnak. Természetesen egyúttal arra is szükség lesz, hogy kiemeljük azokat a dolgozókat és vezető(Folytatás a % oldalon)